LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994)

KALBOS NORMALIZACIJOS KLAUSIMAI

ZAIGA IKERE

SZINONÍMIAI ÉS POLISZÉMIAI FOLYAMATOK A LETT FILOZÓFIAI TERMINOLÓGIÁBAN

A filozófiai terminológia mint a nyelv egyik alrendszere kisebb vagy nagyobb mértékben ki van téve mindazoknak a lexikai-szemantikai folyamatoknak, amelyek az irodalmi nyelv szókészletében működnek. Itt a legfontosabbakkal, nevezetesen a szinonímiával és a poliszémiával foglalkozunk.

Mind a szinonímia, mind a poliszémia olyan jelenség, amelyet a terminusok szabványosításakor negatívként kell osztályozni, és amely akadályozza a nyelv tudományos pontosságát. Ennek ellenére mind a terminusok rögzítésének területén (azaz a szakszótárakban), mind pedig a terminusok használatának területén találkozunk egyrészt ugyanazon jelenség különböző megnevezéseivel, másrészt többjelentésű terminusokkal.

E lexikai-szemantikai folyamatok jelenléte és tartóssága a filozófiai terminológiában bizonyos mértékig a következő nyelven kívüli tényezőkkel magyarázható. Először is, a fogalmak önmozgásával és differenciálódásával a gondolkodási folyamatban. Ez a jelenség a nyelv valamennyi szintjén megnyilvánul, és tükröződik a nyelvnek ebben a sajátos alrendszerében, vagyis a filozófiai terminológiában is. Másodszor, a filozófia kulturális termék. Az emberiség spekulatív megismerésének eredményeként a filozófia mélyen nemzetközi, és nem mentes — és ebből a szempontból nem is lehet mentes — az idegen nyelvek hatásától. A filozófia szókészlete számos kultúra érintkezésének és öröklődésének terméke. A nemzeti és a nemzetközi elem itt szorosan összefonódik. Harmadszor, a filozófia nem folklór, hanem egyes személyiségek, illetve az általuk befolyásolt elméleti gondolkodású iskolák eredménye. Egy magányos személyiség ugyanannak a rendszeren belül invariáns fogalomnak más, eltérő kifejezési formát találhat, vagy feléleszthet egy, a népi tudatban már elfeledett szót, illetve új jelentésárnyalattal ruházhatja fel a már meglévőt.

Ha nyelvi szinten szinonimának tekinthetők az azonos szófajú szavak, amelyek jelentésükben közel állnak egymáshoz vagy azonosak, és ugyanazt a fogalmat fejezik ki, de jelentésárnyalatukban vagy stilisztikai színezetükben eltérnek, akkor a terminológia szintjén, azaz egy adott tudomány terminusrendszerében a szinonimák jelentésükben azonos szavak.

Amint A. Laua lett nyelvész megjegyzi: „a terminusoknak általában nincsenek szinonimáik, kivéve azokat az eseteket, amikor párhuzamosan használnak nemzetközi és lett megnevezéseket”¹.

Ez a megállapítás kétségtelenül a terminológiai rendszerek többségére érvényes, a filozófiai terminológiai rendszernek azonban megvannak a maga sajátosságai, amelyek a szinonímia terén is megmutatkoznak.

¹ Laua A. Latviešu leksikoloģija. Rīga, 1981. 191. lpp.

18

A gondolkodás folyamat. A gondolatot nem csupán a szó segítségével fejezzük ki: a gondolat a szóban formálódik és teljesedik ki. Ez az elképzelés, amelyet a harmincas években fogalmazott meg Lev Vygotsky orosz pszichológus, nemcsak a nyelv egyes jelenségeit érinti, hanem az egyes nemzeti nyelvek szerepét és jelentőségét is a nemzet képviselőinek gondolkodásában.

A gondolkodás és a nyelv kapcsolata egyaránt foglalkoztatja a filozófusokat, a pszichológusokat és a nyelvészeket. Ez a szoros kapcsolat a fogalom és a nyelvi kifejezőeszközök között éppen a terminológiában, a szókincs sajátos rétegében nyilvánul meg a legvilágosabban. R. Plečkaitis litván filozófus, e kölcsönös összefüggést vizsgálva, így ír: „A fogalomalkotás struktúrájához az a nyelv is hozzátartozik, amelyben az adott fogalmat megfogalmazzák. Éppen ezért, amikor nemzeti terminológiai szótárakat állítunk össze, a nemzeti terminusok összehasonlítása az orosz nyelv megfelelő terminusaival szükséges, de nem mindig elégséges feltétel. Ha például egy fogalmat először angolul fogalmaztak meg, akkor a megfelelő angol terminust is elemezni kell. Ez lesz a terminológia tudományában alkalmazott történeti megközelítés egyik szempontja². R. Plečkaitis gondolata ismét hangsúlyozza a fogalmi világ és a szóban való létezés világa közötti szoros kapcsolatot. A nyelv nemcsak valaminek a kifejezésére szolgáló eszköz, hanem az az anyag is, amelyben ez a valami létrejön. Ezért érinti a nemzeti nyelv meghonosítása a nemzet létezésének mélyebb rétegeit is, nem csupán a tisztán nyelvi megnyilvánulásokat.”

Az elméleti gondolkodás fejlődése során ugyanazon fogalom kifejezésére több nyelvi jel is létrejön. Egy adott időszakban szinonimasorok alakulnak ki invariáns fogalmak megjelölésére. A lett filozófiai terminológiában a szinonímiát szinkrón és diakrón szempontból egyaránt vizsgálhatjuk.

A lett filozófiai gondolkodás kialakulása és fejlődése a múlt század 60-as–80-as éveihez, valamint az ifjúlätt mozgalom tevékenységéhez kötődik. A filozófiai írások népszerűsítésében a legismertebb ifjúlättek egyike Kaspars Biezbārdis. A lett filozófiai kifejezésmód keresése éppen az ő nevéhez fűződik. A megfelelő lett kifejezésmód és valamely fogalom lett megnevezésének keresése elkerülhetetlenül szinonim megjelölések kialakulásához vezet abban a szakaszban, amikor a terminológia megszületik és formálódik. Így például a „szervek, amelyekkel érzékelünk” fogalmat a terminológia kezdeti szakaszában K. Biezbārdis a következő szinonim megnevezésekkel fejezte ki: „külső elmék”, „külső érzékelő elmék”, „érzékelő elmék”, „érzékelő erők”. A 20-as és 30-as években a lett filozófiai szókincsben a fogalmat egy másik szinonimasor fejezte ki, mégpedig: „érzékek”, „érzékek”, „érzékszervek”, „érzékelőszervek”, „érzékszervek”.

A lett filozófiai irodalomban több, a filozófia szempontjából jelentős terminus kialakulása a következőképpen ábrázolható: egy adott időszakban szinonimasor áll fenn (ezek az irodalmi nyelv szavai, amelyeket terminológiai értelemben használnak egy meghatározott filozófiai fogalom megjelölésére és kifejezésére). E szinonimasorból egyetlen szó emelkedik ki, mint az adott fogalom leggyakrabban használt megnevezése. Ezután ebből a terminusból terminológiai szócsalád alakulhat ki, ami azt jelzi, hogy a terminus meggyökeresedett a filozófiai terminológia rendszerében. A mai lett filozófiai szókincsben az utolsó szinonimasorból kettő maradt fenn és használatos: „érzékszervek” és „érzékek”, amelyekhez

² Плечкайтис Р. О выявлении понятий в связи с терминологической работой // Вопросы разработки научно-технической терминологии. Рига, 1973. С. 129.

2*

19

utóbbi használata mind a működés, mind a rögzítés terén elsőbbséget élvez. Az utóbbi azért élvez elsőbbséget, mert egyetlen szó, ezért felhasználható a szóalkotási modellekben, és terminológiai szócsaládot hoz létre. Például a filozófiai terminológiai szótárban a következő terminusok szerepelnek: érzéki, érzékiség, érzékszerű, érzékiség, érzéki létezés, érzéki egzisztencia, érzéki szemlélet, érzéki észlelés.³. Az „érzék” és származékai olyan összetett terminusokban fordulnak elő, mint: érzéki világ, érzéki élet, érzéki kép, érzéki lények, az érzékek tárgyai, az érzékiség külső szemléleti formája, az érzékiség tiszta formája, az érzéki szemlélet formája⁴.

Egy másik példa a „megértés” filozófiai terminus. Ez a szó a Mīlenbachs–Endzelīns-szótárban az „új szó” megjegyzéssel szerepel. A szótár összeállításának idején a köznyelvi szókincsben a következő szinonimasor létezett: saprašā, saprata, saprašana, sapratne, izpratne, valamint saprate A. Upītis író szóhasználatában⁵.

Taču 1922.g. publicētajā zinātniskās terminoloģijas vārdnīcā vārdi „sapratne“ un „sapratisks“ jau iekļauti filozofijas terminu sarakstā⁶. Mūsdienu filozofijas terminoloģijas leksikā šis termins izveidojis noteiktu terminoloģisko ligzdu: sapratne, iepriekšsapratne, praktiskā sapratne, spekulatīvā sapratne, vērojošā sapratne, subjektīvā sapratne, sapratisks prāts, sapratnes filozofija.

A filozófiai szókincsben a szinonímia egyik forrása a nemzetközi szavak átvétele. A filozófiai terminológiában a nemzetközi szavak kérdésének különös jelentősége van, mivel a filozófia mint tudomány különböző nemzetek kulturális érintkezésének eredménye. A nemzetközi szavak filozófiai terminológiában betöltött szerepének elemzése bővebb vizsgálatot érdemel, ezért itt csak azt a tényt rögzítjük, hogy az 1987-ben megjelent orosz–lett filozófiai és etikai terminológiai szótárban a jegyzékben szereplő mintegy 1200 terminus közül 30-at párhuzamosan fordítottak le egy nemzetközi szóval és egy lett megnevezéssel.

Néhány szó még azokról a morfológiai szempontból eltérő, de fogalmilag azonos szinonimákról, mint például a „pieredzes” és a „pieredzisks”, illetve a „līdzesamība” vagy a „līdzdzāsesamība”. Ez utóbbi a használatban is előfordul; kialakulását nyilvánvalóan a lett nyelvben meglévő „līdzāspastāvēšana” minta befolyásolta.

Egyidejűleg az összetett terminusok és a többszavas terminusok is léteznek szinonimaként. Jelenleg a filozófiai terminológiában egyaránt használatos a „külső világ” és az „ārpasaule”, valamint a „világértelmezés” és a „pasaulizpratne”. Ugyanígy párhuzamosan létezik a „klātējā esamība” és a „klātesamība”, illetve a „világnézet” és a „pasauluzskats”. Mivel a lett nyelv igen rugalmas a szintaktikai úton létrehozott determinatív összetételek alkotásában⁷, ez a jelenség a filozófiai szókincsben is tükröződik. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a többszavas terminusokat összetett terminusok váltják fel, mivel az utóbbiakból könnyebb terminust alkotni

³ Lásd: Konsultants // Palīglīdzeklis valodas praksē. 6. laid. Rīga, 1987. 5.—33. lpp. Turpmāk: Konsultants.

⁴ Lásd: Kants I. No vācu val. tulk. R. Kūlis. Rīga, 1990.

⁵ Sk.: Upīts A. Vēstules. Rīga, 1977. 83. lpp.

⁶ Zinātniskās terminoloģijas vārdnīca. Rīga, 1922. 3. lpp.

⁷ Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika. Rīga, 1959. 1 sēj. 200. lpp.

20

fészket. Például az említett „pasauluzskats“ összetételből a következő terminusok származnak: „pasauluzskatiskie ideāli“ és „pasauluzskata kategorijas“.

Tekintsük át a másik legfontosabb lexikai-szemantikai folyamatot, a poliszémiát. Egyes nyelvészek úgy vélik, hogy a poliszémia a terminusok szabványosításakor nem releváns, ám mégis létezik, és a szókészlet fejlődésének természetes törvényszerűségeit tükrözi.

A terminusok egyértelműségére vonatkozó követelmény a filozófiai terminológiában is aktuális kérdés. Például V. Leibnics német filozófus azt követelte, hogy a filozófiai terminusok olyan pontosak legyenek, mint a matematikai szimbólumok. Ez a kívánság azonban nem járt sikerrel, mivel bizonyos törvényszerűségek ellentétesen hatnak ezzel a tendenciával.

Ahhoz, hogy megértsük a poliszémia sajátosságait a filozófiai terminológiában, meg kell értenünk azt a fogalmi rendszert, amelyet ez a terminológia tükröz. Itt két szempont fontos: először is, a filozófia történeti tudomány. A filozófia nem csupán egy meghatározott társadalmi rend létrejöttével született meg, és fogalmai sem egyetlen konkrét időszakban keletkeztek, hanem a társadalmi lét történeti fejlődésének eredményei. Másodszor, a filozófia nem egységes tudomány, hanem többféle irányzatból áll. Minden filozófiai irányzat az emberek nézetrendszerének bizonyos jelenségét tükrözi. Így például a 20. században létezett marxista filozófia, analitikus filozófia, hermeneutika és erkölcsfilozófia is. Vagyis nemcsak diakronikus, hanem szinkronikus szinten is különböző tartalommal telítődik ugyanaz a nyelvi jel.

Példaként vegyük a filozófia egyik központi terminusát: a „esamība“ szót.

A lét első filozófiai koncepcióját a filozófusok már Szókratész előtt megfogalmazták, később pedig Platón és Arisztotelész is tárgyalta ezt a fogalmat. Az objektív világ és a tudat viszonyával gyakorlatilag valamennyi filozófiai irányzat foglalkozott, és ennek megfelelően saját értelmezést adott a fogalomnak. Ha csak a 20. századi definíciókat vizsgáljuk, különbségeket látunk a fogalom értelmezésében, például a marxista irányzat filozófiáját és az analitikus filozófiát összehasonlítva. Az utóbbi a „esamība“ szót minden létező tulajdonságaként értelmezi. A marxista filozófiában az „esamība“ terminusnak két jelentése van. Az „esamība“ szó az egzisztencia jelentésében a 19. század végén jelent meg a „Pūrs“ című újlett folyóiratban.¹²

Az áttekinthetőség kedvéért először hasonlítsuk össze az „esamība“ szó szemantikáját köznyelvi szóként – ahogyan a mai lett irodalmi nyelv szótára tükrözi –, illetve terminusként.

Az „esamība“ terminus többértelműsége kapcsán egy érdekes, a lett nyelvben kirajzolódó jelenségről kell beszélnünk. Az „esamība“ terminus a filozófia alapfogalmainak egyikét fejezi ki, ezért az emberi gondolkodás itt igyekszik kiküszöbölni a félreérthetőséget. Jelenleg a lett nyelvben megfigyelhető az a törekvés, hogy az „esamība“ ‘általában vett létezés’ jelentésére külön szót, az „esība“ alakot használják. Jelenleg – a kilencvenes évek elején –

⁸ Lásd: Konsultants. 14. o.

⁹ Sk.: Kūle M. Ceļš saprašanas labirintos. Rīga, 1989. 21. lpp.

¹⁰ Даниленко В. П. Русская терминология. М., 1977. С. 180.

¹¹ Sk.: Lacey A. R. Dictionary of Philosophy. London, 1976. P. 16.

¹² Lásd: Baltiņa M. Esamība, esība, esme, esotība. In: Latviešu valodas kultūras jautājumi. 13. kötet. Riga, 1977. 46. o.

21

Lét

Köznyelvi szókincs

Terminológia

1. Filoz. A tudattól függetlenül létező objektív világ, az anyag.

1. Filozófiai fogalom, amely a tudattól függetlenül létező objektív világot, az anyagot jelöli.

2. Fennállás, létezés¹³.

2. A legáltalánosabb és legelvontabb fogalom, amely valaminek az általános fennállását jelöli¹⁴.

Lét és létezés

Köznyelvi szókincs

Terminológia

1. Filoz. Objektív világ

1. Objektív világ

2. Létezés, fennállás = létezés → 2. Létezés, fennállás általában

…ban ez a jelenség csak a nyelv szintjén van jelen, nem nyert szigorúan terminológiai státuszt.

A lett irodalmi nyelvben az „esība” szót ‘létezés, fennállás’ jelentésben már az 1920-as–30-as években használták. Ezt a szót az „esamība” szinonimájaként, ‘általános létezés’ jelentésben, akkoriban a lett filozófusok írásaiban is megtaláljuk. Például:

A férfiról a munkája tanúskodik, a nőről pedig — létezése, személyisége. A nő olyan, mint a fény. „A fénynek nem kell erőlködnie, hogy ragyogjon, sugarai alatt mégis minden dolog valamennyi színében kivirágzik. Így hat a nő is erőfeszítés nélkül, pusztán azzal, hogy kisugározza környezetébe saját lényét“¹⁵.

Arra, hogy az „esība” szó igyekszik terminussá válni, az utal, hogy nemcsak a használat területén, vagyis a filozófusok szóhasználatában jelenik meg, hanem a terminusok rögzítésének területén is. Példák e szó ‘általában vett létezés’ jelentésű használatára filozófiai jellegű írásokban:

Valóban, a Kozmosz bennünk van, mi pedig benne vagyunk. Ám csak az képes teljes egészében beilleszkedni a kozmikus létezésbe, aki tudatában van ennek az oszthatatlanságnak.

H. Rēriha alkotásaiban az emberiség létezésének alapvető kérdéseire igyekszik választ találni¹⁶.

Az eposz, írja Šacs-Aniņš, költőien ábrázolja a jelenségek plasztikus rendjét, az emberek létezésének szimmetriáját¹⁷.

¹³ Mūsdienu Latviešu literārās valodas vārdnīca. Rīga, 1973. 2 sēj. 509. lpp.

¹⁴ Filozofijas vārdnīca. Rīga, 1964. 111. lpp.

¹⁵ Mauriņa Z. A nőiesség eszménye a múltban és a jelenben. In: Pārdomas un ieceres // Esszégyűjtemény. Riga, 1934. 10. o.

¹⁶ No Helēnas Rērihas vēstulēm (1929.—1938.) // Sieviete, 1990. Nr. 2. 4. lpp.

¹⁷ Mauriņš A. Lāčplēsis — spaciista vagy temporalista? // Irodalom és művészet. 1989. december 23.

22

Ami a rögzítés területét illeti, a már említett orosz–lett filozófiai és etikai terminológiai szótár a következő megfeleléseket tartalmazza: субъективное ничтожество — szubjektív nemlét, ничтожность в себе — önmagában vett nemlét, ничтожество, ничтожность — nemlét, jelentéktelenség¹⁸.

Az „esība” szó szemantikájáról írva nem hagyhatunk említés nélkül még egy sajátosságot, amely külön jelentésárnyalatként tükröződik, nevezetesen az ‘önálló szubjektív létezésként felfogott létezést’. Ezt a jellegzetességet népünk költője, Imants Ziedonis meghallotta és lejegyezte:

Az emberben a létezés érzése a művészet legelső témája. A lett nyelvben az „esība” szó jelentése különleges hangsúlyt kap, mert a „būt” (‘lenni’) szó értelme egybeesik az „es” (‘én’) szó értelmével. E szavak egymásra vetülve az „esība” szó jelentésének sokrétű mélységet adnak: én ugyanúgy vagyok, ahogyan minden van; minden velem van, minden rajtam keresztül jelenhet meg¹⁹.

Jelenleg ez a jelentésárnyalat nincs rögzítve a szótárakban; csupán sejlik mint vonás, mint tendencia, amely el is halványulhat. Ennek az árnyalatnak köszönhetően azonban George Berkeley, az angol szubjektív idealista műveinek lettre fordításakor az angol „being” visszaadására éppen az „esība” szót kellett használni, nem pedig az „esamība” szót, amely a mai nyelvben a létezés objektív jellegét implikálja²⁰.

A nyelv változóban lévő és fennálló jelenség. A filozófiai terminológia mint a nyelv alrendszere szintén változik és átalakul, tükrözve az elméleti gondolkodás fejlődését és egyes személyek világfelfogását. Ezek a változások nyelvészeti szinten a filozófiai terminológiára jellemző szinonímia és poliszémia jelenségeiként tükröződnek.

A lett filozófiai terminológia szinonímiája és poliszémiája

Összefoglalás

A filozófiai terminológiát mint a köznyelv alrendszerét ugyanazok a lexikai-szemantikai folyamatok befolyásolják, mint a köznyelv szókészletét. A tanulmány ezek közül a legfontosabbakat – a szinonímiát és a poliszémiát – tekinti át.

A szinonímia és a poliszémia kialakulása azzal magyarázható, hogy a filozófia mint tudomány nemcsak más tudományágak eredményeit integrálja, hanem olyan tudomány is, amelyben fejlődnek az ember megismerő képességei és a tudományos gondolkodás. „A gondolat nemcsak kifejeződik, hanem a szóban testet is ölt” – írta az 1930-as években Lev Vygotsky orosz pszichológus. Ez a pszichológiai jelenség nemcsak a nyelvi szinonímia és poliszémia problémáival, hanem az anyanyelvnek az emberi gondolkodásban betöltött szerepével is összefügg.

A haladó filozófiai és társadalmi-politikai gondolkodás fejlődése, valamint a lett nyelvű filozófiai irodalom megjelenése a múlt század 1840-es, 1850-es és 1860-as éveiben tevékenykedő ifjúlettek mozgalmához kötődik. Kaspars Biezbardis, az ifjúlettek egyik legjelentősebb képviselője, a filozófiai fogalmakat a lett olvasók számára magyarázta.

A nyelvi kifejezőeszközök és a fogalmak találkozása, valamint a fogalom kifejezésére alkalmas szó keresése a terminológia kialakulásának és formálódásának szakaszában elkerülhetetlenné teszi a szinonímiát. Néhány nyelvi

¹⁸ Konsultants. 16. lpp.

¹⁹ Ziedonis I. Garainis, kas veicina vārīšanos. Rīga, 1976. 70.lpp.

²⁰ Sk.: Bērklijs Dž. Traktāts par cilvēka izziņas principiem. Trīs sarunas starp Hīlasu un Filonusu /No angļu val. tulk. Z. Ikere. Rīga, 1990.

23

Az egy fogalmat jelölő kifejezések megléte ebben a szakaszban gyakran még elkerülhetetlen is, ha a filozófiára, a tudományos gondolkodás összetett és elvont területére gondolunk. Például a „érzékszervek” fogalmat a lett filozófiai lexika kialakulásakor a következő szinonimákkal jelölték: ārējie prāti, ārējie jūšanas prāti, jūšanas prāti, jūšanas spēki.

A lett filozófiai terminusok alkotásának és fejlődésének egyes szakaszai a következőképpen különíthetők el: először létezik egy szinonimasor, amelyből kiemelkedik egy szó, amelyet leggyakrabban terminusként használnak; e terminus alapján alakul ki a terminuscsalád. A terminuscsalád kialakulása bizonyos fokig annak a mutatója, hogy a terminus meghonosodott a lett filozófiai terminológiában.

Az „érzékszervek” fogalmat (e század III—IV. évtizedében) a következő szinonimasor fejezte ki: jutekļi, jūtekļi, jutekļa orgāni, maņu orgāni, sajūtu orgāni. A mai lett filozófiai lexikában e szinonimasor két terminusa használatos: sajūtu orgāni és jutekļi; a másodikat gyakrabban használják. Éppen ez szolgál alapul a terminuscsalád kialakulásához.

A szinonímia egyik forrása a kölcsönzés. A filozófiai terminológiához olyan internacionalizmusok is tartoznak, amelyeknek vannak saját nyelvi megfelelőik, ezek abszolút szinonimáknak tekinthetők. Az 1987-ben közzétett orosz–lett filozófiai és etikai terminusjegyzék mintegy 1200 terminust tartalmaz; közülük körülbelül 30-at saját nyelvi és nemzetközi szinonimákkal fordítottak le.

A már említett abszolút szinonimákon kívül vannak olyan terminusok is, amelyek csak morfológiailag különböznek, például: ārpus-pieredzisks | ārpuspieredzes „tapasztalaton kívüli”, līdzesamība | līdzāsesamība „együtt-előfordulás”. Néha ugyanazon fogalom jelölésére szinonimaként összetett szót és szókapcsolatot használnak, például: ārējā pasaule | ārpasaule „külső világ”, pasaules uzskats | pasauluzskats „világnézet”.

Bár a terminológiában az egyértelműség követelmény, a poliszémia a lett filozófiai terminológia szempontjából is fontos. Ez olyan filozófiai terminusrendszer kialakítására ösztönöz, amelyben a terminusok a matematikai jelekhez hasonlóan rendkívül logikusak lennének. Ezt az elképzelést V. Leibniz német filozófus vetette fel. Megvalósítani azonban nem sikerült, és a filozófiai terminus továbbra is többjelentésű, vagyis egy nyelvi jel és több definíció együttese. Ez nyelven kívüli tényezőkkel magyarázható. Először is a filozófia történeti tudomány. Nem kezdődik és nem ér véget valamely társadalmi berendezkedés létrejöttével. Másodszor pedig a filozófia az emberi gondolkodás fejlődésének útját tükrözi, amely sok, egymástól igen különböző irányzatból áll.

A cikk az esamība „lét” terminust tárgyalja. A lét első filozófiai koncepcióját a preszókratikus filozófusok vetették fel, és a különböző iskolákban ezt a fogalmat eltérő értelemben használták. Ha megnézzük, milyen jelentésekben használatos ma, azt látjuk, hogy a különböző filozófiai irányzatok képviselői napjainkban is eltérő jelentésekben használják. A marxista filozófiában a būtis terminusnak két jelentése van: 1) olyan filozófiai fogalom, amely az emberi tudattól független objektív világot, az anyagot jelöli; 2) a legáltalánosabb és legelvontabb fogalom, amely valaminek a létezését jelenti általában.

Minden tudományág megköveteli a meghatározottságot, ez pedig csak világos és egyértelmű definícióval érhető el. A lett nyelvben a būtis terminus második jelentését külön szóval, az esība szóval igyekeznek jelölni; az esība tehát „létezés, általában vett lét”. A köznyelvi szókincs e szava beszélt nyelvi jelentésében fokozatosan terminusstátuszt nyer a lett filozófiai terminológiában.

A nyelv folyamatosan változik. A filozófiai lexika is a köznyelv egyik alrendszereként fejlődik. Ez a fejlődés a filozófiai lexika szempontjából aktuális szinonímia- és poliszémiafolyamatokban tükröződik.

SZINONÍMIA ÉS POLISZÉMIA A LETT FILOZÓFIAI TERMINOLÓGIÁBAN

Összefoglaló

A filozófiai terminológia, mivel a nyelvi rendszer egyik rétege, ugyanazokon a lexikai-szemantikai folyamatokon megy keresztül, mint a nyelv általában. A jelen tanulmány e folyamatok közül kettőre, a szinonímiára és a poliszémiára összpontosít a lett filozófiai terminológiában.

A filozófia az elvont gondolkodás fejlődésével foglalkozik. A szó nem csupán az eszmék közlésének technikai eszköze. Az eszmék a szóban érlelődnek — ahogyan az orosz pszichológus

24

Lev Vigotsky vallotta. Maga a gondolkodás folyamata és a valamely filozófiai fogalom megnevezésének legmegfelelőbb módjára való törekvés teremti meg az adott fogalom szinonim megnevezéseinek megjelenését.

Szinonim terminusok mind a lett filozófiai terminológia kialakulásának időszakában, mind annak jelenlegi szakaszában megtalálhatók. A lett filozófiai terminológia kialakulásakor (a 19. század második felétől kezdődően) egyes fogalmaknak több szinonim megnevezésből álló csoportja létezett. Rendszerint a már meglévő szinonimasorozatból egy szó vált a leggyakoribbá, és fokozatosan külön terminus jellemzőit öltötte magára. Később a leggyakrabban használt terminusból további származékokat és szókapcsolatokat alkottak az eredeti fogalomhoz kapcsolódó fogalmak kifejezésére.

A kölcsönzés a szinonimák ismert forrása. A filozófiai terminológiában a nemzetközi és az őshonos szavak szinonim terminusokként léteznek. A szinonim terminusok egy másik csoportját azok alkotják, amelyek morfológiailag különböznek, például: pieredzisks| pieredzes (empirikus); vagyis egy melléknév és egy birtokos esetű főnév. A szinonimák egy további csoportját az összetett szavakból álló terminusok és a szókapcsolatokból álló terminusok alkotják, például: pasauluzskats| pasaules uzskats (világnézet).

Egy filozófiai terminus több fogalmat is kifejezhet. Így a poliszémia a filozófiai terminológiában is jelen van. Ennek oka, hogy a filozófia hosszú fejlődéstörténettel rendelkezik, és különböző irányzatokból áll. A tanulmány a filozófia egyik alapvető terminusát, nevezetesen az „esamība” (lét) elemzi egy többjelentésű filozófiai terminus példájaként.

70