Lettországban. Annál is inkább, mivel maga a szerző egy egész alfejezetet szentelt a Lietuvių kalbos saloms ir pėdsakams Gudijoje ir Lenkijoje (386–388. o.) leírásának, és ott a nem jelölt nyelvjárásokat is említette.

A megjegyzésekhez hozzáfűzhető, hogy a 420. oldalon nem őrizték meg Daukantas Būdo című művének pontos írásmódját: Daukantas ī betűje helyett (a diakritikus jel a cirkumflexre hasonlít), amely egy különleges, elterjedt žemaitiai hangot, az [ę]-t jelöli, mindenütt ī szerepel (pirm gimimo). Feltehetően nem merték jelölni a cirkumflexet, a megfelelő diakritikus jel pedig nem állt rendelkezésre. Az olasz olvasó számára azonban ez a jelölés egyáltalán nem különbözik a szomszédos oldalon (421. o.) közölt dalban, a Mėnuo saulužę vedė szövegében szereplő anksti, pirmą szavakétól, amelyeket balra dőlő ékezet (gravis) jelöl. A žemaitiai szöveg aukštaitiai átírásából a jau szó is kimaradt (421. o., 1. sor). A sajtóhibák száma nagyon csekély, bár akad néhány (296. o.: Drotvinas yra Drotivinas helyett; 440. o.: Ramonienė a Ramonienė helyett; 511. o.: Vanagieni a Vanagienė helyett).

A megjegyzések nem csökkenthetik a mű értékét; a jövőbeni kiadások elkészítésekor fontos lesz figyelembe venni őket. Egyébként a balti nyelvészek körében már közhelyszámba megy annak hangoztatása, hogy Dini műve egyenesen fordításért kiált. A balti filológia bevezetőit Ernst Fraenkel (németül; Simas Karaliūnas litvánra is lefordította) és Jonas Kabelka írta. Dini könyve azonban jóval átfogóbb és részletesebb munka. Már az eddigiekből is látható, hogy Dini számára nem idegen a szociolingvisztikai szemlélet; ezt még egyes alfejezetek címei is jelzik: „Korlátozott nyelvi purizmus”, 365. o.; „Interferencia az orosz nyelvvel”, 369. o.; „Nyelvi kontaktusok”, 381. o. A könyvben a kultúraelméletek bemutatása sem marad el (Vytautas Kavolis, Tomas Venclova, 298–300. o.), ahogyan a régészeti adatoké sem (Marija Gimbutienė, Rimutė Rimantienė, G. Česnys, V. Šimėnas, 12–16., 188–190. o.). Ma, amikor nincsenek balti nyelvi enciklopédiáink, Dini Le Lingue Baltiche című művét kézikönyvként is használhatnánk. A szerző alkatából adódóan a munka enciklopédikus igényű. Ahogyan bármely enciklopédia recenziójában lehetetlen mindent áttekinteni, úgy Dini teljes Le Lingue Baltiche című könyvének ismertetése is szükségképpen hiányos marad. Balti nyelvekről ilyen színvonalú könyv más nyelven még nem jelent meg. Ezért – annak kockázatát vállalva, hogy közhelyesnek tűnünk – késztetést érzünk kijelenteni: fontos volna legalább azokra a nyelvekre lefordítani, amelyeken a baltisztikai kutatások leggyakrabban megjelennek: litvánra, lettre, oroszra, lengyelre, németre és angolra. A balti filológiai tanulmányok reprezentatív könyve ez.

Giedrius Subačius

Ilinojaus universitetas Čikagoje

RŪDOLF GRABI EMLÉKÉRE

A lett nyelvészek méltóképpen tisztelegtek idősebb kollégájuk, Rūdolfs Grabis előtt, kilencvenedik születésnapja alkalmából, egy érdekes tanulmánygyűjtemény kiadásával, „Savajai

257

kalbai“ (Savai valodai. Riga, 1997). Tiesa, knyga pasirodė jau po jubilijato mirties, tačiau švęsdamas savo gimtadienį jis dar spėjo pasidžiaugti korektūriniu jos egzemplioriumi.

R. Grabis 1991-ben befejezett visszaemlékezései (Atmiņu druskas, 8–67. o.) és bibliográfiája (306–312. o.) mellett a könyv 18, különféle témájú lett nyelvészeti tanulmányt közöl. Némelyikük kisebb-nagyobb mértékben a litván nyelvészek érdeklődésére is számot tarthat: Laimutė Baluodė „Egzotiškieji“ skoliniai Latvijos toponimijoje” [„Egzotikus” jövevényszavak Lettország helyneveiben] (”Eksotiskie” aizguvumi Latvijas toponīmijā, 68–72. o.), Maija Baltinia „Žodžių darybos variantai ir teksto autoritetas raštų kalbos istorijoje” [A szóalkotási változatok és a szöveg tekintélye az írott nyelv történetében] (Vārd darināšanas varianti un teksta autoritāte rakstu valodas vēsturē, 73–77. o.), Andrejs Bankavs „Apie kalbotyros terminologiją” [A nyelvészeti terminológiáról] (Par valodniecības terminoloģiju, 78–82. o.), Aina Blinkena „Požiūris į svetimžodžius latvių bendrinės kalbos istorijoje” [A jövevényszavakhoz való viszony a lett irodalmi nyelv történetében] (Attieksme pret svešvārdiem latviešu literārās valodas vēsturē, 83–96. o.), Inese Edelmane „Kai kurių leksemų mikrolaukai latvių kalbos augalų pavadinimų sistemoje” [Egyes lexémák mikromezői a lett növénynevek rendszerében] (Dažu leksēmu mikrolauki latviešu valodas augu nosaukumu sistēmā, 131–140. o.), Jānis Rozenbergs „Implikuota aktualizacija” [Implikált aktualizáció] (Implicēta aktualizācija, 240–246. o.), Marta Rudzīte „Tarmė vietovardžiuose” [Nyelvjárás a helynevekben] (Izloksne vietvārdos, 247–259. o.), Anna Stafecka „Įvardis senuosiuose latgaliečių raštuose ir dabartinėse Latgalos tarmėse” [A névmás a régi latgal írásokban és a mai latgalei nyelvjárásokban] (Vietniekvārds senākajos latgaliešu rakstos un mūsdienu Latgales izloksnēs, 272–281. o.), Pēteris Vanags „Dvybalsio au variantai seniausiuose latvių raštuose – fonetikos ar rašybos klausimas?” [Az au kettőshangzó változatai a legrégebbi lett írásokban – fonetikai vagy helyesírási kérdés?] (Divskaņa au varianti visvecākajos latviešu rakstos–fonētikas vai rakstības jautājums?“, 282–295. o.).

A könyv Brigita Bušmanė, Elga Kagainė, Regina Kvašytė, Sarmytė Lagzdinia, Daina Nytinia, Kornelija Pokrotniecė, Iveta Pūtelė, Valentina Skujinija és Anna Vulāne tanulmányait is közli.

A lett nyelvészet, illetve általában a lett kultúrtörténet kérdései iránt érdeklődők a legnagyobb örömmel olvassák majd R. Grabis már említett visszaemlékezéseit: elevenen rajzolódik ki bennük Jānis Endzelīns portréja, a Lett Egyetem hallgatóinak kulturális élete, a régi lett falu szép képei, valamint a háború utáni Lett Tudományos Akadémia Nyelvi és Irodalmi Intézete munkatársainak nehézségei és örömei. Emellett maga Rūdolfs Grabis is feltűnik, mint rendkívül szeretetre méltó, barátságos, alighanem örök optimista. Az ember legszívesebben az emlékiratok utolsó mondatát idézné: „Már akkor, amikor anyám még a teknőben mosdatott, és később is, gyakran mondogatta: »Rūdytiņam könnyű élete lesz: hamar megszárad a megmosott haja.« Most, amikor már a nyolcvanötödik évemet taposom, erről az anyai jóslatról bátran kijelenthetem, hogy mindeddig beteljesült.”

A könyv tudományos szerkesztője Aina Bl inkena.

Algirdas Sabaliauskas

258