LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXV (1995)

LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS TYRINĖJIMAI

Az élőbeszédből

A nyelvjárásokból

A népnyelvből

Kazimieras PAKALKA

A Daugėliškis nyelvjárás beszédigéinek (verba dicendi) szótára

A Daugėliškis¹ nyelvjárás a keleti aukštaitiai dzūk nyelvjárásokhoz (vilniškiai) tartozik. A nyelvjárás minden szempontból jelentős a litván nyelvtudomány számára, mivel úgy fejlődött, hogy alig érte a köznyelv hatása. Z. Zinkevičius véleménye szerint a nyelvek kölcsönhatásának törvényszerűségeit leginkább a keleti peremvidékeken lehet vizsgálni, ahol a nyelvek keveredésének és eltűnésének mindenféle fázisa megtalálható (Zinkevičius 1966: 29).

A Daugėliškis nyelvjárás fonetikáját és morfológiáját röviden Mykolas Šuminas, a Vilniusi Egyetem végzett hallgatója, Daugėliškis szülötte írta le diplomamunkájában (1951).

E nyelvjárás szókincsét mindeddig külön nem vizsgálták. A tudományos „Litván nyelv szótára” első kötetétől kezdve számos Daugėliškisből és a szomszédos plébániákból származó szót tartalmaz. E sorok szerzője 1948 óta mintegy 14 ezer cédulát adott át a szótárnak, amelyeken anyanyelvjárásának szavai és használati példái szerepelnek.

Napjainkban a Daugėliškis nyelvjárás a Vilnius-vidék többi nyelvjárásához hasonlóan gyorsan eltűnik, az emberek szókincse elszegényedik. Nyelvjárásban csak az idősebb nemzedék beszél.

A szókincs egyik fontos rétegét választottuk ki — a beszédigéket. Azokat az igéket tekintjük beszédigének, amelyek kimondásával gondolatokat, érzéseket, élményeket és véleményt fejezünk ki.

Mindeddig más litván nyelvjárások beszédigéit sem vizsgálta senki behatóbban. Az elsők között A. Juška közölt nem kevesebb mint 65 beszédigét (Juška 1922: 17—18). A litván nyelv beszédigéinek szinonimáit elsőként A. Lyberis lexikográfus csoportosította módszeresen (Lyberis 1980: 164—166). A. Lyberis nem adta meg a szinonimák földrajzi elterjedését, a jövevényszavakat pedig egyáltalán nem vette fel. A litván nyelv tematikus csoportjainak következetes rendszerét J. Paulauskas fejtette ki a „Litván nyelv szisztematikus szótárában”.

¹ Daugėliškis Ignalinától 9 km-re keletre, a Švenčionys–Vidžiai út mentén fekszik. 1939 őszén, miután a Szovjetunió megszállta a Vilnius-vidéket, Daugėliškist és a plébánia nagy részét Belaruszhoz csatolták. Ekkor a plébánia északkeleti sarkából létrehozták a Gedžiūnėliai plébániát. Anyagunk egy része e plébánia szülőfalujából, Juodalaukisból származik, ahol szüleim éltek. Történelmi szempontból Juodalaukis falu a régebbi Daugėliškis plébánia nyelvjárását képviseli.

205

Itt ábécérendben közöljük a Daugėliškis nyelvjárás beszédigéinek (verba dicendi) kis szótárát. A nyelvjárási példákat a köznyelvbe ültettük át, megőrizve morfológiai sajátosságaikat. Az igéket a „Lietuvių kalbos žodynas” című szótárban szereplő alakjukban adjuk meg, csak a tranzitivitást nem jelöljük. A címszóként szereplő igét hangsúllyal láttuk el, noha a példamondatokban ezek az igék nem mindenütt hangsúlyosak. A szélesebb körben használt igékhez az általunk gyűjtött számos példa közül csak a minimális és jellemzőbb anyagot közöljük. Saját feljegyzésű mondataink mellé nem írunk rövidítést; a „Lietuvių kalbos žodynas” nyomtatott köteteiből vett mondatok mellett az LKŽ rövidítést, a szótár kézirataiból és cédulakatalógusából vett mondatok mellett pedig az LKŽ K rövidítést tüntetjük fel.

x alàsyti, -ija, -ijo (1.² halasić, brus. галосіць)kiabál, zajong: Vaikai alàsija.

balbatúoti, -úoja, -ãvo hangutánzó. 1. érthetetlen hangokat vagy szavakat ejt ki: Vaikas jau pradėjo balbatúot. 2. fecseg: Sueję bobos ilgai balbatavo.

bambėti, bámba, -ė (-ėjo)³ hangutánzó. elégedetlenül beszél, morog, dünnyög, zsémbel: Bámba i bámba i nesliauna.

bám bterti, -na, -ė (-ėjo) hangutánzó. érthetetlenül mond, odavet: Tik bám bterė[jo] žodį i nue[jo]. I žodžio nebám bterė[jo] ana.

bárti, bãra, bãro 1. szigorúan, haragos szavakkal megtilt: Bãro bãro tėvai sūnų ažu blogus darbus. 2. visszaható. kölcsönösen szemrehányást tesznek egymásnak: Kas bá ras, tesbar’, tu nepristok. Bardamiesi nue[jo].

išbárti, išbara, išbãro szidva megfedd: Išbarau ažu škadą kaimyną sustikus. | visszaható: Išsibaraũ su brigadyrium i išėjau ravėt.

nubárti, nùbara, nubãro leszid: Nubártas, numuštas vaikas.

pabárti, pãbara, pabãro kissé megfedd, rendreutasít: Pabaraũ pabaraũ savo diedą ažu gėrimą — niekas nemačija.

subárti, sùbara, subãro 1. szidva rendreutasít: Subáro tuokart man diedukas. 2. visszaható. veszekedni kezd: Susibariau su jais i išėjau iš pirkios.

x bãžytis, -ijasi, -ijosi (brus. бажыцца) Istenhez fohászkodik, esküdözik: Motie- jyčia mylėjo dažnai bãžyties.

x bedùiti, -ùja, -ùjo (brus. бядаваць, l. biedować) panaszkodik, kesereg: Kada ji tik sustinku, anas vis bedùja.

x pabedùitipanaszkodni, panaszkodással kiönti a szívét: Va tai beda, kad kitam nemožna pabedùit.

x bliùžnyti, -ija, -ijo (l. bluźnić) trágárul beszél: Nebliužnyk šite prie vaikam.

x pabliùžnytitrágárul beszélget: Anas pabliužnija kap kada.

x pribliùžnytitrágárul összehord: Pribliužnijo visep paskudnai.

blóginti, -ina, -ino rossznak nevezni, rossznak tartani, ócsárolni: A világon senki sem ócsárolt engem.

nublógintirossznak nevezni, leszólni: Mindannyian megálltak, és Adel lovát ócsárolták.

²A rövidítések megegyeznek az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” rövidítéseivel; vaizd. — szemléletes.

³ Sakoma dvejopai: -ė ir -ėjo. Vyrauja -ė (Zinkevičius 1966: 354)

206

braizólyti, -ija, -ijo vaizd. ostobaságokat beszélni, fecsegni: A gyerekek összegyűltek braižoli-ja.

ˣ brėdyti, -ija, -ijo (brus.бредзицъ) csúnyán beszélni: Jaj, ő csúnyán beszél.

ˣ pribrėdyti csúnyákat beszélni: Amikor megérkezett, annyi csúnyaságot beszélt, hogy nem szégyellte magát.

breizgóti, -ója, -ó (--ójo)⁴ vaizd. ostobaságokat beszélni: Összevissza beszél.

breizóti, -ója, -ó (-ójo) lásd breizgoti: Miféle ember vagy te, ami a nyelvedre jön, azt mind elmondod.

burbėti, bùrba, -ė (-ėjo) vaizd. érthetetlenül beszélni, motyogni: Csak motyog magában valamit.

bùrblyti, -ija, -ijo vaizd. mérgesen beszélni, zsörtölődni: A lánya folyton zsörtölődik az anyjára.

pabùrblyti vaizd. mérgesen odaszólni, zsörtölődni egy sort: Az öreg szereti kicsit zsörtölődni.

bùrbtelti, -na, -ė (-ėjo) vaizd. mormogni egyet, odaszólni: Felém még egy szót sem mormogott.

burbuliúoti, -iúoja, -iāvo vaizd. 1. érthetetlenül beszélni, motyogni: Motyog valamit, nem értem. 2. mérgesen beszélni, zsörtölődni: Elkezdett folyton zsörtölődni vele.

ˣ burčyti, -ija, -ijo (l.burczéć) zsörtölődni, zsémbelni, motyogni: Elkezdtem Pranónak zsörtölődni. Nem lehet őket lecsendesíteni: az egyik is zsörtölődik, a másik is.

burnóti, -ója, -ó (-ójo) vaizd. mérgesen beszélni, szitkozódni: Elkezdett másokat szidni.

ˣ razsiburnóti (hibr.) vaizd. mérgesen beszélgetni, szitkozódni egyet: Amikor szitkozódik, akkor semmit sem gondol át.

ˣ bušùitis, -ùjasi, -ùjosi (brus. бушавать) hangosan, mérgesen beszélni, szidni: Ato[jo] čiūžon pir kion i bušùjas.

čiulbúoti, -úoja, -āvo vált. kedvesen beszél: Amíg szüksége van rád, csicsereg, énekel. Úgy csicsereg, mint a fülemüle.

daūžti, -ia, -ė vált. mérgesen mondani, odavágni, élesen odaszólni: Én nem vágok vissza neked, de te vágtál oda nekem először.

dróžti, -ia, -ė vált. nyilvánosan mondani, beszélni, odavágni: Beszédet mond a piacon.

išdróžti vált. kimondani, odavágni: Nem szégyellem, találkozáskor kimondom, amit csak akarok. Mindent kitálaltam.

dúoti, -da, dāvē vált. keményen mondani, szigorúan beszélni: Mi lengyelül adtuk elő.

išdúoti, -da, išdavė vált. leszidni, szidalmazni: Leszidtam a feleségemet a pletykák miatt.

ˣ džėkavoti, -oja, -o (-ojo) (brus.дзякаваць) megköszönni: Itt egyáltalán nincs miért hálálkodni.

ˣ padžėkavoti megköszönni: A koldus megköszönte az éjszakai szállást, aztán elment.

ˣ džėkavotis, -ojasi, -ojosi (szl.) gúnyolódni: Ne gúnyolódj más baján.

ˣ garbúiti, -ùja, -ùjo (hibr.) átkozódni, szidalmazni: Nem akarok vele találkozni: itt engem szidalmazott.

ˣ garòdyti, -ija, -ijo (brus. гарадзіць, rus. городить) hazudni, összevissza beszélni: Hazudozik, és nem mond igazat.

ˣ prigaròdytiösszehazudni: Taranda sok mindent összehazudik, amikor megérkezik.

⁴Kétféleképpen használatos: -ó és -ójo.

207

x gaurōnyti, -ija, -ijo (l.gawronić) hazudni: Utura szépen beszél, de sokat hazudik.

gerksėti, gérksi, -ė (-ėjo) határozószó. gyorsan és érthetetlenül (pl. zsidóul, németül) beszél: A zsidók csak hadarnak a piacon. Amit a zsidó hadar, nem értem.

gyvačiūoti, -iūoja, -iāvo határozószó. kígyónak nevezni: Miért nevez engem kígyónak? | visszaható: Egész úton szitkozódott, és kígyónak nevezte.

x gōnyti, -ija, -ijo (brus.гоницъ) szidni, elítélni, szidalmazni: Ne szidd őt ennyire.

x nugōnyti leszidni: A legényről az összes lány leszedte a keresztvizet.

gozgōti, -ōja, -ō (-ōjo) határozószó. fecsegni: Mit fecsegsz, ha semmit sem tudsz?

gráusti, -džia, -dė határozószó. dühösen beszélni: A környékünkön dühösen beszélnek róla.

grįžyti, -ija, -ijo határozószó. kellemetlenül ismételgetve beszélni: Kifogásokat keres, folyton ismételgeti.

prigryžyti fárasztóan szemrehányásokat tenni: Már megint a pénz miatt teszel nekem szemrehányást, LKŽ.

gvōti, -ja, -ō (-jo) határozószó. fecsegni, locsogni: Csak fecsegsz, fecsegsz.

imti, ima, ėme határozószó: szidni.

périmti határozószó. leteremteni: Ha újra találkozom vele, megint leteremtem.

kalbėti, kalba, -ė (-ėjo) emlékezetből elmondani (imákat): Régebben a rózsafüzért mondták. Moma, amikor hazajött a fürdőből, imádkozott a lelkekért. Imákat mondani, LKŽ.

atkalbėti lásd ažkalbėti: Kígyómarás ellen ráolvasást mond.

ažkalbėti ráolvasással meggyógyítani: Ha féreg csípi meg, ráolvasással gyógyítja.

sukalbėti emlékezetből elmondani (imákat): Letérdelve elmondja az imákat.

kalénti, -ēna, -ēno folyamatos aspektusú ige: nyomatékosan mondani; folyton ismételni, beleverni: Kalenau kalenau, hogy ezt ne csináld.

įkalénti folyamatos aspektusú ige: nyomatékosan megparancsolni, beleverni a fejébe: Inkalénau, hogy tudja.

prikalénti folyamatos aspektusú ige: nyomatékosan megmondani: Prikaléno, hogy vigyázz a gyerekre. Prikalénsiu, és megcsinálja.

kalti, kala, kãlo folyamatos aspektusú ige: folyton mondani, rábeszélni: Én csak mondogatom neki, mondogatom, de nem veszi a fejébe.

įkalti, įkala, įkālo folyamatos aspektusú ige: nyomatékosan megparancsolni: Kiskorától fogva ezt verték a fejébe. | visszaható: Inskālo azt a szót a fejébe.

x kamándavoti, -oja, -o (-ojo) (hibrid) parancsolgatni, intézkedni: Az öreg semmit sem csinál, csak parancsolgat.

kiaūlinti, -ina, -ino folyamatos aspektusú ige: disznónak nevezni, megszégyeníteni: Nem kell az embert disznónak nevezni.

iškiaūlinti folyamatos aspektusú ige: disznónak nevezni, megszégyeníteni: Meg akarom őt szidni ezért a rossz tettéért.

kláusti, -ia, -ė kérdéssel fordulni valakihez: A nagyapó találkozott velem, és útbaigazítást kért.

sukláusti érdeklődni: Anya megkérdezi a fiát, és hírt ad.

208

delirál, delirál (kliesti), -ė (-ėjo) eszméletvesztés után értelmetlen, összefüggéstelen szavakat mond; klėjoti: A beteg ember delirál. Anas serga, kliesti LKŽ.

nuklęsti valótlan dolgokat beszél: Jau Jurgis nuklędžia uturdamas.

kurti, -ia, kūrė szid.

pakurti, pākūria, pakūrė tájnyelvi megszidni, szidással rendreutasítani: A pap leszidta az asszonyt a nyelvéért.

^x kūsyti, -ija, -ijo (l. kusic) ösztönöz, rábeszél: Kitartóan biztatta, hogy jöjjön veszekedni.

^x prikūsyti rábeszél, felbujt: Mindenkinek azt mondogatta, figyelgette, mit fogok tenni.

^x kvolýti, -įja, įjo (szl.) dicsér.

^x iškvolýti megdicsér: A lányomat megdicsérte az apja.

lakštúoti, -úoja, -ávo tájnyelvi kedvesen beszél: Amíg szükséged van rá, csicsergő, kedves szavakat mond.

liepti, -ia, -ė parancsol, sürget: Parancsolj vagy ne, úgysem fog hallgatni.

lieti, -ja (lėja), -jo tájnyelvi hazudik: Nem fogod megérteni: hol igazat mond, hol hazudik.

sulieti tájnyelvi hazudik: Csak mondja, mondja, aztán itt-ott még hazudik is.

liežuviauti, -iáuna, -iávo tájnyelvi kibeszél, kibeszél valakit: Akármerre fordul, csak kibeszél másokat.

^x lōjoti, -oja, -o (-ojo) (l.lajač) szidalmaz, gyaláz: Gyalázta őt illetlen szavakkal. | visszaható: Az egész úton szidalmazta magát.

^x išlōjoti leszidalmaz, legyaláz: Először szépen beszél, aztán végül jól leszidja.

lōti, -ja, -jo tájnyelvi feleslegesen beszél, fecseg, sokat locsog: Beszél, beszél, de senki sem hallgat rá.

^x razlōti (hibr.) sokat elmesélni, kikotyogni: Mindenkinek, amit tud, azt elmeséli.

marmėti, mārma, -ė (-ėjo) kifejező. 1. érthetetlenül beszélni, motyogni: Az orra alatt magában motyog. A koldus motyogva elment. 2. kifejező. ügyetlenül beszélni, zsörtölődni: A nagymama a kemencénél mormolja az imákat.

pamarmėti kifejező. imát mondani: A koldus az ajtóban imát mormolt.

mēlstis imádkozik, imádkozott Istenhez, a szentekhez fohászkodni; imákat mondani: A mi nagyapánk hangosan imádkozott.

pasiemelsti, -džia, imádkozott imákat elmondani: A halottakért imádkozni kell.

melūoti, -úoja, -ávo tudatosan valótlant állítani: Hazudik, és még a csomókat sem tudja megkötni. Nem tudom az igazat, és hazudni sem akarok.

išsimelūoti hazugsággal kivágni magát: A tolvaj tud hazugsággal kivágni magát.

primelūoti valótlanságokat összehordani: Ő hazugságokat hordott össze nekem, én pedig mindent elhittem.

sumelūoti hazugságot mondani: Hazudott, és el is ment.

mýkelėti, -ėja, -ė (-ėjo) kifejező. nyafogni, hebegni: Mit hebegsz itt, mondd már meg egyszerre.

pamýkelėti kifejező. nyögdécselni: Hebegett valamit, de nem értettem.

209

mykti, -ia, -ė hangutánzó ige homályosan beszélni, odavetni néhány szót: Nem akarja kimondani, hát csak dünnyög.

murmeti, murma, -ė (-ėjo) hangutánzó ige elégedetlenül beszélni, morogni: Ne mondj semmit, és ne morogj rájuk. Ažpynęs mindig morog.

× narakóti, -ója, -ó (-ójo) (fehérorosz наракаць) szemrehányást tenni, vádolni, szidni: Alaptalanul szemrehányást tett nekem. Ne tegyetek nekem szemrehányást! LKŽ.

× nasipkróti, -ója, -ó (-ójo) (lengyel sprzykrzyć) szemrehányásokat tenni: A saját házában senki sem tesz neked szemrehányásokat.

× nasrugóti, -ója, -ó (-ójo) (fehérorosz наругацца) ellenségesen, ellentmondóan beszélni: Ő szeret ellenségesen beszélni. Bármit mondasz, mindig ellenszegül.

niūkti, -ia, -ė 1. beszélni, társalogni: Az öregek megálltak, és beszélgetnek. Itt az emberek nagyon furcsán beszélnek. LKŽ. Labutienė csak beszél és beszél, te meg csak hallgasd. 2. képesnek lenni arra, hogy megértesse magát: A zsidók tudtak németül beszélni.

išniūkti, -ia, išniūkė 1. egy ideig beszélni, társalogni. | példa: Nem tudunk Monikával eleget beszélgetni, mindjárt vége mindkettőnknek. Idegennel csak ül és ül — sehogy sem tud vele beszédbe elegyedni. LKŽ. 2. elmesélni: Mindent elmesélt neki.

paniūkti, -ia, paniūkė 1. beszélgetni, társalogni: Beszélgetett velem. | példa: Adott nekem egy kis időt, hogy beszélgessek vele. 2. elmesélni: Vincutė sok mindent elmesél nekem.

× razniūkti, -ia, ràzniūkė (hibrid) 1. elmesélni: Elmesélte, mi történt velem. 2. példa belelendülni a beszédbe: Ha egyszer belelendül a beszédbe, nem hagyja abba.

susiniūkti, -ia, susiniūkė megbeszélni, megegyezni: Nehéz megegyezni a menyemmel.

pasakoti, -oja, -o (-ojo) beszélni, társalogni: Nem szántam rá magam, hogy az asszonyokkal beszélgessek.

× pitavoti, -oja, -o (-ojo) (lengyel pytawac) faggatózva kérdezgetni, kihallgatni: A tanító minden gyereket kifaggatott.

× išpitavoti alaposan kikérdezni: A rendőrségen alaposan kikérdeztek, aztán elengedtek.

plepėti, plėpa, -ė (-ėjo) hangutánzó ige üresen beszélni: Az asszonyok összejöttek, és csak fecsegnek.

priplepėti, priplepa, -ė (-ėjo) hangutánzó ige összehordani mindenfélét, telebeszélni, fecsegni: Annyit beszéltek, annyi mindent fecsegtek rólam.

plepetóti, -ója, -ó (-ójo) hangutánzó ige fecsegni, csacsogni: Pranas egész nap csak fecsegett és fecsegett.

pleŕpti,-ia, -ė képletesen fecseg, locsog, összevissza beszél: Az úgy fecseg, mint egy asszony.

× razpleŕpti,-ia, ràzplerpė (hibr.) képletesen kibeszél, kifecseg: Amikor megkérdeztem, az asszony mindent kifecsegett.

plėškinti,-ina, -ino képletesen egyenesen megmond, szemébe mond.

išplėškinti képletesen egyenesen megmondani, szemébe vágni: Az asszony mindenkinek egyenesen megmondta az összejövetelen, amit tudott.

pliòpti,-ia, -ė képletesen fecseg: Járkál és mindenkinek fecseg. LKŽ.

išpliòpti,-ia, išpliopė képletesen kifecseg: Varusia mindent kifecseg, aztán még hozzá is tesz. Ő mindjárt mindenkinek kifecsegi. LKŽ.

× razsipliòpti,-ia, razsipliopė (hibr.) képletesen kifecseg: A nőnép sok mindent kifecsegett.

plioróti,-ója, -ó (-ójo) képletesen fecseg: Úgy fecseg, mint a fecsegő.

210

pliūrpti, -ia, -ė hangut. fecsegni, locsogni: Pliurpė iš pūsto pūstan.

plūšti, -ta, plūdo hangut. ostobaságokat beszélni, fecsegni: Plūšta boba.

išplūsti hangut. szidalmazni, gyalázni: Ana, mane visa gerkle išplūdo LKŽ.

suplūšti hangut. hazudni: Ot svietas suplūšta.

prasinėti, -ėja, -ė (-ėjo) gyakran kérni: Prasinė[j]au prasinė[j]au, i nenupirkai lenciūgo LKŽ.

prašyti, prašo, prašė valakihoz fordulni, hogy kapjon valamit, vagy azt kívánva, hogy valaki tegyen meg valamit: Ką te, kiaule nebūsi - pats neprašysi LKŽ. | ref.: Smerties jau Galena prašos (nebenori gyventi) LKŽ.

atprašyti nagyon kérve elérni, hogy valamit ne tegyenek meg: Atprašiau žentą, kad šitos uturkos daugiau neutur.

ažsiprašyti előre meghívni: Ažsiprašė daug berniukų, sukapojo du sūriuku (d.) LKŽ.

pravardiniuoti, -iuoja, -iavo csúfolóneveken szólítani: Jų ūlyčioj tai visi pravardiniuoti LKŽ.

puškoryti, -ija, -ijo hangut. fecsegni, locsogni: Puškōrija, ką nereikia.

pripuškoryti hangut. összefecsegni: Pripuškōrijo pripuškōrijo — klausos tik visi.

rairūoti, -úoja, -āvo hangut. fecsegni, ostobaságokat beszélni: Rairūoja i[r] rairūoja kai šimto metų senis LKŽ.

išrairūoti hangut. lassan mondani, beszélgetni: Lauksi lauksi, kolei žodį išrairūoja LKŽ.

raizgōti, -ója, -ó (-ójo) hangut. 1. ostobaságokat beszélni: Raizgōja nei šią, nei tą. 2. idegen nyelven rosszul beszélni: Raizgōja lietuviškai maskauka.

^xrakūitis, -ùjasi, -ùjosi (vö. brus. paxabaça, l. rokować się) beszélgetni, vitatkozni: Girdė[j]au, kap anies rakūjos LKŽ.

rėkauti, -auna, -avo hangosan beszélni, kiabálni, kurjongatni: Insrėkės diedas i rėkauna.

kiáltani, - kiált, -ott 1. (valakire) rákiáltani, szidni: Nagyon kiabált velem LKŽ. 2. jajgatni, panaszkodni, valamire panaszkodni: Fájdalmasan panaszkodik attól az időtől fogva.

elkiáltja magát, -ja, hangosan beszélni kezd, kiabálni, kurjongatni: A nagyapa elkiáltja magát, és kiabál.

lekiált, -ja, lekiáltott 1. visszabeszél, elkerget: Leintette a sportról LKŽ. 2. leszid: Pūkštulist leszidták.

ritkán beszél, - beszél, -t képi ritkán, lassan beszélni: A szomszédasszony ritkán beszél, mint egy ügyvéd.

ritkán mond képi ritkán kimondani: Mire Petrusia végre ritkán szól, addig nem vársz rá.

mérgesen beszél, - beszél, -t képi 1. mérgesen beszélni: Jonas talán mérgesen beszélt velem. 2. vö. veszekedni, civakodni, vitatkozni: Mindkét meny összeveszett, amikor találkoztak.

kimond, -ja, -ta képi bátran, egyenesen mondani, odavágni: Amit tudtam, azt megmondtam.

kimond képi bátran, egyenesen elmondani, odavágni: Mondd meg neki nyíltan.

211

veszekedik, -jasi (veszekedik), -josi (változat) perlekedik, szidalmazza egymást: Rėjas abu (a férj és a feleség), mint a kutyák.

riñkti, reñka, riñko kibeszél: Anas az embereket beszélte ki, rágalmazta.

^xrõdyti, -ija, -ijo (brus. радзіць, l. radzić) tanácsot ad: Én jól tanácsoltam neki, de nem hallgatott rám.

^xatrõdyti azt tanácsolja, hogy jöjjön el, küldje el: Atrõdijo hozzánk egy kereskedő tehenet.

^xažrõdyti tanácsot ad, mit tegyen: Graudenaus, miért tanácsoltad nekem, hogy oda utazzak.

^xirõdyti lásd: atrodyti: Ki mutatott téged ide hozzánk?

^xparõdyti 1. tanácsot ad, ajánl: Ajánlj nekem egy jó szabót.

2. visszaható: tanácskozik, beszélget: A feleségével mindig megbeszéli a dolgokat.

^xprirõdyti lásd: parõdyti 1: Ki ajánlotta neked ezt a kereskedőt?

^xsurõdyti 1. tanácsol: Azt tanácsolta, hogy vegyen rádiót LKŽ. 2. visszaható: megegyezik, megállapodik: Megegyeztünk, hogy Vilniusba utazunk.

sakinėti, -ėja, -ė (-ėjo) gyakran mondogat: Többször is elmondtam neki — de nem hallgatott rám.

apsakinėti elmond, elmesél: Mindenkinek elmondta — senki sem vette meg.

išsisakinėti mentegetőzik: Mindig csak mentegetőzött LKŽ.

^xrazsakinėti (hibrid) apsakinėti: Neki csak nincs mit elmesélnie.

mondani, mondja, mondta beszélni, szólni: Egyet mond, mást tesz. Anas nem hazug, mindig igazat mond. Anies šite i saką. Anas i sakąs. 2.kiejteni: A lettek a szó felét mondják. 3.parancsolni: Ezerszer is mondd — nem hallgatott rá.

atsakýti 1. információt ad a kérdésre: Egyik sem válaszolt, sem ez, sem az. 2. elutasító választ ad, visszautasít, nem ért egyet: Arra, amit kért, nemet mondott. Szűkszavúan válaszolt, megígérte.

előre megmondani előre utasítani, parancsba adni: Ažusakė, hogy melyik napon jöjjenek el.

^xelmondani (hibr.). megmondani, jelezni: Nem tudom, ki mondta el, hogy ők főzik a házi pálinkát.

megparancsolni megmondani, elbeszélni: Ki mondta nektek, hogy itt lakom? LKŽ.

elmondani 1. elmesélni, elmondani: Kinevetnek, ha elmondom, hogy a fenekével beszél. | refl.: Mindent elmondott. 2. refl. bevallani, elszólni magát: Nem vallja be, mit lopott az. LKŽ. 3. refl. felmondani: Fel kell mondani a munkát. LKŽ. 4. refl. letagadni: Semmiképp sem tudja letagadni Stasistól, pénzt kér kölcsön.

mondani 1. véleményt, gondolatot kifejezni: Hát ezt mondta: se nem zúzott, se nem őrölt. LKŽ. Egy szót sem szóltam, mégis haragszik rám. 2. elmesélni: Hallgasd meg, mit mondok. Ha valami rosszat mondasz rólam, nem fogja elmondani. 3. megszólalni, kimondani: Nálunk, ha csak így is megszólalsz, kinevetnek. LKŽ. Régebben a szülők előtt egy szót sem mertél szólni, most meg… LKŽ. A nyelvem hegyén van, mégsem tudom kimondani. 4. közölni: Ő elment, és közölte. LKŽ. 5. utasítani: Mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön. LKŽ. 6. kedvezőtlenül beszélni, szidni, szemrehányást tenni: Ha valami nem tetszőt mondasz, pokollá változtatod a helyzetet. LKŽ.

elmesélni elbeszélni, mindent elmondani: Nehéz elmondani, milyen rosszul éltünk régen. elmondhatatlanul hat. nagyon: Elmondhatatlanul szép lány.

212

mondani 1. sokat beszélni: Mennyit mondtam én neki! 2. utasítani, megparancsolni, kijelölni, mit tegyen: Megparancsoltam a fiamnak, hogy jöjjön el.

^xkihirdetni (hibr.) 1. közölni, nyilvánosságra hozni: Neki másik szolgálata van, tudatta velünk az emberekkel. LKŽ. 2. elmesélni: Az anyja mindent elmondott nekem róla.

elmondani gyorsan beszélni, elmondani: Furcsán mondta el — nem értettem.

szégyeníteni, -ja, -ta megszégyeníteni: Úgy megszégyenítettem a bátyámat, ahogy csak bírtam.

pletykálni, -ja, -ta, kifejező kibeszélni: Bejárja a világot, és kibeszél mindenkit.

kibeszélni kifejező megrágalmazni: Ártatlanul kibeszélte a lányt.

kibeszélni kifejező rosszat beszélni valakiről, nagyon kibeszélni: Kibeszélt, bemártott engem.

szigorúan beszélni, -ott, -ott, kifejező keményen beszélni, kereken megmondani (az igazat): Keményen megmondja neki.

visszavágni kifejező szigorúan, keményen válaszolni, visszavágni: A lány nagyon visszavág az anyjának. LKŽ.

^xdicsőíteni, -ja, -ta (брус. славіць, l. sławić) híresztelni, dicsérni: Mindannyian dicsőítik a mi papocskánkat.

^x išlovýti felmagasztalni, hírnevessé tenni: Merga visų inslovýta.

^x paslovýti hírnevessé tenni, megdicsérni: Žmogus visoj apylinkėj paslovýtas.

spāndyti, -o, -ė, igek. durván beszélni, visszavágni, odavágni: Ką mislija, tuom i spāndo.

^x spaviedótis, -ójasi, -ó josi (l.spowiadać) gyónásban megvallani a bűnöket: Mano seselė myli dažnai spaviedóties.

^x išsispaviedóti gyónásban megvallani a bűnöket: Kai išsispavie-d[o]jau, tai net lengviau pasdarė.

speliōti, -iója, -ió (-iójo) próbál helyesen mondani, anélkül hogy tudná: Žydas oro nespeliōja, pakabino pantį varčioj i daboją: jeigu nuo pančio laša — lyja, jeigu pančio nesiregi — rūkas, jeigu pantis apširškńijęs — labai šaltā, jeigu pantis kliba — vėjas.

^x spōrytis, -ijasi, -ijosi (рус. спориться) vitatkozni: Anas myli su visais spōryties LKŽ.

^x susispōryti összeveszni: Su kaimynu susispōrijau, i ažpyko.

^x sprēčytis, -ijasi, -ijosi (l. sprzeczać się) vitatkozni, ellentmondani: Nenoriu aš su juom daugiau sprēčyties.

svēikinti, -ina, -ino jókívánságot, tiszteletet szavakkal kifejezni: Kam anas svēikint — šitokis nezgadnas.

šāukti, -ia, -ė 1. hívni, hogy visszatérjen, odajöjjön, válaszoljon. | refl.: Šauktėtės, eite valgyt! LKŽ. 2. valakinek a nevét mondani (keresztnévvel, megnevezéssel, vezetéknévvel): Dabar manę nešāukia moma.

apšāukti, -ia, apšaukė kibeszélni, befeketíteni, megrágalmazni: Apšaukė mane sviete negražiai LKŽ.

atšāukti, -ia, atāšaukė 1. kiáltással visszahívni a távozót vagy elmentet: Plyšk rękdamas — jau [mirusio] neatsāuksi LKŽ. 2. egy ideig valamilyen néven szólítani: Pusę vieko atāšaukėt mane kitu vardu.

213

^x elérni, -ia, elérte (hibr.) odafordulni: Őt még bajban sem tudod elérni.

bemutatkozni, -ia, bemutatkozott kiáltással megnevezni magát, odahívni: Beszólt a szobába, és tiszteletét tette.

lekiáltani, -ia, lekiáltotta rossz választ adni, kibeszélni, megszólni: Ahogy a nép semmibe vesz valakit, úgy lekiáltja. LKŽ.

odahívni, -ia, odahívta magához hívni: Ha eljön az ideje, nem tudod őt odahívni.

odaszólni, -ia, odaszólt mondani, közölni: Odaszólt, hogy ez a hely rendkívüli, ahol a pap meghalt.

lőni, lő, lőtt (rég.) mondani: Szemébe mondja — nem szégyelli.

visszalőni (rég.) durván, szigorúan válaszolni; visszavágni: Neked visszavág, te pedig visszavágtál neki.

odaszúrni (rég.) durván, sértően mondani; lehordani: Beszólt neki a nép előtt, és megszégyenítette.

selypíteni, selypít, -ett (rég.) szokatlanul beszélni: Nem szeretem a lengyeleket, ahogy selypítenek.

elsuttogni, elsuttogja, -ta (rég.) od súgni: Valamit odasúgott, és én is jobban lettem. LKŽ.

suttogni, -og, -ott (rég.) súgni, suttogni: Suttog, hogy senki se hallja. A fülembe suttog.

odasusogni (rég.) od súgni, odasúgni: Mindketten odasúgtak valamit a fülébe, aztán elmentek otthonról. LKŽ.

odaszisszenteni, -en, -ett (rég.) halkan mondani, odasúgni: Még egy fél szót sem szisszentett, amikor elment.

suttogni, suttog, -ott (rég.) halkan, titokban beszélni, susogni, súgni: Magában motyog.

halandzsázni, -ázik, -ott (rég.) érthetetlenül beszélni, fecsegni: A részeg összevissza beszél.

fecsegni, -eg, -ett (rég.) locsogni, fecsegni; hazudni: Ne fecsegj, ne fecsegj már ennyit! LKŽ. Úgy hazudik, mint a szarka.

nušvóti ige. hazudni: Ana kap kiek ką i nušvója LKŽ.

prišvóti ige. összehazudni: Hazatért a piacról, aztán összehazudott mindenfélét.

susvóti ige. hazudni: Az asszonyok gyakran hazudnak ezt-azt.

taleskúoti, -úoja, -āvo ige. fecsegni, locsogni: Szeret sokat fecsegni.

ištaleskúoti ige. kifecsegni: Nem bírta tovább, kifecsegte, amit tudott.

^x talkúiti, -ūja, -ūjo (orosz толковать) beszélgetni, mondani, megvitatni: A lányával együtt ülve beszélget LKŽ.

^x pasitalkúiti elbeszélgetni, tanácskozni: Fisiu ūlvčion pastalkūit.

susitalkúiti megbeszélni, megállapodni: Nem tudtam vele megbeszélni.

tārauti, -auna, -avo lassan beszélni, társalogni, mesélni: Ne törődj vele, milyen szépen beszél LKŽ.

ištārauti elmondani, kibeszélni: Elmondta, hogy volt, mindent LKŽ.

tarýti, tāro, tāre gondolatokat szavakkal kifejezni, mondani, beszélni.

ištarýti szavakkal kifejezni, mondani, megszólalni: Kár volt kimondani a szót.

patarýti mondani, kimondani: Csak egy mond ilyen szót LKŽ.

214

megegyezni megegyezni: A szavak megegyeztek, a gyűrűket kicserélték (d.).

beszélgetni, tãrma, -ė (-ėjo) kifejező beszélni, fecsegni, mormogni: A fiú csak beszél és beszél. Megyünk a piacra, és beszélgetünk.

mondani, tária, tãrė mondani, beszélni: Így mondják.

közbenjárni, ažūtaria, ažūtare szavakkal oltalmazni, védeni: Mindig közbenjár a fia az anyjáért. Dievereli, broluželi, kérlek, szólj egy jó szót értem (d.) LKŽ.

kimondani, ištaria, ištare 1. hangosan kimondani: Kimondta a szót — akkor már nem volt jó. 2. visszaható: véletlenül, akaratlanul kimondani: Idegen előtt ne mondj ki semmit.

megszólalni, prãtaria, prãtarė mondani, kimondani: Egy egész évig nem szólt hozzám [annyira megharagudott].

x vigasztalni, -ija, -ijo (sl.) vigasztalni: Nem kell engem vigasztalni.

x megnyugtatni ígérettel megnyugtatni: Ha megnyugtatlak, nem bánod meg.

x magyarázni, -ija, -ijo (l. tłumaczyć) megmagyarázni.

x megmagyarázni elmagyarázni: Elmagyaráztam, hogyan kell csinálni.

kedvesen beszélni, -ėna, -ėno kifejező gyengéden beszélni: Ő a szomszédasszonyokkal kedvesen beszélget, de velünk nem törődik.

rábeszélni kifejező meggyőzni, rávenni: A fülébe súgta.

fecsegni, tvėria, tvėrė kifejező csevegni, ostobaságokat fecsegni: Mit fecseg az, ne hallgass rá.

fecsegni, -ója, -ó (-ójo) kifejező ostobaságokat beszélni, fecsegni, badarságokat mondani: Ő csak fecsegett, de én nem figyeltem oda.

x kibeszélni, -ėja, -ėjo

x kibeszélni kibeszélni, megszólni: Ő kibeszélte.

x ùturti, -a, -o (brus. гутарыць) beszélni: Van, aki beszél, de nincs, aki hallgassa LKŽ. Anyám szavait mondom. Sűrűn beszél. Hangosan beszél. Zengő hangon beszél. Úgy beszél, mintha álmodna. | visszaható: Beszél, ameddig csak beszél.

apùturti 1. kibeszélni: Összegyűltek a nők, és kibeszélték a szomszédasszonyt. 2. beszédben legyőzni: Őt senki sem beszéli túl.

x atùturti megmondani: Csak ne mondd el senkinek, amit mondtam.

x ažùturti megszólítani: Majd megszólítom őt (beszélgetésbe vonom).

x daùturti 1. mindent végigmondani: Jonas beszél, de nem mond el mindent. 2. elbeszélgetni, meggyőzni: Majd elbeszélget vele, hátha ad valamit.

x iùturti 1. rábeszélni: Te semmire sem tudod rábeszélni. | visszaható: Jobban fél, hogy rábeszélik. 2. visszaható beszéddel megnyerni valakit: Aki tud kedvesen beszélni, az be is csap LKŽ.

x išùturti 1. kibeszélni: Mindent elmondtam a papnak. | visszaható: Mind a ketten kiültünk, és kibeszélgettük magunkat LKŽ. 2. képes beszélni: Megakadt a szava, és egy szót sem tud kimondani LKŽ.

x nuùturti 1. beszélgetni: Beszélgettek egy kicsit, és ennyi volt. Tegnap is beszélgettünk erről. 2. értelmetlenül beszélni, mellébeszélni: Levosia sehol sem beszél értelmesen. 3. visszaható: kimagyarázkodni: Ő, miután rosszat tett, folyton kimagyarázkodik.

x paùturti 1. beszélgetni: A nőknek is kell valakivel beszélgetniük LKŽ. | visszaható: Leült, beszélgetett egy kicsit, aztán elment. Beszélgetve érkeztek meg. 2. elmesélni: Nem kellett volna elmesélnem LKŽ.

x péruturtielmondani: Nem tudod neki elmondani, szégyellni fogod magad. Elmondta ezt a kis beszédet LKŽ.

215

x prauturti 1. beszélni, megszólalni: Elment, és nem szólt. Egy jó szót sem szólt. 2. refl. elárulni magát: Maga az öreg árulta el magát. Félek, hogy nehogy elszóljam magam.

x priūt urti sokat fecsegni, sok mindent összehordani: Az asszonyok folyton fecsegnek: meg nem született gyereket szülnek, halottat temetnek. Anyám folyton ezt beszéli nekem LKŽ.

x raziūt urti (<razsiut urti) (hibr.) elmesélni: Ha csak valamit is megtud, mindig elmeséli. | refl.: Szóról szóra elmeséltük egymásnak.

x suūt urti 1. röviden szólni: Három szót szól, és megérted, miféle ember. Nincs kivel beszélgetnie. 2. megbeszélni, megállapodni: Megbeszéljük, hogy Vilniusba megyünk. Annyit fizetek, amennyiben megállapodtunk LKŽ. | refl.: Már meg volt beszélve. 3. refl. képes beszélgetni: Žydauka népe el tudott beszélgetni a németekkel. 4. megszólalni, szólni: Hát ő nem szólal meg rendesen.

vanóti, -ója, -ó (-ójo) mód. szidni, korholni: Megszidtam őt az ilyen tettekért. 2. nevezni, csúfolni: Aki a másikat bolondnak nevezi, maga is bolond LKŽ K.

veblúoti, -úoja, -ávo mód. nem egészen jól tudva beszélni: Már az én kislányom is elkezd gügyögni LKŽ K.

velniúoti, -iúoja, -iávo ördögnek nevezni: Szépen beszél, aztán káromkodva viszonozza LKŽ K. | refl.: Ne ördögözz, ne káromkodj!

zyžti, -ia, -ė mód. nyafogva, sírósan kérni: A gyerek csak nyafog és nyafog.

zurzėti, žurza, -ė (-ėjo) mód. nyafogni, panaszkodni, morogni, elégedetlenkedni: Hagyd abba a nyafogást, a könnyeid úgysem jutnak az égbe LKŽ K.

išzurzėti mód. nyafogással kicsikarni: A nyafogásommal elértem, hogy ruhát vegyek LKŽ K.

žadėti, žada, -ė (-ėjo) varázsigével gyógyítani, ráolvasni, varázsolni: Csak ő tud ráolvasni.

ažužadėti, ažužada, -ė (-ėjo) megbabonázni, ráolvasni: Ezt a kenyeret megbabonázták, ne egyél belőle.

žebúoti, -úoja, -ávo mód. megszólalni, szólni: Most nem kell megszólalnod LKŽ K. Ha zsidók közé kerülök, félek megszólalni.

žerti, žeria, žėre mód. durván beszélni, odavágni: Jozupas mindent az arcába vág.

išžerti, išžeria, išžėrė mód. durván kimondani: Elmentem, kimondtam, ami a szívemet nyomta, aztán hazajöttem.

žióbterti, -ia, -ė (-ėjo) mód. megszólalni, elárulni magát: Ne merj megszólalni, ha megszólalnál, megvernélek. Ő szokott megszólalni előtte. Anyám fél megszólalni. Meghalt, és nem szólt.

kibuk, -ta, kibukta véletlenül, akaratlanul mondani.

kibukik véletlenül elszólja magát: Mykolas itt elszólta magát.

kiböki véletlenül kimond valamit: Kibökte, és elhallgatott.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

J u š k a A. 1922: Литовский словарь А. Юшкевича с толкованием слов на русском и польском языках, выпуск третий, Петроград.

L y b e r i s A. 1980: Szinonimaszótár, Vilnius.

LKŽ — A litván nyelv szótára 3—16, Vilnius, 1956—1995; II. kiadás, 1—2, 1968—1969.

216

LKŽ K – A litván nyelv szótárának cédulagyűjteménye.

O t r ę b s k i J. 1932: Wschodniolitewskie narzecze twereckie 3, Zapożyczenia słowiańskie, Kraków.

P a u l a u s k a s J. 1987: A litván nyelv rendszerszótára, Vilnius.

Z i n k e v i č i u s Z. 1966: Litván dialektológia, Vilnius.

217