LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS

Erdvilas JAKULIS

A VEGYES TÍPUSÚ, -a-TŐJŰ, -ėti INFINITÍVUSI KÉPZŐJŰ IGE (varvėti, var̃va, varvėjo) HANGSÚLYOZÁSA

A szó morfológiai szerkezetét és annak egyes szintjeit szoros kapcsolat fűzi a hangsúlyozáshoz. A tanulmány azt kívánja megvizsgálni, hogyan függnek össze az akcentuális sajátosságok egy meghatározott típusú igék tövének szerkezetével (vokalizmusával és konsonantizmusával), valamint konkrét szemantikájával. A vizsgálat tárgyául az a-tövű, infinitívuszi és múlt idejű -ė- képzővel rendelkező igék szerkezeti típusát választottuk. A mai litván nyelvben¹ 264 ilyen mintájú ige van (vagy 268, ha a homonim mokėti – 1 „viszonzást adni”, 2 „képesnek lenni”, derėti – 1 „alkudozni; fogadni”, 2 „illeni”, 3 „növekedni és termést hozni” (vö. Jakaitienė 1988: 149), virbėti – 1 „nyüzsögni; remegni”, 2 „vesszővé válni”) jelentéseit is számításba vesszük. Ez a típus nem mindig különíthető el egyértelműen az -ėti képzővel rendelkező más igéktől (pl. -sėti, -telėti, -terėti). Ezeket a képzőket az -ėti változatainak tekintik, annak ellenére, hogy a jelen idejű tővégek eltérnek. A -sėti képző (-šėti változata) kizárólag a si-tövű igékre jellemző (pl. girgždėti, gîrgsi). A -telėti és -terėti képzős igék megőrzik a -tel-, ter- (virptelėti) képzős elemeket. Egyes nyelvészek munkáiban (lásd Skardžius 1943: 521) nem különítik el a varvėti (var̃va, ~ėjo) típusú és a vegyes típusú i-tövű igéket (tylėti, týli, ~ėjo), valamint a másodlagos ėja-tövű igéket (álpėti, ~ėja, ~ėjo), mivel mindegyik típus infinitívuszi és praeteritum alakjai azonosak. Alaposabb vizsgálat után azonban ezek a típusok meglehetősen különbözőnek bizonyulnak. Nemcsak az igék szerkezete, hanem szemantikája és képzésmódja is eltérő². Ezúttal a hangsúlyozás kérdéseit vizsgáljuk.

A hangsúlyozás tárgyalásakor két szempont fontos:

1) mivel a varvėti típusú igék képzősek, ezért – mint minden képzős ige – vagy tő-, vagy képzőhangsúlyosak lehetnek;

1 Az anyagot a DŽ₂-ből gyűjtöttük, és a DŽ₃ adataival egészítettük ki.

2 A -šėti képzős (és a -šėti változatú) si-tövű igék -t- formánsú indulatszavakból képzett származékok, pl. bùrbt: bùrbsi (-ėti, -ėjo). A nyelvészek nem értenek egyet az utóbbiak eredetét illetően – egyesek deverbatívumoknak tekintik őket (lásd DLKG: 394), vö.: bùrbsi (burbėti, -ėjo) és burbia (burbti, burbė). A penultima szótagjuk intonációja azonban egyértelműen az indulatszavakhoz közelíti őket; emellett nem mindig található egy ilyen ige mellett vele azonos tövű vegyes típusú vagy tőhangsúlyos ige, csak indulatszó. A vegyes típusú a-tövű igék többnyire elsődlegesek.

116

2) mivel jelen időben nincs képzőjük, a tő akcentuális sajátosságai összefüggésbe hozhatók a tő morfonológiai szerkezetével, szemantikájával stb.

AZ -ėti VÉGŰ IGÉK AKCENTUÁCIÓS SAJÁTOSSÁGAI

a-kamieniai, kaip ir kiti mišriojo tipo veiksmažodžiai, yra priesaginio kirčiavimo. Beveik visais atvejais bendraties ir būtojo kartinio laiko priesaga gauna kirtį, nesvarbu, kokį šaknies kirtį – akutìnį ar neakutìnį – turi esamojo laiko forma, plg. bãrška: barškėti, -ėjo ir var̃va: varvėti, -ėjo (taip pat ir mỹli: mylėti, -ėjo; tỹli: tylėti, -ėjo). DŽ₃ nurodo tik vieną tokią a- kamienę išimtį áida (áidėti, áidėjo). Beje, ši išimtis pateikta tik paskutiniajame DŽ leidime. Pastovų pamatinių formų šaknies kirtį turi apie 20 i-kamieno žodžių. Jie taip pat laikytini išimtimis: číaudi + -ėti = čiaudėti, -ėjo; mérdi + -ėti = mérdėti, -ėjo. Tokie žodžiai linkę pereiti į antrinių veiksmažodžių klasę, pvz., kósi / kósėja /atem. kósti (kósėti, -ėjo) ir kt. (plg. Stundžia 1995: 129–130).

varvėti TÍPUSÚ IGÉK GYÖKÉNEK AKCENTUÁCIÓS SAJÁTOSSÁGAI

A -ėti képzős vegyes típusú igékhez hasonlóan az -ėti képzős a-tövű igék csak a jelen idejű alakokban kapnak gyökhangsúlyt: varvėti, var̃va; mokėti, móka (gailėti, gaĩli; mylėti, mỹli stb.).

A fonológiailag rövid gyökű a-tövű igék a DŽ₂-ben és DŽ₃-ben adatolt összes varvėti típusú igének 56,44%-át teszik ki. A fonológiailag rövid gyökök (CaC, CeC, CuC, CiC)³ a hangsúlyos egyes szám harmadik személyű alakban az a, e magánhangzókat megnyújtják, és cirkumflexussal hangsúlyozódnak (tekėti, téka, tekėjo; lašėti, lãša, lašėjo); az i, u gyökhangzók rövidek maradnak (judėti, jùda, judėjo; žibėti, žìba, žibėjo). A nyelvjárásokban ezek reflexei gyakran egybeesnek – minden hangsúlyos magánhangzó félhosszúra vagy hosszúra nyúlik. Összevethetők a -sėti (-šėti) képzős, vegyes si-tövű igékkel, amelyek ebben az esetben minden magánhangzót röviden őriznek meg, vagyis olyan formában, amilyen az alapszavakban – a hangutánzó szavakban – szerepel (trákšt: trakšėti, trakši; bùbt: bub­sėti, bùbsi; tèkšt: tekšėti, tèkši stb.).

A -ėti képzős vegyes igék fonológiailag hosszú gyökű csoportjában akut és cirkumflexusos alakok egyaránt előfordulnak. A DŽ₂ adatai szerint a -ėti képzős a-tövű, fonológiailag hosszú gyökű igék az összes varvėti típusú ige több mint 43%-át teszik ki. Ezek közül 76%-ra az akut hangsúly jellemző, például: čiùlba (čiulbėti, čiulbėjo), valamint dùlka, mĩga, táuška, pỹška, póška, táiška, vìrpa.

³ C – bármely mássalhangzó vagy mássalhangzó-kapcsolat.

117

Cirkumflexusa több mint 20 igének van: álma (almėti, almėjo), továbbá býra, gãima (-ãr-), kálba, mãrma (-ãr-), riẽda, skámba, skáuda, vaĩva.

A hosszú gyökű i-tövű igék között egyértelműen a cirkumflexus dominál (pl. gaĩli, girdì, lýdi, mū̃vi, spìndi, žiū̃ri – ezekre az esetekre cirkumflexusos metatónia jellemző az alapszavakkal összevetve, vö.: mū̃vi (mūvėti) és máuti, žiõji (žiõ jėti) és žiōti. Az akut gyökű i-tövűek száma igen csekély (mýli, nóri, sėdi, stávi, tìngi, kliẽdi).

A -sėti változat hosszú tövű i-tövű igéire kivételesen jellemző az akut hangsúly, például: kárksi, bliùrbsi, tárkši stb. Mivel e igék többsége hangutánzó-hangfestő szavakhoz kapcsolódik, és hirtelen, ismétlődő cselekvést jelöl, a hangsúlyválasztás ikonikus módon motivált. Az -sėti képzett alakokat az alapigékkel, nem pedig a hangutánzó-hangfestő szavakkal összevetve, a képzett alakok akut hangsúlya metatonikusnak tekinthető (vö. kãrkti: kárksi) (vö. Stundžia 1995: 130–131).

A Varvėti típusú igék jelen idejű alakjaiban a hosszú gyökök hangsúlyozását a következők határozzák meg: 1) a gyök morfonológiai szerkezete (vokalizmus, konsonantizmus) és 2) részben a szó szemantikája. A -ėti képzőnek erre nincs hatása.

1. A tő morfofonológiai szerkezete

A szótárban nem találhatók varvėti típusú igék -ė- tőmagánhangzóval, -ei-, -ui- diftongusokkal és -el-, -em-, -er-, valamint -im- diftongusokkal. A -e-, -i-, -u- magánhangzót tartalmazó diftongusok szinte mindig hangsúlyos kezdőtagúak: -ér- 8 (változat: nérma / neĩma, valamint a dzsukija žvėrblà⁴), -ìr- 15, -ìl- 4, -ìn- 3, -(i)ùr- 25, -(i)ùm- 3 (változat: bùmba / bùmba⁵), -(i)ùn- 3.

Az -a-⟧ magánhangzót tartalmazó diftongusok: -aĩ- 2, -ár- 3, -ár / -aĩ- 5 (nárna / naĩna, dárda / darda, mãrma / márma, gãima / gárma, gãrga / gárga), -aĩ 4, am̄- 4 (változat: bambà / bámba; vö. bùmba / bùmba). A cirkumflexes változat felé mutat tendencia.

Csak a -n- (blãzga, brãzga⁶, žvánga / žvaĩnga) második vokalizmustaggal rendelkező diftongusok implikálják a tő kezdőhangsúlyát szinte valamennyi varvėti típusú igében.

A diftongusos tövekben az akutusz dominál: -áu- 8, -aũ- 1 (skáuda), -áĩ- 1 (aĩdi / áida).

A hosszú -ū-, -y-, -ie- magánhangzókat tartalmazó tövekben a cirkumflexus dominál: -ū- 3 (kūpa / -i, dūlėja / dūla, trū̃sa), -ū- 1 (dūzga), -y- 3 (býra, výva, rýta), -ý- 1 (pýška), -ié- 2 (riẽda, riéta).

⁴ Egyébként a DŽ-ben ennek az igének a töve akcentuált volt.

⁵ A bùmba változatot a DŽ₃ már nem közli.

⁶ A an diftongus a réshangok előtt ą-vá alakult.

118

A hosszú -o- és -uo- hangot tartalmazó tövekben az akutus dominál: -ó 5 (póška, móka- 2, sópa, tvóska), -ió- 1 (kiõgžda / -i), -iūo- 1 (liūoba). Ez utóbbi példa žemaitiai nyelvjárási forma, morfofonológiai szerkezetében és jelentésében pedig távol áll a varvėti típusú igéktől.

E példákból látható, hogy a tő vokalizmusa összefügghet a tő egyik vagy másik szótagintonációjával: kiáugžda / -i = kiõgžda / -i „szárad, kiszárad, elsorvad”, gãrga / gá rga = gìrga „gágog, gágog (libáról)”, gar̃žda = gir̃gžda = gùrgžda „kellemetlen súrlódó hangot ad ki”, dárda / dárda = dìrda „zörögve halad, zörögve utazik”. Mint látható, az azonos jelentésű dubletteknek eltérő lehet a szótagintonációjuk, bár a szinonimák többsége mind szótagintonációjában, mind jelentésében megegyezik (vö. terška = tárška; nárna / nar̃na = nérna / ner̃na = niùrna / niùrna).

A hosszú tövek hangsúlyozása a mássalhangzó-állománnyal is összefügghet.

A -šḱ-, -sk- szóvégi mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazó tövek (a -ST- típus) mindig akutusak: pyška, póška, páuška, térška, čérška, čiùrška, tvóska stb. A -zg-, -zd- szóvégi mássalhangzó-kapcsolatú tövekben is az akutus dominál: dūzga = dùnzga, brązga, blązga, ùr zga, birzga, bùrzga, niùrzga, bùrzda, valamint két cirkumflexes alak: bal̃zga, gram̃zda. A -ST- szóvégi mássalhangzó-kapcsolat többi típusa, a -št-, -st, -žd- csak rövid tövekben fordul elő (kušta, plášta, kužda stb.), ha nem bontjuk tovább a gar̃gždėti, gaigžda igét (reduplicatív szótag és -žd- formáns: gar-g(ar)-žd-a). A -TST- típusú szóvégi mássalhangzó-kapcsolatnak nincs hatása a tő szótagintonációjára, vö. gìrgžda, gùrgžda és gar̃gžda, kiáugžda és kiõgžda. A -bl- kapcsolat (a -TR- típus) csak két nyelvjárási szóban adatolt: vébla és žvérbla, ezért nehéz megállapítani, hogyan függ össze a tő szótagintonációjával. A tővégi egyetlen mássalhangzó és a tő szótagintonációja között nem figyelhető meg kapcsolat. Úgy tűnik, a szókezdő mássalhangzók, illetve mássalhangzó-kapcsolatok sincsenek hatással a szótagintonációra. Igaz, a č- szókezdő mássalhangzójú igék mind akutusak (čiùlba, čiùlda, čiùlpa, čiàuška, čérška, čir̃ška), de ez valószínűleg inkább a tő vokalizmusával vagy a -šk- szóvégi mássalhangzó-kapcsolattal függ össze (lásd fent), nem pedig ezzel a mássalhangzóval. Úgy tűnik, ugyanígy kell értelmeznünk a c-, dz-, dž- szókezdő mássalhangzók (cirpa, dzìnga, džérška), valamint a bl-, kn-, sp- kapcsolatot tartalmazó igék tőhangsúlyát is. Talán csak a sk- szókezdő kapcsolat függ össze szorosabban a szótagintonációval, mégpedig a cirkumflexszel (skaũda, skām̃ba / skámba). Ezt az elképzelést az is alátámasztaná, hogy minden más, -au- vokalizmust tartalmazó ige akutus, míg az -am- kettőshangzót tartalmazó alakok lehetnek akutusak és cirkumflexesek is. Ezek a szavak hangsúlyozásukban az azonos szemantikai csoportba tartozó többi szótól is eltérnek (vö. sópa: skaũda; erről lásd alább). Az ilyen mássalhangzó-állományú példák hiánya azonban nem tesz lehetővé szélesebb körű általánosításokat.

A reduplikált tő mássalhangzó-állománya és a tő szótagintonációja között nem figyelhető meg kapcsolat (vö. niùrna és nérna, mùrma és maĩma / márma stb.).

A vokalizmus és a mássalhangzó-állomány hangsúlyozással való kapcsolata elválaszthatatlan az igék morfológiai szerkezetétől. Ez jól látható, ha összehasonlítjuk

119

az -tövű, -ėti képzős igéket rokon, ia-tövű igéikkel (akutusz; cirkumflex): bùrzga (burgzėti, -ėjo): bùržgia (bùržgti, bùržgė), továbbá birzga: bìržgia, tãška: tàškia, paũška: paũškia, sùlpa: sùlpia (sul̃pti, sul̃pė) stb. A hosszú tövű igék mintegy 28%-ának vannak ilyen párjai. Ezek a tövek csak kettőshangzós és diftongusos tövek (magánhangzós nincs közöttük). Ebben az esetben az igéket a tővégi hang lágysága vagy keménysége szerint lehet csoportosítani (vö. a névszói képzőkkel).

A -ėti i-tövű igék rokonai között kevés olyan ige van, amely a vizsgált igékkel azonos tövű. Gyakrabban mindkét tőváltozat cirkumflex hangsúlyú: kūpi / -a, kiõgžda / -i, bet ãidi / ãida, kiáugžda / -i, smìrdi / -a.

2. Szemantika

A hangsúlyozás gyakran összefügg a szemantikával. Az alábbi táblázatban a varvėti típusú, hosszú tőmagánhangzójú igéket jelentésük szerint csoportosítottuk.

Szemantikai táblázat⁷

Szemantikai csoport | Hang | Mozgás | Pusztulás | Pszichofizikai tulajdonságok | Fény | Szag | Társadalmi kapcsolatok

-o-

põška; tvõška

kiõgžda / -i (poška 2)

1 móka sōpa (tvõška 2)

1 móka

-ū-

dūzga

dulėja / dūla; kūpa / -i

triūša

-y-

pỹška; vỹva

bỹta (pỹška 3) rỹta (DŽ₂)

(pỹška 2)

-ie-

riẽda; riẽta

(riẽda 4 ‘ritasi kalasi)

-uo-

liúoba

-ai-

áidi / áida; áidėti, -a

-au-

člãuška kaũška kliáuga niáuzga páuška pliáuška táuška

kiáugžda / (DŽ₂: -i)

skaũda

7 A példa melletti szám azt a sorszámot jelöli, amellyel az ige jelentése a szótárban szerepel. Ha a tárgyalt igei jelentés nem elsődleges, az ige a táblázatban zárójelben szerepel. Mellette feltüntetjük az adott igei jelentés sorszámát. Ha nincs sorszám, az azt jelenti, hogy az ige hang- és mozgásjelentésjegyei összefonódnak, és a szótár egyetlen jelentésként adja meg őket. A DŽ₂ jelölés azokra a példákra kerül, amelyek a DŽ₃-ban nem szerepelnek.

120

Szemantikai csoport

Hang

Mozgás

Pusztulás

Pszichofizikai tulajdonságok

Fény

Szag

Társadalmi kapcsolatok

-er-

blērba džērška čērška ērza knērza (DŽ₂) nērna (er) (DŽ₂) tērška vērva

žvērbla

-ar-

bárba bárška dárda (ar) gárga (ár) gárgžda (gárma (ár) 2) (márma (ár) 2,3,4) nárna (aŕ) tárška (varva 2)

(dárda (ar) 2) gárma (ár) márma (ár) 1 varva

(gárga (ar))

-ir-

birzga cirpa (DŽ₂) dırda (DŽ₂) čirška girga girgžda spirga širša (DŽ₂) žirza (virpa 2)

(birzga 2) (dırda 2) (DŽ₂) kirba (mirga 2) tūrta (žirza 2) 1 virba virpa

(čirška 2) (spirga) 2 virba

(kirba 2) mirga (virpa 3)

smirdi / -a

-ur-

blūrba būrba būrzda (būrzga 2) (čūrška 2) (glūrga) (gūrga 2) gūrġžda knūrza mūrma niūrna niūrza šūrga (DŽ₂) ūrga ūrza (DŽ₂) ūrzda ūrźga žārza

(blūrba 3) būrga būrzga čūrška glūrga gūrga gūrna kūrna pūrta spūrda spūržda (DŽ₂) ūrda

-al-

balzga (DŽ₂) kalba

alma salva

kalba 1

-il-

bilda vilba

(bilda 2)

dilga

žvilga

121

Szemantikai csoport Hang Mozgás Pusztulás Pszich.-fiz. tulajdonságok Fény Illat Társadalmi kapcsolatok -ul- csicsereg; csicsereg (DŽ₂); üvölt; üvölt csicsereg?; zúg; szürcsöl? -am- dong (ām); pām-pa (DŽ₂ - am-); cseng (ām) elmerül (állapot) -um- zümmög (drūmba); pūmpa (nyelvjárási) drūmba; liūmpa -an- villan; robban; cseng (an) cseng (ān) 2 -in- cseng; csörög tinta -un- dübörög; dūnžga (DŽ₂); kliūnka (klūnka 2)

Egyértelműen a hangot jelentő igék dominálnak. Töveik többnyire akutak. Mindössze 14 szónak van cirkumflexes töve. Közülük 9-nek mindkét hangsúlyváltozata használatos. A hangutánzó igék cirkumflexes hangsúlya bizonyos esetekben pragmatikailag magyarázható – azaz a kisebb intenzitású hangot kifejezőknek lehet cirkumflexük (mārma / márma, bāmba / bam̄ba, vỹva – a halk mormogást, nyöszörgést jelentő szavak; de mū́rma, niū́rna, niū́rgza stb. akut hangsúlyúak). Mindazonáltal ebben az esetben nem szabad megfeledkezni a tő vokalizmusáról (lásd fent). (Igaz, az LKŽ VII a mārma / márma szónak egy másik jelentését is megadja: „elsüllyed, alámerül, lezuhan”, ami talán cirkumflexet implikál. Erről lásd alább.)

A bal̃zga, kal̃ba igék cirkumflexe valószínűleg az -al- vokalizmussal függ össze, nem pedig a hangjelentéssel. Az intenzív hangot jelentő skambā, žvānga / žvānga szavak cirkumflexesek, feltehetőleg szintén a vokalizmus miatt. Ugyanígy a gair̃žda (vö. gir̃žda).

A hangot jelentő szavak csoportjába tartozik minden, az auslautban -šk- hangkapcsolatot tartalmazó ige is, ezért arra lehetne gondolni, hogy akutjukat a jelentés, nem pedig a mássalhangzó-állomány implikálja. (A póška, pýška igék romboló jelentése egyértelműen hangeredetű.)

A mozgást jelentő igék közül elkülöníthetők a gördülést kifejező cirkumflexes riẽda, riẽta, rỹta igék, amelyekből hiányzik a hangszéma (vö. dar̃da / dárda, dir̃da, amelyekben az akut dominál, és a szótárban elsőként szerepel a hangszémájuk). Cirkumflexesek a folyadék szivárgását vagy kitörését jelentő igék is: sal̃va, al̃ma, var̃va. Azok az igék azonban, amelyek a víz folyásának, spriccelésének szemáit tartalmazzák (glū́rga, klū́ nka, gūrga stb.), vagy akár csupán a folyást jelentik

122

(liūmpa, būrga), kétségtelenül szintén hangutánzó eredetűek, és kizárólag akut hangsúllyal ejtendők. A zuhanást, lefelé süllyedést jelentő szavaknak gyakrabban van cirkumflexes hangsúlyuk: maṛma / márma, gaṛma / gárma, býra. A másfajta mozgást jelentő igék akut hangsúlyúak.

Destrukcija (arba struktūros kitimą) reiškiančių šio tipo veiksmažodžių DŽ₃ užfiksuota labai nedaug. Ilgosios šaknies – vos keli. Dažnai jie turi gretutines i- kamienes arba ėja- kamienes formas, pvz., kiáugžda / (DŽ₂) -i = kiõgžda / -i “1. džiūti; 2. akyti, koryti; 3. virsti kiaugždu, darytis tuščiaviduriam”, kūpa / -i “1. smarkiai virti; bėgti per kraštus, kilti; 2. gerai augti, vešėti”, dūlėja / dūla “1. lėtai irti, virsti dulkėmis, trūnyti; 2. palengva degti, smilkti”. Žodžiai 2 virbėti, virba “virsti virbais, virbti” bei spirgėti, spirga “1. kepamam čirškėti”, ap-gargėti, āpgarga “apsitraukti kuo (purvu, ledais, sniegu ir pan.), apaugti, apskresti”⁸ neturi gretutinės kito kamieno formos⁹. Spirgėti, spirga greičiausiai irgi yra garsąžodinės kilmės, kaip ir pyškėti, pyška. Tuomet liktų du destrukciją reiškiantys veiksmažodžiai, turintys akutini šaknies kirtį. Virba akutą būtų įmanoma paaiškinti tik šaknies vokalizmu (žr. apie šaknis su vokalizmo pirmuoju sandu -i-). Veiksmažodžio kiáugžda akutą taip motyvuoti sunkiau dėl skaudėti, skaūda (su tuo pačiu šaknies vokalizmu) cirkumflekso. Be to, greta yra tvirtagalis dubletas kiõgžda. Greičiausiai veiksmažodį kiáugžda bus įtraukę į savo kirčiavimo paradigmą gausūs be išimties tvirtapradžiai garsąžodiniai veiksmažodžiai páuška, káuška, táuška, niáuzga ir kiti, turintys šaknies vokalizmą -au-.

Mindössze három fényt jelentő igét jegyeztek fel: žverblėti, žvėrbla „dz. csillog, ragyog”, mirgėti, mirga és žvilgėti, žvilga. Hozzájuk kapcsolódnak a fény szemájával bíró, vibrációs árnyalatú mozgást jelentő szavak is: virpėti, virpa „3. vibrál” és kirbėti, kirba „2. nyüzsög, vibrál”. E jelentésű igék közül az első kivételével mindegyiknek cirkumflexes tőhangsúlya van; az -i- tőmagánhangzóval való kapcsolatuk igen nyilvánvaló.

Nehéz volna bármiféle kapcsolatot találni a hangsúly és a pszichikai vagy fizikai tulajdonság jelentése között, mivel ugyanazt a fájdalom jelentést egyaránt hordozza a sópa (akut) és a skaūda (cirkumflex). A csípő érzést vagy a viszketést jelentő tvóska, dilga mindkettő akut hangsúlyú. (A Dilga még azt is jelenti, hogy valami nagyon foglalkoztat, érdekel; a tvóska fő jelentése pedig: „dörömböl, kopog”.) Ha azonban elfogadjuk azt az állítást, hogy a tőkezdeti sk- mássalhangzó-kapcsolat cirkumflexet implikál (skaūda, skam̃ba), akkor megállapíthatjuk, hogy a többi, pszichikai vagy fizikai tulajdonságot jelentő szó akutját a jelentésük feltételezi.

⁸Az utóbbi szó jelentéséről lásd LKŽ III 129.

⁹Az adott oszlopban megjelölt többi ige mutációs vagy pusztulási jelentése másodlagos, hang- vagy mozgásjelentésből ered: pyškėti, pyška „2. zajosan hasad, repedezik”, poškėti, poška „hanggal ég”, čirškėti, čirška „3. sistereg”, riedėti, rieda „4. kikel, előbújik (a tojásból)”. Akutjuk a fő hangjelentéssel függ össze, a cirkumflex pedig a gördüléssel.

123

Szagot csak egyetlen ilyen típusú ige jelöl, de ennek a-tövű alakja csak párhuzamos változat az alapvető i-tövű alak mellett: smirdėti, smirdi / -a. Így bár az akut hangsúly a-tövet feltételezne, a jelentés közelebb áll az alapvető i-tövű alakéhoz.

A társadalmi kapcsolatok jelentésű igék nem jellemzőek a vizsgált típusra, ezért hangsúlyozásukról nem lehet konkrétabbat mondani: mokėti, moka „1. pénzt ad valamilyen áru, elvégzett munka stb. ellenértékeként; 2. nyj. elkülönít, valamibe kerül”, triušėti, triuša „kissé fáradozik, dolgozik”.

Így csupán a hang (annak intenzitása), a mozgás (gördülés, szivárgás), a fény és részben a destrukció jelentésének a tő intonációjával való összefüggését figyeltük meg.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Varvėti tipo veiksmažodžių priesaga -ėti yra dominuojanti, kirčiuota, nepriklausomai nuo šaknies priegaidės nepriesaginėje esamojo laiko formoje (varvėti, varva, -ėjo; mokėti, moka, -ėjo; galėti, gali, -ėjo ir t.t.). DŽ₃ pateikiama tik viena tarminė išimtis, kur visos formos turi kirtį šaknyje (áidėti, áida, áidėjo).

2. A jelen idő nem képzővel ellátott alakjaiban mind az a- tövű, mind az i- tövű, fonológiailag rövid i, u, a, e magánhangzókkal rendelkező igék hangsúly alatt megnyújtják az utóbbi kettőt [lašą, teška ir gãli; vö. a -sėti képzős alakokkal: trakšėti, trakši (trakš+šėti, trakš+ši), žlegšėti, žlegši stb.]

3. Tőmagánhangzó-váltakozással rendelkező a- tövű igék jelen idejű alakjainak tőhangsúlyát a következők határozzák meg:

A. Morfonológiai szerkezet

Mássalhangzó-rendszer:

a) A szóvégi mássalhangzó-kapcsolatban szereplő auslaut -sk- (ritkábban -sk-) mindig a tő akútjával jár együtt, pl. tárška, bárška, tvóska. A szóvégi -zg-, -zd- kapcsolatot tartalmazó tövekben is az akútus dominál, de nem mindig (niùrzga, de bãlzga). A hangsúlytípus és az egyéb szóvégi mássalhangzó-rendszer közötti kapcsolat nem figyelhető meg.

b) A szókezdő anlaut č-, c-, dz-, dž-, bl-, kn-, sp- mássalhangzó-kapcsolatokkal kezdődő igéknek éles szókezdő hangsúlyuk van, ez azonban valószínűleg inkább ezen igék magánhangzó-rendszerével függ össze. A szókezdő sk- kapcsolat a tő cirkumflexusával függhet össze: skaũda, skãmba / skámba (csak 2 példa). A tőhangsúly és az egyéb szóvégi mássalhangzó-rendszer közötti kapcsolat nem figyelhető meg.

Magánhangzó-rendszer:

c) a diftongust tartalmazó tövekben az akutus dominál (kivétel: skaũda);

d) a hosszú magánhangzókat tartalmazó tövekben -ū-, -ie-, -y- a cirkumflexus dominál (kivételek: pýška, dūzga), az o, uo magánhangzókkal pedig az akutus, például póška, žem. liúoba, žem. kiáugžda (kivétel: kiõgž-da);

e) a diftongust tartalmazó tövek akutusa azokhoz a diftongusokhoz kapcsolódik, amelyek első tagjai az e, i, u magánhangzók (kivételek: buñba, žvėrbla);

f) az a diftongustaggal rendelkező tövekre a cirkumflexus jellemző (gar̃gžda és társai), azonban itt több a kivétel (tárška, bárška, nárna, blázga, változati alakok: bañba / bámba, dárda / dard̃a, gárma / gárma, gárga / gárga, maĩma / márma, žvánga / žvánga).

124

Morfológiai szerkezet:

g) a magánhangzó-rendszer és a mássalhangzó-rendszer hatása a tő hangsúlyára elválaszthatatlan a vizsgált igék morfológiai szerkezetétől. Ha összehasonlítjuk őket a közös tövű, tőhangsúlyos ia-tövű igékkel, hangsúlybeli oppozíció rajzolódik ki (ha a varvėti típusú ige akut hangsúlyú, akkor közös tövű iatövű megfelelője cirkumflex hangsúlyú, pl. birzga (birzgėti, -ėjo): birzgia (birgzti, birzgė), továbbá tárška: tárškia, súlpa: súlpia stb. Egyébként az atövű, -ėti képzős, cirkumflex hangsúlyú igéknek nincsenek ilyen párjaik;

h) a -sėti képzővel alkotott közös tövű sė-tövű igék mind első szótagi hangsúlyúak, ez azonban hangutánzó eredetükkel magyarázható.

B. Semantika

a) A hangot jelentő igék körében az akut penultima dominál. A cirkumflexet leggyakrabban a hang intenzitásának jelentése indokolja (baũba / báumba, buñba). A balzga, kal̃ba stb. igék cirkumflexe azonban morfonológiai hatással magyarázható;

b) a gördülés és a folyadék szivárgása jelentése cirkumflex hangsúlyt von maga után: riẽda, riẽta, rỹta és aĩma, saĩva, vaĩva. A mozgást jelentő többi ige akut tövű;

c) két, fényt jelentő ige első szótagi hangsúlyú (mìrga, žvìlga). Első szótagi hangsúlyúak azok a mozgást jelentő igék is, amelyek jelentésükben a fény visszaverődésének szemáit hordozzák (vìrpa, kìrba). Az egyetlen dz. žvėrbla cirkumflex hangsúlyú;

d) a pszichikai-fizikai tulajdonságokat kifejező szavak első szótagi hangsúlyúak, kivéve az anlautban sk--t tartalmazó skaũda igét;

e) a tőhangsúly és a többi jelentés között nem figyelhető meg kapcsolat.

Az akut hangsúly általánosítására rendszeres tendenciák figyelhetők meg.

LITERATŪRA

DŽ₂ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mintis, 1972.

DŽ₃ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993.

J a k a i t i e n ė E. 1988: Leksinė semantika, Vilnius: Mokslas.

DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994.

LKŽ III – Lietuvių kalbos žodynas 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956.

LKŽ VII – Lietuvių kalbos žodynas 7, Vilnius: Mintis, 1966.

S k a r d ž i u s P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius.

S t u n d ž i a B. 1995: Lietuvių bendrinės kalbos kirčiavimo sistema, Vilnius: Petro ofsetas.

THE ACCENTUATION a-STEM VERBS WITH INFINITIVE SUFFIX -ėti

(MORPHOLOGICAL TYPE varvėti, vãrva, varvėjo)

Summary

There are some morphological types of verbs with the suffix -ėti in Lithuanian language. All the types have the same suffix of the infinitive (-ėti) and praeterit (-ėjo). The main differences are in present forms. The third person of present can be suffixal (-ėja) or unsuffixal: i-stem (myli), a-stem (moka) and others. The semantics and wordbuilding of those types are different enough not to mix them.

The object of the paper is a-stem verbs with the suffix -ėti. The distinct signs of those verbs are the following:

125

1. The suffix of the verbs of this type is stressed and dominative independently of the intonation of the form in the present tense, which is not suffixal (varvėti, vārva, -ėjo; mokėti, mōka, -ėjo).

2. The stressed phonologically short vowels a, e become long in present forms (lāša, tēška and pʼstem galī, compare with the derivatives of the suffix -sėti: trakšėti, trākši [trakš+šėti, trākš+si], žlėgėti, žlėgsi).

3. The accentuation of verbs with a long vocal in the root depends on the following factors:

A. Morphonological structure

Consonantism:

a) the roots ending in the consonants -sk- (more seldom -sk-) always have falling accent (tárška, bárška, tvóska). The same accent dominates in the roots, ending with -zg-, -zd- (nūrzga, but balzga);

b) the accent is not connected with the consonant beginning of the root. Only combination -sk- could implicate the rising accent of the root (skaūda, skāmba / skāmba).

Vocalism:

c) the falling accent dominates in the roots with vocal diphthongs (the exception – skaūdā);

d) the rising accent dominates in the roots with long vowels -ū-, -ie-, -y- (the exception – pýška, dūzga). The roots with vowels o, uo have the falling accent (pōška, liūoba, kiáugžda, but kiōgžda);

e) the falling accent is connected with the diphthongs whose first components are vowels e, i, u (except būmba).

g) The rising accent is connected with the diphthongs, whose first component is the vowel -a- (gar̄gžda), but there are more exceptions [tárška, bárška, ná́rna and blā́zga, brā́zga (n disappears in the position before spirants), variants – bāmba / bámba, dārda / dārda, gārma / gárma, gā́rga / gárga, mārma / márma, žvānga / žvānga].

Morphological structure:

h) The influence of vocalism and consonantism on the accent of the root can not be abstracted from the morphological structure of the verbs. There is an accentual opposition between the a-stem verbs with suffix -ėti and iā-stem root verbs. If those two types of verbs have the same root, the first one will have the falling accent and the other will have the rising accent, e. g. birzga (birzgėti, -ėjo): bīrzgia (bīržti, bīržge), also tárška: tāškia, sūlpa: sūlpia etc. The a-stem verbs with the rising accent do not have such pairs.

B. Semantics:

a) The verbs which mean the sound have the falling accent in most cases. The rising accent is determined by intensity of this sound (bāmba / bámba, būmba).

b) The meanings of rolling and trickling of water are connected circumflex: riēda, riēta, ryta and aīma, saīva, vārva. Other verbs, which mean the moving (motion) have the acute root.

c) Two verbs meaning the light (shining, reflection) have the falling accent (mirga, žvilga). Even the verbs with the semes of light (virpa, kirba) have the same accent.

126