GÖTZ KEYDANA

Georg-August-Universität Göttingen

Kutatási területek: fonológiai rekonstrukció: fonológiai nyelvtanok rekonstrukciója (akcentológia, szótagolás), a diakrón fonológiai folyamatok fonetikai megalapozottsága; történeti szintaxis, argumentumszerkezet és eset, alárendelés (főként védikus szanszkrit).

ROLANDAS MIKULSKAS

KOPULÁRIS SZERKEZETEK A LITVÁNBAN. VALENCIA, AZ ARGUMENTUMOK MEGVALÓSULÁSA ÉS A NYELVTANI VISZONYOK A BALTI NYELVEKBEN

Amsterdam: Benjamins, 2017, xv, 280 pp.

ISBN 9789027259127

Az ismertetett könyv a balti nyelvek argumentumszerkezetéről szóló sorozat negyedik kiadványa. A szerző alapos vizsgálatot nyújt a litván kopuláris szerkezetekről, vagyis az olyan szerkezetekről, amelyekben būti, valamint kisebb mértékben más, kopulaszerű igék, például a virti és a tapti szerepelnek. Az elemzések a kognitív nyelvészet keretében készültek.

A kopuláris szerkezeteket az elmúlt évtizedekben széles körben vizsgálták, tipológiai és elméleti szempontból egyaránt. Az érdeklődés részben annak köszönhető, hogy a CC-k rendkívül eltérő jelentéseket fednek le: a predikatívtól az ekvatívon át az egzisztenciálisig, valamint a lokatív és birtoklást kifejező jelentésekig. A CC-k szintaktikai szempontból is kihívást jelentenek. Hogyan számolhatunk el a szerkezetükkel? Tartalmaznak-e kis tagmondatokat? Ha igen, mi a pontos szintaktikai státuszuk? Mi engedélyezi az olyan eseteket, mint a datívusz a mihi est-szerkezetben, vagy a genitívusz az olyan szerkezetekben, mint az Onutes žalios akys (24. o.)?

A szerző lényegében szinkrón válaszokat ad legalább néhányra az említett kérdések közül (a „lényegében” megszorítás arra utal, hogy olykor

Straipsniai / Articles

257

GÖTZ YEDANA

Számomra továbbra sem volt világos, hogy a különböző konstrukciók közötti állítólagos függőségeket diakronikus vagy szinkronikus értelemben kell-e érteni. A valódi diakronikus magyarázatra tett kísérletek meglehetősen erőtlenek. Például a hasított mondatok kialakulásának forgatókönyve a 129. oldalon nagyrészt irreleváns, mivel a szerző nem keres bizonyítékot a hasított mondatok állítólagos előzményeire az ólitvánban). A funkcionális nyelvészet elmúlt évekbeli irányzatával ellentétben adatait szinte kizárólag az intuícióból meríti. Nem vizsgált korpuszokat, amelyek fényt deríthettek volna a tárgyalt különféle konstrukciók eloszlására. Ez hátránynak tekinthető, különösen a hasított mondatok esetében. Litván anyanyelvűként könnyen tévedhetek, de az a benyomásom, hogy ez a típus legfeljebb marginális.

Könyve első részében Mikulskas részletesen tárgyalja a litván kopuláris konstrukciók szintaxisát és szemantikáját. Az első fejezet a szerepkiosztás és az összekapcsolás problémáit tárgyalja. A fejezet fő mondanivalója meggyőző: a megfigyelt konstrukciók igék alá kategorizálásból való levezetése komoly nehézségekbe ütközik az olyan igék esetében, mint a būti, amelyek „szemantikai erőforrásai [...] nem elegendők” (26. o.).

A második fejezetben a szerző részletesebben vizsgálja a būti szemantikáját. A „verbumközpontú modell” elégtelenségét a spray/load-alternációval szemlélteti. Mikulskas Goldberg (1995) nyomán ezt az alternációt különböző konstrukciókhoz, végső soron pedig különböző szemantikai keretekhez kapcsolja. A būti-re térve az ige szemantikai hozzájárulását tárgyalja különféle kopuláris konstrukciókban. Arra a következtetésre jut, hogy a kopula lényegében azonosságot állít; a különböző konstrukciók szemantikája tehát predikatív bővítményeikből ered. Mikulskasnak az ige azonosságot kifejező szemantikája mellett felhozott érvei azonban meglehetősen gyengék. Úgy tűnik, lényegében azon a megfigyelésén alapulnak, hogy „ezt a hagyományos terminust [azaz a kopulát, G.K.] az identitást kifejező propozíció logikai szerkezetként való elemzéséből kölcsönöztük” (42. o.). Ezen a petio principi túl olyan állításokat találunk, mint hogy „[a kopula, G.K.] szerkezeti funkciója az azonosságot kifejező konstrukciókban szintén nyilvánvaló, és lehetővé teszi számunkra, hogy az ilyen igéknek a komplex predikátum második összetevőjétől való viszonylagos függetlenségéről beszéljünk, és az ‘azonosság’ jelentését tulajdonítsuk nekik” (43. o.). Számomra ez korántsem nyilvánvaló; szívesen láttam volna valamilyen bizonyítékot, amely alátámasztja ezt a feltevést. Mi a helyzet akkor az olyan jól formált mondatokkal, mint a ponas ne brolis, a 2. példa a 2. oldalon, vagy az azonosságállítások megtestesítőjével: Maironis – tai Jonas Mačiulis, a szerző 49. példájával a 19. oldalon?

A 3. fejezet a litván nyelv különféle adatolt kopuláris konstrukcióinak átfogó vizsgálata. A fejezet egy új osztályozással zárul, amely megkülönbözteti a leíró konstrukciókat (melléknévi bővítményekkel) az egyenlőségi konstrukcióktól (főnevekkel), amelyek „tovább osztályozhatók leíró-azonosító

258

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

Rolandas Mikulskas, Copular constructions in Lithuanian. Valency,

argument realization and grammatical relations in Baltic

és valódi azonosító konstrukciókra” (81). Ez az osztályozás éleslátó értelmezéseken alapul, nem pedig az eloszlás vagy a grammatikalitás megítélésén. Erről lásd alább.

A 4. fejezet teszi teljessé a képet. Mikulskas a kopuláris konstrukciók marginálisabb típusait tárgyalja, majd az 5. fejezetben hozzáfűzi könyve első részéhez a „Záró megjegyzéseket”. Itt a szerző ismét az egzisztenciális konstrukcióhoz tér vissza, amely meggyőző elemzése szerint a lokatív és a birtokos konstrukciók alapja. Így a būti alapvetően két funkciót tölt be. Egyrészt létezést jelöl (lehetővé téve a lokatív és birtokos konstrukciókat); másrészt kopulaként azonosságot fejez ki (lehetővé téve a leíró konstrukciókat).

A könyv második része a specifikációs konstrukcióknak szentelt. Ilyen konstrukcióra példa Mikulskas 21. példája a 98. oldalon: Mūsų angly kalbos mokytojas yra Jonas Petraitis. Az ilyen konstrukciók sajátos információs szerkezetük miatt tűnnek ki: „A szerep szerinti meghatározottságú főnévi kifejezés [azaz a szakaszszintű predikátum, G.K.] mindig topik, míg az egyedi meghatározottságú [azaz individuum-szintű predikátumot jelölő, G.K.] a kommentárja” (97. o.). A specifikációs konstrukciók szórendje kötött.

A szerző meglehetősen nem meglepő módon azt állítja, hogy ezek a konstrukciók „az azonosság jelentésén” alapulnak (110. o.), és hogy az azonosságot vagy egyenlőséget kifejező konstrukcióktól „főneveik szemantikai és referenciális tulajdonságai” révén különböznek (uo.). Ezeket a tulajdonságokat azonban nem fejti ki világosan.

A 7. fejezet az olyan hasított mondatokkal foglalkozik, mint a Jeigu ko nemėgstu, tai cepelinų, Mikulskas 255. példája a 120. oldalon, vagy a Ką Marija padarė, tai bėgo maratoną. Az utóbbi típus az angol What Maria did was run a marathon mondattal összehasonlítva figyelemre méltó (121. o.), mivel a második tagmondatban ragozott ige szerepel. A szerző nem ad számot erről az eltérésről. Pace Mikulskas, aligha meglepő, hogy „az ige utáni (alanyi) főnévi kifejezés mindig nominativusban áll” (121. o.). Ez egyszerűen annak köszönhető, hogy a predikatív konstrukciók instrumentálisa szakaszszintű olvasathoz kötődik – nem pedig a kopulához viszonyított helyzethez. A szerző által a 123. oldaltól tárgyalt, redukált hasított mondatokban tapasztalható „esetvonzás” szintén alapértelmezettnek tűnik a gazdag esetrendszerű nyelvekben. Meggyőző az elemzése, amely szerint az állítólagosan vonzott főnévi kifejezések attribútívak.

A 8. fejezetben Mikulskas a specifikációs konstrukciók alanyiságának kérdését veti fel. Az egyértelmű egyeztetési mintázatok ellenére arra a következtetésre jut, hogy az alany az ige előtti főnévi kifejezés. Erre a kérdésre alább még visszatérünk.

A könyv harmadik, egyben utolsó része a kopuláris konstrukciók aspektusával foglalkozik. Az olyan lexicalizálódott alakoktól, mint a būna, vagy az olyan inflexiós alakoktól, mint a būdavo eltekintve az aspektust általában igekötők vagy adpozíciók fejezik ki.

Recenzijos / Reviews

259

GÖTZ KEYDANA

A 11. fejezetben Stasen rétegzett modelljét alkalmazza a litván kopuláris szerkezetekre. Az eredmények aligha meglepőek. Vö. a következő megállapítással: „„[A] névszói kódolási stratégia, különösen annak az azonosító mondatokban nem igei kopulával megvalósuló változata, kínálja a legkevesebb lehetőséget az aspektus kifejezésére” (212. o.). Az, hogy az olyan kopulaszerű igék, mint például a tapti, nagyobb aspektuális potenciállal rendelkeznek, mint a būti, szinte közhely.

A 12. fejezet a kopuláris szerkezetek különböző típusainak változatos aspektuális és temporális lehetőségeit mutatja be. Az áttekintés impozáns. Mindazonáltal aligha vet új fényt a litván TA-rendszerre: a megfigyelt lehetőségek – ahogy az várható volt – lényegében a kiegészítők szemantikájához kötődnek.

A könyv „általános következtetésekkel” és mutatókkal zárul.

Mikulkas könyve jelentős hozzájárulás a litván szintaxis kutatásához. Ugyanakkor komoly hiányosságai vannak, amelyek csökkentik a hatását. Egy kisebb kifogás Mikulkasnak az általa „formális irányzatnak” nevezett megközelítés szerzőinek munkáihoz való viszonyát érinti (58, 62). A szerző a formális elemzéseket saját megközelítésének háttereként tárgyalja. A rendelkezésére álló tanulmányok sokaságát tekintve azonban úgy tűnik, hogy válogatását a véletlen irányította. Még rosszabb, hogy Mikulkas nem tesz igazságot az általa ismertetett munkáknak. A formális szemantikai és minimalista megközelítésekről adott beszámolója (a többi megközelítést figyelmen kívül hagyja) súlyosan elégtelen. Nyilvánvalóan nem érti a típuseleméletet, és a minimalista elemzések bonyolult részleteit sem látja át. A formális elemzések kezelése azonban egy alapvetőbb problémára is rávilágít: a generatív hagyományban végzett munkák egyik jellegzetessége, hogy az adatokat rendszeres módon használják fel a mintázatok feltárására. Vegyük például a következő, Mikulkas által az „irányzat formális képviselőinek” elemzéseiről szóló áttekintésében idézett adatokból átdolgozott példákat (62. o.):

(1) Úgy vélték, hogy az alkohol izgató hatású.

(2) Úgy vélték, hogy az alkohol víz.

(3) Úgy vélték, hogy Cicero *(azaz) Tully.

Az ilyen adatok egyértelműen, bármiféle értelmezéstől vagy elméleti kerettől függetlenül mutatják, hogy legalábbis az angolban szintaktikai különbség van az azonosságot kifejező mondatok (3. példa) és az állítmányi szerkezetek (1., 2. példa) között. Alárendelés esetén az utóbbiakban kötelező a kopula, míg az előbbiekben elhagyható. Az ilyen megfigyelések két okból felbecsülhetetlen értékűek: először is, függetlenek az előfeltevésektől; másodszor, bármely, az angol kopuláris szerkezetek leírására szolgáló modellnek számot kell tudnia adni róluk. Mikulkas azonban szinte soha nem járul hozzá ilyen megfigyelhető és ellenőrizhető adatokkal. Az idézett példával kapcsolatban még a lényeget is elvéti, mivel saját elemzése azt jósolja

260

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

Rolandas Mikulskas, Copular constructions in Lithuanian. Valency, argument realization and grammatical relations in Baltic

hogy az ige utáni főnévi szerkezetet tartalmazó kopuláris konstrukciók pontosan ugyanúgy viselkednek – és úgy tűnik, azt sugallja, hogy ezt nem a litván nyelv sajátosságaként kell értelmezni.

Az adatok módszeres vizsgálata helyett Mikulskas inkább a kognitív keretrendszere által vezérelt értelmezésekhez, sőt olykor az argumenta ab auctoritate érveléshez folyamodik (pl. 59. o.). Abban a néhány esetben, amikor szigorúan adatvezérelt módszert alkalmaz, nem ismeri fel megfigyelései jelentőségét: A formális elemzéseket áttekintő recenziójában idézett angol adatok nyomán a 130. oldalon litván kötési adatokat mutat be. Anélkül, hogy észrevenné, ezek megkérdőjelezik elemzését, mivel azt mutatják, hogy a litván hasító mondatok kötési tartományt alkotnak. Ezért részeik szintaktikailag függetlenként való kezelése (121. o.) komoly kérdéseket vet fel. Az egyik ritka esetben, amikor a szerző maga valóban eloszlási mintázatokkal érvel, meglehetősen látványos kudarcot vall: A 67. oldalon a 149. példához fűzött megjegyzésében azt állítja, hogy az yra dėžėje kifejezés „megszakított”, mert „a LOC-t kifejező lokatívuszrag” nem közvetlenül az ige mellett áll. Mivel a kopulán nyilvánvalóan semmilyen módon nem jelenhet meg esetrag, ez a megfigyelés meghökkentő. Még meglepőbb, hogy Mikulskas továbbviszi ezt a gondolatmenetet, amikor „figyelemre méltónak” nevezi, hogy „a lokatívuszi elöljárós szerkezet [az prie ežero a 153. példában] oszthatatlan marad” (67. o.). Az elöljáró hátrahagyása ismeretlen a litvánban. Hogyan lehetne akkor ez a mintázat problémás?

Az impressionisztikus módszertan egyik példája, amelyet Mikulskas másutt is alkalmaz, a specifikációs konstrukciók alanyairól szóló fejtegetése. A 136. oldalon szereplő 289. példájához hasonló adatokban a kongruencia — Šios mokyklos direktorius esanti tokia Janina Petraitienė — az ige utáni összetevő alanyiságára utal. A szerzőnek kétségtelenül igaza van abban, hogy a kongruencia nem elégséges kritérium (jóllehet kétségkívül erős bizonyíték). Andrews (1976), valamint Zaenen, Maling & Thráinsson (1985) alapvető munkái óta számos olyan alanytesztet dolgoztak ki, amelyek messze túlmutatnak az egyszerű kongruencián. Mikulskas azonban ezek közül egyet sem alkalmaz. Ehelyett arra az egyszerű intuícióra hagyatkozik, hogy a kongruencián alapuló elemzés ütközik az információs szerkezettel.

Ezen a példán elidőzve figyelemre méltónak találtam, hogy a szerző elemzése — bármilyen is legyen a kognitív körítés — lényegében a hagyományos nyelvtanon alapuló, rendkívül konzervatív előfeltevésekhez tér vissza. A specifikációs konstrukciókban az alany azért az ige előtti összetevő, mert a szerző általában idegenkedik attól a gondolattól, hogy a litvánban az ige után is állhat alany. A főneves ekvatív és predikatív konstrukciók egyszerűen azért állnak szemben a mellékneves predikatív konstrukciókkal (amelyeket Mikulskas aszkriptív konstrukcióknak nevez), mert különböző szófajok érintettek.

Végezetül megemlíteném a formális kifejtettség hiányát Mikulskas munkájában. Bár a szerző azt állítja, hogy az adatokról konstrukciós nyelvtani

Recenzijos / Reviews

261

GÖTZ KEYDANA

leírást ad, nem találunk sem explicit lexikai bejegyzést a būi alakhoz, sem annak bemutatását, hogyan lép kölcsönhatásba ez a bejegyzés a konstrukciókkal.

Bár a nyelvtani elemzés szintje némelyek — köztük az én — számára kissé csalódást keltő lehet, a könyv mégis a kopuláris konstrukciók eddigi legrészletesebb leírását nyújtja a litván nyelvben. Ez nélkülözhetetlen eszközzé teszi mindazok számára, akiket érdekel a litván szintaxisa.

REFERENCES

Andrews, Avery 1976: The VP complement analysis in Modern Icelandic. – North Eastern Linguistic Society 6, 1–21.

Goldberg, Adele E. 1995: Constructions. A Construction Grammar Approach to Argument Structure. Chicago: University of Chicago Press.

Zaenen Annie, Joan Maling, Höskuldur Thráinsson 1985: Case and Grammatical Functions: The Icelandic Passive. – Natural Language and Linguistic Theory 3: 441–483.

Įteikta 2017 m. lapkričio 10 d.

GÖTZ KEYDANA

Georg-August-Universität Göttingen

Sprachwissenschaftliches Seminar

Käte-Hamburger-Weg 3, 37073 Göttingen, Germany

[email protected]

262

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI