Mišriojo tipo a-kamienių veiksmažodžių su bendraties priesaga „-ėti“ („varvėti“, „varva“, „varvėjo“) kirčiavimas

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Erdvilas JAKULIS A -éti INFINITÍVUSI KÉPZŐVEL RENDELKEZŐ, VEGYES TÍPUSÚ a-TÖVŰ IGÉK (varvėti, vaiva, varvéjo) HANGSÚLYOZÁSA A szó morfológiai struktúráját és annak egyes szintjeit szoros kapcsolat fűzi össze a hangsúlyozással. (1997) A tanulmány azt kívánja tisztázni, hogyan kapcsolódnak az akcentológiai sajátosságok az adott típusú igék tövének struktúrájához (vokalizmusához és konsonantizmusához), valamint konkrét szemantikájához. A kutatás tárgyául az olyan a-tövű igék strukturális típusa szolgál, amelyek infinitívuszukban és múlt idejű alakjukban a -€- képzővel rendelkeznek. A mai litván nyelvben 264 ilyen modellű ige található (vagy 268, ha beleszámítjuk a homonimákat is: rnokėti —1 „fizetni, viszonozni”, 2 „képesnek lenni”, derėti —1 „illeni; ]} работ?彩在线 тру?เงินไทยฟรี? } pres?Need valid JSON no junk. I accidentally have garbage. Need final only structured. Correct last quote maybe source truncation. Preserve exact including unmatched? Translate. Need output valid. Last item source ends `derėti —1 “lygti; lažintis", 2 “megfelelni- ”, 3 “növekedni és gyümölcsöt teremni”(vö. Jakaitienė 1988: 149), virbėti —1 “nyüzsögni; remegni", 2 “pálcákká válni"). Ez a típus nem mindig különíthető el világosan az -éti toldalékkal rendelkező más igéktől (pl. -séti, -telėti, -terėti). Ezeket a toldalékokat az -é# változatainak tekintik, annak ellenére, hogy a jelen idő tövének végződése eltérő. A -sėti toldalék ( -šėti változata) kizárólag csak s-tövű igékre jellemző (pl. girgsėti, girgsi). A -telėti és -terėti toldalékos igék megtartják a toldalékos fe/-, terelemeket (virptelėti). Egyes nyelvészek munkáiban (lásd Skardžius 1943: 521) nem különítik el a varvėti (varva, -ėjo) típusú és a vegyes típusú r-tövű igéket (tylėti, tyli, —ėjo), valamint a másodlagos eja-tövű igéket (dlpeti, —ėja, ~€jo), mivel valamennyi típus infinitivusi és praeteritumi alakja azonos. Közelebbi vizsgálat után azonban ezek a típusok meglehetősen különbözőek. Nemcsak az igék struktúrája, hanem szemantikájuk és képzésük is eltérő. Ezúttal a hangsúlyozás kérdéseit tárgyaljuk. A hangsúlyozást illetően két szempont fontos: 1) mivel a varveėti típusú igék képzőt tartalmaznak, ezért – mint minden képzős ige – vagy tőhangsúlyosak, vagy képzőhangsúlyosak lehetnek; | Az anyagot a DZ-ből gyűjtöttük, és a DZ adataival egészítettük ki. 2 A -sėfi képzős (és a -šėti változatú), sikamieniai igék a -f formánssal képzett hangutánzó szavak származékai, pl.: būrbt: būrbsi (-ėti, -ėjo). A nyelvészek nem értenek egyet az utóbbiak eredetét illetően: egyesek deverbatívumoknak hajlanak tekinteni őket (lásd DLKG: 394), vö.: būrbsi (burbėti, -ėjo) és burbia (burbti, burbė). Penultima-hangsúlyuk révén azonban egyértelműen közelebb állnak a hangutánzó szavakhoz, továbbá nem mindig található egy ilyen ige mellett azonos tövű, vegyes típusú vagy tőhangsúlyos ige, hanem csak hangutánzó szó. A vegyes típusú a-tövű igék többnyire elsődlegesek. 116 2) mivel a jelen időben nincs toldalékuk, a tő hangsúlybeli sajátosságai a tő morfonológiai szerkezetével, szemantikájával stb. hozhatók összefüggésbe. AZ -ėti TOLDALÉK HANGSÚLYBELI SAJÁTOSSÁGAI Az a-tövűek, akárcsak a vegyes típusú igék többi része, toldalékos hangsúlyozásúak. Szinte minden esetben a főnévi igenév és az egyszerű múlt idő toldaléka kapja a hangsúlyt, függetlenül attól, hogy a jelen idejű alak milyen tőhangsúlyt — akut vagy nem akut hangsúlyt — visel, vö. barška: barškėti, -ėjo és varva: varvėti, -ėjo (valamint myli: mylėti, -ėjo; tyli: tylėti, -ėjo). A DŽ3 csak egy ilyen a-tövű kivételt ad meg: aida (aidėti, aidėjo). Egyébként ez a kivétel csak a DŽ legutóbbi kiadásában szerepel. Körülbelül 20 -kamienű szóban állandó az alapalakok tőhangsúlya. Ezeket szintén kivételeknek kell tekinteni: čiaudi + -€ti = čiaudėti, -ėjo; mėrdi + -ėti = mėrdėti, -ejo. Az ilyen szavak hajlamosak átkerülni a másodlagos igék osztályába, pl. kosi / kosėja /atem. kosti (koseti, -ėjo) stb. (vö. Stundžia 1995: 129-130). varvėti TÍPUSÚ IGÉK TÖVÉNEK HANGSÚLYOZÁSI SAJÁTOSSÁGAI A -ėti toldalékú kevert típusú igékhez hasonlóan az a-tövű igék csak a jelen idejű alakokban kapnak tőhangsúlyt: varvėti, variva; mokėti, moka (gailėti, gaili; mylėti, myli stb.). A fonológiailag rövid tövű a-tövű igék a DZ-ben rögzített összes varveti típusú ige 56,44%-át alkotják, valamint a DZ-ben. A fonológiailag rövid tövek (CaC, CeC, CuC, CiC)3 a harmadik személy hangsúlyos alakjában az a, e magánhangzókat hosszúvá nyújtják, és cirkumflexussal hangsúlyozódnak (tekėti, téka, tekėjo; laséti, laša, laséjo); a tő 7, u magánhangzói rövidek maradnak (judėti, jūda, judėjo; žibėti, Ziba, Žibėjo). A nyelvjárásokban ezek megfelelései gyakran egybeesnek — minden hangsúlyos magánhangzót félig hosszúvá vagy hosszúvá nyújtanak. Összevethető az -sėti (-Šėti) képzős vegyes si-tövű igékkel, amelyek ebben az esetben minden magánhangzót röviden őriznek meg, vagyis olyanokat, amilyenek az alapszavakban — az indulatszókban — vannak (trakst: trakšėti, trakši; bubt: bubséti, bubsi; tėkšt: tekšėti, tėkši stb.). A fonológiailag hosszú tövű, -ėtr képzős vegyes igék között akútusosak és cirkumflexusosak egyaránt előfordulnak. A DZ adatai szerint a fonológiailag hosszú tövű, -ėti képzős a-tövű igék a varvėti típusú igék összességének több mint 43%-át alkotják. Közülük 76%-ra az akútus jellemző, pl. čiū/ba (čiulbėti, čiulbėjo), továbbá dūlka, mirga, tduska, pyska, poška, tarška, virpa. 3 C-—bármilyen mássalhangzó vagy mássalhangzó-kapcsolat. 117 Cirkumflexusa több mint 20 igének van: alma (alméti, alméjo), továbbá byra, garma (-ar-), kalba, mafma (-ar-), riėda, skamba, skaūda, varva. A hosszú tövű i-tövű igék között egyértelműen a cirkumflexus uralkodik (pl. gaili, girdi, lydi, mūvi, spindi, Žiūri — ezekre az esetekre cirkumflexusos metatónia jellemző az alapszavakkal összehasonlítva, vö.: mūvi (mūvėti) és mauti, Zioji (Žiojėti) és Zioti. Az akútusos tövű i-tövűek száma nagyon csekély (myli, nori, sėdi, stovi, tingi, kliedi). A -sėti változat kizárólag a hosszú tövű f-tövű igékre jellemző, például: karksi, bliūrbsi, tarkši stb. Mivel ezen igék többsége hangutánzó szókhoz kapcsolódik, és hirtelen, ismétlődő cselekvést jelent, a hangsúlyváltozat választása ikonikus módon motivált. A -sé# származékokat az alapigékkel, nem pedig a hangutánzó szavakkal összehasonlítva, a származékok akut hangsúlyát metatonikusnak kell tekinteni (vö. kafkti: karksi) (vö. Stundžia 1995: 130-131). A varvéti típusú igék jelen idejű alakjainak hosszú tövein a hangsúlyozást a következők határozzák meg: 1) a tő morfonológiai szerkezete (vokalizmus, konsonantizmus) és 2) a szó szemantikája (részben). A -€#7 képzőnek erre nincs hatása. 1. A tő morfonológiai szerkezete A szótárban nem találtunk varvėti típusú igéket -€- tőmagánhangzóval, -er-, -urkettőshangzókkal, valamint -e/-, -em-, -erés -imdiftongusokkal. Az -€-, -I-, -umagánhangzókat tartalmazó diftongusok szinte mindig erős kezdő hangsúlyúak: -é7-8 (a nėrna /nerna változat, valamint dz.) Jverbla), -ir-15, -il-4, -in-3, (i)ūr-25, (1) am-3 (burūnba /būmba változat- ), (1) ūn-3. Az -amagánhangzót tartalmazó kettőshangzók: -af-2, -ar-3, -ar /-ar-5 (ndrna /narna, darda / dafda, mafma /marma, gafma /garma, gafga /garga), -al 4, arū-4 (bamba /bamba változat; vö. burnba /būmba). A cirkumflexes változat felé hajlik. Csak a második vokalizmus-összetevőként -nhangot tartalmazó kettőshangzók (blgzga, brizga, Zvanga / Zvaniga) implikálják szinte valamennyi varvéti típusú igében a gyök hangsúlyos hanglejtését. A kéthangzós gyökökben az akútus dominál: -du-8, -aū-1 (skaūda), -di-1 (aidi /aida). A hosszú -ū-, -y-, -f hangokat tartalmazó gyökökben a cirkumflexus dominál: -iž-3 (kūpa /-i, dūlėja /dūla, triūsa), -ū-1(dizga), -y-3 (byra, vyva, ryta), -y-1 (pyška), -ič2 (ziėda, riéta). $ vm Sw: Sl ies. 3 Egyébként, DZ, ennek az igének a töve akúttal volt ellátva. A būmba DZ változat; többé nem szerepel. A mássalhangzók előtt álló an kettőshangzó Ąą-vá alakult. 118 A hosszú -0 és -u magánhangzókat tartalmazó tövekben az akut dominál: -6-5 (poška, moka-2 sOpa, tvoska), -10-1 (kiogžda /-i), -iūo-1 (liūoba). Az utóbbi példa žemaitizmus, amely morfonológiai szerkezetében és jelentésében eltávolodott a varvėti típusú többi igétől. E példákból látható, hogy a tő vokalizmusa összefügghet a tő egyik vagy másik intonációjával: kidugZda /-i = kiogZda /-i „száradni, kiszáradni, pusztulni”, gafga /garga = girga “(libáról) gágogni, gágogó hangot adni”, gafgžda = girgžda = gūrgžda “kellemetlen dörzsölődő hangot kiadni”, darda /darda = dirda “zörögve haladni, zörögve menni”. Amint látható, azonos jelentésű dublettek eltérő intonációval rendelkezhetnek, noha a szinonimák többsége mind intonációjában, mind jelentésében megegyezik (vö. térska = tarška; ndrna /narna = nérna /nefna = niurna / niurna). A hosszú tövek hangsúlyozása a mássalhangzókkal is összefügghet. Az auslaut -sk-, -sk- (az -STtípus) végződésű tövek mindig tvirtapradėsek: pyška, poska, pauška, térska, cérska, čiūrška, tvoska stb. Az auslaut “28 -zdirgi tövekben az akútus dominál: dūzga = dinzga, brizga, blizga, urzga, birzga, burzga, niūrzga, burzda, valamint a két cirkumflexes alak: balzga, grarnzda. Az auslaut -ST összetételei közül a -§7-, -st, -Zd csak a rövid tövekre jellemzők (kusta, plasta, kūžda stb.), ha nem bontanánk finomabban a gargZdéti, gargZda igét (redukplikatív szótag és a -Zdformáns: gar-g(ar)-Zd-a). A -TST típusú szóvégi mássalhangzó-- kapcsolatnak nincs hatása a tőhangsúlyra, vö. girgZda, gūrgžda és gargžda, kiaugžda és kiogZda. A -bl- ( -TRtípusú) kapcsolat csak két tájnyelvi szóban — vébla és Zvérbia — van adatolva, ezért nehéz bármit is mondani a tőhangsúllyal való kapcsolatáról. A tőhangsúly és a tővégi egyetlen mássalhangzó között semmiféle kapcsolat nem figyelhető meg. Úgy tűnik, a hangsúlyra nincs hatással a tőkezdő mássalhangzó vagy azok kapcsolata sem. Igaz, a kezdő Č mássalhangzóval rendelkező igék mind kezdőhangsúlyosak (culba, čiūlda, ciulpa, čiauška, čėrška, čirška), de ez valószínűleg inkább nem ezzel a mássalhangzóval, hanem a tő vokalizmusával vagy a -Škszóvégi kapcsolattal függ össze (lásd fentebb). Úgy tűnik, ugyanígy kell értelmeznünk a c-, dz-, džkezdetű (cirpa, dzinga, džėrška), valamint a bl-, knkezdetű igék tőhangsúlyát is. Talán csak a skkezdetű kapcsolat függ szorosabban össze a hangsúllyal, mégpedig a cirkumflexszel (skaūda, skarnba / skamba). Ezt a feltevést az is megerősítené, hogy az összes többi, -auvokalizmusú ige kezdőhangsúlyos, míg az -arngkettőshangzóval rendelkezők között akutikus és cirkumflexes hangsúlyúak egyaránt lehetnek. Ezek a szavak hangsúlyozásukban különböznek, valamint az ugyanahhoz a szemantikai csoporthoz tartozó más szavaktól is (vö. sdpa: skaūda, erről lásd alább). Azonban az ilyen mássalhangzó-- változással járó példák hiánya nem teszi lehetővé szélesebb körű általánosítások megfogalmazását. A reduplikált tő mássalhangzó-- rendszere és a tő hangsúlyviszonya között nem figyelhető meg kapcsolat (vö. niūrna és nėrna, mūrma és marma /marma, valamint mások). A magánhangzó-- rendszer és a mássalhangzó-- rendszer kapcsolata a hangsúlyozással elválaszthatatlan az igék morfológiai szerkezetétől. Ez világosan látható, ha összehasonlítjuk az -ėti képzős a-tövű igéket a rokon, gyökerükben hangsúlyos 7a-tövű igékkel (akut: cirkumflexus): būrzga (burzgėti, -ėjo): buizgia (buigzti, buizgė), továbbá birzga: birzgia, tarška: tarškia, pauška: paūškia, sūlpa: sulpia (sulpti, sulpė) és mások. Ilyen párral körülbelül 2896 hosszú tövű ige rendelkezik. Ezek a tövek csak kettőshangzósak és diftongusosak (magánhangzósak nincsenek). Ebben az esetben az igéket a tővégi mássalhangzó lágysága vagy keménysége szerint lehet felosztani (vö. a névszói képzőkkel). Az -ėti képző i-tövű rokonainak a vizsgált igék között kevés példája van. Gyakrabban mindkét tő változatai cirkumflexesek: kūpi /-a, kiogžda /-i, viszont aidi /dida, kiaugžda /-i, smirdi /-a. 119 2. Szemantika A hangsúlyozás gyakran összefügg a szemantikával. Az alábbi táblázatban a hosszú tövű varvėti típusú igék jelentésük szerint vannak csoportosítva. Szemantikai táblázat" Sem. Hang Mozgás |Destrukció | Pszich.-fiz. Fény Szag | Társad. csoport jellemzői kapcsolatok -0kiogzda- /-1 | 1 moka 1 moka poska (poska 2) sopa tvoska (tvoska 2) <ūdūzga dūlėja /dilla triūsa kūpa/-i -ybyra pyska (pyska 3) (pyška 2) vyva ryta (DŽ2) -1eriéda (riéda 4 riéta ritasi, kalasi') -U0liūoba -airardi /dida; növekedni,-a -aučiauška kiaugžda- /| skaūda kauška (DZ,: -i) kliauga niauzga pauška pliduska tauška 7 A példa melletti számjegy azt a számot jelenti, amellyel az ige jelentése a szótárban meg van jelölve. Ha a tárgyalt igei jelentés nem elsődleges, az ige a táblázatban zárójelben szerepel. Mellette feltüntetik az adott ige jelentésének sorszámát. Ha nincs szám, az azt jelenti, hogy az ige hangés mozgásszémái összefonódtak, és a szótárban egyetlen jelentésként szerepelnek. A DZ jelzés azokhoz a példákhoz van hozzáadva, amelyek DZ; nincsenek megadva. 120 Szem. Hang Mozgás |Destrukció | Pszich.-fiz. Fény Szag | Társadal. csoport sajátosságok kapcsolatok -erblérba 2verbla dzérska čėrška érza knérza (DZ) nérna (er) (DZ) térska verva -arbdrba barska ddrda (ar) | (ddrda(ar)2) gaiga (dr) (gaiga(ar- )) gargzda (gafma (ar) 2)| garma(šr) (mafma (ar) | marma(dr) 1 ndrna (ar) tarska 2,34) (varva?2) varva -irbirzga (birzga bűzlik/-a cirpa (DZ,) dirda(DZ,) 2) | (dirda2) Cirska (DZ,) (čirška 2) girga (kirba?2) girgžda kirba mirga spirga (mirga 2) (spirga) širša (DŽ2) zirza tirta (zirza 2) 2 virba (virpa 2) 1 virba (virpa3) virpa -urbliūrba (bliūrba 3) būrba būrga būrzda (būrzga2) būrzga (čiūrška 2)) čiūrška (gliūrga) gliūrga (gūrga2) | gūrga gūrgžda gūrna kniūrza kūrna mūrma niūrna pūrta niūrzga spurda surga (DZ,) |spurzda (DZ,) urga urda urza (DZ,) urzda urzga zŪūrza -al- |balzga(DŽ2) alma kalba salva kalba1 bilda -11- (bilda 2) dilga žvilga vilba 121 Sem. Hang Mozgás |Destrukció | Pszich.-fiz. Fény Szag | Társadalmi csoport sajátosságok kapcsolatok « -ulčiūlba čiūlpa? čiūlda (DZ,) dūlka ūlba sūlpa? ūlda -am-| barnba(am) pampa (DZ, gramzda -aim-) (būsena) skamba (dm) -umbumba (driumba) driumba pumpa liūmpa (tarm.) -anbljzga brgzga Zvdnga (an) | Zvaniga (dn) 2 -indzinga trinka tinta -undunda dunzga (DZ,) kliūnka (kliūnka2) Egyértelműen a hangot kifejező igék dominálnak. Gyökeik többnyire akut hangsúlyosak. Mindössze 14 szónak van cirkumflexes töve. Közülük 9-nek mindkét hangsúlyozási változata megvan. A hangutánzó igék cirkumflexes intonációja bizonyos esetekben pragmatikailag magyarázható — azaz a kisebb intenzitású hangot jelentő szavak lehetnek cirkumflexesek (mafma /marma, bamba /barnba, bumba, vyva — a halk mormolást, nyöszörgést jelentő szavak; de mūrma, niūrna, niūrzga stb. — akut hangsúlyosak). Mindazonáltal ebben az esetben nem szabad megfeledkezni a tő vokalizmusáról (l. fentebb). (Igaz, az LKŽ VII a mafma /mdrma másik jelentését is közli: „elsüllyedni, elmerülni, lezuhanni- ”, ami talán cirkumflexust implikál. Erről l. alább.) A balzga, kalba igék cirkumflexusa valószínűleg az -a/- vokalizmussal, nem pedig a hangjelentéssel függ össze. Az intenzív hangot jelentő skarnba, Zvanga /Zvanga szavak cirkumflexesek, nyilvánvalóan szintén a vokalizmus miatt. Ugyanígy a gargžda is (vö. girgžda). A hangot jelentő szavak csoportjába tartozik az összes, -$khangutánzó képzővel ellátott ige is, ezért feltételezhető volna, hogy akútójukat nem a jelentés, hanem a konszonantizmus implikálja. (A poška, pyska igék destruktív jelentése egyértelműen hangutánzó eredetű.) A mozgást jelentő igék közül kiemelhetők a gördülést jelentő, tvirtagalis hangsúlyos r7éda, riėta, ryta igék, amelyeknek nincs hangutánzó szemájuk (vö. darda /darda, dirda, amelyekben az akútó dominál, és amelyek hangutánzó szemája a szótárban első jelentésként szerepel). Tvirtagalis hangsúlyosak a folyadék szivárgását vagy kitörését jelentő igék is: salva, alma, vaiva. Azonban a víz folyásának, fröcskölésének szemáját tartalmazó igéket (gliūrga, kliūnka, gurga 122 stb.), sőt még a pusztán folyást jelentő igéket is (/iūmpa, būrga), amelyek kétségtelenül szintén hangutánzóak, kizárólag tvirtapradis hangsúllyal ejtik. A zuhanást, lefelé süllyedést jelentő szavaknak gyakrabban van tvirtagalis hanglejtésük: marma /mdrma, garma /garma, byra. A más jellegű mozgást jelentő igék tvirtapradis hangsúlyúak. Az ilyen típusú, destrukciót (vagy a struktúra változását) jelentő igékből a DZ; igen kevés van rögzítve. A hosszú tőből — csak néhány. Gyakran vannak mellettük fkamienės vagy ėjakamienės alakok is, pl. kidugžda /(DŽ,) -i = kiogžda /-i „1. megszáradni; 2. lyukacsossá, sejtszerűvé válni; 3. kiaugžduvá válni, üregessé lenni”“, kūpa /-i „1. hevesen forrni; kifutni a szélén, felemelkedni; 2. jól növekedni, burjánzani”, dūlėja /dūla „1. lassan elkorhadni, porrá válni, rothadni; 2. lassan égni, parázslani”. A 2 virbėti, virba „vesszőkké válni, vesszősödni”, valamint a spirgėti, spirga „1. sütés közben sercegni”, az ap-gargėti, apgarga „valamivel (iszappal, jéggel, hóval és hasonlókkal) bevonódni, benőni, elkérgesedni”® igéknek nincs másik tövű párhuzamos alakjuk. A spirgėti, spirga valószínűleg szintén hangutánzó eredetű, akárcsak a pyškėti, pyška. Ekkor két, destrukciót jelentő, gyöktövi akcentusú ige maradna. A virba akútusát csak a gyök magánhangzó-rendszerével lehetne megmagyarázni (vö. az olyan gyökerekről szóló részt, amelyeknek első vokalizmuseleme -/-.). A kidugZda ige akútusát így nehezebb megindokolni a skaudėti, skaūda (ugyanazzal a gyökbeli vokalizmussal) cirkumflexusa miatt. Ezenkívül mellette van egy tőhangsúlyos dublett, a krogžda. A kraugžda igét valószínűleg a számos, kivétel nélkül első szótagi hangsúlyú hangutánzó ige – pauška, kauška, tauška, niduzga és mások –, amelyeknek a tővokalizmusa -au-, beillesztette a saját hangsúlyozási paradigmájába. Mindössze három, fényt jelentő igét rögzítettek: Žverblėti, žverbla „dz. tviskėti, spindéti”, mirgėti, mirga és Žvilgėti, žvilga. Ezekhez csatlakoznak a mozgás (rezgésárnyalattal) szavai is, amelyek a fény szemantikai jegyével rendelkeznek: virpėti, virpa „3. mirgėti” és kirbéti, kirba „2. knibždėti, mirgéti”. E jelentés valamennyi igéje, az első kivételével, első szótagi tőhangsúllyal rendelkezik; kapcsolatuk a tőhangzóval -; nagyon kifejezett. Nehéz lenne bármiféle kapcsolatot találni az intonáció és valamely pszichikai vagy fizikai tulajdonság jelentése között, mivel ugyanazt a fájdalomjelentést hordozza a sO0pa (akut) és a skaūda (cirkumflex) is. A szúrást vagy viszketést jelentő tvOska, dilga — mindkettő tőhangsúlyos. (A dilga ezenkívül azt is jelenti, hogy ’izgat, érdekel, gondot okoz’, míg a tvdska fő jelentése — „zörög, kopog”.) Ha azonban abból az állításból indulunk ki, hogy a tő eleji mássalhangzó-torlódás cirkumflexet implikál (skaūda, skarnba), akkor kijelenthetjük, hogy más, pszichikai vagy fizikai tulajdonságokat jelentő szavakban az akútot azok jelentése feltételezi. 8 Az utóbbi szó jelentését lásd: LKŽ III 129. 9 Az adott rovatban feltüntetett többi ige mutációs vagy destrukciós jelentése másodlagos, hangvagy mozgásjelentésből ered: pyškėti, pyška „2. zajjal hasadni, repedezni”, poškėti, poška „hanggal égni”, čirškėti, čirška „3. ropogni”, riedėti, riėda „4. kikelni, gurulni (tojásból- )". Akcentusuk a hang alapjelentéséhez kapcsolódik, míg a cirkumflexus — a guruláshoz. 123 A szagot csak egyetlen ilyen típusú ige jelenti, azonban ennek a-tövű alakja csupán másodlagos a főalak mellett; a tő — bűzleni, bűzlik /-a. Így bár az akcentus a-tövet feltételezne, a jelentés közelebb áll a fő —; tövű alakhoz. A társadalmi kapcsolatok jelentését hordozó igék nem jellemzőek a vizsgált típusra, ezért hangsúlyozásukról semmi konkrétabbat nem lehet mondani: mokėti, moka “1. pénzt adni a kapott tárgyért, elvégzett munkáért stb. ellenszolgáltatásul. ; 2. nyj. megérni, kerülni", triūsėti, triūsa “annyit fáradozni, dolgozni“. Így csak a hang (annak intenzitása), a mozgás (gördülés, szivárgás), a fény és részben a destrukció jelentéseinek a tő hanglejtésével való kapcsolata figyelhető meg. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A varvėti típusú igék -ét/ytoldaléka domináns, hangsúlyos, függetlenül a tő hanglejtésétől a toldalék nélküli jelen idejű alakban (varvėti, varva, -éjo; mokėti, moka, -ėjo; galėti, gali, -ėjo stb.). DZ; csak egy nyelvjárási kivétel szerepel, amelyben minden alakban a tő viseli a hangsúlyt (didėti, aida, aidėjo). 2. A toldalék nélküli jelen idejű alakokban mind az akamieniai, mind a £ kamieniai igék, amelyek fonológiailag rövid į u, a, e magánhangzókkal rendelkeznek, hangsúly alatt megnyújtják az utolsó kettőt [J/žša, tėška és galit vö. a -sėt képzős trakšėti, trakši alakokkal (trakš-+sčėti, traks+si), Zlegséti, žlėgsi és hasonlók.) 3. A hosszú tővokalizmussal rendelkező akamieniai igék jelen idejű alakjainak tőhanglejtését a következő határozza meg: A. Morfonológiai szerkezet Konsonantizmas: a) a szóvégi konzonáns-kapcsolatok -sk- (ritkább -sk-) mindig a tő akut hanglejtésével kapcsolatosak, pl. tarška, barška, tvoska. A -zg-, -zdauslauttal rendelkező tövekben szintén az akútus dominál, de nem mindig (niūrzga, de balzga). A hangsúly és az auslaut másfajta konsonantizmusa közötti kapcsolat nem figyelhető meg; b) a cs-, c-, dz-, dzs-, bl-, kn-, spanlautú igékben a tő első szótagi hangsúlya található, de ez valószínűleg inkább ezen igék vokalizmusával függ össze. Az anlaut skösszefügghet a tő cirkumflexusával: skaūda, skariba / skamba (csak 2 példa). A tőhangsúly kapcsolata az auslaut másfajta konsonantizmusával nem figyelhető meg. Vokalizmus: c) a diftongusos tövekben az akútus dominál (kivétel — skaūda); d) a hosszú magánhangzókat tartalmazó tövekben -7-„-1e-, -p4 a cirkumflexus dominál (kivételek: pyška, dūzga), míg a 0, uo magánhangzókkal rendelkezőkben az akútus, pl. péska, žem. liūoba, žem. kidugžda (išimtis —kiogž da); e) A diftongusos tövek akútusa olyan diftongusokkal kapcsolatos, amelyek első összetevői ¢, į, u magánhangzók (kivételek —burba, Zverbla); f) Az olyan tövekre, amelyekben a diftongus első összetevője a, cirkumflexus jellemző (gargZda és mások), itt azonban több a kivétel (farška, barška, narna, bljzga, változatok: barnba /bamba, darda /darda, garma /garma, garga /garga, marma /marma, Žvanga /žvanga). 124