ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 193–212

RECENZIÓK

Recenziók

Evalda Jakaitienė, Sturla Berg-Olsen, Litván–norvég szótár.

Vilnius: Baltos lankos, 2001, 628 p.

0. A recenzált szótár az első kétnyelvű szótár ezzel a nyelvpárral. A szótár fő szerzői, Evalda Jakaitienė professzor és Sturla Berg-Olsen (Oslo), a munka elkészítésébe bevonták a Vilniusi Egyetem Litván Nyelvi Tanszékének munkatársait, doktoranduszait, valamint e tanszék és a Skandináv Tanulmányok Tanszékének hallgatóit is. Ez a munka nem csupán egy új, főként gyakorlati célokra szánt kétnyelvű szótár. A szótár nem terjedelmével tűnik ki (mintegy 22 000 litván szó és norvég megfelelőik), hanem azzal, hogy a szerzők következetes lexikográfiai koncepciót követve dolgoztak, és nem riadtak vissza az újításoktól, amelyek arra ösztönöznek, hogy bizonyos nyelvi tényekre némileg másképp tekintsünk.

1. A szavakat használati gyakoriságuk elve alapján válogatták ki, ezért a szótárban megtalálható a litván nyelv alapszókincse, valamint a mindennapi beszédben leggyakrabban használt, egyes szakterületekhez tartozó terminusok. Szembetűnő újítás, hogy következetesen közli a világ szinte valamennyi országának lakóira, illetve nemzetiség szerinti megnevezéseit. Bár némelyik szó használati gyakoriságával kapcsolatban, például: beninietis, botsvanietis, burundietis, ganietis, hondūrietis, valamint az egyes számú alakok közlésével kapcsolatban, például: finas, finougras, hebrajas, hetitas, indoeuropietis, miközben ugyanennek a lexikai-szemantikai csoportnak többes számban megadott tagjai is szerepelnek judėjai, sovietai stb., talán felmerülhetnek kételyek, mégis, mivel eddig egyetlen olyan szótár sem volt, amelyben ezeket a megnevezéseket meg lehetett volna találni, ez a megoldás csak üdvözölhető. Sajnálatos azonban, hogy a szerzők, miután külön listákba rendezték a legfontosabb litván helyneveket és személyneveket, valamilyen okból lemondtak a legfontosabb külföldi országnevek és helynevek felvételéről. A Lietuva etnonima sin szerepel, holott mi, litvánok is sokat törhetjük a fejünket azon, melyik szótárban ellenőrizhetnénk ennek az etnonimának a hangsúlyozását (a legtöbb litván szótárban, még a Litván Nyelvi Társaság által kiadott Vietovardžių kirčiavimo žodyne című hangsúlyszótárban (Vilnius: Kultūra, 1994) sincs benne ez a szó!).

A szótárban számos szélesebb körben használt vagy ajánlott újabb kölcsönszót és szóújítást is találunk, amelyek sok más egynyelvű és kétnyelvű szótárból hiányoznak, például: banglentė, dešrainis, javainiai, kedai, lankstinukas, mėsainis. A szerzők azonban valamilyen okból megfeledkeztek az ajánlott oro uostas kifejezésről, noha e szó mindkét másik változatát közölték: aerodromas és aerouostas.

2. A korábban hagyományosan szóalaknak tekintett szavak önálló lexémaként szerepelnek, pontosabb szófaji megjelöléssel. Ez egyes cselekvő és szenvedő, határozott és határozatlan melléknévi igenevekre vonatkozik, például: atsidavęs, gerbiamas, gyvenamasis, įtemptas, neišbrendamas, nemokamas, nepersiaunamas, neperšlampamas, nesugyvenamas, nesukalbamas, nežinomas, nuaugęs, padėvėtas, parodomasis, perkaręs, praėjęs, sprendžiamasis. Lehet-

194 |

RECENZIJOS

séges néhány példával kapcsolatban kétely merülhet fel: valóban gyakoribb-e a határozatlan melléknévi igenév nedegamas – ez az alak szerepel címszóként –, mint határozott alakja, a nedegamasis? Ugyanez kérdezhető a gimtas melléknév és a gimtasis összevetésével kapcsolatban is. Az ilyen szavak szófaji besorolásakor a szerzők körültekintően biztosították magukat a partic/adj jelölés megadásával, amely azt mutatja, hogy ezek melléknévi használatú igenevek. Teljesen érthető, hogy ha ezeket a szavakat közvetlenül melléknévnek neveznék (lexikai jelentésük és szintaktikai kapcsolataik alapján valóban melléknevek!), az sértené a litván morfológiában hagyományosan alkalmazott, a szófajok elkülönítésének elméleti alapelveit. Lexikográfiai szempontból újszerű megközelítés érvényesül a visszaható igék és a visszaható képzőt tartalmazó igekötős igék esetében is: e szótárban néhány önálló lexikai jelentésű alak – úgy tűnik – első ízben szerepel önálló lexémaként a litván lexikográfiában, például: atsistaydinti, derintis, įsitraukti, įsižeisti, mokytis, mylėtis. Ennek elméleti és gyakorlati jelentősége egyaránt van. Bár a litván nyelv legújabb nyelvtanaiban a nem visszaható megfelelővel rendelkező visszaható igéket képzett alakoknak nevezik, vagyis önálló lexémaként ismerik el, a szótárakban továbbra is a nem visszaható igék alakjaiként szerepelnek. E szótár szerzői tehát következetesen azt az elméleti álláspontot képviselik, amely szerint a visszaható igék mindenekelőtt gyakorlati kategóriát alkotnak.

Az említett igék, valamint a szenvedő melléknévi igenevek és a visszaható igék önálló lexémaként való feltüntetése gyakorlati szempontból is értékes. A szótárnak különösen örülni fognak azok a skandináv felhasználók, akik nem tanultak meg annyira litvánul, hogy például az atsidavęs, neišbrendamas vagy sprendžiamasis szavak jelentését csak az alapszóként szolgáló igék előzetes megállapításával tudnák ellenőrizni, azaz: atsidavė (atsiduoti, atsidūoda), neišbrenda → išbrenda (išbristi, išbrido) és sprendžia (spręsti, sprendė); az említett szavakat eddig igealakoknak tekintették, és nem szerepeltették külön címszóként.

Ha ezt a munkát más egynyelvű vagy kétnyelvű litván szótárakkal vetjük össze, sokkal több címszóként kiemelt összetett névmást és határozószót találunk benne, például: bet kada, bet kaip, bet kas, bet koks, bet kiek, bet kur, bet kuris, daug kaip, daug kas, daug kur, kur kas. Az ilyen közlés pontosabban tükrözi e lexémák elméleti státuszát és használatát.

3. Néhány szuppletív alakot és változó tövű szavak alakjait címszóként közlik, például: mes, jumis, jumyse, jums, jus, jūsų (a juo kimaradt), aš, man, mane, manęs, manimi, manyje. Sajnálatos, hogy ezt a külföldiek számára hasznos elvet nem alkalmazzák következetesen mindenütt: például a külföldiek számára éppilyen nehéz du ir trys számnevek ragozott alakjai csak egyetlen szócikkben, alapalakjukkal együtt szerepelnek. Kár, hogy a szótár nem különbözteti meg a funkcionálisan eltérő lexémákat: a jūs (2. személy, többes szám) és a Jūs (2. személy, egyes szám, udvariassági névmás) alakot, bár egy példában mintha utalna a különbségükre: Ačiū Jums už laišką.

Ha azt a gyakorlati elvet követjük, hogy egyes szuppletív és változó tövű szóalakokat címszóként közlünk, még tovább is mehetnénk: a legtöbb tövet váltogató igék alakjait is külön címszóként kiemelhetnénk, például: lišti, lenda, lindo; liautis, liaunasi, liovėsi. Az ilyen igék a más nyelvűek számára éppoly nagy nehézséget jelentenek, mint a skandináv (és általában a germán) nyelvek úgynevezett rendhagyó igéi a litvánoknak; ezeket a szótárakban rendszerint külön címszóként emelik ki, vagy legalább külön jegyzékekben közlik.

4. Részletes nyelvtani tájékoztatás a címszavakról. Itt nemcsak a litván lexikográfiában hagyományosan közölt szófaji megjelöléseket, a főnevek hangsúlyozását és az igék fő alakjait találjuk, hanem olyan utalásokat is, amelyekre úgy tűnik, az eddig elkészültek egyikében sem bukkanhatunk rá

Recenzijos

| 195

a litván szótárakban: valamennyi főnév birtokos esetű alakját, egyes névmások és számnevek szupletív esetalakjait, az igék tranzitivitására és grammatikai vonzatkeretére vonatkozó jelöléseket, valamint az elöljárószók által megkövetelt eseteket. Ez az információ nagy hasznára lesz nemcsak a litvánul tanuló skandinávoknak, hanem a norvégul tanuló litvánoknak is, akik ebben a szótárban ellenőrizhetik egyes igék grammatikai vonzatkeretét, például: képviselni + valakit, megfelelni + valaminek és így tovább.

A szótár szerzői a norvégul tanulóknak is nagy szolgálatot tesznek azzal, hogy részletes grammatikai információkat adnak meg a norvég megfelelőkről: az egyszótagúak kivételével valamennyi litván címszó norvég megfelelője hangsúlyjelölést kapott, feltüntették a rendhagyó kiejtésű szavak kiejtését, a főnevek mellett megadták a nyelvtani nemet és a többes szám jelölését, közölték az igék fő alakjainak végződéseit, sőt az igék grammatikai vonzatait is! Ilyen sok jelölést egyszerre még a legjobb norvég (és általában skandináv) kétnyelvű szótárak is ritkán adnak meg. A címszavak részletes grammatikai leírása a szerzők lexikográfiai koncepcióját fejezi ki: hiszen a szavak, különösen az igék és melléknevek szemantikáját nem csupán pontos metanyelvi meghatározásokkal, szinonimákkal és a másik nyelvbeli megfelelőkkel lehet kifejezni, hanem a szavak grammatikai vonzatkeretével is.

5. A szavak szemantikájának leírása a szótárkészítés leginkább idő- és belátásigényes szakasza. A munka szerzői arra törekedtek, hogy következetesen bemutassák a litván lexikai szemantika központi rétegét: elhagyták a szavak nyelvjárási és a mai köznyelvben ritka jelentéseit, így helyet takarítva meg a szóhasználat igen értékes példáinak. Elvétve eltérnek ettől az elvtől; például aligha volt indokolt megadni a garbinti ige igen ritka, 3. jelentését: ’szállítani, vinni, fuvarozni’, vagy az išeiti ige 7. jelentését: ’férjhez menni – nőkről’. Ezenkívül itt-ott olyan jelentéseket is megadnak, amelyek jelenleg láthatóan már nem aktuálisak (történetiek), például: apylinkė 2. (’a legkisebb közigazgatási vagy területi egység’); Litvániában már nincsenek ilyen közigazgatási egységek, ugyanakkor viszont megfeledkeznek néhány széles körben használt jelentés megadásáról, például az aplinka terminológiai jelentéséről: ’az élő és élettelen természet, valamint a terület antropogén elemeinek összessége’, és így tovább.

Másfelől a nemrég létrehozásnak indult litván nyelvi korpusz mérete még nem teszi lehetővé, hogy végleges következtetéseket vonjunk le a lexémák jelentéseinek gyakoriságáról, ezért többnyire a Dabartinės lietuvių kalbos žodyne vagy a nagyobb litván kétnyelvű szótárak által megadott szemantikai struktúrára, valamint a szerzők nyelvi intuíciójára kell hagyatkoznunk.

A szótár összeállítói elméleti lexikai szemantikai ismeretekkel, nyelvi intuícióval és lexikográfiai jártassággal egyaránt rendelkeznek. A szótár szinte minden, új betűvel kezdődő részében találunk olyan szavakat, amelyek szemantikai struktúráját pontosabban írták le, mint más litván lexikográfiai munkákban. A homonimákat például jobban elkülönítették: 1 derėti (’alkudozni az árról’), 2 derėti (’gyümölcsöt teremni’) és 3 derėti (’illeni’); 1 gaišti (’az időt vesztegetni’) és 2 gaišti (’pusztulni, tönkremenni’); 1 gauti (’körülvenni, beburkolni’) és 2 gauti (’kiemelkedést létrehozni’). Sok ige szemantikai struktúráját pontosították jelentéseik I és II római számmal történő újracsoportosításával, például: bijoti I (valamitől félni) és bijoti II (valami miatt aggódni); degti I (tűz hatásának kitéve lenni’ stb.) és degti II (’égésre bírni’); dėti I (’lefektetni’ stb.) és dėti II (’ütni’); dirbti I (’tevékenykedni’ stb.) és dirbti II (’előállítani’); eiti I (’mozogni’) és eiti II (’hivatalt betölteni’). A szótár összeállítói szerint ebben az esetben a római számokkal ugyanazon ige „tranzitív és intranzitív használatát” különítik el. A római számok azonban olykor kétségtelenül homonimákat jelölnek, ami az igék paradigmatikus, szintagmatikus és egyéb elemzéséből is látható, például: dėti I (’lefektetni’ stb.) és dėti II (’ütni’); eiti I

196 |

RECENZIJOS

(’mozogni’) és eiti II (’hivatalt betölteni’); išsukti I (’csavarva eltávolítani’ stb.) és išsukti II (’letérni az útról’); iššaukti I (’visszavonni’) és iššaukti II (’kifejezni képesnek lenni’).

A szavak szemantikai bemutatásának említett következetlenségei és egyéb pontatlanságok nem csökkentik a szótár értékét. Már az is, hogy a szótár összeállítói számos szó szemantikai struktúráját pontosították, azt mutatja, hogy elhatározták: bebizonyítják, hogy a litván szótárak készítése a modern lexikográfia alapján nem sziszifuszi munka. A lexikai szemantika és a lexikográfia koncepciójával, valamint egy hatalmas korpusszal már csak időre és alaposságra van szükség.

Az első Lietuvių–norvegų kalbų žodyno tárgyalt újításai azt mutatják, hogy már nem elégszünk meg más nyelvek lexikográfiai tapasztalatának megismétlésével: ez a szótár a modern lexikográfiai koncepció alapjait rakja le a litván lexikográfiában. A szerény külsejű kétnyelvű szótár első pillantásra is a litván lexikográfia legjobb munkái közé emelkedik a két nyelv szavairól közölt grammatikai és szemantikai információk minőségének köszönhetően. A lexikográfia elméleti gondolataiból meríthetnének a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno összeállítói is a szótár új kiadásának elkészítésekor, valamint a litván és más idegen nyelvek szótárainak készítői.

Dalia Barauskaitė MikkelsenBeérkezett: 2002. 07. 03.

Dommervaenget 26 C, 1.tv.

4000 Roskilde, Dánia

[email protected]

ONDŘEJ ŠEVČÍK, BOHUMIL VYKYPĚL, szerk., GRAMMATICUS. STUDIA LINGUISTICA ADOLFO ERHARTO QUINQUE ET SEPTUAGENARIO OBLATA.

Brno: Masarykova universita, 2001, 234 p.

A tiszteletkötet megjelenésének okáról már a cím is kellő tájékoztatást nyújt. A folyóiratban való recenzálásához elegendő alapot nemcsak az a tény szolgáltat, hogy a tiszteletreméltó ünnepelt, Prof. Adolf Erhart, a brünni egyetem összehasonlító nyelvészeti tanszékének egykori vezetője, mindig különös figyelmet szentelt a baltisztikának (erről tanúskodnak a litván nyelvről és az összehasonlító balti nyelvtudományról szóló bevezetői, vö. Erhart 1956, 1984), hanem az is, hogy a kötetben rendkívül hangsúlyosan jelenik meg a baltisztikai problematika.

Kezdetül adjunk rövid áttekintést a könyv tartalmáról. Az etimológiai problematika jelentős teret kap. E témakör külön tanulmányaival Eva Havlová („L.ie, kořen *al- a germánské názvy pro ‘vĕk’“, 56–63. o.), Helena Karlíková („K staroslověnskému substantivu spodŭ“, 99–104. o.), Boris Skalka („St[aro]sl[ověnské] šetǫ/šeti semper provocans“, 144–148. o.) és Pavla Valčáková („Regarding P[roto-]S[lavic] *ēdъ“, 201–205. o.) járult hozzá. Néhány tanulmány az indoeurópai szókincs, illetve valamelyik indoeurópai nyelvág szókincsének egy-egy részterületére fordít különös figyelmet. Václav Blažek („Indo-European kinship terms in *-ə₂ter“, 24–33. o.) és Ilona Janyšková („Etymologie názvů tisu ve slovanských jazycích“, 91–98. o.) tanulmányáról van szó. Az indoeurópai mellett a dravida és az altaji etimológia is képviselteti magát (Jaroslav Vacek,