érzi: a fordító ehhez a munkához túl keveset tudott poroszul. Szívesen hozzáteszem, hogy folyékonyan tudott beszélni, körülbelül úgy, ahogyan egy balti német földbirtokos ért lettül. De ez nem elég ahhoz, hogy nyelvtanilag helyesen beszéljen, vagy írásban kifejtsen valamit, különösen, ha a szöveg ennyire bonyolult. Itt még egy jó fordító sem sokat segíthetett, mert nem értette a nehéz helyek értelmét. Willis vagy a fordítója csak az intonációt hallotta jól. A Pabėčiai poroszai bizonyára nagyon világosan beszéltek. De hogyan egyeztethető ez össze a „torzított” nyelvvel?

Természetesen azok számára, akik Willis fordítását rossznak minősítik, nem minden hibás és poroszellenes, ami nem egyezik a litván vagy a lett nyelvvel. Ráadásul a porosz nyelvnek túl sok olyan feltűnő sajátossága van, amely a litvánban és a lettben nem található meg. Annál inkább sajnálatos, hogy Willis Enchiridionja ennyire többértelmű marad; hiszen Willis silány munkájából aligha lehet kielégítően kideríteni, mi a tisztán porosz sajátosság, amely különbözik a litvántól és a lettől, illetve mi tulajdonítandó a valódi német, azaz a német alnémet nyelv hatásának.

Fordította Nijolė Čepienė^*

JURGIO GERULIO LEVELE JONAS JABLONSKIUI

A Litván Irodalmi és Néprajzi Intézet könyvtárában (F 52—199) őrzik J. Gerulis 1922. november 29-én kelt levelét J. Jablonskiuihoz. A levél J. Gerulis köznyelvi litvánról és helyesírási kérdésekről alkotott véleménye, valamint saját nyelvezete miatt érdekes. A közölt levél nyelvezetét és központozását nem javították (csupán néhány nyilvánvaló sajtóhibát korrigáltak).

A. Sabaliauskas

1922. XI. 29.

Nagyon tisztelt Uram,

szívből köszönöm a „Litván nyelvtan” megküldését. Nem volna-e jó Tamsta könyveit és néhány másikat, például Būga „Nyelv és régiség” című művét stb., Németországban is árusítani? A Švyturys és a Kiadási Bizottság Vinterrel Heidelbergben bizományosi megállapodást köthetne ilyen könyvekre. Nem elég jó könyveket írni, propagandára is szükség van! Rods, ezt nem a szerzők dicsőségéért, hanem Litvániáért kell megtenni. A világnak tudnia kell, hogy Litvániában komoly munka folyik, csak eddig nem tudott róla. Az olyan dilettánsok, mint az a Basanavičius, szégyent hoznak ránk! (Tudom, hogy B. többet és elszántabban dolgozott Litvániáért, mint száz másik ember, de a világ a Thrakusról szóló írásait olvassa, és nevet az ilyen „Litauischer Sprachforscher”-en.) A helyesírás ügyében, amikor Būga nálam vendégeskedett, határozottan felszólítottam, hogy Tamstával összefogva adjon ki egy rövid helyesírási kézikönyvet. Az én véleményem ez: még a nem tökéletes helyesírási kézikönyv is sokkal jobb annál, amelyik ugyan megállapodás nélkül¹

* A latin idézeteket Kazys Eigminas. fordította.

205

de a mi unokáink korában majd el fog terjedni. Én magam azt mondom és írom (bár nem tudom jobban): „pjauti”, „spjauti”, „bjaurus”, „labiau”, de „sunkiau”, „geriau”. Ha „piauti”-t stb. írnék, nem tudnám megkülönböztetni a „pjauti”-t = schneiden, pautas ‘Ei’ bei senprūs. peuse ‘Fichte’ (mes rašytum ‘piausė). De ezek csip-csup dolgok! Ha Jablonskis úr és Būga azt parancsolják nekünk, hogy „írjatok egyformán: „piauti”, „geriau”, „labiau”, akkor mindannyian így írunk majd, és örülünk, hogy egységes helyesírásra jutottunk. Amíg ti ketten nem javítjátok ki a tankönyvet, egyesek azt mondják majd: „mi „labiau”-t, de „geriau”-t ejtünk, és így írjuk”, mások pedig: „Miért kell ugyanazt a kettőshangzót egyszer „lab-jau”-nak, másszor „ger-iau”-nak írni!” Ennek sosem lesz vége!

Ön említette Žemaitėt. Olyan asszony ő, akinek az írásai nagyon tetszenek nekem. Igaz, mi, Kis-Litvánia fiai, sok germanizmust használunk a nyelvünkben, de tudjuk, hogyan különböztessük meg a tiszta beszédet a nem tisztától. Žemaitė nyelve a legszebb. Nem mesterkélt. Az „Šviet. darbas”-t vagy valamely más mai írást olvasva elborzasztanak a minden ok nélkül újonnan alkotott szavak, a mondatszerkesztés és így tovább. Be kell vallanom, gyakran nem értem, mit írnak ezek az emberek: σκοτεινοί εἰσιν². Žemaitė és az Ön írásaiból tanulok igazán litvánul írni, vagyis tisztán és „ungekünstelt”³, ahogy a német mondja. Mažvydasom előszavát úgy írom, ahogy az anyám tanított litvánul beszélni: tehát nem szépen, de nem is minden ok nélkül eltorzított módon. Szándékosan írtam egyszerűen; legközelebb már jobban írok.

Remélem, 8 nap múlva el tudom küldeni Önnek a „Mažvydast”. — Jövő nyáron Vilniusban és másutt is régi litván írásokat fogok keresni. Szilárdan hiszem: találok!

Szívből kívánok jó egészséget

Az Ön tisztelője

Jurgis Gerulis

Kronprinzstrasse 15.

¹ hiány

² sötétek

³ természetesen, egyszerűen

Utóirat

ADATOK F. KURŠAITIS ÉLETRAJZÁHOZ

1. F. Kuršaitis apjának, Mikelisnek a levele J. Šnelerhez

A Litván Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában (Liudvikas Rezának fondja, F 228—624) található a kis-litvániai nyelvész, Frydrichas Kuršaitis (1806—1884) édesapjának, Mikelisnek, a Lenkviečiai iskola tanítójának

206