KATARZYNA PROROK

Maria Curie-Skłodowska Egyetem Lublinban

ORCID-azonosító: orcid.org./0000-0002-7410-6970

KUTATÁSI TERÜLETEK: etnolingvisztika, lexikográfia, lengyel népi kultúra.

DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.03

A NÉPI SZTEREOTÍPIÁK ÉS SZIMBÓLUMOK SZÓTÁRA MINT ETNOLINGVISZTIKAI SZÓTÁR (A PERZ SZÓCIKK PÉLDÁJÁN)

KULCSSZAVAK: etnolingvisztika, szótár, kognitív definíció, népi kultúra, sztereotípia, szimbólum.

ANNOTÁCIÓ

A cikk a Lublinban, Jerzy Bartmiński és Stanisława Niebrzegowska-Bartmińska szerkesztésében megjelenő A népi sztereotípiák és szimbólumok szótára című kiadványt mutatja be. A Szótár által alkalmazott definíciós módszer a lublini etnolingvisztika keretében kidolgozott kognitív definíció, amely lehetővé teszi a nyelvben és a népi kultúrában rögzült világkép szubjektumközpontú rekonstrukcióját. A cikk első részében a szerző bemutatja a Szótár fő módszertani alapfeltevéseit, a második részben pedig gyakorlati megvalósításukat szemlélteti a perz címszó még nem publikált változatának példáján.

ABSZTRAKT

A tanulmány bemutatja a Lublinban kiadott, Jerzy Bartmiński és Stanisława Niebrzegowska-Bartmińska szerkesztette Népi sztereotípiák és szimbólumok szótárát. A Szótár által alkalmazott meghatározási módszer a lublini etnolingvisztika talaján kidolgozott kognitív definíció. Ez lehetővé teszi a népi nyelvben és kultúrában megőrzött világkép szubjektumközpontú rekonstrukcióját. A tanulmány első részében a szerző ismerteti a Szótár fő módszertani előfeltevéseit, a második részben pedig gyakorlati megvalósulásukat mutatja be a tarackbúza szócikk még nem publikált változatának példáján.

54

BENDRINĖ KALBA | 96

A tanulmány célja, hogy elméletben és gyakorlatban bemutassa a lublini népi sztereotípiák és szimbólumok szótárát (SSiSL 1996–2022), amelynek koncepcióját Jerzy Bartmiński (1939–2022) dolgozta ki, majd éveken át Stanisława Niebrzegowska-Bartmińskával és munkatársaival együtt fejlesztette tovább. A címben szereplő „etnolingvisztikai szótár” elnevezés J. Bartmińskitől származik. A „folklór nyelvének szótára” megjelöléssel együtt 1980-ban jelent meg a próbaszám szerkesztői bevezetőjében, a A népi nyelvi sztereotípiák szótára (SLSJ 1980) című füzetben, amely előre jelezte a több mint egy évtizeddel később kiadott Népi sztereotípiák és szimbólumok szótára első kötetét. J. Bartmińskinek tehát már több mint negyven évvel ezelőtt, amikor az etnolingvisztika még csak fejlődésnek indult Lengyelországban, világos elképzelése volt egy új típusú szótárról¹, amelyben rekonstruálják a népi világképet:

A folklór nyelvének szótára etnolingvisztikai szótár lesz. A folklór („kollektív szóbeli alkotás”) szókincsét egy adott kultúra összetevőjeként mutatja be, a nyelvi formák helyett a szemantikára helyezve a hangsúlyt. <....> Szótárunk fő célja a népi kultúrában rögzült nyelvi sztereotípiák elemzése és leírása lesz (Bartmiński 1980: 10–11).

A Szótár próbaszámának és tényleges köteteinek koncepciója az évek során élénk tudományos vita tárgya volt. Számos recenzió és elemző tanulmány jelent meg nyomtatásban, amelyek kétségtelenül jelentősen befolyásolták a Szótár mai arculatát². Számos szakdolgozat és doktori értekezés is készült, amelyekben mintegy próbára tették a módszert, és előzetes szócikkváltozatokat készítettek. Ma, amikor egyre gyakrabban esik szó a lublini etnolingvisztikai iskoláról (vö. Zinken 2009, 2015), a Szótár próbaszámát az iskola „programadó manifesztumának”, tényleges köteteit pedig Szótár pedig a nyelvben rögzült világkép rekonstrukcióját végző más etnolingvisztikai munkák módszertani alapjának tekinthetjük. Fontos, hogy a Szótár előkészítése során kidolgozott kutatási eszközöket sikerrel alkalmazzák nemcsak a népi kul-

¹ A próbaszámról írt recenziójában Andrzej Marii Lewicki azt írta, hogy „a A népi nyelvi sztereotípiák szótára, J. Bartmiński szerkesztésében, rendkívül merész lexikográfiai kísérlet, sőt a szemantika kidolgozásának jelenlegi szintjéhez mérten talán túlságosan is merész” (Lewicki 1984: 587).

² Więcej na temat Słownika, jego historii i recepcji zob.: Bartmiński 1988a, b, 1996; Bartmiński, Niebrzegowska-Bartmińska 2016; Niebrzegowska-Bartmińska 2009, 2010, 2013; Prorok 2022.

KATARZYNA PROROK. Słownik stereotypów i symboli ludowych jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz)

55

túrával, hanem tágabb értelemben a nemzeti kultúrával, valamint különböző nemzetek kultúrái közötti összehasonlító kutatásokban is³. A tanulmány további részében röviden szeretném bemutatni a Szótárt és módszertani előfeltevéseit, majd példán keresztül szemléltetni azok megvalósulását a tarack szócikk próba-, még nem publikált változatán.

A fő módszertani téziseket J. Bartmiński a Szótár első, Kozmosz című kötetének (1996) előszavában fogalmazta meg; a szótár szerkesztősége kisebb módosításokkal mindmáig alkalmazza őket, ami azt jelzi, hogy az akkor javasolt megoldások beváltak. A Szótár célja változatlan:

A népi sztereotípiák és szimbólumok szótára kísérlet a hagyományos világ- és emberkép rekonstrukciójára az etnolingvisztika és a folklorisztika módszereivel. Ez a nyelvben, a folklórban és a szertartásokban rögzült kép kulcsot ad a kultúra, a világ iránti benne élő beállítódás és a sajátos mentalitás megismeréséhez (Bartmiński 1996: 9).

A Szótár tematikus felépítésű, és hét kötetre tervezték; ezt szemlélteti az 1. ábra.

1. ÁBRA. A népi sztereotípiák és szimbólumok szótára – a kötetek felépítése (SSiSL 1996: 2).

³ Za przykład może tu posłużyć Leksykon aksjologiczny Słowian i ich sąsiadów (2015–2019), wydawany w ramach międzynarodowego projektu (konwersatorium) badawczego EUROJOS – Językowo-kulturowy obraz świata Słowian i ich sąsiadów na tle porównawczym. Jego celem jest dokonywanie paralelnych analiz semantycznych istotnych pojęć aksjologicznych (konceptów) na materiale różnych języków słowiańskich i „sąsiadujących” z nimi innych języków europejskich.

56

BENDRINĖ KALBA | 96

A megállapított felosztás nagymértékben összefügg a szócikkek szemantikai összetettségének növekedésével, és a világ, illetve az ember népi képét kívánja bemutatni a teremtés „bibliai” rendjében (ettől csak az tér el, hogy a vallás nem a sor elején, hanem annak vége felé szerepel). Fontos, hogy a Szótár intenzív (nem pedig extenzív) jellegű, ezért csak kulturális szempontból fontos, kiválasztott szócikkeket tartalmaz. Eddig a Kosmos: Niebo, światła niebieskie, ogień, kamienie (1996), a Ziemia, woda, podziemie (1999), a Meteorologia (2012) és a Świat, światło, metale (2012) című füzet jelent meg a Rośliny: Zboża (2017), a Warzywa, przyprawy, rośliny przemysłowe (2018), a Kwiaty (2019), a Zioła (2019), a Drzewa owocowe i iglaste (2020), a Drzewa liściaste (2021) és a Krzewy i krzewinki (2022) című hét füzet. Nyomdai előkészítés alatt áll az utolsó növénytani füzet, a Skupiska roślin, chwasty, grzyby. 2022-ben, a Nemzeti Bölcsészettudományi Fejlesztési Program támogatásával megkezdődtek az Zwierzęta című kötet előkészületei; ennek keretében öt füzet kiadását tervezik a következő témakörökben: háziállatok, vadállatok, halak, kétéltűek és hüllők, madarak, rovarok.

A tipikus nyelvi szótárakkal ellentétben a Szótár leírási egységei nem valós tárgyak vagy szavak, hanem „mentális tárgyak”, „a szavak és a tárgyak között elhelyezkedő szemantikai korrelátumok, más szóval a tárgyak társadalmi képzetei”. Ezekhez mind a nyelvben és a szövegekben szereplő adatok, mind a hiedelmek feljegyzései és a viselkedések leírásai révén hozzáférhetünk (Bartmiński 1996: 14). E megközelítés alapján a lublini szótárt etnolingvisztikai szótárnak nevezhetjük, amint arról J. Bartmiński is ír:

A mi Szótárunk etnolingvisztikai jellege <...> mindenekelőtt abban áll, hogy a nyelvet a kultúra összefüggésében vizsgálja: ennek következtében túllép a tisztán nyelvi adatokon (a lexikán és a szemantikán, amelyek természetesen a Szótár alapját képezik), figyelembe veszi a nyelvhasználatot, merít a társadalmilag rögzült hiedelmekből és gyakorlatokból, amelyek a szóbeli megnyilatkozások nyelvhez kapcsolódó (nem nyelven kívüli) kontextusát alkotják, sőt felhasználja a népi képzőművészetről (díszítőművészetről, festészetről) szóló információkat is (igaz, csak töredékesen). Röviden: etnolingvisztikai az a mód, ahogyan a Szótárunk leírásának tárgyát képező címszót értelmezzük (Bartmiński 1996: 11–12).

Az ilyen sokféle adat elemzése az alkalmazott definíciós módszernek, a kognitív definíciónak köszönhetően lehetséges, amely a világról való hétköznapi gondolkodásra támaszkodik, és arra törekszik, hogy feltárja az összes pozitív tulajdonságot

KATARZYNA PROROK. Słownik stereotypów i symboli ludowych jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz)

57

definiowanego przedmiotu, które są relewantne kulturowo (Bartmiński 1988a: 2009). W definicji kognitywnej analiza znaczeń jest wieloaspektowa, co objawia się m.in. tym, że zdania definicyjne ułożone są w niej zwykle w specjalne kategorie semantyczne (fasety), czyli zespoły z jakiegoś punktu widzenia jednorodne (np. nazwa, pochodzenie, kompleksy i kolekcje, opozycje, wygląd, właściwości, zastosowania). Podział na fasety pozwala wniknąć w „strukturę poznawczą haseł” i odnaleźć powiązania między różnymi tekstami. Umożliwia także łatwiejsze operowanie materiałem, jego analizę i porównanie. Co warto podkreślić, rodzaj, kolejność i wypełnienie faset nie są narzucone z góry, ale powinny każdorazowo wydobywać na jaw wewnętrzną, ukrytą w analizowanym materiale charakterystykę przedmiotu. Przed mechanicznym wydzielaniem faset przestrzegają redaktorzy Słownika:

Szeretnénk <...> teljes nyomatékkal hangsúlyozni, hogy sem a definíció paraméterezése (a faceták elkülönítése), sem azok tartalmi kitöltése sztereotip motívumok (a tárgyról alkotott ítéleteket tartalmazó mondatok) bevezetésével nem kényszeríthető rá mechanikusan, külső megfigyelői nézőpontból az anyagra, hanem minden esetben az elemzett anyagban rejlő belső (immanens), rejtett tárgyjellemzést kell feltárnia a vizsgált kultúra hordozójának és résztvevőjének szemszögéből (Bartmiński, Niebrzegowska-Bartmińska 2013: 60).

Mivel a kognitív definíció elsősorban megismerő jellegű, igyekszik számba venni az adott (tipikus) tárgy valamennyi megszilárdult és kulturálisan fontos tulajdonságát, és ezekről a lehető legközérthetőbb módon „beszámolni”⁴; ezért „a tárgyról szóló elbeszélés” formáját ölti (Bartmiński 2014), és rendszerint terjedelmesebb a tipikus lexikográfiai definícióknál.

Elvileg minden szócikk két fő részből áll: az explikációs és a dokumentációs részből⁵, amelyeket számozott utalások kapcsolnak össze, így az explikációban idézett jellemzésekhez

⁴ A kognitív definíció elmélete a tudományos nyelv elhagyását és a hétköznapi nyelv (stílus) használatát szorgalmazza, amely „a legegyszerűbb, a legkonkrétabb, a legközelebb álló”, és rögzíti „a gondolkodás és a világ észlelésének elemi struktúráit, amelyek az ember alapvető szükségleteihez kapcsolódnak az elemi egzisztenciális helyzetekben” (Bartmiński 2001: 115–117).

⁵ A terjedelmesebb szócikkek kiegészítő elemei: a „tartalomjegyzék” (amely felsorolja az explikációban egymás után megjelenő facetákat és a dokumentációt alkotó szövegműfajokat); a „kapszula” (a szócikk összefoglalása); az általános kulturális bevezető (amely bemutatja, hogyan működik az adott címszó más kultúrákban); a bibliográfia; valamint a szócikkben előforduló, más szótári szócikkekre mutató utalások jegyzéke.

58 BENDRINĖ KALBA | 96

…kációt a dokumentációban szereplő konkrét kontextusok formájában megjelenő „bizonyítékok” támasztják alá. A kisebb szócikkek esetében a dokumentáció leggyakrabban teljes egészében bekerül az explikációba. Az explikációban – amely rendszerint aspektusok szerinti szerkezetű – definíciós mondatok formájában szerepelnek „azok a stabilizálódott jellemzések, amelyeket a címszó a népi hagyományban kap, és amelyek lehetővé teszik nyelvi-kulturális képének rekonstruálását” (Bartmiński 1996: 13).

A dokumentáció idézetekből (esetenként összefoglalókból vagy ismertetésekből) áll, amelyek főként olyan, népi klisészerű szövegekből származnak, mint a közmondások, találós kérdések, ráolvasások, dalok, legendák, mesék vagy mondák. Minden szöveg úgynevezett forrásmegjelöléssel (a források rövidített jelölésével) van ellátva, és változatokba rendeződik; ezekre épülnek rá a „sztereotip motívumok”. Ezek a motívumok idézetek vagy a kutató metanyelvén megfogalmazva úgy vannak kialakítva, hogy közvetlenül bekerülhessenek az explikációba, definíciós mondatként. A nem klisészerű szövegek, azaz a hiedelmek feljegyzései és a népi gyakorlatok (mindennapi, rituális, mágikus, gyógyító) leírásai – amelyeket „nyelv melletti adatoknak” neveznek – rendszerint nem kerülnek be a dokumentációba, hanem közvetlenül az explikáció részét alkotják. Ami a Szótár időbeli kereteit illeti, figyelembe veszi mind a 19. században és korábban nyomtatásban megjelent anyagokat, mind pedig a Jerzy Bartmiński Etnolingvisztikai Műhelyben az 1960-as évektől gyűjtött mai terepfeljegyzéseket (itt található a Szótár cédulakatalógusa és könyvállománya).

Hogy bemutassam, hogyan néz ki a gyakorlatban egy szótári szócikk, alább közlöm a perz (tarackbúza) címszó próba-változatát; ez a Gyomok című részbe kerül, a Szótár utolsó, nyomdai előkészítés alatt álló növénytani füzetébe, amelynek címe: Növénycsoportok, gyomok, gombák. A szócikk csupán az explikációs részből áll, amelybe közvetlenül beépül a dokumentációs anyag. Ezt a felépítést a szócikk viszonylag kis terjedelme, valamint a címszó sajátossága indokolja: a tarackbúza nemkívánatos és irtott növény, ugyanakkor külseje kevéssé jellegzetes⁶, ezért ritkán fordul elő a folklór klisészerű szövegeiben. Nyelvi-kulturális képének rekonstrukciója főként a neveken (a szinonimákon és a perz szóból képzett alakokon), valamint a köznyelvi beszámolókon és az etnográfiai feljegyzéseken alapul, amelyek a tarackbúza termesztett földekről való eltávolítására – vagy, ami érdekes, éhezés idején táplálékként, illetve gyógyítószerként való felhasználására – irányuló régi népi gyakorlatokat dokumentálják.

⁶ Például a bogánccsal összehasonlítva, amely szintén nemkívánatos és irtott növény, de nagyon jellegzetes, mert szúrós, ezért igen gyakran szerepel népdalokban és népmesékben, ahol jelképesen a fájdalommal, a szenvedéssel és az ördöggel kapcsolják össze.

KATARZYNA PROROK. Słownik stereotypów i symboli ludowych jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz)

59

…léként vagy gyógyítószerként. Ebben a helyzetben nincs szükség a dokumentáció különválasztására; egy legenda vagy néhány közmondás, amelyben a tarackbúza szerepel, közvetlenül bekerülhet az explikációba.

TARACKBÚZA

[NEVEK]⁷ Tarackbúza – a nyelvjárásokban még: pyrzyk Pal Roś 91, perzówa, perej Pelc SGLub 5: 350–351, pyrej Pal Zer 101, pyrnik Pal Roś 91, pyrnica Kaś Podh 9: 386 – összszláv név, amelyet eredetileg a búza egyik változatára (Triticum) alkalmaztak, majd átvitték a tarackbúzára (Elymus), amikor a búzára új szót alkottak (Wan Pol 148). Még a 17. században is úgy vélték, hogy a tarackbúza csupán az elfajzott búza egyik fajtája (Budz Słow 206). A népi etimológia szerint a perz szó a za-perzyć igével áll kapcsolatban⁸. A pyrz meg úgy van, hogy az ember is „zapyrzy” (megmakacsolja magát), hát bizony ez a gyom is ilyen, valahogy makacs, megmakacsolja magát, és nem lehet ezeket a gyökereket kihúzni Pelc Roś 105⁹.

A tarackbúzának több szinonim nevét jegyezték fel: psia pyrzyca Pal Zer 102, psia pasza – a kutyák ösztönösen megkeresik a tarackbúzát, és szívesen megeszik, mert állítólag segít nekik emésztési zavarok esetén Wan Pol 108; korzenica MSGP 110 – mert a tarackbúza nagyon erősen meggyökeresedik, és úgy összeszövi a talajt Pelc SGLub 5: 223; drutowiec – mert úgy összegubancolja a földet, hogy nehéz kihúzni Pelc SGLub 5: 126; trawa ZWAK 1895: 72 – mert hasonlít a fűre TN Chołowice 1998; aki nem ismeri, összetévesztheti a tarackbúzát a fűvel TN Puszno 1998; manna ogrodowa Pal Roś 91; osocz Sych SGKasz 3: 341; łęczebnik Sych SGKasz 2: 343; zgadiwåcz Sych SGKasz 6: 225; piątrownik, piątrowka; pachåčena; pażłač, pażåčena Sych SGKasz 4: 8, 46, 244.

[KATEGORIZÁCIÓK] A tarackbúzát általában gyomnak tartják K 3 Kuj 83, gyom: A legrosszabb gyom ez a perzówa, mert olyan erős gyökerei vannak a földben, kihúzod, de rögtön újra nő Pelc SGLub 5: 351.

⁷ A szögletes zárójelbe a szócikk-aspektusok neveit teszem (a Szótárban ezeket megfelelő ikonikus jelek helyettesítik).

⁸ A zaperzyć ’haragra gerjed, dühbe gurul’ szó etimológiailag nem kapcsolódik a perz ’gyom’ szóhoz, hanem a perzyna ’ami elég vagy tűzvész után megmarad, parázs, hamu’ és a régi perz ’izzó szén, forró, izzó hamu, hamuréteg, tűzvész maradványa’ szavakkal hozható összefüggésbe; a perzyć się jelentése ’meggyullad’, innen ’büszkélkedik, haragszik’; vö. ősszláv *pyriti się ’ég’, az indoeurópai *pūr- ’tűz’ szóból Bor SE 421, 729.

⁹ A dőlt betűt a nevek, valamint a folklórszövegekből vagy nyelvjárási köznyelvi beszámolókból közvetlenül származó idézetek jelölésére használom.

60

BENDRINĖ KALBA | 96

Régebben tarackként más, a mezőgazdaságban kellemetlenséget okozó növényeket is neveztek, többek között a bogáncsot (Bor SE 421), vö. gyomok Śmiel Opol 110, gyom ‘gyom, tarack’ MAAE 1912: 167.

[KOMPLEKSZUMOK ÉS GYŰJTEMÉNYEK]

A tarackbúzát a következőkkel kapcsolják össze:

(a) más nemkívánatos „objektumokkal”: a közmondás szerint Ami a tolvaj a kamrában, a farkas az istállóban vagy a disznó a kárban, az a tarackbúza a kertben (NKPP 2: 843;

(b) a burgonyával, amely között bőségesen terem: a közmondásban Ahol tarackbúza van, ott burgonya is (NKPP 2: 843), vö. a népi beszámolót: A tarackbúza is olyan makacs volt, hogy amikor a krumpliban nő, akkor a krumpliban még mindig ott van az a tarackbúza Pelc SGLub 5: 351;

(c) a pacsirtával, amely a tarackbúzában rak fészket, innen a közmondás: Szent Kázmér napján (a) pacsirta előbújik (elő fog bújni) a tarackbúzából Rog Wag 298.

[MEGJELENÉS ÉS TULAJDONSÁGOK]

A tarackbúza olyan gyom, amelynek levelei fűszerűek; fölfelé nő, csupa szár Pelc SGLub 5: 351. Legjellegzetesebb részei a gyökerek/rizómák: a tarackbúzának nagyon erős gyökerei vannak Mich Dem 41, sok ilyen gyökere van, olyan hosszúak, elhúzódnak, fehérek TN Chołowice 1985. A tarackbúza virágai sima, vékony kalászkák, levelei pedig meglehetősen élesek, meg lehet velük vágni magunkat; a legenda szerint ez okozta a tarackbúza gyógyászati hasznavehetetlenségét: Szűz Mária, aki a világon jártában elöl ment, összegyűjtötte az összes füvet, és mindegyiknek megmondta, mire való. Aztán talált egy tarackbúzát, és le akarta szakítani. De a tarackbúza olyan éles, hogy Szűz Mária teljesen megvágta rajta a kezét. Így hát nem vitte magával. Ezért a tarackbúza nem gyógynövény, semmire sem használ Jak Zwycz 110.

[ELŐFORDULÁSA]

A tarackbúza mindenütt előfordul, ugyanazt vetik és az nő Pelc SGLub 5: 351. A jó, termékeny talajt kedveli, amit a következő közmondás is megőriz: Ahol tarack van, ott a földet meg kell művelni NKPP 2: 843. Különösen bőségesen nő a szántóföldeken, az elhanyagolt burgonyaföldeken (Górn Malb 2: 17); innen számos származéka: pyrzowina ‘elhanyagolt föld, amelyen tarackbúza nő’ Dob Niem 47, perzowisko ‘tarackbúzával benőtt terület’ PWSP 28: 200, perzasty, perzowaty ‘tarackbúzával teli, tarackban bővelkedő’ Karl SJP 4: 121 (Tarackos föld, a tarack nő és tarackos Rog Wag 298), zapyrzony ‘tarackbúzával benőtt, gyomos’ Kaś SGO 2: 688, perzyć się ‘elgyomosodik, tarackbúza lepi el’ Karl SGP 4: 76, zapyrzić ‘hagyni, hogy benője a tarackbúza’, zapyrzić sie ‘tarackbúzával benőni’ Kaś Podh 12: 314, oszocować ‘tarackbúzával benőni’ (A meg nem művelt föld hamar tarackosodik) Sych SGKasz 3: 341.

KATARZYNA PROROK. Słownik stereotypów i symboli ludowych jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz)

61

[A TARACKBÚZA IRÁNTI VÉDEKEZÉS MÓDJAI] A tarackot többnyire irtják, mert ha elborítja a földet, utána a gabona sem akar nőni. Ez a gyom azonban a talajban futó hosszú indái miatt nehezen irtható ki Pelc SGLub 5: 351; vö. a közmondással: Hiába örül a gazda a csűrnek, hiába a magtárnak, ha a rozs szélesen, tarackosan kel NKPP 2: 843.

Régebben úgy szabadultak meg a föld tarackbúzájától, hogy a lehető legmélyebben szántották fel, mert minél mélyebben szánt a földműves, annál több tarack kerül a felszínre TN Chołowice 1985. A felszántott földről speciális horoggal távolították el a tarackot (Święt Nadr 9), boronával (Kutrz Kurp 2: 87) vagy kultivátorral: Ahol tarack volt, hosszában kellett kultivátorozni, aztán egy idő múlva keresztben; akkor az összes tarack kiszáradt a felszínen Rog Wag 298; vö. perzyna ‘a földből kiszántott és kiharcolt tarackgyökerek és -szárak, amelyeket az útszélre hagytak’ Karl SGP 4: 76. Úgy tartották, hogy a tavasszal elvetett tatárka megtisztítja a talajt, azaz kiégeti a tarackot (ZWAK 1890: 149).

A vetésben már növő tarackbúzát kézzel gyomlálták, gyakran kapával (TN Chołowice 1985). Azt ajánlották, hogy szépen gyűjtsék össze a tarackcsomókat Kąś SGO 1: 444, és égessék el. Fáradságos munka volt, rendszeres, akár mindennapos ismétlést kívánt: Reggel szénához, ha felszáradt a harmat, köleshez, estefelé pedig tarackhoz (NKPP 3: 22), és gyakran hiábavaló is volt, mert Minél többet tépkeded, annál jobban terjed a tarack NKPP 2: 843; vö. a fordulattal: „menj el tarackot szedni” ‘tűnj el, hagyj békén’ Sych SGKasz 3: 341.

[GYAKORLATI FELHASZNÁLÁS] Bár a tarackbúzát nagyon nem látták szívesen a szántóföldeken, gyakran megóvta az embereket az éhínségtől, különösen a tavaszi ínséges időszakban. Hosszú gyökereit megmosták, megszárították, apróra vágták és megőrölték; a nyert lisztet például rozsliszttel keverték, kovászt készítettek belőle, majd kenyeret sütöttek (Kul Wiel 2: 415–416). A kizárólag tarackbúzából készített kenyérről egy szóbeli beszámoló tanúskodik: Összeszedte, megmosta, megszárította, szecskára vágta, aztán a malomkő alá tette, és kézi malommal megőrölte. Aki egészséges volt, és jó volt a gyomra, kibírta, aki nem, az meghalt. Mert ha éhínség van, járvány is van Hajd Nie 236. A tarackbúzából készült kenyér kissé kesernyés volt (TN Chołowice 1985), száraz, és „olyan ízű, mint a fa” (Burch Za 46). Néha őrölt, szárított gyümölcsöt, sőt mozsárban összetört és kézi malommal megőrölt gesztenyét is adtak hozzá (Kuk Kasz 158); vö. pachana ‘hársfalisztből vagy tarackbúzalisztből készült kenyér, amelyet a falusi szegénység sütött a tavaszi ínséges időszakban’ Wiet SPog 117. A tarackbúza gyöktörzséből készült lisztet levesekhez és pépekhez is adták (Łucz Dzik 101).

A tarackbúza a háziállatok, különösen a tehenek takarmánya volt és ma is az: A tarackból szénát lehet csinálni az állatoknak, azt eszik TN Puszno

62 BENDRINĖ KALBA | 96

1998, jó növény ez a tarackbúza, mert a tehenek a szénáját [belőle] úgy eszik, mintha mi sem volna TN Chołowice 1998. A tarackbúzával sertéseket is etetnek; vö. a gazdálkodási tanáccsal: Szent Kázmér napján (III. 4.) hajtsd ki a sertéseket a tarackra NKPP 2: 50.

A tarackbúza egykor „szigetelőanyagként” szolgált. Például a tetőgerincet – kal enicę – tarackbúzával fedték be (Święt Nadr 35), ami az eső és a hó beszivárgásától óvta (ZWAK 1890: 9). Hogy a hideg ne jusson be a kunyhóba, kívülről tarackbúzával szigetelték: a fal mellé vert, a tetőig érő rudakra a tetejéig tarackot fektettek (Cisz Sławk 17); vö. zágata ‘a fal mellett a fagy és a szél ellen készült bélés karókból és rőzséből, mohával, tarackbúzával vagy hangával bélelve’ Lud 1908: 126.

Szalma- vagy tarackbúzacsomókkal mosták az edényeket (fazekakat), és súrolták a padlót (Kul Wiel 2: 385, 389).

[GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁS] Bár a Szűzanyáról szóló, fentebb idézett legenda szerint a tarackbúza semmire sem jó, feljegyezték gyógyászati célú felhasználását is, többek között a húgyúti betegségek kezelésére: A tarackbúza nagyon jó a vesék megtisztítására Pelc SGLub 5: 351. „Vizeletelakadás ellen” rebarbaragyökérből, medveszőlő [= medveszőlő] leveléből, borókából és májusi tarackbúzából főzött főzetet ittak (Wisła 1894: 355). Azt is hitték, hogy aki hólyagbeteg, meggyógyul, ha megeszi azt a gumót [= burgonyát], amelyen a tarack átnőtt Sych SGKasz 4: 49.

A tarackbúzából készített főzetet, forrázatot vagy kivonatot lázra (Wit Baj 271), köhögésre (Łęga Świec 138), asztmára (Udz Biec 371), tüdőbajra (Wisła 1901: 617), tuberkulózisra (Pal Zer 102), „vérköpésre” (Wisła 1894: 141), sárgaságra (Łęga Malb 136), valamint általában „belső bajokra” itták (Lud 1896: 160). Ezenkívül a tarackbúzát gyomor- és májfájdalmak ellen is hasznosnak tartották (Wisła 1894: 141); gyöktörzsét cukorbetegség, aranyér és rossz anyagcsere kezelésére alkalmazták (Bań Zioł 88).

[SZIMBOLIKA] A tarackbúza a földműves számára a legrosszabb gyom Pelc SGLub 5: 351, mert elnyomja a termesztett növényeket, és nagyon nehéz kigyomlálni; ezért jelképesen a terhességgel és a haszontalansággal társul.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az itt rekonstruált népi perzfű-kép viszonylag szegény szimbolikus tartalmakban, az alkalmazással kapcsolatos jellemzések vannak túlsúlyban, ami – mint fentebb említettem – a meghatározott tárgy sajátosságából következik. „Vonzóbbnak” tűnnek azok a szótári szócikkek, amelyek olyan dokumentációs anyag alapján készülnek, amelyben –

KATARZYNA PROROK. Słownik stereotypów i symboli ludowych jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz)

63

sokféle folklórszöveg szerepel, amelyek képszerűen őrzik meg a népi szimbólumokat és sztereotípiákat. A Słowniku esetében azonban nem a vonzerő a lényeg, hanem az, hogy a lehető legteljesebb módon bemutassa, miként látták (és látják) a falusi lakosok az őket körülvevő valóságot, az ő nézőpontjukból. Ha ez a valóság a termést pusztító növénnyel vívott küzdelem volt, amely ugyanakkor ínségeledelként vagy gyógyszerként is szolgált, akkor a definíciónak ezt kell tükröznie. Az egyes szócikkekben a nyelvi, szöveges és „nyelven kívüli” adatok aránya eltérő, amint azt a Słownika eddig megjelent kötetei is megmutatták. Mindegyik adattípus „etnolingvisztikailag releváns” (Niebrzegowska-Bartmińska 2017), és folyamatosan kiegészítik egymást, lehetővé téve a népi képzetvilág rekonstruálását.

FORRÁSOK

Bań Zioł – Ziołolecznictwo ludowe, Cz. Bańkowski, E. Kuźniewski, Warszawa–Wrocław: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1980.

Bor SE – Słownik etymologiczny języka polskiego, W. Boryś, Kraków: Wydawnictwo Literackie, 2005.

Budz Słow – Słowiańskie słownictwo dotyczące przyrody żywej, W. Budziszewska, Wrocław: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1965.

Burch Za – Za ostatnim przystankiem, P. Burchard, Warszawa: Czytelnik, 1985.

Cisz Sławk – Lud okolic Sławkowa w powiecie olkuskim, S. Ciszewski, Kraków: Drukarnia Uniwersytetu Jagiellońskiego, 1887.

Dob Niem – A niemodlini járás nyelvjárásai, 2. rész: Morfológia, nyelvjárási szövegek, W. Dobrzyński, Wrocław, 1967.

Górn Malb – Dialekt malborski, t. 2, z. 1–2, H. Górnowicz, Gdańsk: Gdańskie Towarzystwo Naukowe, 1973–1974.

Hajd Nie – Nie wszystko bajka. Polskie ludowe podania historyczne, válogatta, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta J. Hajduk-Nijakowska, Warszawa: Ludowa Spółdzielnia Wydawnicza, 1983.

Jak Zwycz – Groni-kártya. Żywiec környéke lakosságának szokásai és hiedelmei 9–10, S. Jakubiec, 1980, 104–120.

K 3 Kuj – Dzieła wszystkie 3: Kujawy, O. Kolberg, Warszawa: Polskie Towarzystwo Ludoznawcze, 1962.

Karł SGP – Słownik gwar polskich, J. Karłowicz, t. 1–6, Kraków: Akademia Umiejętności, 1900–1911.

Karł SJP – Słownik języka polskiego, J. Karłowicz, A. Kryński, W. Niedźwiedzki, t. 1–8, Warszawa: Państwowy Instytut Wydawniczy, 1952–1953.

64

BENDRINĖ KALBA | 96

Kaś Podh – A podhaléi nyelvjárás és kultúra illusztrált lexikona, J. Kaś, 1–3. köt., 2015–2016, Bukowina Tatrzańska–Nowy Sącz: Bukowińskie Centrum Kultury „Dom Ludowy”; 4. köt., Krakkó: Wydawnictwo Astraia, 2017; 5–12. köt., Nowy Sącz: Małopolskie Centrum Kultury „Sokół”, 2017–2019.

Kaś SGO – Az oravai nyelvjárás szótára, J. Kaś, 1–2. köt., Krakkó: Księgarnia Akademicka, 2011.

Kuk Kasz – Kukier Ryszard, Bytówi kasubok. Néprajzi monográfia vázlata, Gdynia: Wydawnictwo Morskie, 1968.

Kul Wiel – Nagylengyelország népi kultúrája, 1–3. köt., szerk. Józef Burszta, Poznań: Wydawnictwo Poznańskie, 1960–1967.

Kutrz Kurp – Kurpie – Zöld-erdő, 1–3. köt., szerk. A. Kutrzeba-Pojnarowa, Wrocław: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1962–1965.

Las Lub – Angyalok és ördögök. Elvarázsolt Lublini régió, a projekt koordinátora M. Krzykała, szerkesztői csapat: K. Gajowiak, M. Krzykała, P. Lasota, Lublin: Wydawnictwo Ośrodka „Brama Grodzka – Teatr NN”, 2012.

Lud – Lud. A Lengyel Néprajzi Társaság folyóirata, 1895–.

Łęga Malb – Łęga Władysław, Malbork vidéke. Népi kultúra, Toruń: Kasa im. Mianowskiego, 1933.

Łęga Świec – Łęga Władysław, Świecie környéke. Néprajzi anyagok, Gdańsk: Gdańskie Towarzystwo Naukowe, 1960.

Łucz Dzik – Łuczaj Łukasz, A Lengyelországban a 19. század közepétől napjainkig használt vadon termő ehető növények. – Etnobiologia Polska 1, 2011, 57–125.

MAAE – A krakkói Tudományos Akadémia Antropológiai Bizottságának támogatásával kiadott antropológiai-archeológiai és néprajzi anyagok 1–14, 1896–1919.

Mich Dem – Michalec Anna, Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława, Hogyan kért kölcsön pénzt a paraszt az ördögtől. Lengyel népi démonológia szóbeli hagyományokban, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 2019.

MSGP – A lengyel nyelvjárások kisszótára, Jadwiga Wronicz szerkesztésében, összeállította a szerzői munkacsoport: R. Kucharzyk, A. Niezabitowska, J. Reichan, M. Tokarz, W. Wójcicka, J. Wronicz, Krakkó: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, Wydawnictwo PAN, 2010.

NKPP – A lengyel közmondások és közmondásszerű kifejezések új gyűjteménye, S. Adalberg műve alapján szerkesztőbizottság készítette J. Krzyżanowski irányításával, 1–4. köt., Varsó: Państwowy Instytut Wydawniczy, 1969–1978.

Pal Roś – Paluch Adam 1988: Świat roślin w tradycyjnych praktykach leczniczych wsi polskiej, Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego.

Pal Zer – Paluch Adam 1989: Zerwij ziele z dziewięciu miedz…, Wrocław: Polskie Towarzystwo Ludoznawcze.

KATARZYNA PROKOP. Słownik stereotypów i symboli ludowych jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz)

65

Pelc Roś – Pelcowa Halina 2001: Nazwy roślin w świadomości językowej ludności wiejskiej. – Język a kultura 16, 99–116.

Pelc SGLub – Pelcowa Halina 2012–2023: Słownik gwar Lubelszczyzny, t. 1–12, Lublin: Wydawnictwo UMCS.

PWSP – A mai lengyel nyelv gyakorlati szótára, szerk. H. Zgółkowa, 1–50. köt., Poznań: Wydawnictwo Kurpisz, 1994–2005.

Rog Wag – Rogowska-Cybulska Ewa, A növények nyelvjárási képe nevük névadási tevékenységének fényében (a łomżyński járásbeli Wagi falu nyelvjárásának példáján), Gdańsk: Gdański Egyetem Kiadója, 2005.

Sych SGKasz – Sychta Bernard, A kasub nyelvjárások szótára a népi kultúra hátterében, 1–7. köt., Wrocław: Ossoliński Nemzeti Intézet. A Lengyel Tudományos Akadémia Kiadója, 1967–1976.

Śmiel Opol – Śmielowski Stanisław, Kleklimanki. Népmesék Opole-Sziléziából, Katowice: „Śląsk” Kiadó, 1967.

Święt Nadr – Świętek Jan, A nadrabiai nép (Gdowtól Bochniaig). Néprajzi kép, Kraków: Tudományos Akadémia, 1893.

TN – A Jerzy Bartmiński nevét viselő UMCS Etnolingvisztikai Műhely nyelvjárási szövegfelvételeinek archívuma (a TN után a felvétel helye és dátuma következik).

Udz Biec – Udziela Seweryn, A bieci föld. A gorlicei és grybówi járás lengyel népe, Nowy Sącz: Sądecka Oficyna Wydawnicza, 1994.

Wan Pol – Waniakowa Jadwiga. A vadon termő zöld növények lengyel nyelvjárási nevei szláv összefüggésben. Általános kérdések, Kraków: Jagelló Egyetem Kiadója, 2012.

Wiet SPog – Wietrzyk Aleksander, A Pogórzanie nyelvjárásának szótára (Gorlice környékéről), tudományos szerk. Barbara Grabka és Renata Kucharczyk, Gorlice: a „Dwory Karwacjanów i Gładyszów” Múzeum Gorlicében, 2011.

Wisła – Wisła. Földrajzi-néprajzi havi folyóirat 1–21, 1887–1916.

Wit Baj – Witkoś Stanisław, Bajdy és Moderówka, Poznań: Állami Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó, 1977.

ZWAK – A Tudományos Akadémia Antropológiai Bizottságának gondozásában megjelenő, a hazai antropológia ismereteit közlő gyűjtemény 1–18, 1877–1895.

I R O D A L O M

B a r t m i ń s k i J e r z y 1980: Założenia teoretyczne słownika. – Słownik ludowych stereotypów językowych. Zeszyt próbny, red. J. Bartmiński, Wrocław: Wydawnictwa Uniwersytetu Wrocławskiego, 7–36.

B a r t m i ń s k i J e r z y 1988a: Definicja kognitywna jako narzędzie opisu konotacji. – Konotacja, red. J. Bartmiński, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 169–183.

66

BENDRINĖ KALBA | 96

Bartmiński Jerzy 1988b: Słownik ludowych stereotypów językowych. Założenia ogólne. – Etnolingwistyka 1, 11–34.

Bartmiński Jerzy 1996: O „Słowniku stereotypów i symboli ludowych”. – Słownik stereotypów i symboli ludowych 1: Kosmos, z. 1: Niebo, światła niebieskie, ogień, kamienie, red. J. Bartmiński, zastępca red. S. Niebrzegowska, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 9–34.

Bartmiński Jerzy 2001: Styl potoczny. – Współczesny język polski, red. J. Bartmiński, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 115–134.

Bartmiński Jerzy 2009: The ‘Cognitive Definition’ in the Description of Stereotypes. – Aspects of Cognitive Ethnolinguistics, J. Bartmiński, London: Equinox, 67–75.

Bartmiński Jerzy 2014: Narracyjny aspekt definicji kognitywnej. – Narracyjność języka i kultury, red. D. Filar, D. Piekarczyk, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 99–115.

Bartmiński Jerzy 2016: Visatos kalbinis paveikslas lenkų liaudies kultūroje. – Liaudies kultūra 5, 56–59.

Bartmiński Jerzy, Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2013: Czy grzyb jest rośliną, czyli co znajdzie się w polu Rośliny w II tomie „Słownika stereotypów i symboli ludowych”. – Sapientia Ars Vivendi. Księga Jubileuszowa ofiarowana Profesor Annie Dąbrowskiej, red. A. Burzyńska-Kamieniecka, A. Libura, Wrocław: Oficyna Wydawnicza Atut – Wrocławskie Wydawnictwo Oświatowe, 41–64.

Bartmiński Jerzy, Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2016: O lubelskim „Słowniku stereotypów i symboli ludowych”. – Leksikologija i leksikografija u svetlu savremenih pristupa: zbornik naučnih radova, ured. S. Ristić, I. Lazić-Konjik, N. Ivanović, Beograd: Čugorja štampa, Institut za srpski jezik SANU, 355–376.

Lewicki Andrzej M. 1984: Zeszyt próbny „Słownika ludowych stereotypów językowych”. – Poradnik Językowy 9–10, 587–592.

Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2009: Dva opyta ètnolingvističeskogo sintieza: moskovskij slovar’ slavjanskich drevnostej i ljublinskij slovar’ stereotypov. – Ètnolingvistika. Onomastika. Ètimologija. Materialy naučnoj konferencii Ekaterinburg, 8–12 sentjabrja 2009 g., Ekaterinburg: Izdatel’stvo Ural’skogo Universiteta, 192–193.

Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2010: Dwa słowniki etnolingwistyczne – moskiewski i lubelski. – Etnolingwistyka a leksykografia. Tom poświęcony Profesorowi Jerzemu Bartmińskiemu, red. W. Chlebda, Opole: Wydawnictwo Uniwersytetu Opolskiego, 21–32.

Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2013: Slovar’ narodnych stereotypov i simvolov – proekt i realizacija. – Putevi i dometi dijalekatske

KATARZYNA PROROK. Słownik stereotypów i symboli ludowych

jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz)

67

lexikográfiája. Tanulmányok az azonos című nemzetközi tudományos konferenciáról, szerk. J. Marković, Niš: Niši Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, 247–257.

Nieb rzegowska-Bartmińska Stanisława 2017: Jakie dane są rele-wantne etnolingwistycznie? – Etnolingwistyka 29, 11–29 [English version: What data are relevant to ethnolinguistic analyses? – Ethnolinguistic 29, 11–29].

Prorok Katarzyna 2022: Dictionary of Folk Stereotypes and Symbols: Its History and Present Day. – I Międzynarodowy Kongres Etnolingwistyczny 2: Obraz świata i człowieka w kulturze ludowej i narodowej, red. E. Białek, S. Nieb-rzegowska-Bartmińska, J. Szadura, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 129–158.

SLSJ 1980: Słownik ludowych stereotypów językowych. Zeszyt próbny, red. J. Bart-miński, Wrocław: Wydawnictwa Uniwersytetu Wrocławskiego.

SSiSL 1996–2022: Słownik stereotypów i symboli ludowych. 1: Kosmos, z. 1–4, t. 2: Rośliny, z. 1–7, red. J. Bartmiński, zastępca red. S. Nieb rzegowska-Bartmińska, Lublin: Wydawnictwo UMCS.

Zinken Jörg 2009: The Ethnolinguistic School of Lublin and Anglo-American Cognitive Linguistics. – Aspects of Cognitive Ethnolinguistics, J. Bartmiński, London: Equinox, 1–5.

Zinken Jörg 2015: Lubelska szkoła etnolingwistyczna a anglo-amerykańskie językoznawstwo kognitywne. – Etnolingwistyka. Problemy Języka i Kultury 27, 273–277.

Beérkezett 2023. 09. 17. Elfogadva 2023. 10. 04.

KATARZYNA PROROK

A NÉPI SZTEREOTÍPIÁK ÉS SZIMBÓLUMOK SZÓTÁRA MINT ETNOLINGVISZTIKAI SZÓTÁR (AZ ELYMUS SZÓCIKK PÉLDÁJÁN)

Ö s s z e f o g l a l á s

A tanulmányban a szerző bemutatja a A népi sztereotípiák és szimbólumok szótára című művet, amelynek koncepcióját Jerzy Bartmiński Stanisława Niebrzegowska-Bartmińskával és kutatótársak csoportjával együtt alakította ki és fejlesztette éveken át Lublinban. A Szótár célja a világ és az ember hagyományos képének rekonstruálása az etnolingvisztikában és a folklorisztikában kidolgozott kutatási eszközök segítségével. A cikk első része a Szótár fő módszertani feltevéseit mutatja be. A tipikus nyelvészeti szótáraktól eltérően a leírás egységei nem valós tárgyak vagy szavak, hanem „mentális tárgyak”, „a tárgyak társadalmi képei”.

68

BENDRINĖ KALBA | 96

A képek rekonstrukciója az alkalmazott meghatározási módszernek, a kognitív definíciónak köszönhetően lehetséges. Ez a világról való közös gondolkodásra utal, és arra törekszik, hogy feltárja a tárgy valamennyi, kulturális szempontból releváns pozitív tulajdonságát. Ezeket a tulajdonságokat nyelvi és szöveges adatok, valamint az úgynevezett „nyelven kívüli” adatok, vagyis a hiedelmek feljegyzései és a népi gyakorlatok leírásai elemzésével tárják fel. A „nyelven kívüli” adatok gazdag felhasználására a tanulmány második részében találunk példát, amelyben a elymus szócikk még kiadatlan, munkaváltozata szerepel. Ebből megtudjuk, hogy a lengyel népi kultúrában a tarackot egyrészt igen kellemetlen gyomnövénynek tartották, mert nehéz volt kiirtani, másrészt azonban gyakorlati felhasználási módjai is voltak: ínségeledelként szolgált (gyökeréből lisztet készítettek, amelyből kenyeret sütöttek), egyfajta „szigetelőanyagként” (a házak falát borították be vele, hogy védje azokat a fagytól és a széltől), illetve gyógyszerként (többek között légzőszervi panaszok kezelésére használták). A javasolt definíció megmutatja, hogy a Szótárban végzett etnolingvisztikai elemzés lehetővé teszi a meghatározott tárgyak sokoldalú vizsgálatát, és ezáltal azt, hogy a lehető legteljesebben bemutassa, miként érzékelték a lengyel falu lakói az őket körülvevő valóságot.

KULCSSZAVAK: etnolingvisztika, szótár, kognitív definíció, népi kultúra, sztereotípia, szimbólum.

K A T A R Z Y N A P R O R O K Uniwersytet Marii Curie-Skłodowskiej w Lublinie Pl. M. Curie-Skłodowskiej 4a/205 20-031 Lublin [email protected]

KATARZYNA PROROK

A NÉPI SZTEREOTÍPIÁK ÉS SZIMBÓLUMOK SZÓTÁRA

ETNOLINGVISZTIKAI SZÓTÁRKÉNT (A TARACK PÉLDÁJÁN)

Ö s s z e f o g l a l á s

A tanulmányban a szerző bemutatja a A népi sztereotípiák és szimbólumok szótárát, amelynek koncepcióját Lublinban éveken át Jerzy Bartmiński dolgozta ki Stanisława Niebrzegowska–Bartmińskával és számos más kutatóval együtt. A szótár célja a világról és az emberről alkotott hagyományos kép rekonstruálása az etnolingvisztikai és folklorisztikai kutatások eszközeivel. A tanulmány első része a Szótár fő módszertani előfeltevéseit mutatja be. A hagyományos nyelvi szótárakkal ellentétben itt nem valós objektumokat vagy szavakat írnak le, hanem

KATARZYNA PROROK. Słownik stereotypów i symboli ludowych jako słownik etnolingwistyczny (na przykładzie hasła perz) 69

„elképzelt objektumokat”, „az objektumok társadalmi képeit”. E képek rekonstrukcióját a kognitív definíció választott módszere segíti. Ez a világ közös felfogását mutatja be, és célja, hogy kiemelje az objektum valamennyi, kulturális szempontból releváns tulajdonságát. Ezeket a tulajdonságokat mind a nyelvi, mind a szöveges adatok, valamint az úgynevezett nyelven kívüli adatok, azaz a népi hiedelmek és szokások leírásainak elemzésével határozzák meg. A nyelven kívüli adatok bőséges felhasználására példa a tanulmány második része, amelyben a címszó varputis még sehol sem publikált munkaváltozatát mutatják be. Ebből megtudjuk, hogy egyrészt a varputis a lengyel népi kultúrában igen elterjedt gyomnak számított, mert nehéz volt kiirtani; másrészt a háztartásban is felhasználható volt: gyökeréből lisztet őröltek kenyérsütéshez, valamint a ház falainak fedésére és tömítésére használták, hogy védelmet nyújtson a hideg és a szél ellen. Emellett gyógynövényként is alkalmazták a légúti betegségek kezelésére. A kognitív definíció megmutatja, hogy a Szótárban végzett etnolingvisztikai elemzés sokoldalú betekintést enged a meghatározott objektumokba, és így a lehető legteljesebben tárja fel, miként érzékelték Lengyelország falusi lakói az őket körülvevő valóságot.

KULCSSZAVAK: etnolingvisztika, szótár, kognitív definíció, népi kultúra, sztereotípia, szimbólum.

KATARZYNA PROROK

Uniwersytet Marii Curie-Skłodowskiej w Lublinie Pl. M. Curie-Skłodowskiej 4a/205 20-031 Lublin

[email protected]

70

BENDRINĖ KALBA | 96