Evalda Jakaitienė, Sturla Berg-Olsen. „Lietuvių–norvegų kalbų žodynas“

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 193–212 RECENZIÓK Recenziók EVALDA JAKAITIENĖ, STURLA BERG-OLSEN, LITVÁN–NORVÉG NYELVI SZÓTÁR. Vilnius: Baltos lankos, 2001, 628 o. 0. A recenzált szótár e nyelvpár első kétnyelvű szótára. A szótár fő szerzői, Evalda Jakaitienė professzor és Sturla Berg-Olsen (Oslo), e munka előkészítésébe bevonták a Vilniusi Egyetem Litván Nyelvi Tanszékének munkatársait, doktoranduszait, valamint e tanszék és a Skandináv Tanulmányok Tanszékének hallgatóit is. Ez a mű nem csupán egy, elsősorban gyakorlati célokat szolgáló új kétnyelvű szótár. A szótár nem terjedelmével tűnik ki (körülbelül 22 000 litván szóval és azok norvég nyelvi megfelelőivel), hanem azzal, hogy a szerzők következetes lexikográfiai koncepció alapján dolgoztak, és nem riadtak vissza az újításoktól, amelyek arra ösztönöznek, hogy bizonyos nyelvi tényekre kissé másképpen tekintsünk. 1. A szavakat használati gyakoriságuk elve alapján válogatták ki, ezért a szótárban megtaláljuk a litván nyelv alapvető szókincsét, valamint egyes területeknek a mindennapi nyelvben leggyakrabban használt terminusait. Szembetűnő újítás — a világ szinte valamennyi állama lakosainak és nemzetiség szerinti személyneveinek következetes közlése. Bár egyes nevek használati gyakoriságát, például: benini, botswanai, burundi, ghánai, hondurasi, valamint egyes nevek egyes számú közlését, például: finn, finnugor, héber, hettita, indoeurópai, a halandža, szovjet és a szóban forgó lexikai-szemantikai csoport többes számban közölt tagjai mellett illetően felmerülhetnek kétségek, mindazonáltal, mivel mindeddig egyetlen olyan szótár sem állt rendelkezésünkre, amelyben ezek a megnevezések megtalálhatók, a választott út csak üdvözölhető. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a szerzők, miután külön közölték a legfontosabb litván helynevek és személynevek jegyzékét, valamiért lemondtak a legfontosabb külföldi államok neveiről és helyneveiről. Sajnos még a Lietuva népnév sem szerepel, különösen annak tudatában, hogy nekünk, litvánoknak is mennyit kell törnünk a fejünket azon, hogy melyik szótárban ellenőrizhetnénk ennek a népnévnek a hangsúlyozását (a legtöbb litván szótárban, még a Litván Nyelvi Társaság által kiadott Helynevek hangsúlyozási szótárában is (Vilnius: Kultūra, 1994) ez a szó nem szerepel! ). A szótárban szélesebb körben használt vagy ajánlott új jövevényszavakat és neologizmusokat is találunk, amelyek sok más egynyelvű és kétnyelvű szótárban nem szerepelnek, például: banglentė, dešrainis, javainiai, kedai, lankstinukas, mėsainis. A szerzők azonban valamiért megfeledkeztek az ajánlott oro uostas alakról, jóllehet e szó mindkét másik változatát, az aerodromas és az aerouostas alakot megadták. 2. Az eddig hagyományosan szóalakoknak tekintett szavak önálló lexémákként, pontosabb szófaji megjelöléssel szerepelnek. Ez vonatkozik néhány cselekvő és szenvedő, határozott és határozatlan melléknévi igenévre, például: atsidavęs, gerbiamas, gyvenamasis, įtemptas, neišbrendamas, nemokamas, neperšaunamas, neperšlampamas, nesugyvenamas, nesukalbamas, nežinomas, nuaugęs, padėvėtas, parodomasis, perkaręs, praėjęs, sprendžiamasis. Gali- 194 | RECENZIJOS csupán néhány példával kapcsolatban támadhat kétségünk: vajon valóban gyakrabban használatos-e a nedegamas határozatlan névmási alak — ezt a formát címszóként adták meg —, mint ennek határozott alakja, a nedegamasis? Ugyanez megkérdezhető a gimtas melléknévnek a gimtasis szóval való összevetése esetében is. Az ilyen szavak szófajának megjelölésekor a szerzők körültekintően jártak el, és a partic/adj megjegyzést adták meg, jelezve, hogy melléknévi igenévként használt alakokról van szó. Teljesen érthető, hogy e szavak közvetlenül mellékneveknek való nevezése (lexikai jelentésük és szintaktikai kapcsolataik alapján valóban melléknevek!) ellentétes lenne a litván morfológiában hagyományosan alkalmazott, a szófajok elkülönítésének elméleti alapjaival. Lexikográfiai szempontból újszerű megközelítésben tárgyalja a szótár az igék visszaható alakjait, valamint a visszaható toldalékkal rendelkező igekötős igéket is: egyes önálló lexikai jelentésű alakok ebben a szótárban, úgy tűnik, a litván lexikográfiában első alkalommal önálló lexémaként szerepelnek, pl.: atsistatydinti, derintis, įsitraukti, įsižeisti, mokytis, mylėtis. Ennek elméleti és gyakorlati jelentősége egyaránt van. Bár a legújabb litván nyelvtanokban a nem visszaható megfelelőkkel rendelkező visszaható igéket képzett szavaknak nevezik, vagyis önálló lexémáknak ismerik el, a szótárakban továbbra is a nem visszaható igék alakjaiként szerepelnek. Ezért e szótár szerzői következetesen azt az elméleti álláspontot követik, amely szerint a visszaható igék — mindenekelőtt szóképzési kategóriát alkotnak. Az említett cselekvő és szenvedő melléknévi igenevek, valamint a visszaható igék önálló lexémaként való bemutatása gyakorlati szempontból is értékes. E szótárnak rendkívüli módon fognak örülni azok a skandináv felhasználók, akik még nem sajátították el annyira a litván nyelvet, hogy például az atsidavęs, neišbrendamas vagy sprendžiamasis szavak jelentését csak úgy tudnák ellenőrizni, ha előbb meghatároznák az alapszavul szolgáló igéket, azaz az atsidavė (atsiduoti, atsiduoda), neišbrenda — išbrenda (išbristi, išbrido) és sprendžia (spręsti, sprendė) alakokat,—az említett szavakat ugyanis mindeddig az igék alakjainak tekintették, és nem emelték ki őket külön címszóként. Más egynyelvű vagy kétnyelvű litván szótárakkal összehasonlítva ebben a munkában jóval több, címszóként kiemelt állandósult szókapcsolatos névmást és határozószót találunk, pl.: bet kada, bet kaip, bet kas, bet koks, bet kiek, bet kur, bet kuris, daug kaip, daug kas, daug kur, kur kas. Az ilyen bemutatás pontosabban tükrözi e lexémák elméleti státuszát és használatát. 3. Egyes szupletív alakok és a váltakozó tövű szavak alakjai címszóként szerepelnek, például: mes, jumis, jumyse, jums, jus, jūsų (a juo kimaradt), aš, man, mane, manęs, manimi, manyje. Sajnos ezt, a külföldiek számára hasznos elvet nem mindenütt követik következetesen: például a külföldiek számára ugyanilyen nehéz du és trys számnevek ragozott alakjai csak egyetlen szócikkben, alapformájukkal együtt szerepelnek. Kár, hogy a szótár nem tükrözi a funkcionális szempontból eltérő jūs (2. személy, többes szám) és Jūs (2. személy, egyes szám, udvarias névmás) lexémákat, bár az egyik példában mintha utalás történne különbségükre: Ačiū Jums už laišką. A gyakorlatias szempontot követve, vagyis egyes szupletív alakokat és a váltakozó tövű szavak alakjait címszóként megadva, még tovább is lehetne menni: címszóként ki lehetne emelni a leginkább váltakozó tövű igék alakjait is, például: lįsti, lenda, lindo; liautis, liaunasi, liovėsi. Az ilyen igék a más anyanyelvűek számára ugyanakkora problémát jelentenek, mint a litvánok számára a skandináv (és általában a germán) nyelvek úgynevezett rendhagyó igéi, amelyeket a szótárakban többnyire címszóként emelnek ki, vagy legalábbis külön jegyzékekben közölnek. 4. Részletes nyelvtani információ a címszavakról. Itt nemcsak a litván lexikográfiában hagyományosan feltüntetett szófaji utalásokat, a főnevek hangsúlyozását és az igék alapformáit találjuk, hanem olyan utalásokat is, amelyeket úgy tűnik, egyetlen eddig elkészített RECENZIÓK | 195 litván szótárban sem találunk: valamennyi főnév birtokos eseti alakjait, egyes névmások és számnevek szuppletív ragozott alakjait, az igék tranzitivitására és grammatikai vonzatosságára vonatkozó utalásokat, valamint az elöljárószók által kormányzott eseteket. Az ilyen információ nagy hasznot jelent nemcsak a litvánul tanuló skandinávok, hanem a norvégul tanuló litvánok számára is, akik ebben a szótárban ellenőrizhetik egyes igék grammatikai vonzatosságát, például: atstovauti + kam nors ’képviselni + valakit’, atitikti + ką nors ’megfelelni + valaminek’ stb. A szótár szerzőinek nagy szolgálata a norvégul tanulók számára — a norvég megfelelők részletes grammatikai információja: a litván címszavak valamennyi norvég megfelelője, az egyszótagúak kivételével, hangsúlyjelölést kapott, feltüntették a rendhagyóan ejtett szavak kiejtését, a főnevek mellett megadták a nemet és a többes szám jelét, közölték az igék alapformáinak végződéseit, sőt még az igék grammatikai vonzatosságát is megjelölték! Ennyi utalást egyszerre még a legjobb norvég (és általában skandináv) kétnyelvű szótárak is ritkán közölnek. A címszavak részletes grammatikai bemutatása — ez a szerzők lexikográfiai koncepciójának kifejeződése: hiszen a szavak, különösen az igék és a melléknevek szemantikája nemcsak pontos metanyelvi meghatározásokkal, szinonimákkal és más nyelvbeli megfelelőkkel adható vissza, hanem e szavak grammatikai vonzatosságával is. 5. A szavak szemantikájának leírása — ez bármely szótár készítésének legtöbb időt és betekintést igénylő szakasza. A munka szerzői arra törekedtek, hogy következetesen bemutassák a litván lexikai szemantika központi rétegét: elhagyták a szavak nyelvjárási és a mai köznyelvben ritka jelentéseit, ezáltal helyet takarítva meg a szavak használatának igen értékes példái számára. Egyes helyeken ettől az elvtől eltérnek; például aligha volt célszerű megadni a garbinti ige igen ritka, 3. jelentését: „szállítani, vinni, fuvarozni- ”, illetve az išeiti ige 7. jelentését: „férjhez menni — nőkről”. Ezenkívül itt is, ott is olyan, jelenleg már látszólag nem aktuális (történeti) jelentéseket is feltüntetnek, mint például: apylinkė 2. („a legkisebb közigazgatási vagy területi egység”), — Litvániában az apylinkė mint közigazgatási egység már nem létezik, — ugyanakkor megfeledkeznek néhány széles körben használt jelentés megadásáról, például az aplinka terminológiai, „az élő és élettelen természet, valamint a terület antropogén elemeinek összessége” jelentéséről és hasonlókról. Másfelől a nemrég megkezdett litván nyelvi korpusz terjedelme még nem teszi lehetővé a lexémák jelentésgyakoriságára vonatkozó végső következtetések levonását, ezért többnyire a Dabartinės lietuvių kalbos žodyne vagy a nagyobb litván kétnyelvű szótárakban megadott szemantikai struktúrára, valamint maguknak a szerzőknek a nyelvi intuíciójára kell hagyatkozni. A szótár összeállítói elméleti lexikai szemantikai alapokkal és nyelvi intuícióval, valamint lexikográfiai jártassággal is rendelkeznek. A szótár szinte minden, új betűvel kezdődő részében találunk olyan szavakat, amelyek szemantikai struktúráját pontosabban adták meg, mint a litván lexikográfia más munkáiban. A homonimákat is jobban elkülönítették, például: 1 derėti („alkudozni az árról”), 2 derėti („gyümölcsöt teremni”) és 3 derėti („illeni”); 1 gaišti („időről: pazarolni- ”) és 2 gaišti („pusztulni, elpusztulni”); 1 gaubti („suplic, betakar”) és 2 gaubti („úgy hatni, hogy hő képződjön”). Számos ige szemantikai szerkezetének pontosítása, jelentéseik I és II római számokkal történő átcsoportosításával, például: bijoti I (valamitől) és bijoti II (valami miatt); degti I („tűz hatásának kitenni” stb.) és degti II („elérni, hogy égjen”); dėti I („lefektetni” stb.) és dėti II („önteni- ”); dirbti I („tevékenykedni” stb.) és dirbti II („gyártani”); eiti I („mozogni”) és eiti II („hivatalt betölteni”). A szótár összeállítói rámutatnak, hogy ebben az esetben ugyanazon ige „tranzitív és intranzitív használatát” különítik el római számokkal. Mindazonáltal a római számok valóban időnként kétségtelen homonimákat jelölnek, és ez az igék paradigmatikus, szintagmatikus stb. elemzéséből látható, például: dėti I („fektetni” stb.) és dėti II („verni”); eiti I 196 | RECENZIJOS („mozogni”) és eiti II („hivatalt betölteni- ”); išsukti I („csavarva eltávolítani” stb.) és išsukti II („letérni oldalra”); iššaukti I („visszavonni”) és iššaukti II („képes hangosan kiáltani”). A szavak jelentésének bemutatásában említett következetlenségek és egyéb pontatlanságok nem csökkentik a szótár értékét. Már önmagában az a tény, hogy a szótár szerkesztői már jelentős számú szó szemantikai struktúráját pontosították, a szerkesztők azon eltökéltségét bizonyítja, hogy bebizonyítsák: a litván szótárak készítése a modern lexikográfiára támaszkodva nem Sziszüphosz munkája; a lexikai szemantika és lexikográfia koncepciójával, valamint egy hatalmas korpusszal — csak időre és alaposságra van szükség. Az első litván–norvég szótár tárgyalt újításai azt mutatják, hogy már nem elégednek meg más nyelvek lexikográfiai tapasztalatának megismétlésével: e szótárral a modern lexikográfiai koncepció alapjait fektetik le a litván lexikográfiában. Első pillantásra szerény kétnyelvű szótár, a két nyelv szavairól közölt grammatikai és szemantikai információ minőségének köszönhetően, a legjobb litván lexikográfiai művek sorába emelkedik. Elméleti lexikográfiai elképzeléseiből meríthetnének a Magyar nyelv jelenlegi szótárának szerkesztői is egy új szótárkiadás elkészítésekor, valamint a litván és más idegen nyelvi szótárak készítői. Dalia Barauskaitė Mikkelsen Beérkezett: 2002. 07. 03. Dommervaenget 26 C, 1.tv. 4000 Roskilde, Dánia [email protected] ONDREJ SEVCIK, BOHUMIL VYKYPEL, SZERK., GRAMMATICUS. Adolfo Erhartnak hetvenötödik születésnapjára ajánlott nyelvészeti tanulmányok. Brno: Masaryk Egyetem, 2001, 234 p. Arról az alkalomról, amelyből a jelen recenzió tárgyát képező emlékkönyv megjelenése fakad, már a cím is kellő tájékoztatást ad. A kötet e folyóiratban való ismertetésének fő oka nem csupán az a tény, hogy a tisztelt jubiláns, Prof. Adolf Erhart, a brünni egyetem összehasonlító nyelvészeti tanszékének egykori vezetője, mindig különös figyelmet szentelt a baltisztikának (erről tanúskodnak a litván nyelvbe és az összehasonlító balti nyelvészetbe bevezető munkái, vö. Erhart 1956, 1984), hanem e tanulmánykötetben a baltisztikai problematika rendkívül erős képviselete is. Kezdésként tekintsük át röviden a könyv tartalmát. Erőteljesen képviselteti magát az etimológiai problematika. A témához külön tanulmányokkal járult hozzá Eva Havlovi („Ie. kofen *ala germanskė nazvy pro ‘vék’, 56–63. o.), Helena Karlikova („K staroslovénskému substantivu sppde“, 99–104. o.), Boris Skalka („St[aro]sl[ovėnskė] seta/seti semper provocans®, 144–148. o.) és Pavla Val¢dkova („Regarding P[roto-]S[lavic] *ėde“, 201–205. o.). Néhány tanulmányban az indoeurópai lexikon egy-egy részterülete, illetve az indoeurópai nyelvágak egyikének lexikona különös figyelmet kap. Erről van szó Vaclav Blazek tanulmányai (Indo-European kinship terms in *-o,ter”, 24–33. o.) és Ilona JanySkova (,Etymologie nazvū tisu ve slovanskych jazicich- “, 91–98. o.). Az indoeurópai mellett a dravida és az altaji etimológia is képviselteti magát (Jaroslav Vacek,