Az LKŽ įmislė és įžastis szavairól

1. Az įmislė szó (LKŽ IV 68: įmislė? (eredeti alak: įmiesle) fn. alkalom, lehetőség) Petro Gomalevskio didaktikus író „Aplankymas seniuko” [Az öreg meglátogatása] (1853) című elbeszéléséből származik. Kétszer fordul elő benne — egyes számú tárgyesetben és többes számú birtokos esetben: o vienok rejk cze pasymyslity, nes cze turem gera imiesle ant pagelbiema artyma; … žmones jeszka tokiu imieslu, idant par dawymą pagalbas artymui, galėtum padauginty gerus darbus sawa… (40. o.). Az elbeszélés szerzője lábjegyzetben lengyelül magyarázza meg a szót: okazya, vagyis alkalom, ürügy, lehetőség.

P. Gomalevskio imiesle szava egyértelmű lettizmus; vö. lett iemēls ’kifogás; ürügy’; K. Mülenbach szótárában (ME II 44) a „Lat-golas Wôrds” írott forrás alapján még az iemesle ’ok’ alakot is megadja. P. Gomalevskis nem véletlenül használta ezt a szót. Miután hosszabb ideig Latgaléban, Ilūkstében szolgált, kétségtelenül állandó kapcsolatban volt a lett nyelvvel, sőt talán meg is tanulta valamennyire. A szó elbeszélésbeli alakja megfelelhet a nyelvjárási kiejtésnek, mert azon a vidéken sok lett nyelvjárásban ie helyett hosszú i-t, a zárt ē helyett pedig ie kettőshangzót ejtenek (Rudzīte, 1964, 273., 281. o. és köv.). A lett irodalmi nyelvbe visszaállítva a hallott formát, az iemēslē ’kifogás; ürügy’ alakot kapjuk. A hosszú tőbeli ē-t tartalmazó iemēls szó a lettben is adatolt: iemēls² Nigrandából (lásd ME II 45).

Mivel P. Gomalevskis a hosszú ī hangot i betűvel jelölte (vö. nála: idant ~ y dant), ezt a szót nyelvünkben ymislė alakban kellene rekonstruálni, vagyis nyelvjárási formájában (de aligha a lett irodalmi nyelvi alakban: iemēslē).

2. Az LKŽ IV 282 az įžastis szót adja meg (: įžastis, -ies fn. (?) S. Dauk. ’ok’); amint az LKŽ cédulagyűjteménye mutatja, az Egyesült Államokban kiadott S. Daukantas-féle „Lietuvos istorija” mondatából származik: Vienok visoje toje Lenkų ūkės namkarėje Lietuvių giminės namie lindoję; negal žinote ižasties to jų ramumo, turėjo būti ar didei nuvarge dabar, minavotose Gudų karėse, ar patys nekibinamais nenorėjo be lyzciaus karės pradėti (Lietuvos istorija, 1893, 134. o.).

A „Istorijos žemaitiškos” kéziratában (az eredetiben), amely a Litván Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet könyvtárának kézirattárában található, az idézett mondat így hangzik: Wienog wisso to mumkarie Lankų ukes, Lethuwi gimines numei lindoię negal žinote ižasteis (viršuj šio žodžio paaiškinta: liczaatis — B. V.) to iu rumuma, turieję bute ar dide nuwarge dabar mundotose Gudu karėse, ar patys nekibynamis nenorieję be licziaus karęs pradiete (Istorije Žemaytyszka, 60. lap). Amint láthatjuk, az ’ok’ jelentésű įžastis szó írásmódja eltér az LKŽ-ben szereplő alakétól. A szó nemcsak az „Istorijoje žemaitiškoje” című műben szerepel így, hanem S. Daukantas J. Kampė-elbeszélésből készült fordításának kéziratában is; vö. Js turieje ižasti wilteis, iog krasztas amerikôs nefoley turieje bute (Rubinatio Pelužės Giwenimas, 180. o.).

Mivel az įžastis szó két alkalommal, ráadásul nem ugyanabban a műben, azonos írásmóddal szerepel, úgy tűnik, nem indokolt kétségbe vonni a létezését és írott alakját. Más a helyzet az LKŽ-ben megadott įžastis változattal, amelyet eddig csak a fent említett S. Daukantas-kiadványban jegyeztek fel. Továbbra sem világos, hogy „Istorijos žemaitiškos” melyik kéziratára támaszkodtak a mű kiadásakor, de aligha arra a másolatára, amelyet — a feltételezések szerint — nemrégiben találtak meg Leningrádban (Žilevičius, 1983); abban az idézett mondatban e szó helyett

215

lyčius áll ([Istorija žemaitiška], 116. o.). A kiadáshoz felhasznált kéziratban minden bizonnyal az įžastis szónak kellett szerepelnie. Az įžaistim alakot valószínűleg a szerkesztők tudatosan vagy akaratlanul hozták létre, hacsak nem egyszerű sajtóhibáról van szó.

Ezért az LKŽ-be felvett įžaistis szót fenntartással kell kezelnünk. Nem a kisebb-nagyobb mértékben szerkesztett S. Daukantas-írásokra, hanem egy megbízhatóbb, hiteles (és nem csak egy) forrásra kellene támaszkodni, amely az a-s alakot részesíti előnyben — įžastis.

Az įžastis szó, akárcsak a priežastis, valószínűleg eredetét tekintve a žašti, žōšti igékkel függ össze (Lyberis, 1984, 74. o. és köv.). A szóalkotás tekintetében vö. az įžadas ’ígéret, fogadalom’ és a priežadas ’1. ígéret, fogadás; 2. fogadalom, eskü…’ szavakat.

Birutė Vanagienė

LITERATŪRA

Istorije Žemaytyszka [rankraštis] // LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros instituto biblioteka. F. 1(SD)2.

[Istorija žemaitiška] [rankraštis] // LTSR Mokslų akademijos Centrinės bibliotekos Rankraštynas. F. 29—1056.

Lyberis A. Žadas, žodis ir jų giminaičiai // Kalbos kultūra. 1984. Nr. 48.

Lietuvos istorija nuo seniausių gadynių iki Gediminui D. L. K. parašyta 1850 m. Simano Daukanto. Plymouth, 1893. T. 1.

Mülenbacha K. Latviesu valodas vārdnīca. Rīga, 1925—1927, II sējums.

Rubinatio Pelužes Giwenimas izgzolditas isz Teutonų kalbos į Žamajtių [rankraštis] // LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros instituto biblioteka. F. 1(SD)24.

Rudžite M. Latviesu dialektoloģija. Rīga, 1964.

Žilevičius L. „Istorijos žemaitiškos“ rankraščio keliai // Literatūra ir menas. 1983. Lapk. 19.

Dar vienas kitas žodis dėl Ardea cinerea pavadinimų

Nykstančio dabar balų paukščio garnio /Ardea cinerea/ tarminis pavadinimas naujai išėjusiuose kalbos mokslo veikal uose pateiktas šitaip: liet. gėnžė, genžė „gežė, gešė, toks balų paukštis“ (Vanagas, 1981, p. 112), gėšė, genšė (sen. gemšė?); gėžė, genžė (Urbutis, 1981, p. 20).

Kas tai per variantai? Kokiose kalbos sistemose funkcionuoja šie faktai ir kokia jų turėtų būti bendrinės kalbos norma? Iš dabar pateikiamų citatų matyti, kad autoriai juos visus bene laiko tolygiais, kaip ir pramaišiui įvairiose vietose vartojamais.

Kaip rodo gėnžės žodžio straipsnis LKŽ III 239, jis vartotas dünininkų K. Jauniaus (Kvėdarna), A. Juškos (Kaltinėnai), K. Maciaus raštuose. Formą g’ė.n’dž’ė 1958—1976 m. girdėta sakant pačius seniausius Pävandenės, Pajūrio, Kvėdarnos, Tryškių, Rietavo šnektų atstovus, g’ė.n’dž’i — nugirsta Kuršėnuose, Šaukėnuose (Vėrputėnų k.), Kùrtuvėnuose (Užkalnių k.). Tai yra šnektos, įeinančios į vad. nosinių balsių išlaikymo zoną ir greta žodžių rōn’z’i’t’ės | rōn’z’i’t’īs | rūn’dž’i-t’i’s ~ rąžyties, b’r’ė.n’c’t’ė | b’r’ė.n’c’t’i ~ brėsti, r’ė.n’c’t’ėis | r’ė.n’c’t’i’s ~rėžties, gr’ė.n’c’t’ė | gr’ė.n’c’t’i ~ gręžti turinčios g’ė.n’dz’ė | g’ė.n’dž’i kaip savaime suprantamą dalyką. (Jaunimas dabar to žodžio nebežino, nebent pasako palyginimą

216