Jonas Palionis, par. „Mikalojaus Daukšos 1599 metų Postilė ir jos šaltiniai“

Juozas Karaciejus

Go to original

Preparing document pages…

1 short passage of this localized version is shown in the original language because it could not be localized reliably.

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLV (2001), 187–205

RECENZIÓK

Recenziók

Mikalojus Daukša 1599-es Postillája és forrásai.A kiadást Jonas Palionis professzor, habilitált doktor készítette elő.

Vilnius: Baltos lankos, 2000, 1331 p.

Litvánia függetlenségének visszaállítása után fellendült a régi írások kutatása és kiadása is, egyes régi szerzők pedig különös figyelmet kaptak: műveiket, illetve műveiket az eredetivel együtt újra kiadták. Az utóbbiak közé tartozik a Mikalojaus Daukšos Postilės új kiadása is, amely 2001 közepén került a könyvesboltokba, és csaknem egy pudot nyomott. Még annak is, aki nem látta ezt a kiadást, de az iskolapadból valamire még emlékszik Daukšáról, valószínűleg már a recenzált kiadás címéből világos, hogy Daukšos saját Postilės-én kívül ennek a kiadásnak tartalmaznia kell Jakub Wujek lengyel eredetijét is. Valóban így van. Magától értetődik, hogy emiatt a kiadvány terjedelme megkétszereződött. És akkor még nem is szóltunk a különféle függelékekről!

A kiadvány a jelek szerint maga a szerkesztő által írt (de alá nem írt) „Előszóval” kezdődik, amelyből megtudjuk, hogy: „Ez a kiadvány Mikalojus Daukša 1599-es Postillájának (DP) – a 16. századi litván írásbeliség legterjedelmesebb nyomtatott emlékének – fakszimile szövegét közli, lengyel megfelelőjével, Jokūbas Wujek Postilla Catholicka Mnieyza... w KRAKOWIE... 1590 (W₃) című művének eredetijével együtt. Ez a híres lengyel teológus Kis katolikus postillájának harmadik kiadása, amelyet – a feltételezések szerint (lásd a bevezető tanulmányt) – Daukša használt, amikor végleges formába öntötte saját fordítását” (7. o.). Az előszóból az is kiderül, hogy a kiadás DP-fénymásolata Simonas Stanevičius és Otonas Praniauskas példányaiból készült, továbbá hogy mely részeket melyik példányból vették át; valamint hogy „Wujek harmadik kiadásának szövegét szkenneléssel, a Wojciech Smoczyński professzor által a Litván Nyelvi Intézetnek küldött mikrofilmről nyomtatták újra” (7. o.). Azt is megtudjuk, hogy a kiadvány fő kezdeményezője Vytautas Ambrazas professzor, habilitált doktor volt, akinek – a „Baltų lankų” kiadóval együtt – az „Előszó” végén mondanak köszönetet (8. o.).

A viszonylag rövid „Előszó” tehát meglehetősen informatív: segít felidézni a litván olvasó elfeledett ismereteit, a külföldi olvasót pedig jól megismerteti ezzel az írásbeliségünk szempontjából fontos emlékkel, annál is inkább, mert az „Előszó” németül is megjelent (9–10. o.). A „Baltų lankų” kiadónak szóló, záró litván és német köszönetnyilvánítások azonban nem egészen meggyőzőek, ha rápillantunk a 11. oldalon közölt „Rövidítések” jegyzékére. A listából az a benyomásunk támad, hogy a „Baltų lankų” kiadó¹ meglehetősen hanyagul kezelte a végső tördelési változatot, és a szerkesztő valószínűleg szintén nem látta azt. A „Rövidítések” jegyzékéből ugyanis, az adv. rövidítés „kimaradása” után, annak „összevetésekor” egyszer csak megjelenik

¹Mivel a recenzált kiadvány impresszumában sem a szerkesztő, sem a korrektor neve nem szerepel (nem szívesen hinnénk, hogy nem is volt ilyen), viszont csak Eugenijus Karpavičius grafikus van feltüntetve, ezért minden kifogást egy kollektív szereplőnek, a kiadónak kell címeznünk.

188 |

RECENZIJOS

do adj. = adverbium, határozószó (helyesen adjectivum, melléknév). Sajnos nem ez az egyetlen ilyen eset. Hasonló történt a datívusz rövidítésével is (valószínűleg d.?). Így azután a jegyzék „összevetésekor” ismét felbukkant a conj. = dativus, részes eset (helyesen conjunctio, kötőszó). Hogy a mai litván nyelv helyhatározói esete mivel „érdemelte ki” ezt, azt nehéz megmondani, a „Rövidítések” között mindenesetre nem jutott neki hely, noha a kiadvány végén közölt DP-erratában a rövidítése in. (= inessivus) meglehetősen gyakran szerepel (vö. 1306., 1307., 1308., 1311., 1312. o. stb.). Egy tekintélyes kiadványban nem fordulhatnának elő ilyen pontatlanságok a „Rövidítésekben”, annál is kevésbé, mert a kiadványt reprezentatívnak szánták.

Az „Előszó” és a „Rövidítések” után a recenzált kiadvány Jonas Palionis professzor bevezető tanulmányát közli „Az 1599-es Postilla és kiadásai” címmel (13–22. o.).

Az áttekintés azzal az 1823-ban Vilniusban kiadott, 25 oldalas füzetecskével kezdődik, amelyet a feltételezés szerint Stanevičius készített elő: Wyjątek z kazań żmudzkich. Ebben újraközölték a DP latin és lengyel nyelvű előszavát, valamint egy prédikációt. Már ennek bemutatásakor sem kellene talán, még közvetett módon sem, a füzetecskét az összehasonlító történeti nyelvészet kialakulásához kapcsolni (13. o.), hiszen megjelenésének okait teljes egészében meg lehet magyarázni litván kontextusban is. Kétségtelen, hogy ennek és a Stanevičiusnak tulajdonított második, hibás, 16 oldalas füzetecskének a megjelenése közvetlenül összefügg az úgynevezett žemaitiai nemesség litván nyelvű mozgalmával (vö. Mačiūnas 1997: 141–142). A két említett kiadvány megjelenését már 1955-ben a legpontosabban Jurgis Lebedys professzor fogalmazta meg: „S. Stanevičius M. Daukšát nyelvének szépsége és szókincsének gazdagsága miatt akarta újranyomtatni, és ezzel másokat is az irodalmi nyelv fejlesztésére ösztönözni. Hogy ez volt a legfontosabb cél, azt mutatja, hogy mindkét füzetecskébe beillesztette M. Daukša »Kedves Olvasó«-hoz szóló előszavát (a nagyobbikba pedig a M. Giedraitishez intézett előszót is). Ezzel az előszóval M. Daukša szavaival akart szólni a tanuló ifjúsághoz és az értelmiséghez, akik a szülőföldi nyelv szeretetére és saját irodalmuk megteremtésére buzdítanak. AZZAL, HOGY E KIADVÁNYOKKAL GYAKORLATI CÉLOKAT KÖVETETT, ÉS NEMCSAK M. DAUKŠÁT AKARTA NÉPSZERŰSÍTENI, HANEM MÁSOKAT IS BEVONNI A HAZAFIAS KULTURÁLIS MUNKÁBA (kiemelés tőlem – J. K.), S. Stanevičius igyekezett hozzáférhetőbbé tenni a régi szövegeket, ezért újranyomásukkor megváltoztatta a helyesírást, és elhagyta a diakritikus jeleket” (Lebedys 1955: 167). Igaz, a második kiadvány számos problémát vet fel, és a vele kapcsolatban megfogalmazott valamennyi vélemény hipotetikus. Stanevičius szerzőségében azonban, tudva, hogy rajta kívül abban az időben senki más nem érdeklődött a DP iránt, aligha van okunk kételkedni (vö. Subačius 1998: 350).

Stanevičius publikációinak bemutatása után Palionis részletesen tárgyalja Eduardo Volter befejezetlen DP-kiadását, annak szerkesztési elveit, és megnevezi a kiadás megszakításához vezető okokat (13–16. o.), majd Mykolas Biržiška 1926-os, mindmáig legszélesebb körben használt fakszimile kiadását, amely Palionis szerint „bár nagy lépés volt előre [...], mégsem felelt meg az eredetinek” (17. o.). Ezenkívül az utóbbi kiadás „tudományos tanulmányokban való felhasználását az is megnehezíti, hogy a fordítás mellett nem közölték a lengyel eredetit [...]”, ezért a korábbi hiányt „most az új kiadással kívánják pótolni” (17. o.). E magyarázat után a tanulmány szerzője arra tér át, hogy miért Wujek postillájának harmadik kiadását választották a jelen kiadványban való közlésre (17–18. o.). A tanulmányban felsorakoztatott érveket megismerve az ember mégis önkéntelenül elbizonytalanodik: nem hitelesebb lett volna-e a második lengyel kiadást választani, és a harmadikból csak azokat a helyeket közölni, amelyek Wujek Kis postillájának második kiadásából hiányoznak? Hiszen a fordítás alapja a második kiadás volt, a harmadik megjelenése után pedig Daukša nemcsak technikailag igazította saját fordítását Wujek új kiadásához, hanem további részeket is lefordított belőle, amelyek nem szerepeltek a lengyel második kiadásban. Hogy a fordítás alapja a második kiadás volt,

RECENZIJOS

| 189

… is, ezt tanúsítja a DP 504. oldalán (= 505)^43–44 található mondat is: A római pápa / ki most a harmadik Gergely, mégis Szent Péter igazi utóda. (e kiadás 1052. o.). Wujek posztillájának 1590-ben megjelent harmadik lengyel kiadásában ezen a helyen ez áll: Vrban siodmy ³W 505⁴¹. Vagyis ha Daukša gondosan szerkesztette volna kiadását e kiadás alapján, aligha hagyta volna benne az 1585-ben elhunyt pápa nevét². Wujek tehát ebben a kiadásban megváltoztatta a nevet, Daukša azonban nem volt ilyen buzgó, és még 1599-ben is meghagyta a fordítás forrásának adatait, holott logikusan gondolkodva XIII. Gergelyt VII. Kelemenre kellett volna cserélnie, aki 1592 és 1605 között volt Szent Péter utóda.

E cikk és a „Szövegkritikai megjegyzések” (23–25. o.) után – amelyek szintén nem bizonyítják kategorikusan, hogy feltétlenül Wujek Kis posztillájának harmadik kiadását kellett választani – Daukša és Wujek szövegeinek fakszimile kiadása következik. Mivel Wujek szövegét most nyomtatják ki először, csak az eredetivel hasonlíthatnánk össze, amely Litvániában nincs meg; a DP fakszimile szövegét viszont már összevethetjük az 1926-os kiadással. A két szöveg összehasonlításakor azonnal látható, hogy a recenzált kiadás fakszimile szövege jóval gyengébb az 1926-os fakszimile kiadásnál. A 2000-es kiadásban sok diakritikus jel alig látható. Aki a DP-t kutatja, ennek a kiadásnak az 1926-os fakszimile kiadást is mellé kell tennie. Rögtön felmerül hát a kérdés: vajon ma, a sokkal fejlettebb technika birtokában nem lehetne-e jobb minőségű fakszimile kiadást készíteni? Ha igen, akkor a mindenütt tapasztalható hiány idején szükséges volt-e rosszabb minőségben újranyomni a litván szöveget; nem lett volna-e jobb e pénzből egy másik, a kutatók számára nehezen hozzáférhető vagy egyáltalán még nem kutatott forrást kiadni (mondjuk Jonas Rėza Psalteras Dowido című művét vagy az úgynevezett 1600-as Jakub Morkūnas-féle Posztillát), különösen, hogy a DP 1926-os kiadása könnyen hozzáférhető. Talán mégis takarékosabbnak kellene lennünk, és összegyűlve megállapodni abban, mely régi írásokat szükséges elsőként fakszimile formában megjelentetni. Így nem fordulnának elő olyan esetek, amikor ugyanazt a szöveget különösebb szükség nélkül többször is újra kiadják. És még valami: azt is ki kellene deríteni, ki tudná ezt a munkát a legjobb minőségben elvégezni, mert nehéz elhinni, hogy a mai technikával ne lehetne elérni az 1926-os színvonalat.

A DP és a ³W szövegének fakszimiléje után ebben a kiadásban Palionis professzor által összeállított hibajegyzék, az „Errata” következik (1304–1331. o.). A javítások jegyzéke előtt álló magyarázatokban ez olvasható: „A hibajegyzékbe a fordító egyértelműbb hibái, illetve nyomdahibák kerültek be, de a DP javításai között („Pāklidimus Teip patailik”) szereplő esetek nem” (1304. o.). Hasonlóképpen fogalmaz a kiadást bemutató „Előszó” is: „[...] e kiadásban szerepel [...] az „Errata” – a megfigyelt, de a DP végén található „Pāklidimus Teip patailik” jegyzékbe fel nem vett hibák felsorolása” (7. o., németül 9. o.). De honnan tudhatná a szegény olvasó, mi szerepelt Daukša „Pākļidimai...” című jegyzékében, ha az nincs benne a recenzált kiadásban? Úgy tűnik, a „Baltų lankų” kiadó úgy döntött, hogy Daukša „Pākļidimai...” című jegyzéke fölösleges, az olvasó pedig e kiadásban közölt jegyzék alapján találja ki, mi szerepelt benne, vagy vegye elő az 1926-os kiadást, amelyben a „Pākļidimai...” ki van nyomtatva, és ellenőrizze. A „Pākļidimai...” azonban a sajtóhibák javításán kívül szövegbetoldásokat is tartalmaz, amelyekre szükségük van azoknak a kutatóknak, akik a DP szövegét az eredetivel kívánják összehasonlítani. Ez az eset valószínűleg azért történt, mert a „Baltų lankų” kiadó által készített makettet az összeállító nem látta. Nehéz elhinni, hogy Palionis professzor, miután két helyen is emlékeztette az olvasót arra, hogy az új kiadásba

² Ugyanitt hozzáfűzhető, hogy VII. Orbán említése arra utal: Wujek Kis posztillájának harmadik kiadása 1590 szeptemberében jelent meg (vagy legalábbis ekkor kezdték nyomtatni?), mivel VII. Orbán mindössze 13 napig, azaz szeptember 15–27. között volt pápa (Christiani 1934: 520).

190 |

RECENZIJOS

Daukša által megadott javítások kimaradtak a jegyzékből, beleegyezett volna azok elhagyásába. Ezért magától adódik a következtetés, hogy a „Páklydimu...” című jegyzék elhagyásáról maga a kiadó döntött, akár tudatosan, akár nem. Akárhogy is történt, ez már csak egy kanál kátrány a mézesbödönben, hiszen bizonyos értelemben ebben a kiadásban nem a DP teljes szövege jelent meg.

Továbbá az említett „Errata” magyarázataiból meglehetősen homályos kép rajzolódik ki arról, miként készült ez a fejezet, mert az elején azt mondják, hogy a jegyzék összeállításakor „kritikailag felhasználták Eduardo Volter DP-átiratának lábjegyzeteiben közölt javításokat (amelyet különálló részekben 1904-ben, 1909-ben és 1927-ben nyomtattak ki Szentpéterváron)”, továbbá a „jegyzéket a fennmaradó (vagyis Volter által ki nem nyomtatott – J. K.) részből kiválasztott hibapéldákkal is kiegészítették” (1304. o.).

E magyarázatok második (utolsó) bekezdése ezt mondja: „A jegyzék összeállításakor arra törekedtünk, hogy a lehető legkevésbé térjünk el a DP fordításának nyelvétől és helyesírási rendszerétől, és a lehető legkevesebb kétséges dolgot vegyük fel bele. Ebből a célból gyakran vetettünk pillantást W₃-ra és Stanevičius eredeti példányának legjobb állapotban fennmaradt példányára is” (1304. o.). Az idézett magyarázatokból nem teljesen világos, hogy Palionis professzor csupán „tökéletesítette”-e Volter javításainak jegyzékét, vagy a kiadás előkészítésekor ki is egészítette azt. Közelebbről tanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy itt Volter javításainak tökéletesített jegyzékét közlik. Ezt a következtetést látszólag alátámasztják azok a véletlenül észrevett, de a jegyzékbe fel nem vett korrektúrahibák is (ezek nincsenek benne a DP „Páklydimus Teip pataikik” jegyzékében), például: 50₂₄,₃₄ DAT. SG. chrifiui, NOM. SG. chriflus, 51₂₇,₃₁,₃₇ INSTR. SG. chriltufu, GEN. SG. chriltauus, DAT. SG. chriltuy nincs javítva, míg a 34₂₃ GEN. SG. chriltauus alakot Chriltaus alakra javítják (1306. o.); a 89₄₄ GEN. SG. chriftaus alakot szintén Chriltaus alakra javítják (1309. o.). Vagy a 76₁₆ helyen álló, múlt idejű, cselekvő melléknévi igenév NOM. SG. M. igiies alakját nem javítják igiĝes alakra, noha egy másik helyen e forma végződését -ę̇s-re javították; vö. 324 (=326)₃₂ átggrėjęs alakját átggrėjęs alakra javítják (1322. o.). Palionis jegyzékéből kimaradt a 203 (= 205)₁₄,₁₆ helyen álló PRAES. SG. 1. személyű fiuncziu alak is, holott fiuncziu alakra kellene javítani. Emellett a korábban kifejtett gondolatot azok az esetek is megerősítik, amikor mindkét fakszimile-kiadásban a két hibásan írt szó közül az egyiket kijavítják, a másikat viszont nem. Például a 244 (=246)₃₇–₃₈ szókapcsolatban mietaulagii Sūnų ACC. SG. alakban Palionis az első szót mielaulagii alakra javította (1316. o.), a másodikat viszont nem, holott úgy tűnik, Sunų alakra kellene javítani, mivel ugyanezt a szóalakot a 145₅₁ helyen, a fânų alakot fânų alakra javítják (1312. o.). Ugyanez mondható el a 319 (=321)₄₀ helyen álló Trėcę įžpiowęs szókapcsolatról is. Ebben a NEUTR. alakot, a Trėcę (=Trėcę) formát nem javították, az įžpiowęs alakot viszont įžpiowęs alakra javították (1321. o.). Vagy például a 323 (=325)₄₅ helyen ezt találjuk: O kas jókone parabfita?; a nyomtatott hibajegyzékben azonban csak a parabfita alakot javítják parabfita alakra (1322. o.), a jókone alakot pedig valamiért nem javítják jókone alakra, holott ugyanezt az INES. SG. alakot az 562 (=565)₂₈,₃₀ helyen, a jókone formát már javítják jókone alakra (1329. o.). Hasonló történt a Diewas szó alakjaival is: a 357 (=359)₆ NOM. SG. Dėwas alakja nem szerepel Palionis jegyzékében, csupán az élśgs szó után álló INES. SG. alakot, a Diewų formát javították Diewų alakra (1323. o.). Kétségkívül több ilyen kijavítatlan hiba is van, hiszen itt, mint már említettük, csupán meglehetősen véletlenszerűen észrevett eseteket soroltunk fel.

Az élesebb szemű olvasó sok esetben részletesebb javítási elveket is hiányolhat, mert néha nem egészen világos, miért javítják olyan eltérően még ugyanazokat a szavakat, illetve szóalakokat is. Ha ilyen magyarázatok nincsenek, gyakran nem könnyű megállapítani, hogy szándékosan jártak-e el így, vagy egyszerű sajtóhibáról van szó; annál is inkább, mert időnként úgy tűnik, hogy az „Errata” bevezetőjében kinyilvánított elvet sem követik, miszerint: „A jegyzékből kimaradtak az olyan alakok is, amelyekben az į, ū betűk hosszú magánhangzók helyén állnak, például nom. pl. [...] Sunys 533 (=535)₈, [...] inf. įbwiļt 357 (=359)₃₀ stb., mivel okkal feltételezhető, hogy ezekben a betűkben nemcsak a nazális [į], [ų], hanem a hosszú [ī], [ū] hangokat is jelölték” (1304. o.). Úgy tűnik, az į betűre vonatkozóan ezt a rendelkezést betartják, a ū esetében azonban nem.

RECENZIJOS

191

mindig. Pl. 84₄₅ INE. a būt junginyje alakban szereplő korooti javítása būt koróti alakra (1309. o.), a NOM. PL. 119₄₃ fuus alakot pedig funus alakra javítja (1311. o.).

Ypač daug neaiškumų kelia raidės ę, pavartotos vietoj ė, e, ia (žr. Palionis 1967: 34), taisymai: vienur ji taisoma į ę, kitur į e. Pvz., klaidingai Daukšos parašytas prielinksnis 102₃₄ be ištaisytas į bę, o 89 (= 103)₃₃ taip parašytas bę taisomas į be, bę? (su klaustuku!) (p. 1310). Iš karto norisi paklausti, kodėl pirmuoju atveju jokių abejonių nebuvo, o antruoju ėmė ir iškilo? Panašiai atsitikę ir su priešdėliu ne: 38₄ nę taisomas nę ir pastabose nurodoma, kad šis nę=ne (p. 1306), bet 53₄ ir 63₂₄ nę taisomas į ne (p. 1307, 1308), o 102₄₁ ne (ėft) vėl ištaisytas į nę (p. 1310). Arba žodžio metas INSTR. SG. forma taisoma 4 kartus, bet du kartus vienaip, o du kartus antraip: 13₃₉ metų į metu (p. 1305), 335 (= 337)₈ metų į metų (p. 1322), o 16₃₉ metų į metú (p. 1305) ir 53₁₉ metų į metu (p. 1307). Kodėl čia ę netaisoma į e, t. y. kodėl šios formos sugretintos su palyginti dažnai DP rašomomis metų ir metu, o ne su metu, belieka tik spėlioti. Tokių atvejų pasitaiko ir INES. SG. formų taisyme, pvz.: 44₃₂ metę ištaisyta į metę (p. 1307), 69₃₁–₃₂ žókonę į žókonę (p. 1308), bet 324 (= 326)₃₁ regė́timę ištaisyta į regė́timę (p. 1322). Na, o 62₃₇ mirftanciamę, ištaisytame į mirftanciamę, randame atvirkščią -ę į -e taisymą. Reikia manyti, kad čia vieną korektūros klaidą pakeitė kita, nes kitaip pastarojo taisymo paaiškinti negalima.

Vagy íme, az IMPER. PL. 1 21₈–₉. alakjában a kélbkime alakot kélbkime alakra javítja (1305. o.), a 118₃₁ paklausíkime alakot paklausíkime alakra (1311. o.), a 280 (= 282)₄₅ fugrįžkime alakot pedig fugrįžkime alakra (1318. o.). Az első esetben az -ę végződés meghagyásának oka szintén ismeretlen, hiszen másutt az összes kijelentő módú igeidő, valamint a feltételes mód PL. 1. személyű végződéseit, az -ę, -e alakokat, láthatólag teljesen indokoltan, csak -e-re javítja, pl.: 63₄ turimę → turime (1308. o.), 102₄₅ išgírtime → išgírtime (1310. o.), 156₃₁ atgrę́ftumbime → atgrę́ftumbime (1312. o.), 172₂₉ parėgėtumbime → parėgėtumbime (1313. o.).

Ehhez a javítástípushoz részben csak az Abelis tulajdonnév GEN. SG. alakjának, az Ablo-nak az eltérő javítása sorolható: 408 (= 410)₃₀ Ablo → Abelio, míg 410 (= 412)₂₃ Ablo → Abel̇o (1325. o.).

Ha a javítás alapelvei nincsenek részletesebben kifejtve, nehéz eligazodni abban, hogy Palionis professzor jegyzékében miért bánnak eltérően az an, en kettőshangzókkal, amelyeket a DP ą, ę, illetve ąn, ęn alakban ír. Többnyire nem javítja őket, de időnként az ą, ę alakokat ąn, ęn-re, az ą, ęn alakokat pedig an, en-re javítja, pl.: 315 (= 317)₂₄ nulidė́dąnçziu → nulidė́dąnçziu INSTR. SG. (1321. o.), 228 (= 230)₉ margójegyzet: ženklas → ženklas (1315. o.) (de a 10₃₄ pažėklėtos esetében valamiért az e-t ismét nem javítja sem ę-re, sem ęn-re, sem en-re, hanem pažėklėtos alakra javítja (1305. o.), holott pažėklėtos kellene legyen), 448 (= 450)₂₃ daggan → dangun (1326. o.), 244 (= 246)₂₇ lėndą → lėndą (1316. o.). Amikor pedig ugyanabban a tőben a DP-ben in helyett nyomtatott i-t eltérően javítja, ez teljesen érthetetlen; például: 124₁₀ liktmuži → linktmuži INSTR. SG. (1311. o.), míg 214 (= 216)₂₄,₅₂ likfmumo, likfmibes → likfmumo, likfmibes GEN. SG. (1315. o.). Hogyan magyarázhatók az ilyen javítások: 309 (= 311)₈ penigų → penigų GEN. PL. (1321. o.) és 331 (= 333)₂₁ penigāmas → penigāmus (1322. o.)? Ezekben az esetekben aligha elég annyit mondani, hogy a javítások során „igyekeztek ezt az elvet követni: a lehető legkevésbé eltávolodni a DP fordítási nyelvétől és helyesírási rendszerétől...” (1304. o.); arról is szeretnénk tudni, miként igyekeztek érvényesíteni ezt az elvet.

Természetesen a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb volna az összes említett eltérést sajtóhibákkal magyarázni; Palionis javításjegyzékében sajnos valóban jó néhány ilyen akad. Mivel azonban ezek részletes tárgyalása semmiképpen sem szükséges, a továbbiakban a javításokban talált hibák csoportosított jegyzékei következnek.

192 |

RECENZIJOS

1. TÁBLÁZAT. HIBÁSAN ÁTMÁSOLT DP-SZAVAK

188 (= 190)₃₁ | fuḳėlninp | fuḳėlninp | fuḳėlninp | 1314

190 (= 192)₂ | fuŕikulūus | fuŕikulūus | surŕkulūus (várható alak: fuŕikulūus) | 1314

191 (= 193)₁₀ | įbmințigai | įbmințigai | įbmințigai | ADV. | 1314

191 (= 193)₁₄ | prodėjęs | prodėjęs | pradėjęs | 1314

200 (= 202)₂₅ | miénk | miénk | miénk (vö. miénk) | 1314

213 (= 215)₁₈ | örömöt | örömöt | örömöt | 1315

213 (= 215)₃₈ | öröm | öröm | öröm (vö. öröm) | 1315

233 (= 235)₅₀ | nem régi létezések |... létezések | nem régi létezések | 1316

255 (= 257)₃ | akik | akik | akik (vö. akik) | 1317

256 (= 258)₈ | kisebb | kisebb | kisebb (vö. kisebb) | 1317

RECENZIJOS

| 193

DP-oldal és sor

Nyomtatásban

J. Palionis javítja

Megjegyzések

A 2000-es kiadás oldala

271 (= 273)₁₄

valódiak

tikriiu (azaz tikriųjų)

INSTR. SG.

1318

271 (= 273)₄₅

ataūlitų

ataūbičių

COND. 3

1318

277 (= 279)₁₁

fawus

fawųs

fawus (t. b. fawųs)

1318

281 (= 283)₅

brągęlnis

brągęfnis (t. b. brągęlnis)

NOM. SG.

1318

286 (= 288)₂₁

trupųčio

trúpųčio

trupuczo (t. b. trúpųczo)

1319

290 (= 292)₃₄

nefkālų

nefkālu (t. b. nefkālu)

NEUTR.

1319

295 (= 297)₅₁

priwalų

priwalu (t. b. priwalų)

NEUTR.

1320

304 (= 306)₅₃

będru

będri

będru (t. b. będri)

INSTR. SG.

1320

306 (= 308)₂₀

tųri

tūri

turi (t. b. tūri)

PRAES. 1 (azaz 3)

1320

310 (= 312)₃₃

pažiltų

pažiltu (t. b. pažiltų)

1321

311 (= 313)₄

ųžmųbę

ųžmųbę (t. b. ųžmųbę)

PRAET. 3

1321

315 (= 317)₃₇

Wieβpati

Wiéβpati

Wieβpati (t. b. Wiéβpati)

DAT. SG.

1321

317 (= 319)₃₅

mažgas

mážgas

mažgas (t. b. mážgas)

1321

319 (= 321)₂₅

būlių jų Dievų

... Diéwų

... Diewu (t. b. ... Diéwų)

1321

322 (= 324)₂₆

Wjenas

Wjénas

Wienas (t. b. Wiénas)

NOM. SG.

1321

325 (= 327)₄₈

galętą... įftraukt’

galéta... įftraukt’

galęty (t. b. galéty)... įftraukt’

COND. 3 + INF.

1322

194 |

RECENZIJOS

DP oldala és sora

Nyomtatott alak

J. Palionis javította

Megjegyzések

A 2000. évi kiadás oldala

327 (= 329)₄₀

prilaktōe

prilaktōie

prilaktōieu

1322

329 (= 331)₉

žōdžio

žōdžio (t. b. žōdžio)

1322

332 (= 334)₄₆

pūt̄tauj

PRAES. 2 SG.

1322

335 (= 337)₃₃

būwe

buwo (t. b. būwo)

1322

336 (= 338)₉

sudekite

sudekite (t. b. sudekite)

1322

337 (= 339)₁₉

žmonemns

žmonémns

žmonemus (t. b. žmonémus)

1322

338 (= 340)₂₇

didžeulių

didžéulių

didžeulių (t. b. didžéulių)

ACC. DU.

1322

342 (= 344)₈

klanfe

klānfe

klaufe (t. b. klāufe)

PRAET. 3

1323

351 (= 353)₂₅

piktūlius

piktūlius (t. b. piktūlius)

1323

360 (=362)_19–20

nufidėiūlių žmoių

hűséges emberek

hűséges embe-rek (azaz emberek)

GEN. PL.

1324

378 (= 380)₃

megismételte

NOM. PL.

1324

379 (= 381)₃₅

elvette

elvette (azaz elvette)

PRAES. 3

1324

394 (= 396)₁₂

hogyan

kaip (t. b. kāip)

1325

398 (= 400)₁₄

gatęs

gates (t. b. gatęs)

FUT. 3

1325

404 (= 406)₅₅

Apāftātai

Apāftatai (t. b. Apāftātai)

1325

434 (= 436)₁₁

piktiėmus

piktiemus (t. b. piktiėmus)

1326

450 (= 452)₂₃

tiektai

tiektāj

tiek tai (t. b. tiektāi)

1326

471 (= 473)₁₇

fwętes

fwętās

alanyeset, egyes szám

1327

RECENZIJOS

195

DP-oldal és sorA nyomtatott alakDPJ. Palionis javításaMegjegyzésekA 2000. évi kiadás oldala

473 (= 475)₄₅vienų žódžiųvienų žódžiųvienu žódžiųeszközhatározói eset, egyes szám1327

474 (= 476)₅₁–₅₂a (meg)parancsolja1327

475 (= 477)₃₅lėkhuisėkhuilėktai (t. b. sėktai)részes eset, egyes szám1327

477 (= 479)₃ApałtatasApáłtatasApaḟtatas (t. b. Apáḟtatas)1327

478 (= 480)₅₀a bitolóknak (vö. bitóliu)1327

510 (= 511)₁₇–₁₈a zselékből (vö. žėminiu)1328

518 (= 519)₆belnełibelnełibernełi (t. b. bernėli)tárgyeset, egyes szám1328

518 (= 519)₁₀žódžiųžódžiųžódžiu (t. b. žódžiu)eszközhatározói eset, egyes szám1328

531 (= 533)₂₁łękołękotąko (vö. łęko)PRAES. 31329

535 (= 537)₃₅vź dūdinėjevź dūdinėjevźdūdinėje (vö. vźdūdinėje)PRAES. 31329

553 (= 556)₃₉βwętųβwętųβwętu (vö. βwętų)INSTR. SG.1329

568 (= 571)₄₁vź f wirovź f wirovźf wiro (vö. vźf wiro)1330

594 (= 597)₂₁βwie umoβwie úmoβwielumo (vö. βwielúmo)1330

601 (= 604)₃₁tarnytarnųtarnu (vö. tarnú)INSTR. SG.1330

610 (= 613)₅₃gaiwagaiwágałwa (vö. gałwá)NOM. SG.1330

614 (= 617)₂₅–₂₆gáłiųgáłygáłiu (vö. gálu)PRAES. 1 SG.1330

618 (= 621)₁₂melłtusmėłłtusmelłtųs (vö. mėłłtųs)SUP.1331

619 (= 624)₁₀išłųyte ełtišłųnte ełt’išłųte ełt (vö. išłųnte ełt’)1331

196 |

RECENZIJOS

2. TÁBLÁZAT. JONO PALIONIS JAVÍTÁSAIBAN ELHAGYOTT

DP DIKRITIKUS JELEK

DP oldal és sor

Nyomtatott alak

J. Palionis javítása

Helyesen

Megjegyzések

E kiadás oldala

9₃₃

vžtūrėtą

vžtūretą

vžtūrėtą

ACC. SG.

1305

24₂₁

wertų

wertu

wertų

INSTR. SG.

1306

25₂₉

Tetráacha

Tetrarcha

Tetrárcha

INSTR. SG.

1306

26₁₃

Wirβpatáwimo

Wieβpatavimo

Wieβpatáwimo

1306

28₁₃

Swetóp

Szwetop

Szwetóp

1306

35₅₁

źmoįų

źmonių

GEN. PL.

1306

47₁₁

bêdrą

bedra

bêdrą

ACC. SG.

1307

54₅₃

Bernrádus

Bernardus

Bernárdus

NOM. SG.

1307

68₂₉

lawų

lawu

lawų

INSTR. SG.

1308

75₄₀

auré

aure

auré

1309

90₂₉

iβwadžió io

iβwadžioio

iβwadžióio

1309

95₁₃

tęięus

tūięus

eredeti: tudžicž

1310

107₁₀

Wiéβpati

Wieβpati

Wiéβpati

ACC. SG.

1310

111₄₃

djęną

dieną

diéną

1311

138₂₄

táužomę

taužome

táužome

1311

141₆

tūdie

ludie

lūdie

JELEN IDŐ, 3. személy

1311

150₁₁

didęlnių

didelniu

didelnịų

ESZK. EGY.

1312

158₁₉

falβiwų

falβiwu

falβiwų

ALANYES. KETTŐS SZÁM

1312

164₂₂

ęio

eio

éio

MÚLT IDŐ, 3. személy

1312

201 (= 203)₇

muſúmp

muſump

muſúmp

1314

213 (= 215)₅₁

ámžimas

amžinas

ámžinas

NOM. SG.

1315

232 (= 234)₈

atšiųšių

atļųšiu

atšiųšių

1316

233 (= 235)₅₀

.../ nei mókſłu

.../ nei mokſłu

.../ nei mókſłu

INSTR. SG.

1316

RECENZIJOS

| 197

A DP oldala és sora

Nyomtatva

J. Palionis javítása

Helyesen

Megjegyzések

A jelen kiadás oldala

247 (= 249)₁₃

grumždįmų

grumždimu

grumždįmų

INSTR. SG.

1316

251 (= 253)₃₅

wardį

wardu

wardį

INSTR. SG.

1316

252 (= 254)₁₂

funùs

funus

funùs

1317

268 (= 270)₂₅

év

éve

év

INSTR. SG.

1317

281 (= 283)₄₈

Wieβpñutės

Wieβpñatės

1318

302 (= 304)_29–30

willą Pópiejiſtą

willą Popiejįſta

pápas uralmát

NOM. SG.

1320

304 (= 306)₂₅

amelyet

akik

amelyet

1320

321 (= 323)₁₃

nemesnek

nemest

nemesnek

ACC. SG.

1321

341 (= 343)₃₄

tanítást

PRAET. 3

1323

374 (= 376)₃₉

karíe

kurie

karíe

1324

388 (= 390)₉

malónę

malone

malónę

EGY. SZ.

1325

388 (= 390)₁₂

tatái

tatai

tatái

1325

391 (= 393)₃₁

nopɼlnái

noproſnai

nopɼlnái

ADV.

1325

392 (= 394)₈

njéko

nieko

njéko

1325

402 (= 404)₅₁

taczęų

taczeu

taczęų

1325

409 (= 411)₁₂

diėnų

dieną

diėną

ACC. SG.

1325

423 (= 425)₄₃

ſartús

ſaitus

ſaitús

orig.: okowy

1325

457 (= 459)₂₀

praſtólių

praſtóliu

1326

458 (= 460)₅

ráka

rąka

ráka

NOM. SG.

1326

472 (= 474)₁₇

ӡótag

ӡotag

ӡótag

1327

= 530 (532) ₂₈

vǯ prietelus

vǯ neprietelus

orig.: nieprzyjacióły

1329

= 545 (548) ₃₅

atęko

atąko

PRAES. 3, eredeti: nawiedza

1329

= 560 (563) ₉

gerų

geru

gerų

INSTR. SG.

1329

609 (= 612)₁₄

mókıtinių

mokıtiniu

mókıtiniu

INSTR. SG.

1330

198 |

RECENZIJOS

3. TÁBLÁZAT. PONTATLANUL MEGADOTT SZÓSOR ÉS HELY

J. Palionis által megadott DP-oldal és sor Helyesen kellene állnia Nyomtatásban J. Palionis javítása Megjegyzések E kiadás oldala

89 (= 103)₄₄–₅₀ 89 (= 103)₄₉–₅₀ gardumimus garduminus 1310

116₁₆ 116₁₅ miełafir dürmo miełafir dürmo 1311

116₁₈ 116₁₇ Czę (tekste Czę) jau Czę tau 1311

159₂₀ 159₂₆ Szęłta Szębta NEUTR. 1312

162₁₇ 162₂₇ kartų kartų INSTR. SG. 1312

168₈ 168₆ metų metu INSTR. SG. 1312

227 (= 229)₄₉ 227 (= 229)₄₈–₄₉ Augugulinas Auguf tinas 1315

229 (= 231)₄₆ 229 (= 231)₄₅–₄₆ tōbis tōbis 1315

231 (= 233)₂₂ 231 (= 233)₂₃ palik(mintoie palik(mintoie NOM. SG. 1316

231 (= 233)₂₃ 231 (= 233)₂₄ atfiusių atfiusių 1316

231 (= 233)₄₁ 231 (= 233)₄₂ tos tas NOM. SG. M. 1316

247 (= 249)₁₃ 247 (= 249)₁₂–₁₃ grumžd imų grumždimu (azaz grumžd imų) INSTR. SG. 1316

276 (= 278)₈ 276 (= 278)₇–₈ apewejždėtus apewejždėtus COND. 3 1318

314 (= 316)₄ 314 (= 316)₄–₅ gerėlnis gerėlnis 1321

328 (= 330)₁₆ 328 (= 330)₁₅–₁₆ fuderimo fuderino 1322

338 (= 340)₂₉ 338 (= 340)₂₉–₃₀ ąntamę ąntr ame 1322

342 (= 344)₂₈ 342 (= 344)₂₉ palsipūtės palsipūtus NOM. SG. F. 1323

349 (= 351)₁₈ 349 (= 351)₁₇–₁₈ litpnėlnjis litpnėlnis 1323

349 (= 351)₂₆ 349 (= 351)₂₆–₂₇ fwetitimas fwetimas 1323

359 (= 361)₄–₅ 359 (= 361)₄ vžmokėlsių vžmokėsiu (?) 1324

369 (= 371)₄₀ 369 (= 371)₄₁–₄₂ paβwéntina paβwéntina PRAES. 3 1324

369 (= 371)₄₆ 369 (= 371)₄₇ gėdeimo gėdeimu INSTR. SG. 1324

471 (= 473)₂₉ 471 (= 473)₃₀ mótę móte NOM. SG. 1327

RECENZIJOS

199

J. Palionis által megadott DP-oldal és sor

Helyesen

Nyomtatásban

J. Palionis javítása

Megjegyzések

A jelen kiadás oldala

543 (= 546)₂₂

543 (= 546)₂₁

megőrizve... ártatlant

ACC. SG. „ártatlanságot”

1329

543(=546)₃₆

543(=546)₃₅

ott

1329

544(=547)_{3, 11}

544(=547)₃

išnumiruliu

a halottak közül

1329

544(=547)_{14, 15}

išnumirulių

J. Palionis nem javítja

101₁₂

101_{12 pršt.}

godincziuin

godincziuiu (gal godincziū́?)

GEN. PL.

1310

112_{45 pršt.}

112₄₅

kjtas (tekste: kjtás)

kitas (turėtų būti kitás)

ACC. PL.

1311

146₄₂

146_{42 pršt.}

Chriftans

Chriftauus

1312

167(=169)₃₈

167(=169)_{38 pršt.}

idaut

idant

1313

177 (= 179)₄₉

177 (= 179)_{49 pršt.}

waišiu

waišių (kodėl ne waišių?)

GEN. PL.

1313

202 (= 204)₃₂

202 (= 204)_{32 pršt.}

Lutae

Lucae

= Lukács

1314

204 (= 206)₁₇

204 (= 206)_{17 pršt.}

pāšiutfus

pāšiuftas (kodėl ne pāšiuf tas?)

NOM. SG.

1314

206 (= 208)₄₀

206 (= 208)_{40 pršt.}

knnu

kunų

GEN. PL.

1314

211 (= 213)₂₂

211 (= 213)_{22 pršt.}

Aprikings (dž̄eugfmo)

Aprikimas (?)

eredeti: Omyl-ne (wefele)

1314

216 (= 218)₂₁

216 (= 218)_{21 pršt.}

teit

ateit

1315

233 (= 235)₁₈

233 (= 235)_{18 pršt.}

hudie

ludie

PRAES. 3

1316

243 (= 245)₃₈

243 (= 245)_{38 pršt.}

fwielumu

βwielumu

INSTR. SG.

1316

254 (= 256)₃₇

254 (= 256)_{37 pršt.}

mokfio

mokfło

1317

A táblázatokban feltüntetett észlelt hibákon kívül Palionis professzor javítási jegyzékében egyedi elírások is előfordulnak, például: 220 (= 222)₁₆ helyett paſauli helyesen paſauli a. sg. (1315. o.); 425 (= 427)₁₇ helyett kukidėli helyesen kukaidėli a. sg. (1325. o.); 298 (= 300)₄₁ helyett ſbwedęs helyesen kellene lennie

200 |

RECENZIJOS

fβwedęs (1320. o.), míg 513 (= 514)₁₈ prigavau nem praet. 2 sg., hanem praet. 1 sg. (1328. o.). Ugyancsak a 327 (= 329)₈ pawijdeię (1322. o.) és az 536 (= 538)₄₂ parpūłt helyesen parpūlē (1329. o.) alakok nem praet. 3-ak, hanem a múlt idő befejezett cselekvő melléknévi igenevének hímnemű többes számú alanyesetei, és helyesen nom. pl.-nak kellene lenniük (vö. Kudzinowski 1977: 89, 105).

Nem lehet szó nélkül átsiklani Palionis professzor csillaggal jelölt javításai fölött, amely „az 1926-os fakszimile kiadásban észlelt hibát jelöli” (1304. o.). Következésképpen ebben a fényképes kiadásban nem kellene szerepelniük. Valójában azonban ez nem egészen így van, mert úgy tűnik, az ilyen 19 javítás közül 5, vagyis a 81₄₇ (1309. o.), a 162₂₁ pršt. (1312. o.; egyébként mindkét kiadásban nem Dukáuni i, hanem Dukáuni ii látható), a 286 (= 288)₂₀ (1319. o.), a 304 (= 306)₂₀, ₂₂–₂₃ (1320. o.) ténylegesen megegyezik. Legfeljebb két esetben – a 81₄₇ és a 286 (= 288)₂₀ esetében – lehetne helyesírási kérdésben vitatkozni, vagyis hogy a recenzált kiadásban palibts (az 1926-os kiadásban így) vagy palibls áll-e nyomtatásban, valamint hogy a tůkßtąntis szóban az an kettőshangzóban van-e q „ággal” vagy anélkül (az 1926-os kiadásban így). Ezek azonban már helyesírási kérdések, és a javításaikat, ha a különbség felismerhető, célszerű külön feltüntetni. A javítási jegyzékben azonban olyan javítások is szerepelnek, amelyek mellett szükséges volna a csillag, de hiányzik (lásd a 4. táblázatot).

4. TÁBLÁZAT. JAVÍTÁSOK, AMELYEK MELLETT CSILLAGNAK KELLENE ÁLLNIA

*470 (= 472)₃₄ | nei | mi | nei | | 1327

*564 (= 567)₅ | tū | ti | tū | INSTR. SG. | 1329

Összefoglalásképpen valószínűleg elmondható, hogy a recenzált DP-kiadás nem túl megbízható. Természetesen az itt említett hibák és figyelmetlenségek nagy részét könnyen el lehetett volna kerülni, ha az állami intézmények által oly bőkezűen támogatott „Baltų lankų” kiadó nem ült volna a babérjain, hanem szorosabban együttműködött volna az előkészítővel. Most viszont az a benyomás alakul ki, hogy az előkészítő másként dolgozott, a kiadó pedig másként, hiszen mégsem szeretnénk elhinni, hogy a régi írások olyan ismerője, mint Jonas Palionis professzor, az említett hiányosságok legalább nagyobb részét ne vette volna észre.

RECENZIJOS

201

LITERATŪRA

CHRISTIANI, L. 1934: La chronologie des papes, des origines à Pie XI. Tu es Petrus. Encyclopédie populaire sur la papauté, Paris: Librairie Bloud et Gay, 491–529.

KUDZINOWSKI, Cz. 1977: Indeks–słownik do „Daukšos Postilė“ 2, Poznań: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu Adama Mickiewicza.

LEBEDYS, J. 1955: Simonas Stanevičius, Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla.

MACIŪNAS, V. 1997: Lituanistinis sąjūdis XIX amžiaus pradžioje, Vilnius (leidykla nenurodyta).

PALIONIS, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis.

SUBAČIUS, G. 1998: Žemaičių bendrinės kalbos idėjos, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Juozas Karaciejus

Lietuvių kalbos institutas

Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva

Gauta 2001 12 06

VYTAUTAS SIRTAUTAS, REGINA PETKEVICIENĖ, ČESYS GRENDA,

RINKTINIAI KALBOTYROS STRAIPSNIAI

[Šiauliai:] Šiaulių universiteto leidykla, 2001, 288 p.

2001 metais Šiaulių universiteto Lietuvių kalbos katedros profesoriui Vytautui Sirtautui suėjo 80 metų, o docentams Reginai Petkevičienei ir Česiui Grendai – po 70. Visi trys jie apie 40 ar daugiau metų dirba toje pat Šiaurės Lietuvos aukštojoje mokykloje (anksčiau tai buvo Šiaulių pedagoginis institutas) ir kartu su kolegomis parengė šimtus lietuvių kalbos ir literatūros, tūkstančius pradinių klasių pedagogikos ir metodikos bei kitų specialybių mokytojų, parašė ar sudarė ne po vieną mokomąją knygą studentams, vadovėlių aukštosioms mokykloms (V. Sirtautas ir vidurinėms mokykloms), paskelbė po šūsnį mokslo, metodikos ir kalbos populiarinamųjų straipsnių, aktyviai dalyvauja mokslinėse konferencijose.

Sukaktuvių proga sumanytai sumestinei knygai iš savo rašinių aruodo po žiupsnelį straipsnių parinko patys autoriai ir, kaip pasakyta redaktorių kolegijos pasirašytoje pratarmėje, kai kuriuose straipsniuose ką ne ką dar pataisė ar patikslino. Knygą sudarė universiteto Lietuvių kalbos katedros vedėjas prof. K. Župerka, į redaktorių kolegiją, be jo, įėjo Humanitarinio fakulteto dekanė doc. G. Kačiuškienė (pirmininkė) ir universiteto prorektorius doc. J. Pabrėža.

Kiekvieno kalbininko dalis knygoje pradedama gražia brandaus amžiaus nuotrauka ir šiltai perteiktu gyvenimo aprašymu. Prof. V. Sirtautą skaitytojams pristato prof. K. Župerka, doc. R. Petkevičienę – doc. G. Kačiuškienė, o doc. Č. Grendą, daug metų buvusį Šiaulių pedagoginio instituto Lietuvių kalbos katedros vedėju, – doc. J. Švambarytė. Po to dedama kiekvieno autoriaus daugiausia kalbos mokslo darbų rinkiniuose įvairiu metu skelbtų straipsnių. Dalys baigiamos kalbininkų darbų bibliografijomis (prof. V. Sirtauto įdėti 1999 m. atskira knygele išleistos bibliografijos rodyklės papildymai ir 1998–2000 m. darbai). Bibliografijas sudarė Mokslinės Šiaulių universiteto bibliotekos Bibliografijos skyriaus vedėja R. Jakutienė. Tokia yra kalbamos knygos sandara.

RECENZIÓK

Recenziók

2. TÁBLÁZAT. JONO PALIONIS JAVÍTÁSAIBAN ELHAGYOTT

DP DIKRITIKUS JELEK

4. TÁBLÁZAT. JAVÍTÁSOK, AMELYEK MELLETT CSILLAGNAK KELLENE ÁLLNIA

LITERATŪRA

VYTAUTAS SIRTAUTAS, REGINA PETKEVICIENĖ, ČESYS GRENDA,

RINKTINIAI KALBOTYROS STRAIPSNIAI

Document details