Tarp „baltistikos“ ir „balticitas“, arba užsienio baltistikos klausimais

256 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI PIETRO UMBERTO DINI A Pisai Egyetem Kutatási irányok: összehasonlító baltisztikai nyelvészet, a baltisztikai nyelvészet történetírása, porosz nyelvészet, fordítástudomány. A BALTISZTIKA ÉS A BALTICITAS KÖZÖTT, AVAGY A KÜLFÖLDI BALTISZTIKA KÉRDÉSEIRŐL* 0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK E szöveg célja a baltisztikai tanulmányok fejlődésének és perspektíváinak megvitatása a külföldi (vagyis nem balti országokbeli) akadémiai világban. Amint az az elmondottakból kiderül majd, már magában a perspektívában is rejlik bizonyos kihívás... Eleinte érdemes a baltisztika elmúlt évtizedekbeli fejlődésére általános történelmi szempontból tekinteni, és megpróbálni röviden összefoglalni – mintha madártávlatból szemlélnénk –, mi történt ezen időszak alatt. Úgy vélem, állíthatnám, hogy a baltisztikai tanulmányok sorsa Európában szorosan összefügg magának Európának a sorsával. Nyugat-Európa országaiban egy közös vonás figyelhető meg: a baltisztikai tanulmányok a balti országok függetlenségével együtt visszhangra találtak az akadémiai világban. Nem véletlenül esett egybe, hogy mind a két világháború közötti években, mind pedig a múlt század utolsó évtizedében az akadémiai világ figyelmet fordított a baltisztikai tudományágakra. Így történt ez számos országban. A szovjet időszakban azonban ezekben az országokban a balti nyelvek és kultúrák iránti érdeklődés az akadémiai környezetben vagy teljesen megszűnt, vagy legjobb esetben is nehezen maradt fenn, a baltisztika területén egyes tudósok dolgoztak. Másfelől Középés Kelet-Európában továbbra is érdeklődtek a balti nyelvek és kultúrák iránt, de a baltisztikát ott erős ideológiai nyomás érte. Közép-Európában Németország különleges eset volt, és nem nehéz megérteni, miért történt ez így. Egyrészt ennek az országnak a kapcsolatai a balti országokkal mindig is * A szöveg a 2017. április 6-án, a Vilniusi Egyetemen megrendezett Lituanisztika (baltisztika) a kortárs oktatási folyamatokban című plenáris ülésen felolvasott előadás alapján készült. A konferenciát az ESZA által finanszírozott, A külföldi baltisztikai központok és a litván tudományos és felsőoktatási intézmények együttműködésének ösztönzése című projekt keretében szervezték, és Vilniusban, a Litván Oktatástudományi Egyetemen került megrendezésre. A szövegben tudatosan megőrzik a szóbeli előadás stílusjegyeit. Tarp baltistikos ir balticitas, arba užsienio baltistikos klausimais Belátások / Insights 257 erősek, össze sem lehet őket hasonlítani egyetlen más nyugat-európai országgal sem. Másfelől pedig, mint ismeretes, éppen Németországban nem gyógyultak be sokáig a kontinens sebei. Így a baltisztikát mind a Német Demokratikus Köztársaságban, mind a Szövetségi Köztársaságban kietijoje. Ir vienur, ir kitur – nors buvo primestos skirtingos ideologinės nuoápolták – fennmaradt a német összehasonlító nyelvészet régi hagyományos iskolája, amely a baltisztikai kutatásokban is különösen jelentős volt. Teljes kivételt képezett az Amerikai Egyesült Államok. Az Egyesült Államok helyzete nem hasonlítható össze Európáéval. Ott a litván nyelv egyetemi oktatását a közösségek pénzéből létrehozott baltisztikai tanszékek biztosították (ahogyan korábban Chicagóban1 történt, és ahogyan valószínűleg Seattle-ben is lesz). 1. MILYEN IS A MAI KÜLFÖLDI A BALTISZTIKA KÉPE? Úgy vélem, hogy a külföldi baltisztika fő problémája továbbra is e tudományág strukturálása és helye a filológiai és nyelvészeti tudományokban, illetve tanulmányokban; vagyis ahhoz, hogy a baltisztika (és / vagy más baltisztikai tanulmányok) önálló tudományággá váljanak vagy azzá legyenek, létre kellene hozni a baltisztikai képzés valamennyi szintjét (alapképzés, mesterképzés, doktori képzés). Ideális lenne, ha minden olyan európai országban, ahol baltisztikai hagyományok vannak, legalább egy, valamennyi képzési szintet kínáló baltisztikai tanszék működne. Egyes országokban pedig, ahol a történelmi kapcsolatok és az érdeklődés különösen erősek, természetesen több baltisztikai tanszék is működhetne. Ez – hangsúlyozom – ideális lenne. Mindazonáltal ebből a szempontból is valóban egyenetlen a helyzet. Megpróbálom rendszerezni (bár attól tartok, hogy valamit elfelejtek vagy pontatlanul mutatok be). Úgy tűnik, a földrajzi strukturálásnak három különböző övezete van. (1) Az első zónába azok az európai országok tartoznak, ahol a baltisztikai tanulmányok többé-kevésbé szilárdan strukturáltak (vagy legalábbis annak tűnnek), és jövőbeli perspektívákkal rendelkeznek (például Svédországban2, Finnországban, Csehországban, Németországban, Magyarországon, Lengyelországban és talán máshol is). Itt a baltisztikai diszciplínák beépülhetnek az indoeurópai nyelvészet, a szlavisztika vagy az észak-európai, illetve hasonló BAvagy MA-képzési programokba. (2) A második zónába azok az európai országok tartoznak, ahol a baltisztikai tanulmányok strukturáltak, de a baltisztikát csupán önálló kurzusként (vizsgaként) oktatják, 1 Az illinois-i litván (baltisztikai) tanulmányok történetét és jelenét Giedrius Subačius „Litván tanulmányok Chicagóban” című előadásában tárgyalta. 2 Pėteris Vanagas „A balti nyelvek tanulmányozása a Stockholmi Egyetemen: történelem és aktualitások” című előadásából egyébként kiderült, hogy Svédországban sem rózsás a helyzet. PIETRO UMBERTO DINI 258 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI cija van Olaszországban3. Hasonló, de pavyzdžiui, kalbotyros bakalauro ar magistro studijų studentams. Tokia situavalószínűleg jobb a helyzet Franciaországban (beleértve az INALCO keretében folyó oktatást is)4. Jelenleg különböző BAés MA-képzési programokban is oktathatják. A baltisztikai tanulmányok jövője azonban itt bizonytalan, ezek a tanulmányok veszélyben vannak, különösen a felsőoktatási reformok e folyamatos korszakában... (3) A harmadik zónába azok az európai országok tartoznak, ahol a baltisztikai tanulmányok (még?) nincsenek strukturálva. Ilyen helyzet áll fenn például Spanyolországban. De ma sajnos még egy olyan országban is, amely meglehetősen mély baltisztikai hagyományokkal rendelkezik, mint Norvégia, már nem oktatják a baltisztikát. Ezenkívül vannak még olyan országok, ahol a baltisztikai hagyományok hiányoznak vagy csaknem hiányoznak, például Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában, Görögországban, Portugáliában. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden európai országnak szüksége van baltisztikára (bár kívánatos lenne). És azt sem jelenti, hogy ezekben az országokban egyáltalán nincsenek szakemberek és hozzáértők: ott spontán – vagyis paravagy periakadémiai – kínálat uralkodik: például különféle projektek, vagy egyes tudósok, illetve tudóscsoportok önállóan folytatnak kutatásokat. E gondolatmenetet azonban derűs hangon fejezhetem be. Szeretnék megemlíteni egy fordított jelenséget, amely az EU határain kívül, Svájcban zajlik, ahol a baltisztikai tanulmányokat tervezik újjáéleszteni5. 2. A BALTISZTIKA MEGHATÁROZÁSA A baltisztika egyik fontos megkülönböztető jellemzője a balti országokban és külföldön talán az, hogy az utóbbiban erősebben érzékelhető a meghatározás szükségessége. A külföldi baltisztikát – ahogy mondani szokás – mind horizontálisan, vagyis más filológiákkal és nyelvtudományokkal összehasonlítva, mind vertikálisan, vagyis a balti országok baltisztikájával és a saját országában művelt baltisztikával összevetve kell meghatározni. A baltisztika fogalma és oktatása a világ egyetemein változó jelenség volt és maradt, amely számos tényezőtől függ. Természetes, hogy az oktatás folyamatosan változik: változnak a módszerek, az érdeklődési területek, végső soron pedig a divatok is. Mindeztől függetlenül talán érdemes elmondani, hogy a balti országok baltistái és a baltisták 3 Guido Mchelinis előadásából megtudtuk, hogy a litván nyelv oktatásának helyzete a Pármai Egyetemen szintén kritikus. 4 Köszönöm Hélène de Penanrosnak a konferencia során tett észrevételeit és átadott információit. 5 E célból meghirdetett Revitalizing Baltic Studies című konferenciára 2017. május elején kerül sor. Egyébként emlékeztetek arra, hogy az első konferenciát 2008-ban a Svájci Litván Közösség a Litván Nyelvi Intézettel és a Vilniusi Egyetemmel közösen rendezte meg (Internationale Konferenz zur litauischen Sprache und Literatur „Position und Bedeutung des Litauischen im europäischen Kontext“, 4.–6.06.2008, Fribourg, Bern, Zürich). Tarp baltistikos ir balticitas, arba užsienio baltistikos klausimais Įžvalgos / Insights 259 Külföldön az eltérő hagyományok és a különböző közönségek miatt olykor eltérően értelmezik és mutatják be ugyanazt a kutatási tárgyat. Nem lehetséges, hogy a balti államokban élő baltisták és a külföldi baltisták abban különböznek, hogy a baltisztika eltérő felfogását, esetleg kánonját követik? Az eltérő baltisztikai kánont pedig implicite követik, anélkül, hogy ennek tudatában lennének, vagy különösebben figyelmet fordítanának az elméleti aspektusokra… Talán érdemes volna ebből az alkalomból és ezen a konferencián felvetni a kérdést, hogy lehetséges-e fundamentális baltisztika? Érdemes-e egy bizonyos közös baltisztikai kánon megvitatása (és talán megkísérelni annak meghatározását)? Ezzel együtt más kérdések is felmerülnek, például az, hogy a baltisztika mint diszciplína kellően világosan meghatározott-e? És hány ilyen meghatározás van, ha egyáltalán vannak? Nem lehetséges, hogy erre a fontos – egyszerre elméleti és alkalmazott jellegű – kérdésre még nem adtak megfelelő választ? Lehetséges, hogy erről a problémáról még túl keveset gondolkodtak, elmélkedtek. Hány baltisztikai definíciót ismerünk? Megpróbáltam gyorsan összegyűjteni legalább néhány meghatározást a kéznél lévő kiadványokból (de érdemes lenne jobban elmélyedni ebben a témában). Jānis Endzelīns, Ievads baltu filoloģij (1945: 5): „A baltisztikáról szűkebb értelemben szólva elmondható, hogy kutatásának tárgya a balti népek szellemi tevékenysége, amely szóbeli megnyilatkozásokban, valamint írott vagy nyomtatott szövegekben nyilvánul meg, tehát az óporosz, litván és lett nyelv, irodalom (metrikával) és mitológia; a baltisztika pedig arra törekszik, hogy nyomon kövesse a balti nyelvek, irodalmak és hiedelmek fejlődésének menetét.“ Džakomas Devotas, Kvietimas į baltų filologiją (2004: 83 [olasz nyelvből fordította R. Klioštoraitytė]): „A baltisztika első feladata a balti közösség fogalmának meghatározása, nem egy mozdulatlan fa ágaként, hanem az ellentétes áramlatok között folyamatosan dinamikusan megszilárduló egyensúlyként, amelyek különböző irányokból érkeznek.“ Jonas Kabelka, Baltų filologijos įvadas (1982: 6): „Az indoeurópai filológia egyik ilyen ága a baltisztika, vagyis a balti filológia is, amelynek kutatási tárgyát a balti nyelvek, a balti népek irodalma és népköltészete alkotja e népek történetével és kultúrtörténetével összefüggésben.“ Rainer Eckert és mtsai, Die baltischen Sprachen (1998: 5; Előszó): „A balti nyelvek tanulmányozásába való jelen bevezetés... azt a célt követi, hogy a nyelveken keresztül e különleges kultúrákhoz A népekhez közelebb hozni.“ PIETRO UMBERTO DINI 260 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI A[lgirdas] S[abaliauskas], Lietuvių kalbos enciklopedija (2008: 55): „Baltistik, Baltische Philologie – die vergleichende Wissenschaft von den Sprachen, der Literatur und der Folklore der baltischen Völker; im weiteren Sinne – ein komplexer Wissenschaftszweig, der die Geschichte, Sprachen, Literatur und Folklore der baltischen Völker untersucht (je nachdem, welche Geschichte, Sprache, Literatur und Folklore eines baltischen Volkes untersucht wird, wird sie ferner in Litauistik, Lettistik und Prussistik unterteilt).“ Mi a közös mindezekben a meghatározásokban? Minden. Valamennyi említett definíció a baltisztika, illetve a balti filológia történeti rendeltetését hangsúlyozza, mindenekelőtt indoeurópai vonatkozását, amelynek látókörébe a nyelv, az irodalom, a mitológia, a folklór és a történelem is beletartozik. Érdekes, hogy a filológia terminus itt nagyjából úgy használatos és értelmezendő, mint „a kultúra egészének vizsgálata a nyelv prizmáján keresztül”. És a megadott definíciók alapján – jó utóbbi fél évszázadon keresztül – ez a baltisztikai tanulmányokban uralkodó felfogás (vagy sokáig az volt). Ha nem érzékeltek (vagy nem érzékeltek) semmilyen különbséget az elnevezések között, az azt jelentette, hogy a baltisztika = a balti filológia, és fordítva. Valóban így van ez ma? Állítható-e például, hogy a baltiszták ma is ugyanígy többé-kevésbé művelt indoeuropeisták? Korántsem mindig. Állítható-e például, hogy a baltisztákat nemcsak a nyelv, hanem az irodalom és / vagy a népköltészet is érdekli? Korántsem mindig van ez így. És valószínűleg régebben sem mindig volt így. Valójában a megadott definíciók a diszciplína ideális határait jelölik ki. Mindazonáltal ezek a megfontolások alapot adnak annak a kérdésnek a felvetésére, hogy a „baltisztika” és a „balti filológia” elnevezéseit ma még szinonimaként értelmezik-e? Valószínűleg már nincs így. A nyelvhasználatban bizonyos szemantikai változás érzékelhető, és ez arra késztet, hogy feltegyük ezt a kérdést. Egyébként a jelenség nagyon megszokott a nyelvekben. Közismert, hogy a szavak tovább élnek, mint a fogalmak, ezért ugyanígy (vagyis ugyanazzal a szóval) nevezzük a már elavult vagy egyébként megváltozott fogalmakat. Minden nyelv számos példát szolgáltathat a motiváció gyengülésére, elvesztésére vagy változására. Úgy vélem, hogy ez történik (sőt talán már meg is történt) a „baltisztika” terminus technicusszal is. Nem tudom, talán ez csak az én benyomásom. Érdekes lenne, ha a tisztelt kollégák ezt meg tudnák erősíteni vagy cáfolni. Tekintsük át még a mindenki által ismert nemzetközi folyóirat, a Baltistica irányelveit. A folyóirat 1965. évi első számában a rövid „Szerkesztői szóban” (5. o.) bemutatják és jellemzik a folyóirat célját: „Ebben a kiadványban a balti nyelvek fonetikájával és fonológiájával, akcentuációjával, morfológiájával, szintaxisával és lexikájával kapcsolatos kérdésekről szóló tanulmányokat teszünk közzé, továbbá figyelmet fordítunk a balti nyelvek kutatásának módszertanára, valamint más indoeurópai (különösen szláv) és nem indoeurópai nyelvekkel való kapcsolataira.” Tarp baltistikos ir balticitas, arba užsienio baltistikos klausimais Įžvalgos / Insights 261 Amint látható, mindenekelőtt a tudományos kutatás azon területeit kellett meghatározni, amelyeken munka folyik majd – vagyis a tudományos munka területeit –, tehát valamennyi balti nyelv nyelvtanának és szókincsének területeit. Mindazonáltal meglepő lehet, hogy semmit sem írtak az elvégzendő kutatások módszereiről. Miért? Azért, mert magától értetődő volt, hogy történeti-összehasonlító, nyelvrokonsági és interfilológiai jellegűeknek kellett lenniük. Ezt a magától értetődő meggyőződést egyébként világosabban kiemeli és meghatározza a „Szerkesztői szó” után közvetlenül következő Kostas Korsakas akadémikus tanulmánya (11. o.): „...e kiadványra hárulna az a feladat is, hogy a mai baltisztikai kutatásokat szorosabban kapcsolja össze az összehasonlító nyelvészet nemzetközi tudományának aktuális problémáival, különösen pedig a filológiai tudomány azon ágaival, amelyeknek már régóta mély, hagyományos kapcsolatuk van a baltisztikával, és jelentős mértékben hozzájárultak a balti népek múltjának, nyelvének és kultúrájának kutatásához.“ E folyóirat akkori és jelenlegi, interneten közzétett célja nagyon világosan különbözik egymástól: „A folyóirat előnyben részesíti a balti nyelvek és nyelvjárásaik történeti, összehasonlító és tipológiai kutatását, a balti és más nyelvek kapcsolataira vonatkozó kérdéseket, a baltisztikai nyelvészet historiográfiáját [...] 2006-tól kezdve a folyóirat nagyobb figyelmet fordít a mai balti nyelvek szinkrón kutatására, beleértve a kísérleti, kontrasztív és alkalmazott munkákat is.“ Ebből világosan látható, hogy a tárgyalt diszciplína felfogása bizonyos törésen ment keresztül. Úgy tűnik, hogy a Baltistica című tudományos nemzetközi folyóirat céljai között továbbra is a történeti jellegű kutatások prioritását tünteti fel, de jelentősen módosítja az 1965-ös irányelveket, és tudományos vizsgálódásai körébe a szinkrón jellegű kutatásokat is bevonja. A törés 2006-tól regisztrálható, noha maguk a változások korábban kezdődtek. Így történt, hogy az elmúlt két–három évtizedben mind a balti országokban, mind azokon kívül sokkal több szinkrón jellegű, a balti nyelvekről szóló kutatás jelent meg. Nem de facto elismerése ez annak, hogy a „baltisztika“ fogalma jelentősen megváltozott? Azt mondanám, hogy ma a „balti filológia“ címkéje csak a diakróniával és a nyelvi változás problémáival, talán éppen az ektodikai (szövegekkel kapcsolatos) kutatásokkal kapcsolódik össze. Másfelől a „balti tanulmányok” címke inkább a kutatás szinkrón és tipológiai aspektusaihoz biau kaip postindoeuropeistinė (gal netgi postkomparatyvistinė) ir gal tipologikapcsolódik. Bárhogy legyen is, ezt a „balti tanulmányokat” szűken értelmezik. Úgy vélem, hogy a „balti tanulmányok” címke ma a „balti nyelvészet” címkéjével szinonim. Úgy tűnik számomra, hogy az utóbbi évtizedekig uralkodó háromelemű rendszerből, azaz : PIETRO UMBERTO DINI 262 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI • I) hiperonima: 1. balti tanulmányok koiponimák: 2. balti nyelvészet 3. balti filológia egy kételemű rendszer alakul ↙ ↘ ki, vagy talán már ki is alakult, azaz : • II) hiperonima: 1a. balti tanulmányok = 1b. balti nyelvészet ↓ 2. A balti filológia nyelvészeti értelemben a koiponímiáról a meronímia viszonyára tért át. Roman Jakobson már régen hangsúlyozta, hogy Ferdinand de Saussure diakrónia és szinkrónia közötti dichotómiája csupán didaktikai fikció, nem valóságos. Ezért véleményem szerint csak pozitívan kell tekinteni arra a tényre, hogy a szinkrón kutatások bekerültek a modern „balti stúdiumok” általános fogalmába. Egyes baltisták számára kissé aggasztó, hogy a hagyományos diakrón nyelvészeti kutatások ebből a fogalomból szinte már kiszorultak, és másodlagos szerepbe kerültek mint „balti filológia”... Úgy vélem azonban, hogy függetlenül attól, hogy az egyes tudósok e diszciplína egyik vagy másik értelmezését részesítik előnyben, valószínűleg hozzá kell szoknunk a baltisztika változó felfogásához... Valószínűleg tudományágunk fogalmának magának is tágabbá kell válnia. Egyébként a külföldi baltistáknak – többé-kevésbé tudatosan – mindig is így kellett értelmezniük a „baltisztikát”, mert nekik inkább az erdőről kell beszélniük, mint az egyes fákról – szükséges számukra, hogy átfogó képet nyújtsanak a baltisztikai tanulmányokról, és a filológiától ne különítsék el nemcsak a nyelvészetet, hanem az irodalmat, a mitológiát, a fordítást és a kultúrtörténetet sem. Ezzel szemben a balti államok baltistái megengedhetik maguknak azt a „luxust”, hogy a diszciplínát kisebb alkotóelemekre bontsák, és ezáltal biztosítsák a kutatások előrehaladását. Mindkét szempont fontos és hasznos. Mindkét megközelítés harmonikusan együtt tud élni, mivel ezekből áll össze az, amit máshol már „közös 6 Apie tai jau ne kartą esu samprotavęs panašiomis progomis, plg. KB, 2005, 11, 57–58; LZAVēsbalticitásunknak” neveztem6. tis 2010, 64, 3./4., 132–134; BF, 2010 [2011], 19–1/2, 135–137). Tarp baltistikos ir balticitas, arba užsienio baltistikos klausimais Betekintések / Insights 263 3. A KÜLFÖLDI BALTISZTIKA JÖVŐBELI KILÁTÁSAI Különösen a külföldi baltistáknak kell segítségül hívniuk a közös balticitatis fogalmát, vagyis azt a közös összetartozás-érzést és / vagy érzületet, amely összeköti a balti és nem balti országok baltistáit. A baltisztika és a balticitas olyanok, mint két pólus, amelyek között zajlik a baltistákként folytatott párbeszédünk a balti országok és a külföld között. Külföldön a baltisztikai tanulmányok és diszciplínák sorsa mind az egyes tudósok tevékenységétől, mind pedig az egyes külföldi egyetemek politikájától függ. Az azonban nem titok, hogy jelenleg világszerte veszély fenyegeti az egyetemeken a szűk szakterületeket. Engedjék meg, hogy itt ismét a Németországban megalkotott „orchidea-szakok” (vo. Orchideenfächer) terminus retorikájához folyamodjam, és egyúttal azt is elmondjam, hogy külföldön a baltisztikát éppen így érzékelik más (különösen a „nagyobb hatalmú”) diszciplínák képviselői. Sokan elégedettek lennének, ha nem a balti filológiát oktatnánk, hanem valamiféle (mondhatnám: bármilyen) általános nyelvészeti tárgyat. Erről nem apokaliptikusan, hanem józanul, objektíven kell beszélni. Jelenleg a gazdasági körülmények egy teljesen új, alapvető különbség kialakulását idézik elő a balti országokbeli és a külföldi baltisták között, és mindenütt nehezítik a humán tudományok helyzetét, a balti országokban és azokon kívül egyaránt. Mindazonáltal, bár feltételezhető, hogy a balti országokban nem hajtják végre a baltisztika öngyilkosságát, külföldön komoly veszély fenyegeti a baltisztikát mint diszciplínát: eltűnhet, és akkor jövőbeli kilátásai is eltűnnének. Ez a veszély különösen ott látható, ahol a baltisztikai tanulmányok nincsenek szilárdan strukturálva, ott pedig, ahol még nincsenek baltisztikai hagyományok, létrejöttük még nehezebbé válik. Magától értetődik, hogy a külföldi baltisztika jövőbeli kilátásai szorosan összefüggnek a folytonosság biztosításával. A folytonosság kérdése különösen élessé válik, mert amikor a jelenlegi professzorok emeritúrába vonulnak, előfordulhat, hogy nem lesz utánpótlás. És ami még rosszabb, az utánpótlás nem azért hiányozhat, mert nem lesznek megfelelően felkészített fiatal szakemberek, hanem pusztán azért, mert nincsenek megfelelő tudománypolitikai döntések. Európa más részein – az első zóna országait talán kivéve – a baltisztikai tanulmányok távolról sem virágoznak: igyekeznek elkerülni bármilyen típusú „csökkentést”, és legalább fenntartani a jelenlegi helyzetet. 4. KIHÍVÁSOK A KÜLFÖLDI BALTISZTIKA SZÁMÁRA Úgy vélem, egyértelmű, hogy a külföldi baltisztika fennmaradása és támogatása egyenértékű magának a balti országok baltisztikájának fennmaradásával és támogatásával. Ez csak kívülről tűnhet így du skirtingi dalykai. O kaip žinoma, išorė yra apgaulinga. PIETRO UMBERTO DINI 264 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Így felmerül a kérdés: mit kellene tenni ahhoz, hogy megőrizhessük a baltisztikai tanulmányokat? Nem titkolom, könnyebb megnevezni ezeket a problémákat, mint eszközöket javasolni a megoldásukra... Ebben különösebben semmi új nincs. A problémákat azonban legalább meg kell vizsgálni, és meg kell próbálni javaslatokat tenni. Úgy gondolom, hogy a következő intézkedések nem feltétlenül sorsdöntőek, de hasznosak lehetnek: • Közös kurzusokat szervezni és oktatni (vagyis erősíteni az egyetemek együttműködését és kooperációját), valamint közös, többoldalú képzéseket indítani legalább MA-szinttől. • Közös doktori képzési projektet létrehozni a különböző országokban működő baltisztikai tanszékek egyesítésével; ideális lenne, ha valamennyi tanszék együttműködne. Erre a célra felhasználni a kotutela lehetőségeit, valamint a már működő nemzetközi megállapodásokat. • Közös európai doktori fokozat létrehozása, szakterületenként különböző országok közötti együttműködési lehetőségeket kínálva. • Rövid vagy hosszú távú finanszírozást biztosítani a baltisztika oktatói és docensei, valamint külföldiek számára is annak érdekében, hogy biztosított legyen az oktatás, ha a helyi egyetem erre nem képes, vagy nem kívánja saját költségvetését felhasználni. Könnyebb megmondani, mit nem kellene tenni, például: • El kell kerülni, hogy európai uniós projektek pénzét külföldi egyetemeknek ítéljék oda anélkül, hogy azok egyértelműen kötelezettséget vállalnának a finanszírozás átvételére a projekt befejezése után. Így cselekedni rövidlátó, mert ez csupán pénzpazarlás lehet (hosszú távon tekintve). Emellett külföldön célszerű megerősíteni a már meglévő baltisztikai központokat, nem pedig új központokat nyitni. Jelenleg bölcsebb az energiát és a forrásokat összpontosítani, mint apránként szétszórni őket az egész világon. Ahol azonban mégis lehet új központok megnyitásán gondolkodni, érdemes konzultálni a régebb óta működő központokkal, ahol megtalálhatók a szükséges és már képzett munkatársak. 5. PROJEKTEK7 A beszámoló lezárásaként szeretnénk nyilvánosan méltatni a Lietuva čia ir ten elnevezésű korábbi projekt keretében végzett munkát, különösen pedig a Litvánisztikai Tanszéket és a projekt vezetőjét, Loreta Vilkienėt az átlátható, korrekt és kiegyensúlyozott irányításért. A Külföldi baltisztikai központok és a litván tudományos és felsőoktatási intézmények együttműködésének ösztönzése elnevezésű jelenlegi projekt (Nr. 09.3.1-ESFA-V-709-01-0002, értéke 5,8 millió euró) 2017–2023-ra tervezett tevékenysége kizárólag a mobilitásra terjed ki. Ez 7 Ez a fejezet részben Ilja Lemeškin „Hová vezet a külföldi baltiscímű előadásán alapul tikos kelias?“, kurio tekstas taip pat skelbiamas šiame žurnalo numeryje.