LINAS KONTRIMAS

Vytauto Didžiojo Egyetem

DOI: doi.org/10.35321/all84-17

INFORMACINĖ, ŽINIŲ^¹ APLINKA: STRUKTŪRA, VEIKIMAS

0. BEVEZETÉS

Senki sem kételkedik abban, hogy tárgyi, materiális környezettel körülvéve élünk. Létezését nem kell bizonyítani, elegendő áttekinteni közvetlen környezetünket, megérinteni a közelben lévő tárgyakat, embereket.

Ugyanígy nem kételkedünk belső, ahogy mondani szoktuk – pszichikai, spirituális – környezetünkben sem. A látható dolgokkal ellentétben azonban a láthatatlanok megkövetelik, hogy folyamatosan megismerjük őket, és állandóan kialakítsuk velük saját egyéni vagy a csoportra jellemző viszonyunkat.

Így van ez az ember belső világával, és így van a társadalmi környezettel is: az folyamatosan változik, ahogy a társadalom változik, a korábban érvényes rendek összeomlanak, vagy újra felülvizsgálják és értékelik őket.

Talán a legszélesebb és legtöbb sorsot magában foglaló környezetet történelemnek nevezhetjük. Nyilvánvaló, hogy ez is számtalan szakaszra osztható: föld, nemzet, állam, személy... A választás rajtunk múlik.

De ez csak azt mutatja, hogy itt a szubjektív nézőpont meghatározó (függetlenül attól, hogy az alany egyetlen ember, egy közösség vagy egy állam. Ha egy ilyen nézőpont sokak számára megfelelő, vagy a többségre, illetve hosszú időre alkalmazható környezetmagyarázatokat tud kínálni, akkor ez a nézőpont, mondjuk – az elmélet – érvényre jut, és nemzedékeken át érvényben marad. Így történt ez a filozófiai iskolákkal (elméletekkel), a különböző felvilágosult gondolkodók felismeréseivel, vallásokkal és így tovább.

^¹ Mindkét terminust használom – információs és tudásalapú –, de célszerű volna egyet használni, annak elegendőnek kellene lennie. Szívem a „tudás” szóhoz húz, de vajon akkor nem értelmeznénk-e szűkebben a dolgokat? Mert például a társadalmi közegben a nonverbális kommunikáció a résztvevők számára lehet információ, de nem tudósítás. Másfelől a konkrét nonverbális kommunikációs eszközökről való tudás egyszerre tudósítás és információ.

338

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veiksmas

Úgy tűnik, egyet kell értenünk azzal a nézettel, hogy miként a fizikai tudományokban – amelyek ugyebár nem hoznak létre új fizikai realitásokat, hanem a bölcsesség gyarapodásával megértik és felfedezik az új törvényeket, elveket –, úgy a társadalom- és bölcsészettudományokban is új elméletek, új magyarázatok jelennek meg az idő múlásával és a társadalom változásával, hogy jobban megérthessük önmagunkat és a minket körülvevő környezeteket.

Például a technológiák napjainkban sajátos környezetet hoztak létre: tárgyit, ugyanakkor, ha a technológiák értelmezését a kapcsolatokra szűkítjük, a technológiák egy további társadalmi környezet létrehozását is ösztönözték, amelyet ma nem teljesen helyesen közösségi hálózatoknak nevezünk.

Ugyanígy a modern társadalmak sűrű információs vagy tudásalapú környezetekben élnek, amelyek igencsak különböznek a gótika vagy a reneszánsz emberének környezetétől. Ez a környezet nem a modern korban jött létre, de éppen napjainkban azok a dolgok, amelyek az információs, tudásalapú környezetben megjelennek és rövidebb vagy hosszabb időre megszilárdulnak, hatnak megértésünkre és viselkedésünkre. Gyakran hallani, hogy azok vagyunk, amivel a tudásalapú környezetből megtöltjük magunkat.

A kérdés az: vajon ez a környezet most mennyiségi fölényre tett szert, vagy minőségi különbségei is vannak?

A választ legkönnyebben úgy kereshetjük, ha megpróbáljuk megérteni és megmagyarázni ezt a környezetet. Természetesen szubjektíven, a sok lehetséges mód egyikén.

Pierre Bourdieu mezőelmélete és az információs, tudásalapú környezet

A francia szociológus és filozófus, Pierre Bourdieu mezőelmélete erős elméleti modell, amely lehetővé teszi a társadalmi környezet igen széles körű elemzését. Amikor megpróbáltam megérteni az átfogó információs, tudásalapú környezetet, kellő törvényszerűséggel támaszkodtam a francia gondolkodó elméletére, aki maga is azt kereste, miként magyarázható a világ egészként, amely igen sok különbséget és változatosságot egyesít.

Érdekes volt megtudni, hogy „Bourdieu a mező koncepcióját először éppen az irodalomra alkalmazta, és csak ezt követően vitte át más társadalmi terekre. Állítása szerint a mező fogalma az irodalomtudományban arra emlékeztet, hogy a művek saját intézményekkel és sajátos törvényekkel rendelkező konkrét társadalmi világban jönnek létre; egyúttal artikulálja a művészi produkció viszonylagos önállóságát, zártságát a tapasztalat tágabb politikai, gazdasági és társadalmi struktúráihoz képest.”²

Ez azért fontos számomra, mert itt egyfajta analógia működik: az információ és a tudás segítségével – éppúgy, mint az irodalmi művekben – elrendezzük, csoportosítjuk, létrehozzuk

^² Jakonytė Loreta 2015: Pierre Bourdieu’s Sociology of Literature. – Literatūra 47(1), 57–72.

Kalba ir likimai / Language and destiny

339

LINAS KONTRIMAS

megértéseinket, tudásunkat. Mindez maradhat pusztán belső töprengés, de cselekvéssé váltott alkotássá is alakulhat – például elbeszéléssé, véleménnyé és így tovább.

Hogyan működik, és mi fontos a mezőelméletben? Mint minden elméletben, itt is fontos megjegyezni a legfontosabb fogalmakat és működési elveket. Bourdieu mezője sajátos működési logikával, struktúrával és szabályokkal rendelkező társadalmi kapcsolatrendszer. Sok ilyen jellemzőkkel bíró társadalmi képződmény létezik, ezért mezőből is több lehet, például a hatalom, a kultúra, a művészet, a tudomány, a politika stb. mezeje^³

A szerzőre hatással voltak K. Marx elméletei, ezért a mezőelméletben is számos gazdasági terminus található, helyenként még a kommunista osztályharc-elméletekkel való összhang is felcsendül. Ezt tudva és szem előtt tartva, hogy az elméletek igen különböző módokon ihlethetik a gondolkodókat, valamint azt, hogy Bourdieu kutatásának tárgya más, nem nehéz olvasni és megérteni a francia gondolkodó elméletének logikáját és elegáns fogalmiságát.

A mezőnek tehát megvan a maga középpontja, magva, ahol a dominánsak összpontosulnak. A mezőben azok is jelen vannak, akik felett dominálnak.

A mezők struktúrája folyamatosan változik, a változás dinamikáját pedig a küzdelmek fogalma jellemzi: itt állandóan konfliktusok, versengő küzdelmek zajlanak, céljuk pedig a győzelmek elérése – hatalom és tőke felhalmozása. Ezek szükségesek ahhoz, hogy dominálhassunk, vagyis megőrizzük a mező megfelelő status quóját, illetve saját kialakított szabályaink szerint változtassuk meg a mezőt.

Felhalmozódik a különféle tőke: gazdasági (vagyon, pénz stb.), kulturális (iskolázottság, tudás stb.), társadalmi (viselkedés, kapcsolatok stb.). Létezik továbbá szimbolikus tőke is (megszerzett pozíció, hírnév stb.), amely mintegy egyesíti az első három által nyújtott előnyöket. A kulturális tőke és a szimbolikus tőke fogalmait Bourdieu alkotta meg.

A mezők elemzésében a kapcsolatok rendkívül fontosak. Ezért jelenik meg az elméletben az ágens – a cselekvő. Lehet személy, csoport, intézmény és így tovább.

Bourdieu ezen a ponton bevezet egy újabb, általa alkotott fogalmat – a habitust. Ez a meggyőződések összessége, készlete, amely meghatározza az ágens észleléseit, képzeletét, gondolkodását, érzelmeit, szükségleteit, indítékait stb. A habitus a szocializáció eredménye, amelyet a tapasztalat felhalmozása során sajátítunk el; tartalma az egyéni tapasztalat által felhalmozott diszpozíciók.

Látható, hogy Bourdieu modellje kellően szilárdan épül fel, és ennek alapján társadalmi környezetek magyarázhatók. Úgy tűnik, maga a szerző könnyedén beillesztené rendszerébe az információs, tudásalapú környezetet is; lehet, hogy egyszerűen mezőknek nevezné. Annál is inkább, mert a Bourdieu által megalkotott kulturális tőke egyik összetevője a tudás.

^³ Pierre Bourdieu, Loïc J. D. Wacquant 2003: Bevezetés a reflektív szociológiába, Vilnius: Baltos lankos.

340

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas

Ezen a ponton azonban más feltevésből indulok ki: Bourdieu-től eltérően az információ és a tudás által létrehozott világot nem mezőnek, hanem különálló környezetnek nevezem. A mezőnek – bár nehezen – elméletileg vannak határai. A környezetek többnyire leírhatók és kutathatók, de nincsenek határaik.

A modern világ, a reális és a virtuális egyaránt, információval és tudással feltöltött környezeteket hoz létre, amelyek maguk is rendszerekké válnak, és maguk működtetik, illetve hozzák létre a társadalmi környezeteket.

Ha Bourdieu elméletének keretei között beszélünk, az információ és a tudás egyaránt lehet ok és eszköz, vagyis lehet domináns, illetve maga is dominált (például kiegészítik, eltorzítják stb.).

A másik ok, amiért Bourdieu mezőelmélete egyelőre csak arra ösztönöz, hogy további módot keressünk a világ megmagyarázására, ahelyett hogy egy már létrehozott modellt követnénk, az, hogy a mezőelmélettel ellentétben az információs, tudásalapú környezet modellje nem csupán, és nem is elsősorban társadalmi jelenségekről beszél, hanem egy egészen más, médiumok által létrehozott és információval feltöltött valóságról, amely a technológiák segítségével a megszokott valósággal egyidejűleg is létezhet.

1. INFORMÁCIÓS, TUDÁSALAPÚ KÖRNYEZET^⁴

1. a. Felépítése

A tárgyi vagy például technológiai mezőkkel ellentétben (többes számot használok, mert nagyon különböző tárgyi mezőkben élünk; ezek függenek az állam gazdagságától és az adott személy vagy család tárgyi környezet kialakítására vonatkozó képességeitől is), az információs, tudásalapú környezetnek nincsenek kézzelfogható határai.

A digitális és technológiai fejlődés egyre inkább lehetővé teszi, hogy bármely, erre akaratot és vágyat mutató személy hozzáférjen a virtuális adathordozókon őrzött megszámlálhatatlan tudásréteghez. Ilyenkor már nem magának a tudásalapú környezetnek a létezése válik fontossá, hanem a használatára irányuló szándék és annak ismerete, hogy hol és milyen tudást kell keresni.

Az információs, tudásalapú környezetet háromféle jelenség alkotja: 1) hírek; 2) tények: (a) bizonyítottak; (b) kétségesek; (c) nem bizonyítottak; (d) pszeudo- / hamisak; 3) vélemények: (a) megalapozottak (szubjektívek és objektívek); (b) megalapozatlanok (szubjektívek és objektívek).

^⁴ A továbbiakban a környezet leírásakor vagy mindkét terminust, az „információs, tudásalapú” kifejezést, vagy csak az egyiket fogom használni, de mindig szinonimaként működnek majd, egyik kiegészíti a másikat.

Kalba ir likimai / Language and destiny

341

LINAS KONTRIMAS

A tudás tiszta formában ritkán tárul fel előttünk, pontosabban mi magunk ritkán használjuk tiszta alakjában. Ez normális, mert az ilyen használatot egy másik fontos dolog – a tudás felhalmozásának formái – határozza meg.

1. b. A tudás felhalmozása

Megszoktuk azt gondolni, hogy a tudást például enciklopédiákban, könyvekben, a médiacsatornák tartalmában stb. őrzik. Igen, ott is őrzik, de a tudásalapú környezet jelenségének jobb megértéséhez további, úgy is mondhatnám, metastruktúrára van szükség, amely lehetővé tenné az információs környezet és a tudás áramlásának világosabb megértését.

A tudást háromféle tárolóban halmozzák fel: 1) változókban; 2) átmenetiekben; 3) viszonylag stabilakban.

Változó tárolók mindazok, amelyekben a tudás kering, cserélődik, összekeveredik, egyszóval változik és mindkét értelemben változtatásnak van kitéve: lehet vele cserélni, és meg is lehet változtatni.

Ilyen tároló például maga a nyelv, a média és a közösségi média tartalma stb. Tegyük fel, hogy a hírek gyakran éppen ebben a tárolóban jelennek meg, itt őrzik és dolgozzák fel őket (a „közeg” szó is használható).

Az átmeneti tárolók finomabbak és kevésbé kézzelfoghatók. Példáik lehetnek a beállítódások, sztereotípiák, szokások stb. Egyébként a vélemények gyakran éppen ebben a közegben maradnak fenn.

A viszonylag stabil tudástárolók a tudományos tudás, az enciklopédiák, valamint bizonyos vallási és kulturális dogmák. A tények tehát szeretnek ebben a közegben tárolódni.

Egyébként felmerülhet a kérdés, mi a különbség egyes átmeneti és viszonylag stabil tárolók között, ha például bizonyos dogmákról és szokásokról beszélünk, és mintha szeretnénk őket az egyik vagy a másik tárolóban látni összpontosulni.

A dolog lényege az, hogy a materiális valóság megismerésével és megnevezésével ellentétben (ami egyébként gyakran szintén nem egyszerű és könnyű), a tudásalapú környezetben lévő jelenségek megértése és csoportosítása sokkal finomabb dolgokkal függ össze. Például a képzettséggel, a befolyás gyakorlásának lehetőségeivel, valamint a vélemények formálásának és hosszú ideig való fenntartásának képességével.

Íme a tudásalapú környezet egy kétséges, inkább hamis, szubjektív véleményen alapuló ténye: az én istenem az egyetlen és legfőbb, ezért a mások által létrehozott istenképeknek és kultuszoknak nincs joguk létezni.

342

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas

Az ilyen formában a tudásmezőben létező képződmény átmeneti tárolóban lehet – mindaddig, amíg valaki meg nem erősíti, meg nem cáfolja vagy meg nem szilárdítja. Ugyanígy lehet viszonylag stabil tárolóban is, mert itt a teljes tudásmező nagy, gyakran totális politikai és erőszakos ellenőrzése tartja fenn.

A tudásalapú környezet a tárolókban nagyon konkrét formákat ölthet. Ilyenkor azt mondjuk: kulturális hírek, tudományos tudás stb.

A helyzet világosabbá válik, amikor áttérünk az információs, tudásalapú környezet működésének fő elveire.

1. c. A tudásalapú környezet működése

Már említettem, hogy a tudásalapú környezetet háromféle jelenség alkotja. Ezek rendszerint passzív formában, tiszta alakban léteznek. Akkor aktiválódnak, amikor valaki elkezdi ezeket a jelenségeket használni, különböző összetettségű és kiterjedésű tudásalapú környezeteket konstruálni^⁵.

Eljutottunk tehát ahhoz a ponthoz, ahol világossá válik, hogy az információs környezet lehet passzív és aktív. Az is kiderült, hogy mindannyian létrehozhatjuk (konstruálhatjuk) saját tudásalapú környezetünket, vagy bekapcsolódhatunk egy már létezőbe, és annak résztvevő-felhasználójává, esetleg konstruktőrévé válhatunk.

Ezen a ponton egy feltevést tehetünk: a tudás passzív formáit teljesen elképzelhető módon információnak, az aktivált információt pedig tudósításnak, tudásnak nevezhetnénk.

Az információs, tudásalapú környezet működése nem bonyolult. Minden tudás először hírként jelenik meg. Ez az a pillanat, amikor valami ismeretlen ismertté válik. Talán ezért a litván nyelvben a „žinia” szó passzív formát jelent (mondhatjuk úgy is – stabil, formát öltött), míg a tudás, a megtudás már az aktív, cselekvési szakaszt jelzi.

Voltak idők, amikor nem jelent meg túl sok hír az életben, a tudás és a tudásalapú környezet kellően stabil, statikus volt. Képzeljünk el egy tizenharmadik századi ékszerészt. Tudásalapú környezete ritka mesterségbeli hírekből, a közösség életéből, valamint talán egy-egy távoli dologról szóló, érthetetlen hírből szövődött, amelyről nemrég egy kereskedő fecsegett a kocsmában.

^⁵ Nem bocsátkozom bele abba a nagyon érdekes vitába, hogy a tudás elvileg létezik-e, és valóságos-e például akkor, amikor nem gondolok rá, vagy nem tudok róla. Napjainkban kollektív tudásról, kollektív tudatról beszélünk, a múltban, a régi kultúrákban, például a jógafilozófiában pedig egy olyan térről beszéltek, amelyben minden tudás és megértés jelen van; csak meg kell tanulni csatlakozni hozzájuk. Mint a rádióhullámok: léteznek a mi beavatkozásunk nélkül is, de ahhoz, hogy hasznosítani tudjuk őket, rádióvevőkre van szükségünk. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy amikor az emberről, a tudatról, a természetről beszélünk, különféle kaliberű kérdéseket folyamatosan felvetni érdemes és kell, valahányszor megváltoznak az életfeltételek, a körülmények vagy a tudás szintje. Csak így találhatunk valami újat, ahelyett hogy ugyanabban a kitaposott körben forognánk újra és újra, egy szilárd tudáslánchoz láncolva.

Kalba ir likimai / Language and destiny

343

LINAS KONTRIMAS

Az utóbbi tudásalapú környezete, bár ugyanabban az időben él, kissé, de különbözni fog. De feltételezhető, hogy az ilyen társadalmakban a hírek áramlása nem volt túl intenzív.

Így történt, hogy a modern társadalmakban az újságírók váltak nagyrészt felelőssé a hírek „gyártásáért”. Nos, nem ők maguk konstruálják meg ezeket a híreket, hanem felkutatják a már konstruáltakat, és eljuttatják őket a tudásterjesztés csatornáiba.

Ellenőrzött, megbízható hírekre épül. Az újságírás még nemrégiben a tudásalapú környezet fontos őre és feltöltője volt. Ezt a tudásközlési csatornák kellően korlátozott száma is meghatározta. Ahogy számuk növekedett, és ha a közösségi médiát is figyelembe vesszük, azt kell mondanunk: amikor a tudásközlési csatornák száma a végtelenig robbant, a hírek száma is felrobbant. Fontos hangsúlyozni, hogy gyakran nem tényeken, hanem érzelmi tartalmon alapuló, és nem feltétlenül megbízható vagy ellenőrzött tudás vált a hírek domináns formájává.

A tartalomtól függetlenül a régi és a mai információs, tudásalapú környezet működési elve ugyanaz maradt: először a tudás hírré válik, később, vagy talán ugyanabban a pillanatban, véleménnyé és/vagy ténnyé válik.

Ha a tudásalapú környezet működésének elve nem bonyolult, miért olyan nehéz eligazodni abban, hogy melyik hír hol létezik, miért értjük annyira különbözően ugyanazokat a dolgokat, mi késztet bennünket a megszilárdult tudásértelmezések megváltoztatására és így tovább? Ezek a kérdések más dolgokhoz kapcsolódnak – a tudásalapú környezet cselekvőihez (Bourdieu terminusával élve – ágenseihez) és az általuk létrehozott, konstruált, szőtt – kinek hogy tetszik – hálózathoz.

1. d. A tudásalapú környezet cselekvői és hálózataik

Az információs, tudásalapú környezet cselekvőinek kell nevezni és tekinteni mindazokat, akik részt vesznek a hírek – vélemények – tények használatában, és különböző méretű, illetve összetettségű tudásalapú környezeteket konstruálnak.

Teljesen igaz: ahogy a bolygó minden lakója az itt létező oxigén fogyasztója, úgy minden ember a tudásalapú környezet cselekvője.

A triviális igazság nem tűnik majd ilyen egyszerűnek, amikor elmélyedünk ezekben a tudáscselekvőkben és az általuk szőtt tudáshálókban. Éppen ezen a ponton merülnek fel a legnagyobb problémák, félreértések és konfliktusok, amelyek háborúkkal, vagy talán az egyetlen, utolsó háborúval végződnek.

A kétdimenziós modell túlságosan egyszerű képet adna: képzeljünk el egy kört, amelyet nevezzünk tudásalapú környezetnek. E kör körül korlátozott számú cselekvő összpontosul (hiszen bármely lap korlátozott), akik kétirányú nyilakkal kapcsolódnak a kör pereméhez.

344

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas

Nevezzük meg ezeket a cselekvőket így: tudósok, üzletemberek, papok, újságírók, mi, NVO-k, minisztériumok és így tovább. Töltsük ki, amíg marad hely a papírlapon. A gondolat világos: a tudásalapú környezetet minden felsorolt és egyetlen mondatba bele nem férő cselekvő létrehozza.

Ugyanígy a tudásalapú környezet magukra a cselekvőkre is hat. Miért? Mert a cselekvő és az információs, tudásalapú mező csatornája közötti kapcsolatban kölcsönös mozgás zajlik, és miután saját információnkat, saját tudásunkat kisugároztuk a közös környezetbe, garantáltan nem ugyanazokat kapjuk vissza, hanem a többi cselekvő által terjesztett információval és tudással kiegészítve, megváltoztatva.

Az információs háborúkat gyakran éppen azért veszítik el, mert ilyen kétdimenziós megértési modellt alkalmaznak. A tudást ellenőrzők hajlamosak voltak és lesznek arra, hogy e környezet használóit minél tovább éppen a kétdimenziós modellben tartsák, mert így könnyebb és egyszerűbb manipulálni az egyéni vagy kollektív tudatot.

A valóságban azonban kétdimenziós modell nem létezik. Vizuálisan megérteni legalább háromdimenziós képre volna szükség: képzeljük el, hogy egy hatalmas alakzatban számtalan nagyobb és kisebb pont található – a tudásalapú környezet cselekvői.

Mindegyikük bizonyos színt vagy színkombinációt terjeszt maga körül – egy tudáshálót. A cselekvők egy része összekapcsolódik, hálózatuk élénkebb és nagyobb (mondjuk egy televízió, egy portál tartalma, erős intézmény tudása, széles körben működő vállalat tudáshálózata stb.). Ennek ellenére, szerencsére, néha pedig sajnálatos módon, ezeket a hálózatokat sem mindenki láthatja, sem bárki el nem érheti.

Az információs, tudásalapú környezetet az éjszakai égbolthoz lehetne hasonlítani: bizonyos körülmények között – éjszaka – a legfényesebb csillag, a Nap eltűnik a számunkra látható mezőből. Ekkor meglátjuk a többi csillagot, az általuk kibocsátott fényt, a Hold glóriáját.

A tudásalapú környezet sajátossága, hogy soha nem voltak és nem is lesznek világos körvonalai, határai; saját változása, illetve a cselekvők vándorlása ebben a környezetben elvileg korlátlan és irányíthatatlan lehet. Ideális esetben. A valóságban másképp van.

A valóságban mindig folyik a küzdelem a tudásalapú környezet irányításáért. A hibrid háborúk, a fake news – mind e dominanciáért folytatott háború példái az információs, tudásalapú környezetben.

1. e. Hogyan működnek a tudásalapú környezet cselekvői

A működési elveket könnyebb lesz megérteni egy példán – a fizikai térrel kapcsolatos analógián – keresztül. Képzeljünk el egy embert, aki mások csoportjában tartózkodva a legtöbb területet foglalja el, a legkényelmesebben helyezkedik el: például csúcsforgalom idején a vonaton vagy az autóbuszon kényelmesen elterpeszkedik két ülésen.

Vagy egy másik ember hatalmas kiterjedésű, gyönyörű földet birtokol, amelyet áthatolhatatlan kerítés vesz körül. Régebben – szinte mindig, ma – néha az ilyen térfoglalás ténye a kiváltság, a győzelem jele volt.

Kalba ir likimai / Language and destiny

345

LINAS KONTRIMAS

Napjainkban ez fontos lehet, de sokkal fontosabb a tudásalapú környezet irányítása, a benne való dominancia, valamint tartalmának, tudásának, véleményeinek és szókincsének ellenőrzése.

Mit jelent például a televíziós csatornák egykor kezdődött nézettségi versenye? Azt az üzenetet küldik, hogy befolyást gyakorolunk, érdemes követni és nézni bennünket, ugyanakkor azt az üzenetet is küldik, hogy valaki által létrehozott világ tudásalapú környezetében vagyunk. E versenyeket ma az elektronikus média, a nagy portálok vették át.

A tudásalapú környezet cselekvőinek viselkedési modellje mindig ugyanaz: primitív módon vagy nagyon kifinomultan cselekedni, és az abszolút dominanciát kívánni elérni. Nemcsak a tudásalapú környezet terjesztési eszközeit kell ellenőrizni, hanem tartalmát is. Akinek a kezében van az igazság, de még jobb – az annak eldöntésére vonatkozó monopólium, hogy mi az igazság –, az dominál az információs, tudásalapú környezetben.

Az, hogy egy személy vagy csoport hogyan és milyen konkrét eszközökkel kezd dominálni a tudásalapú környezetben, különálló és mindig új kutatás tárgya, mert konkrét helyzetekhez és konkrét emberekhez kapcsolódik.

Ezt soha nem fogjuk megunni – annak tisztázását és keresését, hogy miért és hogyan hullámzanak a tudásalapú környezet hatalmi központjai. Nem fogjuk megunni, mert társas lények vagyunk, csoportban élünk, és valahányszor megváltozik a csoport, annak egy tagja vagy az egész, megváltozik a helyzet is, amely új kutatást igényel.

Talán ezért nem törekedhetnek a társadalomtudományok – a természettudományokkal ellentétben – arra, hogy olyan pontosan és hosszú távon tisztázzák és rögzítsék a társadalom működésének törvényeit, ahogyan azt a fizikai vagy természettudományok teszik.

Az utóbbiak viszonylag mozdulatlan, statikus valósággal foglalkoznak, a társadalomtudományok viszont mindig folyamatosan változó kutatási környezettel találkoznak. Ha akár egyetlen tagja megváltozik, az egész környezet változni fog: jelentéktelenül, ha az adott személy befolyása és részvétele gyenge volt, de akár radikálisan is, ha a személy társadalmi környezetre gyakorolt befolyása hatalmas⁶.

Mivel a tudásalapú környezetek különböznek – lehetnek személyesek, családiak, barátiak, szakmai csoporthoz tartozók, államiak és így tovább –, a működés szintjei is különbözőek lesznek. Az általános elvek azonban ugyanazok maradnak: először is a tudásalapú környezet cselekvői azt akarják

⁶ Egyetlen személy eltűnése az állam tudásalapú környezetéből nem okoz nagy változást; ennek eltűnésnek a hatása csak magára a személyre és hozzátartozóira lesz erős. Egy jelentős politikus, nagy befolyással rendelkező hivatalnok vagy tisztviselő távozása azonban radikálisan átformálhatja a tudásalapú környezetet. Az ilyen átformálás elemi példája a választás, amikor a megváltozott cselekvők szinte újonnan kezdik létrehozni a politikai tudásalapú környezetet. Az mindig más lesz, annak ellenére, hogy szeretnénk átadni magunkat annak az illúziónak, hogy minden ugyanaz, semmi sem változik; értsd meg – nem a cselekvők, hanem maga a politikai tudásalapú környezet fog úgy működni, hogy felismerhessük a törvényszerűségeket, az általános elveket és a szabályokat. De ez, amint említettem – csupán illúzió. A tudásalapú, információs környezet folyamatosan változik, és gondolkodásunknak, a megváltozott tudásalapú környezethez való viszonyunknak is változnia kell. Amit meg kell tanulnunk, az a folyamatosan változó társadalmi környezetekhez való állandó alkalmazkodás képessége; az általam tárgyalt témában pedig a folyamatosan változó tudásalapú környezethez kell alkalmazkodnunk, tudnunk kell úszni és együtt hullámozni ezzel az érdekes óceánnal.

346

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Informacinė, žinių aplinka: struktūra, veikimas

dominálni a hírek létrehozásának, bemutatásának és értelmezésének területén. Az ilyen dominancia lehetővé teszi a tartalom ellenőrzésének megszerzését akkor is, ha nincs ellenőrzésünk a tudásterjesztési csatornák felett. Például nem ellenőrizhetem a tudásportált, de a személyes oldalamon vagy a közösségi hálón közzétett üzenetem az összes fő csatorna napi vagy akár havi témájává válhat.

Mi a különbség a különböző tudásalapú környezetek között? Minél nagyobb a környezet, annál összetettebb, annál nehezebb leírni, részletezni, megragadni működésének valamennyi elvét és törvényét, valamint felismerni és megnevezni minden cselekvőt. Ez a helyzet mindmáig sok társadalomtudományi kutatót gyötör, akik kétségbeesetten próbálják megragadni a megragadhatatlant: megállítani a társadalmi áramlást, leírni törvényeit és elemezni cselekvőit.

A társadalomtudományok azonban soha nem fognak, és hála Istennek, nem is működhetnek a természettudományok elve szerint. Mivel különböző világokkal van dolgunk, meg kell tanulnunk őket különbözőképpen értékelni. Ez azt jelenti, hogy nem egymás munkamódszereit kell másolnunk, hanem éppen ellenkezőleg – ápolnunk kell a különbözőséget, és élveznünk kell a nekünk adott lehetőséget, hogy a világra különböző módokon vizsgáló tekintettel nézzünk, majd később, gondolkodva, elemezve, megállva észrevegyük és összefoglaljuk azokat a dolgokat, amelyek hosszabb vagy nagyon rövid időre a látóhatárunkon maradnak.

Pontosan ilyenek az információs, tudásalapú környezetek. Íme, egy személy egyszerű, nem bonyolult tudásalapú környezete. Több szereplő is lehet benne, tegyük fel, egy család. Vagy egy mikrokörnyezet, amelyet egy pár alkot; ők új tudásalapú környezetet hoznak létre. Kezdetben elbeszéléseik, tartalmaik áramlanak, összekapcsolódnak, változnak, később pedig teljesen új minőséggé válhatnak, de az is megtörténhet, hogy valakinek az elbeszélései, valakinek a közölt hírei, tényei, véleményei kezdenek dominálni, vagy akár el is nyomják a másik ember által közölt tényeket, híreket, véleményeket. Talán nem ismeretlen ez a helyzet?

A bonyolult információs, tudásalapú környezetek, például a politikai tudásalapú környezetek, nem ilyen egyszerűek. Itt mind a szereplők, mind a cselekvők száma gyakorlatilag korlátlan, az eszközök pedig sokfélék. Ennek ellenére ebben a környezetben ugyanaz a folyamat zajlik: egy konkrét pillanatban megjelennek azok a szereplők, akik a hírek közlésének, a tények értelmezésének és a vélemények kifejezésének folyamatait kívánják irányítani. A politikai tudásalapú környezet legsűrűbb működése a választás, amikor minden dominanciára irányuló erőfeszítés egyetlen eredményre összpontosul. És figyeljék meg: ugyanabban a politikai tudásalapú környezetben egy politikusjelölt egészen másképpen fog benne és rá hatni, mint egy politikai párt.

Mivel e szöveg célja nem a tudásalapú környezet működési elveinek és a szereplők viselkedésének részletes elemzése – ez egy másik szöveg és konkrét kutatás célja lehetne –, most azt a legfontosabb hangsúlyozni, hogy a tudásalapú környezet szereplőinek célja a hírek létrehozásának befolyásolása, saját dominanciájuk megszilárdítása a tények közlésének és értelmezésének, valamint a vélemények kifejezésének területén.

Kalba ir likimai / Language and destiny

347

LINAS KONTRIMAS

Egyébként szükséges megjegyezni, hogy a tudásalapú környezet ellenőrzése nem feltétlenül negatív dolog. Ellenkezőleg: a művelt, nyitott és egészséges társadalomnak el kell és el is kell érnie, hogy a hosszabb vagy rövidebb időre kialakított tudásalapú környezeteket a lehető legtisztességesebb és önzetlenebb személyek vagy csoportjaik irányítsák (hiszen mindig irányítják őket), illetve ellenőrizzék (hiszen mindig ellenőrzik őket). Például a tudásalapú környezetet, amelyet a szülők hoznak létre gyermekeik számára. Nagyrészt bizonyára azért jön létre egy ilyen környezet, hogy ne ártson, hanem minden tekintetben segítse a gyermekeket. Vagy például a tudományos ismeretek által létrehozott információs, tudásalapú környezet – szintén olyan lesz, amelyben még az egyeduralkodó forrás sem törekszik a környezet résztvevőire gyakorolt negatív hatásra.

Ugyanígy a tudásalapú környezetet negatív szereplők is ellenőrizhetik. Nem véletlen, hogy a totalitárius államokban a hatalom nemcsak a médiacsatornákat és a tartalmakat igyekszik ellenőrizni, hanem az emberek gondolatait, beszélgetéseit, történelmét, kultúráját és így tovább is.

Beérkezett 2021. május 11-én.

LINAS KONTRIMAS

Vytauto Didžiojo universitetas

Vlado Putvinskio g. 23–604, LT-44243 Kaunas, Lietuva

[email protected]

348

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV