ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLI (1999)

Daiva DELTUVIENĖ

Vilniaus universitetas

A KIS LITVÁNIA HELYNEVEIRŐL

A -KEHMEN / -KEIMEN ÉS -LAUKEN

Az utóbbi időben a különböző tudományterületek kutatóinak figyelme egyre gyakrabban fordul Kis-Litvánia felé. A helynévtan kutatásának tárgyát e terület számos litván (részben balti) helyneve képezi. Kis-Litvánia helyneveinek eredetét és működését F. Hoppe (Hoppe 1877), O. Natau (Natau 1937), W. Fenzlau (Fenzlau 1936), V. Pėteraitis (Pėteraitis 1997) és mások vizsgálták.

A cikkben felhasznált anyagot a berlini Porosz Titkos Levéltárban őrzött kelet-porosz fóliókból gyűjtötték össze. A tárgyalt helyneveket nem sikerült megtalálni Kelet-Poroszország egyetlen helynévjegyzékében vagy kézikönyvében sem. Ez egyedülálló anyag, amely sok információt szolgáltathat a lietuvininkekről, nyelvükről, akkori életükről, valamint a velük együtt ott élő más népekkel fenntartott kapcsolataikról.

A cikk a 16–17. századi összetett oikonimákat tárgyalja, amelyek második tagja a -keh­men / -keimen (lit. kiemas „különálló falusi tanya, gazdaság; falu, település” LKŽ V 748; kaimas „paraszti település; falu, település” LKŽ V 54) és a -lauken (lit. laukas „sík, fátlan hely; művelt föld; falu, település” LKŽ VII 177).

Az első tag eredete alapján a második tagként -keh­men / -keimen összetételek több csoportra oszthatók.

1. Litván személynév + kiemas / kaimas:

Drutʒkeimenn (Amt Insterburg) 1564 (Ostpr. Fol. 4599 99), Drudtschkeh­men 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 66), Druʒkehmen 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 81): valószínűleg lit. *Druckiemiai / *Druckiemis vagy *Druckaimiai / *Druckaimis. A Drūčas vagy Drūčkus személynévből: drūčkis „kövér ember, állat” (LPŽ I 529). Vö. még a Drutschellen, Drutschlauken helyneveket (Goldbeck II 44).

Gerkischkeinenn (Amt Insterburg) 1564 (Ostpr. Fol. 4599 55): litván alakja *Gerkiškaimis / *Gerkiškaimiai lenne. Az első tag a -išk- képzővel képzett alak a Gérkis, Gérkė személynévből (LPŽ I 656), vagy a porosz Gerke, Gerko személynévből (Trautmann 1925: 31). A személynév német eredete azonban szintén lehetséges¹.

Kostangkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 6): *Kostankiemis / *Kostankiemiai. A Kastántas személynévből (: Konstántas LVKŽ 222). A k után következő-

¹ Plg. vok. avd. Gerke, Gehrke (Bach 1974: 71).

101

čios žodžio pradžioje, a gali būti keičiama į o (Fenzlau 1936: 22–23), pvz., Korallischken (Karališkiai), Kollaten (Kalotė).

Kurschekmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 172): valószínűleg litván helynév: *Kuršk iemis / *Kuršk iemiai. Az Kurszus, Kurszys, Kurszaitis, Kurszatis, Kurszis személynévből (Kalwaitis 1910: 13). F. Hoppe a Kursz- vagy Kursch- tővel rendelkező helyneveket szintén a Kurszus, Kurszies, Kurszat, Kurschat személynevekből eredezteti (Hoppe 1877: 407–408).

Meschkakehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 148): litván helynév: *Meškakiemis / *Meškakiemiai. Talán a Meška: meška „medve; ügyetlen, esetlen, nehézkes, kövér ember” jelentésű személynév és a kiemas köznév összetétele. Vö. továbbá a Meszka, Meszkatis, Meszkis, Meszkys személynevekkel (Kalwaitis 1910: 14).

Pluβkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 58): *Pliuskkiemis / *Pliuskkiemiai vagy *Pliuškkiemis / *Pliuškkiemiai. A Pliuš kis, Pliuskỹs, Pliuskà, Pliùškus: pliùškė személynevekből: „deszkadarab, forgács, szilánk; ami laposra nyomott, lapos”, vagy a Pliùškis, Pliuškỹs, Pliùškus: pliùškis személynevekből: „piperkőc, kényeskedő; komolytalan, könnyelmű, züllött ember; aki ostobaságokat fecseg, mindent kikotyog, üres fecsegő, szószátyár” (LPŽ II 479). Vö. továbbá a Pluszis, Pluszys személynevekkel (Kalwaitis 1910: 15).

G. Gerulis a porosz Pluselawken helynevet tárgyalja 1419-ből; eredetét a következőképpen magyarázza: litván pliušė + porosz laucks (Gerullis 1922: 216). F. Hoppe az első tagot szintén litván eredetűnek tartja, a plusze, pluszis „Schnittgras” szóból származtatva (Hoppe 1877: 411). Nem szabad azonban kizárni annak lehetőségét sem, hogy az első tag személynévi eredetű, mivel Kis-Litvánia összetett helyneveinek többsége a lakosok családnevei alapján keletkezett (Pėteraitis 1997: 15).

Pruβelkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 57), Pruβelkehmen 1687 (Ostpr. Fol. 4627 14): *Prus elkiemis / *Prus elkiemiai. Vö. a Prusáitis, Prūsáitis, Prūsas, Prusėlis, Prūsėlis személynevekkel (LPŽ II 519).

Skahnkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 106): litván alakja *Skankiemis / *Skankiemiai lenne. A Skãnas: skãnas személynévből: „ízletes; jó ízű, finom” (LPŽ II 730).

Stulgkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 57): *Stulgkiemis / *Stulgkiemiai. A Stulgà, Stùlgas, Stulgỹs, Stūlgis: stulgỹs személynevekből: „vízityúk (Tringa ochropus); kiabáló”; stulgùs „hosszúkásan kerek, ovális; büszke, gőgös” (LPŽ II 845–846). Vö. továbbá a Stulgies, Stulgait, Stulgeries személynevekkel (Hoppe 1877: 417), valamint a Stulgys névvel (Kalwaitis 1910: 17).

Schmülkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 59), Sзmulkehmen 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 65), Smulkehmen 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 79): *Smulkk iemis / *Smulkk iemiai. A Smulkys (Kalwaitis 1910: 17), Smulkà, Smùlkis, Smulkỹs: smulkùs személynevekből: „apró részecskékből, szemcsékből álló; kis méretű, kis terjedelmű; vékony stb.” (LPŽ II 772), vagy a Šmùlis, Šmuilỹs nevekből, amelyek a héber eredetű keresztény Samuelis névből származnak; vö. német Schmuel: Samuel, Schmu(h)l: Samuel (LPŽ II 963). Vö. még a Schmulkehlen, Schmul- helyneveket.

102

ken (Goldbeck II 144). A változatokban Sȝmulkēhmen ir Schmülkehmen a litván s š-re változik. W. Fenzlau véleménye szerint ezt a német nyelvek (az alsó- és a felsőnémet egyaránt) azon sajátossága befolyásolja, hogy más mássalhangzók előtt [š]-t ejtenek. Szerinte a felsőnémetek többnyire megőrzik a litván [š]-t, míg az alsónémetek [ž]-re változtatják (Fenzlau 1936: 80). További ilyen változatok is találhatók: Schmeilen – Smailen, Schmaleduhmen – Smalleduhmen, Smilgen – Schmilgen stb. (Peteraitis 1997: 360–361).

A helynév eredetének egy másik változata is lehetséges: a smulkūs + kiēmas melléknévi szerkezetből; vö. a litván helynevet: Schwentakemen 1590 (Barkowski 1928: 34): šventas + kiēmas, Szemkehmen 1785 (Goldbeck II 211): žemas + kiēmas. Az ilyen helynévképzés a litván és lett névanyagban is ismert; vö. a litván helyneveket: Aukštālaukiai, Aukštālaukis (LAŽ II 17).

2. Német személynév + kiemas (udvar):

Bernigkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 149): *Bernikiemis / *Bernik iemiai. Az első tag a német Bernick(e) személynévből származik (Förstemann 1900: 259; Heintze 1933: 136). E személynév lengyel eredete sem zárható ki².

Dedekehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 124): *Dedekiemis / *Dedekiemiai. A német Dede személynévből (: Theodulf) (Gottschald 1954: 232). Vö. még a Dedewethenn helynevet 1557-ből (Barkowski 1928: 232). A litván Dėdỹs személynévvel való kapcsolat szintén lehetséges (LPŽ I 478).

3. Lengyel személynév + kiemas (udvar):

Wallnigkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 41): *Valnikiemis / *Valnikiemiai. Az első tag a lengyel eredetű Wolnik személynévből Wolnik (Rymut 1991: 174) >, illetve a litván Valnik- (: valnas „frei, los, ledig“ LEW II 1192) szóból eredhet.

4. Közszó + kiemas (udvar):

Groß Sȝirßkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 92): *Širškiemis / *Širšk ie miai. A litván širšė ‘a redősszárnyú darazsak családjába tartozó rovar; darázs; igen haragos természetű ember, akit ha megzavarnak, azonnal dühbe gurul’ (LKŽ XIV 906) + kiemas.

5. Nem egészen világos esetek:

Jelliczkehmen (Amt Insterburg) 1687 (Ostpr. Fol. 4627 11): *Jelickiemis / *Jelickiemiai arba *Jelisk iemis / *Jelisk iemiai. E helynév első tagjának etimológiája kétféle lehet: a lengyel Jalec személynévből, 1383 (Rymut 1991: 136), vagy a német Jellies (: Vigelius) személynévből (Gottschald 1954: 610)³, bár mindkét értelmezés alaposabb elemzést igényel.

Schulckemej (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 13). Ha a sch betűkapcsolat az š hangot jelöli, akkor a litván alak *Šulk iemiai lehetne. Ekkor

² Vö. a Bernikas személynévvel (: lengyel Bernik: Bernard), Bėrnikis (LPŽ I 239).

³ Plg. taip pat Bach 1952: 168.

103

az első tag a német Schule személynévből ered (: középfelnémet schulen „titokban nézni, leselkedni”) (Heintze 1933: 433), vagy a litván Šulys: šūlas személynévből ered: „a szérű ajtajába, a fa kútbélésbe, a kapuba, a hídba stb. beásott oszlop; a fa vödör, hordó oldaldeszkája” (LPŽ II 989)⁴. A sch betűkapcsolatnak sk is megfelelhet, ebben az esetben a litván megfelelő *Skulkiemiai lenne. Ekkor az első tag a lehetséges *Skulis vagy *Skulys személynévből eredne. W. Fenzlau szerint a sch betűkapcsolat egyes esetekben a ž hangot tükrözheti (Fenzlau 1936: 87); ekkor a litván alak *Žulkiemiai lenne. Ebben az esetben az első tag a litván Žulys: žulys személynévből vezethető le: „egyenes nyelvű”, „žulūs: »egyenes, modortalan«” (LPŽ II 1348), vagy a Žulkà, *Žulkys, Žulkus személynevekből (a žul- tőből -k- képzővel) (LPŽ II 1348).

Azokat az összetett neveket, amelyeknek a második tagja -lauken, szintén több csoportra lehet osztani:

1. Litván személynév + laukas:

Kiegstlauken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 143): *Kėkšt-laukis / *Kėkštlaukiai. A Kėkštas (LPŽ I 967), Kėksztas, Keksztatis személynevekből. Vö. még Kiegskehmen oder Kägsten (Goldbeck II 69). Igaz, az első tag eredete (a Kėkštas személynévből) részletesebb vizsgálatot igényel, mert W. Fenzlau szerint a litván ė és ie a németben e-vel jelenik meg, például Bittenen = Bitenai, Szardwethen = Žardviečiai (Fenzlau 1936: 37–40). O. Barkowski hasonló esetre is utal: Pietzschlaucken gleich Petzlaucken 1584 (Barkowski 1928: 228).

Kirkutlauk (Amt Ragnit) 1549 (Ostpr. Fol. 9392 51), Kirkuttlaugk 1556 (Ostpr. Fol. 9396 41): *Kirkutlaukis. A Kirkūtis: kirkūtis személynévből: „a fiatal tyúk első tojása” (LPŽ I 1000), Kirkutis (Kalwaitis 1910: 12).

Kugstlauken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 20): *Kukšt-laukis / *Kukštlaukiai. A Kukštà, Kùkštas, Kukštys: kukštà, kùkštas személynevekből: „bojt, csomó; összenőtt halom; a fa koronája” (LPŽ I 1109). A német felsőporoszok a két mássalhangzó között álló litván [š]-t [s]-re cserélik, például Birstonischken = Birštoniškiai, Bersteningen = Berštininkai (Fenzlau 1936: 83–88).

Padtlauken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 171): *Puodlau-kis / *Puodlaukiai. Az első tag a Púodas, Puodys: puodas személynévből ered: „főzésre szolgáló fémedény; cserépedény, fazék” (LPŽ II 533–534). W. Fenzlau szerint a németben a litván [uo] rendszerint [o]-ra változik (Fenzlau 1936: 40–46), például Kooden = litván Kūodžiai (Fenzlau 1936: 40). Vö. még a Jodeglienen, Jodschen, Jodlaucken helynevekkel (Goldbeck II 76, 77). Az [a] magánhangzó valószínűleg az alsónémet nyelvjárás hatására jelenik meg (Ziesemer 1924: 128).

Prußlaucken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 85): *Pruslaukis / *Pruslaukiai. Összetett helynév a Prūsas (LPŽ II 518), Prusaitis, Prusas személynevekből.

⁴ Vö. még a Schulkeim (Goldbeck I 170), Schulen, Schulkeim, Schulstein (Verzeichnis 1906: 247), Schulwiese helynevekkel (Verzeichnis 1939: 132).

104

(Kalwaitis 1910: 15), Prussas, Prusseit, Pruszatis (Hoppe 1877: 411) + laukas. Vö. még a Prusigren, Prussellen, Prussen helyneveket is (Goldbeck II 126).

Rugelaucken (Amt Taplaucken) 1534 (Ostpr. Fol. 11181 9): *Rugialaukis / *Rugialaukiai. A Rugā, Rugis, Rugys személynevekből (LPŽ II 633–634), Rugys (Kalwaitis 1910: 16), vagy a litván rugys ’kalászos (rendszerint téli) gabonaféle, amelynek gabonájából lisztet őrölnek kenyérsütéshez’ közszóból (LKŽ XI 890).

Schuslaucken (Amt Labiau) 1591 (Ostpr. Fol. 5277 37), Schußlaucken 1615 (Ostpr. Fol. 5301 44): *Šiušlaukis / *Šiušlaukiai. A Šiuša, Šiušas, Šiušė, Šiušė, Šiušis, Šiušys, Šiušis személynevekből: šiuša, šiuša ’šiūšas’, šiūsas, šiūsas ’borzongás, félelem, rettegés’ (LPŽ II 943), Szusza (Kalwaitis 1910: 18).

2. Német személynév + laukas:

Alt / Neu Baderlaucken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 127): *Baderlaukis / *Baderlaukiai. A német Bader személynévből (Heintze 1933: 126). Vö. még a Szászországban található Badersleben helynevet is (Meyers 1935: 29).

Magerlaucken (Amt Taplaucken) 1534 (Ostpr. Fol. 11181 6): *Magerlaukis / *Magerlaukiai. A német Mager személynévből (Heintze 1933: 334). Vö. még a Magerguth helynevet (Goldbeck I 108).

3. Közszó + laukas:

Biberlauck (Amt Ragnit) 1549 (Ostpr. Fol. 9392 5): *Bebralaukis / *Bebralaukiai. A német Biber (: Bieber ’hód’) közszóból + laukas, vö. még a Bieberstein, Bieberswalde, Bieberthal helyneveket is (Verzeichnis 1906: 22).

Gerschlaugken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 124): *Geršlaukis / *Geršlaukiai. A géršė közszóból (: garnys LEW I 148) + laukas.

4. Nem teljesen világos esetek:

Woimelaucken (Amt Labiau) 1574 (Ostpr. Fol. 5267 26), Woimelaugen 1574 (Ostpr. Fol. 5267 51), Wojmlauchken 1615 (Ostpr. Fol. 5301 48), Woimlaucken 1626 (Ostpr. Fol. 5312 46). Nem sikerült meggyőző magyarázatot találni e helynév első tagjának eredetére; esetleg a litván *Vaimys személynévből származik.

A tanulmány 28, a 16–17. századi Kis-Litvánia összetett helynevét mutatja be és tárgyalja. Közülük 19-nek mindkét tagja litván (balti) eredetű. Öt településnév első tagja német személynév vagy közszó, egyé lengyel személynév. Három helynév eredete nem teljesen világos.

Beérkezett: 1999. 05. 03.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

Bach A. 1952: Deutsche Namenkunde 1(1), Heidelberg: Carl Winter, Universitätsverlag.

Bach A. 1974: Deutsche Namenkunde 3, Heidelberg: Carl Winter, Universitätsverlag.

Barkowski O. 1928/1930: Insterburg főhivatalának betelepítése 1525–1603, Königsberg: utánnyomás, Hamburg, 1993.

Fenzlau W. 1936: Die deutschen Formen der litauischen Orts- und Personennamen des Memelgebietes, Halle / Saale: Max Niemeyer Verlag.

105

Förstemann E. 1900: Altdeutsches Namenbuch. Personennamen, Bonn: Hanstein, Nachdruck 1966.

Gerullis G. 1922: Die altpreußischen Ortsnamen, Berlin und Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger, Walter de Gruyter u. Co.

Goldbeck J. F. I – Poroszország királyságának teljes topográfiája. Első rész, amely Kelet=Poroszország topográfiáját tartalmazza, a kelet=porosz kamarai=kerület teljes topográfiája, Königsberg és Leipzig.

Goldbeck J. F. II – Poroszország királyságának teljes topográfiája, a litván kamarai=kerület teljes topográfiája, Königsberg és Leipzig.

Gottschald M. 1954: Deutsche Namenkunde, Berlin: Verlag Walter de Gruyter u. Co.

Heintze – Cascorbi 1933: Die deutschen Familiennamen, Halle / Saale, Berlin.

Hoppe F. 1877: Ortsnamen der Provinz Preussen. – Altpreussische Monatsschrift 14, Königsberg i. P.

Kalwaitis W. 1910: Lietuwiszkų wardų klėtele su 15000 wardų, Tilžėje: Spausdinta Otto v. Mauderodės.

LAŽ: A Litván SZSZK közigazgatási-területi beosztásának kézikönyve 2, Vilnius: Mintis.

LEW – Fraenkel E. Litván etimológiai szótár 1, Heidelberg–Göttingen: Carl Winter, Universitätsverlag, 1962; 2, Heidelberg–Göttingen: Carl Winter, Universitätsverlag, 1965.

LKŽ – A litván nyelv szótára 5, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1959; 7, Vilnius: Mintis, 1966; 11, Vilnius: Mokslas, 1978; 14, Vilnius: Mokslas, 1986.

LPŽ – Litván családnevek szótára 1, Vilnius: Mokslas, 1985; 2, Vilnius: Mokslas, 1989.

LVKŽ – Lietuvių vardų kilmės žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994.

Meyers 1935: Ortsund Verkehrslexikon des Deutschen Reiches, Leipzig.

Natau O. 1937: Mundart und Siedelung im nordöstlichen Ostpreussen, Königsberg und Berlin: Ost – Europa Verlag.

Ostpr. Fol. – Ostpreussische Folianten, Geheimes Staatsarchiv „Preussischer Kulturbesitz“, Berlin (a zárójelben a dokumentum száma és az oldalszám szerepel).

Pėteraitis V. 1997: Mažosios Lietuvos ir Tvankstos vietovardžiai, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Rymut K. 1991: Nazwiska polaków, Wrocław–Warszawa–Kraków: Zakład Narodowy im. Os- solińskich – Wydawnictwo.

Trautmann R. 1925: Die altpreußischen Personennamen, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht.

Verzeichnis 1906: Verzeichnis sämtlicher Ortschaften in der Provinz Ostpreussen, Berlin.

Verzeichnis 1939: Neues Ortsnamenverzeichnis von Ostpreussen mit den alten und neuen Ortsnamen, Königsberg.

Ziesemer W. 1924: Die ostpreussischen Mundarten, Breslau: Ferdinand Hirt.

RÖVIDÍTÉSEK

avd. – személynév

hebr. – héber

liet. – litván

lenk. – lengyel

vok. – német

w. – helynév

106

A KIS-LITVÁNIA ÖSSZETETT HELYNEVEIRŐL, AMELYEK -KEHMEN / -KEIMEN ÉS -LAUKEN VÉGZŐDÉSŰEK

Összefoglalás

A cikk a -kehmen / -keimen (lit. kiēmas „udvar”, kàimas „falu”) és a -lauken (lit. laũkas „mező”) elemet tartalmazó összetett helyneveket szerkezetileg és etimológiailag vizsgálja. Az anyagot a berlini „Preussischer Kulturbesitz” Titkos Állami Levéltárának kelet-porosz fólióiból gyűjtötték össze. Az említett helynevek Kelet-Poroszország településeinek egyetlen jegyzékében sem szerepelnek. Ez az egyedülálló anyag sok információval szolgálhat a litvánokról, nyelvükről, akkori életükről és más népekkel való kapcsolataikról.

A cikk Kis-Litvánia 16–17. századi 28 összetett helynevét mutatja be. 19 esetben az összetétel mindkét eleme litván (vagy legalábbis balti) eredetű. Öt helynév első eleme német személynév vagy köznév, egy esetben pedig lengyel személynév. Három esetben nem sikerült véglegesen megállapítani az eredetet.

107