Acta Linguistica Lithuanica

LVIII (2008), 153 – 159

Recenziók

Recenziók

Kavaliaūnaitė, Gina, szerk.

Samuel Boguslav Chylinski Bibliája. Ószövetség. I. kötet. A litván fordítás és a holland eredeti fakszimiléi.

Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008, cxliij + 761 pp. ISBN 978-9955-704-38-6

Ez a lenyűgöző, nagyméretű, gyönyörűen illusztrált és nyomtatott kötet a következők fakszimile másolatait tartalmazza: (1) Chylinski An Account OF THE TRANSLATION OF THE BIBLE INTO THE LITHVANIAN TONGVE [...], Oxford: Hen: Hall, az egyetem nyomdásza nyomtatta, 1659 (3–14. o.); (2) Chylinski RATIO Inſtitutae Tranſlationis BIBLIORUM IN LINGUAM LITHVANICAM [...], [Oxford, ~ 1660] (15–23. o.); (3) Chylinski Ószövetségének londoni példánya (25–208. o.); (4) Chylinski Ószövetségének a berlini példányból vett szövegrészei (209–390. o.); (5) a vilniusi példány töredékei, amelyek kiegészítik a londoni és berlini példányokat (391–394. o.); (6) az Ószövetség a Statenbijbelből (395–761. o.).

E fakszimile-másolatokat egy litván (vij–ix. o.) és angol (xi–xiij. o.) Előszó, tartalomjegyzék (x–xvj. o.), valamint egy rendkívül gondos és alapos, öt fejezetből álló Bevezetés előzi meg litván nyelven (xvij–lxxj. o.), angol változattal (lxxij–cxxvij. o.).

Az I. fejezet, „Samuel Boguslaus Chylinski és litván bibliafordítása” (xix–xl, lxxv–xciij. o.) azt mutatja be, miként jelentették be a készülő fordítás megjelenését azoknak az angol és latin nyelvű füzeteknek a kiadásával, amelyek fakszimiléit a kötet közli. A bibliafordítást a 17. század számos jeles protestáns propagandistája támogatta, köztük a híres oxfordi vegyész, Robert Boyle is; a művet II. Károly angol királynak is bemutatták, aki elrendelte, hogy gyűjtést szervezzenek a Biblia kinyomtatására. A nyomtatás 1660-ban megkezdődött, két évvel később azonban hirtelen félbeszakadt. A nyomtatott szöveg bekötetlen íveit, amelyek a 40. zsoltárig jutottak, Calandrini, a holland gyülekezet lelkésze kapta meg, ám e lapok további sorsa ismeretlen. A 19. század végén Londonban, Berlinben, illetve Szentpéterváron is találtak példányokat a szöveg nyomtatott részéből, de ma már csak annak holléte ismert, hogy

153

Recenzijos

a londoni példány a British Libraryben található. Szerencsére a Vilniusi Egyetem könyvtárában előkerült a berlini példány fényképes reprodukciója (amely csaknem 200 oldallal terjedelmesebb volt a londoni példánynál), és ez a jelen kötetben megjelenhetett. A fejezet megemlíti azt is, hogy Chylinski Újszövetségének kéziratos fordítását, amelyet 1933-ban vásárolt meg egy régiségkereskedőtől a British Museum, a lengyel tudósok, Czesław Kudzinowski és Jan Otrębski átírták és 1958-ban kiadták; 1964-ben pedig Prof. Kudzinowski ehhez a kötethez mutatót tett közzé.

Mellékesen megemlíteném, hogy 1986-ban, egy rövid poznani látogatásom során M. Hasiuk professzorral együtt vacsorára hívtak meg Kudzinowski professzor lakására (ahol egyébként közös kommunikációs nyelvünk a litván volt). Elmondtam Kudzinowski professzornak, hogy litván nyelvi tanulmányaimhoz gyakran használom értékes mutatóját és Chylinski Újszövetségét. Akkor Kudzinowski professzor megkérdezte, találtam-e hibát a mutatójában, én pedig azt feleltem, hogy nem találtam. Természetesen lehetnek olyan hibák, amelyeket nem vettem észre, de Kudzinowski professzor mutatóját továbbra is bátran ajánlanám mindenkinek, aki a litván nyelv történetét tanulmányozza. Kavaliūnaitė szerint pedig (xx, lxxvi. o.) most Chylinski újonnan megjelent Ószövetségéhez is hasonlóan gondosan összeállított és átfogó szó- és alakmutatóra számíthatunk. Ez valóban nagy szolgálatot tesz majd a szakterületnek.

A II. fejezet, „A Chylinski Bibliájával kapcsolatos kutatások áttekintése” (xl–xlviii, xciii–ciij. o.) megjegyzi, hogy a fordítás létezése kezdetben csak bibliográfiákból volt ismert, noha legalább tizenöt többnyelvű kiadvány (különböző nyelveken közölt Miatyánk-imádságot tartalmazó füzet) forrásként hivatkozik Chylinski bibliafordítására (xlj, xciij. o.). Már a 18. században, még Chylinski bibliafordítása példányainak tényleges felfedezése előtt, több európai kiadványban is felhívásokat tettek közzé, hogy információt kérjenek e példányok hollétéről. A fejezet tárgyalja a Chylinski szerzőségével kapcsolatos kezdeti kételyeket, azok eloszlatását, a szöveg egyes részeinek kiadását, valamint a különböző tudósok napjainkig végzett tudományos értékeléseit is.

A III. fejezet címe: „Chylinski Bibliája nyomtatott részeinek ismert példányai, valamint a belőlük más nyomtatott forrásokban közölt részletek” (xlviii–lij, ciij–cvj. o.). A mindössze 176 oldalas, a Józs 15-nél véget érő londoni példányt 1893-ban John T. Naaké, a British Museum könyvtárosa fedezte fel. Ez a nyomtatott szöveg egyetlen ma ismert példánya, és a jelen kötetben jelenik meg először. A berlini példány eredetileg a berlini Királyi Könyvtárban volt, de jelenleg feltehetően

154

Recenzijos

A másik példány elveszett, 384 oldal terjedelmű, és Jób könyvénél szakad meg. A berlini példányról fényképmásolat készült Jan Otrębski professzor számára, majd halála után özvegye, Helena Otrębska-Samaniūtė, 1989-ben elhunyt férje irattárát a Vilniusi Egyetem könyvtárának adományozta. Otrębski professzor irattárában bukkantak rá erre a fényképmásolatra. Az itt ismertetett kötet a berlini példány 177–384. oldalának reprodukcióit tartalmazza, ezáltal kiegészítve a londoni példány reprodukcióit.

A vilniusi példány 416 oldal terjedelmű, az 50. zsoltárnál szakad meg, és ezért a három példány közül ez a leghosszabb. Valószínűleg ezt a példányt vitte magával Chylinski, hogy megmutassa a zsinatnak. Feltételezik, hogy ez az a példány, amelyet Jacob Quandt saját litván Bibliájának (1735) előszavában említ, és a Quandt-féle fakszimile (Jób 19, 25–27) a 393. oldalon található. A vilniusi példányt Jerzy Grużewski 1805-ben a Vilniusi Egyetem könyvtárának adományozta, 1842-ben pedig a szentpétervári Római Katolikus Teológiai Akadémia szerezte meg. 1887-ben Arist Kunik professzor bejelentette Chylinski bibliafordítása vilniusi példányának felfedezését. E. Wolter egy 1887-es kiadványban közölt részleteket Eszter könyvéből, Ruth könyvéből és a 40. zsoltárból; ez utóbbi itt fakszimile formájában jelenik meg (394. o.). A vilniusi példány holléte 1918 óta ismeretlen.

A IV. fejezet, „Chylinski fordításának forrása” (pp. lij–lxiiij, cvj–cxx), meggyőző és gondolatébresztő bizonyítékát adja Chylinski műve holland forrásának. Chylinski fordításának fő forrása a holland Statenvertaling volt, amely a Biblia eredeti nyelvein, vagyis héberül, arámiul és görögül alapult. Ezt a fordítást a Holland Köztársaság rendi gyűlése 1637-ben hagyta jóvá, hivatalos átdolgozása pedig 1657-ben jelent meg. Kavaliūnaitė számos szerkezeti hasonlóságot jegyez meg a holland és a litván szöveg között: „A nagybetűs könyvcímet kis betűs, rövid tartalmi leírás követi, amelyet litvánul užširakinimas tos knigosnak (hollandul inhoudt des Boecksnek) neveznek; a szöveg két hasábban van szedve, a párhuzamos szövegekre utaló hivatkozások pedig dőlt betűvel, a margón szerepelnek. Az egyes bibliai könyvek előtt álló, átlagosan egyoldalas tartalmi leírások szinte szóról szóra megfelelnek a holland eredetinek” (pp. iiij, cvij–cviij).

Ezenkívül a litván és a holland fordításban egyaránt minden könyvfejezet után szereplő záró formulák olyan sajátosságot jelentenek, amely más bibliafordításokban nem található meg; például Gatas apirayſkimo Jona ir čieto teypag Naujo Testamento összevethető a holland Eynde der Openbaringe JOANNIS, ende oock des geheelen NIEUWEN TESTAMENTS formulával: „János Jelenéseinek, valamint az egész Újszövetségnek a vége” (p. lij, cviij). Ahol a holland változat a Vulgatától eltérően osztja be a verseket

155

Recenzijos

Chylinski Bibliája a Vulgata helyett a holland változatot követi (p. liiij, cviiij).

A szerző ezt írja (p. lvij): „A héber nyelv bizonyos sajátosságai rendszeresen, a teljes szövegben ismétlődve jelennek meg. A héberben a bēn ‘között’ elöljárószó az összekapcsolt főnevek vagy a főnév helyett álló névmások mindegyike előtt megismétlődik. Ezt az ismétlést sem a Septuaginta, sem a Vulgata nem adja vissza pontosan, vö.: Pr 16,5 κρῖναι ὁ θεὸς ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ σοῦ „ítéljen Isten köztem és közted”; iudicet Dominus inter me et te „ítéljen az Úr köztem és közted”; Chylinski azonban így fordította: WIESZPATS te Judyja terp manęs, ir terp tawęs, mert a holland fordítók is így írták: de HEERE richte tusschen my/ ende tusschen u (višpōt YHWH bēnī ūbēnēkā).” Ennek a résznek a gondolatát ugyan kifejező, ám kissé eltérő megfogalmazású angol változata így hangzik (p. cxij): „A holland Statenvertaling közvetítésével Chylinski nyelvére gyakorolt héber hatás az Ószövetség teljes szövegére kiterjed. Példaként említhetjük azt a héber gyakorlatot, hogy megismétlik a terp ‘között’ elöljárószót...” Az angol változat ezután közli a fent idézett litván, holland és héber szövegváltozatot, de a Septuagintát és a Vulgatát nem. Érdekes megjegyezni, hogy Rubšys atya fordításában teljesen elkerüli az elöljárószó használatát (25. o.): Tebūna VIEŠPATS tavo ir mano teisėjas „legyen az ÚR a te és az én bírád”.

Brockelmann (1913: 411) gives a similar example of the Semitic doubling of this preposition (Genesis 30, 36): bēnō ūbēn Yaᵃqōb ‘zwischen sich und I.’ for which the Vulgate has (Et posuit spatium itineris trium dierum) inter se et generum, whereas the Septuagint gives καὶ ἀπέστησεν ὁδὸν τριῶν ἡμερῶν ἀνὰ μέσον αὐτῶν καὶ ἀνὰ μέσον Ἰακώβ. Chylinski has (p. 56): (Ir padarė kiąlį, tryjų dienų) terp sawęs, ir terp Jokūba. The Dutch version (p. 433) repeats the preposition tusschen ‘between’ as does the Septuagint where we encounter the repetition of ἀνὰ μέσον, although the Vulgate has only the single inter similar to the King James version which has only one preposition: ‘(And he set three days’ journey) betwixt himself and Jacob’. One might note also that Father Rubšys only has one preposition in his modern translation (p.46): (Tuomet jis nustatė, kad tarp jo ir Jokūbo (būtų trijų dienų kelionės atstumas).

The original version of the Statenvertaling was published in 1637, a Register of Corrections of Printing Errors and Mistakes to be Found in the First Edition of the Newly Translated Bible was published in 1655 and accordingly the revised edition of the Statenvertaling was published in 1657. In the revised edition 134 corrections (p. lix, cxij) were made in the references to parallel portions of the text. An attempt was made to find an original Dutch edition which corresponded exactly with the

156

Recenzijos

Chylinski fordításában található hivatkozások 80%-a az 1637-es kiadásnak felel meg, nem pedig a Corrections Registerben szereplőknek... és az 1657-es átdolgozott kiadásnak. Abban a reményben, hogy megtalálja a Statenbijbelnek azt a kiadását, amelyben a párhuzamos szövegek javításai pontosan megfelelnek a litván fordításban szereplőknek, Kavaliūnaitė összesen 47 különböző kiadást vizsgált meg, amelyeket különböző holland könyvtárak őriznek. E látszólag monumentális erőfeszítés ellenére sem talált pontos egyezést, így úgy döntöttek, hogy Chylinski fordítása mellett egy 1657 előtti, kommentárok nélküli Statenbijbel-kiadást tesznek közzé.

Kavaliūnaitė részletesen tárgyalja a Chylinski-fordítás lehetséges lengyel forrásának kérdését (pp. lx–lxiiij, cxiiij–cxx). A szóba jöhető lengyel Bibliák mérlegelése után arra a következtetésre jut, hogy ha Chylinskinél volt lengyel szöveg, az valószínűleg a gdański Biblia volt. Bár alighanem nem a lengyel szövegből fordított, a saját szövege javításához felhasználhatta. Melléknévi igeneveinek használatát a lengyel nyelvhasználathoz igazította, például a gerundiumokat sajátos határozói aktív igenevekre cserélte (pusdalyviai, angolul „semi-declinable participles” néven is ismert). Máté 9.27-ben például ezt találjuk: dujen aktuju > du aktu ejo paskui ghi fšaukiant > fšaukdami ir katbant > katbedami (vö. Statenbijbel: zijn hem twee blinde gevolgt/ roepende end seggende; Gdańsk Bible: Sli zá nim dwá ślepi wołając y mówiąc. Megjegyeztem, hogy Chylinski Miatyánkja így kezdődik: Tewe mułu ‘Atyánk’ (Kudzinowski and Otrębski 1958: 14): a főnév áll elöl, a birtokos névmás pedig második helyen, ugyanúgy, mint az 1632-es gdański Bibliában (Ojczie náś), amelyet a Pennsylvania State University könyvtára őriz. Az online Statenbijbel szórendje Onze Vader ‘Mi Atyánk’, akárcsak az 1641-es leideni nyomtatványé. A „Mi Atyánk” vagy az „Atyánk” megfogalmazás régóta vita tárgya a protestáns teológusok körében; amikor Luther 1522-es Újszövetség-fordításában az Unser Vater alakot használta, heves bírálat érte (Schmalstieg 2001: 151). Chylinski talán azért érezte szükségesnek a bevett hagyomány folytatását, hogy ne háborítsa fel kortársait a holland példa követésével (lásd még Schmalstieg 1998, passim). Valójában azonban egyáltalán nem tudom megmagyarázni, miért nem követte Chylinski itt a holland példát.

Az V. fejezet, „A jelen kiadásban közölt szövegek” címmel (pp. lxiiij-lxxj, cxxj-cxxvij), részletesen ismerteti az eredeti példányok tartalmát és formáját, keletkezési helyüket, valamint számos más idevágó tudnivalót.

Ezt gondosan összeállított, alapos bibliográfia követi (pp. cxxix-cxxxvij), majd a nevek mutatója (pp. cxxxviiij-cxliij) és az illusztrációk jegyzéke (cxliij-

157

Recenzijos

cxliii). Ezek az illusztrációk jelentősen növelik a kötet szépségét. Az első Napoleón Orda (1875) rajza a kėdainiai evangélikus református templomról. Metszetek ábrázolják Franeker városát, az Akadémiát, ahol Chylinski tanult, az Akadémia könyvtárát, Franeker városának látképét és térképét, Oxford különböző nézeteit, valamint II. Károly angol királyt. Megfelelő helyeken Šarūnas Leonavičius tizenegy fantáziadús rézkarca is szerepel bibliai jelenetekről. Maguk a fakszimilék az 1–761. oldalakat foglalják el.

Néhány apró, jelentéktelen megjegyzést szeretnék még hozzáfűzni. Az Előszó litván eredetijében (vij–ix. o.) a latin idézeteket litvánra fordították, az angol változatban azonban ugyanezek a latin idézetek angol fordítás nélkül maradtak. A litván eredeti többnyire a Statenbijbel, azaz „Rendi Biblia” kifejezést használja, például a liij. oldalon, míg az angol változat a Statenvertaling, azaz „Rendi fordítás” kifejezést, például a cvij–cviij. oldalakon. A kifejezések szinonimának tűnnek, és úgy látszik, félreértésre sincs lehetőség, de a különböző kifejezések választásának oka nem világos. A latin dicere „mondani” főnévi igenevet (lxiiij. o.) a dicens „mondván” igenévvel kellene helyettesíteni. A város Koeningsberg neve (lxxxvij. o.) a szokásosabb Koenigsberg helyett számomra is új, de az etimológia alapján, vö. óangol cyning, holland koning „király” stb., egyáltalán nem lehetetlennek tartom ezt az alakot, noha szokatlan. A következő sajtóhibákat vettem észre: xxxij. o., „whith” > „which” helyett; lxxxiiij. o., „tranlation” > „translation” helyett; cij. o., „titles pages” > „title pages” helyett; cxv. o., „significance” > „significance” helyett; cxx. o., „grammatical form” > „grammatical forms” helyett. A xxxij. oldalon az idézetben „one Chilinski (!)”, az lxxxvij. oldali angol fordításban viszont ugyanez az idézet „one Chylinski” alakban szerepel.

Végezetül csak dicsérni lehet a szerzőt és azt a gondosságot, amellyel elkészítette Chylinski Ószövetségének értékes fakszimile-kiadását, a hozzá kapcsolódó, korabeli dokumentumokat, valamint éleslátó és érdekes kommentárjait. Csak remélem, hogy folytatja ezt a munkát, és végül elkészíti az Ószövetség ígért átírását és mutatóját, amelyek éppoly gondosak és hasznosak lesznek, mint amilyenek Kudz inowski és Otrębski (1958), illetve Kudz inowski (1964) munkái az Újszövetséghez.

REFERENCES

Brockelman, C. 1913: Grundriß der vergleichenden Grammatik der semitischen Sprachen. Berlin: von Reuther & Reichard. (Here cited after the 1982 reprint, Hildesheim, Zürich and New York: Georg Olms.)

158

Recenzijos

Gdansk Bible = Biblia Swięta... Gdańsk: W Drukárniey Andrzeja Hunefeldá, 1632.

Kudzinowski, Cz. 1964: Biblia litewska Chylińskiego. Nowy Testament 3. Indeks. Poznań: Państwowe Wydawnictwo Naukowe.

Kudzinowski, Cz., Otrębski, J. 1958: Biblia litewska Chylińskiego. Nowy Testament 2. Tekst. Poznań: Państwowe Wydawnictwo Naukowe.

Rubšys, A. (translator) 1998: Senasis ir Naujasis Testamentas. Šventasis raštas. Vilnius: Katalikų pasaulis Press.

Schmalstieg, W. R. 1998: Old Prussian *nūson tāwa: a correction with theological implications. Baltistica 33 (1), 41–42.

Schmalstieg, W. R. 2001: More theological implications. Linguistica Baltica 9, 149–153.

Statenvertaling = Biblia, dat is, De gantsche H. Schrifture... Leyden: P.A. van Ravesteyn, 1641.

William R. Schmalstieg 814 Cornwall Road State College, Pa. 16803, USA

159