In memoriam Rūdolfas Grabis (1906–1996)

és kiadta a „Lietuvių kalbos rašybos žodyną mokykloms" című szótárt (1956–1980 között 6 kiadása jelent meg), Pr.-vel együtt. Kniūkšta — a „Mokomąjį lietuvių kalbos rašybos ir kirčiavimo žodyną" (1983–1996 között 4 kiadása jelent meg), V. Kosuchinnal együtt — az iskolák számára készült „Lietuvių-rusų kalbų žodyną“ (1956) című szótárt, K. Gaivenisszel és V. Šernasszal együtt pedig a „Mokyklinį lietuvių-- rusų kalbų žodyną" (1985) címűt. A. Lyberis egy nagyobb, szélesebb közönségnek szánt „Lietuvių-rusų kalbų žodyną" című szótárt is összeállított, 65000 amelynek első kiadásában (1962) mintegy 37 000, a második, javított és bővített kiadásában (1989) pedig mintegy szó szerepelt. A. Lyberis már egyetemi évei alatt elkezdett együttműködni a „Naujoji romuva” című folyóirattal (talán az 1935-ben megjelent első publikációja ismertette a közönséggel J. Balčikonis által kiadott J. Jablonskis-féle Raštai című művet), később tudományos kiadványokban és folyóiratokban számos cikket tett közzé a litván lexikográfia, lexikológia, terminológia, nyelvművelés és más kérdések témakörében, valamint jelentős visszaemlékezéseket a litván nyelvészet történetéből és egyes nyelvészekről. 1996. november 6-án, 87. születésnapján A. Lyberis csaknem hat éve súlyos betegségben szenvedett, november 22-e pedig életének utolsó napja volt. A vilniusi Karveliškės temetőben rokonok, tanítványok, munkatársak és barátok népes csoportja búcsúzott a sokat alkotó, szép munka gyümölcseit hátrahagyó nyelvésztől, a derűs emlékű tanártól és embertől. Antanas Lyberis és munkássága bekerült a litván nyelvészet történetébe. Kazys Morkūnas IN MEMORIAM RUDOLFAS GRABIS (1906-1996) 1996 a lett nyelvészet számára fájdalmas veszteségek éve volt: túl korán hagyta el oly nagyon szeretett tudományterületét a Lett Egyetem professzora, Marta Rudzytė; nem fejezhette be megkezdett munkáit a diaszpórában felnőtt latgal, a Wisconsini Egyetem professzora, Valdis Zeps; és a kilencvenedik életévét szépen megünneplő, értékes művekkel ékesített földi útját december 17-én befejezte Rūdolf Grabis is, az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb lett nyelvkutatója. R. Grabis 1906. augusztus 11-én született az egykori Kūdumi járás „Gribžui” nevű településén (Cēsis körzetében). 1934-ben elvégezte a Lett Egyetemet. Tanárai itt Ana Abelė, Ludis Berzinis, Janis Endzelynas és az akkori neves lett filológusok voltak. 1931-ben J. Endzelynas szerkesztésében, a Lett Filológusok Társaságának „Filologu biedribas raksti” című folyóiratában jelent meg R. Grabisnak, akkor még diáknak, első komoly publikációja — szülőföldje nyelvjárásának leírása („Kūduma pagasta izloksnes apraksts- ”). 1935-ben ugyanebben a folyóiratban jelent meg R. Grabis másik dialektológiai tanulmánya, „Megjegyzések a Straupe plébánia nyelvjárásairól” („Piezimes par Straupes draudzes izloksném- ”). R. Grabis rigai gimnáziumokban tanított, és a Rigai Tanárképző Intézetben oktatott. 278 Több alkalommal kiadták a másokkal közösen írt lett nyelvtankönyvét iskolák számára, „A szó és a mondat” („Vards un teikums”). 1945–1947 között a Lett Egyetem oktatója volt. 1946-ban J. Endzelynas meghívta R. Grabit, hogy a nemrég megalakult Lett Tudományos Akadémia Nyelvés Irodalomtudományi Intézetében dolgozzon. Csaknem harminc éven át ténylegesen ő irányította az intézet nyelvészeinek munkáját. 1970–1974 között az intézet igazgatóhelyettese is volt. Az R. Grabis vezette nyelvészcsoport készítette el a mai lett nyelv szerkezetének legalaposabb leírását, „A mai lett irodalmi nyelv grammatikája” („Misdienu latviešu literaras valodas gramatika", I–II, Riga, 1959, 1962). E műért R. Grabis más szerzőkkel együtt 1965-ben Lettország Állami Díjában részesült. R. Grabis a lett terminológusok munkáját is irányította. 1963-ban jelent meg az általa, valamint Dzidra Barbarė és Ana Bergmanė által összeállított „Nyelvészeti szakkifejezések szótára” („Valodniecibas terminu vardnica”, Riga, 1963). Ő volt a háború utáni évek legfontosabb lett lexikográfiai műve, „A lett irodalmi nyelv szótára” („Latviešu literaras valodas vardnica”, 1–8, Riga, 1972–1996) szerkesztőbizottságának elnöke is. R. Grabis értékes kutatásokat publikált a lett nyelv történetéről. Mindenekelőtt megemlítendő „A XVII. századi lett nyelvtanok áttekintése” című tanulmánya („Parskats par 17. gadsimta latviešu valodas gramatikam”. —Valodas un literaturas instituta raksti, V, 1955, 205.-266. lpp). Nyugdíjba vonulása után a nyelvész nagyon szoros kapcsolatot tartott fenn szülőhelyével, Kūdummal. Pontosan hatvan év szünet után ismét visszatért ifjúkora témájához, és mintegy első nyelvészeti publikációjának folytatásaként közzétette „Kūduma nyelvjárásának szövegei” című munkáját („Kūduma izloksnes teksti”, Riga, 1991). Azok, akiknek alkalmuk volt kapcsolatba kerülni ezzel a lett nyelvésszel, mindig kedves, őszinte emberként fognak rá emlékezni. Anyanyelve mellett R. Grabis nagyon szerette a lett népdalt. A nyelvész édesanyja elbeszéléseiből emlékezett arra, hogy e dalok dallamait még akkor is tökéletesen vissza tudta énekelni, amikor még nem tudta kiejteni e dalok szavait. 1968-ban R. Grabist a Lett Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1992-ben pedig — tiszteletbeli tagjává választották. Rudolfas Grabis Rigában hunyt el. A Második Erdei temetőben temették el. Legyen neki könnyű a szülőföld homokja. Algirdas Sabaliauskas 279