és kiadta az „Lietuvių kalbos rašybos žodyną mokykloms” című művet (1956 és 1980 között 6 kiadása jelent meg), Pr. Kniūkštával együtt a „Mokomąjį lietuvių kalbos rašybos ir kirčiavimo žodyną” címűt (1983 és 1996 között 4 kiadása jelent meg), V. Kosuchinnal együtt az iskoláknak szánt „Lietuvių-rusų kalbų žodyną” címűt (1956), K. Gaivėnisszel és V. Šernasszal pedig a „Mokyklinį lietuvių-rusų kalbų žodyną” címűt (1985). A. Lyberis egy szélesebb közönségnek szánt, nagyobb „Lietuvių-rusų kalbų žodyną” című szótárt is összeállított; ennek első kiadása (1962) mintegy 37 000, második, javított és bővített kiadása (1989) pedig mintegy 65 000 szót tartalmazott.

A. Lyberis már egyetemi évei alatt együttműködni kezdett a „Naujoji romuva” folyóirattal (az 1935-ben megjelent, feltehetően legelső publikációja J. Balčikonis J. Jablonskis műveiből kiadott köteteire hívta fel a közönség figyelmét), később pedig tudományos kiadványokban és folyóiratokban számos cikket publikált a litván lexikográfia, lexikológia, terminológia, nyelvművelés és egyéb kérdéseiről, valamint jelentős visszaemlékezéseket a litván nyelvtudomány történetéről és egyes nyelvészekről.

1996. november 6-án A. Lyberis már csaknem hat éve súlyos betegségben szenvedve ünnepelte 87. születésnapját, november 22-e pedig életének utolsó napja volt. A vilniusi Karveliškės temetőben rokonai, tanítványai, munkatársai és barátai nagy sokasága búcsúzott a sokat alkotó, szép munkák gyümölcsét hátrahagyó nyelvésztől, a világos emlékű tanártól és embertől. Antanas Lyberis és munkássága bevonult a litván nyelvtudomány történetébe.

Kazys Morkūnas

IN MEMORIAM RŪDOLFAS GRABIS (1906-1996)

1996 a lett nyelvtudomány számára a fájdalmas veszteségek éve volt: idő előtt elhagyta olyannyira szeretett tudományterületét Marta Rudz yte, a Lett Egyetem professzora; a kivándorlásban felnőtt latgal Valdis Zepas, a Wisconsini Egyetem professzora nem fejezhette be megkezdett munkáit; és a kilencvenedik születésnapját szépen megünneplő, értékes művekkel ékesített földi pályáját december 17-én Rūdolfas Grabis, az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb lett nyelvkutatója is lezárta.

R. Grabis 1906. augusztus 11-én született az egykori Kū dumo járás „Gribžuose” nevű településén (Cēsis körzetében). 1934-ben végzett a Lett Egyetemen. Tanárai Ana Abele, Ludis Berzinis, Janis Endzel y nas és korának más jeles lett filológusai voltak.

1931-ben a J. Endzelyno szerkesztette, a Lett Filológusok Társaságának „Filologu biedribas raksti” című folyóiratában jelent meg R. Grabis első komoly publikációja, amelyet még egyetemistaként írt: szülőföldje nyelvjárásának leírása („Kūduma pagasta izloksnes apraksts”). 1935-ben ugyanebben a folyóiratban jelent meg R. Grabis másik dialektológiai tanulmánya, „Megjegyzések a Straupe plébánia nyelvjárásairól” („Piezīmes par Straupes draudzes izloksnēm”).

R. Grabis a rigai gimnáziumokban tanított, és a Rigai Tanítóképző Intézetben oktatott.

278

Többször kiadták az iskolák számára másokkal közösen írt lett nyelvtankönyvét, a „Szó és mondat” („Vārds un teikums”) című művet. 1945–1947-ben a Lett Egyetem oktatója volt.

1946-ban J. Endzelýnas felkérte R. Grabist, hogy dolgozzon a nemrég megalakult Lett Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében. Közel harminc éven át ténylegesen ő irányította az intézet nyelvészeinek munkáját. 1970–1974-ben az intézet igazgatóhelyettese is volt.

Az R. Grabis vezette nyelvészcsoport készítette el a mai lett nyelv szerkezetének eddigi legrészletesebb leírását, „A mai lett irodalmi nyelv grammatikáját” („Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika”, I–II, Rīga, 1959, 1962). E műért R. Grabis más szerzőkkel együtt 1965-ben Lettország Állami Díját kapta.

R. Grabis a lett terminológusok munkáját is irányította. 1963-ban jelent meg az általa, Dzidra Barbare és Ana Bergmane által összeállított „Nyelvészeti szakkifejezések szótára” („Valodniecības terminu vārdnīca”, Rīga, 1963). A háború utáni évek legfontosabb lett lexikográfiai művének, a „Lett irodalmi nyelv szótárának” („Latviešu literārās valodas vārdnīca”, 1–8, Rīga, 1972–1996) szerkesztőbizottsági elnöke is ő volt.

R. Grabis értékes kutatásokat publikált a lett nyelv történetéről. Mindenekelőtt „A 17. századi lett nyelvtanok áttekintése” („Pārskats par 17. gadsimta latviešu valodas gramatikām”. – Valodas un literatūras institūta raksti, V, 1955, 205.–266. lpp.) című tanulmányát kell megemlíteni.

Nyugdíjba vonulása után a nyelvész szoros kapcsolatot tartott fenn szülőfalujával, Kū(d)umával. Pontosan hatvan év szünet után ismét ifjúkori témájához tért vissza, és első nyelvészeti publikációjának mintegy folytatásaként közzétette „Kūduma nyelvjárásának szövegeit” („Kūduma izloksnes teksti”, Rīga, 1991).

Akik kapcsolatba kerültek ezzel a lett nyelvésszel, mindig kedves, őszinte emberként fognak emlékezni rá. Anyanyelve mellett R. Grabis nagyon szerette a lett népdalt. Anyja elbeszéléseiből a nyelvész úgy emlékezett, hogy e dalok dallamát akkor is kitűnően vissza tudta énekelni, amikor még nem tudta kiejteni a dalok szövegét.

1968-ban R. Grabist a Lett Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1992-ben pedig tiszteletbeli tagjává választották.

Rudolfas Grabis Rigában hunyt el. A Második Erdőtemetőben temették el. Legyen könnyű neki a szülőföld homokja.

Algirdas Sabaliauskas

279