Jonas Palionis, par. „Mikalojaus Daukšos 1599 metų Postilė ir jos šaltiniai“

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLV (2001), 187–205 RECENZIÓK A Reviews MIKALOJAUS DAUKSOS 1599 METŲ POSTILE IR JOS ŠALTINIAI. kiadást előkészítette prof. habil. dr. Jonas Palionis. Vilnius: Baltos lankos, 2000, 1331 o. Litvánia függetlenségének helyreállítása után fellendült a régi írások kutatása és kiadása is, egyes régi szerzők pedig különleges figyelemben részesültek — műveiket, illetve műveiket az eredeti szövegekkel együtt újra kiadták. Az utóbbi csoportba tartozik a 2001 közepén a könyvesboltokba került, csaknem egy pud súlyú, új Mikolajus Daukša-féle Postilė-kiadás is. Még annak számára is, aki nem látta ezt a kiadványt, de az iskolapadból még emlékszik erre-arra Daukšáról, a recenzált kiadás címéből valószínűleg már világos, hogy magán Daukša Postilėjén kívül ebben a kiadványban Jakub Wujek lengyel eredetijének is szerepelnie kell. Valójában így is van. Magától értetődik, hogy emiatt a kiadvány terjedelme megkétszereződött. És még hol vannak a különféle mellékletek! A kiadványt, úgy tűnik, maga a szerkesztő által írt (de alá nem írt) „Előszó” kezdi, amelyben ez áll: „E kiadvány Mikolajus Daukša 1599. évi Postilės (DP) — a 16. század legnagyobb terjedelmű nyomtatott litván írásos emlékének — fényképmásolatban közölt szövegét tartalmazza, lengyel megfelelőjével, Jakub Wujek Postilla Catholicka Mnieyfza- ... w KRAKOWIE... 1590 (W,) című művének eredetijével együtt. „Ez az eredeti a neves lengyel teológus Kis katolikus postillájának harmadik kiadása, amelyre Daukša — mint feltételezik (lásd a bevezető tanulmányt) — saját fordításának végleges szerkesztésekor támaszkodott” (7. o.). A továbbiakban megtudjuk belőle, hogy e kiadás DP-fénymásolata Simanas Stanevičius és Otonas Praniauskas példányaiból készült, melyik rész melyik példányból származik, továbbá hogy „Wujek harmadik kiadásának szövegét szkenneléssel a Lietuvių kalbos institutui elküldött, prof. Wojciech Smoczynski által készített mikrofilmről nyomtatták újra” (7. o.), valamint azt, hogy e kiadvány fő kezdeményezője habil. dr. prof. Vytautas Ambrazas volt, akinek — csakúgy, mint a „Baltų lankų” kiadónak — az „Előszó” végén mondanak köszönetet (8. o.). Így a viszonylag rövid „Előszó” meglehetősen informatív: segít a litván olvasónak felidézni az elfeledett ismereteket, a külföldit pedig alaposan megismerteti ezzel az írásos emlékünkkel, annál is inkább, hogy az „Előszó” németül is megjelent (9–10. o.). Tik a „Baltų lankų“ kiadónak szánt utolsó litván és német köszönőmondatok válnak nem egészen meggyőzővé, ha megnézzük a 11. oldalon kinyomtatott „Rövidítéseket”. Ebből a jegyzékből az a benyomás alakul ki, hogy a „Baltų lankų” nematė. Mat „Sutrumpinimų“ sąraše, „iškritus“ santrumpai adv. jį „lyginant“, ėmė ir atsiraKadangi recenzuojamo leidinio metrikoje nei redaktoriaus, nei korektoriaus pavardės nenurodytos kiadó meglehetősen hanyagul tekintett a tördelés végső változatára, az előkészítő pedig valószínűleg szintén (nem szeretném elhinni, hogy nem is volt), ezért minden kifogást a kollektív személyhez — a kiadóhoz — kell címezni. 188 | RECENZIJOS do adj. = adverbium, határozószó (adjectivum, melléknév kellene hogy legyen). Kár, de nem ez az egyetlen ilyen eset. Hasonlóképpen történt a dativus rövidítésével is (valószínűleg d.?). Így aztán a jegyzék „összevetésekor” ismét megjelent a conj. = dativus, részes eset (conjunctio, kötőszó kellene hogy legyen). Nos, hogy a mai litván nyelv helyhatározójának („vietininkas”) mivel „vétett”, azt még nehéz is megmondani, de a „Rövidítésekben” nem jutott neki hely, jóllehet a kiadvány végén közölt DP-hibajavításokban a rövidítése in. (= inessivus) meglehetősen gyakran használatos (vö. 1306., 1307., 1308., 1311., 1312. és további oldalak). Ilyen pontatlanságoknak egy tekintélyes kiadvány „Rövidítéseiben” nem volna szabad előfordulniuk, annál is inkább, mivel azt rangos, reprezentatív kiadványnak szánták. Az „Előszó” és a „Rövidítések” után a recenzált kiadványban J. Palionis professzor „Az 1599-es Postilė és kiadásai” című bevezető tanulmánya olvasható (13—22. o.). Az áttekintés azzal a 25 oldalas, feltehetően Stanevičius által összeállított és 1823-ban Vilniusban kiadott könyvecskével kezdődik, amelynek címe Wyiątek z kazari žmudzkich, s amelyben a DP latin és lengyel nyelvű előszavai, valamint egy prédikáció újra kiadásra került. Csakhogy annak bemutatásakor talán nem kellene, még közvetve sem, megpróbálni ezt a kis kiadványt az összehasonlító történeti nyelvészet kialakulásához kapcsolni (13. o.), mivel megjelenésének okaihoz a litván kontextus áttekintése teljesen elegendő. Kétségtelen, hogy ennek és a Stanevičiusnak tulajdonított második, hibás, 16 oldalas könyvecskének a megjelenése közvetlenül összefügg az úgynevezett žemaitėi nemesi litván nyelvi mozgalommal (vö. Maciūnas 1997: 141-142). Mindkét említett kiadvány megjelenését még 1955-ben a legpontosabban Jurgis Lebedys professzor írta le: „S. Stanevičius újra ki akarta nyomtatni M. Daukšas művét nyelvének szépsége és lexikai gazdagsága miatt, és ezzel másokat is az irodalmi nyelv fejlesztésére akart ösztönözni. Hogy ez a cél volt a legfontosabb, azt mutatja, hogy mindkét kiadványba beillesztette M. Daukšas „A kedves olvasóhoz” című előszavát (a nagyobbikba pedig az M. Giedraitishoz intézett előszót is). Ezzel az előszóval a tanulmányokat folytató ifjúsághoz és az értelmiséghez akart szólni M. Daukšas szavaival, amelyek a szülőnyelv szeretetére és saját irodalmuk megteremtésére buzdítanak. E KIADVÁNYOKKAL GYAKORLATI CÉLOKAT KÖVETVE, M. DAUKŠAS NÉPSZERŰSÍTÉSÉN TÚL MÁSOKAT IS A HAZAFIAS KULTURÁLIS MUNKÁBA AKARVA BEVONNI (kiemelés tőlem —J. K.), S. Stanevičius igyekezett a régi szövegeket hozzáférhetőbbé tenni, ezért újranyomásukkor megváltoztatta a helyesírást, és elhagyta a diakritikus jeleket” (Lebedys 1955: 167). Igaz, a második kiadvány különféle problémákat vet fel, és a vele kapcsolatban megfogalmazott valamennyi vélemény hipotetikus. Mindazonáltal Stanevičius szerzőségét kétségbe vonni, tudva, Volterio DP leidimą, jo parengimo principus bei nurodo priežastis, paskatinusias nutraukti leidimą (p. 13-16), ir iki šiol plačiausiai naudojamą Mykolo Biržiškos 1926 metų fotografuotihogy rajta kívül akkoriban senki más nem érdeklődött a DP iránt, aligha van alapunk (vö. Subačius 1998: 350). Stanevičius publikációinak bemutatása után Palionis meglehetősen részletesen tárgyalja Eduardo nis befejezetlen kiadását, amely Palionis szerint „bár nagy lépés volt előre [...], az eredetinek ez sem volt adekvát” (17. o.). Ezenkívül az utóbbi kiadás „tudományos tanulmányokhoz való felhasználását az is nehezíti, hogy a fordítás mellett nem közölték a lengyel eredetit [...]”, ezért a korábbi hiányt „most az új kiadással kívánják pótolni” (17. o.). E magyarázat után a cikk szerzője annak megvitatására tér át, miért a Wujek-posztilla ebben a kiadványban nyomtatott harmadik kiadását választották (17–18. o.). Miután megismerkedtél a cikkben előadott valamennyi érvvel, önkéntelenül is kételkedni kezdesz abban, hogy nem hitelesebb lett volna-e a második lengyel kiadást választani, a harmadikból pedig csak azokat a helyeket közölni, amelyek a Wujek Kisposztillájának második kiadásában nem találhatók meg, hiszen a fordítás alapja a második kiadás volt, a harmadik megjelenése után pedig Daukša saját fordítását nemcsak technikailag közelítette az új Wujek-kiadáshoz, hanem ezenfelül lefordította belőle azokat a részeket is, amelyek nem szerepeltek a lengyel második kiadásban. Hogy a fordítás alapja a második kiadás volt, azt bizonyítja a DP 504. lapján (= 505) található, a következő mondat: Popiežius Rimo /kuris ny yra Grigalus trecias liekas elt’ tikras palikiinis Petro S. (e kiadás 1052. lapja). A Wujek-posztilla 1590-ben megjelent harmadik lengyel kiadásában ezen a helyen ez áll: Vrban siodmy *W 505. Következésképpen, ha Daukša saját kiadását gondosan e kiadás alapján szerkesztette volna, aligha hagyta volna benne az 1585-ben elhunyt pápa nevét’. Wujek tehát ebben a kiadásban megváltoztatta a nevet, Daukša azonban nem volt ilyen lelkiismeretes, és még 1599-ben is meghagyta a fordítás forrásának adatait, holott logikusan gondolkodva XIII. Gergelyt VII. Kelemenre kellett volna cserélnie, aki Szent Péter utódja volt 1592–1605 között. ]}alkalmazás?毛片免费视频观看 Sorry. Need valid JSON. E cikk és a „Szövegtani kommentárok” (23–25. o.) után, amelyek szintén kategorikusan nem bizonyítják, hogy feltétlenül Wujek Kis posztillája harmadik kiadását kellett választani, Daukša és Wujek szövegeit fakszimile formában nyomtatják. Mivel Wujek szövegét első alkalommal nyomtatják ki, csak az eredetivel vethetnénk össze, amely Litvániában nincs meg, — ezzel szemben a DP fakszimileszövegét már összehasonlíthatjuk az 1926-os kiadással. E két szöveg összehasonlításakor azonnal látható, hogy a recenzált kiadvány fakszimileszövege jóval gyengébb az 1926-os fakszimileszövegnél. A 2000. évi kiadásban számos diakritikus jel szinte egyáltalán nem látható. Aki a DP-t fogja kutatni, ennek a kiadásnak a mellett az 1926-os fakszimilekiadással is rendelkeznie kell majd. Így azonnal felmerül a kérdés: vajon most, amikor jóval tökéletesebb technikával rendelkezünk, nem lehetett volna jobb minőségű fakszimilekiadást készíteni? Ha igen, akkor vajon az általános hiány idején szükség volt-e a litván szöveg gyengébb minőségű megismétlésére, és nem lett volna-e jobb ugyanabból a pénzből egy másik, a kutatók számára nehezen hozzáférhető vagy egyáltalán nem kutatott forrást kiadni (mondjuk Jonas Rėza Psalteras Dowido című művét vagy az úgynevezett 1600. évi Jokūbas niu būdu būtina išleisti pirmiausia. Akkor nem fordulnának elő hasonló esetek, amikor ugyanazt a szöveget nagyobb szükség nélkül többször is megismétlik. És még valami: ki kellene Morkūno Postilę), juoba kad DP 1926 metų leidimas yra nesunkiai prieinamas. Gal vis dėlto mums reikėtų būti taupesniems ir susirinkus susitarti, kuriuos senuosius raštus fotografuotideríteni, ki tudná ezt a munkát a legkiválóbb minőségben elvégezni, mert nehéz elhinni, hogy a mai technikával nem lehet elérni az 1926-os év színvonalát. A fényképezett DPés *W-szövegek után ebben a kiadványban nyomtatják a Palionis professzor által összeállított hibajavításokat, az „Errata- ”-t (1304–1331. o.). A javítások jegyzéke előtt található magyarázatokban ez áll: „E hibajavítási jegyzékbe a nyilvánvalóbb fordítói vagy nyomdahibák kerültek be, de nem kerültek bele a DP hibajavításában („Paklidimus Teip patailik®) bemutatott esetek” (1304. o.). Hasonlóképpen írják a kiadványt bemutató „Előszóban” is: „[...] e kiadványban található [...] az »Errata« — a felfedezett, de a DP végén található »Paklidimus Teip pataifik« című részbe fel nem vett hibák jegyzéke” (7. o., németül a 9. o.). De honnan tudhatná a szegény olvasó, mi került be Daukša „Paklidimuose...” című részébe, ha a recenzált kiadványban ez nem szerepel. Úgy látszik, a „Baltų lankų” kiadó úgy döntött, hogy Daukša „Paklidimai...” című része fölösleges, és az olvasó vagy a most közölt jegyzék alapján maga jöjjön rá, mi szerepelt benne, vagy vegye elő az 1926-os kiadást, amelyben a „Paklidimai...” ki van nyomtatva, és ellenőrizze. A „Paklidimuose...” részben azonban a korrektúrahibák javításán kívül olyan szövegbetoldások is vannak, amelyek szükségesek azoknak a kutatóknak, akik vállalkoznak a DP szövegének az eredetivel való összevetésére. Ebben az esetben valószínűleg azért történt így, mert a „Baltų lankų” kiadó által készített tördelés előkészítője nem látta. Nem szeretném elhinni, hogy Palionis professzor, miután két helyen is emlékeztette az olvasót arra, hogy az új Ta kapčia proga hozzáfűzhető, hogy VII. Orbán említése azt mutatja, hogy Wujek Kis postillájának harmadik kiadását 1590 szeptemberében nyomtatták ki (vagy legalábbis akkor kezdték nyomtatni?), mivel VII. Orbán mindössze 13 napig volt pápa, azaz szeptember 15–27. között (Christiani 1934: 520). 190 | RECENZIJOS a jegyzékbe ne kerüljenek be Daukša által közölt hibajavítások, beleegyezett volna azok elhagyásába. Ezért magától adódik a következtetés, hogy a „Paklidimų...” elhagyásáról tudatosan vagy öntudatlanul maga a kiadó döntött. Bárhogy is legyen, ez már egy kanál kátrány a mézes hordóban, mert bizonyos értelemben ebben a kiadásban nem a DP teljes szövege jelent meg. A fent említett „Errata” magyarázataiból ezután meglehetősen homályos kép bontakozik ki arról, hogyan készült ez a fejezet, mivel az elején az áll, hogy a jegyzék „összeállításakor kritikailag felhasználták az Eduardo Volter által készített, átírt DP-szövegben (amelyet külön részekben, 1904-ben, 1909-ben és 1927-ben nyomtattak ki Szentpéterváron) a lábjegyzetekben közölt javításokat”, továbbá hogy „a jegyzéket kiegészítették a fennmaradó (vagyis a Volter által ki nem nyomtatott —J. K.) részből kiválogatott hibák példáival” (1304. o.). E magyarázatok második (utolsó) bekezdésében ez áll: „A jegyzék összeállításakor igyekeztek betartani a következő elvet: a lehető legkevésbé eltérni a DP fordításának nyelvétől és helyesírási rendszerétől, és a lehető legkevesebb bizonytalan dolgot felvenni bele. E célból gyakran belepillantottak W.-be, valamint Stanevičius eredeti példányának legjobb állapotban fennmaradt példányába is” (1304. o.). A fenti magyarázatokból nem teljesen világos, hogy Palionis professzor csupán „tökéletesítette” Voltaire javítási jegyzékét, vagy e kiadás előkészítésekor ki is egészítette azt. Alaposabban tanulmányozva arra a következtetésre jutunk, hogy itt Voltaire javítási jegyzékének tökéletesített változata kerül közlésre. Ezt a következtetést látszólag alátámasztják a véletlenül észrevett, de ebbe a jegyzékbe fel nem vett korrektúrahibák (a DP „Paklidimus Teip pataifik” jegyzékében nem szerepelnek), például: 50,,,, DAT. SG. chriltui, NOM. SG. chriltus, 51,,,,,,INSTR. SG. chriltulu, GEN. SG. chriltaus, DAT. SG. chriltuy netaisoma, Oo 34,, GEN. SG. chrifltaus taisoma į Chriltaus (p. 1306), 89,, GEN. SG. chriltaus irgi taisoma į Chrifltaus (p. 1309). Arba 76, esantis būtojo kartinio laiko veikiamosios rūšies dalyvio NOM. SG. M. jgiies nem kerül javításra į įgiięs alakra, noha egy másik helyen ennek a formának a végződését -ęs-re javították, vö. 324 (=326),, dtggręjes javítása dtggręjęs-re (1322. o.). Ugyancsak nem került be Palionis összeállította jegyzékébe a 203 (= 205),,,, alak sem, amely PRAES. SG. 1 alakja fiuncjiy, noha fiuncziu-- ra kellene javítani. Továbbá a korábban kifejtett gondolatot azok az esetek is megerősítik, amikor mindkét fényképes kiadásban a hibásan írt szavak közül az egyiket javítják, a másikat pedig nem. Például 244 (=246),„ a miefauligii Sūnū ACC. SG. szószerkezetben az első szót Palionis mielaufigij-re javította (1316. o.), a másodikat azonban nem, noha úgy tűnik, Sani-ra kellene javítani, mivel ugyanennek a szóalaknak a 145,, lina alakját funy-ra javítják (1312. o.). Ugyanez elmondható a 319 (=321),, Trėc3ę junginį išpiowęs kifejezésről is. Ebben a NEUTR. alakot, a Trécj¢ (= Trėcje) formát nem javították, viszont az išpiowęs alakot iš/piowęs-re javították (1321. o.). Vagy íme: a 323 (=325),, helyen ezt találjuk: O kas jokone parafjitą?, a nyomtatott hibajegyzékben azonban csak a parafitg alakot javítják parafita- -ra (1322. o.), a jokone alakot pedig valamiért nem javítják 30kone-ra, noha ugyanaz az INES. SG. forma 562 (=565),,jokone alakját már 30kone-ra javítják (1329. o.). Hasonló történt a Diewas szó alakjaival is: 357 (=359), NOM. SG. Djéwas Palionio összeállította jegyzékben nem szerepel, csak az éfsgs szó után álló INES. SG. A Diewų formát Diewt-re javították (1323. o.). Kétségtelenül több ilyen kijavítatlan hiba is van, hiszen itt, amint már említettük, csak a meglehetősen véletlenszerűen észrevett eseteket mutattuk be. Az alaposabb olvasó természetesen gyakran hiányolni fogja a javítás részletesebb elveit is, mert olykor nem egészen világos, hogy még ugyanazokat a szavakat és azok azonos formáit miért javítják ennyire eltérő módon. Ha nincsenek ilyen magyarázatok, gyakran nehéz megállapítani, hogy ez tudatosan történt-- e, vagy egyszerű sajtóhiba, annál is inkább, mert úgy tűnik, olykor a „Errata” bevezetőjében deklarált alapelvet sem tartják be, amely szerint: „A jegyzékbe nem kerültek be azok a betűkkel í és 4, a hosszú magánhangzók helyén álló alakok sem, mint például nom. pl. [...] Sunys 533 (=535),, [...] inf. ifwjft 357 (=359),, és mások, mert okkal feltételezhető, hogy ezekben a betűk nemcsak a nazális [į], [ų], hanem a hosszú [i], [ū] jelölésére is szolgáltak” (1304. o.). A j betű esetében úgy tűnik, ezt az elvet követik, az y esetében azonban nem RECENZIÓK | 191 mindig. Pl., 84,. INF. a byt junginyje byt korodti kijavítva but koroti-ra (1309. o.), a Nom. PL. 119,, fuuys kijavítva funus-ra (1311. o.). Különösen sok bizonytalanságot okoz a ę betű, amelyet ė, ę, ia helyett használtak (lásd Palionis 1967: 34), a javítások: egyes helyeken ę-re, máshol e-re javítják. Pl. a Daukša által hibásan írt 102,, bę elöljárószót bę-re javították, 0 89 (=103),, az így írt bę pedig be-re, bę? (kérdőjellel!) (1310. o.). Rögtön felmerül a kérdés, miért nem volt az első esetben semmilyen kétség, míg a másodikban mégis felmerült? Hasonló történt a ne előtaggal is: a 38, nę javítatlanul marad, a megjegyzésekben pedig jelzik, hogy ez a nę=ne (1306. o.), a 53, és 63,, nę viszont ne-re javítva szerepel (1307., 1308. o.), míg a 102, nę (éft) ismét nę-re lett javítva (1310. o.). Vagy a metas szó INSTR. SG. alakját 4 alkalommal javítják, de kétszer egyik módon, kétszer pedig másképpen: 13,, mety mętu-ra (1305. o.), 335 (= 337), mętų meni-re (1322. o.), míg a 16,, mgtii metū-ra (1305. o.) és a 53,, mętu metu-ra (1307. o.). Hogy itt az ę nem ę-re van javítva, vagyis miért ezeket a formákat a DP-ben viszonylag gyakran írt meti és metu alakokkal, nem pedig a mętu-val állították párhuzamba, azt csak találgatni lehet. Ilyen esetek az INES.-ben is előfordulnak. SG. alakjavításban, pl.: 44,,metę metę-re javítva (1307. o.), 69,, „„3ėkonę 36konę-re javítva (1308. o.), de 324 (=326),, regéiimg regéiime- -re javítva (1322. o.). Nos, a 62,, mirltanc3iamę, amelyet mirftanc3ziamę-- re javítottak, az -ę → -¢ javítás fordított esetét találjuk. Feltételeznünk kell, hogy itt az egyik korrektúrahibát egy másik váltotta fel, mert különben az utóbbi javítás nem magyarázható. Vagy íme az IMPER. PL. Az 1. forma 21, „/kėflbkimę /kėlbkimę-re javítandó (1305. o.), 0 118, paktausikimg paktausikime-re (1311. o.) és 280 (= 282),, /ugrifkimę lugrifkime-re (1318. o.). Hogy az első esetben a végződésben miért maradt meg az -ę, az szintén ismeretlen, mivel máshol a kijelentő mód valamennyi igeidejének, valamint a feltételes mód PL. Az -¢, -ę végződés, úgy tűnik, teljesen megalapozottan csak -e-re javítandó, pl.: 63, turimg turime-- re (1308. o.), 102,, išgirlimę išgirlime-- re (1310. o.), 156,, atgrefstumbime atgr¢fitumbime-- re (1312. o.), 172,, paregėtumbimę paregėtumbime-- re (1313. o.). Az ilyen típusú javításokhoz részben hozzárendelhető a tulajdonnév Abelis GEN. SG. Ablo alakjának eltérő javítása: 408 (= 410),, Ablo Abelio-ra javítva, 0 410 (= 412),, Ablo Abelo-ra (1325. o.). Amikor a javítás elvei részletesebben nincsenek megmagyarázva, nehéz eligazodni abban, miért bánnak Palionis professzor jegyzékében eltérően az an, en kettőshangzókkal, amelyeket a DP-ben g, ¢ vagy gn, ¢n betűkkel írnak. Leggyakrabban nem javítják őket, de időnként a g, ¢ gn, gn, 0 4, gn-re, valamint an, en-re javítják, pl.: 315 (= 317),, nuflidėdace3ių nulidédgnc3ziu INSTR.-ra javítva. SG. (1321. o.), 228 (= 230)... 3ęklas jgnktais- -ra javítva (1315. o.) (de a 10,, pajékljtos esetében megint csak érthetetlen módon nem javítják az e-t sem ¢-re, sem | gn vagy en-re, hanem pajékljtos-ra javítják (1305. o.), holott paj¢kijtos-nak kellene lennie), míg 448 (= 450),, dggan dangun-- ra javítva (1326. o.), 244 (= 246),, tėndą lénda-ra (1316. o.). És amikor ugyanabban a szótőben a DP-ben az in helyett nyomtatott i-t eltérően javítják, az teljesen érthetetlen, pl.: 124, lik/mumu lik/mumu INSTR.-ra javítva. SG. (1311. o.), 0 214 (= 216.), „„liklmumo, lik/mibes į ljklmumo, lįki/mibes GEN. SG. (1315. o.). Hogyan magyarázhatók az ilyen javítások: 309 (= 311.), pęnįgt į penigy GEN. PL. (1321. o.) és 331 (= 333.),, penjgamas į penjgamus (1322. o.)? Ezekben az esetekben aligha elég azt mondani, hogy a javítások során „igyekeztünk követni azt az elvet: a lehető legkevésbé eltérni a DP fordítási nyelvétől és helyesírási rendszerétől...“ (1304. o.), szeretnénk azt is megtudni, hogyan igyekeztek ezt az elvet követni. Természetesen a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb az lenne, ha az összes említett eltérést korrektúrahibákkal magyaráznánk, amelyekből sajnos Palionis által összeállított javítási jegyzékben valóban meglehetősen sok van. Mivel azonban ezek részletes tárgyalására semmi szükség nincs, ezért az alábbiakban a javításokban észlelt hibák osztályozott jegyzékei következnek. 192 | RECENZIÓK 1. TÁBLÁZATA. A DP-BEN HELYTELENÜL LEMÁSOLT DP puslapis Išspausdinta DP J. Palionio Pastabos 2000 m. ir eilutė taisoma leidimo SZAVAK oldal 21, fwéntiuiy fwentitiy fwentitiu INSTR. SG. 1306 11452, Newaloee Newaloiee Newaloie INES. SG. 1311 169 (= 171),, nupinę nuping nupine PRAET. 3 1313 174 (= 176), gaiteiimy gaitéiimy gaiteiimu (turėtų INSTR.SG. 1313 būti gaitéiimu) 188 (= 190),, lykelninp lykelninmp lykelniump 1314 188 (= 190), kėlęs kėlęs kėles PRAET. 3 1314 190 (= 192), lurįkulius lurikulius surįkulius 1314 (t. b. furjkulius) 191 (= 193), iffmintigai iffmintigai iffmintigai ADV. 1314 191 (= 193), prodgigs pradgigs pradéigs 1314 191 (= 193),, parafiitq parafiitg parafiita NEUTR. 1314 (t. b. parafiita) 200 (= 202), mul muylu mulų (t. b. myly) 1314 213 (= 215), likimibę liklmibę lįkimibę 1315 213 (= 215),, liklimumas liklimūmas lįkimumas 1315 (t. b. ljklmimas) 228 (= 230), Bajngęcjios Bajnęcjios Bajnjcejios GEN. SG. 1315 233 (= 235), nei fenų... buwimų nei fenū buwimuū 1316 buwimų 237 (= 239),, kyres kyrés kurés ACC. PL. 1316 255 (= 257), kyrie kyrié kurie (t. b. kurié) 1317 255 (= 257),, daitty daittų daiktų GEN. PL. 1317 256 (= 258), numasgoio numasgoio numasgoio 1317 (t. b. numasgoio) 265 (= 267), krdiuo kraiuo kraiuo GEN. SG. 1317 RECENZIÓK | 193. oldal 271 DP puslapis Išspausdinta DP J. Palionio Pastabos 2000 m. ir eilutė taisoma leidimo (= 273),, tikrūių tikrūių tikritiu INSTR. SG. 1318 (t. b. tikrūiu) 271 (= 273). ataulity ataulitu ataukitų COND. 3 1318 277 (= 279), fawys fawys fawus 1318 (t. b. fawiis) 281(=283), brągęlnįs brągęlnįs brqggelnis NOM. SG. 1318 (t. b. brggelnis) 286 (= 288),, trupycjo trūpycjo trupuc3o 1319 (t. b. trūpuc30) 290 (= 292),, nelkally nelkatly nelkallu NEUTR. 1319 (t. b. nelkatlu) 295 (= 297),, priwaty priwati priwalu NEUTR. 1320 (vagyis priwatit) 304 (= 306), będrų będrų będru (vagyis b.będnū) INSTR. SG. 1320 306 (= 308),, tyri tyri turi (vagyis b. tūri) PRAES. 1 1320 (vagyis b. 3) 310 (= 312),, pajiltų pajiltų pajiltu 1321 (vagyis b. pajiltū) 311 (= 313), yjmufe yymufe uymufie PRAET. 3 1321 (vagyis b. usmufze) 315 (= 317),, Wiefipat Wiéfipatj Wiefipati DAT. SG. 1321 (t. b. Wiéfipati) 317 (= 319), masgas md3gas masgas 1321 (t. b. mazgas) 319 (= 321),, buliy iy Diewy |... Diéwy... Diewu 1321 (t. b.... Diėwu) 322 (= 324),, Wjenas Wjėnas Wienas NOM. SG. 1321 (t. b. Wiénas) 325 (= 327), galetą... gatétq... galetų (t. b. galéty) COND. 3 + INF. 1322 iftraukt’ ifstraukt’... ifftraukt’ 194 | RECENZIÓK 327. DP puslapis Išspausdinta DP J. Palionio Pastabos 2000 m. ir eilutė taisoma leidimo oldal (= 329), prilaktioe prilaktioie prilakitoieu 1322 329 (= 331), Fodsio jodsio jodsio (ti. 1322 jodsio) 332 (= 334), pūtlauj plttauij puttauii PRAES. 2 5G. 1322 335 (= 337),, buwe būwe buwo (ti. būwo) 1322 336 (= 338), Tydekite sydekite ludekite 1322 (ti. sudekite) 337 (= 339), jmonemns jmonémns jmonemus 1322 (ti. b. 3monémus) 338 (= 340),, did5euliy didséuliy did5euliu ACC. DU. 1322 (t. b. did5éuliu) 342 (= 344), ktanle ktanle ktaule PRAET. 3 1323 (ti. kfaule) 351 (= 353),, piktifiys piktūliųs piktūlius 1323 (ti. piktūliūs) 360(=362),,,, nulidéiyliy nulidéiyliy nulidéiyliy 3mo-GEN. PL. 1324 jmouiy 3mouių nių (ti. žmonių) 378 (= 380), nujemmintiei nujėmmintiei nujėmintiei NOM. PL. 1324 379 (= 381), iywenia ijwenia iywemia PRAES. 3 1324 (t. b. iswemia) 394 (= 396),, kaip kajp kaip (t. b. kaip) 1325 398 (= 400),, gates galės gales (t. b. galės) FUT. 3 1325 404 (= 406),, Apaltatai Apdltatai Apdfitatai 1325 (t. b. Apdfitatar) 434 (= 436), piktiemys piktiémuys piktiemus 1326 (t. b. piktiémus) 450 (= 452),, tiektaj tiektdj tiektai (t. b.tiektai) 1326 471 (= 473),, Iwétes fwétes fwétas NOM. SG. 1327 RECENZIJOS | 195 puslapis DP puslapis Išspausdinta DP J. Palionio Pastabos 2000 m. ir eilutė taisoma leidimo 473 (= 475), wienų 3odjių wienų jodjiu wienu jodjiu INSTR. SG. 1327 474 (= 476),,., pawaijdo pawdiido pawdizdo 1327 475 (= 477). lėktui sėktui lėktai (t. b. sékfai) DAT. EGY.⁣ 1327 477 (= 479), Apaltatas Apiltatas Apafitatas (vö. 1327 Apdftatas) 478 (= 480), bitoliy bitoliy bitofiu (vö. 1327 bitoliu) 510 (= 511),,, jemjnių 3jęmjnių Femjniu (vö. 1328 jęmjniu) 518 (= 519), belnelį belnėlį bernelį (vö. ACC. SG. 1328 bernélj) 518 (= 519), 3odjių jodsiy Fodsiu (vö. INSTR. SG. 1328 jodsiu) 531 (= 533),, tęko tėko tako (vö. t. b.tąko) JELEN. 3 1329 535 (= 537), vi dūdineie vi dūdinčie vidudineie (vö. PRAES. 3 1329 vidudinéie) 553 (= 556), fwety wet fwetu (vö. INSTR. SG. 1329 went) 568 (= 571), vi Iwiro vi fwiro vilwiro (vö. 1330 viiwiro) 594 (= 597),, wie umo [wie imo fwielumo (vö. 1330 fwieliimo) 601 (= 604), tarny tarnų tarnu (vö. tarnū) INSTR.SG. 1330 610 (= 613),, gaiwa gaiwd galwa (vö. gatwd) NOM. SG. 1330 614 (= 617),,,, galiy galy galiu (t. b. galu) PRAES. 1 SG. 1330 618 (= 621), melftus mélltus melltys (t. b. SUP. 1331 mélltys) 619 (= 624), isliyte elt isliynte éft’ i5liytg elt (t. b. 1331 i5liyntg élt’)