ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLIX (2003), 173–176

EMLÉKEZÉSÜL

Adolf Erhart

1926. V. 31. – 2003. VIII. 11.

Nyáron érkezett hozzánk a szomorú hír Adolf Erhart haláláról. A nyelvtudományi közösség Erhartban egyik vezető tagját veszítette el. A baltisták is gyászolják Adolf Erhartot, hiszen tudományos munkásságának fontos részét a baltisztikának szentelte.

Adolf Erhart 1945-től germán filológiát, klasszika-filológiát és indoeurópai nyelvészetet tanult a brnói Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán. 1949-ben tanulmányait az indoeurópai nyelvek középfokáról szóló dolgozattal fejezte be. 1959-ben elfogadták Az indoeurópai nyelvek ragozásának kialakulása és fejlődése című disszertációját. 1963-ban Az indoeurópai mássalhangzórendszer új felfogásai című dolgozatával habilitált az összehasonlító indoeurópai nyelvészet szakterületén. Kedvezőtlen külső körülmények miatt Adolf Erhartot csak 1988-ban nevezték ki professzorrá, noha az erre vonatkozó eljárás már 1968-ban megindult. 1993-tól Erhart professor emeritus volt.

Erhart fő kutatási érdeklődése az indoeurópai ragozás kialakulására és fejlődésére irányult. Egyedi tanulmányainak első összefoglalása 1970-ben jelent meg Indoeurópai alaktani tanulmányok címmel; ezt a 80-as évek végén és a 90-es évek elején két monográfia követte: 1989-ben Az indoeurópai igei rendszer, 1993-ban pedig Az indoeurópai névszóragozás és annak kialakulása.

Erhart indoeurópai nyelvészeti kutatásaihoz különböző indoeurópai részfilológiákhoz kapcsolódó munkái is hozzátartoztak. Erhart szerzője volt egy leíró és történeti szanszkrit nyelvtannak, valamint egy összehasonlító nyelvtannak.

174 |

IN MEMORIAM

az indoiráni nyelvek nyelvtana. Jelentősek Erhart számos szlavisztikai tanulmányai, amelyek különböző folyóiratokban jelentek meg. Az indoeurópai nyelvészet keretében Erhart talán legkedvesebb kutatási területe azonban a baltisztika volt. Erhart már 1956-ban rövid litván nyelvtant írt, és néhány litván elbeszélést is lefordított. 1984-ben jelent meg a balti nyelvek összehasonlító nyelvtana (ennek jelenleg előkészületben lévő új kiadását Erhart sajnos már nem érhette meg). Emellett számos tanulmányt írt a balti nyelvtudomány egyes kérdéseiről, főként indoeurópai és összehasonlító szempontból; ezek mindig inspirálóak voltak. Példaként elég felidézni a balti–szláv nyelvi egység problémájának megoldását (1958), amelyet Erhart sajátos érzéke jellemzett a nyelvészeti leírások (oly gyakran elhanyagolt) egyszerűsége iránt, vagy a nyelvek archaikus és konzervatív jellegének finom megkülönböztetését (1995). Erhart baltisztikához való hozzájárulását Algirdas Sabaliauskas foglalta össze a Lietuvių kalbos enciklopedija című műben (szerk. K. Morkūnas, Vilnius 1999, 181–182. o.).

Erhart tehát, mint minden igazi indoeurópai nyelvész, baltista is volt. Baltista volt azonban nemcsak képzettsége révén, hanem valódi, minden balti iránti érdeklődése miatt is. Soha nem felejtem el az Erharttal folytatott beszélgetést, miután 1999 nyarán visszatértem első litvániai utamról. Aki ismerte Erhartot, tudja, milyen tartózkodó volt személyes kapcsolatban, és hogy csak fokozatosan nyílt meg mások előtt. Akkoriban én sem álltam még olyan közel Erharthoz. Litvániai utam után azonban minden megváltozott: Erhart maga jött be a dolgozószobámba, és megkérdezte, mit látogattam meg Litvániában, mit láttam, mi az újdonság Litvániában. Szokatlanul hosszú, félórás beszélgetést folytattunk…

Bohumil Vykypěl

ADOLF ERHART BALTOLOGIAI BIBLIOGRÁFIÁJA¹

1956

Litevština. Praha: Státní pedagogické nakladatelství, 1956. (Rez.: M. Vey, Bulletin de la Société de Linguistique de Paris 53, 1957–58, 2, 190)

Litevské povídky. Szerkesztette P. Trost. Praha: Svět sovětů, 1956 (társfrodító).

Litván szótárak. Sborník prací filosofické fakulty brněnské university A 4, 1956, 142–143.

1957

Az „észak” balto-szláv elnevezése. Sborník prací filosofické fakulty brněnské university A 5, 1957, 5–7.

¹ Adolf Erhart teljes bibliográfiájáért, valamint az Erhartról szóló szakirodalomért lásd: Grammaticus. Studia linguistica Adolfo Erharto quinque et septuagenario oblata. Szerkesztette O. Šefčík és B. Vykypěl. Brno 2001, 14–23, valamint a kiegészítéseket itt: Sborník prací filosofické fakulty brněnské university A 52, 2004.