BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0003-2286-4080

Kutatási irányok: a XVI–XVIII. századi poroszországi litván írásbeliség, a kétnyelvű litván lexikográfia története.

DOI: doi.org/10.35321/all83-03

CHRISTOPH ERNST TYDKĖ 1747. DECEMBER 12-I KÉRELME: ÚJ TÉNYEK A HALLEI EGYETEM LITVÁN NYELVI SZEMINÁRIUMÁRÓL

Christoph Ernst Tiedtke 1747. december 12-i kérelme: Új tények a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumáról

ABSZTRAKT

A tanulmány elemzi és közli a porosz kulturális örökség berlini Titkos Állami Levéltárában (németül: Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz) talált dokumentumot, amely új tényeket tár fel az 1727-ben a Hallei Egyetemen alapított Litván Nyelvi Szemináriumról. Ez Christoph Ernst Tiedtke (1722–1772 után), az egyetem Teológiai Karának végzett hallgatója, valamint Petro Gotlybo Mielcke (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753) mostohafia és Kristijonas Gotlybas Mielcke (Christian Gottlieb Mielcke, 1733–1807) féltestvére által 1747. december 12-én írt, a berlini Titkos Tanácshoz (németül: Geheimer Rat) címzett kérelem. A Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának története szempontjából ez a levéltári forrás azért jelentős, mert adatokat szolgáltat a szeminárium működésének csaknem dokumentálatlan utolsó időszakáról. A K. E. Tydkė kérelmében rögzített információk alapján a tanulmány feltárja, hogy 1740 után – amelyet a történetírás rendszerint a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma bezárásának éveként tart számon – mégis történtek erőfeszítések a szeminárium működésének folytatására.

KULCSSZAVAK: XVIII. század, a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma, Christoph Ernst Tiedtke, Gotthilfas Augustas Francke’e, Francas Albertas Šulcas (Franz Albert Schultz).

Straipsniai / Articles

55

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a berlini Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában (németül: Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz) megtalált, a hallei egyetemen 1727-ben létrehozott Litván Nyelvi Szemináriumról új tényeket feltáró levéltári dokumentumot elemzi és közli. Ez Christoph Ernst Tiedtke (1722–1772 után), az egyetem teológiai karának végzett hallgatója, Peter Gottlieb Mielcke (1695–1753) mostohafia és Christian Gottlieb Mielcke (1733–1807) féltestvére által 1747. december 12-én írt, a berlini Titkos Tanácshoz (németül: Geheimer Rat) intézett folyamodvány. Ez a levéltári forrás azért jelentős a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának története szempontjából, mert adatokat szolgáltat a szeminárium fennállásának csaknem dokumentálatlan utolsó időszakáról. A Tiedtke folyamodványában rögzített információk alapján a tanulmány feltárja, hogy 1740 után – amelyet a szakirodalom rendszerint a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma megszűnésének éveként tart számon – mégis történtek erőfeszítések a szeminárium tevékenységének folytatására.

KULCSSZAVAK: 18. század, a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma, Christoph Ernst Tiedtke, Gotthilf August Francke, Franz Albert Schultz.

Az 1694-ben alapított Halle egyeteme volt a Porosz Királyság második felsőoktatási intézménye, ahol I. Frigyes Vilmos király (Friedrich Wilhelm I., 1688–1740, uralkodott 1713–1740) akaratából megkezdték a nem litván teológushallgatók litván nyelvre oktatását. Az 1727-ben megnyitott Litván Nyelvi Szeminárium célja a pietista irányultságú, litvánul tudó lelkészek és tanítók képzése volt a Porosz Királyság litván nyelvű gyülekezeteiben végzendő munkára, a pietizmus központjának tekintett, működésének alig harmadik évtizedét számoló hallei egyetemen. A königsbergi egyetemmel ellentétben azonban, ahol lényegében ugyanebből a célból 1718-ban kezdték létrehozni a Litván Nyelvi Szemináriumot, és amely több mint két évszázadon át – 1944-ig – működött (Citavičiūtė 2004: 11, 12), a hallei egyetemen a szeminárium jóval rövidebb ideig állt fenn. Az újonnan feltárt levéltári forrás alapján a tanulmány azt a kérdést veti fel, hogy 1740-ben – amely a német és litván historiográfiában e szeminárium megszűnésének éveként rögzült – valóban végleg megszűnt-e a létezése, és feltárja, hogy az 1740-es évek után mégis történtek erőfeszítések tevékenységének folytatására.

56

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

1.

A HALLEI EGYETEM LITVÁN NYELVI SZEMINÁRIUMA MŰKÖDÉSÉNEK DATÁLÁSA A HISTORIOGRÁFIÁBAN

Az első, kifejezetten a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának történetével foglalkozó részletesebb tanulmányok Das Litauische Seminar an der Universität Halle, amelyeket 1935-ben az Archivum Philologicum folyóiratban publikáltak, szerzőjük, Franz Specht (1888–1949) szerint a szeminárium 1727-től 1740-ig működött (Specht 1935: 36–38), más szóval tevékenysége tizenhárom évig tartott. A szeminárium működésének kezdetét megadva két elsődleges forrásra támaszkodott:

1) az Neue Zeitungen von Gelehrten Sachen című újság 1729. szeptember 1-jei, 70. számában megjelent hírre, amely megemlítette, hogy 1727 októberében a porosz király parancsára Halléban teológushallgatók számára létrehozták a Litván Nyelvi Szemináriumot:

Miután Őfelsége királyi im October 1727 legkegyelmesebb, magas parancsára itt egy Seminarium Lithuanicumt Studiosis Theologiæ számára alapítottak, amelyben egy Studioso Theologiæ, aki született litván, oktatja őket a litván nyelvre, hogy később a királyi porosz Litvániában lelkészként alkalmazhassák őket ([Anonimas] 1729: 639; vö. Specht 1935: 36);

2) Gotthilf August Francke (1696–1769), a hallei egyetem teológiaprofesszora és a Litván Nyelvi Szeminárium vezetője állítására, amelyet a szeminárium akkori oktatója, Friedrich Wilhelm Haack (1707–1754) által összeállított Vocabularium Litthanico–Germanicum, et Germanico–Litthanicum (Halle, 1730) előszavában tett, miszerint a szeminárium már három éve működött:

Most már drey Jahr telt el azóta, hogy királyi legkegyelmesebb parancsra itt megalapítottak egy Seminarium Litthuanicumot, amelyben néhány teológushallgatót a Poroszország egy bizonyos vidékén használatos litván nyelvre oktatnak (Francke 1730: [2r]; vö. Specht 1935: 37).

Amikor F. Specht azt állította, hogy a Litván Nyelvi Szeminárium 1740-ben szűnt meg, kizárólag arra a levéltári forrásra támaszkodott, amelyet Johann Christoph Hoffbauer (1766–1827) a hallei egyetem történetének szentelt, Geschichte der Universität zu Halle bis zum Jahre 1805 (Halle, 1805) című könyvében idézett – a szeminárium vezetőjének, G. A. Francke-nak keltezetlen jelentésére:

Ami ezután a litván szemináriumot illeti, az egy általam privatim im Jahre 1727 angerichtetes, 1740-ig minden királyi költség nélkül fenntartott Institutum volt, amelynek létrehozására engem semmi más nem indított, mint

Straipsniai / Articles

57

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

a legfelsőbb királyi szándék és az ismételten kinyilvánított legkegyelmesebb parancs, hogy tehetséges embereket képezzenek a porosz Litvánia számára, arra késztetett (Hoffbauer 1805: 281; vö. Specht 1936: 37).

G. A. Francke e jelentése, ismét megerősítve a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának alapítási évére (1727) vonatkozó, más források által tanúsított adatokat, mindmáig az egyetlen ismert elsődleges forrás, amely szerint a szeminárium 1740-ig működött.

G. A. Francke kortárs történetírója, Johann Christoph von Dreyhaupt (1699–1768) tömör szemináriumi áttekintése alapján azonban némileg más következtetésre juthatunk: a Ausführliche diplomatisch-historische Beschreibung des [...] Saal-Creyses című könyv 1750-ben kiadott második kötetében (Halle, 1750) a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumáról mint akkor még működő intézményről írt (Dreyhaupt 1750: 33). J. Ch. Hoffbauer a két forrás közötti ellentmondást azzal magyarázta, hogy J. Ch. von Dreyhaupt a szemináriumról szóló fejezetet jóval a könyv megjelenése előtt írhatta meg, vagyis még 1740 előtt, amikor a szeminárium valóban működött (Hoffbauer 1805: 282).

Bárhogy is legyen, a későbbi német történetírás a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának említésekor lényegében J. Ch. Hoffbauerre támaszkodott, vagyis a szeminárium működésének végét 1740-re tette (például: Schrader 1894: 239–240; Reinhold 1895: 106–107). Igaz, a két világháború közötti litván munkákban a szemináriumot hajlamosak voltak 1765-ig datálni (például: Vileišis 2008 [1935]: 146; Šapoka 1989 [1936]: 615), talán azért, mert az ingyenes étkezési kedvezményt (németül: Preußischer Freitisch arba Preußisch-Litauischer Freitisch) 1740 után is odaítélték a teológushallgatóknak (vö. Schiller 1994: 195). Ezt a kedvezményt a Halléban tanuló porosz fiataloknak, különösen pedig azoknak, akik a szemináriumban litván nyelvet tanultak, I. Frigyes Vilmos király 1728 januárjában alapította; erre a célra évente 400 tallért küldtek Königsbergből, ám ezt a támogatást és ezzel együtt a kedvezményt jóval korábban, már 1758-ban megszüntették, amikor az orosz hadsereg a hétéves háború idején elfoglalta Königsberget (Hoffbauer 1805: 279–280; Specht 1935: 38; Winter 1954: 57). Mindazonáltal F. Specht említett tanulmánya, amelynek tárgya kizárólag e szeminárium története volt, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az 1740-es év mind a német, mind a litván történetírásban véglegesen a szeminárium bezárásának éveként rögzüljön (Winter 1954: 56; LLI I 214; Bense 1974: 295; Bense 1994: 81; Schiller 1994: 195, 199; Citavičiūtė 2004: 78 és mások). Noha F. Specht hangsúlyozta az archívumi források hiányát, a szeminárium vezetője, G. A. Francke saját, általa idézett kijelentése,

^¹ Igaz, e kutatók némelyike úgy vélte, hogy a szeminárium 1724-ben vagy 1725-ben kezdte meg működését (Winter 1954: 47; Bense 1974: 295; Bense 1994: 81), ma azonban kétségtelen, hogy valójában 1727-ben nyitották meg (lásd korábban).

58

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

dátum és kontextus nélkül is megkérdőjelezhetetlennek és teljesen elegendőnek tűnt, ezért a szeminárium történetével foglalkozó későbbi kutatásokban a datálás kérdését már nem fejtették ki. A Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma működésének időtartamára és a második kronológiai határ kérdésére egy újonnan megtalált levéltári forrás ösztönöz visszatérni: a Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában (németül: Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz, a továbbiakban: GStA PK) Berlinben őrzött Christoph Ernst Tydt[c]ke, Tiedtcke, Tiedke (1722–1772 után) kérelme, amelyet 1747. december 12-én írt és a berlini Titkos Tanácshoz (németül: Geheimer Rat) címzett (GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v]; a dokumentum fakszimiléjét, átiratát és fordítását lásd a cikk végén).

2. KRISTUPAS ERNSTAS TYDKĖ

K. E. Tydkė csak nemrég került a porosz litván írásbeliség kutatóinak látókörébe, mint a XVIII. századi litván kulturális életben aktívan tevékenykedő Milkų család tagja. A család összetételének rekonstrukciója során megállapították, hogy K. E. Tydkė Peter Gottlieb Mielcke (1695–1753) mostohafia, valamint Christian Gottlieb Mielcke (1733–1807) legidősebb féltestvére volt (Triškaitė 2019: 81–82, 105–110). Lappienenben (németül: Lappienen) született, és Tobias Tiedtke (1688–1725) ottani lelkész és Regina Louisa Schimmelpfennig (1702–1776) elsőszülött gyermeke volt (LapKK 61v, Nr. 62). A Lappieneni evangélikus-lutheránus egyház keresztelési anyakönyve tanúsítja, hogy volt egy nála másfél évvel fiatalabb öccse, Gottfried Tiedtke (1723–1791) (LapKK 67r, Nr. 122), aki később lelkész lett, és akit Gottfried Oster meyer (1716–1800) a Bedenken über einen Entwurf zu einem Neuen Littauischen Gesangbuch című vitairatában (Königsberg, 1786) említett (a fivéréről bővebben lásd: Triškaitė 2019: 81–82, 110–111). Anyja a népes Schimmelpfennig családból származott, amelynek több tagja is a papi rendhez tartozott és litvánisztikai tevékenységet folytatott. Így K. E. Tydkė anyai nagyapja, Martin Schimmelpfennig (1668–1735), egész életében Piktupönenben (németül: Piktupönen) szolgált lelkészként, és más porosz litván lelkészekkel együtt 1719-ben átnézte és jóváhagyta Heinrich Lysius (1670–1731) gondozásában nyomtatásra előkészített Martin Luther Mažojo katekizmo-fordítását; nagyapja öccse, Adam Friedrich Schimmelpfennig (1677–1740), Skaisgirren (németül: Skaisgirren) lelkésze pedig egyike volt az 1735-ben Königsbergben kiadott első nyomtatott litván Biblia fordítóinak. K. E. Tydkė három nagybátyja, vagyis anyai nagybátyjai, szintén ismert porosz litván lelkészek voltak: közéjük tartozott a Popelkeni (németül: Popelken) lelkész, Adomas Frydrichas Šimelpenigis (Adam

Straipsniai / Articles

59

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

Friedrich Schimmelpfennig, 1699–1763), giesmių ir minėtos Biblijos vertėjas, giesmyno sudarytojas bei antrojo Biblijos leidimo redaktorius, Ragainės (vok. Ragnit) kunigas Ernstas Gotfrydas Šimelpenigis (Ernst Gottfried Schimmelpfennig, 1704–1768) ir Martynas Šimelpenigis (Martin Schimmelpfennig, 1706–1778), docentavęs Halės universiteto Lietuvių kalbos seminare, o paskui kunigavęs Kintuose (vok. Kinten) bei Priekulėje (vok. Prökuls). Anksti mirus tėvui, motina 1726 m. ištekėjo už tuomečio Jurbarko (vok. Georgenburg) kunigo P. G. Milkaus, kuris lietuvių raštijos istorijoje žinomas kaip pirmasis 1723 m. atkurto Karaliaučiaus universiteto Lietuvių kalbos seminaro docentas, Naujojo Testamento (1727) korektorius ir vienas iš Biblijos (1735) vertėjų, giesmių ir Prūsijos valdžios įsakų vertėjas. Taigi K. E. Tydkė augo stiprias lituanistines tradicijas puoselėjusioje šeimoje ir, tikėtina, dar vaikystėje išmoko lietuvių kalbą (plačiau apie Tydkių, Šimelpenigių ir Milkų giminystę žr. Triškaitė 2019: 73–126).

Amikor K. E. Tiedtke csaknem tizenkilenc éves volt, 1741. április 5-én beiratkoztatták a königsbergi egyetemre: „[1741.] 5. Aprilis. Tiedke Christoph. Ernest., Lapenen. Pruss.“ (Erler 1911–1912: 386), azonban saját szavai szerint itt nem tanult (Tiedtke 1747–12–12: [1v]), és valójában feltehetően mindössze egy szemesztert hallgatott (lásd alább). Hamarosan a pietizmus eszméiről híres, mintegy ezer kilométerre fekvő hallei egyetemre indult tanulmányokat folytatni; így az ortodox lutheránus P. G. Mielcke családjában nevelkedett K. E. Tiedtke számára a pietizmus nem volt idegen. Valószínűleg anyai nagybátyja, M. Schimmelpfennig ösztönözte valamilyen módon a Halléba utazásra; ő annak idején az ottani Litván Nyelvi Szemináriumban tanított, majd egy évvel korábban visszatért Porosz Litvániába. Két idősebb bátyjához, Adomas Frydrichashoz és Ernstas Gotfrydashoz hasonlóan előzőleg ő is teológiát tanult a königsbergi egyetemen (Erler 1911–1912: 318), és részt vett Johann Jacob Quandt professzor (1686–1772) vezetése alatt álló königsbergi egyetemi Litván Nyelvi Szemináriumban, amikor ott éppen leendő sógora, P. G. Mielcke tanított (Triškaitė 2018: 63, 67–68). M. Schimmelpfenniget, mint a litván nyelv hallei oktatására alkalmas jelöltet, G. A. Francke-nak, az ottani egyetem teológiaprofesszorának és a Litván Nyelvi Szeminárium vezetőjének, két korábbi tanítványa is ajánlotta: 1734. április 14-én kelt levelében a szeminárium első docense és az akkori Coadjuthen-i lelkész, Johann Richter (1705–1754)Coadjuthen^², 1734. május 14-én kelt levelében pedig a königsbergi egyetem teológiaprofesszora és az ottani Litván Nyelvi Szeminárium vezetője, Franz

² Vö. „meines Nachbah ren Sohn Monſ. Schim[m]elpfennig ſich entſchloſen || in Gottes Nahmen als Docens im Halliſchen Seminario ſich dorthin || zu begeben“ (Richter 1734–04–14: 28r; vö. Winter 1954: 56).

60

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

Albert Schultz (Franz Albert Schultz, 1692–1763)^³. Egyébként F. A. Schultz felhívta a figyelmet arra, hogy M. Schimpelpenigė igazi litván volt (vagyis Porosz Litvániában született és nevelkedett), és a legszebb nyelvjárást beszélte. J. J. Quandt szerint a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában hat évig tanított: 1734-től 1740-ig (QPP IV 108r), vagyis ő volt a szemináriumban a leghosszabb ideig oktató docens. Arról, hogy M. Schimpelpenigė, akit egykor a korábbi docens, J. Richter ajánlott G. A. Francke-nak, később ajánlhatta-e unokaöccsét a szeminárium vezetőjének, nincsenek adataink. Csak az bizonyos, hogy K. E. Tiedtke F. A. Schultz ajánlásával utazott Halléba – erről tanúskodik az utóbbi 1741. október 16-án G. A. Francke-nak írt levele (Schultz 1741–10–16^⁴; egyébként éppen ez az ajánlás bizonyítja, hogy K. E. Tiedtke néhány hónapig a königsbergi egyetemen tanulhatott).

A hallei egyetem matrikuláiban K. E. Tiedtke nevét 1741. november 16-án jegyezték be: „Tiedtcke, Christophorus Ernestus; Lithv. Prussus [...] 16.11.1741 theol.“ (Preuß 1994: 228)^⁵. Itt négy éven át teológiát tanult. K. E. Tiedtke diákként egy ideig az ottani Litván nyelvi szemináriumban tanított (Tiedtke 1747–12–12: [1r]; lásd még a 3. fejezetet és a függeléket). Emellett egyike volt azoknak a Poroszországból származó hallgatóknak, akik ingyenes ellátásban részesültek (erről a kedvezményről lásd az 1. fejezetet). Hogy K. E. Tiedtke valóban részesült ebben a kedvezményben, azt az alumnuskönyv Album alumnorum Mensae Regiae Borussicae provincialis tanúsítja, amelyben a következő bejegyzése található: „Christophorus Ernestus || Tiedtcke Lappino=Bo=||rus[s]us; natus A[nn]o 1722 || die 3. Maj.“ (Tiedtke 1741: [14r]). 1745 augusztusában úgy tűnik, adósságai miatt kényszerült elhagyni Hallét – legalábbis erre enged következtetni az alumnuskönyvben az idézett bejegyzés mellett álló megjegyzés: „Gieng heimlich feiner Schulden wegen || von Halle, a[nn]o 1745. m. August[i]“ (Tiedtke 1741: [14r]).

³ Vö. „Morgen, wo Gott will, gehen unterschiedliche Studioſi von hier mit einem Schiff über Stettin nach Halle ab: [...]; b) Studioſus Schimmelpfennig, Informator am Seminar. Von ſeinem Chriſtentume kann nichts ſagen. Er iſt aber ſtill und wird ſich hoffentlich nicht widrig bezeugen, und der fertigte Litauer, der nur ſein kann, und hat den allervſchönsten Dialekt“ (Schultz 1734–05–14; cit. iš Wotschke 1929–1930: 24).

⁴ A levelet Theodor Wotschke Der Pietismus in Königsberg nach Rogalls Tode in Briefen című könyvében részlegesen közölte (Wotschke 1929–1930: 73–76, Nr. 30), azonban a K. E. Tiedtkére vonatkozó mondat nélkül. Azt, hogy ebben a levélben K. E. Tiedtkét a szeminárium litván nyelvtanáraként ajánlották, az August Hermann Francke (1663–1727) kéziratos hagyatékának szentelt adatbázisban szereplő információ tanúsítja (http://fas.francke-halle.de/cgi-bin/nachlass.pl?x=u&t_show=x&wertre­g=PER&wert=tiedtke%20%20%5Bsonstiger%5D&rec­check=16530).

⁵ Köszönöm habil. dr. Christiane Schillernek az alábbi könyvekből származó adatokat: Matrikel der Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg – 1730–1741 (Halle, 1994) és Evangelisches Pfarrerbuch für die Mark Brandenburg (Berlin, 1941).

Straipsniai / Articles

61

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

Néhány év múlva K. E. Tydtke vissza kívánt térni Porosz Litvániába – erről tanúskodik az a törekvése, hogy 1747-ben megszerezze Ballethen (vok. Ballethen) lelkészi állását (erről lásd a 3. fejezetet). Mivel nem sikerült kinevezést nyernie egy litván egyházközségbe, 1748-ban tanítóként kezdett dolgozni Spandauban (vok. Spandau), 1750-ben pedig a potsdami porosz hercegi gyalogezred tábori lelkésze lett (Fischer 1941: 892; lásd még: Schimmelpfenning–Mielcke [1753–06–??]: 27v; Schimmelpfenning–Mielcke [1753–08–??]: 519v; Triškaitė, Sidabraitė 2019: 158–159, 166–167). 1750. szeptember 15-én Bernau városában K. E. Tydtke feleségül vette az akkor már elhunyt Matthäus Deilicke lelkész (1694–1736)⁶ leányát, Regenite Christianét (Fischer 1941: 892), és Berlin közelében maradt: 1756-tól Nauennben szolgált, ahol kezdetben diakónusi, 1769–1772 között pedig szuperintendensi tisztséget töltött be (Fischer 1941: 892).

A litván kultúra számára jelentős Milkų családban felnőtt K. E. Tydtke litván filológiai tevékenysége úgy tűnik, csupán egy területre terjedt ki – a litván nyelv oktatására a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában. A litván kulturális életben való szélesebb körű kibontakozását elsősorban egy objektív körülmény akadályozta: mivel 1747 végén nem kapta meg a balletheni lelkészi állást, K. E. Tydtke nem tért vissza Porosz Litvániába, hanem egész hátralévő életét Brandenburgban töltötte szolgálatban.

3. KRISTUPAS ERNSTAS TYDTKE A HALLEI EGYETEM LITVÁN NYELVI SZEMINÁRIUMÁRÓL

A hallei egyetem Litván nyelvi szemináriumának története szempontjából fontos K. E. Tiedtke 1747. december 12-én kelt kérvénye, amelyet hivatalosan II. Frigyes porosz királynak, vagyis Nagy Frigyesnek (Friedrich II., Friedrich der Große, 1712–1786, uralkodott 1740–1786) címeztek, valójában azonban a király nevében döntéseket hozó berlini Titkos Tanácshoz küldtek. A hallei egyetem huszonöt éves végzett hallgatója és teológiai jelöltje, K. E. Tiedtke, mostohaapjától, Mielkiem (ném. Mehlkeh­men) P. G. Milkaus lelkésztől értesülve arról, hogy megüresedett a lelkészi állás Balétuose-ban, az Insterburgi (ném. Insterburg) egyházkerületben, azt kérte, hogy nevezzék ki erre a porosz litvániai plébániára. A lelkészi állás akkor üresedett meg, amikor 1747. szeptember 22-én meghalt George Abraham Baltzer (QPP IV 8r; Arnoldt 1777: 88; ŽM I 61). A Balėtųi plébánián való szolgálat elnyerése érdekében K. E. Tiedtke a Titkos Tanácshoz

⁶ A Francke-intézmények levéltárában (vok. Archiv der Franckeschen Stiftungen, a továbbiakban – AFSt) őrzik M. Deilicke 1719. november 3-án kelt, A. H. Francke (1663–1727) hallei egyetemi professzorhoz címzett levelét (AFSt: H A 173: 72), aki az említett G. A. Francke apja volt. Valószínű, hogy az ezen az egyetemen tanuló M. Deilicke A. H. Francke növendéke volt.

62

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

háromszor is benyújtotta: 1747. november 29-én^⁷, december 5-én^⁸ és december 12-én, tehát ez utóbbi beadvány volt a harmadik. Az erőfeszítések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt: 1747. december 28-án Berlinben von Brand államminiszter és von Reichenbach konzisztóriumi elnök rendeletet írt alá, amelyben tájékoztatták K. E. Tydkét, hogy a kért állás már betöltetett, és egyúttal arra utasították, hogy legközelebb először a königsbergi egyetem teológiai karához forduljon, és onnan szerezzen igazolást (Brand, Reichenbach 1747–12–28: [1r]). Ekkor a balėti lelkésszé kinevezett, majd 1748. január 21-én beiktatott Christian Friedrich Stimehr (Stimer, 1725–1765) volt az, aki addig Gerviškėnuose szolgált lelkészként (németül Gerwischkeh­men), korábban pedig Stalupėnuose volt rektor (németül Stallupönen) (QPP IV 8r, 15r; Arnoldt 1777: 88, 118; ZM VI 1774)^⁹. A Želva (németül Saalau) lelkészének, Christian Stimehrnek (1676–1750) volt a fiatalabbik fia, valamint az egykori hallei egyetemi Litván nyelvi szeminárium hallgatójának, Erdmann Gottlieb Stimehrnek (1715–1737) a testvére (Schiller 1994: 201; ZM VI 1773).

K. E. Tydtke 1747. december 12-én kelt kérelme nemcsak saját életrajzának rekonstruálásához szolgáltat adatokat, hanem új ismeretekkel is szolgál a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumáról. Életének legfontosabb tényeit felsorolva egyúttal eddig ismeretlen részleteket tárt fel, amelyek jelentőséggel bírnak a szeminárium legkevésbé dokumentált, záró működési szakasza szempontjából. Amikor elmondta, hogy Porosz Litvániában született és nőtt fel, a Hallei Egyetemen tanult, tanulmányai után pedig Potsdamban és annak környékén prédikátorként szolgált, K. E. Tydtke azt is megemlítette, hogy tud litvánul, és az ottani egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában tanította a nyelvet:

Ich bin in Litthau=||en gebo hren und erzogen, und derselben Sprache || kundig, wie ich deñ auch in Halle im Seminario || Lithvanico gedachte Sprache dociret (Tiedtke 1747–12–12: [1r]).

K. E. Tydtke azon állítása, hogy a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában tanította a litván nyelvet, egy újabb névvel teszi teljessé a szeminárium jelenleg ismert, bizonyosan dokumentált oktatóinak listáját: a már említett J. Richter (1727–1728 között oktatott), F. V. Hack (1728–1732), M. Schimmelpfenning (1734–1740) mellett,

^⁷ K. E. Tydtke 1747. november 29-én írt kérelmét ugyanott őrzik, ahol a már említett, december 12-i kérelmet (GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–1v]).

^⁸ K. E. Tydtke e kérelme a levéltár említett iratanyagában nem található, de szerepel a december 12-i kérelemben (Tiedtke 1747–12–12: [1r]).

^⁹ K. F. Stimehr a Clavis Germanico–LithvanaClavis Germanico–Lithvana című kéziratos szótár egyik tulajdonosaként ismert (a XVII–XVIII. század fordulója; LMAVB: F 137–13–14), amelyet a XVIII. század 3. évtizedében K. E. Tydtke mostohaapja, P. G. Milkus egészített ki (a P. G. Milkus által a szótár kéziratában tett bejegyzések azonosításáról lásd Triškaitė 2013: 44–64).

Straipsniai / Articles

63

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

akiknek a szemináriumban végzett munkáját megbízható elsődleges források tanúsítják, az oktatók között maga K. E. Tydke is ott volt¹⁰. Még fontosabb, hogy K. E. Tydke ezen kijelentése arra utal, hogy az ottani szeminárium 1740 után is működött, ellentétben az elfogadott vélekedéssel (lásd az 1. fejezetet), hiszen ő csak 1741 novemberében iratkozott be a Hallei Egyetemre (lásd a 2. fejezetet).

Éppen ezért érdemes visszatérni a cikk elején idézett G. A. Francke-féle, a Litván Nyelvi Szemináriumról szóló beszámolóhoz (lásd az 1. fejezetet). Felmerül a kérdés: hogyan értelmezzük az archív forrásokban rögzített, egymásnak látszólag ellentmondó kijelentéseket? Egyfelől nincs okunk kételkedni a Litván Nyelvi Szeminárium vezetőjének, G. A. Francke-nek abban az állításában, hogy a szeminárium 1740-ig működött. Másfelől K. E. Tydkének a Titkos Tanácshoz intézett hivatalos kérelmében csak valós tényeket kellett említenie, vagyis valóban a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában kellett tanítania, mégpedig 1740 után. Ezt megerősíti F. A. Schultznak az 1741. október 16-án G. A. Francke-hez írt, már említett levele is, amelyben azt javasolta, hogy K. E. Tydke hallgatót a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában tanítsák. K. E. Tydke kijelentése tehát nem mond ellent G. A. Francke szavainak, hanem kiegészíti azokat.

J. Ch. Hoffbauer nem közölte azokat az adatokat, amelyek szükségesek lettek volna G. A. Francke állításának helyes értelmezéséhez: hogy mikor és milyen körülmények között íródott az általa idézett G. A. Francke-féle beszámoló. Ezenkívül csupán annyit mondott, hogy az archív dokumentumot az egyetemi iratok között találta meg (Hoffbauer 1805: 280), anélkül, hogy pontosabban megjelölte volna, hol őrzik, ezért ma csak találgatni lehet a beszámoló keletkezésének idejéről és összefüggéseiről. A feltételezések megfogalmazásakor figyelembe kell venni J. Ch. Hoffbauernek a szeminárium 1740-es bezárására megadott két okát – a litván nyelv tanárának és a pénzeszközöknek a hiányát:

a Litván Szeminárium már 1740-ben feloszlott a litván nyelv tanárának hiánya és alaphiánya miatt (Hoffbauer 1805: 280).

És valóban, éppen 1740 tavaszán távozott Halléból az addigi lektor, M. Schimmelpfennig. J. J. Quandt szerint az adott év májusában tért vissza Königsbergbe, június 7-én pedig a königsbergi kastélytemplomban pappá szentelték (QPP IV 108r). Így 1740 tavaszától valószínűleg egy ideig nem volt senki, aki M. Schimmelpfenniget helyettesíthette volna a szemináriumban. K. E. Tydke csaknem másfél évvel később, 1741 őszén érkezett Halléba (lásd a 2. fejezetet). Elméletileg 1741 novemberének közepétől, amikor beiratkozott a Hallei Egyetemre, 1745 augusztusáig, amikor elhagyta azt, taníthatott a Litván Nyelvi Szemináriumban (lásd a 2. fejezetet). Talán

¹⁰ A Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában valószínűleg további két, az ottani egyetem teológushallgatója tanult litvánul: Johann Friedrich Wengorovius (1709/1711–1769), Kentšynből (németül Rastenburg) származó, valamint a königsbergi Gottfried Friedrich Schoeffner (1718–1738 után) (Schiller 1994: 198; vö. még Specht 1935: 41).

64

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

A Hallei Egyetem matrikuláinak kiadásában K. E. Tydke beiratkozási bejegyzése mellett szereplő „Inform. 1742–1744” megjegyzés (Preuß 1994: 228), amely arra utal, hogy tanár volt, éppen a Litván Nyelvi Szemináriumban végzett oktatásra irányítja a figyelmet. Ha ez a feltevés beigazolódik, akkor K. E. Tydke két vagy három éven át, azaz 1742-től 1744-ig tanított litván nyelvet a szemináriumban.¹¹

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján valószínű, hogy G. A. Francke beszámolóját azután írta Halléból, hogy a szeminárium addigi lektora, M. Schimmelpfennig már elutazott, K. E. Tydke pedig még nem érkezett meg, vagyis 1740 májusa és 1741 novembere között, ezért a szemináriumban folyó oktatás folytatására irányuló későbbi erőfeszítések sem tükröződnek benne. Feltételezhető, hogy a szeminárium 1740-ben valóban megszakadt működését valamivel később, talán éppen K. E. Tydke megérkezése után, újjáélesztették. A szeminárium helyreállításán G. A. Francke és F. A. Schultz is fáradozott, erőfeszítéseik azonban akkor már nem voltak olyan eredményesek, mint a hallei és königsbergi pietisták másfél évtizeddel korábbi próbálkozásai, amikor a szeminárium fennmaradásában maga a porosz király is rendkívül érdekelt volt. A XVIII. század negyedik évtizedének végén a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának további sorsa szempontjából egy másik körülmény is fontossá vált: 1740. május 31-én meghalt a szeminárium alapítója és a pietisták támogatója, I. Frigyes Vilmos, a Porosz Királyság trónját pedig fia, II. Frigyes örökölte, aki a felvilágosodás eszméiért lelkesedett, és nem kedvelte a pietizmust. A pietisták így elvesztették a királyi pártfogást és támogatást, s ezzel együtt korábbi befolyásukat is (vö. Winter 1954: 56; Citavičiūtė 2004: 78).¹²

K. E. Tydke kérelme, amely arról tanúskodik, hogy a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma 1740 után is működött, egy másik kérdés felvetésére ösztönöz: mikor szűnt meg végleg a szeminárium létezése? Erre csak újabb levéltári források adhatnak választ. Valószínű, hogy e szeminárium működése, amely kezdetben J. Richter tanításával lendült fel, F. W. Hach docensi éveiben érte el csúcspontját, majd M. Schimmelpfennig és mások támogatásával, a K. E. Tydke által újraélesztett megszakítás után, de a király érdeklődésének hiányában tovább gyengült, és hamarosan kialudt.

¹¹ Ekkor a szemináriumot Gottlieb Funck (1722–1776), Reinhold Ortlieb (1723–1786) és Carl Gustav Voss (1719–1767) látogathatta, más szóval K. E. Tydke tanítványai lehettek. Ezt a feltevést Ch. Schiller adatai teszik lehetővé (Schiller 1994: 218–219). Mindhárman, K. E. Tydkével ellentétben, a porosz Litvániában kaptak kinevezést.

¹² Ha azonban kiderülne, hogy a beszámoló több évvel, sőt évtizeddel később íródott, vagyis K. E. Tydke már elhagyta Hallét, akkor meg kellene állapítani, hogy az 1740-es évek után valamikor újjáélesztett szeminárium működése aligha váltotta be G. A. Francke reményeit, és jelentős időbeli távlatból tekintve számára még valódi működésként sem tűnt értelmezhetőnek.

Straipsniai / Articles

65

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

4. KÖVETKEZTETÉSEK

1. A tanulmány a Porosz Kulturális Örökség Berlini Titkos Állami Levéltárában őrzött (GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v]) Christoph Ernst Tiedtke (1722–1772 után) 1747. december 12-én kelt, a berlini Titkos Tanácshoz címzett kérelmét elemzi és közli; ez új tényeket tár fel a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumáról, vagyis adatokat szolgáltat e szeminárium működésének csaknem dokumentálatlan utolsó időszakához.

2. Ez a levéltári forrás a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának egy további docensének nevét is tanúsítja – magát a kérelem szerzőjét, K. E. Tydkét, aki a lituanisztikai hagyományokat ápoló Mielcke családban nőtt fel, és anyai ágon a Schimmelpfennig családhoz tartozott. K. E. Tydke tehát e szeminárium jelenleg ismert négy kétségtelen docensének egyike. Elméletileg 1741. novemberének végétől, amikor beiratkozott a Hallei Egyetemre, 1745. augusztusának elejéig, amikor elhagyta azt, taníthatott litván nyelvet a szemináriumban.

3. K. E. Tydke azon állítása, hogy a Hallei Egyetemre csak 1741 őszén beiratkozva az ottani Litván Nyelvi Szemináriumban litván nyelvet tanított, új értelmezésre készteti Johann Christoph[o] Hoffbauer könyvében Geschichte der Universität zu Halle bis zum Jahre 1805 (Halle, 1805) a szeminárium vezetőjének, Gotthilf August Francke-nak a megfelelő kontextus nélkül idézett kijelentését, miszerint a szeminárium 1740-ig működött. Az elsődleges források hiánya miatt a szeminárium működésének ezt a datálását később nem kérdőjelezték meg. K. E. Tydke 1747. december 12-i kérelme mindeddig az egyetlen hiteles forrás, amely arról tanúskodik, hogy a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma mégis tovább működött, mint a történetírásban rögzült évszám. Ez a kérelem lehetővé teszi annak kijelentését, hogy G. A. Francke által említett 1740-ben a szeminárium működése csupán megszakadt, és hamarosan újraindult; azt azonban, hogy még meddig működött a szeminárium, csak új levéltári források tárhatják fel.

66

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

Album Alumnorum Mensæ Regiæ Borussicæ provincialis ex regia liberalitate adparatæ inde a Cal. Ian. MDCCXXVIII. – Ordnung und Album des königlich preußischen Provinzial-Fre tischs, Halė; AFSt: W XX/III/5, [6r–36v].

[Anonimas] 1729: Halle. – Neue Zeitungen von Gelehrten Sachen. Auf das Jahr 1729. Leipzig, den 1 September, N. LXX, 639–640.

Arnoldt Daniel Heinrich 1777: D. Daniel Heinrich Arnoldts, Königlichen Preußischen Oberhofpredigers und Consistorialraths, kurzgefaßte Nachrichten von allen seit der Reformation an den Lutherischen Kirchen in Ostpreußen gestandenen Predigern. Herausgegeben von Friedrich Wilhelm Benefeldt, Pfarrer in Arnau, Königsberg: bey Gottlieb Lebrecht Hartung.

Bense Gertrud 1974: Lithuanica in Halle. – Zeitschrift für Slawistik 19(2), 295–297.

Bense Gertrud 1994: Die lithuanistische Tradition in Halle. – Gertrud Bense (Hrsg.), Diachronie – Kontinuität – Impulse. Sprachwissenschaftliches Kolloquium Halle 1992, Frankfurt am Main, Berlin, Bern, New York, Paris, Wien: Peter Lang.

Brand von, Reichenbach von 1747-12-28: Dekrétum Christoph Ernst Tydtke számára a Baletų plébánián betöltendő papi tisztségről, Berlin; GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–1v].

Citavičiūtė Liucija 2004: Karaliaučiaus universiteto Lietuvių kalbos seminaras. Istorija ir reikšmė lietuvių kultūrai, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas.

Dreyhaupt Johann Christoph von 1750: Pagus neletici et nvdzici, Oder Ausführliche diplomatisch=historische Beschreibung des zum ehemaligen Primat und Ertz=Stifft, nunmehr aber durch den westphälischen Friedens=Schluß secularisirten Hertzogthum Magdeburg gehörigen Saal=Creyses. Und aller darinnen befindlichen Städte, Schlösser, Aemter, Rittergüter, adelichen Familien, Kirchen, Clöster, Pfarren und Dörffer, Insonderheit der Städte Halle, Neumarkt, Glaucha, Wettin, Löbegün, Cönnern und Alsleben; Aus Actis publicis und glaubwürdigen Nachrichten mit Fleiß zusammen getragen, Mit vielen ungedruckten Documenten bestärcket, mit Kupferstichen und Abrißen gezieret, und mit nöthigen Registern versehen von Johann Christoph von Dreyhaupt, Königl. Preuß. Geheimen=Regierungs= auch Krieges= und Domainen=Rath, Advoc. Fisci des H. Magdeburg, Senior des Schöppen=Stuhls, Schultheißen und Salzgrafen zu Halle. Zweyter Theil, Halle: gedruckt und verlegt durch Emanuel Schneider.

Erler Georg 1911–1912: Die Matrikel und die Promotionsverzeichnisse der Albertus-Universität zu Königsberg i. Pr. 2. Die Immatrikulationen von 1657–1829, Leipzig: Verlag von Duncker & Humblot.

Straipsniai / Articles

67

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

Fischer Otto 1941: Evangelisches Pfarrerbuch für die Mark Brandenburg seit der Reformation. Verzeichnis der Geistlichen in alphabetischer Reihenfolge 2. Malacrida bis Zythenius, Berlin: Verlag von E. S. Mittler & Sohn.

F[rancke] G[otthilf] A[ugust] [1730]: Előszó. – Frydrichas Vilhelmas Hakas, VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, ET GERMANICO-LITTHVANICVM. Darin alle im Neuen Teſtament und Psalter befindliche W^örter nach dem Alphabet enthalten find; Nebst Einem Anhang einer kurtzgefaßten Litthauiſchen GRAMMATIC Ausgefertiget von Friederich Wilhelm Haack / S.S. Theol. Cultore, Zur Zeit Docente im Litthauiſchen Seminario zu Halle, HALLE: Druckts Stephanus Orban, Univerſ. Buchdr. [1730], [2r–3v]. (Kritinis leidimas: Frydrichas Vilhelmas Hakas, VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, ET GERMANICO-LITTHVANICO... Nebst Einem Anhang einer kurtzgefaßten Litthauiſchen GRAMMATIC (1730) 1. Kritinis leidimas, parengė Vilma Zubaitienė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2012.)

Hoffbauer Johann Christoph 1805: Geschichte der Universität zu Halle bis zum Jahre 1805 von Johann Christoph Hoffbauer, ordentlichem Professor der Philosophie, Halle: Bey Schimmelpfennig und Compagnie.

LapKK – Lapynų evangélikus-lutheránus templomának keresztelési anyakönyve, 1703–1725; SächsStA, StA-L: 21962, Familiengeschichtliche Sammlungen des Reichssippenamtes, KBfilm B 0343 (mikrofilm).

LLI I – A litván irodalom története 1, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1957.

Preuss Charlotte Lydia 1994: Matrikel der Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg – 1730–1741 2, Halle: Universitätsund Landesbibliothek Sachsen-Anhalt.

QPP I–V – [Johann Jacob Quandt, Preußische Presbyterologie 1–5, Karaliaučius, iki 1772]; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs, Nr. 2 (kézirat, autográf, későbbi más személyek kiegészítéseivel).

Reinhold Heinrich 1895: Az úgynevezett Chylinskische Bibelübersetzung. – Mitteilungen der Litauischen litterarischen Gesellschaft 20(4/2), 105–163.

Richter Johann 1734-04-14: Levél a hallei egyetem teológiaprofesszorához és a Litván nyelvi szeminárium vezetőjéhez, Gotthilf August Francke-hoz, Katyčiai; AFSt: H C 416: 28.

Schiller Christiane 1994: Das Litauische Seminar in Halle (1727–1740) und seine Mitglieder. Auf Spurensuche. – Acta Baltica 32, 195–223.

Schimmelpfennig-Mielcke Regina Louisa [1753–06-??]: Kérelem a königsbergi porosz kormányhoz fia, Theodor Gabriel Mielcke lelkésszé való kinevezése ügyében

68

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

Mielkiemio parapija, Mielkiemis; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, EM 55 d, Nr. 569, 27r–28r (másolat).

Schimmelpfenning-Mielcke [Regina Louisa] Dorothea Maria [1753–08–??]: Kérelem Daniel Boltz tilžėszi polgármesterhez Engelbrecht ösztöndíjának Kristijonas Gotlybas Milkui, Mielkiemis (?); GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Rep. 150, Nr. 268, Bd. 4, 519r–520v (másolat).

Schrader Wilhelm 1894: Geschichte der Friedrichs-Universität zu Halle von D. Dr. Wilhelm Schrader, Geh. Oberregierungsrat und Universitätskurator. Erster Teil, Berlin: Ferd. Dümm­lers Verlagsbuchhandlung.

Schultz Albert Franz 1741–10–16: Levél Gotthilf August Francke-nak, Königsberg; SBB PK: Francke-Nachlass 19,1/17: 1 (a levél tartalmi összefoglalója alapján: http://fas.francke-halle.de/cgi-bin/nachlass.pl?x=u&t_show=x&wertreg=PER&wert=tiedke%20%20%5BSonstiger%5D&reccheck=16530).

Specht Franz 1935: Das Litauische Seminar an der Universität Halle. – Archivum Philologicum 5, 36–53.

Šapoka Adolfas 1989 [¹1936]: Litvánia története, Vilnius: Mokslas.

[Tiedtke Christoph Ernst] 1741: Bejegyzés az alumnusok könyvében Album Alumnorum Mensae Regiae Borusicae provincialis ex regia liberalitate adparatae inde a Cal. Ian. MDCCXXVIII. – Ordnung und Album des königlich preußischen Provinzial-Freitischs, Halle; AFSt: W XX/III/5, [14r–14v].

Tiedtke Christoph Ernst 1747–11–29: Kérelem a berlini Geheimer Ratnak balėti lelkésszé való kinevezésért, Potsdam; GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–1v].

Tiedtke Christoph Ernst 1747–12–12: Ismételt kérelem a berlini Geheimer Ratnak balėti lelkésszé való kinevezésért, Berlin; GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v].

Triškaitė Birutė 2013: Petro Gotlybo Milkaus bejegyzései a kéziratos szótárban Clavis Germanico-Lithvana. – Archivum Lithuanicum 15, 39–86.

Triškaitė Birutė 2018: Néhány új adat a Karaliaučiausi Egyetem 1723. évi Litván Nyelvi Szemináriumáról. – Senoji Lietuvos literatūra 46, 56–103.

Triškaitė Birutė 2019: A Milkų család a XVII–XVIII. századi Porosz Litvániában: a genealógia rekonstrukciója. – Archivum Lithuanicum 21, 73–126.

Triškaitė Birutė, Sidabraitė Žavinta, szerk., 2019: A lituanista mozgalom XVIII. századi poroszországi feltáruló részletei 2. A Milkų család dokumentumos hagyatéka = Die Hintergründe

Straipsniai / Articles

69

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

a 18. századi poroszországi litván nyelvészeti mozgalom Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas.

Vileišis Vincas 2008 [1935]: Tautiniai santykiai Mažojoje Lietuvoje ligi Didžiojo karo istorijos ir statistikos šviesoje, Vilnius: Versus aureus.

Winter Eduard 1954: A nyugati és délszláv nyelvek ápolása Halléban a 18. században. Adalékok a nyugati és délszláv népek polgári nemzetté válásának történetéhez, Berlin: Akademie-Verlag.

Wotschke Theodor 1929–1930: A pietizmus Königsbergben Rogall halála után levelekben, Königsberg i. Pr.: Kommissionsverlag Ferd. Beyers Buchhandlung Thomas & Oppermann.

ZM I–VII – A régi-porosz evangélikus lelkészi névtár „köztes kézirata” 1–7. Friedwald Moeller gyűjteményei alapján szerkesztette Walther Müller-Dultz, Reinhold Heling és Wilhelm Kranz, Hamburg: Im Selbstverlag des Vereins [für Familienforschung in Ostund Westpreußen e. V. Quellen, Materialien und Sammlungen zur altpreußischen Familienforschung (QMS)], 2012–2014.

70

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

FÜGGELÉK

A KÖZLÉS ELVEI. A dokumentum fakszimiléje¹³, átirata és fordítása kerül közlésre. Az átirat dokumentumhű, betű szerinti. Az átiratban a rövidítéseket – a kontrakciók kivételével – nem oldjuk fel. Az újkori gót betűkkel írt német szövegben latin betűkkel bejegyzett latin betéteket – szavakat és morfémákat – dőlt betűvel emeljük ki¹. A kommentárok jegyzetekben szerepelnek: szövegkritikaiak az átírásnál, tárgyi jellegűek a fordításnál.

KRISTUPAS ERNSTAS TYDKĖ 1747. DECEMBER 12-I ÚJABB KÉRELME A BERLINI TITKOS TANÁCSHOZ, HOGY BALĖTUSBA LELKÉSSZÉ NEVEZZÉK KI, Berlin; GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v]¹⁴

[1r] Γ d. 12^tʰ Dec[em] b[.] 1747¹⁵

Γpf. d[en] 12. Dec. 47.¹⁶

Legfenségesebb, leghatalmasabb király, kegyelmes király és uram!

ΓCōmunicet[ur] d[en] H[erren] Pröbste[n] Brand¹⁷Dec[.] [174]7. a¹⁸

Ew: Majestaet noha 5^th hui: aller= legalázatosabb Vorstellung előterjesztést= tettem, és az Ballethischen plébánia Inferburgi= poroszországi hivatalban való felosztását a lehető ſubmisſe alázatosan =kértem⟧. Mivel azonban abban a dokumentumaimat Documenta nem csatolták; ezért azokat most, ſub petito redtraditionis in originalibus valamennyi=

¹³A dokumentum két oldalának fakszimiléi illusztrációként jelentek meg; Triškaitė 2019: 107–108. ¹⁴ A dokumentumon nincs levélszámozás az archívumban. ¹⁵ A kérelem beérkezési dátumát később egy másik (második) személy írta be. ¹⁶ A kérelem beérkezési dátumát később egy másik (harmadik) személy írta be. ¹⁷ A rezolúciót később egy másik (harmadik) személy írta be és írta alá. ¹⁸ A rezolúciót később egy másik (negyedik) személy írta alá.

Straipsniai / Articles

71

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

72

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

Straipsniai / Articles

73

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

74

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

alázatosan előadni kívánom. Litvániában= születtem és nevelkedtem, és ismerem annak nyelvét, amint azt Halléban a Seminario Lithuanico említett nyelvét dociret is. Továbbá a Univerſitaet Halle ſtudiret, és egy ilyen hivatalra alkalmassá tettem magam, amint azt a mellékelt Testimonium a theol: Facult aet tanúsítja. abſolvirte^[n] ſtudiis után Potsdamban és annak környékén conditioniret, és a prédikálásban is szorgalmasan gyakoroltam magam, amiről szintén egy Attestat van mellékelve=;

[1v] mellékelve. Mivel az említett Ballethiſche plébánia, amint atyám közölte velem, bizonyára vacant lett, én azonban a königsbergi Facult aet előtt nem vagyok

bekannt bin, weil ich daſelbſt nicht ſtudieret, folglich auch von dort aus kein Testimonium fordern kan̈; So habe Ew. Majestaet nochmals aller=unterthänigſt anflehen wollen wolle[n] mir dieſe Pfarre Allergnädigſt zu conferire[n], und des Endes die Vocation expedire[n] zu laßen. Ich erſterbe

Ew: Majestaet

Legalázatosabb szolgája Chriſtoph Ernſt Tiedtcke

Berlin D[en] 12^tʰ¹⁹ [Decem]br: 1747.

[2v] Der Candidatus Theol: Christoph Ernst Tiedtke az vacanten Ballethiſchen Pfarre miatt aller=unterthänigſte nähere Vor=ſtellung.

¹⁹ Javítva 6-ról.

Straipsniai / Articles

75

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

Fordítás

[1r] ┌1747. december 12.^²⁰

┌Érkezett 1747. december 12.^²¹

Legvilágosabb, leghatalmasabb Király, kegyelmes Királyom és Uram!^²²

┌Átadandó a prépost uraknak. Brand^⁷²³ ┌Reichenbach [174]7. december 13.^⁷²⁴

┌Az Ön Királyi Felségéhez már e hónap 5. napján a legalázatosabban fordultam, és a legmélyebb alázattal kértem, hogy lelkészi állást jelöljön ki Ballethen^²⁵, Insterburg járásában, Poroszországban. Mivel akkor nem nyújtottam be okmányaimat, ezért ezúttal a legalázatosabban csatolom azokat, kérve az eredetik visszaszolgáltatását. Litvániában^²⁶ születtem és nevelkedtem, és beszélem annak nyelvét; ezen a nyelven tanítottam a hallei Litván [nyelvi] szemináriumban^²⁷ is. Ezenfelül a Hallei Egyetemen^²⁸ tanultam, és az ilyen szolgálatra szorgalmasan felkészültem, amint azt a mellékelt teológiai fakultási igazolás^²⁹ tanúsítja.

^²⁰ A kérelem beérkezésének dátumát később egy másik (második) személy jegyezte be.

^²¹ A kérelem beérkezésének dátumát később egy másik (harmadik) személy jegyezte be.

^²² Az akkori porosz királyhoz, II. Frigyeshez fordulnak, akit Nagy Frigyesként is neveztek (Friedrich II., Friedrich der Große, 1712–1786, uralkodott 1740–1786), a kérelmet azonban valójában a király nevében határozatokat hozó titkos tanácshoz (ném. Geheimer Rat) nyújtották be Berlinben.

^²³ A határozatot von Brand államminiszter jegyezte be és írta alá.

^²⁴ A határozatot von Reichenbach, a konzisztórium elnöke írta alá.

^²⁵ Ballethen (ném. Ballethen) – Trempen (ném. Trempen) és Darkehmen (ném. Darkehmen) közelében fekvő egyházi falu.

^²⁶ Porosz Litvániáról van szó.

^²⁷ A Hallei Egyetem Litván nyelvi szemináriumát 1727-ben I. Frigyes Vilmos porosz király (Friedrich Wilhelm I., 1688–1740, uralkodott 1713–1740) akaratából alapították. A szeminárium vezetőjévé Gotthilf August Francke teológiaprofesszort nevezték ki (1696–1769). K. E. Tiedtke legkorábban 1741 novemberének közepétől taníthatott a szemináriumban, amikor beiratkozott a Hallei Egyetemre.

^²⁸ K. E. Tiedtkét 1741. november 16-án matriculálták a Hallei Egyetemre (Preuß 1994: 228), és négy éven át teológiát tanult.

^²⁹ Az iratanyagban ez az igazolás nem található.

76

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

Tanulmányaim befejezése után Potsdamban és a közelében szolgáltam³⁰, s ezzel egyidejűleg szorgalmasan gyakoroltam a prédikálást; az ezt tanúsító bizonyítványt³¹ szintén mellékelem. [1v] Mivel – ahogy atyám³² közölte velem – a fent említett Balėtu plébánosi állás most valóban megüresedett³³, én azonban a königsbergi fakultás számára ismeretlen vagyok, mivel ott nem tanultam³⁴, ezért onnan semmiféle igazolást nem tudok benyújtani; így ismét a legalázatosabban kérem Királyi Felségedet, méltóztassék kegyesen nekem adományozni ezt a lelkészi állást, és e célból engedélyezni a kinevezési eljárás megindítását. Maradok

Királyi Felséged

legalázatosabb szolgája, Christoph Ernst Tiedtke

Berlin, 1747. december 12.

[2v] Christoph Ernst Tiedtke teológiai jelölt részletesebb bemutatkozása a megüresedett Balėtų-i lelkészi állás ügyében

30 Minden bizonnyal Spandau (németül: Spandau) értendő alatta, amely ma Berlin nyugati kerülete, a XVIII. században azonban még önálló város volt, két folyó – a Havel (németül: Havel és a Spree (németül: Spree) – összefolyásánál.

31 Az iratanyagban ez a bizonyítvány nem található.

32 A mostohaapáról, Peter Gottlieb Mielckéről (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753), az akkori Mehlkehmen (németül: Mehlkehmen) lelkészéről van szó. A vér szerinti apa, Tobias Tiedtke (Tobias Tiedtke, 1688–1725), akkor halt meg, amikor Christoph Ernst még csak hároméves volt.

33 A balėtų-i lelkészi állás George Abraham Baltzer 1747. szeptember 22-én bekövetkezett halálával üresedett meg (QPP IV 8r; ŽM I 61).

34 Valójában K. E. Tiedtkét 1741. április 5-én beiratkoztatták a königsbergi egyetemre (Erler 1911–1912: 386), és ott minden bizonnyal egy szemesztert tanult.

Straipsniai / Articles

77

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

Christoph Ernst Tiedtke 1747. december 12-i folyamodványa: új tények a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumáról

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány elemzi és közli a berlini Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában (németül: Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz) megtalált levéltári dokumentumot, amely új tényeket tár fel az 1727-ben a hallei egyetemen alapított Litván Nyelvi Szemináriumról. Ez Christoph Ernst Tiedtke (1722–1772 után), az egyetem Teológiai Karának végzett hallgatója által 1747. december 12-én írt, a berlini Titkos Tanácshoz (németül: Geheimer Rat) intézett folyamodvány (GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v]). Ez a levéltári forrás fontos a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának története szempontjából, mivel adatokat szolgáltat a szeminárium fennállásának csaknem dokumentálatlan utolsó időszakáról.

Ez a levéltári dokumentum a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma egyik további tanárának nevét is megőrzi, nevezetesen magának a folyamodvány szerzőjének, Tydkének a nevét, akit a litván hagyományokat ápoló Mielcke családban neveltek, és anyai ágon a Schimmelpfennig családhoz tartozott. Tydtke tehát a szeminárium négy ismert és kétségtelen tanárának egyike. A litván nyelvet 1741. november végén, a hallei egyetemre történt beiratkozásakor kezdhette tanítani a szemináriumban, egészen 1745. augusztusának elejéig, távozásának időpontjáig.

Tydtke azon állítása, aki 1741-ben iratkozott be a hallei egyetemre, és csupán azt közli, hogy az akkori Litván Nyelvi Szemináriumban litván nyelvet tanított, arra késztet bennünket, hogy újraértékeljük a szeminárium vezetőjének, Gotthilf August Franckénak azt a kijelentését, miszerint a szeminárium 1740-ig működött. Francke kijelentését Johann Christoph Hoffbauer Geschichte der Universität zu Halle bis zum Jahre 1805 című könyve (Halle, 1805) megfelelő kontextus nélkül idézte. Más elsődleges források hiányában két évszázadon át úgy vélték, hogy a szeminárium 1740-ben megszűnt. Tydtke 1747. december 12-i folyamodványa mindeddig az egyetlen hiteles forrás, amely bizonyítja, hogy a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma a történetírásban megállapított évnél tovább is fennállt. A folyamodvány alapján kijelenthetjük, hogy a Francke által említett 1740-es év csupán a szeminárium tevékenységének megszakítását jelezte, amelyet nem sokkal később folytattak; azt azonban, hogy a szeminárium ténylegesen meddig működött végleges bezárásáig, csak új levéltári források tárhatják fel.

Beérkezett 2020. augusztus 15-én.

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

78

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII