In memoriam Valija Dambė (1912–1995)

A közlett lett nyelvben használt litvánizmusok, pl. §imis, pagiras, noha az utóbbiak a disszertációban meglehetősen gyakran szerepelnek). A bírálók véleménye szerint jobb lett volna valamennyi litvánizmust felvenni a szótárba, mivel maga a disszertáns is elismeri, hogy a lett nyelvészetben e kölcsönszavak összefoglaló kutatására még nem került sor. Ezenkívül a disszertáns a szótárban a vizsgált litvánizmusok etimológiáját is közli, amelyeknek több mint egynegyedét ő maga tisztázta. Mind a szerző, mind a bírálók hangsúlyozták a disszertáció gyakorlati jelentőségét is — a disszertáns által összeállított kérdőív kérdései alapján összegyűjtött anyag felhasználható mind a lett nyelvjárások szótárainak összeállításakor, mind a nyelvjárások lexikájáról, a nyelvi kontaktusokról (a daugavpilsi pedagógiai egyetemen ezt már alkalmazzák) szóló szemináriumokon, valamint másutt. 1995. június 20-án a Liepājai Pedagógiai Főiskolán doktori disszertációját * Vingrošanas termini latviešu valoda” (Tornaterminológia a lett nyelvben") megvédte ezen felsőoktatási intézmény oktatója, Vilma Kalmė. A disszertáció hivatalos bírálói: habil. dr. V. Skujinia, doc. dr. G. Smiltniece, prof. habil. dr. J. Rozenbergas. A disszertáció egy sportág — a gimnasztika — lexikáját vizsgálta, elemezte e terület terminusainak változásait a 19. század hatvanas éveitől napjainkig, és konkrét tanácsokat adott a lett nyelv gimnasztikai terminusainak fejlesztésére. V. Kalmė kutatásának sajátosságát a választott vizsgálati terület — a gimnasztika — sajátossága határozza meg: itt terminológiai egységekként nemcsak terminusokat, hanem egész szintaktikai szerkezeteket is használnak. Ennek következtében magának a terminusnak a határai is kitágulnak. Sajnos, amint a recenzensek rámutattak, nem mindig világos, milyen kritériumok alapján tekintenek egyes sportcsapatokat csapatterminusoknak, illetve a bizonyos elemek végrehajtását megjelölő szerkezeteket (azaz ezen elemek leírásait) szókapcsolati terminusoknak vagy mondatterminusoknak. Mindazonáltal e bizonytalanságok ellenére a recenzensek nagy, sajátos jelentőséget tulajdonítottak a disszertációnak nemcsak a sportterminológia, hanem az egész lett terminológiai tudomány fejlődése szempontjából is. Evija LIPARTĖ IN MEMORIAM VALIJA DAMBĖ (1912—1995) 1995. október 15-én Rigában elhunyt, és e város Erdei temetőjében fejezte be földi útját a neves lett nyelvész, Valija Dambė (Vallija Dambe). V. Dambė azon kevés lett nyelvészek egyike volt, akik a mai lett nyelvtudományt a háború előtti Lett Egyetemhez, e lett kulturális központ legjobb hagyományaihoz kapcsolták. V. Dambė 1912. május 26-án született Rigában. 1941-ben elvégezte a Lett Egyetem Klasszika-- filológiai Tanszékét. A klasszika-- filológia mellett az egyetemen balti filológiai előadásokat is hallgatott. 1946-tól V. Dambė a Lett Tudományos Akadémia Nyelvés Irodalmi Intézetében dolgozott. 1963-ban külön disszertáció nélkül, a lett helynévkutatás terén végzett munkájáért elnyerte a filológiai tudományok kandidátusi fokozatát. Kutatásai közül különösen említésre méltó a „Blydienés helynevei mint a múlt tanúi” (*„Blidienes vietvardi ka pagatnes liecinieki”. —Rakstu krajums... J. Endzelinam. Riga, 1959, p. 391—452) című tanulmánya, amelyben bizonyítja, hogy a zemgalok a litvánokhoz és a poroszokhoz hasonlóan megőrizték a Kk, g 233 mássalhangzókat az elülső sorozatú magánhangzók előtt. A lettországi helynevek gyűjtésének történetét és kutatási hagyományait V. Dambė egy terjedelmes tanulmányában tárgyalta: „Helynevek gyűjtése és kutatása a Lett SZSZK-ban” („Vietvardu vakšana un petišana Latvijas PSR”. —Latvijas PSR Z.A. Valodas un lit. i-ta Raksti, III, 1954, p. 175—187). A „Lietuvių kalbotyros klausimai” című kiadványban (1963, 6, p. 247—267) közzétette „Néhány megjegyzés a Lett SZSZK délnyugati részének helyneveiről” („Dazi verojumi Latvijas PSR dienvidrietumu dalas toponimika”, p. 247—267) című tanulmányát. Mind a lett, mind a litván névanyag kutatói számára igen fontos V. Dambė „A bal(i)-, pal(i)- gyökerek (hangváltakozás) a nedves hely jelentésű helynevekben” („Saknes bal(1i)-, pal(i)-(skanu mija) ar slapjas vietas nozimi vietvardos”. című tanulmánya. —Megemlékezés... J. Endzelin, Riga, 1972, 125—150. o.— 1990-ben jelent meg V. Dambė „Lettország lakott helyeinek és lakóinak nevei” („Latvijas apdzivoto vietu un to iedzivotaju nuosaukumi”. Riga. 1990) című könyve. V. Dambė egyik utolsó jelentősebb kutatása „A Riga név eredetéről” („Par Rigas varda izcelsmi” — Onomastica Lettica, Riga, 1990, 5—20. o.) című tanulmánya volt. : Tudományos tevékenységének talán legnagyobb részét az elhunyt a nagy lett nyelvész, Janis Endzelin nevéhez kapcsolódó munkáknak szentelte. Kiegészítette, szerkesztette és folytatta J. Endzelin „A Lett SZSZK helynevei” („Latvijas PSR vietvardi”. Riga, 1956—1961) című művét (a V. Dambė által előkészített további kötetek sajnos már sok éve még mindig a kiadónál vannak). Más lett nyelvészekkel együtt V. Dambė rendkívüli alapossággal készítette elő kiadásra és szerkesztette J. Endzelin „Válogatott műveit” („Darbu izlase”, I–IV. Riga, 1971—1982; a III. kötet I. és II. részét egyedül V. Dambė készítette elő). 1993-ban a Lett Tudományos Akadémia V. Dambėnek díszdoktori címet adományozott. V. Dambė jól tudott litvánul, és sokszor járt Litvániában. Őszinte baráti kapcsolatok fűzték idősebb nemzedékünk nyelvészeihez: Juozas Balčikonishoz, Jonas Kruopashoz, Juozas Senkushoz és Kazys Ulvydashoz. Részt vett az 1964-ben Vilniusban, Jonas Kazlauskas kezdeményezésére szervezett konferencián is, amely kezdetét jelentette a később nemzetközivé vált baltista konferenciáknak. Valija Dambė rendkívül szerény, őszinte kolléganő volt, aki különféle módokon sok nyelvészünknek segített, köztük e sorok szerzőjének is. Köszönöm. Algirdas Sabaliauskas 234