Az angyal és az ördög elnevezései az 1800–1882 közötti katekizmusokban

AUŠRA RIMKUTĖ-GANUSAUSKIENĖ

Vytauto Didžiojo universitetas

KULCSSZAVAK: katekizmus, vallási terminus, természetfeletti lény elnevezése, angyal, ördög

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A katekizmusok vallási terminusai olyan szavak és szókapcsolatok, amelyek a keresztény hit alapvető igazságait, a vallás szereplőit, valamint a természetfeletti lényeket, a vallási (és liturgikus) könyveket, dokumentumokat és szövegeket, a hit cselekedeteit, jelenségeit és jellemzőit, a szentségeket, a bűnöket, a vétkeket, az erényeket, a vallási szertartásokat, a liturgikus kellékeket (oltári kellékeket, a liturgikus papi ruhákat és azok részeit, liturgikus edényeket stb.), a vallási ünnepeket, az ünnepnapokat és a vallással összefüggő egyéb időfogalmakat, a különféle vallási helyeket, az egyházi igazgatást és annak adminisztratív felosztását, valamint a vallási szimbólumokat nevezik meg (Rimkutė 2012: 56). A természetfeletti lények, például a szellem, az angyal és az ördög elnevezései a vallási terminusok kis szemantikai csoportját alkotják. Az 1800–1882 között kiadott katekizmusok összes vallási terminusának mindössze 3 százalékát teszik ki. A tanulmány célja az említett időszak katekizmusaiban talált angyal- és ördögelnevezések eredet, jelentés és forma szerinti vizsgálata¹.

1. EGYSZAVAS ELNEVEZÉSEK

Az angyal Isten egyik legszebb teremtménye: halhatatlan, természetfeletti, testetlen lény, aki Istent szolgálja, és szüntelenül dicsőíti², „nemes lélek,”

¹ Ez a tanulmány a „Az 1800–1882 közötti katekizmusok vallási terminusai” című posztdoktori kutatási ösztöndíj keretében készült a Vytautas Magnus Egyetemen. A posztdoktori kutatási ösztöndíjat az Európai Unió Strukturális Alapjainak Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja, a Kutatók és más kutatók mobilitásának, valamint a hallgatói tudományos munkák ösztönzésének intézkedése (VP1-3.1-ŠMM-01) keretében megvalósuló „Posztdoktori (post doc) ösztöndíjak megvalósítása Litvániában” projekt finanszírozza.

² Az angyal – „természetfeletti szellemi lény. Ismert a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban. A katolikus és az ortodox egyházban az angyalokat szentekként tisztelik” (VLE 2001: 510).

132 Aušra Rimkutė-Ganusa uskienė | Angelo ir velnio pavadinimai 1800–1882 metų katekizmuose

Dievo pasiuntinys ir įgaliotinis“ (Šventasis Raštas 2009: 2610), „двасєсь бе куна, апдовинотась су против ифъ вали“ (ТК 1865 13)³. 1800–1882 m. išleistuose katekizmuose jis įvardijamas įvairios kilmės ir skirtingų formų terminais. Tik viename iš šešiolikos 1800–1882 m. išleistų katekizmų vartojamas vienažodis terminas angelas МККК 1844 10. Tai ankstyvasis skolinys, toks pat kaip bažnyčia, gavėnia, krikštas, Kūčios, Kalėdos, Velykos, Verbos, vynas ir kt. (Būga 1958: 348, 1961: 776; Zinkevičius 2000: 12, 2002: 1, 2005: 8–15). Manoma, kad jis į lietuvių kalbą atėjo iš rytų slavų greičiausiai IX–XI a., dar prieš oficialųjį Lietuvos krikštą, plg. sen. rus. ангелъ. Terminas angelas kilo iš gr. ἄγγελος „pasiuntinys“ (Fasmeris 1986: 78; Hiršs, Hirsa 2008: 60). Jis vartojamas jau pirmojoje spausdintoje lietuviškoje knygoje evangelikams liuteronams – Martyno Mažvydo Catechismusa prasty szadei (1547, Karaliaučius) (Urbas 1998: 19).

Az angelas terminus mellett az 1800–1882 közötti katekizmusokban a görög eredetű természetfeletti lény lengyelből átvett elnevezése is előfordul: aniolas („angyal”, lengyelül anioł < latinul angelus < görögül angelos): ×Anietas SK 1803 28⁴, ×Anjetas SK 1803 19, ТК 1861 14, ×Aniolas КК 1863 8, ×aniolas PK 1828 61, ×Aniolas MKD 1845 27, KK 1854 19, MLSK 1852 47, RM 1862 [1878] 28, MRK 1869 44, ×Аниолась ТК 1865 13⁵. A lengyel etimológiai szótár szerint a lengyel anioł korábban angioł volt, a XIV–XV. században pedig angieł (Brückner 1974: 5). Ez a lengyel jövevényszó M. Mažvydas, Konstantinas Sirvydas és Merkelis Petkevičius műveiben is megtalálható.

Minden hívőnek van őrangyala, aki egész életében kíséri és oltalmazza, és a halál közeledtekor közbenjár érte. A Naujeme moksle skajitima raszta žemajtyszka című műben az Sargas NMK 1848 20 egytagú terminus szerepel „őrangyal” jelentésben.

A keresztény hagyomány szerint valamennyi angyal szerepének és feladatainak fontossága alapján kilenc rangba, vagyis kórusba sorolható, amelyek fontosság szerint három-három fős csoportokban három hierarchikus rendet alkotnak (Metford 2001: 26). A magasabb rangú angyalt az 1800–1882 között kiadott katekizmusok közül csupán egy nevezi görög eredetű terminussal, arkangelas: Archangelas SK 1803 26 („idősebb angyal”, latinul archangelus < görögül archangelos). Más katekizmusokban őt

³ Motiejus Valančius püspök 1865-ben összeállított katekizmusában az angyal meghatározása eredeti helyesírásban szerepel. Ismeretes, hogy azt maga a püspök fordította le lengyelből, és litván betűkkel írta le, de a Vilniusi Tudományos Körzet cirill betűkkel adta ki (Biržiška 1990: 103).

⁴ A „×” jel azokat a szavakat jelöli, amelyek a mai standard litván nyelvben nem használatosak.

⁵ A cikk nem tárgyalja a helyesírási változatokat.

Terminologija | 2014 | 21

133

lengyelből átvett jövevényszóval nevezik meg, ×arkaniolas: ×Archaniolas PK 1828 155, MLSK 1852 45, ×Arkaniolas DEK 1855 [1873] 20, DEK 1860 [1873] 20, RM 1862 [1878] 39, MRK 1869 152, valamint ×Archanielas MKKK 1844 67, ×Арханиолась TK 1865 47 (lengyelül archaniol < latinul archangelus < görögül archangelos, vö. orosz архангел). Az arkangelas – akárcsak az angelas – a szomszédos szláv nyelveken keresztül került a litván nyelvbe.

Az angyal és az arkangyal olyan régtől használt, ősi vallási terminusok, mint az oltár, apostol, keresztség, pap, mise, bűn, ostya, pokol, zsoltár, paradicsom, szentség és mások. A vizsgált XIX. század nyolc évtizedének katekizmusaiban azonban ritkán fordulnak elő – helyettük leggyakrabban a lengyelből átvett ×aniolas és ×archaniolas alakokat használják.

Arkangelai ir angelai yra Dievo tarpininkai ir pasiuntiniai žemėje (RŽ 1991: 20; KIŽ 1997: 25; Metford 2001: 26; Norkutė 2009: 209; Gregg 2011: 20–21). Jie, kaip rašoma teologo Dionisijaus Areopagito V a. parašytame traktate Apie dangiškąją hierarchiją, yra priskiriami žemiausiai angelų hierarchijos grandžiai, kurios paskirtis yra tarnauti žmonijai ir bendrauti su ja (Norkutė 2009: 209).

A legalacsonyabb rangú angyalokat néhol az -yst- képzővel alkotott Kunigajkszistes MKD 1845 33, MRK 1869 44 terminussal nevezik meg. Kazys Alminauskis a kunigaiškštį szót a kunigas szóból eredezteti, és jelzi, hogy germanizmusról van szó (Alminauskis 1931: 75). Algis Rubinas „A papok elnevezései és történetük” című cikkében azt írja, hogy a kunigáikštis a kùningas „király” szóból, az -aikštis képzővel jött létre (Rubinas 2001: 191; vö. Būga 1958: 546; Kabelka 1964: 120). E rangú angyalok feladata az adott plébánia híveinek oltalmazása (ASKT 2012). A legalacsonyabb rangú angyalok és az arkangyalok mindig szárnyasak, nem nélküli, szép, nőies külsejű, hosszú, bő ruhát és glóriát viselő ifjak (KIŽ 1997: 26).

John Callan James Metford szerint a második hierarchikus rend az égitestek, az égi szférák és az elemek irányítóiból áll: uralmak, erők, hatalmasságok (Metford 2001: 26). Az 1869-ben kiadott katekizmusban a következő terminusokat találjuk: Ponistes MRK 1869 44, Galibes MRK 1869 44 és Wiresnibes MRK 1869 44. Ezek -yst- és -yb- képzős származékok. A ponystės terminus a tényleges jövevényszóból, a ponas („úr”; lengyelül pan, belaruszul pan; Sabaliauskas 1990: 232) szóból származik; a galybės és a vyresnybės pedig eredeti litván szavakból.

A vizsgált időszaknak mindössze három katekizmusa említi az első hierarchikus rendet, amely D. Areopagita, a fent említett teológus osztályozása szerint a legközelebb áll Istenhez és körülveszi Isten trónját: szeráfok, kerubok, trónusok (RŽ 1991:

134

Aušra Rimkutė-Ganusauskienė

Angelo ir velnio pavadinimai 1800–1882 metų katekizmuose

344; Metford 2001: 26): Serapinaj MRK 1869 44 („lángoló kardokkal felfegyverzett, hat szárnyú angyal”, lat. seraphim < héb. seraphim, vö. még lengy. serafin)⁶, Kerubinaj MRK 1869 44 („a legmagasabb rangú angyal”, gör. cheroubim < héb. kerubim, vö. még lengy. cherubin) és Cherbynu NKKK 1847 23. A trónokat kétféleképpen nevezik meg – vagy egyetlen terminussal: ×tronaj MKD 1845 33 (lengy. tron < ném. Thron < gör. thronos), vagy két, különböző eredetű szinonim terminussal, amelyeket az arba „vagy” kötőszó kapcsol össze: Sostai vagy ×tronaj MRK 1869 44.

Az angyalok Isten szolgái és küldöttei. Ők „a mennyben mindenkor látják <...> mennyei Atyjuk arcát” (Mt 18, 10), ezért „hatalmasok, akik teljesítik parancsát, engedelmeskednek kimondott szavának” (Zsolt 103, 20). Az angyalok azonban nem mind jók. Némely angyal fellázadt Isten ellen, ezért a pokolba taszították őket. Az 1800–1882 közötti katekizmusok különféle, egyetlen szóból álló terminusokkal nevezik meg őket. Elsőként a litván velnias terminust kell említeni: velnias: Velnas MKKK 1844 27, KK 1863 9, velnes MKD 1845 35, NKKK 1847 73, MLSK 1852 36, TK 1856 66, velnes RM 1862 [1878] 29, velnias PK 1828 19, MKD 1845 35, NKKK 1847 77, MLSK 1852 44, KK 1854 25, MRK 1869 46 és wialnias KK 1854 25, wialnis KK 1854 23, велнесъ TK 1865 14⁷. Ez a szó nemcsak a vallási, hanem a mitológiai szókincshez is tartozik. A litván folklórban a velnias „talán a leggyakrabban előforduló mitikus lény, amelynek előképe kétségtelenül az egykori Velnias vagy Vėlinas isten volt. Az állatokkal, a halottakkal, az alvilággal, az alvilág kincseivel és a gazdasági szférával állhatott kapcsolatban, de a mágiával, az átváltozásokkal és a mágusokkal is” (Beresnevičius 2001).

Az 1800–1882 közötti katekizmusokban a hierarchia szerint általában nem osztályozzák az ördögöket. Csak Lucifer ördögöt emelik ki, aki a pokol felett uralkodik. A vizsgált időszak forrásaiban görög eredetű terminussal nevezik meg: Antikristas MRK 1869 149, valamint a lengyelből átvett ×Anty-chrystus MKD 1845 227 (köznyelvi „ördög, gonosz lélek”, gör. antichristos). Kétségtelen, hogy ez a terminus a szomszédos szláv nyelveken keresztül került át, vö. lengy. Antychryst, or. Антихрист (Fediū-kina 2014: 21).

Egyes 1800–1882 közötti katekizmusokban a bukott angyalt héber eredetű, régi jövevényszóval, a šėtonas terminussal nevezik meg, amely a lengyel nyelven keresztül került át: czeto-

⁶ A 2003-ban megjelent Kompiuterinis tarptautinių žodžių žodynas (Interleksis) a serafas terminust adja meg [héb. seraphim (többes szám)], a kereszténységben hat szárnyú angyal, a legmagasabb rangú angyal; szeráf, míg a cherubinas esetében a kerúb, kerubin alakra utal. Úgy tűnik tehát, hogy a rövidebb, héberből származó alakokat részesítik előnyben.

⁷ K. Sirvydas szótárában a velinas alak szerepel.

Terminologija | 2014 | 21

135

nas MLSK 1852 48, Szetonas MKD 1845 142, NKKK 1847 16, szetonas MKD 1845 35, NMK 1848 45, Sziatonas NMK 1848 43, sziatonas KK 1854 23, szietonas SK 1803 29, zetonas NKKK 1847 103 („gonosz lélek, ördög”, lengy. szatan < lat. satanas < héb. sātān).

A katekizmusokban további nem litván eredetű ördögnevek is előfordulnak. A Moksle lietuwiszko skajtimo ir Katechizme című műben a szláv eredetű ×biesas MLSK 1852 48 („ördög, gonosz lélek”, belor. бес, lengy. bies, ukr. bis), valamint a szláv eredetű ×čertas: ×Czertas MKD 1845 42, ×czertas MKD 1845 35, MLSK 1852 48 (belor. чорт, or. чёрт, lengy. czart). A bukott angyalt egy sajátosan litván szóval, a kipšas szóval is megnevezik: kipszas MRK 1869 47, kunuacʒ TK 1865 14. Az LKŽe-ben közölt használati példákból kitűnik, hogy a kipšas csak későbbi nyelvemlékekben fordul elő. Használatos még a judošius is: Judoszius KK 1863 55 („ördög”, vö. lengy. judasz). Az LKŽe a következő jelentéseket adja meg a szóhoz: 1. lásd judas: „Júdás, áruló”; 2. ilyen szitokszó, vö. velnias, kelmas.

A katekizmusokban az „ördög” jelentésében főnévvé vált határozott melléknevek is szerepelnek: nelabasis MRK 1869 179 (LKŽe: „gonosz lélek, ördög, kipšas”), juodajasis MLSK 1852 48 (LKŽe, káromkodás: „ördög, nelabasis”) és piktasis MRK 1869 120 (LKŽe: „nelabasis, ördög”), továbbá a prakeiktasis határozott igenév KK 1854 85, MRK 1869 120 (LKŽe: „aki meg van átkozva, elkárhozott”: Prakeiktasai (nelabasis, velnias) pekloj jam ažmokės Ds). A bukott angyalokat ezekkel a terminusokkal nyilvánvalóan jellembeli, külső vagy más elképzelt tulajdonságaik alapján nevezték meg. Az egyházi ikonográfiában az ördögöket többnyire feketének ábrázolják (Biedermannas 1998: 170); a mennyből különféle szörnyek, csúszómászók, kígyók, siklók, sárkányok és más állatok alakjában zuhannak alá (KIŽ 1997: 315). Érdemes részletesebben tárgyalni a juodasis terminust. Saulė Juzelėnienė nyelvész a juodas szó következő konnotatív jelentéseit különíti el: 1) szerencsétlenséggel, szomorúsággal, szenvedéssel, kétségbeeséssel kapcsolatos; 2) ismeretlenség, rossz, valami gonosz, kedvezőtlen; 3) a halállal kapcsolatos; 4) nehéz, mindennapos (Juzelėnienė 2002: 37). Mindezen felül e konnotációk szerkezetének része egy rendkívül erős, negatív értékelő összetevő. Birutė Jasiūnaitė szerint „nem meglepő, hogy a feketeség tulajdonsága negatív mitológiai szereplőhöz kapcsolódik. Hangsúlyozni kell, hogy a hagyományos etnikai kultúrában a különféle színek vagy színkombinációk szimbolikus jelentésre tesznek szert. A fekete szín szimbolikája talán a legkonkrétabb: a sötétséggel és a földdel társítják. Sok nép elképzelése szerint egyes istenségek vagy zoomorf démonok feketék. Ez a szín jellemző a mitikus lények lakóhelyére és a varázslás eszközeire” (Jasiūnaitė 2012: 108).

136

Aušra Rimkutė-Ganusauskienė

Angelo ir velnio pavadinimai 1800–1882 metų katekizmuose

Az ördögöt a žaltys litván szóval is jelölik: Žaltys KK 1863 10. A keresztény szimbolikában ez nemcsak az ördögöt, a démont jelenti, hanem az eredendő bűnt és a rosszat, továbbá a félrevezetést, a kísértést is. Az LKŽe nem rögzíti a žaltys szó „ördög” jelentését, de találunk példákat a „rossz” átvitt értelmű használatára. Pranė Dundulienė szerint a kígyók démonizálásának motívumai kétfélék lehetnek: „egyesek a bibliai világ teremtéséhez és az angyalok lázadásához kapcsolódnak, mások a középkorban alakultak ki” (Dundulienė 2005: 123).

A Moksle Rima-Katalikų ir Katekizoj katalikų című művekben szokatlan esetekkel találkozunk: az ördögöt szláv nyelvekből átvett szóval nevezik meg, ×Lewas KK 1863 9, ×lawas MRK 1869 328 („oroszlán”, lengyelül lew, belaruszul лей). Az 1852-ben megjelent Moksle lietuwiszko skajitimo ir Katechizme az „ördög, gonosz” jelentésben az ×ledokas MLSK 1852 48 eufemizmust használja („ördög, gonosz”, ólengyelül ledako, vö. lengyel ledaka). A ledokas szó „rossz, gonosz, semmirekellő ember” jelentésben szerepel a 17. század közepéről származó kéziratos szótárakban, a Lexicon Lithuanicum és a Clavis Germanico-Lithvana című művekben (Palionis 2004: 218).

A Vilniusban 1865-ben megjelent, M. Valančius püspök által összeállított katekizmusban, a Трупнасъ катехизмасъ: аукиявусей крашта випеснибей лійпантъ парашитмасъ делъ каталику гунуненесъ и мокслусъ лейдамосъ шиспаустась címűben e természetfeletti és misztikus lény egy további eufemisztikus megnevezésére bukkanunk: kelmas: келмасъ TK 1865 14. Az LKŽe a kelmas szó 9. jelentéseként a következőt adja meg: indulatszó (enyhítő) „ördög, manó”. Az utóbbi példákból látható, hogy a katekizmusokban – ahogyan általában a beszélt nyelvben is – a veszélyes természetfeletti lényről szólva olykor kerülik a nevén nevezést. Ez magyarázhatja, hogy valódi nevének legalább néhány helyettesítője van; ezek a katekizmusokban zárójelben szerepelnek, vagy az vagy: a gonosz (ördög) MRK 1869 47 kötőszó kapcsolja össze őket: Welna­s arba Szėtonas MKKK 1844 11, žaltis arba szėtonas NKKK 1847 95, žaltis arba welnes DEK 1855 [1873] 20, DEK 1860 [1873] 20, žaltis arba welnias MRK 1869 49, žaltis arba welnis MRK 1869 52, žaltis arba wialnis KK 1854 27.

Az 1800–1882 közötti katekizmusok ördögmegnevezései hasonlítanak a 16–18. századi litván vallási írásokban előforduló ördögnevekre, ahol a kölcsönszavak ×biesas, ×čiortas, šėtonas mellett a gonosz lélek, gonosz angyal, gonosz, gonoszság és hasonló alakok is használatosak (Vėlius 1987: 236). A vizsgált időszak katekizmusai közül mindössze egyben vagy kettőben fordulnak elő a következő megnevezések: ×biesas, ×čiortas, kipšas, juodõsius, nelabasis, juodasis, piktasis, prakeiktasis, žaltys, ×levas, ×ledokas és kelmas; ezek a népi vallás terminológiájához sorolhatók. Értékelő jegyekkel bírnak, stílusértékük és bizonyos érzelmi színezetük van.

Terminologija | 2014 | 21

137

2. ÖSSZETETT MEGNEVEZÉSEK

Az angyalokat mint természetfeletti lényeket megnevező összetett terminusokból jóval kevesebb található az 1800–1882 között kiadott katekizmusokban. Elsőként azokat a terminusokat érdemes említeni, amelyek azt jelölik, ki teremtette az angyalokat, és kinek vannak alárendelve: Angelas Wieszpalties MKKK 1844 25, ×Aniolas Wieszpalties MKD 1845 97, ×Aniols Pona NMK 1848 21, ×Aniolas Diewo PK 1828 152, ×Aniolas Diewa MKD 1845 33, MLSK 1852 24, ×Aniolas Diewa NMK 1848 20, ×Aniolas Diewo RM 1862 [1878] 20, ×aniolas Diewo RM 1862 [1878] 21. Más terminusok az angyalok bizonyos tulajdonságait – szentségüket, jóságukat, hűségüket stb. – írják le: ×Anietas Szw. SK 1803 29, Szwentas ×Aniolas MLSK 1852 83, Швентась ×Аніолась TK 1865 14, geras ×Aniolas KK 1863 9, gieras ×Aniolas MRK 1869 45, егась ×Аніолась TK 1865 13, ištikimas ×Aniolas MRK 1869 45, ×czistas⁸ Aniolas NKKK 1847 39. A Moksle Rima-Kataliku című műben előfordul az ×Aniolas dąngaus MRK 1869 84 kéttagú terminus is, amely a tartózkodási helyet jelöli. A példákból látható, hogy a hierarchia harmadik (legalacsonyabb) fokához tartozó természetfeletti lényeket többnyire kéttagú terminusokkal nevezik meg, amelyek fő eleme a görögből átvett lengyel szó, a ×aniolas.

Az 1800–1882 közötti katekizmusokban az őrangyalt különböző eredetű elemekből álló kéttagú terminusokkal jelölik: ×Aniolas S. KK 1854 92, ×Aniolas Sargas KK 1863 9, ×Aniolas sargas MKD 1845 33, NMK 1848 20, MRK 1869 45. Egyes katekizmusok kiemelik szentségét, ezért háromtagú terminusokat használnak: S. ×Aniolas Sargas PK 1828 152, Szwentas ×Aniolas Sargas KK 1863 8, Szwęntas ×Aniolas sargas MRK 1869 45. A Moksle Rima-Kataliku című műben az Aniolas sargas terminus mellett egy háromtagú leíró terminus is található: ×Aniolas dabojentis⁹ žmogų MRK 1869 45. A vizsgált időszak katekizmusai nem tartalmaznak az angelas elemet tartalmazó összetett terminusokat.

A vizsgált időszak három katekizmusa említi a legfontosabb arkangyalok közül Gábrielt és Ráfaelt: ×Archanìolas Gabrielus KK 1863 65, ×Archanìotas Gabrielus MLSK 1852 45, Szwęts Rapals ×Arkaniols TK 1856 11. A Nawieme krykszczionyszkame katalykyszkame katechizme című műben az elsőt egyszerűen Gábriel angyalnak nevezik: ×Aniolas S.

⁸ Čystas „tiszta, erkölcsös, színtiszta, szép” (belaruszul чысты, lengyelül czysty).

⁹ Daboti „őrizni, gondoskodni, óvni” (lengyelül dbać).

138

Aušra Rimkutė-Ganusauskienė

Angelo ir velnio pavadinimai 1800–1882 metų katekizmuose

Gabryjelus NKKK 1847 17. A szentírás csak három arkangyalt nevez meg: Szent Mihályt, Szent Gábrielt és Szent Ráfáelt (KIŽ 1997: 38)¹⁰.

A saját eredetű, kéttagú kifejezések a bukott angyalt, vagyis az ördögöt is megnevezik: pikta dvasė KK 1854 23, RM 1862 [1878] 29, MRK 1869 46, pikta dvasia MLSK 1852 48, TK 1856 30, pykta dvasė MKD 1845 35. A Moksle Rima-Kataliku című műben még a dvasia biauri kifejezést is megtaláljuk: MRK 1869 46. Más kéttagú kifejezések elemei vegyes eredetűek: dvasia ×нечиста¹¹ MRK 1869 46 és ×нечиста дѣвас TK 1865 14. A Naujes mokslas skajtima raszta žemajtyska diel mažun wajkun című könyvben a sziatonas ×neprietelius¹² terminusokat találjuk: NMK 1848 19. Mindkét elem kölcsönszó.

A vizsgált időszak katekizmusaiban az ördögöt a prakeiktas welnes MLSK 1852 60 kéttagú kifejezéssel, valamint olyan vegyes eredetű terminusokkal is megnevezik, amelyek egyik eleme az angelas vagy ×aniolas: piktas Angelas MKKK 1844 11, piktas ×Aniolas KK 1863 9, ×аніолась пасупутесь TK 1865 16, ×Aniolas sugrieszyjusys¹³ MKD 1845 35, kaltasis ×Aniolas KK 1854 22, недорась ×Аніолась TK 1865 13, пасупутесь ×Аніолась TK 1865 14, пракейктась ×Аніолась TK 1865 14.

Időnként szinonimaként használnak egytagú és kéttagú terminusokat: Welνας arba pikta Dvase KK 1863 8 és pikta dvasia arba welnes RM 1862 [1878] 29.

Összefoglalva megállapítható, hogy az 1800–1882 közötti katekizmusokban az angelas ir velnias összetett terminusokkal (általában kéttagúakkal) is megnevezik; ezek egyik eleme többnyire nem litván eredetű.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az angyal és az ördög elnevezései az 1800–1882 közötti katekizmusokban előforduló természetfeletti lények elnevezéseinek kis részét alkotják. Szerkezetük szerint ezek az elnevezések lehetnek egytagúak (angelas, ×aniolas, velnias, šėtonas, kipšas, žaltys stb.) és összetettek: kéttagúak (angelas Dievo, ×aniolas Dievo, geras ×aniolas, šventas ×aniolas, Angelas sargas, pikta dvasia, piktas ×aniolas, kaltasis ×aniolas stb.), valamint háromtagúak (Šventas ×Aniolas sargas, ×Aniolas dabojantis žmogų).

¹⁰ Gabrielius – Isten igéjének hírnöke; Rapolas – gyógyító angyal; Mykolas – az Istenhez hű angyalok és emberek vezére, aki legyőzte Lucifert (VLE 2001: 777).

¹¹ Nečystas „gonosz, tisztátalan” (belarusz нечисты, lengyel nieczysty).

¹² Neprietelius „nem barát, ellenség, gazember” (belarusz неприятель).

¹³ Sugriešyti „bűnt elkövetni, vétkezni” (orosz сгрешить).

Terminologija | 2014 | 21

1 3 9

Az angyalokat és ördögöket megnevező terminusok eredetük szerint litván eredetűekre (trónusok, hatalmasságok, fejedelemségek, ördög, sátán, manó, gonosz, fekete, kígyó, gonosz szellem stb.), nemzetköziekre (angyal, arkangyal, antikrisztus), idegen szavakra (×aniolas, ×archaniolas, ×tronai, ×lewas, ×ledokas stb.) és hibrid, azaz vegyes eredetű terminusokra (hercegségek, uraságok, ×Aniolas őrangyal, gonosz ×aniolas stb.) oszthatók.

Az 1800–1882 közötti katekizmusokban talált angyal- és ördögmegnevezések érdekes és jelentős vallási terminuscsoportot alkotnak, amely több mint nyolc, a 19. században eltelt évtized nyelvhasználatát tükrözi. Az angyal megnevezésekor legtöbbször az idegen szavakat részesítették előnyben: gyakrabban használták az egyszavas terminusokat, a ×aniolas, ×archaniolas alakokat, nem pedig az angelas, arkangelas alakokat. A katekizmusokban gyakoribbak a saját eredetű ördögmegnevezések, például a velnias, kipšas, juodasis, nelabasis, piktoji dvasia stb.; az idegen szavak ritkábbak.

FORRÁSOK¹⁴

SK 1803: Seanas katechizmas, arba Pamoksley Weikialams, ape Wierą szwintą Krikszczonizką su pasakimeis, isz Raszta Szwinta giesmems ir maldoms su skeycziům Bažniczos, didesniu ir mažesniu, del naudos Surinkima Lietuwiszka. Drukawotas isz nauja, už pazvalenies Synoda Kasztu [Mintauja, Biržų]¹⁵ parapios. Nitałioy [Mintauja]: [J. F. Stefenhageno spaustuvė]. – 32 p.

PK 1828: Pawinnastes krikszczioniszkos, arba Katechizmas ape tuos dayktus, kuriuos kiekwienas krikszczionis tur tyket, žinot, ir darit, idant galetu but iszganitas: del dwasiszkos krikszczioniu naudos, isz lękiszko letuwiszkay iszgulditas, ir truputi padaugintas / Kazimieras Klimavičius. Wilnius: drukarniey diecezijos kunigu missionoriu pri bažnices s. Kazimiera. – 225 p.

MKKK 1844: Mažas Katekismas krikszczioniszkas katalikiszkas, arba Trumpas Pamokslas ape Tikkėjimą, ape krikszczioniszka Pasielgimmą ir ape S. Sakramentus. Sudetas per kunigą Fr. Thiediga, prabaszczią pirm Drangowskines o dabar Wormdittos, Tilžėje: drukkawota pas J. Reylenderi. – 108 p.

MKD 1845: Mokslas kryksczionyszkas dydesis dėl iszymokima jaunumenei Rima-Katalikiszko Bažniczio esantej ant prisakima Wiresnibes lenkiszka] paraszitas yr Wilhuje 1834 drukawotas; o dabar ant žemajtyszkos kalbos par kuniga Antona Janikowicze klebona Płatelu iszgulditas. Wilniuje: spaustuwej Jozapa Zawadzka: [J. K. Gintilos lėšomis]. – 335 p.

NKKK 1847: Nawies kryksczionyszkas katalykyszkas katechizmas, arba Tykras da wadas apej Wera Tykieima, Diewa Mejle, Szwętus Sakramętus, yr apej Kryksczionyszka apsejima prito Prastas pamokslas par klausumikus yr atsakimus, wysiems, ołabiausej Jawniems dydelėj reikalingas par Wiena Kuniga Taworczistes Societatis JEZU. O Dabar ant czista Žemajtyška Liežuvy iszgulditas su ne kurejs Dwasyksajs Prideimajs parproce urzędnika Gubernskos Lustracijes Jurgy, Adoma Sunu, Lachawicze. Wilniuj: Drukarnioj S. Blumawiczes, Numunse S. J. M. Kunygajkszcze Aginske. – 114 p.

NMK 1848: Naujes moksłas skajitimo raszta žemajtyszka diel mažun wajkun: kuremy padiety ira wisoky mokslaj kryksczionyszkay katalykyszky, tejpo yr trumpas nobaženstwas kožnos dienos, su pridieimu graziun trumpun małdun yr kłatechizmu katalykyszku kures pawinas ira kožnas katalykas žynoty yr mokiety par kuniga Jona Lacawicze trumpaj surinktas, yr pyrma karta palyka yszspaus tas. Wyłniuj: kasztu yr spaustuwy A. Dworczi aus. – 48 p.

MLSK 1852: Mokslas lietuwiszko skajitimo ir Katechizmas, arba Mokslas kryksčioniszkas apėj artykułus wieros szwentos katalikisz kos per kuniga J. Dydyński paraszyta. Wilniuy: Drukarnioy M. Zymelowicza typografa [J. Didinskio lėšomis]. – 101 p.

¹⁴ A források időrendi sorrendben szerepelnek.

¹⁵ A szögletes zárójelben a tényleges kiadási adatokat tüntettük fel.

140 Aušra Rimkutė-Ganusauskienė | Angelo ir velnio pavadinimai 1800–1882 metų katekizmuose

KK 1854: Katekizą kataliku. Lankiszkąj parasze ir iszspa usdino 1852 metosi kunegas Jozapas Želwowicze; a dabar lietuwiszkaj iszgeldulė kunegas Jozapas Ženiewicze. Wilnuje: spaustuwiej Jozapas Zawadzkia [M. Valančiaus lėšomis]. – 120 p.

TK 1856: Trumps katekizmas, arba Pamuokims diel prigudinima jaunumenes žemajtiu kataliku, pri naudinga atpildima spawiednes ir werta prijemima szwęcziause sakramęta par kunega Kazimiera Skrodźki klebona Kulu paraszitas. Wilnuje: spaustuwi Jozapas Zawadzki [K. Skrodzkio lėšomis]. – 111 p.

DEK 1855 [1873]: Didesis Elementorius ir katekizmas, arba Trumpas mokslas mokslas wieros kriksczioniszkos. paraszitas par Tadeusza Juzumowicze inspektoriu Warniu simunarios. Wilnuje: Spaustuwieje Juzupa Zawadz-kie. – 64 p.

DEK 1860 [1873]: Didesis Elementorius ir katekizmas, arba Trumpas mokslas wieros kriksczioniszkos. Paraszitas Kun. Tadeusza Juzumowicze. Wilnuje: Spaustuwieje Juzupa Zawadzkie. – 64 p.

TK 1861: Trumps katechizmas, arba Pamoksley ape wierą szwentą kriksczioniszką: su pasakimeys pagal Racźta szwenta, del tikros naudos ir iszganima žmoniu, apreykszti. Drukawatas isz nauja už pazwalenies synoda. Nitojoy [Mintaujai]: iszspaustas pas knig-drukoru J. F. Steffenhagena. – 31 p.

RM 1862 [1878]: Rimo mokslas, arba Graziausia diena giwenime žmogaus, tay ira: spasabas ant werto prisitaisimo prie pirmos Szwentos Komunios diel mažų ir didesniu wajkelu iszduotas per K.M.B. Warszawa: iszspa u d ime Kunigu missioru pas S. Kriziu. – 66 p.

KK 1863: Katalikiszkas katekismas su pridejimu trump o suglaudimo nusidawimû szwento Raszto, seno ir naujo Testamento, ir kelų reikalingų maldų, iszdūtas per A. Schwark, kleboną Klaipėdoj. Klaipėdoj: rasztais iszspaustas prie E. Waikinno & Co. – 107 p.

TK 1865: Трумпнас катехизмасъ: аукцияей крашта виреснибей лийпантъ парашитасъ делъ каталику яунуменесъ и мокслусъ лейдамосъ ишспаустасъ. Вильной: спаустувень Р. М. Ромма. – 118 p.

MRK 1869: Mokslas Rima-Kataliku: suraszitas ir iszspaustas diel paaugusiu žmoniu / [Motiejus Kazimieras Valančius]. Wilnuoje: spaustuwiej P. Juzupa Zawadzkie. – 340 p.

LITERATŪRA

Alminauskis K. 1931: Die Germanismen des Litauischen 1. Die deutschen Lehnwörter im Litauischen, Kaunas: Šv. Kazimiero draugijos knygynas.

ASKT 2012: Angelo samprata krikščioniškoje tradicijoje. Prieiga per internetą: http://www.lev.lt/lt/vilnius/1770-angelo-samprata-krikščioniškoje-tradicijoje.html. Žiūrėta 2014-07-02.

Beresnevičius G. 2001: Trumpas lietuvių ir prūsų religijos žodynas, Vilnius: Aidai.

Biedermannas H. 1998: Naujasis simbolių žodynas, Vilnius: Mintis.

Biržiška V. 1990: Aleksandrynas. Senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865 m., biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos 3. XIX amžius. Antrasis (fotografuotas) leidimas, Vilnius: Lietuvos kultūros fondas.

Brückner A. 1970: Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa: Wiedza Powszechna.

Būga K. 1958–1961: Rinktiniai raštai 1–3. Sudarė Z. Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Dundulienė P. 2005: Žaltys ir jo simboliai lietuvių liaudies mene ir žodinėje kūryboje, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

DŽ 2006: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Šeštas (trečias elektroninis) leidimas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Fasmeris M. 1986: Фасмер М. Этимологический словарь русского языка 1, Москва: Прогресс.

Fediukina H. 2014: Leksykon terminologii prawosławnej rosyjsko–polski z cytatami z tekstów biblijnych, Warszawa: Warszawska Metropolia Prawosławna.

Gregg S. 2011: Angelų, dievų, pranašų, dvasios vėdlių ir paklydusių mokytojų enciklopedija: 200 dagniškųjų būtybių, kurios jums padės, jus gydys ir dalyvaus jūsų kasdieniame gyvenime, Kaunas: Mijalba.

Hiršs I., Hirsa S. 2008: Reliģisko terminu vārdnīca, Rīga: Kristīgās vadības koledža.

Interleksis 2003: Kompiuterinis tarptautinių žodžių žodynas Interleksis, Vilnius: UAB „Fotonija“.

Jasiūnaitė B. 2011: Velnio pavadinimai pagal gyvenamąją vietą lietuvių tarmėse ir tautosakoje. – Baltistica 46(1), 87–106.

Jasiūnaitė B. 2012: Spalva kaip velniavardžių motyvuojantis požymis. – Baltistica 47(1), 103–120.

Juzelėnienė S. 2002: Būdvardžio juodas konotacijos. – Kalbotyra 51(1), 33–39.

Kabelka J. 1964: Kristijono Donelaičio raštų leksika, Vilnius: Mintis.

Terminologija | 2014 | 21

141

KIŽ 1997: Krikščioniškosios ikonografijos žodynas. Sudarė D. Ramonienė, Vilnius: Vilniaus dailės akademijos leidykla.

KP 2005: Kalbos patarimai 4. Leksika. 1. Skolinių vartojimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

KP 2013: Kalbos patarimai 4. Leksika. 1. Skolinių vartojimas. Antras pataisyt. ir papildyt. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

LKŽe I–XX – Lietuvių kalbos žodynas. Redaktorių kolegija: G. Naktinienė (vyr. redaktorė), J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. Prieiga per internetą: www.lkz.lt.

Metford J. 2001: Krikščionybė: realijos ir legendos. Enciklopedinis žodynas, Vilnius: Alma littera.

Norkutė R. 2009: Angelų sąlytis su sielomis kelionėje anapusybėn Lietuvos sakralinėje dailėje. – Logos 60, 209–218.

Palionis J. 2004: XVI–XVII a. lietuviškų raštų atrankinis žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Rimkutė A. 2012: 1883–1916 metų katekizmų religijos terminai. Daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Rubinas A. 2001: Dvasininkų pavadinimai ir jų istorija. – Acta Linguistica Lithuanica 44, 189–200.

RŽ 1991: Religijotyros žodynas. Sud. R. Petraitis, Vilnius: Mintis.

Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas.

Šventasis Raštas. Senasis ir Naujasis testamentas, Vilnius: Katalikų pasaulio leidiniai, 2009.

Urbas D. 1998: Martyno Mažvydo raštų žodynas. 2-as leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Vėlius N. 1987: Chtoniškasis lietuvių mitologijos pasaulis: folklorinio velnio analizė, Vilnius: Vaga.

VLE 2001: Visuotinė lietuvių enciklopedija 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Zinkevičius Z. 2000: Lietuvių poteriai. Kalbos mokslo studija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Zinkevičius Z. 2002: Rinktiniai straipsniai 2. Valstybė ir kalba. Senųjų raštų kalba. XVIII–XIX a. rašomoji kalba. XX amžius. Rytų Lietuva, Vilnius: Lietuvių katalikų mokslo akademija.

Zinkevičius Z. 2005: Krikščionybės ištakos Lietuvoje. Rytų krikščionybė vardyno duomenimis, Vilnius: Katalikų akademija.

NAMES OF THE ANGEL AND THE DEVIL IN CATECHISMS OF 1800–1882

Names of the angel and the devil make a small group of terms of religion in Lithuanian catechisms published in 1800–1882. The article deals with the names of the angel (angelas, ×Aniolas, archangelas, ×archaniolas, kunigaikštystės, ponystės, galybės, wyresnybės, serapinai, kerubinai, sostai, ×tronai, angelas Dievo, ×aniolas Dievo, geras ×aniolas, šventas ×aniolas, Angelas sargas, etc.) and the names of the devil (velnias, antikristas, šėtonas, biesas, ×čertas, kipšas, juodasis, nelabasis, piktasis, prakeiktasis, žaltys, ×levas, ×ledokas, kelmas, pikta dvasia, piktas ×aniolas, kaltasis ×aniolas, prakeiktas ×aniolas ir kt.) taken from the catechisms of the above period. One-word and complex terms in respect of their origin are grouped into terms of Lithuanian origin, non-Lithuanian origin (international words and loan-words) and mixed origin.

Gauta 2014-09-25

Aušra Rimkutė-Gan auskienė

Vytauto Didžiojo universitetas

Gimnazijos g. 7, LT-44260 Kaunas

E. paštas [email protected]

142

Aušra Rimkutė-Ganusauskienė

Angelo ir velnio pavadinimai 1800–1882 metų katekizmuose