Rūdolfui Grabiui atminti

Lettországban. Annál is inkább, mivel maga a szerző egy egész alfejezetet szentelt a litván nyelv szigeteinek és nyomainak Fehéroroszországban és Lengyelországban való leírására (386–388. o.), és ott említette a meg nem jelölt nyelvjárásokat. A megjegyzésekhez hozzá lehet fűzni, hogy a 420. oldalon nem őrizték meg Daukantas Būdo című művének pontos helyesírását: Daukantas i betűje helyett (egy cirkumflexhez hasonló diakritikus jel, amely egy sajátos, kiszélesedett žemaitis hangot, az i [e]-t jelöl), mindenütt i szerepel (pirm gimimo). Nyilván nem merik jelölni a cirkumflexet, a megfelelő diakritikus jel pedig nem állt rendelkezésre. Az olasz olvasó számára azonban ez a jelölés egyáltalán nem fog különbözni a szemközti oldalon (421. o.) található Mėnuo saulužę vedė dal szavaitól: anksti, pirmą, amelyeket balra dőlő ékezettel (gravis) hangsúlyoztak. Ugyanígy, amikor a žemaitis szöveget aukštaitis nyelvjárásban adják vissza, kimaradt a jau szó (421. o., 1 e.). A korrektúrahibák száma nagyon csekély, bár előfordulnak (a 296. oldalon a Drotvinas helyett ez áll: Drotivinas, p. 440 Ramoniėnė helyett Ramonienė, p. 511 Vanagieni helyett Vanagienė). Mindezek a megjegyzések nem hivatottak csökkenteni a mű értékét; a jövőbeli kiadások megjelentetésekor fontos lesz figyelembe venni őket. Egyébként a balti nyelvek kutatói körében már közhelynek számít azt mondani, hogy Dini műve szinte kiköveteli magának a lefordítást. A balti filológia bevezetéseit Ernst Fraenkel (németül, Simas Karaliūnas pedig litvánra is lefordította), valamint Jonas Kabelka írta. Dini könyve azonban sokkal átfogóbb és részletesebb mű. Már az eddigiekből is látható, hogy Dini számára nem idegen a szociolingvisztikai megközelítés; ezt még egyes alfejezetek címei is mutatják: „Korlátozott nyelvi purizmus- ”, 365. o., „Interferencia az orosz nyelvvel”, 369. o., „Nyelvi kontaktusok”, 381. o. A könyv nem nélkülözi a kultúratudományi elméletek bemutatását sem (Vytautas Kavolis, Tomas Venclova, 298—300. o.), sem a régészeti adatokat (Marija Gimbutienė, Rimutė Rimantienė, G. Cesnys, V. Šimėnas, 12–16., 188–190. o.). Ma, a balti nyelvek enciklopédiáinak hiányában, a Dini-féle Le Lingue Baltiche kézikönyvként is használható lenne. Magának a szerzőnek a természetéből adódóan a mű enciklopédikus igényű. Ezért ahogyan bármely enciklopédia recenziójának megírásakor lehetetlen mindent áttekinteni, úgy Dini Le Lingue Baltiche című könyvének minden recenziója is hiányos maradásra ítéltetett. A balti nyelvekről ilyen színvonalú könyv egyetlen más nyelven sem jelent meg. Ezért, a banalitás kockázatát vállalva, késztetést érzünk kijelenteni, hogy fontos lenne legalább azokra a nyelvekre lefordítani, amelyeken a baltisztikai kutatásokat leggyakrabban közlik: litvánra, lettre, oroszra, lengyelre, németre, angolra. Ez a balti filológiai tanulmányok reprezentatív könyve. Giedrius Subačius Chicagói Illinoisi Egyetem RŪDOLFS GRABIS EMLÉKÉRE A lett nyelvészek szépen megtisztelték idősebb kollégájukat, Rūdolfs Grabist kilencvenedik születésnapja alkalmából egy érdekes tanulmánygyűjtemény, a „Savajai 257 a nyelvnek“ (A saját nyelvnek. Riga, Tiesa, a 1997). könyv már a jubiláns halála után jelent meg, azonban po születésnapját ünnepelve még örülhetett a könyv korrektúrapéldányának. Be saját R. Grabis emlékiratai (Atmiņu sāļi, amelyeket . p. 8-67), évben fejezett be, 1991 bibliográfiája jo (p. 306-312), a könyv különböző 18 témájú lett nyelvészeti tanulmányokat közöl. A tanulmányok egy része többé-kevésbé ar érdekes lehet a litván nyelvészek számára: ir Laimute Baluode „Egzotikus” kölcsönszavai Lettország helynévanyagában“ („Eksotiskie“ aizguvumi Latvijas toponīmijā, p. 68-72), Maijos Baltinios „A szóalkotás változatai mint a szöveg tekintélye ir az írott nyelv történetében“ (Varddarinašanas varianti teksta autoritate rakstu valodas vėsturė, un p. 73— 77), Andrėjaus Bankavo „A nyelvészeti terminológiáról“ (Par valodniecibas terminologiju, p. 78-82), Ainos Blinkenos „A į jövevényszavakhoz való viszony a lett köznyelv történetében“ (Attieksme pret svešvardiem latviešu literaras valodas vėsturė, p. 83-96), Inesėé Edelmanéé „Egyes lexémák mikromezői a lett nyelv növényneveinek rendszerében“ (Dažu leksėmu mikrolauki latviešu valodas augu nosaukumu sistéma, 131–140. o.), Jānis Rozenbergs „Az implikált aktualizáció“ (Implicėta aktualizacija, 240–246. o.), Marta Rudzīte „A nyelvjárás a helynevekben“ (Izloksne vietvardos, 247–259. o.), Anna Stafecka „A névmás a régi latgal írásokban és a mai latgalei nyelvjárásokban“ (Vietniekvards senūkajos latgaliešu rakstos un mūsdienu Latgales izloksnės, 272—281. o.), Pēteris Vanags „Az au kettőshangzó változatai a legrégebbi lett írásokban — fonetikai vagy helyesírási kérdés?“ (Divskana au varianti visvecakajos latviešu rakstos—fonétikas vai rakstibas jautajums?“, 282–295. o.). A könyv Brigita Bušmane, Elga Kagaine, Regina Kvašytė, Sarmytė Lagzdinia, Daina Nytinia, Kornelija Pokrotniece, Iveta Pūtele, Valentina Skujinia és Anna Vulāne cikkeit is közli. A lett nyelvészet vagy általában a lett kultúrtörténet kérdései iránt érdeklődők a már említett R. Grabis visszaemlékezéseit is a legnagyobb örömmel olvassák majd: itt igen plasztikusan rajzolódik ki Jānis Endzelīns portréja, a Lett Egyetem hallgatóinak kulturális élete, a régi lett falu szép képei, valamint a háború utáni Lett Tudományos Akadémia Nyelvés Irodalomtudományi Intézetének munkatársaira háruló nehézségek és örömök. Ezzel együtt kirajzolódik maga Rūdolfs Grabis, a nagyon szeretetre méltó, barátságos és alighanem örök optimista alakja is. Szinte késztetést érzünk arra, hogy idézzük emlékiratainak utolsó mondatát: „Már akkor, amikor anyám még teknőben mosdatott, és később is, gyakran mondogatta: „Rūdyčinak könnyű élete lesz: gyorsan megszárad a megmosott haja”. És most, amikor már a nyolcvanötödik évemet taposom, erről az anyai jóslatról merem azt mondani, hogy mindeddig valóra vált”. A könyv tudományos szerkesztője Aina Blinkena. Algirdas Sabaliauskas 258