ALBINA AUKSORIŪTĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID id: orcid.org/0000-0003-2099-3735

KUTATÁSI TERÜLETEK: a litván terminológia története, a természettudományok terminológiája, terminográfia, terminológiai erőforrások.

DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.09

KÖZNYELVI SZAVAK TERMINOLÓGIAI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA JURGis AMBRAZIEJUS PABRĖŽA TAISLIUS AUGYMINIS CÍMŰ MŰVÉBEN

KULCSSZAVAK: Jurgis Ambraziejus Pabrėža, növénynemzetségek nevei, terminologizálás, motiváció, metaforikus terminusok.

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány Jurgis Ambraziejus Pabrėža 1843-as Taislius augyminis című művében szereplő zárvatermő növénynemzetségek neveit vizsgálja, amelyeket a szerző az akkori köznyelv egyszerű szavainak terminologizálásával alkotott meg. Elemzi a növénynemzetség-nevek szemantikai motivációját, J. A. Pabrėža által megadott neveket összeveti a Povilas Matulionis Žolynas, Lietuviškas botanikos žodynas, Lietuvių kalbos žodynas és Botanikos vardų žodynas című műveiben szereplő nevekkel, és megjelöli, hogy J. A. Pabrėža művének mely nevei honosodtak meg a mai használatban.

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány Jurgis Ambraziejus Pabrėža 1843-as Taislius augyminis („A növények rendszere”) című művében szereplő virágos növénynemzetség-nevekkel foglalkozik, amelyeket Pabrėža a korabeli köznyelvi szavak terminologizálásával alkotott. A tanulmány elemzi a növénynemzetség-nevek szemantikai motivációját, összevetve az általa alkotott nemzetségneveket Povilas Matulionis Žolynas („Növénynevek”), Lietuviškas botanikos žodynas („Litván botanikai szótár”), Lietuvių kalbos žodynas („A litván nyelv szótára”) és Botanikos vardų žodynas („Növénynevek szótára”) című művében található nevekkel; továbbá felsorolja Pabrėža művének azokat a nemzetségneveit, amelyek meghonosodtak a mai használatban.

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas

Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augyminame

175

BEVEZETÉS

Jurgis Ambraziejėjus Pabrėža (1771–1849) yra žinomas kaip vienas iš XIX a. pirmosios pusės produktyviausių žemaičių autorių, palikusių didžiulį rankraštinį palikimą. Iš jo minėtini pamokslai, botanikos, medicinos, geografijos darbai. „Šiandien J. Pabrėža, įvertinus jo iškilų gyvenimą ir veiklą, pristatomas kaip įžvalgus gamtamokslininkas (botanikas, botanikos pradininkas, geografas, pirmojo lietuviško geografijos vadovėlio autorius), jautrus gydytojas (liaudies medicinos propaguotojas), išmintingas švietėjas (mokytojas, mokslininkas, menininkas, bibliofilas, poetas) ir tik galiausiai, nors tai yra pirmiausiai, kaip nuoširdus dvasininkas (kunigas, pranciškonas tretininkas, pamokslininkas, oratorius)“ (Ožel(is) 2020: 10).

J. A. Pabrėža életében egyetlen művét sem publikálták; csupán Antanas Milukas papnak, a litván nyelven kiadott Dirva című lap szerkesztőjének kezdeményezésére nyomtatták ki 1900-ban J. A. Pabrėža legnagyobb kéziratának egy részét, amelynek címe Botanika arba Taislius auguminis volt. A 21. században dr. Rita Šepetytė nyelvész több művét készítette elő kiadásra és publikálta: Taislius auguminis (I. kötet, 2009; II. kötet, 2014; III. kötet, 2015), Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos „Geografija“ (2019), Pamokslai įvairingose materijose, sakyti Ambroziejaus Pabrėžos (2020).

J. A. Pabrėža érdemei a litván botanikatudomány számára különösen jelentősek, hiszen elsőként írta le a žemaitiai növényeket anyanyelvén, ő volt az első botanikai terminológiai szótárak szerzője (bővebben lásd Dagys 1972: 15–25), és ő fektette le elsőként a növénynevek alkotásának alapelveit a lengyelül írt Uwagi tyczącesię ułożenia doskonałey Flory Żmudzkiey. Miłosnikom Flory Żmudzkiey i znawcom języka żmudzkiego, poświęcone („Megjegyzések a tökéletes žemaitiai flóra összeállításáról, a žemaitiai flóra kedvelőinek és a žemaitiai nyelv ismerőinek ajánlva”, 1834) című cikkében. A cikket 1922–1923-ban Jurgis Elisonas publikálta a Kosmos folyóiratban, miután 1921-ben rátalált a kretingai kolostor könyvtárában J. A. Pabrėža kéziratai között. A cikkben J. A. Pabrėža kifejti, miként kellene a nemzetségneveket megalkotni, hogy megfeleljenek a žemaitiai nyelv szellemének: 1) a névnek utalnia kell a nemzetség fajainak jellegzetes tulajdonságaira; 2) a név lehet a latin rendszertani elnevezés tükörfordítása; 3) a latin rendszertani nemzetségnevet úgy kell átalakítani, hogy végződése és hangzása megfeleljen a žemaitiai nyelv szellemének; 4) a név egy jellegzetes szó tövéből és a –iškės képzőből alkotható (Elisonas 1923: 291). Érdemes kiemelni a cikkben J. A. Pabrėža által hangsúlyozott, a növénynevek alkotására vonatkozó fontos alapelveket: a növénynevek legfőbb forrásának az élő köznyelvet tartja, és tudva, hogy ugyanazt a növényt különböző helyeken eltérően nevezhetik, azt javasolja, hogy – mai szóhasználattal élve – motivált nevet válasszanak: azt a nevet rendeljék a növényhez, amely annak legjellemzőbb tulajdonságait mutatja meg.

176

BENDRINĖ KALBA | 96

J. A. Pabrėža ismételten hangsúlyozza, hogy a névnek a növény jellegzetes tulajdonságaira kell utalnia. Lehetséges névforrásként a latin név tükörfordítását említi; meg kell azonban jegyezni, hogy ma néha nehéz megállapítani, vajon egy növénynév tükörfordítás vagy a litván nyelvben képzett alak, hiszen a latin nevek többsége motivált, és a növény jellegzetes tulajdonságait tükrözi.

1843-ban J. A. Pabrėža befejezte legfontosabb tudományos művének, a Tayslós augumyynis kóremy taalpynas augimys ligsziot raastosys teyp muusosys kayp nekórios swetszaalys só prijungymó abladny prajoowa weykala yr sór aaśźima waarduu paprastuuju teyp žemaytyszku, kaypo pruuszyszku, łaatwyszku, yr waarduu tayslyyniu žemaytyszku só lotiinyzskays. Par kónyga Ambroziejó Paabrezá bówósiy kozndyiy yr mookitojii Kretingos moksllynićžioy, tercyorió Z. Sz. T. Prączyszkaus yszdóuts meetusy 1843 (~ Taislius augyminis, amelyben a növényeknek mind az általunk lakott vidéken, mind néhány külföldi földön eddig megtalált fajtái szerepelnek, a részletes leírással, valamint a közönséges, vagyis žemaitiai, porosz és lett nevekkel, továbbá a žemaitiai rendszertani nevekkel és azok latin megfelelőivel. Ambrozijus Pabrėža, a Kretingai iskolában egykor hitszónok és tanár, a harmadrendi Szent Ferenc-rendi Z. Sz. T. Pranciškus által kiadva 1843-ban). A továbbiakban ezt a művet röviden Taislius augyminis¹ néven említjük. „Maga a kézirat, amely 1042 oldalból áll (LXII oldal előszóból és 980 oldal szövegből), körülbelül nyolc évig (1835–1843) készült J. A. Pabrėža munkájaként” (Subačius 2009: 10). Már a mű címéből is megérthető, hogy növényrendszert tartalmaz, amely nemcsak a nálunk termő növényeket foglalja magában, hanem néhány idegen növényt is; ezek žemaitiai, latin, porosz és lett neveit is megadja.

Amint Jonas Dagys botanikus megjegyzi, a botanika „terminológiája két részből áll: morfológiaiból és rendszertaniból. Az első a növények leírására szolgál, a második pedig az elnevezésükre. A botanikaírás a morfológiával kezdődik. J. A. Pabrėža is így járt el: az ő Taisliaus című művének bevezető része a növények morfológiája, más néven organográfiája” (Dagys 1972: 16).

A kézirat második, 980 oldalas része a növények rendszertanával foglalkozik; 643 virágos növénynemzetséget, valamint 158 spórás növénynemzetséget és gombanemzetséget ír le. A Taisliuje augyminiame című műben szereplő virágos növénynemzetség-neveket Robertas Gedrimas vizsgálta. Meglehetősen részletesen elemezte az összetett és előtaggal alkotott virágos növénynemzetség-neveket (Gedrimas 2004: 182–196; 2005: 81–92).

¹ Rankraščio pavadinime, kuris užrašytas ne J. A. Pabrėžos ranka (Šepetytė 2009: 7), įsivėlė klaida, ją pirmas pastebėjo Giedrius Subačius. Biudvaržio augyminis pamatinis žodis yra J. A. Pabrėžos vartota augymė. Apie J. A. Pabrėžos kalbą ir rašybą plačiau žr. G. Subačiaus (1996: 10–113; 2009: 9–28) straipsnius.

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas

Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augyminiame

177

J. A. Pabrėža a virágos növényeket 23 rendre (osztályra) osztotta, a 24. rendben pedig a virágtalan, vagyis spórás növényeket és gombákat írta le.

J. A. Pabrėža a terminusalkotás három fő módjára támaszkodott: 1) terminologizálásra, 2) neologizmusok képzésére, 3) más nyelvekből való kölcsönzésre. A korabeli köznyelv egyszerű szavainak terminologizálásával létrehozott, valamint a köznyelvben használt növénynevek a virágos növények összes nemzetségnevének több mint 28 százalékát teszik ki. J. A. Pabrėža növényneveinek megalkotásában az új szavak képzése volt a fő módszer (lásd Gedrimas 2004: 185). Ez a tanulmány azokat a Taislius augyminis című műben szereplő virágosnövény-nemzetségneveket vizsgálja, amelyeket J. A. Pabrėža a köznyelv egyszerű szavainak, vagyis saját nyelvjárása szavainak terminologizálásával alkotott meg. Az így létrehozott növénynemzetség-nevek száma a Taisliuje augyminiame című műben igen csekély; a tanulmány mindössze 20 nemzetség nevét elemzi. J. A. Pabrėža terminologizált nemzetségneveinek többségét a köznyelvben használt népi növénynevek alkotják, amelyek nem képezik e tanulmány tárgyát. J. A. Pabrėža terminologizálással létrehozott növényneveinek külön vizsgálatára eddig nem került sor, ezért újdonság e tanulmányban azoknak a növényneveknek az elemzése, amelyeket J. A. Pabrėža a nyelv egyszerű szavainak terminologizálásával alkotott. Megemlítendő, hogy csak R. Gedrimas tárgyalta az egyszerű szavak terminologizálását különféle földrajzi fogalmak megnevezésére J. A. Pabrėža földrajztankönyveinek szakkifejezéseit elemezve (Gedrimas 2003: 121–126).

A tanulmány célja annak megállapítása, hogy J. A. Pabrėža mely virágosnövény-nemzetségneveket alkotta meg a korabeli köznyelv egyszerű szavainak terminologizálásával. E cél elérése érdekében a következő feladatokat tűzi ki: feltárni a vizsgált növénynemzetségnevek motivációját; összevetni J. A. Pabrėža elemzett növénynemzetségneveit a Povilas Matulionis Žolynas, Lietuviškas botanikos žodynas, Lietuvių kalbos žodynas, Botanikos vardų žodynas című műveiben szereplő nevekkel; valamint megállapítani, hogy J. A. Pabrėža munkájában szereplő nevek közül melyek és milyen alakban honosodtak meg a mai használatban. A növénynevek vizsgálata során leíró, összehasonlító és szemantikai elemzési módszereket alkalmaz.

1. ELMÉLETI ALAPOK

A Terminology work – principles and methods (Terminológiai munka – alapelvek és módszerek) című nemzetközi szabvány a terminusalkotás egyik módszereként a nyelv meglévő formáinak használatát jelöli meg; a meglévő formák új terminusok létrehozására olyan terminusalkotási módokkal alkalmazhatók, mint

178

BENDRINĖ KALBA | 96

a konverzió, a terminologizálás, a szemantikai átvitel és a kölcsönzés. A terminologizálás az a folyamat, amelynek során a köznyelvi kifejezés terminussá alakul (ISO 704; 2022: 67–68). Más külföldi szerzők meghatározása is hasonló: e folyamat során a köznyelvi szó vagy kifejezés olyan terminussá válik, amely egy szakterület fogalmát jelöli (lásd Valeontis, Mantzari 2006: 7; GT; Eurotermbank).

A litván terminológiában a terminologizálás fogalmát tágabban értelmezik, mint az említett külföldi szerzők munkáiban: a terminologizálás leírása nemcsak a köznyelvi egyszerű szavak terminussá alakítására terjed ki, hanem a nyelvjárási szavak és kifejezések terminussá alakítására is; ez a folyamat magában foglalja a szó jelentésváltozásának minden szokásos módját (az átvitt jelentés kialakulását, a jelentés bővülését és szűkülését) (lásd: Keinys 1980: 64; Klimavičius 1996: 4–7; 2006: 55–56; Kaulakienė 2001: 28; Gedrimas 2003: 121–126; Kvašytė 2005: 76; Jakaitienė 2010: 191; Gaivenis 2014[1983]: 131–135; 2014[1996]: 26–27; 2014[1997]: 4–7; 2002: 51–53).

Már a litván terminológia első elméleti munkája – Stasys Šalkauskis filozófus Terminologijos teorija ir lietuviškoji filosofijos terminija (1925, 1927, 1934) című műve, amelyet a Kaunasi Egyetem tudományos folyóiratának, a Logosnak négy számában tett közzé – a terminologizációról ír, bár S. Šalkauskis nem használja ezt a kifejezést. A terminológia három fő forrásának tárgyalásakor elsőként az emberi nyelv szavainak terminológiai célú felhasználását említi, és négy módot különböztet meg, ahogyan az emberi nyelv szavai bekerülnek a tudományos terminológiába: „a) az emberi nyelv szavának pontosítása; b) a szó jelentésének bővítése; c) a szó jelentésének szűkítése; d) a szó jelentésének analógia alapján történő átvitele” (Šalkauskis 1927: 12).

Megjegyzendő azonban, hogy a terminológusok a 20. század 70-es éveitől – S. Šalkauskistól eltérően – csak három jelentésváltoztatási módot különböztetnek meg. Ez a felosztás azzal magyarázható, hogy a szó jelentésének bővítése és szűkítése egyaránt a jelentés pontosítását jelenti a szó terminologizálásakor. „A terminusrendszerbe kerülő egyszerű szavak mindenképpen sajátos, meghatározott jelentést kapnak” (Keinys 1980: 64).

A litván terminológusok munkáiban többféle terminust használnak annak a folyamatnak a megnevezésére, amelynek során egy egyszerű szó terminussá válik: terminologizacija (Keinys 1980; Gaivenis 2002), terminologizavimas (Gaivenis 1983, 2002), terminizacija (Gaivenis 1997, 1996; Kaulakienė 2001; Klimavičius 2006; Stunžinas 2007, 2018), terminizavimas (Klimavičius 1996; Gedrimas 2003; Kvašytė 2005; LTB; Jakaitienė 2010). Regina Kvašytė véleménye szerint „a szavak terminussá alakításáról szólva célszerűbb a termi fogalmából kiindulni

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas

Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliųje augyminame

179

nija, vagyis a terminusok összessége, ezért logikus és a rövidség követelményének is megfelelő forma a terminizacija (vagy a litván képzővel alkotott hibrid forma, a terminizavimas)” (Kvašytė 2013: 134). Úgy vélem, hogy az említett terminusváltozatok, a terminizacija² és a terminizavimas rendszeresebbek, mondhatni, használatuk hagyománya is kialakult már, ezért a tanulmányban a terminizavimas terminust használom; csak az idézetekben szerepelnek a szerzők által használt terminusok.

Amint Kazimieras Gaivenis megjegyzi, „a terminologizáció inkább szűkíti, mintsem bővíti a szó extenzióját, konkrétabbá teszi azt” (Gaivenis 2002: 29). Ezt J. A. Pabrėža munkájában szereplő növénynevek elemzésekor is megfigyelhetjük, mivel J. A. Pabrėža a terminizált köznyelvi szavaknak konkrét, speciális jelentést ad: hasonlóság vagy más ismertetőjegy alapján egy konkrét növénynemzetséget nevez meg velük.

Annak tisztázásakor, hogy miként és milyen módon jött létre egy terminus, rendszerint a megnevezés motivációját keressük, így felmerül a motiváció kérdése. A terminológiában eltérően ítélik meg a terminusok motivációját és annak jelentőségét³. Egyes terminológusok különösen hangsúlyozzák a motiváció fontosságát. Sabela Fernández-Silva, Judit Freixa és Maria Teresa Cabré például rámutatnak, hogy a motivált terminusok tűnnek a legmegfelelőbb terminustípusnak, mivel nemcsak átfogóan reprezentálják a fogalmat, hanem formájukban a fogalom tartalmának egy részét is kifejezik (Fernández-Silva és mtsai 2009: 21); a motivált terminusok kaput nyitnak a fogalmak megértéséhez, mert lehetővé teszik a fogalom gyors és hatékony azonosítását (Fernández-Silva és mtsai 2009: 24).

Sergiusz Grinev-Griniewicz úgy véli, hogy a motiváció megkönnyíti a megfelelő fogalom megértését és megtanulását. Szerinte az új terminusok alkotásában legszélesebb körben a strukturális és a szemantikai motivációt alkalmazzák. A strukturális motiváció olyan szavakban mutatkozik meg, amelyek már ismert jelentéshordozó elemekből állnak; szerkezetük jelzi jelentésüket. A szemantikai motiváció olyan szavakban jelenik meg, amelyek másodlagos jelentéssel rendelkeznek, és ez az elsődleges jelentés alapján kikövetkeztethető (Grinev-Griniewicz 2011: 34).

A terminizálással alkotott terminusokra nem jellemző a strukturális, illetve képzésbeli motiváció, mivel nem szóalkotással váltak terminussá, így nem rendelkeznek képzési jegyekkel. Ebben az esetben csak szemantikai motivációról beszélhetünk,

² Jonas Klimavičius azt írja, hogy a terminografija, terminizacija, tranterminizacija, determinizacija terminusokat 1970 őszén hozta haza Kijevből (Klimavičius 2002: 133).

³ Johanas Myking különböző szerzők terminusalkotási modelljeit és elméleti szempontjait vizsgálva munkáiban meglehetősen részletesen elemezte a motiváció fogalmát, mint a terminusalkotás egyik fontos kérdését (Myking 2009: 39–53; 2020: 6–30). A motivációs osztályozások áttekintését lásd még: Gaivenytė 2000: 19–25; Gritėnienė 2006: 24–29; Lubienė 2015.

180

BENDRINĖ KALBA | 96

a motiváció pedig akkor áll fenn, amikor a szót átvitt értelemben használják: a dolgot nem közvetlenül nevezik meg, hanem egy már meglévő szóhoz nyúlnak, új szó nem keletkezik, csupán új (metaforikus vagy metonimikus) jelentés jön létre (Urbutis 2009: 73).

K. Gaivenis nem tulajdonít nagy jelentőséget a terminusok motivációjának. Szerinte „a motivált terminusok könnyebben megjegyezhetők, és gyorsabban meghatározható a terminológiai mikrorendszerekben elfoglalt helyük. A motivációnak azonban általában nincs meghatározó szerepe a terminológiában, hiszen kiválóan használhatók a teljesen motiválatlan terminusok, valamint azok az idegen szavak is, amelyek motivációja számunkra egyáltalán nem érthető. <…> a motiváció fontosabb a fajnevek, mint a nemzetségnevek esetében” (Gaivenis 1998: 91).

Véleményem szerint a motiváció fontos a terminológiában, mert a motivált terminus meghatározás nélkül is könnyen érthető; el kell azonban ismerni, hogy nem minden terminizált terminus motivációja világos és érthető számunkra. Néha nehéz felderíteni egyes fogalmak megnevezésének motivációját alkotóik egyéni szemlélete vagy csak számukra ismert analógiák miatt, amelyek alapján úgy döntenek, hogy egy köznyelvi szót terminizálnak.

Aurelija Gritėnienė az észak-panevėžysi nyelvjárás növényneveinek motivációját vizsgálva hangsúlyozza, hogy a megnevezés motivációját gyakran maga a megnevezett dolog határozza meg: „a növényeknek különösen sok megkülönböztető jegyük van, ezért nevük motivációja is igen változatos. Ám még ebben az esetben is, amikor maga a kategória teremti meg a motiváció változatosságának feltételeit, gyakran nem csupán a növény lényegi megkülönböztető jegye határozza meg a névválasztást, hanem véletlenszerű asszociációk, valamint a nyelvhasználók élénk fantáziája és kreativitása is” (Gritėnienė 2006: 27). Egyet kell értenünk a kutató utóbbi megállapításával, hiszen J. A. Pabrėža alkotta növényneveket vizsgálva nemcsak a jellemző jegyek alapján létrehozásuk motivációja követhető nyomon, hanem a szerző fantáziája és kreativitása is megmutatkozik.

„A terminologizált köznyelvi szavak jelentéstartalma jelentősen megváltozhat. A terminus olyan speciális szemákat vesz fel, amelyek a köznyelvi szóból hiányoznak” (Gaivenis 2002: 53). Az ilyen terminusok gyakran – a hagyományos terminológia egyik követelményével, a stiláris semlegességgel ellentétben – expresszívek, és a metaforikus terminusok közé sorolhatók. K. Gaivenis hangsúlyozza, hogy a terminológiában leginkább akkor kerülik a szemléletességet, amikor a terminusok megkülönböztető funkcióját kívánják kiemelni. Az expresszív terminusok gyakran a szisztematikai terminológiában jönnek létre, mert itt az egyik növény- vagy állatfaj, illetve -nemzetség másiktól való megkülönböztetése érdekében gyakran folyamodnak szemléletes hasonlításhoz. A szemléletesség akkor sem kerülhető el, ha a megkülönböztető jegynek a kutató benyomását tekintik, amelyet benne kelt

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas

Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augmininame

181

az így elnevezett növény vagy állat, illetve szubjektíven értékelték valamely növényi vagy állati tulajdonságát (Gaivenis 2002: 45–46)⁴.

Przemysław Dębowiak és Jadwiga Waniakowa a növénynevek szemantikai motivációját elemezve hangsúlyozzák, hogy a metaforikus növénynevek, amelyekből sok található a botanikai nómenklatúrában, másodlagos nevek, ezért minden esetben fel kell tárni a metafora alapját, vagyis az elsődleges motivációt. Négy fő tényezőt neveznek meg, amelyek meghatározzák a növénynevek szemantikai osztályozását: 1) a növények megjelenése; 2) a növények tulajdonságai; 3) a növények előfordulási helye; 4) a növények felhasználása (Dębowiak, Waniakowa 2019: 175–176).

2. A KÖZNYELVI SZAVAK TERMINUSÉRTÉKŰVÉ TÉTELÉVEL ALKOTOTT NEMZETSÉGNEVEK

A J. A. Pabrėža által a köznyelvi szavak terminusértékűvé tételével alkotott növénynemzetség-nevek metaforikus terminusok, mivel a növény tulajdonságai vagy valamely, e tulajdonsággal rendelkező tárgyhoz fűződő hasonlóság alapján a tárgy megnevezését a növényre viszik át. A vizsgált növénynemzetségek elnevezési motivációjának tisztázásakor először azt vizsgáltuk, miben különbözik az adott növénynemzetség, a köznyelvi szó melyik jelentését vette alapul J. A. Pabrėža, mely jellegzetes növényi vonásokat emelte ki, illetve hogy alátámasztható-e ez a motiváció a kiadott növénynévjegyzékekben és más botanikai szakirodalomban közölt információkkal.

J. A. Pabrėža a növények megjelenése, felhasználása és tulajdonságai alapján tett terminussá köznyelvi szavakat növénynemzetségek elnevezésére.

2.1. A növény megjelenése alapján alkotott nevek

A tárgyalt növények legnagyobb részének, a húszból tizenötnek az elnevezéséhez J. A. Pabrėža olyan köznyelvi szavakat vett át, amelyekkel a virágok, virágzatok, termések, magvak és levelek megjelenésének hasonlósága alapján metaforikusan nevezte meg a növényeket. A virágok és virágzatok megjelenése által motivált nevek. Ez a legnépesebb növénynemzetség-csoport. Neveit J. A. Pabrėža a virágok és virágzatok alakja és színe alapján alkotta meg. Leginkább a virágok és virágzatok alakja alapján tett köznyelvi szavakat terminussá:

⁴A különböző szakterületek magyar metaforikus terminusairól már sokan írtak, lásd: Baltrūnaitė 1998: 36–47; Gaivenytė 2000: 19–25; Stunžinas 2006: 62–73; 2018: 56–92; Vladarskienė 2012: 83–92 stb.

182

BENDRINĖ KALBA | 96

baydikla (~baidykla). – Himantoglossum. – (Zungenorchis. Willd.) (TA 639/ II 461⁵). Ez az orchideafélék családjába tartozó nemzetség, amelynek virága három részből álló ajakkal rendelkezik; a középső rész jóval hosszabb a többinél és csavarodott, ezért a virág meglehetősen különösnek tűnik. J. A. Pabrėžának feltehetően csúnyának tűnt, ezért nevezte így a növényt, lásd MNE; vö. 2 baidykla lásd baidyklė: 4. P bot. Himantoglossum LKŽ⁶; Himantoglossum lásd Aceras (Gudžinskas 1999: 80), Aceras – szarvatlan (Gudžinskas 1999: 21);

bóórbóls (~burbulas). – Trollius. – (Kugleranunkel. Bluff.) (TA 389/ II 211). J. A. Pabrėža a növény elnevezésére a burbulas szót választotta, mert a virágok alakja hasonlít a buborékhoz; ezt a Lietuviškas botanikos žodynas (LBŽ) is megerősíti: Tróllius europaeus (lat. trulleum – kerek edény; az ókori germánok ezt a növényt Rolla, Goldrolla néven nevezték, tehát mindenütt a kerek alak hangsúlyozódik, mivel a növény virágai kerekek, gömbölyűek) – európai zergeboglár (Mln), szin. burbulas (F⁶) LBŽ 355; burbulas 6. Rs bot. „burbulis, potvinkis (Trollius europaeus)”: Krp⁷ LKŽ; lásd még Gritėnienė 2006: 64–65;

koóčžėls (~kočėlas). – Alopecúrus (TA 51/ I 185), vö. Alopecúrus (gör. alopex – róka, ura – farok; a virágzat rókafarokra emlékeztet) – gyér bókolóperje (Mln), szin. kočėlas (P) LBŽ 16; kočėlas (fehérorosz качала) [K], J, R 3. LBŽ bot. „a pázsitfűfélék családjába tartozó növény, gyér bókolóperje (Alopecurus)”: P LKŽ. E nemzetség elnevezésére a köznyelvben használt szláv jövevényszót vették át. Megjegyzendő, hogy J. A. Pabrėža a latin terminus motivációját nem követve választotta ezt; vö. Aloperus (35), amelyet a virágzat külseje miatt neveztek kočėlasnak (a nemzetség mai normatív neve – pašiaušėlis) (Jankevičienė 2009: 35);

kraamy (~kramė). – Échium (TA 143/ I 279). Ennek a nyelvjárási szó terminologizálásával alkotott nemzetségnévnek a motivációja megegyezik a növény latin nevének motivációjával, vö. Échium vulgáre (gör. echis – kígyó, sikló; görögül echion néven nevezték a Borraginaceae család különféle

⁵ A TA forrásrövidítés után a kézirat oldalszáma következik, a perjel után pedig a kiadott mű kötete és oldalszáma.

⁶ F = J. Fiedorowicz. A vadon növő és néhány, Ilłuszta környékén meghonosított növény katalógusa, amelyeket X. Józef Fiedorowicz 1818-tól mostanáig megfigyelt és meghatározott, Linnaeus 1851. évi rendszere szerint írva. A növények nevei latinul, lengyelül és litvánul (kézirat).

⁷ A kettőspont után azoknak a helységeknek a rövidítései szerepelnek, ahonnan a szótár a példákat közli.

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas

Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taislių augyminė

183

növények, valószínűleg virágaiknak a kitátott kígyópofához való hasonlósága miatt) – közönséges kígyószisz (Iv, Mln), szin. kramė 6. P, Mt, LBŽ bot. „kígyószisz” LKŽₑ. A kramė szó első jelentéseként az LKŽₑ a „kígyó, varangy, béka, hering feje” jelentést adja meg, és valamennyi példát a žemaitiai nyelvjárásból közli; nyilvánvaló tehát, hogy a žemaitiai szót azért választották, mert a virágok egy élőlény testrészére hasonlítanak. E nemzetség virágainak külsejét Ramunėlė Jankevičienė botanikus is leírta: „<...> [a virág] pártájának szegélye tölcsér alakú, öt egyenlőtlen cimpával, majdnem kétajkú, kissé hüllő pofájára emlékeztet” (Jankevičienė 1987: 238); vö. Echium – kígyószisz BVŽ 119;

kaaruna (~korona). – Fritillária – leng. Korona (TA 242/ II 64). J. A. Pabrėža a korona szót a növénymorfológia terminusaként is megadta művében, és átvitte azt egy növénynemzetség elnevezésére. A szóban forgó növény egyik fajának – a császárkoronának (Fritillaria imperialis) – a virágzata koronára hasonlít: a virágok fölé hosszúkás felső levelek csomója emelkedik, amelyek örvösen helyezkednek el a száron; harang alakú virágai fürtökben csüngenek VLEe; vö. korona (lit. koruna) 8. LBŽ, P bot. „növénynemzetség, kockásliliom (Fritillaria)” LKŽₑ, lásd még: Karuuna (Corolla.) ira dalys žyida ysz delikatniu mažn wysados baarwintu yr kóupkoy óóžwertuu lapuutiu sódieta, dalis gimtynes auginiu betarpey aapdęgati (~a korona a virág része, finom, többnyire színes és csomóban összehajtott levélkékből áll, a növény nemi szerveinek része) (TA XLV/ I 97); Fritillária (lat. fritillus – sakktábla; a növény virágainak tarkasága miatt kapta ezt a nevet), leng. Korona – kockásliliom (P), szin. korona (P) LBŽ 146–147. Figyelemre méltó, hogy R. Jankevičienė botanikus ezt írja: „<...> úgy tűnik, hogy Pabrėža a karūna nevet az emberektől hallotta, hiszen egy žemaitiai elnevezést idéz – „a császár koronája” (Jankevičienė 2009: 10), azonban sem az LKŽₑ, sem az LBŽ adatai nem mutatják, hogy a szóban forgó növényt a žemaitiai nyelvjárásban karūnos néven említenék;

pėtyns (~pentinas). – Delphínium (TA 374/ II 196). A sarkantyút, akárcsak az előzőleg tárgyalt, terminologizált szót, J. A. Pabrėža munkájában a növénymorfológia terminusaként adja meg, vö. Pėtyns. (Calcar.): ira prasy-vylgynyms terbeliets karuunas, kóremy atsyrad mydótis (~sarkantyú: a korona erszényszerű, megnyúlt kinövése, amelyben nektár képződik) (XLVIII/ I 100). A növénynemzetség nevét a virág szirmainak nyúlványhoz való alaki hasonlósága alapján alkották, vö.: „A virágok színesek, szabálytalanok; a felső csészelevél és a két felső szirom sarkantyús. A termés tüszőtermés.”

184

BENDRINĖ KALBA | 96

A legtöbb szarkaláb sok alkaloidot tartalmaz és mérgező VLEe; pentinas 2. MŽ250, Į éles szarvszerű kinövés a madár (általában kakas) hátsó lábán; 4. P, Mt, LBŽ lásd pentinius 2. 5. bot. „a nektárt tartalmazó, zacskó alakú lepellevél-képződmény”: A sarkantyú rövidebb a magháznál LFII598 LKŽₑ; vö. még Delphínium (gör. delphinion – e növény neve, a görögből ered: delphis, delphinos – delfin; mivel a virágbimbók egy delfin alakjára hasonlítanak) – szarkaláb (Mln, Bar), szin. pentinas (P, N) LBŽ 116–117.

Két növénynemzetséget a virágok színe alapján neveztek el: gaysra (~gaisra). – Lychnis (TA 312/ II 134). E nemzetség megnevezésére a gaisra szót a virágok színének hasonlósága alapján terminologizálták, vö. goštautinė gaisrena „A virágok a szár csúcsán pajzsos, sokvirágú ernyős virágzatba tömörülnek. A sziromlevelek száma 5, élénkpirosak, mindegyikük körülbelül a feléig két részre hasított” (Gudžinskas 2010: 58); Lychnis (gör. lychnos – lámpás, lámpa; a virágok élénk színűek, lámpásként világítanak) – gaisrana (Mln) LBŽ 205; gaisrena BVŽ185; gaisra 1. R163, KGr88 „tűz, fényjelenség”. 2. P lásd gaisrana LKŽe. A. Gritėnienė megjegyzése szerint „nemcsak a köznyelvben, hanem a nyelvjárásokban és más nyelvekben is e növény neveinek motivációja a virágok színével függ össze. A gaisrenák élénkpiros virágait leggyakrabban a tűzhöz hasonlítják” (Gritėnienė 2006: 90–91).

žiudra (~žydra). – Muscari (TA 244/ II 66), vö. Muscári L. (lat. muscus – pézsma; virágai pézsmaillatúak) – gyöngyike, szin. žydra (P) LBŽ 226; gyöngyike – Muscari Mill. „Virágai kékek, csúcsukon keskeny fehér szegéllyel, sokaságuk rövid, csúcsálló fürtbe tömörül, lecsüngenek” (Lekavičius 1989: 350); žydra NdŽ, BŽ200 1. „kékes szín, kékes hely”. 2. Rtr, LBŽ, NdŽ, LFII538, KŽ lásd žydrė 3: Mt, csomós žydra (M. comosum) P. Fakó žydra (M. pallescens) P LKŽₑ. J. A. Pabrėža e növényt legszembetűnőbb tulajdonsága, a virágok színe alapján nevezte el, nem pedig illata szerint, amely a latin név alapjául szolgált.

A növénynemzetség-nevek e csoportjába sorolható még egy metaforikus név is, amelyet J. A. Pabrėža saját benyomása alapján, a virágzatok színe és alakja szerint alkotott: kazooks (~kazokas). – Amará़nthus (TA 214/ I 352). J. A. Pabrėža által terminologizált, a beszélt nyelvben használt szláv jövevényszó okát Jonas Dagys botanikus remekül megmagyarázta: „<...> az Amaranthus nemzetséget, amelynek

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas

Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taislinėje augvminame

185

dísznövényfajai élénkpiros virágzatukkal a katonai sapkák kokárdáira emlékeztetnek, kazokasnak nevezte. Mivel azonban nem kedvelte a kozákokat, és volt humorérzéke, az egyik, küllemével nem kitűnő fajt, nevezetesen a Amaranthus blitum-ot Kazokas mulkisnak (ostoba kozák) nevezte el (Dagys 1972: 24); vö. Amarántus (gör. a – nem, maraino – elhervad; a növény lepellevelei nem hervadnak el, mert száraz, bőrszerű jellegűek) – disznóparéj (Gr, Mln), szin. kazokas (P) LBŽ 19, 3 kazokas (orosz казак) 3. Mt, P, LBŽ bot. „disznóparéj (Amarantus)” LKŽ_e. Az utóbbi szótár jelzi, hogy az LBŽ még három növényt nevez meg ezzel a névvel: 4. LBŽ bot. „cickafark (Achillea cartilaginea)”; 5. LBŽ bot. „deréce (Epilobium)”; 6. P, LBŽ „laboda (Atriplex)” LKŽ_e. Figyelemre méltó, hogy az LBŽ sem az Achillea cartilaginea, sem az Atriplex mellett nem tünteti fel a kazokas növénynevet; csak két Epilobium-faj esetében ad meg szinonimákat: Epilobium angustifolium – keskenylevelű deréce, szin. kazokai (Ak, St), és Epilobium montanum – hegyi deréce, szin. krūmų kazokas (PHr) LBŽ 131. Az LKŽ szerkesztőit nyilván félrevezették az LBŽ litván névmutatójában megadott téves utalások, lásd LBŽ 435.

A termések vagy magvak megjelenése által motivált nevek.

Ebbe a csoportba öt olyan nemzetségnév tartozik, amelyet J. A. Pabrėža a termések és magok megjelenése alapján, szavak terminologizálásával alkotott:

blaaky (~blakė). – Corispérmum (TA 4/ I 138). A tárgyalt növény megnevezésére egy élőlény neve lett terminologizálva; erre a növény latin megfelelője is utal, vö. Corispérmum hyssopifólium (gör. koris – poloska, sperma – mag; termései poloskákra hasonlítanak) – gaubtažiedis drugialaišis (Bak, Mln) LBŽ 103; blakė 5. P bot. „a labodafélék családjába tartozó növény, drugialaišis (Corispermum)” LKŽ_e; Corispermum (gör. koris – poloska, sperma – mag) – drugialaišis BVŽ 95; e növény nevét a latin megfelelőjét követve is adhatták, de az is lehet, hogy a termések poloskákhoz való hasonlósága motiválta a névadást;

blyzgy (~blizgė). – Lunária (TA 451/ II 273), vö. Lunária L (lat. luna – hold; termései kerekek, mint a hold) – blizgė (P) LBŽ 204; „blizgė (Lunaria), a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó egy- és évelő lágyszárú növények nemzetsége. <...> Termése nagy, hosszúkás vagy csaknem kerek becőke. A becőke kopásakor fénylő válaszfal marad vissza” VLEe; blizgė 2. Ki447 „csillogó tárgy, fényes holmi”. 4. P, Skd bot. „a keresztesvirágúak családjába tartozó ilyen növény” (Lunaria) LKŽ_e. E nemzetséget a latin nevétől eltérő tulajdonság alapján nevezték el: a termés színét választották, nem az alakját.

186

BENDRINĖ KALBA | 96

sraygy (~csiga). – Medicágo (TA 539/ II 361), ezt a nevet a növény a hüvelyek csigaházhoz való hasonlósága miatt kapta, vö. a lucerna „hüvelyei 2–4-szer spirálisan feltekerednek” (Lekavičius 1989: 176); vö. Medicágo (gör. medike, lat. medica a lucerna régi neve) – lucerna (Iv), szin. sraigė (P) LBŽ 215; sraigė 3. P, LL79, Rtr, LBŽ, NdŽ, KŽ bot. „lucerna (Medicago)”: S. Dauk, I, Mt LKŽₑ; mint az LKŽₑ jelzi, a tárgyalt növényt Simonas Daukantas és Laurynas Ivinskis írásaiban is csiga néven említik, ezért lehetséges, hogy J. A. Pabrėža nem maga adott puhatestűnevet ennek a növénynek, hanem átvette a beszélt nyelvben már használatos növénynevet;

tómsa (~tamsa, ’sötétség’). – Morus. – (: Maulberbaum, Bluff) (TA 107/ I 243), vö. Mórus L. (gör. moron, lat. morum – e fák és terméseik neve) – eperfa; M. nigra L. – fekete eperfa BVŽ 199; tamsa 8. LBŽ bot. „eperfa (Morus)”: fekete tamsa (M. nigra) P. fehér tamsa (M. alba) P. LKŽₑ. Az eperfafajok neveiben a fajjelölő tagok a termés színére utalnak, J. A. Pabrėža ezért az egyik faj fekete termése alapján metaforikusan tamsa néven nevezte el a nemzetséget;

žyly (~ősz haj). – Senecio (TA 600/ II 422), a növényt jellegzetes tulajdonságára, az elvirágzott növény fészkének színére utalva nevezték el, így csak egyetérteni lehet az LBŽ-ben megadott motivációval: Senécio (lat. senex – öregember, ősz; ezek a növények hamar elvirágoznak, megöregszenek, és magjaik fehér repítőszőrei mintha ősz hajszálakként díszítenék csúcsukat) – žilė (P) LBŽ 320; vö. žilė (Senecio), az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 1200 faja ismert. A žilė az Antarktisz kivételével az egész világon elterjedt VLEe; žilė 1. Š, DŽ, NdŽ „őszültség, ősz haj”: Krš. 3. P, Mt, NdŽ, LEXXXV340, DŽ bot. „az őszirózsafélék családjába tartozó vadon élő és termesztett virág (Senecio)”: LBŽ. LKŽₑ.

A levél megjelenése által motivált név. Az ebbe a csoportba sorolt egyik növény terminologizált neve esetében kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy J. A. Pabrėža melyik szót terminologizálta a növény megnevezésére – az LKŽₑ a lelė szót adja meg, a név motivációját keresve azonban feltehető, hogy a növényt leveleinek megjelenése miatt nevezték el, a beszélt nyelv liele szava alapján:

liely (~lėlė vagy lielė?). – Swértia (TA 187/ I 325); vö. Sweértia perénnis (Em. Sweert – XVII. században élt holland kertész) – évelő tárnics [Iv], szin. lelė (PR) LBŽ337; 1 lelė Kv, Slnt, OG236, 5. P bot. „tárnics (Sweertia)” LKŽₑ, lielė]720, Užv,]1334 pejor. „nyelv; torok”: KlvrŽ LKŽₑ; vö. „Swertia nemzetség (162) Taisliuje

ALBINA AUKSOR IŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas

Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augyminame

187

pavadinta lėlė (lapų pavidalas liežuviškas). Dabar tai patvenis“ (Jan-kevičienė 2009: 43). R. Jankevičienės nurodytas augalo lapų pavida-las akivaizdžiai parodo, kad J. A. Pabrėžos pateiktą vardą reikia sieti ne su žodžiu lėlė, o su lielele „liežuvis“. Šią mintį paremia ir K. Gaive-nio nuomonė, pateikta straipsnyje apie augalų pavadinimus J. A. Pa-brėžos raštuose: „J. Pabrėžos raštuose randame įdomių sudurtinių augalų pavadinimų, pvz.: driežlielė (Ophioglossum), jautlielė (Buglos-sum), šunlielė (Cynoglossum) ir kt. Iš lotyniškų atitikmenų matyti, kad šių lietuviškų sudurtinių terminų antras dėmuo turėtų reikšti „liežuvis“ (graikų glossa – liežuvis). Vadinasi, driežlielė – driežo lie-žuvis, jautlielė – jaučio liežuvis, šunlielė – šuns liežuvis ir t. t. Liežu-vi žodžiu lielis (arba lielė) vadino dar S. Daukantas ir kiti žemaičių rašytojai“ (Gaivenis 2014 [1971]: 259–260).

2.2. A növény felhasználása alapján alkotott nevek

Ebbe a csoportba mindössze két olyan növénynemzetségnév tartozik, amelyek motivációja véleményem szerint egyértelmű, és a növények felhasználásával – az e növényi részekből, az egyik esetben levelekből, a másikban gyökerekből nyert festékszínnel – kapcsolatos:

gelta (~gelta). – Serrátula (TA 573/ II 395), a növény neve arra a festékszínre utal, amelyet a növény leveleiből nyernek; vö. Serrátula tinctória (lat. serra – fűrész; a növény levelei fűrészesek) – festő zsoltina [Mln] <...> a növény leveleit régebben gyapjúszövetek sárgára festésére használták LBŽ 321; geltė (Serratula), az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége. <...> A geltė egyes fajai sárga festékanyagot adnak. Litvániában egy faja él: a festő zsoltina (Serratula tinctoria) VLEe; gelta 1. K „sárgaság, megsárgulás”. 3. P lásd geltė 2: Slk. 4. „sárga festék”: Lš. 5. „sárga fonal”: Rdm, J LKŽe;

rauda (~vörösség). – Rúbia (TA 101/ I 237), a köznyelvi szót a növény megnevezésére a gyökereiből nyert festék színe miatt választották; vö. Rúbia tinctorum (lat. ruber – vörös; a gyökér vörös festéket ad <...>) – festő buzér [P] LBŽ 301; 2 rauda 1. Q420, Lex76, CII331, R, N, K, FrI202, LsB229 „pirosság, vörösség, piros szín”. 5. lásd 1 raudė 2: Rauda dažylinė P LKŽe; 1 raudė 2. BŽ215 bot. „a déli tengerek vidékein honos növény, amelynek gyökerével szöveteket festenek”: festő buzér (Rubia tinctorum) LBŽ (P) LKŽe; Rubia (a növény latin neve; ruber – vörös; gyökere vörös festéket ad) – buzér BVŽ 259.

188

BENDRINĖ KALBA | 96

2.3. A növénynevek nem egyértelmű motivációja

Mindössze egy olyan növénynemzetségnév került elő, amely vélhetően a növény belső tulajdonsága alapján motivált; a növény megnevezésére egy rovar nevét szakkifejezéssé alakították: aklis (~aklis). – Galeópsis (TA 421/ II 243), vö. 1 aklis 1. állatt. „a jószágot támadó rovar (Haematopota pluvialis)”: Lp, Brs, UŽv.⁸. 3. P lásd aklė 3: Brs, Grg LKŽₑ; geltonžiedė aklė, Galeopsis speciosa <...> Elterjedt szántóföldi gyomnövény. Mérgező növény, különösen a lovakra veszélyes (Jankevičienė 1987: 206). Elképzelhető, hogy J. A. Pabrėža annak a rovarnak a nevével nevezte el ezt a növényt, amely leggyakrabban a lovakat támadja, mivel a növény mérgező a lovakra; vö. még Galeopsis (<...> a görög galea, gale szóból ered – menyét, az opsis pedig megjelenést jelent: a kétajkú virágokat itt a menyét pofájához hasonlítják) – aklė (Mln), szin. aklys (P) LBŽ 149–150; Galeopsis – aklė BVŽ 137.

Két olyan növénynév motivációja nehezen megállapítható, amelyek megnevezésére J. A. Pabrėža a gaiva és a meilė köznyelvi szavakat használta: gayva (~gaiva). – Lápsana (TA 631/ II 453); vö. Lapsana L. (gör. lapsane – növénynév) – gaiva BVŽ 171; Lápsana commúnis L. (gör. lapazo – kiürítek, megtisztítok; bélürítő gyógyszerként használják) – paprastoji gaiva (P) LBŽ 189; gaiva 1. Kos42 „frissesség”. 3. P. Snar bot. „a fészkesvirágzatúak családjába tartozó növény (Lapsana)” LKŽₑ. A növénynév motivációja talán a növény gyógyszerként való használatával hozható összefüggésbe, mivel aki bevette, esetleg életerősnek, erősnek érezhette magát; vö. gaivus 2. SD35 „életerős, szívós, erős” LKŽₑ; meeyly (~meilė). – Vaccinium. – ((Heidelbeere. Bluff.) (TA 268/ II 90), vö. Vaccinium L. (<...> neve valószínűleg a bacca „bogyó” szóból ered, a baccinium jelentése „bogyós cserje”) – šilauogė (F, Rkt), szin. mėle (P) LBŽ 364; Vaccinium L. (latin növénynév, talán összefügg a latin bacca „bogyó” szóval) – šilauogė BVŽ 306; 2 meilė bot. „a hangafélék családjába tartozó növény, šilauogė (Vaccinium)”: Meilė mėlynė (V. myrtillus) P. Meilė bruknė (V. vitis idaea) P. LKŽₑ. E nemzetségnév motivációja még kevésbé világos, mint az előzőleg tárgyalt névé; talán összefüggésbe hozható a myleti szó kölcsönzött „kedvel” jelentésével, mivel e nemzetség bogyói ehetők és az emberek kedvelik őket; vö. mylėti x4. (szl.) „kedvel” LKŽₑ.

⁸A példák szerint az aklisok megtámadják a lovakat.

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taislijoje augyminame

189

Ha összevetjük a tárgyalt, J. A. Pabrėža által alkotott zárvatermő-nemzetségnevek motivációját latin nevük motivációjával, megállapíthatjuk, hogy mindössze hat név motivációja egyezik (lásd az 1. táblázatot); azonban nem mondhatjuk, hogy ezekben az esetekben J. A. Pabrėža a latin neveket követte, mert mind a latin nevek, mind a J. A. Pabrėža által alkotott nevek a növény alapvető tulajdonságára utalnak.

1. TÁBLÁZAT. Azonos motivációjú latin és litván növénynemzetségnevek

Latin név

Litván név

A névadás motívuma

Trollius

burbulas

A virágok gömbölyű formája.

Échium

kramė

A virágok egy élőlény fejére hasonlítanak.

Lýchnis

tűz

A virágok élénk színe.

Corispérmum

poloska

Termései poloskákra hasonlítanak.

Senecio

öregasszony

Az elvirágzott növény magbóbitáinak színe az ősz haj színére emlékeztet.

Rúbia

festőbuzér

A növény gyökeréből vörös festék nyerhető.

A J. A. Pabrėža által a Taislius augyminis című műben megadott növénynemzetség-nevek közül – amelyeket a köznyelv egyszerű szavainak terminussá alakításával alkotott – az áttekintett nevek fele meghonosodott, és ma is e nemzetségek hivatalos neveként használatos. Három virágos növénynemzetség neve változatlan formában használatos, úgy, ahogyan J. A. Pabrėža munkájában szerepel: blizgė, gaiva és žilė. Hat nemzetségnév végződése megváltozott, ezek már végződésképzett alakoknak tekinthetők: aklė, burbulis, geltė, pentinius, raudė, žydrė; lásd a 2. táblázatot. Figyelemre méltó, hogy e növénynevek ilyen alakban – egyetlen kivételtől, a žydra névtől eltekintve – már Povilas Matulionis növénynévjegyzékében is szerepelnek: Žolynas. Dalys II. Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas (1906), amely az első Litvániában nyomtatásban megjelent botanikai szótár.

P. Matulionis a szótár előszavában felsorolta a felhasznált forrásokat, és elsőként J. A. Pabrėža 1900-ban Amerikában kiadott szótárát nevezte meg: Botanika arba Taislius auguminis (bővebben lásd Auksoriūtė 2019). A 2. táblázatból azonban látható, hogy P. Matulionis némileg módosította J. A. Pabrėža neveit.

190

BENDRINĖ KALBA | 96

2. TÁBLÁZAT. Növénygenuszok nevei terminográfiai forrásokban

J. A. Pabrėža Taislius augyminis című műve

J. A. Pabrėžos Botanika arba Taislius auguminis (1900)

P. Matulionio Žolynas (1906)

Litván botanikai szótár (1938)

Botanikai nevek szótára (1998)

blyzgy (~csillogás). – Lunária (TA 451/ II 273)

csillogás 115

csillogás 38

csillogás 204

csillogás 183

gaywa (~életerő). – Lápsana (TA 631/ II 453)

életerő 124

életerő 35

életerő 189

életerő 171

žyly (~ősz). – Senecio (TA 600/ II 422)

ősz 14

žilė 54

žilė 320

žilė 273

aklis (~vak). – Galeópsis (421/ II 243)

aklys 110

aklė 29

aklė 149

aklė 137

bóórbóls (~buborék). – Trollius. – (389/ II 211)

burbulas 116

burbulis 59

burbulis 355

burbulis 302

gelta (~sárgaság). – Serrátula (573/ II 395)

gelta 125

geltė 54

mocsári gólyahír 321

mocsári gólyahír 274

sarkantyúfű (~sarkantyú). – Delphínium (374/ II 196)

sarkantyú 142

sarkantyús 23

sarkantyús 116–117

sarkantyús 109

festőbuzér (~buzér). – Rúbia (101/ I 237)

buzér 146

festőbuzér 51

festőbuzér 301

festőbuzér 259

kékgyöngyike (~kék). – Muscari (244/ II 66)

kék 163

kék 41

kékes 226

kék 199

gaysra (~gaisra). – Lýchnis (TA 312/ II 134)

gaisra 124

gaisrana 205

gaisrana 205

gaisrena 185

Külön érdemes megemlíteni a megfelelő nemzetségnevet: gaysra (~gaisra). – Lýchnis (312/ II 134). Ma ezt a nemzetséget a –ena képzővel alkotott gaisrena névvel nevezik, vö. gaisrena BVŽ 185. P. Matulionis Žolyne című művében a gaisrana név szerepel azzal a megjegyzéssel, hogy J. A. Pabrėža írásaiból átvett név; ugyanez a név szerepel a Lietuviškame botanikos žodyne című műben is, P. Matulionisra való hivatkozással, míg szinonimaként J. A. Pabrėža gaisra neve szerepel, vö. gaisrana (Mln), szin. gaisra (P) LBŽ 205.

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augyminame

191

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A köznyelvi szavak terminologizálása J. A. Pabrėža Taislius augyminis című művében a növénynevek alkotására alkalmazott második legtermékenyebb módszer. A cikkben tárgyalt, köznyelvi szavak terminologizálásával létrehozott húsz zárvatermő-nemzetségnév az összes terminologizált zárvatermő-nemzetségnév mintegy 12%-át teszi ki.

2. A vizsgált növényneveket szemantikai motiváltság jellemzi, ezért a metaforikus terminusok közé sorolhatók. A köznyelvi szavak terminologizálásával létrehozott növénynemzetség-nevek többségének motivációja világos; csupán két, elvont főnevek terminologizálásával alkotott név (gaiva, meilė) elnevezési indítéka csak feltételezhető.

3. J. A. Pabrėža a legtöbb növénynevet – szám szerint tizenötöt – a növény megjelenése alapján alkotta; ezek közül kilencet a növények egyik legfontosabb jellemzője, a virágok és virágzatok megjelenése motivált: alakjuk (például: burbulas, karūna, pentinas) és színük (például: gaisra, žydra). Öt köznyelvi szót a termés vagy a mag megjelenése alapján terminologizált a növénynemzetségek megnevezésére (blakė, blizgė, sraigė, tamsa, žilė), egyet pedig a levelek megjelenése alapján (lelė). Mindössze két név motivációja kapcsolódik egyértelműen a növények felhasználásához (gelta, rauda). A terminologizált köznyelvi szavak nem a növény közvetlen felhasználására, hanem annak eredményére utalnak: a növényi részekből nyert színre. A növénynevek motivációjának elemzése feltárja J. A. Pabrėža kreativitását, különösen akkor, amikor a növényeket a szerző saját benyomása vagy asszociációja alapján nevezi el (aklis, baidykla, kazokas).

4. Fontos megjegyezni, hogy az elnevezési motivációk többsége a növény jellegzetes tulajdonságán alapul, nem pedig a latin növényneveket követi. Bár J. A. Pabrėža hat alkotta nevének motivációja megegyezik a latin megfelelőik motivációjával, egyes terminologizált köznyelvi nevei nem utalnak a latin nevek közvetlen követésére (burbulas, kramė, gaisra).

5. A tárgyalt, J. A. Pabrėža által alkotott zárvatermő-nemzetségnevek fele (20-ból 10) meghonosodott a használatban, és hivatalosan is alkalmazzák őket a növény-nómenklatúrában. Figyelemre méltó, hogy három név változatlanul, úgy maradt fenn napjainkig, ahogyan J. A. Pabrėža javasolta: blizgė, gaiva, žilė; az Taislius augyminis című műben szereplő nevek közül ötnek megváltozott a végződése (burbulis, geltė, pentinius, raudė, žydrė), egy névhez pedig már az első, 1906-ban Litvániában nyomtatásban megjelent növénynévjegyzékben, P. Matulionis Žolynas című művében hozzáadták az -ana (gaisrana, ma gaisrena) képzőt; a megváltozott végződésű žydrė név a Lietuviškame botanikos žodyne című műben is adatolva van (LBŽ 1938).

192

BENDRINĖ KALBA | 96

ŠALTINIAI

LBŽ – Lietuviškas botanikos žodynas, red. J. Dagys. Kaunas, 1938.

LKŽ_e – Lietuvių kalbos žodynas (t. 1–20, 1941–2002): elektroninis variantas. Redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 (atnaujinta versija, 2008). Prieiga internete: www.lkz.lt.

TA I – J. A. Pabrėža Taislius augyminis. I–223, par. O. Kažukauskaitė, R. Šepetytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009.

TA II – J. A. Pabrėža Taislius augyminis. 224–776, par. R. Šepetytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014.

TA III – J. A. Pabrėža Taislius augyminis. 777–980, par. R. Šepetytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015.

LITERATŪRA

Auksoriūtė Albina 2019: Povilo Matulionio „Žolyne“ pateiktų augalų genčių vardų autoriniai šaltiniai. – Bendrinė kalba 92. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/bendrinekalba/article/view/406.

Baltrūnaitė Renata 1998. Metaforiniai terminai. – Terminologija 5, 36–47.

BVŽ – Botanikos vardų žodynas, sud. R. Jankevičienė, Vilnius: Botanikos instituto leidykla, 1998.

Dagys Jonas 1972: J. Pabrėžos gyvenimas ir darbai. – Jurgis Pabrėža (1771–1849), Vilnius: Mintis, 8–26.

Dębowiak Przemysław, Waniakowa Jadwiga 2019: Semantic Motivation of Plant Names as a Part of their Etymology. – The Landscape of Lexicography, eds. A. Villalva, G. Williams, Lisboa-Aveiro: Centro de Linguística da Universidade de Lisboa, Centro de Línguas, Literaturas e Culturas da Universidade de Aveiro, 173–200. Prieiga internete: https://shs.hal.science/halshs-02309857/file/DicionaristicaVI_THELANDSCAPE-OFLEXICOGRAPHY.pdf.

Elisonas Jurgis 1923: Iš Pabrėžos nespausdintų botanikos raštų. – Kosmos: Gamtotyros ir jos šalimų mokslų laikraštis 3, 283–292. Kaunas.

Eurotermbank – Federated Network. Prieiga internete: https://eurotermbank.com/.

Fernández-Silva Sabela, Freixa Judit, Cabré Maria Teresa 2009: Multiple Motivations in the Denomination of Concepts: The Case of „Production area“ in the Trminology of Aquaculture in French and Galician. – Terminology Science & Research 20, 21–38. Prieiga internete: https://journal-eaft-aet.net/index.php/tsr/article/view/5845.

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augyminiam

193

Gaivenis Kazimieras 2014[1971]: Keli augalų pavadinimai iš J. Pabrėžos raštų. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 259–260.

Gaivenis Kazimieras 2014[1983]: Šis tas iš lietuviškos liaudinės specialiosios leksikos. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 122–136.

Gaivenis Kazimieras 2014[1996]: Kalbiniai ir loginiai terminų reikalavimai. – Terminologija 3, 26–38.

Gaivenis Kazimieras 2014[1997]: Terminizacija ir determinizacija. – Terminologija 4, 4–7.

Gaivenis Kazimieras 1998: Keletas minčių apie terminologiją. – Terminologija 5, 89–92.

Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: LKI leidykla.

Gaivenytė Jolanta 2000: Sudėtinių fizikos terminų motyvacija. – Lituanistica 3/4(43/44), 19–25.

Gedrimas Robertas 2003: J. A. Pabrėžos geografijos vadovėlio terminai. – Terminologija 10, 117–134.

Gedrimas Robertas 2004: Sudurtiniai žiedinių augalų pavadinimai Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos veikale „Tayslós augumynynis“. – Terminologijos istorijos ir dabarties problemos, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 182–196.

Gedrimas Robertas 2005: Priesaginiai žiedinių augalų pavadinimai Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos veikale Tayslós augumynynis (1843). – Archivum Lithuanicum 7, 81–92.

Grinev-Griniewicz Sergiusz 2011: Terminological Methods in the History of Terminology Science – Terminologija 18, 27–42.

Gritėnienė Aurelija 2006: Augalų pavadinimų motyvacija šiaurės panevėžiškių patarmėje, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

GT – Bruno de Bessé, Nkwenti-Azeh Blaise, Sager Juan S. Glossary of Terms Used in Terminology. Prieiga internete: https://benjamins.com/catalog/term.4.1.08bes.

Gudžinskas Zigmantas 1999: Lietuvos induočiai augalai, Vilnius: Botanikos instituto leidykla.

Gudžinskas Zigmantas 2010: Tradiciniai Lietuvos darželių augalai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

ISO 704:2022: International Standard: Terminology Work – Principles and Methods.

Jakaitienė Evalda 2010: Leksikologija, 2-as pakart. leid., Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

194

BENDRINĖ KALBA | 96

Jankevičienė Ramunėlė 1987: Vasarą žydintys augalai, Vilnius: Mokslas.

Jankevičienė Ramunėlė 2009: Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliaus botaniniai komentarai ir paaiškinimai. – Jurgis Ambraziejus Pabrėža. Taislius augyminis. I–223, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 29–47.

Kaulakienė Angelė 2001: Termin izacija: semantiniai dariniai ir vertiniai. – Terminologija 8, 28–33.

Keinys Stasys 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius: Mokslas.

Klimavičius Jonas 1996: Nuo liaudies terminijos prie mokslinės. – Terminologija 3, 4–25.

Klimavičius Jonas 2006: Sukti, vyti, vynioti ir jų vedinių sinonimija ir polisemija gyvojoje kalboje, norminimo ir terminizacijos bandymai. – Terminologija 13, 48–61.

Klimavičius Jonas 2002: Kazimieras Gaivenis. Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys. Vilnius: LKI leidykla, 2002, 148 p. – Terminologija 9, 129–147.

Kvašytė Regina 2005: Mokomasis terminologijos žodynėlis, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla.

Kvašytė Regina 2013: Lietuvių ir latvių kalbų terminų su šaknimi terminmikrosistema. – Terminologija 20, 123–139.

Lekavičius Algirdas 1989: Vadovas augalams pažinti, Vilnius: Mokslas.

LTB – Lietuvos Respublikos terminų bankas. Prieiga internete: https://terminai.vlkk.lt/.

Lubienė Jūratė 2015: Lietuvių kalbos mikonimai: nominacija ir motyvacija. Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla.

Matulionis Povilas 1906: Žolynas. Dalys II. Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas, Vilnius: M. Kutkos spaustuvė, 1906.

Myking Johan 2009: (Yet another) Taxonomy of Motivations. – Terminology Science & Research 20, 39–53.

Myking Johan 2020: Term Formation – Is There a State of the Art? – Terminologija 27, 6–30.

MNE – Monaco Nature Encyclopedia. Prieiga internete: https://www.monaco-natureencyclopedia.com/himantoglossum-hircinum/?lang=en.

Oželis Remigijus 2020: Kristocentrizmas kun. Jurgio Pabrėžos pamokslų rinkinyje „Pamokslai vairingose materijose“. – Pamokslai vairingose materijose, sakyti Ambroziejaus Pabrėžos, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 9–25.

Pabrėža Ambroziejus 1900: Botanika arba Taislius Auguminis, Shenandoah, Pa.

Stunžinas Robertas 2006: Lietuviški metaforiniai statybos terminai. – Terminologija 13, 62–73.

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augyminame

195

Stunžinas Robertas 2007: 1910–1937 m. lietuviškoji statybos terminija (iš turimų išteklių). – Terminologija 14, 125–134.

Stunžinas Robertas 2018: Terminizuotieji ir metaforiniai informatikos ir kompiuterijos terminai. – Auksoriūtė Albina, Gaivenytė-Butler Jolanta, Labanauskienė Solvita, Mitkevičienė Asta, Stunžinas Robertas, Umbrasas Alvydas, Zemlevičiūtė Palmira. Lietuviškos informatikos ir kompiuterijos terminijos tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Subačius Giedrius 1996: Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos žemaičių kalba. – Lietuvių Atgimimo istorijos studijos 8: Asmuo: tarp tautos ir valstybės, 10–113.

Subačius Giedrius 2009: Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taislius augyminis (1843). – Jurgis Ambraziejus Pabrėža. Taislius augyminis. I–223, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 9–28.

Šalkauskis Stasys 1927: Terminologijos teorija ir lietuviškoji filosofijos terminija. – Logos: Filosofijos laikraštis 1, 1–32.

Šepetytė Rita 2009: Pratarmė. – Jurgis Ambraziejus Pabrėža. Taislius augyminis. I–223, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 7.

Urbūtis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Valeontis Kostas, Mantzari Elena 2006: The Linguistic Dimension of Terminology: Principles and Methods of Term Formation. – 1st Athens International Conference on Translation and Interpretation Translation: Between Art and Social Science, 13–14 October. Prieiga internete: https://www.researchgate.net/publication/253024944_THE_LINGUISTIC_DIMENSION_OF_TERMINOLOGY_PRINCIPLES_AND_METHODS_OF_TERM_FORMATION#fullTextFileContent.

Vladarskienė Rasuolė 2012: Metaforiniai ekonomikos terminai. – Terminologija 19, 83–92.

VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija (elektroninis variantas), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2023. Prieiga internete: https://www.vle.lt.

Gauta 2023 11 16

Priimta 2023 12 18

196

BENDRINĖ KALBA | 96

ALBINA AUKSORIŪTĖ

TERMINOLOGISATION OF COMMON WORDS IN JURGIS AMBRAZIEJUS PABRĖŽA’S TAISLIUS AUGYMINIS

Summary

The article analyses the names of the genera of flowering plants created by Jurgis Ambraziejus Pabrėža in his 1843 work Taislius augyminis (“The System of Plants”), which he coined by way of terminologisation of colloquial words of that time. In Pabrėža’s Taislius augyminis, terminologisation of the words of spoken language is his second most productive way of creating the names of plants. The twenty names of the genera of flowering plants created by way of terminologisation of colloquial words that this paper examined, account for about 12 per cent of all names of the genera of flowering plants created in this way.

Research showed that the plant names analysed are characterised by semantic motivation and can be attributed to metaphorical terms. The motivation for most names of plant genera created by terminologisation of common words is clear. Nine plant names were created by Pabrėža on the basis of the appearance of the plant: the shape and colour of the flowers and inflorescences (e.g., burbulas, karūna, pentinas, gaisra, žydra), five common words were made into terms to designate plant genera by the appearance of their fruits or seeds (blakė, blizgė, sraigė, tamsa, žilė), and one by the appearance of its leaves (lielė); the motivation behind two names is clearly linked to the use of the plants in questions (gelta, rauda), and the motivation for three names can only be guessed (aklis, gaiva, meilė). Half (ten out of twenty) of Pabrėža’s names of the genera of flowering plants discussed in the article have been adopted and are officially used in the nomenclature of plants.

KEYWORDS: Jurgis Ambraziejus Pabrėža, plant genera names, terminologisation, motivation, metaphorical terms.

ALBINA AUKSORIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]

ALBINA AUKSORIŪTĖ. Paprastųjų žodžių terminizavimas Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos Taisliuje augyminime

197

ALBINA AUKSORIŪTĖ

PAPRASTŲJŲ ŽODŽIŲ TERMINIZAVIMAS JURGIO AMBRAZIEJAUS PABRĖŽOS TAISLIUJE AUGYMINIAME

Santrauka

Straipsnyje analizuojami Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos 1843 m. darbe Taislius augyminis pateikti žiedinių augalų genčių vardai, kuriuos jis sukūrė terminizavęs paprastuosius to meto šnekamosios kalbos žodžius. Šnekamosios kalbos žodžių terminizavimas J. A. Pabrėžos Taisliuje augyminiame yra antrasis pagal produktyvumą jo augalų vardų kūrimo būdas. Dvidešimt straipsnyje nagrinėjamų žiedinių augalų genčių vardų, sukurtų terminizuojant paprastuosius šnekamosios kalbos žodžius, sudaro apie 12 procentų visų terminizuotų žiedinių augalų genčių vardų.

Tyrimas parodė, kad nagrinėjamiems augalų vardams būdinga semantinė motyvacija, jie skirtini prie metaforinių terminų. Daugumos augalų genčių vardų, sukurtų terminizuojant paprastuosius kalbos žodžius, motyvacija yra aiški. Devynis augalų vardus J. A. Pabrėža sukūrė remdamasis augalo išvaizda: žiedų ir žiedynų forma ir spalva (pvz.: burbulas, karūna, pentinas, gaisra, žydra), penki paprastieji žodžiai terminizuoti augalų gentims įvardyti pagal vaisių ar sėklų išvaizdą (blakė, blizgė, sraigė, tamsa, žilė) ir vienas – pagal lapų išvaizdą (liele), dviejų vardų motyvacija aiškiai susijusi su augalų naudojimu (gelta, rauda), o trijų vardų motyvacija tik spėtina (aklis, gaiva, meilė). Pusė aptariamų J. A. Pabrėžos sukurtų žiedinių augalų genčių vardų (10 iš 20) vartosenoje prigijo ir yra oficialiai vartojami augalų nomenklatūroje.

ESMINIAI ŽODŽIAI: Jurgis Ambraziejus Pabrėža, augalų genčių vardai, terminizavimas, motyvacija, metaforiniai terminai.

ALBINA AUKSORIŪTĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

198

BENDRINĖ KALBA | 96