a lett köznyelvben használt litvánizmusok, például ģēmis, pagiras, noha az utóbbiakat a disszertáció meglehetősen gyakran említi). A bírálók szerint jobb lett volna valamennyi litvánizmust felvenni a szótárba, hiszen maga a disszertáns is elismeri, hogy e kölcsönszavak összefoglaló vizsgálata még hiányzik a lett nyelvtudományból. Emellett a disszertáns a szótárban a vizsgált litvánizmusok etimológiáját is megadja, amelyek több mint negyedét maga fejtette meg. Mind a szerző, mind a bírálók hangsúlyozták a disszertáció gyakorlati jelentőségét is: a disszertáns által összeállított kérdőív kérdései alapján gyűjtött anyag egyaránt hasznosítható a lett nyelvjárások szótárainak összeállításakor, valamint a nyelvjárási lexikáról és a nyelvi kontaktusokról szóló szemináriumokon (a Daugavpilsi Pedagógiai Egyetemen ezt már alkalmazzák), és másutt is.

1995. június 20-án a Liepājai Pedagógiai Főiskolán Vilma Kalmė, az intézmény oktatója, megvédte „Vingrošanas termini latviešu valodā“ (Torna terminusai a lett nyelvben“) című doktori disszertációját. Vilma Kalmė. A disszertáció hivatalos bírálói: V. Skujiņa habil. dr., G. Smiltniece doc. dr., J. Rozenbergas prof. habil. dr.

A disszertáció egy sportág, a torna lexikáját vizsgálta, elemezte e terület terminusainak változásait a 19. század hatvanas éveitől napjainkig, és konkrét javaslatokat tett a lett nyelv tornaterminológiájának fejlesztésére. V. Kalmė kutatásának sajátosságait a választott vizsgálati terület, a torna sajátosságai határozzák meg: itt terminológiai egységként nemcsak terminusok, hanem teljes szintaktikai szerkezetek is használatosak. Emiatt kitágul a terminus megnevezés hatóköre. A bírálók rámutattak, hogy sajnos nem mindig világos, milyen kritériumok alapján tekintenek egyes sportcsapatokat csapatterminusoknak, illetve az egyes elemek végrehajtását jelölő szerkezeteket (azaz e sportelemek leírásait) szókapcsolati terminusoknak vagy mondatterminusoknak. E bizonytalanságok ellenére a bírálók nagyra értékelték a disszertáció sajátos jelentőségét nemcsak a sportterminológia, hanem a lett terminológiai tudomány egészének fejlődése szempontjából is.

Evija LIPARTĖ

IN MEMORIAM VALIJA DAMBĖ (1912–1995)

1995. október 15-én Rigában elhunyt a jeles lett nyelvész, Valija Dambė (Valija Dambe), földi útját pedig e város Erdő temetőjében fejezte be. V. Dambė azon kevés lett nyelvészek egyike volt, akik a mai lett nyelvtudományt a háború előtti Lett Egyetemhez, e lett kulturális központ legjobb hagyományaihoz kapcsolták.

V. Dambė 1912. május 26-án született Rigában. 1941-ben végzett a Lett Egyetem Klasszika-filológiai Tanszékén. Az egyetemen a klasszika-filológiai tanulmányai mellett balti filológiai előadásokat is hallgatott.

1946-tól V. Dambė a Lett Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében dolgozott. 1963-ban a lett helynévkutatás terén végzett munkájáért külön disszertáció nélkül elnyerte a filológiai tudományok kandidátusa fokozatot.

E kutatásai közül különösen említést érdemel „Blydienės vietovardžiai kaip

233

„a múlt tanúi” („Blīdienes helynevei mint a múlt tanúi”. — Tanulmánykötet... J. Endzelīnsnek. Riga, 1959, 391—452. o.), amelyben bizonyítja, hogy a zemgalok a litvánokhoz és a poroszokhoz hasonlóan megőrizték a k, g mássalhangzókat az elöl képzett magánhangzók előtt. A lett helynevek gyűjtésének történetét és kutatási hagyományait V. Dambė „A helynevek gyűjtése és kutatása a Lett SZSZK-ban” című terjedelmes tanulmánya tárgyalta („Vietvārdu vākšana un pētīšana Latvijas PSR”. — Latvijas PSR Z.A. Valodas un lit. i-ta Raksti, III, 1954, 175—187. o.). A „Lietuvių kalbotyros klausimai” című folyóiratban (1963, 6, 247—267. o.) tette közzé „Néhány megjegyzés a Lett SZSZK délnyugati részének helyneveiről” című tanulmányát („Daži vērojumi Latvijas PSR dienvidrietumu daļas toponīmikā”, 247—267. o.).

A lett és a litván névtan kutatói számára egyaránt rendkívül fontos V. Dambė tanulmánya: „A bal(i)-, pal(i)- tövek (hangváltással) a nedves hely jelentésű helynevekben” („Saknes bal(i)-, pal(i)- (skaņu mijā) ar slapjas vietas nozīmi vietvārdos”. — Veltījums...J. Endzelīnam, Riga, 1972, 125—150. o.).

1990-ben jelent meg V. Dambė „Lettország lakott településeinek és lakóinak elnevezései” című könyve („Latvijas apdzīvoto vietu un to iedzīvotāju nosaukumi”. Riga, 1990).

V. Dambė egyik utolsó jelentős kutatása „A Riga név eredetéről” című tanulmánya volt („Par Rīgas vārda izcelsmi” — Onomastica Lettica, Riga, 1990, 5—20. o.).

Tudományos pályája legnagyobb részét az elhunyt a nagy lett nyelvész, Jānis Endzelīns nevéhez kötődő munkáknak szentelte. Kiegészítette és szerkesztette J. Endzelīns „Lettország SZSZK helynevei” című művét („Latvijas PSR vietvārdi”. Riga, 1956—1961; V. Dambė által összeállított további kötetek sajnos már sok éve a kiadónál várnak megjelenésre). Más lett nyelvészekkel együtt V. Dambė rendkívüli gondossággal készítette elő kiadásra és szerkesztette J. Endzelīns „Válogatott műveit” („Darbu izlase”, I—IV. Riga, 1971—1982; a III. kötet I. és II. részét maga V. Dambė állította össze).

1993-ban a Lett Tudományos Akadémia V. Dambėnek tiszteletbeli doktori címet adományozott.

V. Dambė jól tudott litvánul, és sokszor járt Litvániában. Őszinte baráti kapcsolatok fűzték idősebb nemzedékünk nyelvészeihez: Juozas Balčikonishoz, Jonas Kruopishoz, Juozas Senkushöz és Kazys Ulvydashoz. Részt vett az 1964-ben Vilniusban, Jonas Kazlauskas kezdeményezésére megrendezett konferencián is, amely megteremtette a később nemzetközivé vált balti nyelvészeti konferenciák alapját.

Valija Dambė végtelenül szerény és őszinte kolléga volt, aki sokféleképpen segített számos nyelvészünknek, köztük e sorok írójának is. Köszönöm.

Algirdas Sabaliauskas

234