LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994)

KALBOS NORMALIZACIJOS KLAUSIMAI

MARYTĖ RAZMUKAITĖ¹

A KLAIPĖDAI RÉGIÓ OIKONÍMIÁJA¹

Lexikai és szerkezeti sajátosságok

Az utóbbi időben, amikor megnőtt az érdeklődés Kis-Litvánia, annak problémái, történelmi és kulturális kérdései iránt, figyelmet kell fordítani e vidék helyneveire is, amelynek lakosságát mindvégig túlnyomórészt litvánok alkották (mintegy 90%). Itt arról a sajátos területről van szó, amelyet hosszú időn át közigazgatási határok választottak el Litvániától, és amely a történelem során formálódott ki: a Klaipėdai régióról. Ez 1919-ig, a versailles-i szerződésig Kis-Litvánia része volt (1525-től a Porosz Hercegséghez, később a Porosz Királysághoz tartozott), majd 1923-ban Litvániához csatolták. A terület bizonyos szempontból mintha külön földrajzi egységet alkotna: nyugaton a tenger, keleten a Žemaitiai-fennsík, délen a Nemunas határolja. Ahogy R. Valsonokas is állítja a „Klaipėda-probléma” című könyvében², olyan vidék ez, amely hosszú elszigeteltséget élt át, és amelynek ügyei iránt maga a porosz kormányzat is alig érdeklődött. Erről tanúskodnak J. Zembrickisnek, a Klaipėdai régió neves levéltárosának és történészének szavai is: „[...] valójában Klaipėda városának szinte semmilyen kapcsolata nem volt azzal a porosz tartománnyal, amelyhez tartozott. Ősztől tavaszig hosszú időszakokon át, amikor az eső vagy a hó miatt az utak a szokásosnál is járhatatlanabbá váltak, [...] magára és a sorsára maradt. A város jóléte mindig a szén- és orosz kereskedőktől, nevezetesen az oroszországi len jó felvásárlásától függött [...]”³. A vidékkel való közlekedés is rossz volt: a múlt század elejéig egyetlen megfelelő út sem vezetett Poroszországból a Klaipėdai régióba, ezért hosszú ideig a sembek és a žemaitiai keresztesek elleni harcainak régi útvonalát használták — Klaipėdából Königsbergbe a Kuršių-öblön át⁴. Másfelől talán éppen ezért ez a vidék a Kis-Litvánia déli részénél kisebb mértékű germanizációt és német gyarmatosítást tapasztalt.

A történelmi források tanúsága szerint a Lovagrend, hogy elválassza a sembeket a žemaitiaiaktól, akik a keresztesek elleni harcokban kölcsönösen támogatták egymást, 1252-ben megalapította Memelburgot az abban az évben említett, a baltiak által lakott tengerparti területen. 1253-ban Mindaugas, Litvánia királya

¹ Néhány évvel ezelőtt (1973-ban), a Klaipėdai régiónak a Litván Köztársasághoz való csatolása ötvenedik évfordulójának (1923–1973) szentelt konferenciára készülve előadást is terveztek e vidék oikonímiájáról, vagyis a lakott helyek neveiről. Mivel a konferencia elmaradt — az akkori hatóságok nem engedélyezték —, az előadás anyaga az íróasztalfiókban maradt. Ez a cikk tehát kísérlet arra, hogy törlesszük adósságunkat ennek a sajátos vidéknek.

² Žr. Valsonokas R. Klaipėdos problema. K., 1932. P. 35—42.

³ Žr. Sembritzki J. Geschichte der königlich preussischen See- und Handelsstadt Memel. 2. Auflage. Memel, 1926. T. 2. S. 54—55.

⁴ Žr. Valsonokas R. Min. veik. P. 38.

152

A Német Lovagrenddel kötött szerződés értelmében ezt a területet átengedték a Livóniai Rendnek. E ritkán lakott terület gyarmatosítására a német közigazgatás magukat a helyi lakosokat — a kurókat és a žemaitokat — használta fel. A. Salys a žemait nyelvjárásról szóló disszertációjában azt állítja, hogy Klaipėda környékén a Rend megérkezése előtt (a 13. században) kurók éltek, és csak később jelentek meg ezen a területen jövevények: a 14. század körül Livóniából, a 16. század körül pedig Litvániából érkező telepesek⁵. K. Būga feltételezése szerint az említett területen már a 7. század körül is éltek ősi kurók: „Klaipėda és Palanga tengerpartján a litvánok már nem találnak finneket, mert azokat még a litvánok északra érkezése előtt elűzhették a kurók, akik aligha érhették el a Balti-tenger partvidékét a 7. század előtt. A skandináv források csak a 9. századtól kezdik említeni a kurókat”⁶. Mindkét említett szerző történelmi dokumentumokban rögzített, kuró eredetű helynevekkel is alátámasztja gondolatait. Ezenfelül a partvidéken élő önálló balti törzsként a kurókat a 16. század végéig említik. Ezt az a körülmény is tanúsítja, hogy Albrecht herceg 1544-ben elrendelte: Rusnėre olyan papot nevezzenek ki, aki kuróul és litvánul is tud⁷.

A vidék sajátosságai ellenére — amelyeket az említett terület elszigeteltsége és az etnikai csoportok keveredése is alakított — itt a žemait helynevek rétege maradt a legnépesebb; ez a 16. században, a litvániai telepesek hullámának érkezésével (nagyjából 1500 után) jelentősen elterjedt és gyarapodott. Ezek az új helynevek — amint a lexémák is mutatják — (többnyire személynevekből származnak, vagyis a személynév többes számából (pluralia tantum), illetve képzőkkel alkotott oikonimák) — Litvánia egészének későbbi évszázadokra jellemző oikonímiáját is tükrözik.

Eredetét tekintve Klaipėda vidékének oikonímiája nem egységes. Több rétegből áll: 1) kuró, 2) litván (žemait) és 3) egy igen kis arányú porosz rétegből (csak a Nemunas alsó folyásánál). Szerkezetüket tekintve azonban ezek az oikonimák meglehetősen hasonlóak — bennük ugyanazok a szerkezeti és képzési modellek fedezhetők fel. A cikk célja e modellek áttekintése, különös tekintettel a vidék oikonímiájának legjellemzőbb képzési vonásaira.

A háború előtti évekig Klaipėda vidékén mintegy 600 oikonima volt használatban. A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint⁸ ezek a mai Klaipėdai járás Agluonėnai, Dovilai, Gargždai, Kretingalė, Priekulė, Sendvaris, Antkopčiai egy része és Lapiai környékének; a Kretingai járás Žalgiris környékének; a Šilutėi járás Jonaičiai, Juknaičiai, Katyčiai, Kintai, Natkiškiai, Pagėgiai, Rambynas, Saugos, Stoniškiai és Vilkyškiai környékének, Gaí-damas, Inkakliai, Švėkšna és Žemaičių Naumiestis környéke egy részének; a Tauragėi járás Lauksargiai és Sartininkai környéke egy részének, valamint a Jurbarkasi járás Viešvilė környékének helynevei.

I. Az oikonimák lexémái. A vidék oikonimáinak egy része köznevekből, más része tulajdonnevekből (személynevekből vagy más helynevekből) keletkezett. A köznevekből, vagyis

⁵ Žr. Salys A. Die žemaitischen Mundarten. Teil I: Geschichte des žemaitischen Sprachgebiets: Inaugural-Dissertation. K., 1930. S. 27 u. a.

⁶ Žr. Būga K. Rinktiniai raštai. V., 1961. T. 3. P. 745.

⁷ Žr. Salys A. Min. veik. P. 126.

⁸ Žr. Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas. V., 1974. D. 1; 1976. D. 2.

153

A köznevekből eredő vagy azokból képzett oikonimák a Klaipėda-vidéken nem gyakoriak (~ 13—14%). Többségük fiziográfiai és geobotanikai szakkifejezésekből, állatnevekből, helymegjelölésekből stb. képzett oikonima. Mint már említettük, a más tulajdonnevekből származó, illetve azokból képzett oikonimák között a személynevekből eredő helynevek csoportja a legnépesebb (mintegy 67%-ot tesz ki). A másik tulajdonnévi eredetű csoportot a hidronimikus oikonimák, vagyis folyó- és tónevekből képzett alakulatok alkotják. A harmadik, kis létszámú csoportba más oikonimákból képzett származékok tartoznak.

II. A Klaipėda-vidék oikonimáinak lexikai összetétele képzésük elemzésével rajzolódik ki részletesebben. Maguknak az oikonimáknak a szerkezete és képzési módjai részben egész Litvánia, különösen annak nyugati és délnyugati része állapotát is tükrözik, de sajátos vonásaik is vannak. A domináns pluralia tantum alakú oikonimák mellett — amelyekre nem térünk ki részletesebben, mivel Litvánia egész területén elterjedtek — e régióban említésre méltók a képzővel vagy előtaggal alkotott származékok (~ 24%) és az összetett alakulatok (~ 12%). Az elsődleges oikonimák száma itt igen csekély — mindössze mintegy 5%-ot tesznek ki.

1. Az elsődleges oikonimák a következőkből keletkeztek:

a) köznevekből: Alkà falu Šlu⁹ < alkà ’fatörzs, halastó’ vagy alka ’hegytetőn lévő hely, ahol áldozatokat égettek’¹⁰; Apšrūitai falu Jrb < *Apušrūitai — lehet az *Apšriotai < *Apušriotai nyelvjárási alakja (vö. A. Vanagas Apšriuotis folyónév-magyarázatával¹¹): litván apušrótas ’nyárfával benőtt’; Dercek liai*¹² falu Klp: darceplis (< lett. darva ’szurok, kátrány’ és lett. ceplis ’kemence’. — A. Sal. 127) ’szurokégető, szurokégető kemence’; Kadagýnas falu Klp < kadagýnas ’borókás’; Kiōkiai* falu Klp: lett. kākis ’csóka’ (A. Sal. 127); Kūliai falu Klp: litván žemaitiai kūlis, kūlỹs ’kő’; Kūlynai falu Šlu: litván kūlynas ’köves hely’; Medaliai falu Šlu: kicsinyítő alak: medālis ’kis erdő’, vö. žemaitiai medė ’erdő, rengeteg’; Naujienà korábbi falu¹³ Jrb, F 146 < naujienà ’újonnan felszántott föld, irtvány’; Pālydžiai Šilinininkai falu Šlu-beli része: litván pālydis ’olvadékvíz’; Pempynė falu Šlu < pempynė ’rossz, zsombékos hely’; Pleinė falu Šlu < pleinė ’sík terület’; Purvynas Nida városrésze < purvynas ’mocsár’; Skruzdynas Nida városrésze < skruzdynas ’hangyaboly’; Šilai Barzdūnai falu Šlu-beli része: litván šilas ’fenyves’; Ūžbaliai falu Šlu: litván ūžbalis; Ūžkopis Klišiai falu Klp-beli része: litván ūžkopis ’a dűnéken túl, a dűnék mögött lévő hely’; Ūžliekniai falu Šlu: litván ūžlieknis stb.;

⁹ A helynév (járás vagy körzet, illetve korábbi megye vagy járás) rövidített alakja; a rövidítések jegyzéke a cikk végén található.

¹⁰ Az idézőjelben magyarázattal ellátott, köznyelvi litván szavak az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” (I—XIV) köteteiből és szótári cédulaanyagából, illetve a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” (V, 1972) című szótárból származnak.

¹¹ Žr. Vanagas A. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. V., 1981. P. 45—46 (toliau tekste — A. Van. ir puslapis).

¹² A helynév jobb oldalán álló csillag a kurš eredetű helyneveket jelöli — azokat, amelyeket K. Būga és A. Salys kuršnak tart (vö. Būga K. Rinktiniai raštai. V., 1961. T. 3. P. 231—245 (a továbbiakban — K. Būga és oldalszám); Salys A. Die zemaitischen Mundarten. Teil. I. P. 127—129 (a továbbiakban — A. Sal. és oldalszám).

¹³ A már nem használatos oikonimák — „korábbi falu” — a Litván Nyelvi Intézet Névtani Cédulatárából és más forrásokból származnak, nevezetesen: Fenzlau W. Die deutschen Formen litauischen Orts- und Personennamen des Memelgebiets. Halle / Saale, 1936 (a szövegben — F és oldalszám) és Kalvaitis V. Lietuviškų vardų klėtelė. Tilžė, 1910 (a továbbiakban — V. Kalv. és oldalszám).

154

b) víznevekből: Atmatà egykori falu Šlu, F 139 < Atmatà folyó Rsn; Dituva falu Klp < *Dituva (> Ditupė¹⁴) folyó Prk; Drėverna falu Klp < Drėverna folyó Prk; Eketė (|| Ekečiai — K. Būga 234) egykori birtok Klp < Eketė folyó Klp; Minija falu Šlu < Minija folyó; Oplankyš falu Trg < Oplankyš tó Pgg; Pakalnė egykori falu Šlu, F 10, 22, 140 < Pakalnė folyó Rsn; Rūšnė kisváros Šlu < Rūšnė folyó Rsn; Skirvytė egykori falu Šlu < Skirvytė folyó Rsn; Smeltė Klaipėda külvárosa < Smeltė folyó Klp; Šyšà falu Šlu < Šyšà folyó Šlu; Viešvilė kisváros Jrb < Viešvilė¹⁵ folyó Vš; Vorušnė egykori falu Šlu, F 43, 138 < Vorušnė folyó Rsn stb. Ezek közé feltehetően a Köpök templomdombjának Nida nevét is fel kell venni, amelyet a nyelvészek az indoeurópai *heid-, *hnid- „folyni” gyökből származó, „folyás, áramlás” jelentésű szavakkal hoznak kapcsolatba; ezt e gyök más, Litvánián kívüli helynevei is alátámasztják: porosz Nyda, Neyde folyó, lett Nida falu és láp, Niedin-ezers tó (vö. K. Būga 241, A. Van. 230 stb.);

c) személynevekből: Bruzdeilýnas falu Klp < Bruzdeilýnas¹⁶; Külberkis egykori falu Šlu < Külberkis; Klaipėda város < *Klaipėda¹⁷, vö. *Klaipėdaitis (Klaipėdatis, Kleipa, Kleipėdžus — V. Kalv. 12), továbbá Kleipėdžiai egykori falu a Gastai plébánián.

2. E vidék származékos lakotttelepülés-neveiből sokkal több van, mint az elsődleges oikonimákból (kb. 25%). A végződéses képződmények száma igen csekély:

a) köznevekből: Išlužė egykori falu Šlu: litván išlužà „ami kitört, letört, széltörésből származó törmelék”; Karklė falu Klp: litván karklas „fűz”; Muižė* falu Šlu: lett muiža „birtok”; Pryčmai* falu Šlu < Priečimai: lett prieca „szerencse; szerencsés esemény, történés” (vö. A. Sal. 128; továbbá vö. Prec-aitis személynév — V. Kalv. 15); Stragnai* falu Klp: lett stragna, stragnis „mocsár” (A. Sal. 129; K. Būga 241); Žagatai* falu Šlu: lett žagata „szarka” (A. Sal. 129); Žardė falu Klp, amelyet K. Būga szintén kurš eredetűnek tartott (< Sarde — K. Būga 284): litván žardis „állatok számára bekerített hely”, žardas „rudakból készített kerítés”, lett žards „kerítés” (vö. még a Klp-ból származó Žard-ininkas személynév stb.);

b) víznevekből: Aukštumalai* falu Šlu: Aukštumala folyó Šlu; Birbintai egykori falu Pgg: Birbintė folyó Pgg; Gilándžiai egykori falu Trg: Gilándė folyó Pgg; Grābupiai falu Šlu: Grābupė folyó Šlu; Lankupiai falu Klp: Lankupė folyó Prk; Srebālės egykori falu Klp: Srebālė folyó Klp stb.

A képzős származékokról elmondható, hogy — amint már említettük — Litvánia nyugati részének szóalkotási modelljeit tükrözik¹⁸.

¹⁴ Lásd Vanagas A. i. m. 88. o.

¹⁵ A. Salys szerint e helynév alakja újabb, később keletkezett a régi porosz Wawswille formából (lásd Salys A. i. m. 121. o.); a Vieš- kezdetű alakról, amelyet a litván viešmuo „patak, csermely” szóval hoznak kapcsolatba, lásd A. Van. 378—379.

¹⁶ Azok a személynevek, amelyek mellett nincs forrás megadva, a „Lietuvių pavardžių žodynas” című műből származnak (V., 1985. 1. köt.; 1989. 2. köt.).

¹⁷ E helynév eredetét P. Skardžius is így magyarázza — lásd Skardžius P. [Rec.:] M. Durys. Kalbos mokslo pagrindai // Archivum Philologicum. 1930. T. 1. P. 207—208. E oikonima eredetére más magyarázatok is vannak: K. Būga a Klaip-ėda helynevet összetettnek tekintette — a kurš klāips „kenyércipó” és az -ėda elemből (az ėsti, ėda „enni” szóból) (lásd K. Būga 209); J. Endzelynas szintén összetettnek tartotta a helynevet: Klai-pėda, a lett klajs „sima” és a görög pedōn „föld” szóval hozva kapcsolatba (lásd Mülenbach K. Latviešu valodas vārdnīca. Rīga, 1925—1927. T. 2. P. 209).

¹⁸ Vö. Razmukaitė M. Būdingesnės Lietuvos TSR oikonimų darybos priesagos // Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A ser. 1989. T. 3(108). P. 139—141, 145.

155

a) Az -ėnai képzővel alkotott oikonimák itt többnyire hidronimákból származnak: Agluon-ėnai falu Klp: Agluonà folyó Prk; Báltup-ėnai falu Šlu: Báltupis folyó Pgg; Bit-ėnai falu Šlu: Bitė folyó Pgg; Kazik-ėnai falu Jrb < Kasikėnai F 8: Kašikas folyó Vš; Kreiv-ėnai falu Trg: Kreivė folyó Pgg; Lump-ėnai falu Šlu: Lumpė folyó Pgg; Piktup-ėnai falu Šlu: Piktupė folyó Pgg stb.; néhány appellatívumi képzés is előfordul: Sod-ėnai falu Šlu: lit. sodà „falu”; Šil-ėnai falu Klp: lit. šìlas;

b) az -iškė, -iškiai képzővel alkotott nevek többnyire személynevekből származnak: Berčait-iškė egykori falu Klp: Berčaitis; Brač-iškė egykori falu Prk, F 91: Brãčas; Bübl-iškė falu Šlu: Büblỹs; Dump-iškė egykori falu Klp: Dumpỹs; Jogut-iškė falu Klp: Jogùtis; Jōn-iškė egykori falu Klp, F 42, 121: Jōnas; Kálvait-iškė egykori falu Klp: Kálvaitis; Klēm-iškė falu Klp: Klēmas; Rùmp-iškė egykori major Klp, F 10, 36, 121: Rùmpis; Žiōbr-iškė egykori falu Klp: Žiōbris; Adōm-iškiai falu Šlu: Adōmas; Beinor-iškiai falu Klp: Beinoras; Endr-iškiai falu Šlu: Endrỹs; Gaigal-iškiai egykori falu Klp: Gaigalas; Gail-iškiai település Šlu: Gailius; Joč-įškiai egykori falu Prk, F 91: Jočỹs; Jōn-iškiai egykori falu Prk, F 12: Jōnas; Kāspar-iškiai falu Klp: Kāsparas; Mōc-iškiai falu Šlu: Mocỹs, Mōcius; Mazūr-iškiai falu Klp: Mazūras; Vēver-iškiai egykori Vēver-iškiai¹⁹ falu Klp: lett vēveris „szövő” (A. Sal. 129), vö. a litván személynévvel: Veverys stb.; néhány név hidronimából is származik: Akmen-iškiai falu Šlu: Akmenà folyó Rsn; Eisrav-iškiai falu Šlu: Eisrava folyó Pgg; Vilk-yškiai¹⁹ kisváros Šlu: *Vilkija > Vilka folyó Pgg;

c) az -ininkai képzővel, appellatívumokból²⁰: Bėrš-tininkai falu Šlu < *Beržt-ininkai: lit. beržta „nyíres talaj, ahol nyírfák nőnek”; Gránd-ininkai || Grénd-ininkai egykori falu Šlu: lit. grandà „padló”, grìndas „hídpadló; fa padló” (vö. grénd-ymas, porosz víznév: Grindos, lett víznév: Grynde)²¹; Kūpst-ininkai egykori falu Tlž: lit. kūpstas; Lāuž-ininkai falu Trg: lit. lāužas „öreg, roskatag faház”; Pēlk-ininkai egykori falu Šlu: lit. pēlkė; Pēmp-ininkai Klaipėda városának egykori része: lit. pēmpė; Rag-ininkai egykori falu Šlu: lit. rãgas (lett rags) „a tengerbe benyúló hegyes földnyelv...”; Rūpūž-ininkai egykori falu Klp: lit. rūpūžė; Smal-ininkai város és falu Jrb: lit. smalà; Šak-ininkai falu Šlu: lit. šakà „folyó vagy tó egyik ága”; Šil-ininkai falvak Klp, Šlu: lit. šìlas; Trāk-ininkai falu Šlu: lit. trākas; Versm-ininkai falu Šlu: lit. versmė „forrás”; Vēž-ininkai falu Šlu: lit. vēžỹs „páncélos, ollós víziállat” stb.; folyónevekből: Bãukšt-ininkai falu Klp: Bãukštė folyó Klp; Gēg-ininkai falu Šlu: Gēgė folyó Pgg; Verž-ininkai falu Šlu: Vēržas folyó Pgg stb.

¹⁹ E magyarázat mellett — Vilk-yškiai: *Vilkija > Vilka folyó — lásd Razmukaitė M. Priesaginių darybos Lietuvos TSR gyvenamųjų vietų vardai iš hidronimų // Lietuvių onomastikos tyrinėjimai: Lietuvių kalbotyros klausimai. 1981. T. 21. P. 203. Létezik másik magyarázat is — Vilk-yškiai: Vilkija kisváros — lásd Vanagas A. Jotyškiai, Rikỹškiai, Vilkỹškiai, Zapyškis // Kalbos kultūra. 1967. Sąs. 12. P. 52. Vö. még Skardžius P. [Rec.:] M. Durys. Kalbos mokslo pagrindai // Archivum Philologicum. 1930. T. 1. P. 209.

²⁰ Ezzel a képzővel (vö. még -ėnai) az oikonimák itt elsősorban a lakosok foglalkozásuk, lakóhelyük, illetve területi, fiziográfiai és egyéb jellemzőik szerinti megnevezésével keletkeztek — vö. Razmukaitė M. Apeliatyviniai priesaginės darybos Lietuvos TSR oikonimai // Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A. Ser. 1988. T. 3(104). P. 89. Vö. még Grinaveckis V. Karklė ir Karklininkai // Kalbos kultūra. 1965. Sąs. 8. P. 54.

²¹ Lásd még Vanagas A. Min. veik. P. 122.

156

Más képzőkkel egy-egy származékot jegyeztek fel: -ava képzővel (hidronimákból): Jūr-ava falu Jrb: Jūra folyó Trg; -ainys képzővel: Opst-ainys (|| Opst-ainiai falu < *Apstanys) falu Šlu: Apstà folyó Pgg²²; -ija képzővel (személynevekből): Luž-ija egykori falu Klp: Lužà személynév; Šiepar-iją egykori falu Klp: Šieparỹs, vö. Šeparis (lásd); -inė, -utė képzővel (appellatívumokból): Graũm-inė (|| Griaũm-inė) falu Klp: lit. graumuõ „az erdő mélye, sűrűség; sötét, mocsaras hely az erdőben”; Smuk-utė falu Šlu: lit. smukùs „ingoványos, süppedős”, Šil-utė város és falu Šlu: lit. šìlas;

d) az -alė, -eliai, -ėliai képzővel alkotott oikonimák más oikonimákból származnak: Kreting-alė falu Klp — vö. Kretingà város; Strazd-ėliai falu Šlu — vö. Strazdaĩ falu Šlu; Triuš-ėliai egykori falu Klp — vö. Triušiaĩ falu Klp; Dėkint-ėliai falu Šlu — vö. Dėkintaĩ falu Šlu; Gibĩš-ėliai falu Klp — vö. Gibĩšiai egykori falu Klp; Opstain-ėliai falu Šlu — vö. Opstainỹs || Opstainiai falu Šlu; Pilvar-ėliai egykori falu Šlu — vö. Pilvariaĩ egykori falu Šlu; Sakūt-ėliai falu Šlu — vö. Sakūčiaĩ falu Šlu; Šėlen-ėliai falu Klp — vö. Šėlenai falu Klp; Žagmant-ėliai falu Šlu — vö. Žagmantai falu Šlu stb.

3. Itt nagyon kevés az előtaggal képzett név; jellemző rájuk, hogy szinte mind hidronimákból származik: Ant-leičiai (|| Ãnt-leičiai — F 123) falu Šlu, Pã-leičiai falu Šlu: Leitė folyó Šlu és ant-, pa- előtag; Ãnt-šyšiai falu Šlu, Pã-šyšiai falu Šlu: Šyšà folyó Šlu és ant-, pa- előtag; Ãnt-švenčiai falu Jrb: Šventóji (> *Šventa) folyó Smalininkai és ant- előtag; Pa-gėgiai város és falu Šlu: Gėgė folyó Pgg és pa- előtag; Pã-geldyniai falu Šlu: Gėldynė tó Pgg és pa- előtag; Pã-kamonai falu Šlu, Ūž-kamonai falu Šlu: Kãmona folyó Pgg és pa-, už- előtag; Pa-luñpiai falu Šlu: Luñpė folyó Pgg és pa- előtag; Pã-šalteikiai Dvylai falurész Klp: Šalteikė folyó Šv és pa- előtag; Pã-šusčiai falu Šlu: Šùstė, Šùstis folyók Šlu; Pa-vilkiai falu Šlu: Vìlka, Vìlkė folyók Pgg és pa- előtag; Ūž-bi čiai egykori falu Šlu: Bitė folyó Pgg és už- előtag; Ūž-kulmeniai egykori falu Šlu, F 143: Kulmenà folyó Pgg és už- előtag; Ūž-pirdžiai egykori falu Šlu: Pìrdė folyó Pgg és už- előtag, valamint még néhány hasonló.

4. E területre jellemzőek a két elemből, illetve tőből összetétellel alkotott oikonimák. Az elemek változatosak, és többféleképpen kapcsolódnak össze:

1) mindkét komponens tulajdonnév: Kamš-vilkiai egykori falu Klp, F 145 < *Kamšt-vilkiai, amely a *Kamšt-pav ilkiai alakból származik (vö. német Kamspowilken), vagyis a Kamščiai és Pavilkiai oikonimákból (vö. F 145);

2) az egyik komponens tulajdonnév (személynév, helynév), a másik appellatívum (többnyire helymegjelölés): a) az első komponens személynév vagy személymegnevezés: Būdel-kiemis falu Klp: *Budelis (vö. Budel-skis), Būdelis személynév (vö. még lit. būdelis „ördög, manó; rém, madárijesztő”) és lit. kiẽmas; Mediš-kiemiai falu Šlu: *Medišius vagy *Medišis (vö. Mediš-aũskas) személynév és kiẽmas; Svarait-kiemis falu Šlu: Svaraitis személynév és kiẽmas; Žemait-kiemis falu Šlu: Žemaitis személynév vagy a žemaitis etnonima és kiẽmas; Kirkut-viečiai falu Šlu: Kirkutis személynév és lit. vietà; Mėtrik-viečiai (|| Mėtrik-viečiai) falu Šlu: Mėtrikas, Mėtrikis személynevek.

²² E viszonyhoz vö. Vanagas A. Min. veik. P. 44.

157

és a hely; Skers-viečiai falu Šlu: Skersỹs, Skersìs²³ családnév és hely; Kurš-laukis egykori falu Klp: Kuršis, Kuršỹs családnév, vagy a kuršis, kuršỹs etnonima és a litván laĩkas „mező”; Meiš-laukiai falu Šlu: Meišis családnév és laũkas „mező”; Šereit-laukis < Šereik-laukis²⁴ (vö. Szereiklaukis — V. Kalv. 59) falu Šlu: Šeréika, Šeréikis és laũkas „mező”; Nėmir-seta* falu Klp: Nemỹra családnév és lett sãta „udvar, birtok, tanya” (A. Sal. 128), litván Nemirà családnév — vö. Nemirai falu Šk, Nėmer-kiemis falu Gumbinė; Lūž-galiai falu Klp: Lūžà és gãlas „vég”; Dañž-giriai egykori falu Pgg: Dañžas, Dañžis és girìà „erdő”; Ridel-kalnis falu Jrb: Ridelis, Rýdelis és kálnas „hegy” stb.; b) az első komponens hidronima: Leit-giriai falu Šlu: a Leĩtė folyó Šlu és girìà „erdő”; Šyš-giriai falu Šlu: a Šyšà folyó Šlu és girìà „erdő”; Bit-meškiai egykori falu Tlž, F 28 < *Bit-miškiai (vö. Bitmiszkei — V. Kalv. 28): a Bitė folyó Pgg és mìškas „erdő”; Vilk-medžiai egykori falu Šlu: a Vilka, Vilkė folyó Pgg és mẽdė, mẽdis „erdő, rengeteg”; Meldik-laukiai falu Trg: a *Meldikis folyó > Meldik-upė²⁵ Trg és laũkas „mező”; Šyš-krantė || Šyš-krantà (|| Šyšõs krantà) egykori falu Šlu, F 146; a Šyšà folyó Šlu és krántas, nyj. kránta „part”; Gilánd-viršiai falu Šlu || Gilándvir-žiai F 85: a Gilándė folyó Pgg és vìršus „felső rész”, vagy viržiai (vö. F 85);

3) az első komponens melléknév, a második helynév: Aukšt-vilkiai falu Trg: áukštas „magas” és a Vilka, Vilkė folyó Pgg; Auž-kýkiai falu Šlu < *Aukšt-kykiai (vö. Auksztykkei — V. Kalv. 26): áukštas „magas” és *Kykai (vö. Kykuczei falu — V. Kalv. 42), Kikas, Kikūtis családnév; Kykutis (V. Kalv. 13); Nau-stremėniai falu Šlu < *Nauj-stremėniai: naũjas „új” és a Stremėniai falu Šlu; Naũ-stubriai falu Šlu < *Nauj-stubriai: naũjas „új” és a Stubriai falu Šlu stb.;

4) mindkét komponens közszó: a) az első komponens melléknév, a második köznév: Aukšt-kiemiai falu Klp: áukštas „magas” és kiẽmas „udvar”; Aukšt-a-gãlis²⁶ Smalininkai egyik része Jrb: áukštas „magas” és gãlas „vég”; Auš-giriai falu Šlu < *Aukšt-giriai (vö. Auszgirei || Auksztgirei — V. Kalv. 26): áukštas „magas” és girìà „erdő”; Did-šil̃ai falu Šlu: dìdis „nagy” és šìlas „fenyves”; Druñ-šil̃ai falu Šlu: drunùs „elhagyatott, unalmas” és šìlas „fenyves”; Plýn-šilė Derceklių egyik része Klp: plýnas „kopár” és šìlas „fenyves”; Šlãp-šilė falu Klp: šlãpias „nedves” és šìlas „fenyves”; Juod-krantė falu Šlu: júodas „fekete” és krántas, nyj. kránta „part”; Juod-pjauniai Šilutė egyik része: júodas „fekete” és pjaunỹs „cserjékkel benőtt, kaszálható mocsár,...” (vö. Pjauniai folyó NmŽ); Meln-rãgė* egykori falu, ma Klaipėda elővárosa (< Mel(n)raga): lett melns „fekete” és lett rags „szarv” (A. Sal. 128); Nauj-ã-dvaris egykori falu és birtok Klp, Naũ-dvaris falu Jrb: naũjas „új” és dvãras „birtok”; Naũ-malūnis külterületi település Jrb < *Nauj-malūnis: naũjas „új” és malūnas „malom”; Naujã-pieviai falu Šlu: naũjas „új” és pieva „rét”; Raudón-dvaris falu Šlu: raudónas „vörös” és dvãras „birtok”; Žal-

²³ De vö. Skersvietaitis (< *Skersvietis) családnév; ez arra utalhat, hogy az oikonima a Skersvietis családnévből ered. Vö. még a régió más helyneveivel is: Būd-viečiai falu Klp — vö. Būdà családnév, de a Būd-vietis családnév is; Din-viečiai falu Klp — vö. Dinius családnév, de a Dinvietis családnév is; Šiaud-viečiai || Šiaud-vyčiai falu Šlu — vö. Šiaud-aitis családnév, de a Šiaudvytis családnév is; ez arra enged következtetni, hogy az utóbbi oikonymák nem összetételek, hanem a megfelelő családnevek többes számából alkotott pluralia tantum alakok is lehetnek (bár az is feltehető, hogy ezek a két tövű összetett családnevek másodlagosak, és később, az oikonimából keletkeztek).

²⁴ Régi adatokban rögzített alakok: Sarecka (XIII. sz.), Schreygklauc (1540), Sareibe (1344) — „természetesen Sareike-ként kell olvasni” (A. Sal.) 121.

²⁵ Vö. Vanagas A. Min. i. m. 209. o.

²⁶ Az összetételalkotási módok közül néhány dominál — kötőhangzóval és anélkül.

158

-iu-pieviai falu Šlu: zöld és rét stb.; b) mindkét tag köznév: Griež-pelkiai falu Trg: griežė „haris” és pélkė; Kov-giriai falu Šlu: kóvas „a varjúfélék családjába tartozó madár” és erdő; Miš-galiai (|| Mišk-u-galiai) || Mėž-galiai egykori falu Šlu, F 140: litván miškas, lett mežs „erdő” és gālas: Pur-maliai* falu Klp (< * Purv-maliai): lett purvs „mocsár, ingovány, láp” és lett mala „part, vidék, perem” (A. Sal. 128, de vö. litván személynév: Purmalis); Stumbr-a-giriai falu Šlu: stùmbras és giria; Strazd-a-baliai egykori falu Tlž, F 146: strázdas és balà; Vaid-baliai egykori falu Rg, F 146: (?) vaidas „kísértet, fantom, lidérc” és balà (vö. Vaid-balė Svedasai melletti falu — A. Van. 358); Taur-a-laukis || Taūr-laukis falu Klp: taūras (vö. még a személynevet: Taūras) és laukas; Vilk-daubis falu Jrb: vilkas és daubà; Žagát-purviai* falu Šlu: lett žagata „szarka” és lett purvs „ingovány, mocsár” (A. Sal. 129); Smal-a-daržis vö. Jrb: smalà (de vö. smālis, smalÿs „ördög, gonosz”, litván személynevek: Smalÿs, Smālis, Smalius < smālius „kátrányégető”) és daržas; Žārd-viečiai falu Šlu: litván žārdas „karókból készült szárítóállvány”, lett žārds „szárítóállvány” (vö. még a Klp-ből származó személynevet: Žārd-ininkas) és hely stb. Az összetett helynevek között említendő még néhány olyan oikonima is, amelynek második tagja var-: Leit-variai egykori falu Šlu (: Leitė folyó); Pil-variai (|| Pil-varai) egykori falu Šlu (vö. pilvė „mocsár, iszapos terület”, de vö. a személynevet: Pilwarys — V. Kalv. 15); Plauš-variai falu Šlu (egykori Plauszware — V. Kalv. 52) (vö. plaušà, plaušos „sás, sásfélék”). Talán ezek rétnevekkel összefüggő oikonimák; a második taghoz vö. Vārės rét Pgg-ben és számos más, egész Litvániából adatolt, a var- gyökű mikrotoponimát, amelyek valószínűleg a litván vāras „kerítés készítésére szolgáló rúd” szóval kapcsolatosak (vö. még A. Van. 362).

5. A korábban említett, személynevek többes számából képzett oikonimák, az úgynevezett többes számú alakok közül érdemes figyelmet fordítani azokra, amelyek kizárólag ebben a régióban adatolt személynevekből erednek: 1a) -aitis²⁷ képzővel: Endrikaičiai falu Šlu: Endrikaitis; Kálvaičiai falu Šlu: Kálvaitis; Mantviláičiai falu Šlu: Mantvilaitis; Piklučiai falu Šlu: *Piklaitis, vö. Piktatis (V. Kalv. 15); Sokáičiai falu Šlu: Sokáitis; Šeputáičiai falu Šlu: Šeputaitis; Vėláičiai falu Šlu: Vėlaitis stb.; 1b) egyéb, kevésbé jellemző személynévképzőkkel (-ūnas, -ėnas, -elis, -ulis, -utis (-ūtis)²⁷): Barzdūnai falu Šlu: Barzdūnas; Kuršėliai falu Klp: Kuršėlis (vagy kuršėlis etnikai kicsinyítő alak); kuršėlis); Anduliai egykori falu Klp: Andulys, lett Andulis; Endruliai egykori falu Šlu: Endrulis; Ginduliai falu Klp: Gindulis; Jogučiai egykori falu Klp, F 129: Jogūtis; Raukučiai egykori falu Šlu: Raukutis; Sakūčiai falu Šlu (|| Sakuočiai — F 45): *Sakūtis, vö. Sakuotis, Sakūtis stb.; 2) régi kéttagú személynevekből: Dovilāi falu Klp: Do-vilas; Domantai egykori falu Klp, F 41: Dō-mantas; Minjotai falu Šlu: Min-jotas; Sudmantai falu Klp: Sūd-mantas; 3) egyéb összetett személynevekből: Klausmýliai falu Klp: *Klaus-mylius < Klausas és Mylius F 149, vö. Milius, Milis; Labōtakiai egykori falu Klp, F 134: Labōt-akis; Laukžemiai falu Klp: Lauk-žemis, Lauk-žemÿs; Macmožūrai egykori falu Klp, F 43, 132: *Mac-mozūras < Māčas, Macÿs és Mozūras (vagy etnikai mozūras); Macviėliai falu Klp (Vaidaugai falu régi neve): *Mac-vielius < Māčas, Macÿs és Vielius (vö. F 132), vö. Mac-vilas; Miš-

²⁷ E személynévi képzők elterjedéséről lásd Maciejauskienė V. Lietuvių asmenvardžių priesagų paplitimas XVII a. // Lietuvių arealinės lingvistikos klausimai: Lietuvių kalbotyros klausimai. 1977. T. 17. P. 159—168. Lásd még Fenzlau W. Op. cit. S. 112, 114—120.

159

petriai egykori falu Šlu, F 125: *Miš-petris, vö. Miszpéteris V. Kalv. 14 < Miš és Pėtras (vagy Pėteris); Oksli̇̄ndžiai falu Šlu: *Oksl-lindis < *Oksl-indžius < Ōksas és Li̇̄ndžius, Lindė; Piktožiai falu Klp: *Pikt-ožis < Piktys és Ožys, továbbá vö. Piktuižis; Rupkalviai falu Šlu: Rūp-kalvis, Rup-kalvys; Sausgalviai falu Šlu: *Saus-galvis, *Saus-galvys < száraz és fej, vö. személynév Sausỹs, Sauskõjus; Šūnpetriai egykori falu Klp: *Šun-petris, vö. Szun-petris V. Kalv. 18; Šilmeižiai falu Šlu: *Šil-meižis, vö. Szil-meižis V. Kalv. 17; Trāksėdžiai²⁸ falu Šlu: *Trak-sėdis, *Trak-sėdys, vö. Traksedys V. Kalv. 18, Trakys; Vaiženčiai egykori falu Šlu, F 125 (|| Waidženczei — V. Kalv. 63): *Vaid-žentis < Vaidas és Žentys (vagy žéntas) stb.; 4) az itt rögzített egyéb egyszótagú személynevek sokfélesége: Anužiai falu Šlu: Anužỹs, Ānūžis; Barvai falu Šlu: Bārva; Blušiai egykori falu Klp, F 134: Blušys, Blušis; Bobiai egykori falu Klp, F 42: Bobys, Bobis; Birbinčiai falu Klp: Birbinčius; Dėckiai egykori falu Klp, F 126: Dėckys; Dreižiai falu Klp: Dreižius; Dvyliai falu Klp: Dvỹlius; Gibišiai egykori falu Klp: Gibišas; Gibizė V. Kalv. 10; Grobštai falu Klp: Grobšta; Kenkliai egykori falu Šlu, F 134: Kenklỹs; Kirlikai falu Šlu: Kirlikas; Kiuošiai egykori falu Klp, F 69: Kiuošỹs; Kiūpeliai falu Šlu: Kiūpelis; Klumbiȧi egykori falu Šlu: Klumbỹs; Krauleidžiai falu Šlu: Krauleidỹs; Lamšodžiai* falu Šlu: *Lamsotis, vö. Lamsatis V. Kalv. 13; Lapynai falu Šlu: Lāpy-nas; Mārtinai falu Klp: Mārtinas; Pakamorjai falu Klp: Pākamorė, Pākamoris; Reizgiai falu Šlu: Reizgỹs; Rubōkai falu Šlu: Rubokas; Rubuliai falu Krtn: Rubulis, Rubulys; Rūgaliai falu Šlu: Rūgalis; Rusliai falu Klp: Ruslỹs; Saigos falu Šlu: Saugà; Skrodliai egykori birtok Šlu: Skrodlys; Slėngiai* falu Klp: Slengys (< lett slenġis „lusta“ — A. Sal. 128); Svarai Vyžiai falu részét képező település Šlu: Svēras; Šakimiai falu Klp: Šakinis; Šat-riai falu Klp: Šatrys; Šepotai egykori falu Klp, F 136: Šėpotas; Šnaukštai falu Klp: *Šnaukšta, vö. Sz­naugsta V. Kalv. 18, Šniaukšta; Timsriai falu Šlu: Timsrys; Triūšiai falu Klp: Triūšis; Žeigiai* falu Klp: Žeigis; Žiobriai falu Klp: Žiobrys stb.

III. 1. Visszatérve a Klaipėda-vidék kur eredetű, napjainkig fennmaradt oikonimáihoz, meg kell jegyezni, hogy némelyikük litvánosodott, azaz litván képzési és egyéb vonásokat vett fel. Néhányat közülük A. Salys kur személynevekkel vagy személyeket jelölő nevekkel hozott összefüggésbe (vö. A. Sal. 127—129): Armalėnai falu Šlu < Ermalėnai (németül Hermannlöhen): Hermanni Lell személynév: lett liel̦s „nagy”; Blūmčiai (|| Macblyčiai)* falu Šlu: *Blūmčis < *Blųžmacis, vö. litván személynév Blýžà (lett Blīda, litván Blinda — A. Sal. 128) és a Mācas, Mačys személynevek; Lābrenc- iškė birtok Klp: litván személynév Lābrencas, lett Labrencis A. Sal. 127; Letūkai falu Klp < Leitukai: lett leitis „litván”; Liaunai falu Klp. < Liauniejȧi: lett Jauns „gonosz, zły duch”; Lyveriai falu Klp: lett līveris „csavargó, kóborló” (vö. litván személynevek Lỹveris, Lyverys); Priekulė falu Klp: Lucas Prekoll személynév (vö. továbbá lett Priekule helynév Duzarės körzetében); Suvernai falu Šlu < Suwehnen: Suwens személynév: lett

²⁸ K. Būga ezt a helynevet összetettnek tartja: Trak-sėdžiai, a második -sėdei komponens miatt, amely nemcsak a žemaitiai, hanem a lettországi Kurzeme területén is ismert — kur eredetűnek (lásd K. Būga 418). A név etimológiájáról (trākas + sėd- tövek) lásd még Vanagas A. Dėl kai kurių Lietuvos vietų vardų etimologijų // Lietuvių kalbotyros klausimai. 1963. T. 6. P. 331.

160

suvėns „disznó” (vö. továbbá lett Suwene, Swenen folyó²⁹); Scėnčelė falu Klp — litvánul *Švankelė lenne (A. Sal. 129), vagy *Švenkelė (K. Būga 245) stb.³⁰

- A kurusok jelenlétét ezen a litván tengerparti vidéken az etnonimával kuršis, kuršys, kuršiai: Kuršiai egykori falu Klp, A. Sal. 129, Kuršėliai falu Klp, Kurš-laukis egykori falu Klp, továbbá a Šilutė körzet egykori falunevei is tanúsítják: Matz-kuhren (ma Maci-kai), Stepon-kuhren (ma Stoniškiai) (vö. A. Sal. 129).

2. Az úgynevezett porosz, pontosabban a skalv nyelvi szubsztrátumból, amely a Nemunas alsó folyásánál kimutatható, A. Salys az említett disszertációban a régi forrásokból csupán néhány oikonimát közölt: Pleik-iškiai egykori falu Tilž, F 54 < régi Plekisken (vö. litván plėikė „kis földdarab… alacsony növésű, kopár, üres”, litván Pleik(is), Pleikỹs személynevek, lett pleikis „kopasz nő, kopasz férfi”); a korábban említett Šereit-laukis (< *Šereik-laukis) falu Šlu (vö. 158. o.) és Vieš-vilė kisváros Jrb (vö. 155. o.).

IV. A Klaipėda-vidék oikonímiájának, valamint jellegzetesebb lexikai és szerkezeti sajátosságainak áttekintése után a következő következtetéseket vonhatjuk le:

1. Eredet szerint a lexémák a következőképpen különülnek el: a) az appellatív oikonimákat alkotó lexémák leggyakrabban különféle helyek megnevezéseivel kapcsolatosak: mocsár, nedves rét, láp, lett purvs „ingovány, mocsár”, rāgas (lett rags) „a tengerbe benyúló hegyes földterület,... félsziget,...”, trākas, šilas, žardis „állatok számára bekerített hely” (vagy žārdas, lett žards „szénarakás”) stb.; b) a sajátos személynevek egy része csak ebben a régióban elterjedt.

2. Képzésük szerint — a Litvánia egész területén elterjedt, túlsúlyban lévő pluralia tantum alakoktól eltekintve — az oikonimák képzésére az affixális (szuffixumos és prefixumos), valamint az összetételes mód jellemző. Ez utóbbi, vagyis a szavak összetételével történő képzés többek között arra is utalhat, hogy a német (esetleg porosz?) nyelv jelentősebb hatást gyakorolt a vidék oikonímiájára, hiszen abban a helynevek képzésében a szóösszetétel domináns³¹.

RÖVIDÍTÉSEK

Grg — Gargždai (környék, egykori járás) Rsn — Rūsnė (környék, egykori járás) Kin — Kintai (környék, egykori járás) Šk — Šakiai (járás) Klp — Klaipėda (járás, egykori megye) Šlu — Šilutė (járás, egykori megye) Krtn — Kretinga (járás) Šv — Švėkšna (környék) Nmž — Žemaičių Naumiestis (környék) Tilž — Tilžė (egykori járás) Pgg — Pagėgiai (környék, egykori járás) Trg — Tauragė (járás, egykori megye) Prk — Priekulė (környék, egykori járás) Vš — Viešvilė (környék, egykori járás) Rg — Ragainė (egykori járás)

²⁹ Lásd: Vanagas A. Min. mű. 321. o.

³⁰ K. Būga a vidék további oikonimáit is kuršinak tartotta: Eketė, Gargždai, Grėž-pėlkiai, Kalotė, Minija, Žardė stb.; A. Salys szavaival élve, valamennyi olyan, žemait eredetű helynevet, amelynek megfelelője megtalálható Lettország egykori Kur-földjének területén (lásd A. Sal. 29).

³¹ Žr. Никонов В. А. Славянский топонимический тип // Географические названия. М., 1962. С. 20.

11. Lietuvių kalbotyros klausimai, XXXI

161

Klaipėda (Memel-vidék) oikonímiája

Összefoglalás

A cikk Klaipėda vidékének oikonímiáját vizsgálja; tárgyalja annak lexikai és strukturális sajátosságait, valamint az oikonimák képzésének főbb jellemzőit.

Az oikonimák képzésének egyértelműbb esetei:

a) az -ininkai, -ėnai képzők az oikonimák képzővel való képzésében;

b) az összetétel módja (több lexémából).