HARALD BICHLMEIER Lipcsei Szász Tudományos Akadémia Halle–Wittenbergi Martin Luther Egyetem Kutatási területei: névtudomány (helynévtan), a germán nyelvek történeti fonológiája, indoeurópai nyelvészet, aljamiado szövegek. DOI: https://doi.org/10.35321/all82-11

Inġė Lukšaitė

A REFORMÁCIÓ A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN ÉS POROSZ LITVÁNIÁBAN (AZ 1520-AS ÉVEKTŐL A 17. SZÁZAD KEZDETÉIG)

Leipzig: Leipziger Universitätsverlag GmbH 2017. Gebunden, 662 Seiten. ISBN 978–3–96023–064–9

Inġė Lukšaitė érdemes történész itt bemutatandó könyve az 1999-ben megjelent litván kiadás fordítása (Lukšaitė 1999). A német könyvvel azonos évben, 2017-ben ugyanez a szerző egy másik, népszerűbb (lábjegyzetek nélküli és jóval rövidebb) áttekintést is közreadott Litvániában a litvániai reformációról (Litvánia fogalmát Kis- és Nagy-Litvánia, illetve a Porosz Hercegség és a Litván Nagyfejedelemség értelmében használva; Lukšaitė 2017).

A német nyelvű könyv hosszú történetű, ezért itt különösen a németre való átültetés módját, nem pedig magának a könyvnek a tartalmát kívánjuk bemutatni. Gottfried Schneider már 2002–2003-ban (10. o.), illetve 2003-ban (3. o.) lefordította, de a könyvet nyilvánvalóan nem nyomtatták ki, hanem később Lilija Künstling még „átdolgozta és

Recenziók / ismertetők

197

HARALD BICHLMEIER

részben újrafogalmazta 2016-ban” (felülragasztás a címlapon, 3. o.; az eredeti szöveg a matrica alatt: „Lilija Künstling és Gottfried Schneider fordítása”). Irene Dingel ezt követően tovább szorgalmazta a kiadást (11. o.), végül pedig Jürgen Hennings készítette el a forrás- és irodalomjegyzéket (587–631. o.) (11. o.), mégpedig „a litván eredeti kiadás lábjegyzetei és rövidítésjegyzéke alapján” (587. o.).

A könyv tehát elkészültéig (az előszó 2016 szeptemberére datálódik; 11. o.) több kézen ment keresztül, és úgy tűnik, az anyag kezelése nem volt teljesen egységes:

Ez különösen a litván változat megírása óta megjelent, majd a német szövegbe beépített szakirodalom kezelésére vonatkozik (10. o.): maga az irodalomjegyzék (amely, mint fentebb említettük, Lukšaitė 1999 alapján készült) sajnálatos módon egyetlen 1998-as vagy későbbi címet sem tartalmaz. Ezekre csupán a lábjegyzetek hivatkoznak. Ismételt említéskor rendszerint rövid címmel utalnak az ilyen művekre – nincs azonban hivatkozás a teljes bibliográfiai adatot tartalmazó lábjegyzetre, így az olvasó magára marad. Emellett olyan esetek is előfordulnak, amikor a művet teljes terjedelmében idézik egy lábjegyzetben, noha szerepel az irodalomjegyzékben.

A német átdolgozás további problémája az alkalmazott hely- és személynevek használata. Litvániában, illetve a litván nyelvben rendszerint nem litván nevek litvánosított alakjait használják – akár úgy, hogy a litvánosítás mindössze annyi, hogy a névhez egy bizonyos tőosztályba soroló és ezáltal ragozhatóvá tevő végződést fűznek. Az ilyen litvánosított alakok egy német kiadásban nem helyénvalók. A német nyelvű tudományos szakirodalom elsősorban a ténylegesen adatolt névalakokat használja. Ez konkrétan azt jelenti: ha egy lengyel, de akár egy (akár csak a hivatali írnokok által polonizált) litván a Nagyfejedelemségből a forrásokban alapvetően csak lengyel (és/vagy latin) névalakkal szerepel, akkor ezt kell használni, nem pedig egy (még ha jó okkal rekonstruálható is) litván alakot (kivételek lehetnek a nemzetközileg ismert személyek bevett [rekonstruált] litván névalakjai, például Martynas Mažvydas stb.). Ez annál inkább érvényes, ha a litván névalak a német nyelvterületen nem használatos: Radziwiłł ismert – de Radvila? Még szélsőségesebb a helyzet, amikor a poroszok esetében (a könyvben következetesen: „Pru zzen”, „pruzzisch”) egy teljesen mesterséges névalakot is megadnak (akár csak zárójelben): mit kezdjünk a porosz tolmács, Paul Megott nevével?

198

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

Ingė Lukšaitė. A reformáció a Litván Nagyfejedelemségben és Porosz-Litvániában (az 1520-as évektől a 17. század kezdetéig)

(aki legfeljebb poroszul *Pauli[a]s *Megot[t]i[a]s alakban írhatta le magát, ha egyáltalán valaha is tette) a mesterséges litván névalakot, Paulius Megotas?

Hasonló probléma merül fel néhány helységnév esetében is: itt bizonyos lengyel helységnevek német exonimái teljesen bevettnek számítanak, különösen, ha a 16. századról, nem pedig a jelenről esik szó: például Danzig, Posen, Krakau und Gnesen egyértelműen előnyben részesítendő a Gdańsk, Poznań, Kraków, Gniezno alakokkal szemben; a „Gniezener” melléknév (154. o.; nyilván a lengyel Gniezno és a német Gnesen vegyüléséből ered) teljességgel idegenszerűen hat; ha már így, akkor következetesen inkább Gnieznoer alakban kellene szerepelnie.

Hasonló eset a város neve, amelyet a német nyelvterületen elsősorban Brest (Litovsk) néven ismernek. A mai (Németországban feltehetően a szlavisták körén kívül alig ismert) belarusz „Biaresce” névalak (szinte következetes) használata (helyesebben: Bjaresce < óorosz Berestьe) már némileg elidegenítő hatású, a „Biaresce (Brester) Bibel” kapcsolatban (579. o.) pedig végképp meghökkentő. Az eljárás összevethető azonban a „Személynévmutatóhoz” fűzött bevezető megjegyzésekkel is (633–651. o.).

Világos, hogy a nevek kezelése fordításokban mindig problémás (különösen [Közép-]Kelet-Európában), hiszen a nevekkel kapcsolatos sok minden nemzeti (nacionalista) töltetet kap; egy könyv olvashatósága szempontjából azonban figyelembe kell venni a célnyelv szokásait és/vagy a tárgyalt korszak névhasználati szokásait. Vilnius manapság egyértelműen elterjedtebb forma, mint a Wilna, de Gnesen, Posen, Danzig, Krakau, Brest ezeknek a lengyel városoknak, illetve a belarusz városnak az esetében bevett alakok – 50 év múlva ez talán másként lesz.

Úgy tűnik, a litván történetírói szakirodalomnak egy további, szélesebb körű terjesztést célzó hagyománya is tovább él a fordításban: az 1999-es litván kiadásban az eredeti szövegből vett idézeteket mind litvánra fordították (az eredetit még a lábjegyzetben sem idézték). Ez a német kiadásban is szinte mindenütt így van; csak néhány esetben közölték az eredeti kora újfelnémet szövegváltozatot (enyhén modernizált helyesírással). Elszórtan az eredeti szöveg is megjelenik a lábjegyzetben, de gyakran csak a kiadásra utalnak, és nem minden esetben derül ki az eredeti nyelv. Az ilyen fordítások esetében mindenképpen kívánatos volna, hogy a lábjegyzet az eredeti idézetet is tartalmazza.

Összességében meg kell állapítani, hogy a könyvnek jót tett volna egy következetes újabb átnézés; ez az olyan értelmetlen elválasztásokat is segített volna elkerülni, mint a „Pr–zemyszler” (205. o.) vagy az „Alo–ysius” (276. o.). Hasonló hibák a „Földrajzi nevek és helységek jegyzékében” is előfordulnak (653–662. o.), ahol például a Breslau címszó alatt a „Wrocław”-ra és

Recenziók / Reviews

199

HARALD BICHLMEIER

ahol a Brest alatt „Biarescie” szerepel (654. o.), és ugyanott a Demme, Dnepr, Elbe címszavak mellett a „(Fluß)” kiegészítés régi helyesírással szerepel, miközben a könyv egyébként az új helyesírást követi.

A formai kérdések részletes tárgyalása után – amelyekért elsősorban alighanem a fordítók és szerkesztők felelősek – térjünk rá magára a könyvre.

Es ist eine recht getreue Übersetzung der Version von 1999, die Einteilung und Kapitelzahl wurde bis auf wenige Ausnahmen beibehalten, die Überschriften sind teils wörtliche Übersetzungen der ursprünglichen Kapitelüberschriften geblieben, teils modifiziert worden. Die Darstellung ist weitgehend chronologisch und springt zwischen den Entwicklungen im Herzogtum Preußen und denen im Großfürstentum hin und her. Die Darstellung ist (abgesehen von den o.a. Namenschwankungen u.ä.) gut lesbar und systematisch aufgebaut. Einzig die bisweilen auftretende Fülle an interagierenden Personen und Orten bereitet bisweilen Mühe – aber das liegt in der Sache begründet, nicht in der Darstellung. Der Leser erhält einen vollständigen Überblick über die Entwicklung und Wirkung der Reformation in diesen beiden Ländern (mit gelegentlichen Ausblicken auf die Entwicklung in Polen), auf die verschiedenen Richtungen innerhalb der Reformation (Lutheraner vs. Reformierte und schließlich „Arianer“) und deren jeweilige Schwerpunkte und Entwicklungslinien. Erstaunlich kurz wird die Entstehung von Büchern bzw. des Buchdrucks in Preußisch und Litauisch in Königsberg behandelt (S. 229–249), die ja doch einen Meilenstein in der kulturellen Entwicklung der Region darstellt. Sehr lesenswert und informativ ist das abschließende kulturund sozialgeschichtlich orientierte Kapitel „Die Bedeutung der Reformation“ (S. 493–586), das sich in erster Linie den Entwicklungslinien innerhalb des Großfürstentums widmet.

Ami hiányzik a könyvből (és már 1999-ben is hiányzott), azok a (modern) térképek, amelyek segítenék az olvasót annak megállapításában, hogy éppen melyik régióról van szó. A téma iránt érdeklődő német olvasók többségének bizonyára nem okoz gondot Danzig, Königsberg, Klaipėda, Kaunas és Vilnius elhelyezése – de hol találhatók azok a birtokok és falvak, ahol evangélikus, illetve református templomok álltak, és amelyeket például Žemaitija kapcsán sorolnak fel (275. skk. o.)?

Míg a porosz hercegség reformációjának fejlődését német nyelven már többször, olykor igen részletesen bemutatták, a Litván Nagyfejedelemség hasonló bemutatása mindeddig hiányzott. Most rendelkezésre áll egy ilyen munka – továbbá egy olyan bemutatás is, amely a hercegségben és a nagyfejedelemségben zajló folyamatok kölcsönös egymásra hatását a kezdetektől, mintegy egy évszázadon át, teljes egészében tárgyalja. Különösen tanulságosak a párhuzamos, illetve eltérő fejlődési folyamatok fejezetenkénti összevetései.

200

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

Ingė Lukšaitė. Reformáció a Litván Nagyfejedelemségben és Porosz Litvániában (az 1520-as évektől a 17. század elejéig)

a két szomszédos államban az egyes felekezeteken belül és azok között.

Más szóval: a könyv jó, és bizonyos mértékig hiánypótló is volt a német nyelvterületen; ugyanakkor az ember azt kívánta volna, hogy e bemutatás német változatának „technikai” kivitelezése (a szó legtágabb értelmében) átgondoltabb és alaposabb legyen – megérdemelte volna.

IRODALOM

Lukšaitė Ingė 1999: Reformacija Lietuvos Didžiojoje Kunigaikštystėje ir Mažojoje Lietuvoje: XVI a. trečias dešimtmetis–XVII a. pirmas dešimtmetis, Vilnius: Baltos lankos. (Geb., 647 S.)

Lukšaitė Ingė 2017: Kai tikėjimas keitė pasaulį... Reformacija Lietuvoje, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. (Geb., 239 S.)

Beérkezett 2020. április 3-án.

HARALD BICHLMEIER Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Orientalisches Institut Seminar für Indogermanistik und Allgemeine Sprachwissenschaft Ludwig-Wucherer-Str. 2, 06108 Halle (Saale) [email protected]

Sächsische Akademie der Wissenschaften Arbeitsstelle Jena Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutschen Zwätzengasse 12a, 07743 Jena [email protected]

Recenziók / ismertetők

201