LAIMUTIS BILKIS

A Litván Nyelv Intézete

ORCID id: orcid.org/0000-0002-2902-4722

Kutatási területek: toponímia, antroponímia.

DOI: doi.org/10.35321/all83-08

A ÝVOLIAI falunév eredetéről

A Ývoliai falunév eredetéről

ÖSSZEFOGLALÓ

Az élő nyelv és a történeti források adatainak elemzésére támaszkodva a tanulmány részletesen tárgyalja a Kelmėi járás Kražiai elöljáróságán található Ývoliai falu nevének eredetét és fejlődését. Az oikonim élő nyelvi feljegyzéseinek áttekintése és megbízhatóságuk értékelése alapján arra a következtetésre jut, hogy a név szó eleji hosszú magánhangzót tartalmazó alakja hiteles. Az oikonim történeti forrásokban való használatának tárgyalásakor a figyelem elsősorban a Kražiai plébánia 1656–1672. évi keresztelési anyakönyvének – amelyben a név első alkalommal szerepel – bejegyzéseinek elemzésére irányul. Annak érdekében, hogy ne csupán a név, hanem az általa megnevezett település története is tiszteletben legyen tartva, a történeti feljegyzések toponímiai és antroponímiai kontextusa egyaránt bemutatásra kerül: részletes áttekintést kapunk a falu és lakói említéseiről, valamint feltárulnak a feljegyzett személyek egymás közötti kapcsolatai. Miután megállapítást nyert, hogy a Ývoliai faluban és környékén a XVII. század második felében létezett a *Yvolis (Ivolis, Iwolowa, Iwolayte, Iwalowa, Iwolaytis, Iwoliene, Iwalwona) személynév, arra a következtetésre jutunk, hogy az oikonim kétségtelenül személynévi eredetű.

KULCSSZAVAK: történeti toponímia, történeti antroponímia, az oikonimák fejlődése, az oikonimák eredete, az onimák történeti feljegyzései.

ANNOTÁCIÓ

Az élő nyelvből és a történeti forrásokból származó adatok elemzése alapján a tanulmány részletesen bemutatja a Kelmėi járás Kražiai elöljáróságán található Ývoliai falu nevének eredetét és fejlődését. Az oikonim élő nyelvi feljegyzéseinek áttekintése és megbízhatóságuk értékelése után arra a következtetésre jut, hogy a szó elején hosszú magánhangzót tartalmazó névalak hiteles. Az oikonim történeti forrásokban való használatának tárgyalásakor a figyelem elsősorban a Kražiai plébánia Keresztelési anyakönyvéből származó bejegyzések elemzésére irányul

178

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Az Įvoliai falunév eredetéről

az 1656–1672 közötti időszakból, amelyben ezt a nevet először említették. A név és az általa jelölt település történetének értékelése érdekében a történeti feljegyzések helynévi és személynévi kontextusát is bemutatjuk: részletesen áttekintjük a falu és lakói említéseit, valamint feltárjuk a feljegyzett személyek közötti kapcsolatokat. Mivel megállapítást nyert, hogy a *Yvolis (Iuolis, Iwolowa, Iwolayte, Iwalowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwalowna) személynév ténylegesen létezett Yvoliai faluban és környékén a XVII. század ^thmásodik felében, arra a következtetésre jutunk, hogy az oikonim kétségtelenül személynévi eredetű.

KULCSSZAVAK: történeti helynévtan, történeti személynévtan, az oikonimák fejlődése, az oikonimák eredete, az onimák történeti feljegyzései.

A Yvoliai nevű falu jelenleg a Kelmėi járás Kražiai járási önkormányzatának területén található, korábban a Raseiniai körzethez tartozó Kražiai járáshoz tartozott. E név eredetéről és az általa jelölt település történetéről semmilyen kutatást nem sikerült találnunk. Magának a helynévnek a szerkezete¹ és eredete első pillantásra nem világos; részletes nyelvészeti és történeti elemzés nélkül nem fejthető meg. Ezért a tanulmány célja e oikonim történeti fejlődési sajátosságainak és a legvalószínűbb eredetforrásának meghatározása. Ennek eléréséhez szükséges a történeti kontextus feltárása, vagyis a település és nevének történeti dokumentumokban való említéseit (feljegyzéseit) elemezni, figyelmet fordítva nemcsak a történeti feljegyzések helynévi, hanem személynévi aspektusára is. Ugyancsak meg kell vizsgálni a név élőnyelvi és normatív forrásokban való használatának fejlődését, miközben meg kell állapítani annak valódi, autentikus formáját is.

Az oikonim élő nyelvből származó első rögzítésének Juozas Tumas-Vaižgantas 1904-ben, a Pašilėi plébánián feljegyzett, hangsúlyjelölés nélküli faluneve tekinthető: Ivoliai (Vaiszgantas 1904: 56). A szó eleji I valódisága kétséges, mivel például a Ylakiai, Ylakaiciai oikonimákat Vaižgantas szintén Ilakiai, Ilakaiciai alakban jegyezte fel (52. o.). Az 1923-ban végzett népszámlálás alapján az 1925-ben kiadott Lietuvos gyvenamųjų vietų žinynas a Raseiniai körzet Kražiai járásához tartozó Ivalių km² települést tünteti fel (LAV 211). 1935-ben elkészült e falu földrajzinév-adatlapja, amelyen természetesen maga a település neve is szerepel. A helyneveket egy helyi lakostól, Jonas Balsystól, a Karklėnai általános iskola tanára, Antanas Tamošiūnas jegyezte fel. Meg kell jegyezni, hogy a helynevek az adatlapon igen szakszerűen, a hangsúlyokat a hanglejtéstípusok világos megkülönböztetésével rögzítve szerepelnek³. A falunevet hosszú szókezdő vokalizmussal és ereszkedő hanglejtéssel adták meg: Įvoliai. Körülbelül ugyanebben az időben a települések neveit

¹ Az élőnyelvi helynevek kartotékának egyik céduláján még az is kérdéses, hogyan kell írni a falu nevét: Yvoliai vagy Įvoliai.

² Az 1923-as adatok szerint a faluban 3 tanya és 23 lakos volt.

³ Vö. a feljegyzett helyneveket: Atkračičiai, Gliminės, Šūnpakausis.

Straipsniai / Articles

179

LAIMUTIS BILKIS

a Pavardžių ir vietovardžių komisija rendezte, Antanas Salis, majd később Juozas Balčikonis nyelvészek vezetésével. Az általa összeállított iratokban e falu nevének alakja és hangsúlyhelye megegyezik a Žemės vardyno kérdőíveinek adataival, csupán itt a žemaitisokra jellemző, a szókezdő hangsúlyos emelkedő hanglejtésnek megfelelő törő hanglejtést jelölték: Ĩvoliai (VB III 47). A háború után a helynevek rendezésekor ismeretlen okokból meghonosodott a falu nevének ereszkedő hanglejtésű változata – Ĩvoliai (LATSŽ II 100).

Az oikonima élőnyelvi használatának adatait és a normatív rögzítés történetét áttekintve megállapítható, hogy a hosszú szókezdő vokalizmust mutató jelenlegi forma Yvoliai hiteles, mivel ezt az élőnyelvhez legszorosabban kapcsolódó két világháború közötti forrás, a Lietuvos žemės vardyno kérdőívei, valamint a Pavardžių ir vietovardžių komisija iratai tanúsítják. Némi bizonytalanságot a hanglejtés okoz, a két világháború közötti adatok azonban kétségessé teszik a 20. század második felének normatív forrásában megjelent cirkumflex hitelességét.

A történeti források elemzése alapján megállapítható, hogy Yvoliai nem különösebben régi település; német krónikákban és régi uradalmi leltárakban nem szerepel. Első feljegyzései a 17. század második feléből származnak. Egyelőre legalábbis megállapítható, hogy a falut első alkalommal 1661-ben említették. A Kražių plébánia 1656–1672 közötti keresztelési anyakönyvében a Yvoliaiban élő keresztanya, Elžbieta Litvinienė szerepel (Elisabeth Litwinowa de Villa Iwole), aki Kazimieras Stanėvičiusszal (Casimirus Staniewicz) együtt megkeresztelte a szintén ott élő Baltramiejus Petraitis és felesége, Kristina (Bartholomei Petraytis et Cristina de Paalksnie) lányát, Onát (Annam) (KržKr₁ 83). Ezt követően a falut ebben a keresztelési anyakönyvben meglehetősen gyakran említik. 1662-ben feljegyezték, hogy a Karklėnaiban élő Jonas Litvinas (Joannes Litwinis de Korklany) és a Yvoliaiban élő, Magdalena Iwolowa néven megjelölt nő (de Iwole) megkeresztelte Kristoforast (Christophorus), Laurencijus Bukančius és Ona Jurgaitė Karklėnaiból származó fiát (Laurenty Butantis⁶ et Anna Jurgayte de Korklany) (KržKr₁ 89). Ugyanebben az évben feljegyezték a Yvoliaiban élő Jonas Stanislovaitist és feleségét, Elžbietát (Joannis Stanisłowaytis et Elisabetha de Iwole), valamint fiuk, Andriejus (Andream) keresztszüleit: Jonas Laurinaitist Ejučiai faluból⁷ és Ona Yvolaitėt Yvoliaiból (Joannes Laurinaytis de Eiucie cum Anna Iwotayte de Iwole) (KržKr₁ 94). 1663-ban a Yvoliaiban élő Kazimieras Yvolist és feleségét, Magdalenát említik (Casimiri Iwolis et Magdalena de Iwole); fiukat, Motiejust (Mathias) Stanislovas Kantauškis és Barbora Stanislovaitė Karklėnaiból keresztelte meg (Stanislaus Kantowski de Korklany cum

⁴ Paalksniai – Kelmės r. Kražių seniūnijoje található falu.

⁵ Karklėnai – Kelmės r. Kražių seniūnijoje található mezőváros.

⁶ A könyvben egyértelműen az avd. Butantis alak szerepel, amely feltehetően az írnok által eltorzított Bukantis alakból származik.

⁷ Ejučiai – Kelmės r. Kražių seniūnijoje található falu.

180

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

A Ývoliai falunév eredetéről

Barbara Stanisłowayte) (KržKr₁ 98). Ezt a települést 1664-ben is feljegyezték: ekkor a Karklėnaiban élő Jurgis Yvolaitis és Elžbieta Kantauskaitė (Georgio Iwolaytis de Korklany cum Elisabetha Kantawskyte) megkeresztelte Kazimierast (Casimirus), a Yvoliaiban élő Kazimieras Jonaitis és Kotryna Kidikaitė fiát (Casimiri Jonaytis et Catharina Kidikayte de Iwole) (KržKr₁ 111). 1668-ban Yvoliait az ott élő Barbora Mikolaitė említésével jegyezték fel (Barbara Mikolayte de Iwolis), akinek fiát, Stanislovast (Stanislaus) a Kražiaiban élő Martynas Burokas és Magdalena Budrevičaitė⁸ keresztelte meg (Martinus Burak cum Magdalena Budrewiczowna Crosentes) (KržKr₁ 172).

A Kražių plébánia 1680–1737 közötti keresztelési és házassági bejegyzéseit tartalmazó későbbi anyakönyvében Yvoliait szintén sokszor említik. 1691-ben feljegyezték a Yvoliaiban élő Jonas Miliust (Joanᵉs Milus de Iwole), aki megkeresztelte Kristynát (Catharina), a Klibaliai faluból⁹ származó Kristoforas Milius és Marijona Mažrymaité lányát (Christophori Milus de Klibale et Mariana Mažrymayte) (KržKr₁₁₁ 15). 1720-ban a Yvoliaiban élő Grigorijus Šurpickis és Agota Burtynaitė fiának, Stanislovasnak a keresztanyjaként szintén e falu lakosát, Marijona Bargailienėt jelölték meg (Gregory Szurpick y et Agatha Burtynowna de Iwolis; Stanislaus; Mariana Bargaytowa de Iwolis) (KržKr₁₁ 25). Az 1721. évi könyvben feljegyezték a Yvoliaiban élő Simonas Liplevičius házasságát a Kupšeliai faluból¹⁰ származó Barbora Milinovičaitėval (Simon Liplewicz de Iwole; Barbara Milinowiczowna de Kupszczeliszki) (KržKr₁₁ 169). 1722-ben a Yvoliaiban élő szülőket, Kristoforas Šorpickist és Agota Leplinaitėt (Christophori Szorpicki¹¹, valamint Agatha Leplinowna de Iwole), továbbá a keresztszülőket, Jonas Jalvanovskist¹² és Kotryna Rutkovskát (Joannes Jalwanowski cum Catharina Rutkowska) jegyezték fel (KržKr₁₁ 45), valamint Danilas Kitast és Parasi ja Kitkovnát, továbbá Romanas Oferovskist és Ona Bargailienėt (Danilo Kitał et Parasia Kitkowuna <...> Romanus Oferowski cum Anna Bargayłowa de Iwole) (KržKr₁₁ 46). A könyv további részében a falu és lakói következő neveit rögzítették: szülők: Eustochim Łukaszow et Mariana Bobrowska; keresztszülők: Petrus Jakubowski cum Anna Ignatowiczowna de Iwol 1723-ban (KržKr₁₁ 50);

^⁸ A cikkben a férjhez nem ment nők litván családneveinek rekonstruálásakor nem a köznyelv, hanem a nyelvjárási adatokat veszik figyelembe. A dél-žemaitis varniškiai nyelvjárásban bármilyen végződésű apa családnevéhez az -aitė képző járul (vö. LKA III 120, 112. sz. térkép). Ezt a használatot a vizsgált források adatai is tanúsítják, vö. a férjhez nem ment nők családnevei: Jurgayte, Iwolayte, Kantawskayte. Ezért a családneveket e képző hozzáadásával rekonstruálják, nem pedig a köznyelvben rögzült -ytė, -(i)ūtė képzőkkel.

^⁹ Klibaliai – Kelmės r. Kražių seniūnijoje található falu.

^¹⁰ Kupšeliai – Kelmės r. Kražių seniūnijoje található falu..

^¹¹ Az avd. Szorpicki és az ugyanebben a Yvoliaiban 1720-ban feljegyzett Szurpick y feltehetően grafikai változatok.

^¹² E személynév hitelessége kétséges, mivel a könyvben nagyon nehezen olvashatóan jegyezték fel.

Straipsniai / Articles

181

LAIMUTIS BILKIS

szülők Joannis Bordasow et Catharina Akionka^¹³ de Iwole 1723-ban (KržKrᵢₙₙ 54); tanú Audagin Łukcho de Iwola 1724-ben (KržKrᵢₙₙ 176); férj és feleség Constanting Arasimow cum Añ’a Zakrzewska de Iwole 1729-ben (KržKrᵢₙₙ 182); szülők Antony Zakrzewski et Anna Zakrzewska de Iwole 1730-ban (KržKrᵢₙₙ 118); szülők Cõ̃stanti Audachim, Añ’a Zacherewska De Sywoli 1730-ban (KržKrᵢₙₙ 119); szülők Casimirus Zakrowski et Anna Szantarskouna De Iwale, keresztanya Anna Karbowska De Iwaliszki 1731-ben (KržKrᵢₙₙ 121); keresztapa Matthias Anaszko de Iwola 1732-ben (KržKrᵢₙₙ 129).

Yvoliai falu következetesen szerepel a Kražių plébánia későbbi egyházi dokumentumaiban is. Például az 1736–1748-as keresztelési anyakönyvben 1744-ben az ebben a faluban élő szülőket, Jurgis Milinavičiust és feleségét, Kristinát jegyezték fel (Georgio Milinowicz et Christiña <…> de Iwole), valamint a keresztanyát, Marijona Jakimaitėt (Marianna Jakimowna de Iwole) (KržKrₙₙ 106).

A 19. század első felében Yvoliai a Karklėnai templomnak – amely akkoriban a Pašilėi plébánia filiája volt – a dokumentumaiban szerepel. Az 1816–1829-es keresztelési anyakönyvben a következő bejegyzéseket rögzítették: Josepho Toluszewicz matre Ursula de Domo Kurpowiczowna de Villa Iwole 1817-ben (KrklKrᵢ 3), Antonio Toluszew⁽?⁾, Jōhana Łukszowna de Villa Iwole 1818-ban (KrklKrᵢ 7) és így tovább. A Karklėnai templom valamivel későbbi keresztelési anyakönyvében Yvoliai falut helyhatározói esetben írták fel: We wsi Iwołach 1828-ban (KrklKrₙₙ 2). A falut és nevét a 19. század közepén latin és szláv betűkkel más (nem egyházi jellegű) forrásokban is feljegyezték: Иволе 1845-ben (PašPS 5), Iwole 1854-ben (Hołowiński 1854).

A történeti források elemzése lehetővé teszi az oikonim ott használt több változatának elkülönítését: Yvoliai. Leggyakrabban a de Iwole (de Iwole, Иволе). alakot jegyezték fel. Előfordulnak még a de Iwolis, de Iwol, De Sywoli, de Iwola, De Iwale, De Iwaliszki, We wsi Iwołach alakok.

Elsősorban arra kell felhívni a figyelmet, hogy az atipikus de Sywoli alakon kívül egyetlen esetben sem adták vissza a szó eleji magánhangzó hosszúságát. Ez azonban nem lehet ok a beszélt nyelvi Yvoliai név valódiságának kétségbevonására, mivel a nem litván nyelven írt forrásokban az y helyett nagyon gyakran i-t írnak, vö. Iłłakaycie 1699-ben, 1700-ban (YlJn 35) (= ^{Yłakaīčiai}¹⁴), de Iłakiow 1682-ben, de Iłłoki 1688-ban, 1689-ben, 1699-ben, 1702-ben, 1703-ban, de Iłoki 1682-ben, de Iłłoki 1689-ben, de Iłłokie 1698-ban, 1699-ben, de Iłłokif 1688-ban, de iłokif 1677-ben, de jłłokif 1678-ban (YlJn 2, 4, 10, 21, 22, 24, 34, 35, 38, 39), de ilocis, de Iłakiow 1713-ban, de Iłakif, Iłłocis 1716-ban, de Iłłocis 1718-ban, 1720-ban, de Iłłoki 1720-ban, de Iłoki 1716-ban, de Iłłokie 1719-ben, de Iłłokie 1719-ben, de Iłłokis 1718-ban (YlKr

^¹³ A személynév nehezen olvashatóan van feljegyezve, ezért a cikkben közölt alak hitelessége kétséges.

^¹⁴ Yłakaīčiai – falu a Skuodasi járás Ylakiai eldershipjében.

182

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

A Yvoliai falunév eredetéről

23, 24, 51, 56, 57, 59, 60, 73, 76, 84, 85, 87) (= Ylakiai¹⁵), Iniszki 1854-ben (Hołowiński 1854), Mhuuku 1892-ben (KnGGS 148) (= Yniškės¹⁶). Azt, hogy a nem litván történeti forrásokban feljegyzett helynevekben nem különítik el a hosszú és rövid [i̯] és [i] magánhangzókat, más litván névtankutatók is megjegyzik (lásd Gar­liauskas 1998: 184). A szóvégi e (Iwole, Jwole, Iwale) és a lengyel lágy mássalhangzó utáni a¹⁷ (Iwola) valószínűleg a žemaitisokra jellemző –iai (–ei) végződés-monofongizációt, azaz [e]-vé alakulását tükrözi. A žemaitisok történeti oikonímiájában meglehetősen sok ilyen esetet rögzítettek, vö. de Brukale (= Brukaliai), de kule (= Kuliai), de Rezgale (= Rezgaliai), ex Stanele (= Stanėliai) és így tovább (lásd Gar­liauskas 1998: 175), ze wsią Giwole 1777-ben (= Gyvoliai¹⁸) (IVK). Az egyszer feljegyzett de Iwolis alak feltehetően latinizált, a többes számú ablatívusznak megfelelő alak. Ez különösen valószínű, mivel a forrásszöveg latinul¹⁹ íródott. A De Iwale feljegyzés valószínűleg a litván helynevek polonizálásával hozható összefüggésbe: a hosszú [o̯] (ebben az esetben hangsúlytalan) hangot a-val jelölték; vö. a 17. század végi és 18. század eleji Punskas plébánia történeti oikonimáit: Furrmaniszki (= Fūrmoniškės), Jawoyszany, Jawoyszane (= Jova­iš­ėnys) (Palionis 2008, 193, 194), továbbá vö. a 19. század második felének feljegyzéseit: Гувалу 1865-ben, 1892-ben (= Gyvoliai) (IVK). Az 1723-ban megadott főnévi igenévi alak de Iwol talán a lengyel nyelv azon semlegesnemű főneveinek analógiájára keletkezett, amelyeknek a többes szám alanyeseti végződése lágy mássalhangzó után –a: többes szám alanyeset Iwola → többes szám birtokos eset Iwol²⁰. A 19. század első felében feljegyzett We usi Iwolach alak polonizált, és a forrás nyelvének, a lengyelnek a helyhatározói esetének felel meg. Az egyetlen alkalommal, 1731-ben rögzített De Iwaliszki alak egy korábbi *Yvoliškės vagy *Yvoliškiai változat meglétére utalhatna, azonban az egyszeri előfordulás óvatosságra késztet ezzel az esettel kapcsolatban – talán nem a beszélt nyelvben élő névről, hanem csupán az írnok valamely más analógia alapján feljegyzett konstrukciójáról van szó, annál is inkább, hogy ugyanabban a bejegyzésben az oikonim toldalék nélküli alakja is szerepel: De Iwale. A Yvoliai név De Sywoli alakban történő feljegyzése kétségkívül elírás, amely a falu valódi nevének félreértéséből vagy nem megfelelő hallásából keletkezett, ez az alak azonban az egyetlen, amelyben a hosszú magánhangzó tükröződik.

A történeti forrásokban feljegyzett változatok elemzése alapján kijelenthető, hogy a beszélt nyelvben használt Yvoliai falunév elsődleges. Különböző alakjait az határozta meg

^¹⁵ Ylakiai – település a Skuodasi járás Ylakiai eldershipjében.

^¹⁶ Yniškės – falu a Šiauliai járás Raudėnai eldershipjében.

^¹⁷ A forrás latin nyelven íródott, a helynevekben azonban számos lengyel nyelvi elem található.

^¹⁸ Gyvoliai – falu a Mažeikiai járás Viekšniai eldershipjében.

^¹⁹ Vö. a történeti feljegyzéseket: de Kaulaakis (= Kaūlakiai), de Rymucis (= Rimūčiai), de Jabanif (= Sabōniai) és így tovább (lásd Gar­liauskas 1998: 164–165; 2004: 44).

^²⁰ Vö. a lengyel egyes szám alanyesetével: pole, többes szám alanyesetével: pola, többes szám birtokos esetével: pól.

Straipsniai / Articles

183

LAIMUTIS BILKIS

az általában a történeti litván toponímia fejlődésére jellemző tényezők: a nyelvjárási sajátosságok figyelembevétele, a szlávosítás, a latinosítás, valamint az írnokok kompetenciája. Ha a XVIII. század első felének Iwaliszki (*Yvoliškės? *Yvoliškiai?) alakja valódi is lenne, akkor másodlagosnak kell tekinteni, amely később keletkezett, mint a Y̌uoliai, és nem maradt fenn napjainkig.

A megvizsgált történeti források lehetővé teszik a Y̌uoliai oikonim eredetének kellően kézzelfogható magyarázatát is. Ennek kulcsa a már említett, a Kražiai templom 1656–1672 közötti keresztelési anyakönyvében rejlik. Itt 1661-ben keresztelési keresztszülőkként a Spirgių faluból származó Jonas Milkantas (dial. Milkontas^{) iš Spirgių kaimo21} és a Pagių faluból származó Ona Yvolienė²² szerepelnek (Joannes Milkont de Spirgie et Anna Iwalowa de Pagie) (KržKr₁ 73). Két 1662-es bejegyzésben a Karklėnųból származó Jonas Litvinas és a Yvoliai településen lakó Magdalena Yvolienė keresztapák szerepelnek (Joannes Litwins de Korklany Cum Magdalena Iwolowa de Iwole) (KržKr₁ 89), valamint az Eičiuose lakó Jonas Laurinaitis és a Yvoliaiból származó Ona Yvolaitė (Joannes Laurinaytis de Eiucie cum Anna Iwolayte de Iwole) (KržKr₁ 94). 1663-ban Yvoliai lakói, Kazimieras Yvolis és felesége, Magdalena (Casimiri Iwolis et Magdalena de Iwole), valamint fiuk, Motiejus (Mathias) szerepelnek szülőkként (KržKr₁ 98). 1664-ben és 1665-ben a Karklėnų lakói közül keresztelési keresztszülőként rendre Jurgis Yvolaitis és Elžbieta Kantauskaitė (Georgio Iwotaytis de Korklany cum Elisabetha Kantawskayte ibidem) (KržKr₁ 111), illetve Jonas Litvinas és Ona Yvolienė (Joannes Litwin de Korklanis cum Anna Iwalowa ibidem) (KržKr₁ 127) vannak feljegyezve. Egy másik, 1665-ös bejegyzésben a Ganyprova faluban²³ lakó szülők, Adomas Butvilas és Ona Yvolaitė (Adami Butwilh et Anna Iwolayte de Goniprowa), valamint a Karklėnųból származó Jurgis Yvolaitis és a Ganyprovából származó Kotryna Račaitė keresztelési keresztszülők (Georgio Iwolaytis de Korklany Cum Catharina Raczayte de Goniprowa) vannak feljegyezve (KržĮ 130). Ugyanez a Ganyprova faluban lakó Ona Yvolaitė Butvilienė (Anna Iwolayte Butwilowa de Goniprowa) már keresztanyaként szerepel 1666-ban és 1668-ban is (Krž 146, 169). 1669-ben a Karklėnųban lakó Andrius Yvolis és felesége, akinek második személyneve Mikulaitė²⁴ volt, lányukat, Elžbietát (Elisabeth) a Karklėnųban lakó Kotryna Jonušaitė Yvolienė keresztelte meg (Catharina Jonu layte Iwoliene de Korklany) (KržĮ 185); a bejegyzésben a szülők latinul így szerepelnek: (Andrea Iwolis et <…> Mikulayte de Korklany). Ugyanebben az évben megkeresztelték az Audeniai faluban²⁵ lakó Melchioras Simoniaitis és Elžbieta Yvolaitė fiát, Samuelist (Melchioris Symonaytis et Elisabetha Iwolayte de Audenie), akinek keresztapjaként a Karklėnųból származó Jonas Yvolaitis (Samuel) van megnevezve (Joannes Iwolaytis de

²¹ Spiṙgiai – falu Kelmė körzetének Kražiai járásában. ²² Pagiai – falu Kelmė körzetének Kražiai járásában. ²³ Ganýprova – falu Kelmė körzetének Kražiai járásában. ²⁴ A feleség neve a forrásban olvashatatlan. ²⁵ Audeniai – falu Kelmė körzetének Užventis járásában.

184

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

A Ývoliai falunév eredetéről

Korklany) (Kržį 189). 1670-ben ismét a Ganyprovosban élő Adomas Butvilas és Ona Yvolaitė Butvilienė (Adami Butwilt et Anna Iwolayte Butwilowa de Goniprowa) szerepelnek, akiknek Magdalena nevű lányának (Magdalena) keresztapja a Karklėnųból származó Jonas Yvolis volt (Joannes Iwolis de Korklanis) (Kržį 194). Ugyanazon év keresztelési bejegyzéseiben ismét megtalálható a már említett keresztanya, a Karklėnųban élő Kotryna Jonušaitė Yvolienė (Catharina Jonufzayte Iwolowa²⁶ de Korklany) (Kržį 198), valamint a Karklėnųban élő anya, Gertruda Yvolaitė és férje, Kristoforas Vaičaitis (Christophori Wayczaytis et Giertrudis Iwolayte de Korklany), akiknek Kotryna nevű lányát (Catharina) szintén a karklėnųi Jonas Yvolis keresztelte meg (Joannes Iwolis) (Kržį 200). 1671-ben két keresztanyát jegyeztek fel: Elžbieta Yvolaitėt Vaiguvából²⁷ (Elisabeta Iwalowna de Waygowa) (Kržį 220) és Zuzana Yvolaitėt Karklėnųból (Zuzanna Wotayte de Korklany) (Kržį 210), akinek második személynevét az írnok valószínűleg a kezdő y elhagyásával írta rövidebbre, mert nem hallotta jól (i). Az Audeniuose élő Elžbieta Yvolaitė, akit 1669-ben keresztanyaként említettek, 1672-ben Merkelis Leišaitis feleségeként (Merchelis Leyfzaytis et Elisabetha Iwolayte de Audenis), valamint fiának, Jokūbasnak (Jacobus) anyjaként szerepel (Kržį 230).

Ezekből az adatokból kitűnik, hogy 1656–1672 között a Kražiai plébánián sok olyan ember élt, akiknek második személyneve Yvol- tövű volt. Magában Yvoliai faluban Magdalena Yvolienė (Magdalena Iwolowa), Ona Yvolaitė (Anna Iwolayte), Kazimieras Yvolis (Casimiri Iwolis) feleségével, Magdalene²⁸-nal (Magdalena), és fiukkal, Motiejusszal (Mathias) élt. Nagyon valószínű, hogy ugyanazon család tagjairól van szó – férjről, feleségről, lányról és fiúról. Pagių faluban Ona Yvolienė (Anna Iwalowa), Karklėnųban Jurgis Yvolaitis (Georgio Iwolaytis), Ona Yvolienė (Anna Iwalowa), Andrius Yvolis (Andrea Iwolis) feleségével, leánykori nevén Mikulaitė (Mikulayte), és lányukkal, Elžbietával (Elisabeth), Kotryna Jonušaitė Yvolienė (Catharina Jonufayte Iwoliene, Catharina Jonufzayte Iwolowa), Jonas Yvolaitis (Joannes Iwolaytis), Jonas Yvolis (Joannes Iwolis), Gertrūda Yvolaitė (Giertrudis Iwolayte), Zuzana Yvolaitė (Zuzanna Wolayte) szerepel. Ganyprovosban Ona Yvolaitė Butvilienė (Anna Iwolayte Butwilowa), Audeniuose Elžbieta Yvolaitė (Elisabetha Iwolayte), Vaiguvában pedig Elžbieta Yvolaitė (Elisabeta Iwalowna) volt feljegyezve.

A Iwolowa, Iwołayte, Iwolis, Iwalowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwalowna személyneveket a forrás következetesen i (I)²⁹ betűvel írja, ez azonban más, a történeti litván toponímia fejlődésére általában jellemző tényezőkkel is magyarázható:

²⁶ E nő férj alapján történő megnevezésének formája eltérő: 1669-ben a litván Iwoliene változatot, 1670-ben pedig a lengyel Iwolowa változatot jegyezték fel.

vagyis 1670-ben a lengyel Iwolowa változatot.

²⁷ Váiguva – falu Kelmė körzetének Vaiguva járásában.

²⁸ A Magdalena Iwolowa néven említett nő és Kazimieras Yvolis Magdalena nevű felesége minden valószínűség szerint ugyanaz a személy.

²⁹ Vö. még a lengyel családnévvel: Iwoła (SNP IV 231).

Straipsniai / Articles

185

LAIMUTIS BILKIS

A szó eleji [i]-vel rendelkező történeti litván személynevek írásának analógiája, vö. az avd. Ilowicz, Jlewiczą, Jłowicza: Yła (–ys, –ius?) (Zinkevičius 1977: 147), Mame Илаумц 1537 m. (= *Yłaitis), Iła 1702 m., Casimiri Iłа, Casimirg Iłа, Casimiri et Mariannæ Iłа 1685–1731 m. (= *Yła) (IAK), Įtaniflag jłokowicz 1678 m., jo–annej jłokowicz de jłokis 1680 m. (= *Yłakavičius), Josephus Iłakaytis 1698 m. (= *Yłakaitis) (YĮJn 4, 6, 10, 34), Jerzy Iłakis, Mathias Iłakis, Bartholomaeus Iłakis, Josephi Iłakis 1808–1820 m. (IAK) (= *Yłakis). A tövükben a-val álló formák használata (Iwołowa, Iwołowna) szintén a szlavonizálódás jelenségei közé sorolandó, mivel az o helyén álló a írása a történeti litván személynevek szlavonizálásának gyakori módja^³⁰, vö. az avd. Jadeyko < Sodeika, Tatarelis < Totorelís, Zylobralis (= *Žilabrolis, *Žilabrolys) (Ragauskaitė 2005: 61). Figyelemre méltó, hogy az o helyén a olyan változatokban jelenik meg, amelyekben a képzők is szláv (lengyel) képzőkre változtak –ova, –ovna, míg a litván képzős személynevekben következetesen megmarad az o: Iwołayte, Iwołaytis, Iwołiene. Továbbá, amint már említettük, az i az y helyén a falu nevének minden történeti lejegyzésében is szerepel, amelynek hitelességét az élő nyelv igazolja.

A 17. század második felének történeti antroponímiai adatai tehát tanúsítják, hogy magában Yvoliai faluban és környékén létezett a *Yvolis (Iuvolis) személynév, amelyből kétségtelenül levezethető az Ŷvoliai oikonim. Ez a személynév többes számából alkotott, lakóhelyet jelölő gyűjtőnév lehetett. Yvoliai és lakosainak forrásokban való említéséről az előzőekben bemutatott történeti áttekintésből kitűnik, hogy 1680 után a *Yvolis személynév Yvoliai faluban már nem fordul elő; nem találták meg sem a 18. századi – 19. század első feléből származó anyakönyvekben, sem a 19. század közepének (1845. évi) plébániai jegyzékében. A *Yvolis családnév napjainkig sem maradt fenn, a Lietuvių pavardžių žodyne (LPŽ) sem rögzítették.

A falu nevének alapjául szolgáló antroponim eredete nem teljesen világos, azonban a vizsgált legfontosabb történeti forrás, a Kražių-templom 1656–1672. évi keresztelési anyakönyvének antroponímiai adatai lehetővé teszik egy eredethipotézis felvetését. A könyvben többször lejegyzett Iwołowa, Iwołayte, Iwołis, Iwałowa, Iwołaytis, Iwołiene, Iwałowna személynevek mellett, amelyek az Yvol- tövet feltételezik, két olyan eset is van, amelyek alapján rekonstruálható a *Gyvolis antroponim. 1660-ban a Pašilėben élő keresztszülőket, Jonas Gyvolist és Liucija Vaičaitėt jegyezték fel (Joannes Giwolis cum Lucia Wayczayte de Poszyle) (KržKr₁ 55), 1667-ben pedig ugyanennek a falunak a lakosait, Albertas Gyvolis apát és Kristina Degutaitaitėt (Alberti Giwolis et Cristina Degutayćiowna de Paszyle) (KržKr₁ 151). Ugyanabban a forrásban, ugyanebben az időszakban tehát egymáshoz közel fekvő településeken említik

^³⁰ Vö. Zinkevičius 2008: 48; Sinkevičiūtė, Račickaja 2014: 310.

186

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Az Yvoliai falunév eredetéről

településeken³¹ használták a *Yvolis és a *Gyvolis személyneveket³². Ezért igen óvatosan feltehető, hogy a *Yvolis a *Gyvolis másodlagos antroponimja, amely a szókezdő g extralingvisztikai okokból történt elhagyásával jött létre. Az ilyen jelenségeket a történeti antroponímiában nem vizsgálták külön, nyilvánvalóan nem túl gyakoriak, azonban az onimák elején álló mássalhangzók elhagyására vagy hozzáadására való hajlamról legalábbis ebben a forrásban tanúskodhat a már említett avd. Zuzanna Wolayte (? ← Iwolayte), valamint az oikonim Sywoli (← Ywoli) változata. A mássalhangzók extralingvisztikai okokból történő elhagyását vagy hozzáadását történeti személynevek elején a történeti antroponimikai kutatásokban is megfigyelték, vö. a következő személynévváltozatok lehetőségével: Jakub Streygis, Michal Streygis és Marcin Treygis, Mateusz Treygis (Maciejauskienė 1991: 140). Ebben az esetben a Yvoliai oikonim eredetének alapja, az avd. *Yvolis ← *Gyvolis, a litván (žemaiti) gyvolis ‘állat; élő szarvasmarha, teremtmény, jószág; aki úgy viselkedik, mint az állat’ (LKŽe) szóból származna. Ez nem lenne az egyetlen ilyen eset a litván oikonímiában: az avd. *Gyvolis, *Gyvolys személynévből valószínűleg a Viekšnių seniūnija területén található uradalom és falu neve, Gyvoliai is származik (vö. LVŽ III 218–219). A *Gyvolis személynevet más történeti források is rögzítik: Giwolis 1743-ban (Žeimiai plébániája), Gywolatis 1757–1767-ben (Ragainė) (IAK). A történeti antroponímiában szerkezeti változata, a *Gyvulis, *Gyvulys is előfordul: Ian Giwulis 1678-ban (Pasvalio uradalma), Giwullys 1769–1822-ben (Ragainė), Giwulawcia 1740-ben (Žeimiai plébániája) (IAK). E személynevek motivációja feltehetően negatív tulajdonságokkal függ össze, vö. a litván gyvolis ‘aki úgy viselkedik, mint az állat’, gyvulỹs ‘udvariatlan, műveletlen ember’, prvd. Gyvulỹs, amelynek keletkezési motivációja: ‘kócos, mérges; a bírónak a lábára lépett, ezért az állatnak nevezte’ (Butkus 1995: 221). Lehetséges, hogy negatív konnotációjuk miatt nem maradtak fenn napjainkig. Másfelől például a lengyel nyelvben ilyen jelentésű antroponimákat nemcsak történeti források rögzítenek, hanem mai használatban is megtalálhatók, vö. a lengyel avd. Bydłowski 1423-ból, 1431-ből, 1484-ből stb. (SSNO I 290), Bydłoch³³ 1469-ből, Bydłoniak 1691-ből, Bydłonik 1721-ből, Bydłoń 1635-ből, Bydłoński 1792-ből (Rymut 1991: 93), valamint a mai Bydliński, Bydło, Bydłoń, Bydłowski családnevek (SNP I 594).

³¹ Pašilė, ahol az avd. *Gyvolis fel van jegyezve, Yvoliai és Karklėnai, ahol az avd. *Yvolis tanúsított, rendre mintegy 4, illetve 5 km-re fekszik.

³² Természetesen ez az eredethipotézis megbízhatóbb lenne, ha a *Yvolis és *Gyvolis személynevek a történeti forrásban ugyanazt a személyt jelölnék, ilyen eseteket azonban nem rögzítettek.

³³ A személynév mellett eredetére vonatkozó megjegyzés áll: a lengyel bydło ‘barom, állat, szarvasmarha’ szóból származik.

Straipsniai / Articles

187

LAIMUTIS BILKIS

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az élő nyelvi adatok elemzése azt mutatja, hogy a helyi lakosok által autentikusan használt oikonimforma a Yvoliai. Ezt a két világháború között gyűjtött helynevek elsődleges és legmegbízhatóbb forrásai tanúsítják.

2. A történeti forrásokban a falu neve a XVII. század második felétől kezdve jelenik meg. A litván helynevek szlávosításának és latinizálásának tényezőit, valamint azok jellegét és törvényszerűségeit figyelembe véve kijelenthető, hogy a feljegyzett történeti formák: de Iwole (de Iwole, Иволе) (gyakoribbak), illetve de Iwolis, de Iwol, De Sywoli, de Iwola, De Iwale, De Iwalizski, We wsi Iwolach (ritkábbak) nagy valószínűséggel szintén az oikonim Yvoliai formáját feltételezik.

3. A falu neve, Yvoliai, személynévi eredetű, a XVII. század második felében Yvoliai faluban és a környező településeken előforduló *Yvolis személynévből származik, amelyet a következő történeti feljegyzések tanúsítanak: Iwolis, Iwolowa, Iwołayte, Iwalowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwalowna. Magában Yvoliai faluban élt Magdalena Yvolienė (Magdalena Iwolowa), Ona Yvolaitė (Anna Iwołayte), Kazimieras Yvolis (Casimiri Iwolis) feleségével, Magdalenával (Magdalena), valamint fiával, Motiejusszal (Mathias). Nagyon valószínű, hogy egyetlen család tagjairól van szó: férjről, feleségről, lányukról és fiukról.

4. Óvatosan felvethető az a hipotézis, hogy az oikonim Yvoliai alapjául szolgáló *Yvolis személynév extralingvisztikai okok miatt a *Gyvolis (Gi̇wolis) antroponimából származhat, amelyet ugyanebben az időszakban a Yvoliai falutól nem messze fekvő Pašilė településen jegyeztek fel.

RÖVIDÍTÉSEK

avd. — személynév; b. k. — köznyelv; dgs. — többes szám; kilm. — birtokos eset; lenk. — lengyel; liet. — litván; mot. g. — nőnem; prvd. — ragadványnév; pvd. — családnév; r. — járás; vard. — alanyeset; vns. — egyes szám; žem. — žemaitis

188

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

A Ýuoliai falunév eredetéről

TÖRTÉNETI FORRÁSOK

Hołowiński 1854 – [Ignatijus Hołowiński Telšių és Žemaitija püspökségének helyneveit tartalmazó kéziratos jegyzéke]. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának archívumában őrzik.

IAK – A történeti személynevek betűrendes kartotéka. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának gyűjteménye.

YĮn – [A Ylakiai templom 1676–1738. évi házassági anyakönyve]. LVIA F. 1683, Apr. 1, B. 1. Online hozzáférés: http://www.epaveldas.lt.

YĮKr – [A Ylakiai templom 1712–1721. évi keresztelési anyakönyve]. LVIA F. 1683, Apr. 1, B. 3. Online hozzáférés: http://www.epaveldas.lt.

IVK – A történeti helynevek betűrendes kartotéka. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának gyűjteménye.

KnGGS – Списокъ населенныхъ местъ Ковенской Губерніи, Ковна: Въ Типографіи Губернскаго Правленія, 1892.

KrklKrᵢ – [A Karklėnai templom 1816–1829. évi keresztelési anyakönyve]. LVIA F. 1520, Apr. 1, B. 6. Online hozzáférés: http://www.epaveldas.lt.

KrklKrᵢᵢ – A filiális templom megkereszteltek könyve – 1827-ben elkészítve. [A Karklėnai templom 1828–1834. évi keresztelési anyakönyve]. LVIA F. 1520, Apr. 1, B. 8. Online hozzáférés: http://www.epaveldas.lt.

KržKrᵢ – [A Kražiai plébánia 1656–1672. évi keresztelési anyakönyve]. LVIA F. 1521, Apr. 1, B. 4. Online hozzáférés: http://www.epaveldas.lt.

KržKrᵢᵢ – [A Kražiai plébánia 1680–1737. évi keresztelési és házassági anyakönyve]. LVIA F. 1521, Apr. 1, B. 5. Online hozzáférés: http://www.epaveldas.lt.

KržKrᵢᵢᵢ – Metrica Baptisatorum Ecclesia Parochjali Crosensi [...] Ano 1736 Curam Animarum agente Iosepho Waygowski Comendario Crosensi Vicariūf. [A Kražiai plébánia 1736–1748. évi keresztelési anyakönyve]. LVIA F. 1521, Apr. 1, B. 6. Online hozzáférés: http://www.epaveldas.lt.

LAV – Litvánia lakott helyei, Kaunas: A. Bako nyomdája, 1925.

PašPS – [A Pašilė templom 1845. évi plébánoslistái]. LVIA, F. 605, Apr. 8, B. 50. Online hozzáférés: https://www.genmetrika.eu/zemaítijos_par_sarasai.html.

VB – A Vezeték- és Helységnevek Bizottságának Panevėžysi és Raseiniai körzeti lakotthelynév-jegyzékei (iratok) 3, (gépirat). A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának archívumában őrzik.

Vaiszgantas 1904: Saṅraszasz geografiszkųju Lietuvos vardu. – Dirva 1, 35–61. Online hozzáférés: https://www.epaveldas.lt/.

Straipsniai / Articles

189

LAIMUTIS BILKIS

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

Butkus Alvydas 1995: Litván ragadványnevek, Kaunas: Æsti.

Garli auskas Vidas 1998: A litván oikonimák alakjai nem litván nyelvű XVI–XIX. századi forrásokban. – A litván nyelvészet kérdései 40, 123–204.

Garli auskas Vidas 2004: A Molėtai-templom XVII. századi keresztelési és házassági anyakönyve, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet.

LATŠŽ – A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának kézikönyve 2, szerk. Z. Noreika, V. Stravinskas, Vilnius: Mintis, 1976.

LKA III – A litván nyelv atlasza 3. Morfológia, a szöveg szerzői: S. Ambrazas, G. Belickienė, E. Grinaveckienė, A. Jonait yte, J. Lipskienė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, felelős szerkesztő: K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1991.

LKŽe – A litván nyelv szótára 1–20 (1941–2002): elektronikus változat, főszerkesztő: G. Naktienė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005. Elérhető az interneten: http://www.lkz.lt.

LPŽ – A litván vezetéknevek szótára 1–2, a szöveg szerzői: A. Vanagas, V. Macijauskienė, M. Razmukaitė, felelős szerkesztő: A. Vanagas, Vilnius: Mokslas, 1985, 1989.

LVŽ III – Litván helynevek szótára 3, a szöveg szerzői: V. Adamonytė, L. Bilkis, G. Blažienė, D. Kačinaitė-Vrubliauskienė, M. Norkaitienė, A. Ragauskaitė, M. Razmukaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2018.

Maciejauskienė Vitalija 1991: A litván vezetéknevek kialakulása, Vilnius: Mokslas.

Palionis Jonas 2008: A Punia plébánia XVII. század végi–XVIII. század első felének személy- és helynevei, Vilnius: Vilniusi Egyetem.

Ragauskaitė Alma 2005: A kaunasiak személynevei a XVI–XVIII. században, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Rymut Kazimierz 1991: Lengyel vezetéknevek, Wrocław–Warszawa–Kraków: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, Wydawnictwo, 1991.

Sinkevičiūtė Daiva, Rėčkaitė Veslava 2014: A litván két tövű nevek eredetének személynevei és töveik lejegyzésének sajátosságai Vilnius új városlakóinak és kezesinek 1661–1795. évi jegyzékében. – Archivum Lithuanicum 16, 295–322.

SNP I – A jelenleg Lengyelországban használt vezetéknevek szótára 1, szerk. K. Rymut, Kraków: Polska akademia nauk, Instytut języka polskiego, 1992.

SNP IV – A jelenleg Lengyelországban használt vezetéknevek szótára 4, szerk. K. Rymut, Kraków: Polska akademia nauk, Instytut języka polskiego, 1993.

190

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

A Ŷvoliai falunév eredetéről

SSNO I – Słownik staropolskich nazw osobowych 1, A–D, red. W. Taszycki, Wrocław–Warszawa–Kraków: Zakład Narodowy imienia Ossolińskich, Wydawnictwo Polskiej akademii nauk, 1965–1967.

Zinkevičius Zigmas 1977: Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas.

Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Az Ŷvoliai falunév eredete

ÖSSZEFOGLALÁS

A Yvoliai nevű falu a Kelmėi járás Kražių eldershipjében található; korábban a Raseiniai megyéhez tartozó Kražių járás része volt. Nem találtunk korábbi kutatást e név eredetéről és az ezt a nevet viselő település történetéről. A toponima szerkezete és eredete első látásra nem világos; mélyebb nyelvészeti és történeti elemzés nélkül nem válik érthetőbbé.

A köznyelvből és a helynév-standardizáció történetéből összegyűjtött, az oikonimára vonatkozó adatok áttekintése után megállapíthatjuk, hogy valódi alakjában a szó elején hosszú [ī] áll, és akut hangsúlyt visel: Ŷvoliai. Ezt az alakot tanúsítják a két világháború közötti időszaknak a köznyelvhez legszorosabban kapcsolódó forrásai – a Litván földrajzinév-kérdőívek (1935) és a Vezeték- és Helynevek Bizottságának iratai – is.

A történeti források elemzése arra a következtetésre vezet, hogy Yvoliai nem nagyon régi település; német krónikákban vagy régi uradalmi összeírásokban nem említik. Az első feljegyzések a 17^th. század második feléből származnak. Egyelőre megállapíthatjuk, hogy a falut 1661-ben említik először az 1656–1672-es Kražių plébániai Keresztelési anyakönyvben: de Villa Iwole. Ezt követően a falu ebben és a későbbi egyházi anyakönyvekben meglehetősen gyakran szerepel. A 17^th–19^th. századi történeti források elemzése lehetővé teszi az oikonima bennük előforduló több változatának elkülönítését: Ŷvoliai. A leggyakoribb alak a de Iwole (de Iwole, Иволе). Alkalmanként a következő alakok is előfordulnak: de Iwolis, de Iwol, De Sywoli, de Iwola, De Iwale, De Iwaliszki, We wsi Iwołach. A feljegyzett változatok elemzése arra a következtetésre vezet, hogy a köznyelvben használt Yvoliai falunév az elsődleges. Különféle alakjait a történeti litván helynévfejlődés általános jellemzői határozzák meg: a nyelvjárási sajátosságok értékelése, a szlávosítás, a latinosítás, valamint az írnokok hozzáértése.

A tanulmányban vizsgált történeti források meglehetősen kézzelfogható magyarázatot adnak az Ŷvoliai oikonima eredetére. Ennek kulcsa a fent említett, az 1656–1672 közötti Kražių templomi Keresztelési anyakönyvben rejlik. A benne található adatok szerint abban az időszakban

Straipsniai / Articles

191

LAIMUTIS BILKIS

1656–1672 között a Kražių plébániát nagyrészt olyan emberek lakták, akiknek második személyneve a következő tővel rendelkezett: Yvol-. Yvoliai faluban élt Magdalena Iwolowa, Anna Iwolayte, Casimiri Iwolis, annak felesége, Magdalena, valamint fia, Mathias. Valószínű, hogy egyetlen család tagjai voltak – férj, feleség, lány és fiú. Anna Iwalowa Pagiai faluban szerepel; Georgio Iwołaytis, Anna Iwałowa, Andrea Iwolis, annak leánykori személynevet viselő felesége, Mikulayte, valamint lánya, Elisabeth, Catharina Jonužayte Iwoliene (Catharina Jonužayte Iwolowa), Joannes Iwołaytis, Joannes Iwolis, Giertrudis Iwołayte, Zuzanna Wołayte Karklėnai faluban szerepelnek; Anna Iwołayte Butwilowa Ganyprova faluban szerepel; Elisabetha Iwołayte Audeniai faluban, Elisabeta Iwałowna pedig Vaiguva faluban szerepel. A Iwolowa, Iwołayte, Iwolis, Iwałowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwałowna személyneveket a forrás következetesen i (I) betűvel írja, ez azonban azzal is magyarázható, hogy más, szókezdő [i]-t tartalmazó litván történeti személynevek írásmódjának analógiáját követték.

A 17. század második felének történeti antroponímiai adatai tehát tanúsítják, hogy Yvoliai faluban és környékén létezett a *Yvolis (Iwolis) személynév, amelyből kétségtelenül levezethető a Ývoliai helynév. Ez a személynév többes számú alakjából képzett, lakóhelyet jelölő gyűjtőnév lehetett. 1680-tól a *Yvolis személynevet Yvoliai faluban többé nem említik; sem a 18. századi – 19. század első feléből származó anyakönyvekben, sem a 19. század közepének (1845) plébániai híveinek jegyzékében nem található meg. A *Yvolis vezetéknév nem maradt fenn napjainkig; a Lithuanian Dictionary of Surnames című műben sem szerepel.

A falunév eredetének alapjául szolgáló antroponim eredete nem teljesen világos, a fő történeti forrás, a kražiai templom 1656–1672. évi Iwolowa, Iwołayte, Iwolis, Iwałowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwałowna keresztelési anyakönyve azonban lehetővé teszi, hogy óvatos eredethipotézist állítsunk fel. A könyvben feljegyzett számos személynév, amelyek a Yvol- tőre utalnak, mellett két olyan eset is található, amelyek lehetővé teszik az *Gyvolis. Godparents Joannes Giwolis cum Lucia Wayczayte de Poszyle antroponim rekonstruálását. A Pašilėn lakó keresztszülőket 1660-ban jegyezték fel; eközben a szülőket, az Alberti Giwolis et Cristina Degutayčiowna de Paszyle, ugyanazon falu lakóit, 1667-ben jegyezték fel. Így az egymáshoz közel fekvő településeken használt *Yvolis és *Gyvolis személyneveket ugyanabban a forrásban és ugyanabban az időszakban említették. Ezért óvatosan feltételezhetjük, hogy az *Yvolis az *Gyvolis névből származó másodlagos antroponim, amely a szókezdő g extralingvisztikai okokból bekövetkezett elhagyásával alakult ki.

2020. október 15-én benyújtva.

LAIMUTIS BILKIS

Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva [email protected]

192

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII