Dėl kaimo vardo „Ývoliai“ kilmės

178 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-2902-4722 Kutatási területek: helynévtan, személynévtan. DOI: doi.org/10.35321/all83-08 AZ ÝVOLIAI FALUNÉV EREDETÉRŐL A Ývoliai falunév eredetéről ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány az élő nyelv és a történeti források adatainak elemzése alapján részletesen tárgyalja a Kelmėi járás Kražiai körzetében található Ývoliai falu nevének eredetét és fejlődését. Az élő nyelvből származó oikonimafelírások áttekintése és megbízhatóságuk értékelése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a név szó eleji hosszú magánhangzót tartalmazó formája autentikus. Az oikonim történeti forrásokban való használatát tárgyalva főként a Kražiai plébánia 1656–1672. évi keresztelési anyakönyvének – amelyben ez a név első alkalommal szerepel – bejegyzéseit elemezzük. Annak érdekében, hogy ne csak a név, hanem az általa jelölt település történetét is figyelembe vegyük, a történeti feljegyzések toponimikai és antroponimikai kontextusát egyaránt bemutatjuk: részletesen áttekintjük a falu és lakosai említéseit, valamint feltárjuk a feljegyzett személyek egymás közötti kapcsolatait. Miután megállapítottuk, hogy a XVII. század második felében Yvolių faluban és környékén előfordult a *Yvolis (Iwolis, Iwolowa, Iwołayte, Iwalowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwalowna) személynév, arra a következtetésre jutunk, hogy az oikonim kétségtelenül személynévi eredetű. KULCSSZAVAK: történeti toponímia, történeti antroponímia, az oikonimák fejlődése, az oikonimák eredete, az onimák történeti feljegyzései. ANNOTÁCIÓ Az élő nyelvből és a történeti forrásokból származó adatok elemzése alapján a tanulmány átfogóan tárgyalja a Kelmė járásban, a Kražiai eldership területén található Ývoliai falu nevének eredetét és fejlődését. A köznyelvből származó oikonima adatait áttekintve és megbízhatóságukat értékelve arra a következtetésre jutunk, hogy a szó elején hosszú magánhangzót tartalmazó névalak hiteles. Az oikonim történeti forrásokban való használatát tárgyalva főként a Kražiai plébánia 1656–1672. évi keresztelési anyakönyvének azon bejegyzéseit elemezzük, amelyekben ez a név első alkalommal szerepel. A név és az e nevet viselő település történetének értékelése céljából bemutatjuk a történeti Cikkek / Articles 179 Dėl kaimo vardo Ývoliai kilmės feljegyzések helynévi és személynévi kontextusát: részletesen áttekintjük a falu és lakói említéseit; feltárjuk a feljegyzett személyek közötti kapcsolatokat. Mivel megállapítást nyert, hogy a *Yvolis (Iwolis, Iwolowa, Iwołayte, Iwalowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwalowna) személynév a 17. század második felében ténylegesen létezett Ývoliai faluban és annak környékén KULCSSZAVAK: történeti helynévtan, történeti személynévtan, oikonimák fejlődése, oikonimák eredete, az onimák történeti adatai. A jelenleg a Kelmėi járás Kražiai eldershipjének területén található, Yvoliai nevű falut korábban a century, the conclusion is made that the oikonym is definitely of anthroponymic origin. Raseiniai megyei Kražiai járáshoz tartozott. E név eredetéről és az általa megnevezett település történetéről semmilyen kutatást nem sikerült találni. Magának a helynévnek a szerkezete1 és eredete első pillantásra nem világos, részletesebb nyelvi és történeti elemzés nélkül nem fejthető meg. Ezért a tanulmány célja e helynév történeti fejlődésének jellegzetességeit, valamint eredetének legvalószínűbb forrását meghatározni. Ehhez szükséges szem előtt tartani a történeti kontextust, vagyis elemezni a település és neve történelmi dokumentumokban található említéseit (lejegyzéseit), figyelmet fordítva nemcsak a toponimikai, hanem a történeti lejegyzések antroponimikai aspektusára is. Szintén meg kell vizsgálni a név élő nyelvi és normatív forrásokban való használatának fejlődését, egyúttal megállapítva valódi, autentikus alakját is. A helynév első, élő nyelvből származó rögzítésének tekinthető Juozas Tumas-Vaižgantas 1904-ben lejegyzett, a Pašilėi plébánián található falu hangsúlyjelöletlen Ivoliai névalakja (Vaiszgantas 1904: 56). A szókezdő I valódisága itt kétségeket vet fel, mivel például a Ylakia, Ylakáičiai helyneveket Vaižgantas szintén Ilakiai, Ilakáičiai alakban jegyezte le (52. o.). Az 1923-ban végzett népszámlálás alapján az 1925-ben kiadott Litvánia lakott helyeinek névjegyzékében a Raseiniai járás Kražiai községéhez tartozó Ivalių km2 szerepel (LAV 211). 1935-ben elkészült e falu földrajzinév-anyagának adatlapja, amelyen természetesen magának a településnek a neve is fel van jegyezve. A helyneveket egy helyi lakos, Jonas Balsys után Antanas Tamošiūnas, a Karklėnai általános iskola tanára jegyezte fel. Meg kell jegyezni, hogy az adatlap helynevei nagyon szakszerűen, a hangsúlyokkal és a dallamhanglejtések világos megkülönböztetésével vannak lejegyezve3. A falu neve a szókezdő vokalizmus hosszúságával és ereszkedő hanglejtéssel szerepel: Ývoliai. A településnevek 1 Élő Nyelvi Helynevek Kartotékának egyik céduláján még azt is kétségbe vonják, hogyan kell írni a falu nevét – Yvoliai vagy Įvoliai. 2 Az 1923-as adatok szerint a faluban 3 tanya és 23 lakos volt. 3 Vö. a feljegyzett helyneveket: Atkrañčiai, Glminės, Šúnpakaušis. LAIMUTIS BILKIS 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a Pavardžių ir vietovardžių komisija szerkesztette, amelyet előbb Antanas Salis, később pedig Juozas Balčikonis nyelvészek vezetett. Az általa összeállított ügyiratokban e falu nevének alakja és hangsúlyhelye megegyezik a Žemės vardyno kérdőíveinek adataival, csupán itt a žemaitisokra jellemző, b. k. tvirtapradė priegaidét megfelelő töréses hangsúlyjelölés van feltüntetve: Ŷvoliai (VB III 47). A háború után a helynevek rendezésekor ismeretlen okokból megszilárdult a falu nevének tvirtagalė priegaidét tartalmazó változata – Ỹvoliai (LATSŽ II 100). Az oikonim élő nyelvhasználatának adatait és normatív történetét áttekintve bizonyos, galima teigti, kad dabartinė forma su ilguoju žodžio pradžios vokalizmu Yvoliai mivel ezt az élő nyelvhez legszorosabban kapcsolódó két világháború közötti forrás, a Lietuvos žemės vardyno kérdőívei, valamint a Pavardžių ir vietovardžių komisija ügyiratai tanúsítják. Némi bizonytalanságot okoz a hangsúlyjelölés, azonban a két világháború közötti adatok alapján kétségbe vonható a XX. század második felének normatív forrásában megjelent cirkumflex hitelessége. A történeti források elemzése alapján megállapítható, hogy Yvoliai nem nagyon régi település; német krónikákban és régi uradalmi leltárakban nem említik. Az első feljegyzések a XVII. század második feléből származnak. Egyelőre legalább azt lehet állítani, hogy a falut először 1661-ben említették. A Kražių plébánia 1656–1672 közötti keresztelési anyakönyvében feljegyezték az Yvoliuose élő keresztanyát, Elżbieta Litvinienėt (Elisabeth Litwinowa de Villa Iwole), aki a Paalksniai faluból származó Kazimieras Stanevičiusszal (Casimirus Staniewicz) együtt megkeresztelte az ugyanott élő Baltramiejus Petraičis és felesége, Kristina (Bartholomei Petraytis et Cristina de Paalksnie) lányát, Onát (Annam) (KržKrI 83). Ezt követően ebben a keresztelési anyakönyvben a falut meglehetősen gyakran említik. 1662-ben feljegyezték, hogy a Karklėnai5 településen élő Jonas Litvinas (Joannes Litwins de Korkłany) és a Magdalena Iwolowa néven megjelölt, Yvoliuose (de Iwole) élő asszony megkeresztelte Kristoforast (Christophorus), a Karklėnaiból származó Laurentijus Bukantis és Ona Jurgaitė (Laurenty Butantis6 et Anna Jurgayte de Korklany) fiát (KržKrI 89). Ugyanabban az 1662-es évben feljegyezték az Yvoliuose élő szülőket, Jonas Stanislovaitist és feleségét, Elżbietát (Joannis Stanisłowaytis et Elisabetha de Iwole), valamint fiuk, Andriejus (Andream) keresztszüleit: Jonast, az Ejučiai faluból7, és Onát, Yvoliai lakosát (Joannes Łaurinaytis de Eiucie cum Anna Iwołayte de Iwole) (KržKrI 94). 1663-ban megemlítik az Yvoliuose élő Kazimieras Yvolist és feleségét, Magdalenát (Casimiri Iwolis et Magdalena de Iwole), akiknek fiát, Motiejust (Mathias), Stanislovas Kantauskis és a Karklėnaiból származó Barbora Stanislovaitė (Stanislaus Kantowski de Korkłany cum 4 Pãalksniai – falu Kelmės járás Kražių elöljáróságában. 5 Karklnai – település Kelmės járás Kražių elöljáróságában. 6 A könyvben világosan avd.-ként van feljegyezve. Butantis feltehetően a jegyző által eltorzított Bukantis alak. 7 Ejùčiai – falu Kelmė járásban, a Kražiai eldershipben. Cikkek / Articles 181 Dėl kaimo vardo Ývoliai kilmės Barbara Stanisłowayte) (KržKrI 98). Ezt a lakott helyet 1664-ben is feljegyezték: ekkor Karklėnai lakói, Jurgis Yvolaitis és Elžbieta Kantauskaitė (Georgio Iwołaytis de Korklany cum Elisabetha Kantawskayte) megkereszteltették Kazimierast (Casimirus), a Yvoliai faluból származó Kazimieras Jonaitis és Kotryna Kidikaitė (Casimiri Jonaytis et Catharina Kidikayte de Iwole) fiát (KržKrI 111). 1668-ban Yvoliai települést az ott lakó Barbora Mikolaitė (Barbara Mikołayte de Iwolis) megnevezésével említették, akinek fiát, Stanislovast (Stanislaus), a Kražiaiban lakó Martynas Burokas és Magdalena Budrevičaitė8 (Martinus Burak cum Magdalena Budrewiczowna Crosentes) (KržKrI 172). A Kražiai plébánia későbbi anyakönyvében, amely az 1680–1737 közötti keresztelési és házasságkötési bejegyzéseket tartalmazza, Yvoliai szintén sokszor szerepel. 1691-ben feljegyezték Yvoliai lakóját, Jonas Miliust (Joanˀes Milus de Iwole), aki megkeresztelte Kotrynát (Catharina), a Klibaliai faluból származó Kristoforas Milius és Marijona Mažrymaitė9 (Christophori Milus de Klibale et Mariana Mazrymayte) lányát (KržKrJnII 15). 1720-ban az Yvoliuose élő Grigorijus Šurpickis és Agota Burtynaitė (Gregorÿ Szurpicky et Agatha Burtynowna de Iwolis) fiának, Stanislovónak (Stanislaus) a keresztanyjaként szintén e falu lakóját, Marijona Bargailienėt (Mariana Bargayłowa de Iwolis) jelölték meg (KržKrJnII 25). Az 1721. évi könyvben feljegyezték az Yvoliuose lakó Simon Liplevičius (Simon Liplewicz de Iwole) házasságát a Kupšelių faluból származó Barbora Milinovičaitėval10 (Barbara Milinowiczowna de Kupszczeliszki) (KržKrJnII 169). 1722-ben feljegyezték az Yvoliuose élő szülőket, Kristoforas Šorpickist és Agota Leplinaitėt (Chrystophori Szorpicki11 et Agatha Leplinowna de Iwole), valamint a keresztapát, Jonas Jalvanovskist12, illetve Kotryna Rutkovskát (Joannes Jalwanowski cum Catharina Rutkowska) (KržKrJnII 45), továbbá a szülőket, Danilas Kitast és Parasija Kitkovnát, valamint a keresztapát, Romanas Oferovskist és Ona Bargailienėt (Daniło Kitaʃ et Parasia Kitkowna <...> Romanus Oferowski cum Anna Bargayłowa de Iwołe) (KržKrJnII 46). A könyvben ezután a falu és lakóinak következő onimái szerepelnek: a szülők Eustochim Łukasʒow et Mariana Bobrowska, a keresztszülők pedig Petrus Jakubowski cum Anna Ignatowiczowna de Iwol 1723-ban (KržKrJnII 50); 8 A tanulmányban a hajadon nők vezetékneveinek rekonstruálásakor nem a köznyelv, hanem a nyelvjárási adatok kerülnek figyelembevételre. A déli žemaitiai varniškiai nyelvjárásban bármilyen végződésű apai vezetéknévhez az -aitė képző járul (vö. LKA III 120, 112. térkép). Ezt a használatot a vizsgált források adatai is tanúsítják, vö. a hajadon nők Jurgayte, Iwołayte, Kantawskayte vezetékneveit. Ezért a vezetékneveket e képző hozzáadásával rekonstruálják, nem pedig a köznyelvben megállapított -ytė, -(i)ūtė képzőkkel. 9 Klibãliai – falu Kelmė járás Kražiai eldershipjében. 10 Kupšẽliai – falu Kelmė járás Kražiai eldershipjében. 11 Avd. A Szorpicki és az ugyanott, Yvoliu-ban 1720-ban feljegyzett Szurpicky feltehetőleg grafikai változatok. 12 E személynév valódisága kétséges, mivel a könyvben nagyon nehezen olvashatóan jegyezték fel. LAIMUTIS BILKIS 182 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a Joannis Bordasow és Catharina Akionka13 szülei Iwole-ból 1723-ban (KržKrJnII 54); az Audagin Łukcho de Iwola tanú 1724-ben (KržKrJnII 176); a férj és feleség, Constantinɡ Arasimow cum Anˀa Zakrzewska de Iwole 1729-ben (KržKrJnII 182); szülők Antony Ƶakrʓewski és Anna Ƶakrʓewska de Iwole 1730-ban (KržKrJnII 118); szülők Co˜stanti Audachim, An˜a Zacherewska De Sywoli 1730-ban (KržKrJnII 119); szülők Casimirus Zakrowski et Anna Szantarskowna De Iwale, keresztanya Anna Karbowska De Iwaliszki 1731-ben (KržKrJnII 121); keresztapa Matthias Anaszko de Iwola 1732-ben (KržKrJnII 129). Yvolių falu következetesen szerepel a Kražiai plébánia későbbi egyházi dokumentumaiban is. Például az 1736–1748-as keresztelési anyakönyvben 1744-ben a faluban élő szülőket, Jurgis Milinavičiust és feleségét, Kristinát (Georgio Milinowicz et Christin˜a <...> de Iwole), valamint a keresztanyát, Marijona Jakimaitėt (Marianna Jakimowna de Iwole) jegyezték be (KržKrIII 106). A 19. század első felében Yvoliai a Karklėnai templom — amely akkoriban a Pašilėi plébánia filiája volt — dokumentumaiban szerepel. Az 1816–1829-es keresztelési anyakönyvben a következő bejegyzések találhatók: Josepho Tołuszewicz matre Ursula de Domo Kurpowiczowna de Villa Jwole 1817-ben (KrklKrI 3), Antonio Toluʃzewˀ, Johana Łukszowna de Villa Jwole 1818-ban (KrklKrI 7) és így tovább. A kiek későbbi Karklėnai templomának keresztelési anyakönyvében Yvolių falu helyhatározói esetben szerepel: We wsi Iwolach 1828-ban (KrklKrII 2). A falut és nevét a 19. század közepén latin, illetve szláv írással más (nem egyházi jellegű) forrásokban is feljegyezték: Иволе 1845-ben (PašPS 5), Jwole 1854-ben (Hołowiński 1854). A történeti források elemzése lehetővé teszi, hogy elkülönítsük az azokban használt Ývoliai oikonim több változatát. Leggyakrabban de Iwole (de Jwole, Иволе) alakban jegyezték fel. Előfordulnak még a következő formák: de Iwolis, de Iwol, De Sywoli, de Iwola, De Iwale, De Iwaliszki, We wsi Iwolach. Elsősorban arra kell figyelmet fordítani, hogy az atipikus de Sywoli formát kivéve egyetlen esetben sem adták vissza a szó eleji vokalizmus hosszúságát. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy kétségbe vonjuk az élő nyelvben használt Ývoliai név hitelességét, mivel a nem litván nyelven írt forrásokban y helyett nagyon gyakran i-t írnak, vö. Iłłakaycie 1699-ben, 1700-ban (YlJn 35) (= Ýlakaičiai14), de Iłakiow 1682-ben, de Iłłoki 1688-ban, 1689-ben, 1699-ben, 1702-ben, 1703-ban, de Iłoki 1682-ben, de Illoki 1689-ben, de Iłłokie 1698-ban, 1699-ben, de Iłłokiʃ 1688-ban, de ilokiʃ 1677-ben, de jllokiʃ 1678-ban (YlJn 2, 4, 10, 21, 22, 24, 34, 35, 38, 39), de ilocis, de Iłakiow 1713-ban, de Iłakiʃ, Iłłocis 1716-ban, de Iłłocis 1718-ban, 1720-ban, de Iłłoki 1720-ban, de Iłoki 1716-ban, de Illokie 1719-ben, de Iłłokie 1719-ben, de Iłłokis 1718-ban (YlKr 13 A személynév nem egyértelműen olvasható, ezért a tanulmányban közölt forma hitelessége kétséges. 14 Ýlakaičiai – falu Skuodasi járás Ylakiai körzetében. Cikkek / Articles 183 Dėl kaimo vardo Ývoliai kilmės 23, 24, 51, 56, 57, 59, 60, 73, 76, 84, 85, 87) (= Ylakia15), Iniszki 1854 m. (Hołowiński 1854), Инишки 1892 m. (KnGGS 148) (= Ỹniškės16). Azt, hogy a nem litván történelmi forrásokban lejegyzett helynevekben nem különböztetik meg a hosszú és rövid [i˙] és [i] magánhangzókat, más litván névtankutatók is megjegyzik (lásd Garliauskas 1998: 184). A szóvégi e (Iwole, Jwole, Iwale) és a lengyel lágy mássalhangzó17 utáni a (Iwola) minden valószínűség szerint a žemaitisokra jellemző -iai (-ei) végződés-monoftongizációt tükrözi, vagyis [e˙]-vé alakulást. A žemaitisok történeti oikonímiájában meglehetősen sok ilyen esetet jegyeztek fel, vö. de Brukale (= Brukãliai), de kule (= Kulia), de Rezgale (= Rėzgãliai), ex Stanele (= Stanẽliai) és hasonlók (lásd Garliauskas 1998: 175), ze wsią Giwole 1777 m. (= Gyvolia18) (IVK). Az egyszer feljegyzett de Iwolis forma feltehetően latinosított, a többes számú ablativusnak megfelelő alak. Ez különösen valószínű, mivel a forrásszöveg latin nyelven íródott19. A De Iwale alak valószínűleg a litván helynevek szlávosításával hozható összefüggésbe, amikor a hosszú [o˙]-t (ebben az esetben hangsúlytalant) az a betűvel jelölték, vö. a XVII. század végi és a XVIII. század eleji Punia plébánia történeti oikonimáit: Furmaniszki (= Fùrmoniškės), Jawoyszany, Jawoyszane (= Jovaišónys) (Palionis 2008, 193, 194), továbbá vö. a XIX. század második felének Гивали 1865-ből, 1892-ből származó feljegyzéseit (= Gyvolia) (IVK). Az 1723-ban megadott végződés nélküli de Iwol forma talán a lengyel nyelv lágy mássalhangzó utáni, többes számú alanyeseti -a végződésű semlegesnemű főneveinek többes számú birtokos esetű analógiája alapján keletkezett: tsz. alanyeset Iwola → tsz. birtokos eset Iwol20. A XIX. század első felében feljegyzett We wsi Iwolach forma szlávosított, és megfelel a forrás nyelvében, a lengyelben használt helyhatározó esetnek. Az egyetlen alkalommal, 1731-ben rögzített De Iwaliszki forma egy korábbi Yvolių változatra, *Yvoliškės vagy *Yvoliškiai utalhatna, azonban az egyszeri előfordulás arra késztet, hogy ezt az esetet óvatosan értékeljük – talán nem az élő nyelv neve, hanem csak az írnok által valamilyen más analógia alapján lejegyzett konstrukció, annál is inkább, mert ugyanabban a bejegyzésben az oikonim De Iwale toldalék nélküli formája is szerepel. Yvolių lejegyzése De Sywoli kétségtelenül a falu valódi nevének félreértése vagy nem megfelelő hallása következtében keletkezett elírás, ez a forma azonban az egyetlen, amelyben a hosszú vokalizmus tükröződik. A történeti forrásokban lejegyzett változatok elemzése alapján kijelenthető, hogy az élő nyelvben használatos Ývoliai falunév az elsődleges. Különböző formáit a 16 Ỹniškė – Šiauliai járás, 15 Ylakia – miestelis Skuodo r. Ylakių seniūnijoje. Raudėnai község falva – határozta meg. 17 A forrás latin nyelven íródott, a helynevekben azonban számos lengyel nyelvi elem található. 18 Gyvolia – Mažeikiai járás, Viekšniai község faluja. 19 Vö. a történeti lejegyzéseket: de Kaułaakis (= Káulakiai), de Rymucis (= Rimùčiai), de ʃabaniʃ (= Sabóniai) és hasonlók (lásd Garliauskas 1998: 164–165; 2004: 44). 20 Vö. lengyelül. egyes szám alanyeset, röv. pole, többes szám alanyeset, röv. pola, többes szám birtokos eset, röv. pól. LAIMUTIS BILKIS 184 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a történeti litván helynévadás általános fejlődésére jellemző tényezők: a nyelvjárási sajátosságok tiszteletben tartása, elszlávosítás, ellatinosítás, az írnokok kompetenciája. Ha a 18. század első feléből származó Iwaliszki forma (*Yvoliškės? *Yvoliškiai?) valódi lenne is, másodlagosnak tekintendő, amely később keletkezett, mint az Ývoliai, és nem maradt fenn napjainkig. A megvizsgált történelmi források lehetővé teszik az Ývoliai oikonima eredetének kellően kézzelfogható magyarázatát. Kulcsa a már említett, a Kražiai templom 1656–1672 közötti keresztelési anyakönyvében rejlik. Itt 1661-ben a Spirgių faluból származó Jonas Milkantas (nyj. Milkontas)21 és a Pagių faluból származó Ona Yvolienė22 keresztapjaként és keresztanyjaként vannak bejegyezve (Joannes Milkont de Spirgie et Anna Iwalowa de Pagie) (KržKrI 73). Két 1662-es bejegyzésben keresztszülőkként említik a Karklėnaiból származó Jonas Litvinast és a Yvoliuiban lakó Magdalena Yvolienėt (Joannes Litwins de Korkłany Cum Magdalena Iwolowa de Iwole) (KržKrI 89), valamint az Ejučiuose lakó Jonas Laurinaitist és a Yvoliaiból származó Ona Yvolaitėt (Joannes Łaurinaytis de Eiucie cum Anna Iwołayte de Iwole) (KržKrI 94). 1663-ban a Yvoliai lakói, Kazimieras Yvolis és felesége, Magdalena (Casimiri Iwolis et Magdalena de Iwole), valamint fiuk, Motiejus (Mathias) szerepelnek szülőkként (KržKrI 98). 1664-ben és 1665-ben Karklėnai lakói szerepelnek keresztapaként és keresztanyaként: Jurgis Yvolaitis Elžbieta Kantauskaite-tal (Georgio Iwołaytis de Korklany cum Elisabetha Kantawskayte ibidem), illetve Jonas Litvinas Ona Yvolienėvel (Joannes Litwin de Korklanis cum Anna Iwalowa ibidem) (KržKrI 111, 127). Egy másik, 1665-ös bejegyzésben a Ganyprovos falu23 lakói, Adomas Butvilas és Ona Yvolaitė (Adami Butwiłł et Anna Iwołayte de Goniprowa) szerepelnek szülőkként, keresztszülőkként pedig a Karklėnaiból származó Jurgis Yvolaitis és a Ganyprovából származó Kotryna Račaitė (Georgio Iwołaytis de Korkłany Cum Catharina Raczayte de Goniprowa) (KržI 130). Ugyanez a Ganyprova lakója, Ona Yvolaitė Butvilienė (Anna Iwołayte Butwiłowa de Goniprowa), immár keresztanyaként 1666-ban és 1668-ban is szerepel (KržI 146, 169). 1669-ben Karklėnuose élő Andrius Yvolis és felesége, akinek második személyneve Mikulaitė24 (Andrea Iwolis et <...> Mikułayte de Korklany), lányát, Elžbietąt nuʃayte Iwoliene de Korklany) (KržI 185). Tais pačiais metais buvo krikštijamas (Elisabeth), ugyanennek a falunak a lakosa, Kotryna Jonušaitė Yvolienė (Catharina JoAudenių kaimo25 lakosainak, Melchioro Simonaičio és Elžbietos Yvolaitė (Melchioris Symonaytis et Elisabetha Iwołayte de Audenie) fiát, Samuelįt (Samuel), akinek keresztapjaként a Karklėnųből származó Jonas Yvolaitis (Joannes Iwołaytis de 21 Spigiai – falu Kelmės r. Kražių seniūnijoje. 22 Pagia – falu Kelmės r. Kražių seniūnijoje. 23 Ganýprova – falu Kelmės r. Kražių seniūnijoje. 24 A feleség neve a forrásban olvashatatlan. 25 Audenia – falu Kelmės r. Užvenčio seniūnijoje. Tanulmányok / Articles 185 Dėl kaimo vardo Ývoliai kilmės Korklany) (KržI 189) keresztelt meg. 1670-ben ismét említik Ganyprova lakosait, Adomas Butvilast és Ona Yvolaitė Butvilienėt (Adami Butwiłł et Anna Iwołayte Butwiłowa de Goniprowa), akiknek lányának, Magdalenának (Magdalena), keresztapja a Karklėnųből származó Jonas Yvolis (Joannes Iwolis de Korklanis) volt (KržI 194). Ugyanazon év keresztelési bejegyzéseiben ismét megtalálható a már említett keresztanya, a Karklėnai lakosa, Kotryna Jonušaitė Yvolienė (Catharina Jonuʃzayte Iwolowa26 de Korklany) (KržI 198), valamint a Karklėnaiban élő Gertrūda Yvolaitė anya és férje, Kristoforas Vaičaitis (Christophori Wayczaytis et Giertrudis Iwołayte de Korklany), akiknek lányát, Kotrynát (Catharina), szintén egy karklėnai lakos, Jonas Yvolis (Joannes Iwolis) keresztelte meg (KržI 200). 1671-ben két keresztanyát jegyeztek fel: Elžbieta Yvolaitė Vaiguvából27 (Elisabeta Iwalowna de Waygowa) (KržI 220) és Zuzana Yvolaitė Karklėnaiból (Ƶuzanna Wołayte de Korklany) (KržI 210), akinek második személyneve valószínűleg azért lett lerövidítve, mert az írnok nem hallotta jól, és elhagyta a kezdő y-t (i). Audeniuose élő Elžbieta Yvolaitė, akit 1669-ben keresztanyaként említettek, 1672-ben Merkelis Leišaitis feleségeként (Merchelis Leyʃzaytis et Elisabetha Iwołayte de Audenis) és fia, Jokūbas (Jacobus) anyjaként szerepel (KržI 230). Ezekből az adatokból látható, hogy 1656–1672 között a Kražių plébánián nagy számban éltek olyan emberek, akiknek második személyneve az Yvoltőből származott. Yvolių faluban Magdalena Yvolienė (Magdalena Iwolowa), Ona Yvolaitė (Anna Iwołayte), Kazimieras Yvolis (Casimiri Iwolis) élt feleségével, Magdalenával28 (Magdalena), valamint fiával, Motiejusszal (Mathias). Nagyon valószínű, hogy egy család tagjairól van szó – a férjről, a feleségről, a lányról és a fiúról. Pagių faluban Ona Yvolienė (Anna Iwalowa), Karklėnaiban Jurgis Yvolaitis (Georgio Iwołaytis), Ona Yvolienė (Anna Iwalowa), Andrius Yvolis (Andrea Iwolis) feleségével, akinek leánykori személyneve Mikulaitė (Mikułayte), és lányával, Elžbietával (Elisabeth), Kotryna Jonušaitė Yvolienė (Catharina Jonuʃayte Iwoliene, Catharina Jonuʃzayte Iwolowa), Jonas Yvolaitis (Joannes Iwołaytis), Jonas Yvolis (Joannes Iwolis), Gertrūda Yvolaitė (Giertrudis Iwołayte), Zuzana Yvolaitė (Ƶuzanna Wołayte), Ganyprovojában Ona Yvolaitė Butvilienė (Anna Iwołayte Butwiłowa), Audeniuose pedig Elžbieta Yvolaitė Asmenvardžiai Iwolowa, Iwołayte, Iwolis, Iwalowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwalowna šaltinyje nuosekliai rašomi su i (I)29, tačiau tai galima paaiškinti ir kitų 26 Skiriasi šios moters įvardijimo pagal vyrą forma: 1669 m. užrašytas lietuviškas variantas Iwoliene, o (Elisabetha Iwołayte), Vaiguvoje – Elžbieta Yvolaitė (Elisabeta Iwalowna). 1670 m. – lenkiškas Iwolowa. 27 Vaiguva – falu Kelmė járás Vaiguva kerületében. 28 A Magdaléna Iwolowa néven megnevezett nő és Kazimieras Yvolis felesége, Magdaléna, minden valószínűség szerint ugyanaz a személy. 29 Vö. még. lengyel személynév Iwoła (SNP IV 231). LAIMUTIS BILKIS 186 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a történeti litván személynevek kezdő [i.] betűvel való írásának analógiája, vö. személynevek Ilowicʓ, Jlewicʓa, Jłowicʓa: Yla (-ys, -ius?) (Zinkevičius 1977: 147), Мате Илайтис 1537 m. (= *Ylaitis), Iła 1702 m., Casimiri Iła, Casimirɡ Iła, Casimiri et Mariannæ Iła 1685–1731 m. (= *Yla) (IAK), ʃtaniʃlaɡ jllokowicʓ 1678 m., joanneʃ jllokowicʓ de jllokis 1680 m. (= *Ylakavičius), Josephus Iłakaytis 1698 m. (= *Ylakaitis) (YlJn 4, 6, 10, 34), Jerzy Illakis 1790 m., Mathias Jlakis, Bartholomæus Jlakis, Josephi Jlakis 1808–1820 m. (IAK) (= *Ylakis). A gyökérbeli a-t tartalmazó formák használata (Iwalowa, Iwalowna) szintén a szlávosítás jelenségei közé sorolandó, mivel az o helyett az a írása a történeti litván személynevek szlávosításának gyakori módja30, vö. avd. ʃadeyko < Sodeika, Tatarelis < Totorėlis (Zinkevičius 1977: 99), Ƶÿlobralis (= *Žilabrolis, *Žilabrolys) (Ragauskaitė 2005: 61). Figyelemre méltó, hogy az o helyett azokban a változatokban írnak a-t, amelyekben a képzőket is szláv (lengyel) -ova, -ovna képzőkre cserélték, míg a litván képzős személynevekben következetesen megőrzik az o-t: Iwołayte, Iwołaytis, Iwoliene. Ezenkívül, amint már említettük, az y helyett az i a Ývoliai falunév valamennyi történeti feljegyzésében is szerepel, amelynek valódiságát az élő nyelvhasználat támasztja alá. Így a XVII. század második felének történeti antroponímiai adatai tanúsítják, hogy magában Yvoliai faluban és annak környékén létezett a *Yvolis (Iwolis) személynév, amelyből kétségtelenül eredeztethető a Ývoliai oikonim. Ez a személynév többes számából képzett, a lakóhelyet jelölő gyűjtőnév lehetett. A Yvoliai és lakóinak a forrásokban való említéséről fentebb közölt történeti áttekintésből kitűnik, hogy 1680-tól a *Yvolis személynév Yvoliai faluban már nem szerepel, és nem találták meg sem a XVIII. századi – a XIX. század első feléből származó anyakönyvekben, sem a XIX. század közepéről (1845-ből) származó plébániai névsorban. A *Yvolis vezetéknév napjainkig sem maradt fenn, a Lietuvių pavardžių žodyne (LPŽ) sem rögzítették. Magának a falu nevének alapjául szolgáló antroponim eredete nem teljesen világos, azonban a vizsgált legfontosabb történeti forrásnak – a Kražių-templom 1656–1672. évi keresztelési anyakönyvének – antroponímiai adatai lehetővé teszik egy eredethipotézis felvetését. A könyvben számos alkalommal feljegyzett Iwolis, Iwalowa, Iwołaytis, Iwoliene, Iwalowna, suponuojančių šaknį Yvol-, yra Iwolowa, Iwołayte személynevek mellett két olyan eset is van, amelyek alapján rekonstruálható a *Gyvolis antroponima. 1660-ban Pašilėn élő keresztszülőkként jegyezték fel Jonas Gyvolist és Liucija Vaičaitėt (Joannes Giwolis cum Lucia Wayczayte de Poszyle) (KržKrI 55), 1667-ben pedig ugyanazon falu lakosait, Albertas Gyvolist és Kristina Degutaitaitėt (Alberti Giwolis et Cristina Degutayćiowna de Paszyle) (KržKrI 151). Tehát ugyanabban a forrásban, ugyanabban az időszakban, egymáshoz közel fekvő 30 Plg. településeken említik őket. Zinkevičius 2008: 48; Sinkevičiūtė, Račickaja 2014: 310.