PIETRO UMBERTO DINI

A Pisai Egyetem

Kutatási területek: összehasonlító balti nyelvészet, a balti nyelvészet historiográfiája, poroszológia, fordítástudomány.

A BALTISZTIKA ÉS A BALTICITAS KÖZÖTT, AVAGY A KÜLFÖLDI BALTISZTIKA KÉRDÉSE^*

0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

E szöveg célja, hogy megvitassa a baltisztikai tanulmányok fejlődését és perspektíváit a külföldi (vagyis nem balti országokbeli) akadémiai világban. Amint az elmondottakból majd kiderül, a perspektívában már benne rejlik egyfajta kihívás...

Először érdemes a baltisztika elmúlt évtizedbeli fejlődésére általános történeti nézőpontból tekinteni, és megpróbálni röviden összefoglalni – mintegy madártávlatból –, mi történt ebben az időszakban.

Úgy vélem, azt állíthatom, hogy a baltisztikai tanulmányok sorsa Európában szorosan összefügg magának Európának a sorsával.

Nyugat-Európa országaiban megfigyelhető egy közös vonás: a baltisztikai tanulmányok a balti országok függetlenségével együtt találtak visszhangra az akadémiai világban. Nem véletlen ugyanis, hogy mind a két világháború közötti években, mind a múlt század utolsó évtizedében az akadémiai világ figyelmet szentelt a baltisztika tudományterületeinek. Ez számos országban megtörtént. A szovjet időszakban viszont ezekben az országokban a balti nyelvek és kultúrák iránti érdeklődés az akadémiai közegben vagy teljesen megszűnt, vagy legjobb esetben is nehezen maradt fenn; a baltisztika területén elszigetelt kutatók dolgoztak. Másfelől Közép- és Kelet-Európában továbbra is érdeklődtek a balti nyelvek és kultúrák iránt, de a baltisztikát ott erős ideológiai nyomás érte.

Közép-Európában Németország jelentett kivételes esetet, és nem nehéz megérteni, miért történt így. Egyfelől ennek az országnak a balti országokkal való kapcsolatai mindig is

^* A szöveg a Világ lituanisztikai (baltisztikai) konferenciáján, a Lituanisztika (baltisztika) a kortárs oktatási folyamat tervezésének perspektívájában című ülésen 2017. április 6-án elhangzott előadás alapján készült. A konferenciát az ES SF által finanszírozott A külföldi baltisztikai központok, valamint a litván tudományos és felsőoktatási intézmények közötti együttműködés ösztönzése című projekt keretében szervezték, és Vilniusban, a Litván Edukológiai Egyetemen tartották. A szöveg tudatosan megőrzi a szóbeli előadás stílusjegyeit.

256

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

A baltisztika és a balticitas között, avagy a külföldi baltisztika kérdéseiről

erősek; nem is lehet őket összehasonlítani egyetlen más nyugat-európai országgal sem. Másfelől viszont, mint ismeretes, éppen Németországban nem gyógyultak be sokáig a kontinens sebei. A baltisztikát tehát mind a Német Demokratikus Köztársaságban, mind a Német Szövetségi Köztársaságban ápolták. Mindkét helyen – bár eltérő ideológiai nézetek kerültek előtérbe – fennmaradt a német összehasonlító nyelvészet régi, hagyományos iskolája, amely a baltisztikai kutatásokban is különösen jeleskedett.

Teljes kivételt jelentett az Amerikai Egyesült Államok. Az Egyesült Államok helyzete nem hasonlítható össze Európáéval. Ott az egyetemeken a litvánisztika oktatását a közösségek pénzéből létrehozott baltisztikai tanszékek biztosították (ahogyan Chicagóban is ¹, és ahogyan talán Seattle-ben is lesz).

1. MILYEN KÉPET MUTAT MA A KÜLFÖLDI BALTISZTIKA?

Úgy vélem, a külföldi baltisztika fő problémája továbbra is e diszciplína strukturálása és helye a filológiai és nyelvészeti tudományokban, illetve tanulmányokban; vagyis ahhoz, hogy a baltisztika (és/vagy más baltisztikai tanulmányok) önálló diszciplínává váljanak, létre kellene hozni a baltisztikai képzés valamennyi szintjét (alapképzés, mesterképzés, doktori képzés).

Ideális volna, ha minden olyan európai országban lenne legalább egy, valamennyi képzési szintet kínáló baltisztikai tanszék, ahol hagyományai vannak a baltisztikának. Némely országban, ahol különösen erősek a történelmi kapcsolatok és az érdeklődés, természetesen több baltisztikai tanszék is működhetne. Ez – hangsúlyozom – ideális volna. E tekintetben azonban a helyzet valóban egyenetlen. Megpróbálom rendszerezni (bár tartok tőle, hogy valamit elfelejtek vagy pontatlanul adok meg). Úgy tűnik, a földrajzi elrendeződésnek három különböző övezete van.

(1) Az első övezetbe azok az európai országok tartoznak, ahol a baltisztikai tanulmányok többé-kevésbé szilárdan strukturáltak, és jövőbeli kilátásokkal rendelkeznek (például Svédországban ², Finnországban, Csehországban, Németországban, Magyarországon, Lengyelországban és talán másutt). Itt a baltisztikai tárgyak beépülhetnek az indoeurópai, szlavisztikai, észak-európai vagy hasonló BA- vagy MA-képzési programokba.

(2) A második övezetbe azok az európai országok tartoznak, ahol a baltisztikai tanulmányok strukturáltak, de a baltisztikát csupán külön kurzusként (vizsgatárgyként) oktatják,

¹ A litvánisztika (baltisztika) történetét és jelenét Giedrius Subačius tekintette át „Lituanistikos studijos Čikagoje” című előadásában.

² Péter Vanags „Baltų kalbų studijų Stokholmo universitete: istorija ir aktualijos” című előadásából egyébként kiderült, hogy Svédországban sem rózsás a helyzet.

Įžvalgos / Insights

257

PIETRO UMBERTO DIN

például a nyelvészet alapképzési vagy mesterképzési szakos hallgatóinak. Olaszországban³ ilyen a helyzet. Hasonló, de feltehetőleg jobb a helyzet Franciaországban (az INALCO-nál folyó oktatást is beleértve)⁴. Jelenleg különféle BA- és MA-képzési programokban is folyhat oktatás. A baltisztikai tanulmányok jövője azonban itt bizonytalan, ezek a tanulmányok veszélyben vannak, különösen a felsőoktatási reformoknak ebben a folyamatos korszakában...

(3) A harmadik övezethez azok az európai országok tartoznak, ahol a baltisztikai tanulmányok (még?) nincsenek intézményesítve. Ilyen a helyzet például Spanyolországban. Ma azonban sajnos már egy olyan országban sem folyik baltisztikai oktatás, mint Norvégia, amelynek meglehetősen mély baltisztikai hagyományai vannak. Emellett vannak olyan országok is, ahol a baltisztikai hagyományok hiányoznak vagy szinte teljesen hiányoznak, például Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában, Görögországban és Portugáliában. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Európa minden országában szükség van baltisztikára (bár kívánatos volna). Azt sem jelenti, hogy ezekben az országokban egyáltalán nincsenek szakemberek és hozzáértők: ott spontán – vagyis para- vagy perakadémiai – kínálat uralkodik; például különféle projektek, vagy egyes kutatók, illetve kutatócsoportok önállóan végeznek kutatásokat. Ezeket a kezdeményezéseket azonban befejezheti a zümmögő hatalom. Egy ellenkező irányú jelenséget is meg szeretnék említeni, amely az EU-n kívül, Svájcban zajlik, ahol a baltisztikai tanulmányokat fel kívánják éleszteni.

². A BALTISZTIKA MEGHATÁROZÁSA

A balti országokban és külföldön művelt baltisztika között talán az egyik fontos különbség az, hogy az utóbbi esetében erősebben érzékelhető a meghatározás igénye. A külföldi baltisztikát – úgymond – horizontálisan, vagyis más filológiákkal és nyelvészetekkel összehasonlítva, valamint vertikálisan, azaz a balti országokban és a saját országában művelt baltisztikával összevetve is meg kell határozni.

A baltisztika fogalma és oktatása a világ egyetemein korábban is, és ma is, sok tényezőtől függő, változatos jelenség volt. Természetes, hogy az oktatás folyamatosan változik: változnak a módszerek, az érdeklődési körök, végül a divatok is. Ettől függetlenül talán érdemes megjegyezni, hogy a baltiak a balti országokban és a baltiak

³ Guido Michel beszámolójából kiderült, hogy a litván nyelv oktatásának helyzete a Pármai Egyetemen szintén kritikus.

⁴ Köszönöm Hélène de Penrosnak a konferencián tett észrevételeit és az információkat.

⁵ E célból meghirdetett konferencia Revitalizing Baltic Studies 2017 májusának elején kerül megrendezésre. Egyébként emlékeztetnék arra, hogy az első konferenciát 2008-ban a Svájci Litván Közösség rendezte a Litván Nyelvi Intézettel és a Vilniusi Egyetemmel közösen (Internationale Konferenz zur litauischen Sprache und Literatur „Position und Bedeutung des Litauischen im europäischen Kontext“, 4.–6.06.2008, Fribourg, Bern, Zürich).

258

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

A baltisztika és a balticitas között, avagy a külföldi baltisztika kérdéseiről: a különböző hagyományok és közönségek miatt külföldön néha eltérően értelmezik és tanítják ugyanazt a kutatási tárgyat.

Vajon nem arról van szó, hogy a balti országokban dolgozó baltisták és a külföldi baltisták azért különböznek egymástól, mert a baltisztikát eltérően értelmezik, és talán a kánonjuk is különbözik? Ráadásul a baltisztika eltérő kánonját implicit módon követik, anélkül, hogy ennek tudatában lennének, vagy különösebb figyelmet fordítanának az elméleti szempontokra… Talán érdemes volna ezt az alkalmat és ezt a konferenciát kihasználva felvetni a kérdést, hogy lehetséges-e az alapvető baltisztika? Érdemes-e megvitatni (és esetleg megkísérelni meghatározni) a baltisztika valamiféle közös kánonját?

Ezzel együtt más kérdések is felmerülnek, például hogy a baltisztika mint tudományág kellően világosan meghatározott-e. És hány ilyen meghatározás létezik, ha egyáltalán vannak ilyenek? Vajon nem lehetséges, hogy egy ilyen fontos, egyszerre elméleti és alkalmazott jellegű kérdésre még nincs megfelelő válasz? Elképzelhető, hogy még túl keveset gondolkodtunk ezen a problémán.

Hány baltisztikai definíciót ismerünk? Megpróbáltam gyorsan összegyűjteni legalább néhány meghatározást a kéznél lévő kiadványokból (de érdemes volna alaposabban elmélyedni ebben a témában).

Jānis Endzelīns, Ievads baltu filoloģijā (1945: 5):

„Ha kifejezetten a balti filológiáról beszélünk, elmondható, hogy kutatásának tárgya a balti népek szellemi tevékenysége, amely szóban elhangzó és írott vagy nyomtatott szövegekben nyilvánul meg; vagyis az óporosz, a litván és a lett nyelv, irodalom (a metrikával együtt) és mitológia, miközben a balti filológia igyekszik nyomon követni a balti nyelvek, irodalom és hiedelmek fejlődésének menetét.”

Džomas Devotas, Kvietimas į baltų filologiją (2004: 83 [iš italų k. vertė R. Kliostaitė]):

„A balti filológia első feladata, hogy a balti közösség fogalmát ne mozdulatlan faágként, hanem az ellentétes, különböző irányokból érkező áramlatok között folyamatosan, dinamikusan kialakuló egyensúlyként határozza meg.”

Jonas Kabelka, Baltų filologijos įvadas (1982: 6):

„Az indoeurópai filológia egyik ilyen ága a balti filológia, vagyis a baltisztika, amelynek kutatási tárgyát a balti nyelvek, a balti népek irodalma és folklórja alkotja, e népek történetével és kultúrtörténetével összefüggésben.”

Rainer Eckert ir kt., Die baltischen Sprachen (1998: 5; Vorwort):

„A balti nyelvek tanulmányozásának jelen bevezetője… azt a célt követi, hogy a nyelveken keresztül elvezessen e népek egyedülálló kultúráihoz.”

Įžvalgos / Insights

259

PIETRO UMBERTO DINI

A[lgirdas] S[abal(i)auskas], Lietuvių kalbos enciklopedija (2008: 55):

„balti filológia, a balti népek filológiája, – a balti népek nyelveinek, irodalmának és folklórjának összehasonlító tudománya; tágabb értelemben olyan összetett tudományág, amely a balti népek történelmét, nyelveit, irodalmát és folklórját vizsgálja (attól függően, hogy melyik balti nép történelmét, nyelvét, irodalmát és folklórját kutatja, litván, lett és porosz ágra oszlik).“

Mi a közös ezekben a meghatározásokban? Minden. Mindegyik definíció a baltisztika, illetve a balti filológia történeti rendeltetését hangsúlyozza, mindenekelőtt az indoeurópai nyelvészethez kapcsolódó jellegét, amelybe a nyelv, az irodalom, a mitológia, a folklór és a történelem egyaránt beletartozik. Érdekes, hogy a filológia terminust itt nagyjából úgy használják és értik, mint „a kultúra egészének vizsgálata a nyelv prizmáján keresztül”. És a megadott definíciók alapján úgy tűnik, hogy jó fél évszázadon át ez volt (vagy sokáig ez volt) a baltisztikai tanulmányokban uralkodó felfogás. Nem érzékeltek (vagy nem érzékeltek korábban) különbséget a címkék között, vagyis a baltisztika = balti filológia volt, és fordítva.

Valóban így van ez ma? Állíthatjuk-e például, hogy a balti népekkel foglalkozó kutatók ma is mindannyian többé-kevésbé képzett indoeuropeisták? Korántsem mindig. Állíthatjuk-e például, hogy a balti népekkel foglalkozó kutatókat nemcsak a nyelv, hanem az irodalom és/vagy a folklór is érdekli? Korántsem mindig van így. És valószínűleg régebben sem volt mindig így. Valójában a megadott definíciók a diszciplína ideális határait jelölik ki.

Mindazonáltal ezek a megfontolások alapot adnak annak a kérdésnek a felvetésére, hogy a „baltisztika” és a „balti filológia” címkéket ma is szinonimaként értelmezik-e. Valószínűleg már nem így van. A nyelvhasználatban bizonyos szemantikai változás érzékelhető, és ez késztet e kérdés felvetésére. Egyébként ez nagyon megszokott jelenség a nyelvekben. Köztudott, hogy a szavak tovább élnek, mint a fogalmak, ezért ugyanígy (vagyis ugyanazzal a szóval) nevezzük a már elavult vagy egyébként megváltozott fogalmakat. Minden nyelv számos példát kínál a motiváció gyengülésére, elvesztésére vagy megváltozására. Úgy vélem, ez történik (vagy talán már meg is történt) a „baltisztika” terminus technicus kifejezéssel is.

Nem tudom, talán csak az én benyomásom. Érdekes volna, ha tisztelt kollégáim ezt meg tudnák erősíteni vagy cáfolni.

Tekintsük át egy ismert nemzetközi folyóirat, a Baltistica célkitűzéseit is. A folyóirat 1965-ös első számában, a rövid „Szerkesztőségi szó”-ban (5. o.) ismertetik és jellemzik a folyóirat célját:

„A kiadványban a balti nyelvek fonetikájával és fonológiájával, akcentológiájával, morfológiájával, szintaxisával és lexikájával kapcsolatos kérdésekről közlünk tanulmányokat; emellett figyelmet szentelünk a balti nyelvek kutatási módszertanának, valamint más indoeurópai (különösen szláv) és nem indoeurópai nyelvekkel való kapcsolatainak.“

260

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

A balti filológia és a balticitas között, avagy a külföldi balti filológia kérdéseiről

Amint látható, mindenekelőtt a kutatási területek meghatározása volt fontos, amelyekkel foglalkozni fognak – vagyis a tudományos munka területeié – nevezetesen valamennyi balti nyelv nyelvtanának és szókincsének vizsgálata. Meglepő lehet azonban, hogy semmit sem írtak az elvégzendő kutatások módszereiről. Miért? Azért, mert magától értetődő volt, hogy történeti-összehasonlító, nyelvi kapcsolatokkal foglalkozó és tipológiai jellegűeknek kellett lenniük. Ezt a magától értetődő meggyőződést világosan kifejti és meghatározza a „Szerkesztőségi szó” után közvetlenül következő, Kosta Korsakas akadémikus által írt cikk is (11. o.):

„...e kiadvánnyal szembeni kötelességünk és feladatunk, hogy a baltisztika mai kutatásait mind szorosabban összekapcsoljuk a nemzetközi összehasonlító nyelvészet aktuális problémáival, különösen azokkal a filológiai tudományágakkal, amelyeknek régóta mély hagyományos kapcsolata van a baltisztikával, és amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a balti népek múltjának, nyelvének és kultúrájának kutatásához.“

Ennek és ugyanennek a folyóiratnak a jelenlegi, interneten olvasható célkitűzései között igen világos különbség van:

„A folyóirat előnyben részesíti a balti nyelvek és nyelvjárásaik történeti, összehasonlító és tipológiai kutatását, a balti és más nyelvek közötti kapcsolatok kérdéseit, valamint a balti nyelvtudomány történetírását [...] 2006-tól a folyóirat nagyobb figyelmet fordít a mai balti nyelvek szinkrón vizsgálatára, beleértve a kísérleti, kontrasztív és alkalmazott munkákat is.“

Ebből világosan látszik, hogy a szóban forgó diszciplína értelmezése bizonyos fordulaton ment keresztül. Úgy tűnik, hogy a Baltistica című tudományos nemzetközi folyóirat célkitűzései között továbbra is szerepel a történeti jellegű kutatások elsőbbsége, ám jelentősen módosítja az 1965-ös célkitűzéseket, és tudományos területei közé a szinkrón jellegű kutatásokat is bevonja. A fordulatot 2006-tól jegyzik, noha maguk a változások korábban kezdődtek. Az elmúlt két-három évtizedben jóval több szinkrón jellegű, balti nyelvekről szóló kutatás jelent meg mind a balti országokban, mind azokon kívül.

Vajon ez nem annak de facto elismerése, hogy a „baltisztika” fogalma jelentősen megváltozott? Azt mondanám, hogy ma a „balti filológia” címkéje kizárólag a diakróniához és a nyelvi változás problémáihoz kötődik, talán pedig kifejezetten az etdikához (a szövegekkel kapcsolatos kutatásokhoz) is. Másfelől a „baltisztika” címkéje inkább a szinkrón és tipológiai kutatási szempontokhoz kapcsolódik. Akárhogy is, ezt a „baltisztikát” inkább posztindoeurópainak (talán már posztkomparatívnak), esetleg tipológiainak értelmezik. Mondjuk úgy, hogy a „baltisztika” címkéje ma a „balti nyelvtudomány” címkéjével szinonim.

Úgy vélem, hogy ha eltöröljük az elmúlt évtizedekig uralkodó rendszert, vagyis:

Įžvalgos / Insights

261

PIETRO UMBERTO DINI

• I)

HIPERONIMA:

1. balti filológia

↙

↘

KOIPONIMÁK:

2. balti nyelvészet

3. balti filológia

kialakulóban van, vagy talán már ki is alakult egy kétosztatú rendszer, azaz:

• II)

HIPERONIMA:

1a. balti filológia = 1b. balti nyelvészet

↓

2. balti filológia

Nyelvészeti szempontból a koiponímia viszonyáról áttértek a meronímia viszonyára. Roman Jakobson már régen hangsúlyozta, hogy Ferdinand de Saussure diakrónia és szinkrónia közötti dichotómiája csupán didaktikai fikció, nem valóságos. Ezért véleményem szerint csak pozitívan tekinthetünk arra a tényre, hogy a szinkrón kutatások bekerültek a „balti filológia” átfogó, korszerű fogalmába.

Egyes baltiakat kissé aggasztja, hogy a hagyományos diakrón nyelvészeti kutatások szinte már kiszorultak ebből a fogalomból, és „balti filológiaként” háttérbe szorultak...

Úgy vélem azonban, hogy függetlenül attól, melyik tudós melyik értelmezését részesíti előnyben ennek a tudományágnak, valószínűleg hozzá kell szoknunk a balti filológia változó felfogásához... Talán magának a tudományágunknak a fogalmának is tágabbá kell válnia.

Egyébként a külföldi baltiaknak – többé-kevésbé tudatosan – mindig is így kellett értelmezniük a „balti filológiát”, mert inkább az erdőről kell beszélniük, mint az egyes fákról: átfogó képet kell adniuk a balti tanulmányokról, és a filológiától nemcsak a nyelvészetet, hanem az irodalmat, a mitológiát, a fordítást és a művelődéstörténetet sem választhatják el. Ezzel szemben a balti országokban élő baltiak megengedhetik maguknak azt a „luxust”, hogy a tudományágat kisebb összetevőkre bontsák, és így biztosítsák a kutatás előrehaladását. Mindkét szempont fontos és hasznos. A két nézőpont harmonikusan megfér egymás mellett, hiszen belőlük áll össze az, amit máshol már „közös balti létünknek” neveztem⁶.

⁶ Apie tai jau ne kartą esu samprotavęs pančios programis, plg. KB, 2005, 11, 57–58; LŽA Vėstis 2010, 64, 3./4., 132–134; BF, 2010 [2011], 19–1/2, 135–137).

62

Acta Linguistica Lituanica LXXVI

Tarp baltistikos ir balticitas, arba užsienio baltikos klausimais

3. A KÜLFÖLDI BALTISZTIKA JÖVŐBELI KILÁTÁSAI

Különösen a külföldi baltistáknak kell elővenniük a közös balticitas fogalmát, vagyis azt a közös hovatartozás-érzést és/vagy érzést, amely összeköti a balti és nem balti országok baltistáit. A baltisztika és a balticitas olyanok, mint két pólus, amelyek között zajlik a mi, baltiakként folytatott párbeszédünk a balti országok és a külföld között.

Külföldön a baltisztikai tanulmányok és diszciplínák sorsa az egyes tudósok tevékenységétől éppúgy függ, mint az egyes külföldi egyetemek politikájától. Nem titok azonban, hogy jelenleg világszerte veszélyben vannak az egyetemeken a szűk szakterületek. Hadd idézzem fel még egyszer itt a Németországban megalkotott „orchideaszakok” (németül Orchideenfächer) kifejezést, és mondjam ki azt is, hogy külföldön más (különösen „hatalmas”) diszciplínák képviselői éppen így tekintenek a baltisztikára. Sokan elégedettek lennének, ha a balti filológia helyett valamiféle (mondjuk, bármiféle) általános nyelvészeti alapozó tárgyat tanítanánk.

Erről nem apokaliptikusan, hanem józanul, objektíven kell beszélni.

A jelenlegi gazdasági körülmények egy teljesen új, alapvető különbség kialakulásához vezetnek a balti és a külföldi baltisták között, és mindenütt, a balti és nem balti országokban egyaránt megnehezítik a humán tudományok helyzetét. Bár gondolhatjuk, hogy a balti országokban nem következik be a baltisztika öngyilkossága, külföldön komoly veszély fenyegeti a baltisztikát mint diszciplínát: eltűnhet, és akkor jövőbeli kilátásai is megszűnnének. Ez a veszély különösen ott látható, ahol a baltisztikai tanulmányok nincsenek szilárd szerkezetbe rendezve; ahol pedig még nincsenek baltisztikai hagyományok, ott nehezebb megteremteni őket.

Magától értetődik, hogy a külföldi baltisztika jövőbeli kilátásai szorosan összefüggenek a folytonosság biztosításával. A folytonosság kérdése különösen élessé válik, mert nem maradhat utánpótlás, amikor a jelenlegi professzornő emeritusi nyugdíjba vonul. És ami még rosszabb: nem azért fogyhat el az utánpótlás, mert nem lesznek megfelelően felkészített fiatal szakemberek, hanem pusztán azért, mert hiányoznak a megfelelő tudománypolitikai döntések. Európa más részein – az első zóna országait talán kivéve – a baltisztikai tanulmányok távol állnak a virágzástól: mindenféle „leépítés” elkerülésére és a jelenlegi helyzet legalább megőrzésére törekednek.

4. A KÜLFÖLDI BALTISZTIKA KIHÍVÁSAI

Úgy vélem, nyilvánvaló, hogy a külföldi baltisztika fennmaradása és támogatása egyenértékű magának a balti országokban működő baltisztikának a fennmaradásával és támogatásával. Csak kívülről tűnhet úgy, mintha két különböző dologról lenne szó. És mint tudjuk, a külső látszat csal.

Įžvalgos / Insights

263

PIETRO UMBERTO DINI

Ekkor felmerül a kérdés: mit kellene tenni ahhoz, hogy megőrizhessük a baltisztikai tanulmányokat? Nem titkolom, könnyebb megnevezni ezeket a problémákat, mint megoldásukra intézkedéseket javasolni... Ebben igazán semmi új nincs. A problémák átgondolása és javaslatok megfogalmazásának megkísérlése azonban legalábbis szükséges.

Úgy gondolom, hogy a következő intézkedések nem könnyűek, de hasznosak lehetnének:

Közös kurzusokat kell szervezni és oktatni (vagyis erősíteni kell az egyetemek együttműködését és kooperációját), valamint közös, többoldalú képzéseket kell indítani legalább MA-szinten.

Közös doktori képzési projektet kell létrehozni a különböző országokban működő baltisztikai tanszékek összekapcsolásával; ideális lenne, ha valamennyi tanszék együttműködne. E célra fel kell használni a rendelkezésre álló lehetőségeket, valamint a már működő nemzetközi megállapodásokat.

Közös európai doktori fokozatot kell javasolni, a szakterületeknek megfelelően különféle országok közötti együttműködési lehetőségeket kínálva.

Rövid vagy hosszú távú finanszírozást kell biztosítani a baltisztika oktatói és docensei számára, a külföldieket is beleértve, hogy az oktatás akkor is biztosított legyen, ha egy egyetem nem tudja vagy nem akarja erre fordítani a költségvetését.

Könnyebb megmondani, mit nem kell tenni, például:

El kell kerülni, hogy az Európai Unió projektjeiből származó pénzeket külföldi egyetemeknek juttassák anélkül, hogy azok egyértelmű ígéretet tennének a finanszírozás projekt lezárulta utáni átvállalására. Ez rövidlátó magatartás, mert (hosszú távon tekintve) pusztán pénzpazarlás lehet.

Emellett célszerűbb a már meglévő baltisztikai központokat erősíteni, nem pedig új központokat nyitni. Jelenleg bölcsebb energiát és pénzt rájuk fordítani, mint apránként szétszórni azokat a világban. Ahol pedig mégis szóba jöhet új központok létrehozása, érdemes konzultálni a régebb óta működő központokkal, ahol megtalálhatók a szükséges, már képzett munkatársak.

5. PROJEKTEK⁷

A beszámoló befejezéseként szeretném nyilvánosan méltatni az előző projekt, a Litvánia itt és ott keretében végzett munkát, különösen pedig a Litván Tanulmányok Tanszékét és a projekt vezetőjét, Loreta Vilkienét az átlátható, korrekt és kiegyensúlyozott irányításért.

A jelenlegi projekt, a A külföldi baltisztikai központok, valamint a litván tudományos és felsőoktatási intézmények közötti együttműködés ösztönzése (09.3.1-ESFA-V-709-01-002. sz., értéke 5,8 millió euró) 2017–2023-ra tervezett tevékenysége kizárólag a mobilitásra terjed ki. Ez

⁷ Ez a fejezet részben Ila Lemškinė „Merre vezet a külföldi baltisztika útja?” című előadása alapján készült; annak szövege szintén megjelenik a folyóirat e számában.

264

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

A baltisztika és a balticitas között, avagy a külföldi baltisztika kérdéseiről

feleslegesen párhuzamos lehet más kezdeményezésekkel (hiszen olykor kihasználatlanul maradnak a korábban aláírt és érvényben lévő, egyetemek, minisztériumok, az Erasmus-program stb. közötti megállapodások kvótái), és ami a legfontosabb, nem oldja meg a központok alapvető problémáit és tudományos ügyeit sem, ezért a külföldi központokban felmerül a kérdés, van-e értelme részt venni a projektben.

A baltisztikai központoknak létfontosságú szükségük van olyan projektre, amely biztosítaná normális működésüket és fejlődésüket⁸. Eddig ilyen projekt nem létezik.

Minden külföldi baltisztikai központ igényei és elvárásai különböznek. Az volna ideális, ha a külföldi központok költségvetést kapnának, és saját belátásuk szerint használhatnák fel a támogatást a speciális szükségletekre (tisztességes bérekre, lektorátusra, könyvek beszerzésére, levéltári munkával kapcsolatos kiadásokra, tehetséges hallgatók ösztöndíjaira, például másolóberendezések beszerzésére fordítható összegekre).

A litván fél nem tud igazodni a külföldi egyetemek aktuális helyzetéhez, vagyis nem ismerheti a központok speciális igényeit. Feladata kizárólag a pénzeszközök rendeltetésszerű felhasználásának ellenőrzése.

Végül pedig vajon nem lenne-e reális elgondolkodni egy nemzetközi baltisztikai szövetség létrehozásán is, amely többek között felügyelné és pártfogolná a baltisztikai tanulmányok sorsát a különböző országokban? Hasonló szövetség valóban létezik: az AABS (bár szűkebb értelemben véve nem baltisztikai szervezet). Valószínűleg nagy szükségünk lenne egy erős, alapkutatásokra összpontosító baltisztikai szövetségre. Röviden – és ezzel mondom ki az utolsó szót – valószínűleg még többet kell kívánnunk és dolgoznunk a baltisztikáért!

Beérkezett: 2017. április 17.

PIETRO UMBERTO DINI

Pisa-i Egyetem

Filológiai, Irodalmi és Nyelvészeti Tanszék

via S. Maria 36, 56126 Pisa

[email protected]

⁸ Ezt az igényt egyébként világosan hangsúlyozta április 8-án a kerekasztal-beszélgetésen a konferencia több résztvevője is.

Įžvalgos / Insights

265