LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXX (1993)

PERIFERINĖS LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS

І. Я. ЯШКІН

A gombák nevei a belarusz–litván határvidéken

(vargánya, nyírfatinóru, pöfeteg)

A gombanevek anyagát Belarusz területén terepi körülmények között gyűjtötték, továbbá dialektológiai, történeti és levéltári forrásokból válogatták össze (több mint 2200). Litvánia gombaneveit csak a litván nyelv atlaszából (Lietuvių kalbos atlasas. Т. 1. Leksika. Vilnius, 1977. Карты № 97, 98), egy orosz–litván fordítószótárból (Русско–литовский словарь. Vilnius, 1982–1985. Т. 1–4) és levéltári anyagokból ismerjük (Русское Географическое товарищества - РГТ, фонд 34, 1873. A Vilniusi Egyetem Tudományos Könyvtárának Kézirattára).

A belarusz–litván nyelvjárási kölcsönhatás és a belarusz, illetve litván nyelvterületek kiterjedésének övezete a belarusz nyelvű tömb nyugati határvidékén, valamint Litvánia keleti részén, a litván nyelvű tömbben rajzolódik ki. Az RGT anyagai tanúsítják, hogy a belarusz tömb gombaneveinek elterjedési nyugati határa azok a nyelvjárások voltak, amelyekben a mai Litvánia területén „egyszerűen” – belaruszul – beszélnek. Ugyanezen RGT és más források anyagai e zóna keleti határát is kijelölik: éppen Oszmjanai, Asztravecsi és Braszlavi járásban jegyeztek fel litván gombaneveket. A levéltári anyagok szerint a belarusz–litván övezet az Orosz Birodalom részeként egykori Vilnai és Kovnói kormányzóság keleti részeiből állt. A gombanevek, amelyeket a tanítók és papok az RGT programjának kérdésére (№ 22) adott válaszaikban rögzítettek, úgy tűnik, nem az orosz nyelvből származó tükörfordítások, hanem helyi elnevezések.

A levéltári anyagok (Ф. 34) teljes képet adnak a gombák terméséről e vidéken, és tanúsítják, hogy a XIX. században gazdag gombatermő helyek voltak itt. Vö.: „A Zaborje-birtok környékén... 20 versztán át húzódó fenyves erdő gazdag („изобилует”) gombákban...”, „Bogyóból és gombából... egyik évben rengeteg van” (a Vilejkai járás Hacencsickai körzete).

Olyan nagy mennyiségű gomba termett, hogy adóként is ezzel fizettek. Így a Vilnai kormányzóságban: „A grófnő Udutskaja erdeiben a gombaszedés jogáért... a birtok igazgatóságához, a grófnő Zsaludoki birtokára 3 font szárított gombát kell szállítani” (a Lida járás Orljani körzete). A termékeny években (ilyen volt 1872) „a parasztok felhagyják a mezei munkát, mivel az kevésbé jövedelmező, és minden idejüket gombaszedésre fordítják” (a Vilnai kormányzóság Troki járása). A Vilnai járásban termékeny évben egy font szárított vargánya „néhány kopejkába” került, egy köteg

70

szárított vargánya Szventjaniban 10–15 kopejkába került, egy köteg nyers vargánya pedig 10–15 kopejkába az Oszmjanai járásban. Egy nő nyáron 25–30 rubelt keresett a Dinaburgi járásban. Egy pud gombát is eladtak a parasztasszonyok a Disznai járás Mikolajevi körzetében. Nem lehet elhallgatni a vargányabőséget, amikor a kortárs következő tanúvallomását olvassuk: „Még hozzávetőlegesen sem lehet meghatározni, hány pud gomba kerül eladásra: a múlt évben (1872) Marcinkovci faluból (=Марцыянконіс) a Varnicki körzetben 5 ember több mint 300 pudot vásárolt fel továbbértékesítésre, de ez a mennyiség, úgy tűnik, a ténylegesen eladott gombák legfeljebb a felét teszi ki” (a Vilnai kormányzóság Troki járása). Vilniust a Troki és a Szventjani járásból látták el gombával (Ф. 34, с. 461, л. 96).

A levéltári anyagok megjelölik azokat a vidékeket, amelyek gazdag gombatermő helyeikről voltak híresek. A Kovnói kormányzóságban kettő volt: 1. a Panevėžysi járás; 2. Kėdainiai mezőváros (=Кедайняй). A Vilnai kormányzóságban 14 ilyen érintetlen erdőséget tartottak számon: a Vilejkai járás Hacencsickai körzete (=Хаденчыцы Вілейскага р-на Мінскай вобл.), a Vilejkai járás Germaniszkai körzete (=Германішкі Гудагейскага с/с Астравецкага р-на Гродзенскай вобл.), a Vilejkai járás Krasznaszelszkai körzete (=Краснае Сяло Залольскага с/с Карэліцкага р-на Гродзенскай вобл.), a Vilejkai járás Vilejkai körzete (=Віленскі р-н Мінскай вобл.), a Lidai járás Scsucsini körzete (=Шчучынскі р-н Гродзенскай вобл.), Arly mezőváros Orljani körzete (a Nyeman mindkét partján), a Lidai járás (=Ворля Шчучынскага р-на Гродзенскай вобл.), a Lidai járás Konjovszkaja körzete (=Канявічы Азёрскага с/с Гродзенскага р-на Гродзенскай вобл.), a Lidai járás Benjakonszkajai körzete (=беняконі Воранаўскага р-на Гродзенскай вобл.), a Vilejkai járás Parplicai körzete (=Порплішча Докшыцкага р-на Віцебскай вобл.), a Trokai járás Mjareckai körzete (=Мяркіне Варэнскага р-на, Літва), a Trokai járás Aranjai körzete (=Варэнскі р-н., Літва), a Disznai járás Mikolajevi körzete (=Мікалаева Казянскага с/с Браслаўскага р-на Віцебскай вобл.), a Vilejkai járás Halkholszkaja körzete (=?), a Szventjani járás Kamajszkaja körzete (= Камай Пастаўскага р-на Віцебскай вобл.).

A helyi lakosok azokat a vidékeket is megjelölték, ahol ugyan nőnek gombák, de nem biztosítanak megélhetést, illetve ahol a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt rosszul teremnek.

Az elemzés csak a belarusz nyelvű övezetre terjed ki, amely ma túlnyomórészt Belaruszhoz, részben pedig Litvániához és Lettországhoz tartozik.

Boletus edulis e zónában a jelenlegi és levéltári anyagok (1873) szerint баравік néven szerepel, vö.: боровик — a Vilnai kormányzóság Trokai járásának Aranjai körzete — járásai: Marcinkonszkaja, Zsuratiszszkaja (=Марцыянконіс і Журэі — Ф. 34, с. 480, л. 11); боровики — a Vilnai járás és kormányzóság (Ф. 34, с. 386, 519, л. 45, 76), a Vilnai kormányzóság Szventjani járásának Zanarackai körzetéhez tartozó Cseremiscse faluban (Ф. 34, с. 462, л. 26), a Vilnai kormányzóság Oszmjanai járásának Grauzsiszkai körzetében (Ф. 34, с. 377, л. 3), a Vilejkai, Lauginovszkaja és Szerbiszkaja körzetben, a Vilnai kormányzóság Vilejkai járásában (Ф. 34, с. 506, 499, 503, лл. 3, 4б); буровики — a Vilnai kormányzóság Lidai járásának Scsucsini körzetében (Ф. 34, с. 435, л. 7б).

71

A бараві́к elnevezés a litván irodalmi nyelvben ma tudományos irodalmi terminus: tikrinis baravykas ‘közönséges vargánya, Boletus edulis’ (Orosz–litván szótár. 1. köt. 419. o.). A бараві́к elnevezés litvániai földrajzi elterjedését nem ismerjük: úgy tűnik, ott elterjedt és helyettesítő jellegű. Belarusz területén a бараві́к megnevezés csaknem az egész területet elfoglalja, a köztársaság déli részének kivételével. Poleszjében a бараві́к elnevezést helyettesítőként ismerik, hagyományosan pedig a грыб ‘vargánya’ elnevezést használják.

A Litvániával határos Grodnoi terület Voranavai járásában ismert a vargánya балтатаргы́б elnevezése, amely litvanizmus. A litván irodalmi nyelvben a бараві́к elnevezés a vörös nyárfatinóru (nyárfatinóru) – baravykas raudonviršis, a barna tinóru (vargányatinóru) – baravykas lepšė, a késői kecskegomba (vajgomba) – baravykas kazlėkas, a nyári kecskegomba (vajgomba) – šilinis baravykas, a moharáncosgombáé – žalsvasis baravykas, a lengyel gombáé – rudakepūris baravykas, a tölgytinórué – baravykas praqžuolis, a pettyes tinórué – tamprusis (raudonkūtis) baravykas és mások nevében is szerepel.

Másfelől a belarusz nyelvjárásokban litvanizmusnak számít a ра́ўданік „nyárfatinóru”, a кубіздзель „pöfeteg” és mások.

A litván nyelv atlaszának 98. térképén a чырвонагаловікаў következő elnevezéseit közlik: raudonviršis, raudonaviršis, raudoniūkas, raudõnis, raudõnius, raudõnė, raudõngalvis, raudõngalvė, raudõnagrybis, raudõnlepšė, raudonlepšis, raudõnbaravykis, raudonukė, raudonūkas „vörös vargánya, nyárfatinóru”. E szinonimák közül a szomszédos Voranavai járás területén csak az utolsó elnevezést, a раўданік formát használják. Ugyanezen a térképen a litván kollégák Litvánia területén a 650. (Tudaliaj, Salčininkai járás), 665. (Kapiūkai – a Gerviškiai községi tanács faluja, Salčininkai járás), 666. (Šabičyninkai) településeken a raudonikas (raudoniūkas) alakot rögzítették. Ugyanők a szomszédos Grodnoi terület Voranavai járásának VI (Voranava), VII (Nača), VIII (Radun) településein e formák mellett a raudonikis alakot is feljegyezték. A Voranavai járás Benjakoni községi tanácsához tartozó Posalč faluban ezt a gombát раўданік néven nevezik (I. V. Vojnič, a Belarusz Tudományos Akadémia tudományos munkatársa közlése). A чырвонагаловікаў valamennyi elnevezése egyetlen helyi zónát alkot Litvánia és Belarusz területén.

Az 1989. évi dialektológiai expedíció során azt is megállapítottuk a Svencionysi járásban (Rakavi faluban), amely a Vityebszki terület Pasztavai járásával szomszédos, hogy a helyi belaruszok a Leccinum aurantiacum чырвонагаловікі gombának nevezik, a helyi litvánok pedig раўдонагалвяй (nominativus pluralis). Mindegyikük a saját anyanyelvén beszél, és tolmács nélkül megértik egymást.

A Люсopегdon gombának Belarusz délnyugati részén semleges elnevezése van: бздзіюха. Ugyanez az elnevezés elterjedt Ukrajnában – бздю́ха, Északkelet-Lengyelországban (Suwałki vidéke, Mazúria egy része és Podlasie) – bździuch (bździucha), a litván nyelvjárásokban pedig – kukiūržedis, kubiždelis. A szomszédos Voranavai járás nyelvjárásaiban a „pöfeteg” кубіздзель litvanizmus elnevezése használatos.

72

A belarusz és litván gombaelnevezések egy részében ugyanaz a motiváció figyelhető meg, például зялёны махавік — žalsvasis baravykas „zöldes vargánya”; баравы баравік, сіни́к — šilbaravykis, рыжок — rūdmesė „vöröses gomba”, іччырьі грыб — tikrinis baravykas.

A belaruszországi gombaelnevezések összefüggő tömböt alkotnak, és saját zonális rendszereik is vannak. A határvidéken különböző nyelvű rétegződések figyelhetők meg. A gombák egy részének elnevezésében mutatkozó közösség egy régebbi állapot fennmaradására (a balti–szláv egység típusára), valamint a Litván Nagyfejedelemség keretében (XIII — XVIII. század) lezajlott kölcsönös hatásokra utal.

A határvidéki övezetben a kontaktusban álló nyelveknek megfelelően a gombanevek belarusz és litván formái a Vilnai kormányzóság egykori Vilnai és Svencionysi járásai településeinek (falvak, külterületi települések, majorságok) földrajzi neveiben (1905) is tükröződtek: Боровикина (külterületi település) a Bystricai körzetben, Боровикинин — litvánul Baravykynė (birtok) a Širvintai körzetben, Рыжишки — litvánul Rūžiškė (falu) a Tverecsi körzetben, Svencionysi járás.

A грыб lexéma Vilna vidékén a következő földrajzi nevekben is szerepel: Грыбіны — litvánul Grybėnai (külterületi település) a Maladzecsnai és Vilnai járásban, Грыбішкі — litvánul Grybiškiai (falu) a Maladzecsnai járásban és másutt.

A gombák nevei a belarusz–litván határvidéken (baravykas ~ баравік, raudonviršis ~ аса́вік, pumpotaukšlis ~ порхаўка)

Összefoglalás

A belarusz és litván határvidék gombaneveire vonatkozó anyagot különböző írott forrásokból gyűjtötték. A közös (szláv eredetű) elnevezés, baravykas ~ баравік, meglehetősen széles körben elterjedt. Csak Poléziában nevezik a baravykas gombát egyszerűen gombának ~ грыб. Hogy hasonló jelenségek a litván határvidéki nyelvjárásokban is előfordulnak, azt a Varenavai járásban feljegyzett litvánizmus, a балтаgr yб mutatja. A raudonikis, raudonikas ~ аса́вік, падасінавік elnevezésváltozatot Varenavai belarusz nyelvjárása is kölcsönvette рауданік alakban. Hogy a pumpotaukšlis ~ порхаўка gombát a litván és belarusz zónában a kubizdelis, kubezdalis és hasonló dialektizmusokkal nevezik, azt a Varenavai járásban elterjedt litvánizmus, a кубіздель mutatja.

A határvidéki zónában számos, gombanevekből keletkezett földrajzi lakóhelynév is található, például: Grybėnai ~ Грыбяны község a Molėtai járásban, Grỹbiškiai ~ Грыбішкі község a Molėtai járásban, Baravykynė ~ Боровикина major a Širvintai járásban, Rūžiškė ~ Рыжишки község a Švenčionysi járásban.

73