LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997)

Nijolė ČEPIENĖ

NEM NÉPI ETIMOLÓGIÁK (NÉHÁNY GERMANIZMUS EREDETÉNEK PONTOSÍTÁSA)

A nyelvészek olykor, ha nem tudják megmagyarázni egy jövevényszó eredetét, és nem találnak hozzá megfelelő alapszót, egy saját, hasonló jelentésű, hasonló hangzású, részben morfémaszerkezetében is egyező szóval kapcsolják össze, azaz a népetimológiára támaszkodnak.

A német nyelv adatai lehetővé teszik egyes jövevényszavak eredetének pontosítását anélkül, hogy azokat saját szavakhoz igazítanánk.

Auslenderis, auslenderis zool. „cserebogár (Melolontha)” és más változatai, amelyek Tauragė környékén (lásd LKA I 157, 84. térkép), valamint Šilalė és Telšiai vidékén elterjedtek; az ott használatos auslinda, auslinda, auslinda alakok valószínűleg a német Linde „hárs” szóból származnak, vö. ófelnémet linda, észak-germán lind (Kluge 1957: 441), a poroszországi német /a továbbiakban: poroszországi ném./ Lenne „juhar” (Fr II 20) alakot (nn az nd helyett asszimiláció miatt, Lasch 1914: § 323), kiegészítve a német aus „-ból/-ből” elöljárószóval. Az -a végű alakok olyan német nyelvjárásokból kerülhettek át, amelyekben az -er helyén vokalizált -a áll, vö. raka „féktelen, csintalan”, brōda „fivér” (Mitzka 1919: § 61), mutā, fqōtā „anya”, „apa” (Wenzel 1919: § 110). Az említett helyeken a cserebogarat „hárson élőnek (juharon élőnek), a hársról (juharról) való”-nak nevezik, mivel e fák leveleivel táplálkozik. A fenti alakokat nem kell a „fülbe mászni” kifejezéssel kapcsolatba hozni; vö. LKŽ I 505, ahol e szó mellett ez a mondat szerepel: „Gyerekek, este vigyázzatok, nehogy az auslinda a fületekbe másszon” (Užv).

Baldė „faedény, kis hordó, alacsony hordócska”, J. Basanavičius meséiben van feljegyezve (BsMt II 186), a žemaitiai nyelvjárásokban használatos (Prk, Klp, Plng); vö. poroszországi ném. Balge „nagy mosóteknő” (Fr 51), középalnémet balge „teknő, kád” (Sehwers 1953: 8). O. Bušas (Bušs 1987: 142) úgy véli, hogy a d mássalhangzó a litván baldai „bútor” szóval való kontamináció következtében jelenhetett meg. Ezt a jövevényszót azonban nem szükséges a baldų „bútorok” szóhoz igazítani, mivel W. Ziesemer szótárában d-vel írt poroszországi német alakokat találunk: baldį, bāldį „faedény” (PrW I 379), amelyeknek valószínűleg a litván baldė az alapja.

Emellett a litván baldai „különféle háztartási tárgyak” jelentésben S. Daukantas és M. Valančius írásaiban, valamint A. Juška szótárában előforduló szó a poroszországi német baldį alakból származhat. E. Fraenkel szótárában a baldai lexéma bélsti szóval való összekapcsolása nem meggyőző. A nagy LKŽ-ben közölt mondatok a szó litván jelentésének a némethez való közelségét mutatják. S. Daukantas a baldai szóval edényeket jelöl: „Maguk készítették háztartási baldai-jaikat, mégpedig: teknőket, dézsákat, rokkákat, teknőket, légereseket, rakandákat, kosarakat” (LKŽ I 589). Baldai Litvánia nyugati és északi részén elterjedt, ahol német nyelvi kapcsolatok voltak. A „szobaberendezési tárgyak (asztalok, székek, szekrények és hasonlók)” jelentés pedig-

180

-leg újabb, a „faedények” jelentésből alakult ki.

Brangynas „pálinka” főként a kelet-poroszországi litvánok írásaiban fordul elő (C 1122, B 284, R II 82, MŽ, N, K, Kel 1881, 45, KlvD 168, K. Donel, PVG 287, KŽ), továbbá JV 640, Rdm. K. Alminauskis a szót a középalnémet brantwīn szóból származtatja, amelyet állítólag népetimológia igazított a litván brángus vỹnas „drága bor” kifejezéshez. W. Ziesemer szótárában azonban megtalálható a kelet-poroszországi alak: braɣwīn „ugyanaz” (PrW I 764), vö. ófelnémet brandewīn (Sehwers 1953: 16). Kelet-Poroszország számos német nyelvjárásában az nd hangkapcsolat velárissá vált: ŋg-ként ejtették (Mitzka 1919: §§ 74, 123, Ziesemer 1924: 123, 130, 132). A középalnémet nyelv nagy területén szintén ŋ-t ejtettek az nd helyett, miközben az írásban az nd megmaradt (Lasch 1914: 324). Ezért a brangynas jövevényszót nem szükséges a brangaus vyno „drága bor” kifejezéshez igazítani.

Bušė, -is „a kerékagy fémrésze, amelyben a tengely rögzül; a gép tengelyforgást biztosító része; persely”. A kölcsönzött buksà J, KŽ, Vrn, Klm, Slčn, Krkl, bùkšė Krtn, bùkšas KŽ, Up, Vdk, Skd, Slčn, bùkšas „ugyanaz” N, K, KŽ, Br, Snt és más változatai mellett (lásd LKA I 100, 40. térkép) olyan szavakat is feljegyeztek, amelyekben nincs k: bušė Klp, bušis BzF 104, J, Pln, Rt, Grg. K. Alminauskis szerint a bušis a poroszországi ném. buxse „ugyanaz” alakból származik, a k elhagyásával és a litván ašis „tengely” szóhoz igazítva. W. Ziesemer szótárában azonban a poroszországi köznémetből mássalhangzó x nélkül való alak található (a német x hangot a jövevényszavakban rendszerint k mássalhangzóval adják vissza): busse „ugyanaz” (PrW I 853). Tehát az x mássalhangzó már a németben kiesett. Emellett a poroszországi német egyes nyelvjárásaiban az x-et lágy š-ként ejtették (Riemann 1974: 44). Következésképpen a bušė, bušis alakokat nem szükséges az ašis szóhoz igazítani.

Ĩṅkaras. A már a XVI. században adatolt (BP I 203, R, MŽ, NdŽ, JD, KlpD), és a köznyelvben is használt iñkaras „hajó parton, illetve tenger-, tó- vagy folyófenéken való rögzítésére szolgáló eszköz (horog)” jövevényszót K. Alminauskis A. Leskienre hivatkozva (LsB 446) a német Anker „ugyanaz” szóból eredezteti; szerinte a népetimológia a litván kárti „akasztani” szóhoz igazította, és az in- (-į-) előtaggal toldotta meg. E. Fraenkel is így magyarázza a szó eredetét (FrnW 185). Más kutatók szintén ezekre a nyelvészekre támaszkodnak. Az említett jövevényszó eredete pontosítható. Kelet-Poroszország keleti részén az a helyett e, sőt akár i is ejthető volt, különösen mássalhangzó-kapcsolatok (ll, lt, ld, lþ) és nazális mássalhangzók előtt (Natau 1937: §§ 11, 13). A XVI. századi német nyelvben feljegyezték az Enker „horgony” változatot (ME I 570). Vessük össze a lett añkurs, eñkurs „horgony” szavakat, amelyek a német Anker, Enker alakokból származnak. Így a litván iñkaras a kelet-poroszországi német Enker vagy *Inker „ugyanaz” alakból származhat.

A añkaras „vasból vagy fából készült istráng”, amelyet Gružiai településről (Pasvalys járás) jegyeztek fel, valószínűleg közvetlenül a német Anker szóból származik; vö. középalnémet anchar. Nem a lengyel ankra „kapcsoló, horog, horgony” közvetítésével került át, ahogyan E. Fraenkel gondolja (FrnvW 185), A. Leskienre és K. Brugmannra támaszkodva (LB 201).

Krimkė. A primkė „rágott, szopogatott dohány, gumi” jövevényszó mellett Ss, VIkv, Prk adatai szerint krimkė is használatos V. Kudir., Krok településeken; vö. német Priemchen „ugyanaz”. A Krimkė valószínűleg nem a litván krimsti „rágni” szóhoz igazított alak, mivel több olyan jövevényszó is van, amelyben a p helyén k áll, vagy p-s és k-s változatok is léteznek; például: kraposas „a katonai börtön parancsnoka” N, K; vö. német Profoß „ugyanaz”; pūrmonas „kocsis, fuvaros” MŽ II

181

200, N, K, Nv és kūrmonas „ugyanaz” OZ 28, BM 13, LB 164, Ėr, kūrmonas Ds, BM 192, Alks, A.Vien., vö. német Fuhrmann, l. furman, brus. churman; plėcius „hely, terület, tér” H, Q 354, B 850, R II 303, N, K, KŽ, JD 1162, Bs Mt II 51, Čk, Jnš és klėčius¹ Lex 68, C 333, II 221, 402, Q 391, R 63, II 148, MŽ II 374, N, /K/, KŽ, klėčius C II 61, B 927, 981, 1014, klėcis „borjak legeltetése” LKŽ VI 23 (Rt), vö. német Platz, l. plac, brus. pļac. Hasonlítsuk össze továbbá a szláv eredetű plebōnas ir klebōnas szavakat, amelyek a lengyel pleban, kleban szóból származnak (LKŽ X 121, VI 21). Az említett jövevényszavakhoz nem találtak olyan német alapszavakat, amelyekben k mássalhangzó szerepel. Ezért talán ezek a k-t tartalmazó szavak szláv közvetítéssel vagy más nyelvjárásokból kerültek a litván nyelvbe.

Luituoti „kanklėvel játszani” NdŽ, FrnW, vö. középalnémet lute „lant” (ilyen kanklė) (MndW II 754). E. Fraenkel szerint az ui a luituoti „kanklėvel játszani” szóban hangutánzás vagy népetimológia révén jelenhetett meg, a litván luituoti „(agyaggal) betapasztani, bekenni” szóhoz igazodva (FrnW 389). A litván nyelv írott emlékeiben és nyelvjárásaiban még több, ui kettőshangzót tartalmazó jövevényszó található, például: ruìmas (rùimas) „tágas, szabad hely; helyiség, szoba”, rùilis (rùlis) „henger a föld elegyengetésére”, šiùlė (šùlė) „iskola”, buìlis „bika”, stuìre „hajókormány” stb. Kelet-Poroszország keleti részén a német ū, ō, o hangokat ui, oi kettőshangzókká alakították (lásd Čepienė 1994: 158–161), ezért az említett jövevényszavak kelet-poroszországi német nyelvjárások alapszavaiból származnak. Tehát a luituoti „kanklėvel játszani” ige a lùitas „kanklė” jövevényszóból képzett származék.

Orškis (ùrški̇s) „kolbász”. Az orškis Alm, ùrški̇s KŽ, Klp, Prk K. Alminauskis a német woršt „ugyanaz” szóból származtatja, és a litván varškė szóhoz kapcsolja. A litvánban azonban vannak olyan szóváltozatok, amelyekben t és k mássalhangzó váltakozik, például: builti̇s „vastag, keréktalpak beverésére szolgáló szög” G 80, KŽ, Krt és bùlkis Rt, vö. óporosz bult „csavar, nyíl, vastag szög, rúd, tű” (Alm), középalnémet bolte „nyíl, csavar” (Sehwers 1953: 20); spunta „orsó” a kelet-poroszországi litván szótárakban a XVII. századtól, spùntas N, Prk, Lž, Dov és spùnka Rtr, Š, NdŽ, KŽ, S.Dauk., Sln, Rk, Rd, Slv, vö. óporosz spunt, špunt „ugyanaz” (Alm (PrW)), német spund „ugyanaz” (Sehwers 1953: 118). Litvánia délkeleti területének peremvidékein a litván szavakban a t’ hangot összetévesztik a k’-val (a d’-t pedig a g’-vel) (Zinkevičius 1966: § 154; Savičiūtė, Vitkauskas 1976: 146–148). A bemutatott, k-t tartalmazó jövevényszavakat viszont Litvánia nyugati és északi részén jegyezték fel. Ráadásul a spùnta jövevényszó t hangja nem palatalizált. A németben is találhatók t és k váltakozását mutató lexémaváltozatok, vö. német Mäten ir Mäken „lány, fiatal nő” (Hinze 1985: 33), kelet-porosz német Stint ir Stink „tengeri ingola” (Fr II 372). Ezért az orškis (ùrški̇s) „kolbász” jövevényszóban a k mássalhangzó nem a litván varškė szóhoz való igazodás következtében keletkezett.

Ragólė (raguólė) „konyhai edények tárolására szolgáló polc”. K. Būga ezt a szót litván eredetűnek tartotta, és a rãgas szóval hozta kapcsolatba. A nagyszótárban (LKŽ XI 36) a ragólė KII168, Žgč, Trg, Žv, Šk, NmŠ szót a lengyel regat szóból származtatják. Valószínűleg ez a jövevényszó a litvánba került

¹ Tikriausiai apsiriko Pr.Skardžius (Skardžius 1931: 103) priebalsį k skolinyje klėčius laikydamas rašybos klaida, nes šis žodis pateikiamas daugelyje Rytų Prūsijos lietuvių žodynų.

182

a kelet-poroszországi német ragól „polc” szóból, ahogyan K. Alminauskis rámutat (vö. középalnémet rege „sor, rend” (Mnd W III 453)); tehát nem a litván rāgas. szóból alkották.

Tehát a jövevényszavak eredetének magyarázatakor mindenekelőtt azokban a nyelvekben és nyelvjárásaikban kell keresni az alapszavakat, amelyekből a kölcsönzés történt.

LITERATŪRA

A l m: A l m i n a u s k i s K. Die Germanismen des Litauischen. Teil 1: Die deutschen Lehnwörter im Litauischen, Kaunas: Šv. Kazimiero d-jos knygynas, /1934/.

B u š s O. 1987: No ģermānismu vēstures (baļa, balge, baļva). – Latviešu valodas kontaktu pētījumi, Rīga: Zinātne, 135–145.

Č e p i e n ė N. 1994: Dvibalsio ui kilmė skoliniuose iš vokiečių kalbos. – Lietuvių kalbotytos klausimai 34, 158–161.

H i n z e F. 1985: Zwei deutsche Lehnwörter im Baltischen. – Baltistica 21(1), 33–36.

K l u g e F. 1957: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, 17 Auflage, Berlin: Walter de Gruyter & Co.

L a s c h A. 1914: Mittelniederdeutsche Grammatik, Halle: Verlag von Max Niemeyer.

L K Ž: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslas [ir kt.], 1956–1996. T. 1–17.

M E: K. M ü l e n b a c h a Latviešu valodas vārdnīca I, Redig'ējs, papildinājis, nobeidzis J. Endzelīns, Rīgā: Kultūras fonda izdevums, 1923–1925.

M i t z k a W. 1919: Ostpreussisches Niederdeutsch nördlich vom Ermland, Marburg: N.G. Elwert’sche Verlagsbuchhandlung.

M n d W: S c h i l l e r K., L ü b b e n A. Mittelniederdeutsches Wörterbuch II, Münster in Westf.: Aschendorffsche Verlagsbuchhandlung, 1931.

N a t a u O. 1937: Mundart und Siedelung im nordöstlichen Ostpreußen, Königsberg und Berlin: Ost-Europa-Verlag.

P r W: Z i e s e m e r W. Preussisches Wörterbuch 1–2, Königsberg, 1935–1944.

P V G: Prūsijos valdžios gramatos, pagraudenimai ir apsakymai lietuviams valstiečiams. Sudarė P. Pakarklis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1960.

R i e m a n n E. 1974: Preussisches Wörterbuch I, Neumünster: Karl Wachholtz Verlag.

S a v i č i ū t ė G., V i t k a u s k a s V. Priebalsių t:k ir d:g maišymas Švendubrės šnektoje. – Baltistica 12 (2), 146–149.

S e h w e r s J. 1953: Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen vornehmlich über den deutschen Einfluss im Lettischen, Berlin.

S k a r d ž i u s Pr. 1931: Die slavischen Lehnwörter im Alt litauischen, Kaunas: Akc. „Spindulio“ b-vės spaustuvė.

W e n z e l F. 1919: Studien zur Dialektgeographie der südlichen Oberlausitz und Nordböhmens, Marburg: N. G. Elwert’sche Verlagsbuchhandlung.

Z i e s e m e r W. 1924: Die ostpreußischen Mundarten, Breslau: Ferdinand Hirt.

Z i n k e v i č i u s Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis.

Po pavyzdžių duodami šaltinių ir gyvenamųjų vietų vardų sutrumpinimai yra tokie pat kaip didžiajame Lietuvių kalbos žodyne.

183

KEINE VOLKSETYMOLOGIEN (PRÄZISIERUNG DES URSPRUNGS EINIGER GERMANISMEN IM LITAUISCHEN)

Zusammenfassung

Bei der Erklärung des Ursprungs der Wörter stützen sich die Sprachforscher manchmal auf die Volksetymologie. Die Angaben der deutschen Sprache erlauben die Präzisierung des Ursprungs einiger Lehnwörter ohne ihrer Anknüpfung an einheimische litauische Wörter.

Lit. auslėnderis (auslėnderis) zool. „Maikäfer (Melolontha)“ und die Formen auslinda, auslinda, auslindą verbinden sich nicht mit lit. lit., „listi i ausi“ („ins Ohr kriechen“), sie stammen aus dem dt. Linde. Es ist nicht notwendig lit. baldė „Holzgefäß, niedriges Fäßchen“ dem Wort baldai „Möbel“ anzupassen, da die dt. Form mit d (baldj, bâldj „Holzgefäß) im W. Ziesemers „Preußisches Wörterbuch“ steht. Außerdem ist die in E. Fraenkels „Litauisches etymologisches Wörterbuch“ dargebrachte Anlehnung des lit. báldai „Möbel“ an bélsti „pochen“ nicht überzeugend. Die Bedeutung „Möbel (Tische, Stühle, Schränke usw.)“ ist wahrscheinlich neu, den „Holzgefäßen“ entsprungen. Brangvėnas „Branntwein“ ist nicht dem lit. brángus vynas (teuer Wein) angepaßt, weil die Lautverbindung nd in vielen deutschen Mundarten Ostpreußens zu ng gutturalisiert war, vgl. dt. dial. bragwin.

Im Artikel wird der Ursprung noch dieser Lehnwörter präzisiert: bušė, -is (Büchse), inkaras (Anker), krimke (Priemchen), liutioti (auf der Laute spielen), orškis (ürskis) (Wurst), ragolė (ragulė) (Regal für Küchengeschirr).

Also bei Erklärung des Ursprungs der Lehnwörter muß man zuerst nach den Grundwörtern in der Lehnsprache, ihren Mundarten suchen und sich nicht auf die Volksetymologie stützen.

184