JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

Málagai Egyetem, Spanyolország

Kutatási területek: szociolingvisztika, társadalmi dialektológia, fonológiai variáció, spanyol nyelv, andalúziai nyelvváltozatok.

A GEOLINGVISZTIKAI ÉS DIALEKTOLÓGIAI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGÁNAK DILEMMÁJA A SZOCIOLINGVISZTIKAI KUTATÁSOKBAN. A /θ/ ANDALÚZIAI SZÉTVÁLÁSÁNAK ESETE

A geolingvisztikai és dialektológiai adatok megbízhatóságának dilemmája a szociolingvisztikai kutatásokban. A /θ/ felbomlásának esete az andalúziai spanyolban

ANNOTÁCIÓ

A dialektológia és a geolingvisztika, illetve a szociolingvisztika közötti elméleti és módszertani különbségek jelentősen megnehezítik azt az alapvető feladatot, hogy az előbbi két tudományterület adatait felhasználva segítsük az utóbbit a beszélőközösségekről szóló jelenlegi kutatások elvégzésében, különösen akkor, ha a mai nyelvváltozatok múltjának rekonstruálásáról van szó. A kérdés tehát az, hogy a geolingvisztikai adatok és a dialektológiai monográfiák adatai mennyire megbízhatóak egy adott nyelvváltozat történetének és egy sajátos nyelvi változásnak a retrospektív nyomon követéséhez.

A beszédvariáció magyarázatára makroszociális, mezoszociális és kisléptékű változókat alkalmazó összetett elemzések gazdag eredményeire építve – amelyek egy új nyelvváltozat megjelenését mutatják ki Dél-Spanyolországban – a geolingvisztikai adatokkal és dialektológiai monográfiák adataival végzett retrospektív összehasonlítás az ábrázolás ideológiai torzításaira világít rá mind a beszélőközösség, mind a nyelvi struktúra tekintetében, továbbá jelentős ellentmondást tár fel a geolingvisztikai adatok és a dialektológiai monográfiák adatai között.

KULCSSZAVAK: beszédvariáció, szociolingvisztika, dialektológia, spanyol nyelv, andalúziai nyelvváltozatok.

Straipsniai / Articles

9

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

ÖSSZEFOGLALÁS

A dialektológia, a geolingvisztika és a szociolingvisztika közötti nyilvánvaló elméleti és módszertani különbségek megnehezítik azt a rendkívül fontos feladatot, hogy az első két tudományág adatait a harmadik tudományág kutatásának támogatására használjuk a nyelvi közösségek vizsgálatában, különösen a nyelvváltozatok múltjának rekonstruálására. A vizsgált probléma tehát azzal a kérdéssel függ össze, hogy mennyire megbízhatók a geolingvisztikai és a dialektológiai monográfiákból származó adatok egy adott nyelvváltozat történetének és egy konkrét nyelvi változásnak a retrospektív megállapításához.

A nyelvi változatosság magyarázatára irányuló, makroszociális, mezoszociális és mikroszintű változókat is bevonó, kiterjedt kutatási eredmények alapján – amelyek egy új nyelvváltozat dél-spanyolországi megjelenését tárják fel – a geolingvisztikai és a dialektológiai monográfiákból származó adatokkal végzett retrospektív összehasonlítás rámutat a nyelvi közösség és a nyelvi struktúra reprezentációjával kapcsolatos ideológiai hiányosságokra, valamint a geolingvisztikai és a dialektológiai monográfiák adatainak aggasztó ellentmondására.

KULCSSZAVAK: nyelvi változatosság, szociolingvisztika, dialektológia, spanyol nyelv, andalúziai spanyol nyelvváltozatok.

BEVEZETÉS

Mivel a geolingvisztikában és a dialektológiában nyert adatokat, valamint a kortárs szociolingvisztikai adatokat a nyelvről és a társadalomról alkotott, egymástól nagyon eltérő elméletek alapján értelmezik, egy kialakulóban lévő nyelvváltozat múltjának – és a beszélőközösség más változataihoz fűződő viszonyának – rekonstruálása geolingvisztikai és dialektológiai monográfiák adataira támaszkodva dilemmához vezet. Bár a hagyományos dialektológusok és geolingvisták eredményeinek jelentősége nyilvánvaló, hangsúlyozni kell, hogy a szociolingvisztikai adatok a mintavételre és a változatosságra vonatkozó olyan szociológiai feltevéseken alapulnak, amelyek összeegyeztethetetlenek a geolingvisztikai és dialektológiai adatok mögött meghúzódó feltevésekkel, különösen a legrégebbi, elavult atlaszok és monográfiák esetében (Villena-Ponsoda 2010). A kérdés tehát az, hogy mennyire megbízhatók a geolingvisztikai és a dialektológiai monográfiákból származó adatok egy adott nyelvváltozat történetének és egy konkrét nyelvi változásnak a retrospektív nyomon követésére.¹

¹ A tanulmányban tárgyalt adatok és eredmények a spanyol Gazdasági és Versenyképességi Minisztérium által finanszírozott, a kasztíliai spanyol szociolingvisztikai mintázatait vizsgáló DIGYT kutatási projekten (ECO-PASOS, FF2015-68171-C5-1 és FEDER-alapok) alapulnak. Hálával tartozom Francisco Díaz-Montesinosnak, aki ellenőrizte az ALEA térképeit, rendszerezte és áttekinthetővé tette a geolingvisztikai adatok hatalmas tömegéből készült táblázatokat, valamint Pilar García-Moutonnak felbecsülhetetlen segítségéért és támogatásáért. Matlde Vida-Castro, Francisco Díaz-Montesinos, Goduno Chela-Flores és Álvaro Molina-García szívesen átnézték e tanulmány korábbi változatait. A megfogalmazásáért és a tartalmáért azonban én vagyok felelős.

10

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

A geolingvisztikai és dialektológiai adatok megbízhatóságának dilemmája a szociolingvisztikai kutatásban. Az andalúziai /θ/ szétválás esete

A tanulmány² célja egy kialakulóban lévő új városi nyelvváltozat leírása, amely számos változást foglal magában – ezek közül némelyik meglepően gyorsan ment végbe –, és amely a nemzeti standardhoz való közeledést mutatja, amit a jelenlegi, fő presztízsértékek és attitűdök hatása erősít (Vilena-Ponsoda 2008). Úgy tűnik, ez a változat Andalúziában, az 20^th. század közepén keletkezhetett, mivel fő jellemzőinek akkoriban csak kevés nyomát dokumentálták a dialektológusok és geolingvisták. A jelenleg végzett elemzések eredményei azt mutatják, hogy ma már koherens nyelvváltozattal van dolgunk, amelyet beszélői is annak érzékelnek (Vilena, Vida 2017, 2018), és amely a dél-spanyolországi modernizációs és urbanizációs folyamat eredményeként alakulhatott ki a 21^st. század utolsó évtizedeiben, mindenekelőtt pedig Franco uralmának vége után (1939–1975).

A népnyelvi dialektusok és a nemzeti standard közötti köztes változatok megjelenése meglehetősen gyakori folyamat az európai kontextusban, és úgy tűnik, összefügg azzal, hogy a városi, iskolázott középosztálybeli beszélőknek olyan kifejezésmódokra van szükségük, amelyek eltérnek mind a nemzeti standardtól – amely túl formális vagy akár fellengzős –, mind a népnyelvi változatoktól – amelyek túl durvák és társadalmilag megbélyegzettek (lásd Auer 2005: 27–28). Bár valóban létezik egy andalúz regionális köznyelv, amely Sevilla városi dialektusán alapul, és a nemzeti standardhoz társított társadalmi funkciókat hivatott betölteni, hatása már nem ér el Andalúzia keleti (Granada, Malaga) vagy távoli nyugati (Huelva) városi területeire (lásd alább a 2. térképet); ezért az e területeken élő, a népnyelvi változattól eltávolodni kívánó középosztálybeli beszélők hajlamosak a nemzeti standardra áttérni, és annak fő jellemzőit átvenni (Vilena-Ponsoda 1996, 205). E közeledési folyamat legérdekesebb vonása, hogy úgy tűnik, inkább az egyes beszélők profiljával függ össze – különösen a tudás megszerzésére irányuló motivációjukkal, médiafogyasztásuk mértékével és a társadalomban zajló információáramlás iránti tudatosságukkal (azaz Bourdieu úgynevezett inkorporált kulturális tőke fogalmával) –, mintsem pusztán az otthon vagy az iskolában megszerzett kulturális tőkével, vagyis az intézményesült és tárgyiasult kulturális tőkével (Bourdieu 1977, 1984, 1986). Így felmerül egy kezdeményező beszélő képe, aki a standardizációt a társadalmi mobilitás és integráció eszközeként értékeli; ez különösen érdekes magyarázatot ad arra, hogyan fejlődött az új nyelvváltozat mindeddig.

² A jelen tanulmány az előadásom szövegének átdolgozott változata, amelyet a Dialektológiai és Geolingvisztikai Nemzetközi Társaság IX. kongresszusán tartottam (2018. július 23–27., Vilnius, Litvánia). Hálás vagyok a szervezőknek a kedves meghívásért, különösen pedig Jurgita Jaroslavienének, a Litván Nyelvi Intézet Standard Nyelvi Kutatóközpontja munkatársának támogatásáért és megértéséért.

Straipsniai / Articles

11

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSA

E változat időbeli változásainak valós idejű rekonstruálása fontos feladatnak bizonyul, ugyanakkor ismételten felveti a szociolingvisztikai kutatásban felhasznált dialektológiai és geolingvisztikai adatok megbízhatóságának problémáját.

A tanulmány felépítése a következő.

Az első részben (A köztes változat) az éppen kialakuló új andalúziai városi középosztályi változatot írjuk le, különös tekintettel a fonológiájára, mind az országos standard változattal, mind az andalúziai népnyelvi dialektusokkal összevetve.

A második részben (Az új változat társadalmi jelentése) a köztes változat szociolingvisztikai változatosságát és koherenciáját elemezzük, különös hangsúlyt fektetve a makroszociális változóknak a beszélők viselkedésére gyakorolt hatására.

A harmadik részben (A proaktív beszélő. A közvetett hatások jelentősége) a makroszociális és a beszédhasználattól függő változók közötti közvetítő mezoszociális és mikroszintű változók hatásával foglalkozunk – vagyis azzal, hogy a beszélő milyen valószínűséggel használja az új változatot. Bemutatjuk, hogy a beszélő standardorientációja – amely azon alapul, hogy képes tájékozódni és kapcsolatot tartani a helyi beszélőközösségen túli külvilággal – határozza meg annak döntését, hogy olyan koherens jegyegyüttest használjon, amelynek társadalmi jelentése a modernitáshoz és a standardizációhoz kötődik.

A negyedik rész (A dilemma) a tanulmány központi kérdését vizsgálja, nevezetesen azt, hogy a múlt dialektológiai adatai milyen korlátok között használhatók a mai változatok történeti fejlődésének rekonstruálására. Ennek érdekében két fő szempontot veszünk figyelembe. Először a múltbeli beszélőközösségre vonatkozó ismereteinket, amelyek alapvető módszertani különbségeket eredményeznek egyrészt a dialektológia és a geolingvisztika, másrészt a szociolingvisztika között. Másodszor a hozzáférhető nyelvi adatok problémáját, amelyek megfigyelése ellentmondásokat tár fel a geolingvisztikai adatok és a dialektológiai monográfiákból származó adatok között.

Végül az ötödik rész (Areoling) röviden ismertet egy folyamatban lévő projektet, amelynek célja, hogy nyilvános vagy magánjellegű beszélt dokumentumok alapján valódi adatokat gyűjtsön abból az időszakból, amikor a változat kialakult.

A KÖZTES VÁLTOZAT

Az Andalúziában használt déli változatok és az országos spanyol standard (Madrid) közötti köztes, városi középosztályi változat folyamatos kialakulását a kiegyenlítődés és a közeledés tendenciája eredményének tekintették: ez a tendenciát a Spanyolországban a középosztályi beszélők által használt, jelenlegi presztízsstandard felé tart, miközben a hagyományos déli identitás az ötvenes évek közepe óta változik, és közeledik a globalizáció modern identitásaihoz,

12

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

modernizáció és urbanizáció (lásd Villena-Ponsoda 2008; Hernández-Campoy, Villena-Ponsoda 2009; Regan 2017a, b; Villena-Ponsoda, Vida-Castro 2018). Ez a sajátos tendencia Franco korszakát (1939–1975) követően meredeken erősödött, amikor a nagyrészt vidéki, hagyományos és helyi szemléletről a modernizációra való áttérés került előtérbe (Dietz 2001).

A nyelvészetileg legérdekesebb szempont itt az, hogy ez a változat bizonyos mértékig ellentmondásos társadalmi jelentések szintézisét valósítja meg: (1) a modernizációét (azaz a standardhoz való igazodásét) és (2) a hagyományét (azaz a hagyományos déli identitásét). Ennek érdekében a szótagkezdetben a nemzeti standard jellemzőit a szótagzárlatban a déli népnyelvi jellemzőkkel ötvözik. E kombináció célja, hogy a beszélők jelképesen eltávolodhassanak akár a vidéki, akár a városi munkásosztályi háttértől – vagyis a köztes változatot beszélők ezzel a „hagyományos”, a „legrégebbi”, a „vidéki” stb. társadalmi jelentéseihez kapcsolódó beszédjellemzők elhagyására törekszenek –, továbbá tudatosan elfogadják a standard jellemzőket, még ha ez a több évszázados változások megállításával, sőt visszafordításával és/vagy új fonológiai oppozíciók elsajátításával járhat is. Ugyanakkor a déli akcentus nagy részét is megőrzik – az úgynevezett acento andalú (andalúz akcentust) –, amelyet különösen a szótagzárlatok leníciója és törlése jellegzetes, erozív variációs folyamatai azonosítanak. Így tehát, amint érveltünk, a standardizációhoz és a modernizációhoz kapcsolódó társadalmi jelentések egyrészt, valamint a déli közösség értékei iránti hűséget kifejező jelentések másrészt bizonyos mértékig összeegyeztethetők.

1. TÉRKÉP. A félszigeti spanyol nyelvjárások és nyelvek kortárs mozaikja (Hernández-Campoy, Villena-Ponsoda 2009: 184).

Straipsniai / Articles

13

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSA

A nemzeti standard változatai felé tartva az andalúz városi középosztály változatát beszélők dél-kasztíliai, murciai és extremadurai nyelvjárások beszélőivel találkoznak (lásd az 1. térképet). Ezek a nyelvjárások számos jellemzőben osztoznak az andalúz változatokkal, ezért az itt szóban forgó geolingvisztikai változatosság ábrázolására hagyományosan kontinuumot feltételeztek (Navarro-Tomás, Espinosa, Rodríguez-Castellano 1933). Ezért a köztes, regionális szintű változat gondolata nemcsak a szociolingvisztikai dimenzióra, hanem a geolingvisztikai térre is alkalmazható (lásd Villena-Ponsda, Vida-Castro 2017).

Mind a nyelvi konvergencia, mind az annak hátterében álló új, kevert identitás többek között bizonyos standard jellemzők elsajátításával jár, nevezetesen a koronális réshang /θ/ elkülönülésével. Ez a változás a középkori kasztíliai oppozíció helyreállítását jelenti – amely a korai andalúz nyelvjárásokban a 13.^th század óta összeolvadt – az apikális /s/-t tartalmazó szavak csoportja (casa ‘ház’) és a laminális /s/-t tartalmazóké között, amely korábban affrikáta /ts/ volt (caça ‘vadászat’); a standard változatban ez az oppozíció az apikális /s/ [ˈkaṣa] és a (inter)dentális /θ/ [ˈkaθa] szembeállításában maradt fenn (lásd alább az 1. táblázatot):

1. TÁBLÁZAT. A zárhangok és réshangok rendszere az andalúz népnyelvben (balra) és a köztes változatban (jobbra)

ajakhang foghang palatális veláris p t tʃ k zöngés b d j g zöngétlen f θ h réshang

ajakhang foghang palatális veláris p t tʃ k zöngés b d j g zöngétlen f ṣ x réshang zöngés θ zöngétlen

14

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

Az andalúz /θ/ szétválása magában foglalja a fent említett kontraszt rekonstruálását a középkori /s/-es és /ts/-es, majd /s/-es szóhalmazok között, a standard utánzásával. A jelenlegi ismereteink alapján a /θ/ szétválása bizonyára nehéz egyéni folyamat volt, amely során akusztikai, több paraméterből álló távolság alakult ki a két réshang között (Regan 2017b; Molina-García 2018). Ezt a fonémikus kontrasztot jelenleg fiatal, művelt városi beszélők használják.

A nyelvi atlaszok, különösen az ALPI vagy az Atlas de la Península Ibérica ‘Az Ibériai-félsziget atlasza’ (a 20^th. század első negyede) és az ALEA, vagyis az Atlas Lingüístico y Etnográfico de Andalucía ‘Andalúzia nyelvészeti és néprajzi atlasza’ (az ötvenes évek eleje) adatainak vizsgálata, valamint az egyes városi nyelvjárásokat leíró nyelvjárási monográfiák eredményei (különösen Alvar 1974, 1993 [1973]) arra utalnak, hogy a /θ/ szétválása gyors, felülről induló változás volt. Ezt az elképzelést alátámasztja, hogy a nyolcvanas évekig alig – ha egyáltalán – észleltek nyomokat a létezésére (lásd Carbonero 1982; Sawoff 1980; Salvador-Salvador 1980; Villena-Ponsoda 2001). A változás gyorsan elterjedt Andalúzia városi központjaiban, különösen a térség keleti részén, és csak részben érintette a legalacsonyabb státuszú csoportokat (Villena, Ávila-Muñoz 2014; lásd a 2. térképet).

2. TÉRKÉP. Városi Andalúzia

Más, párhuzamosan alakuló, azonos pályát mutató jelenségek sora valószínűleg ugyanekkor terjedt volna el. Ezeket a jelenségeket ténylegesen elemezték, így

Straipsniai / Articles

15

JUAN-ANDRÉS VILENA-PONSA

a kutatók ismerik azt az elképzelést, amely szerint az északi, standardhoz közeli nyelvjárások és a déli, standardtól távoli nyelvjárások között egy köztes – viszonylag koherens – változat jött létre (lásd Vilena-Ponsa, Vida-Castro 2018). Röviden: a /θ/ megjelenése mellett – amely természetesen a változások sorában társadalmilag a legfeltűnőbb – a köztes változat vagy standard, vagy hibridizált változatokat vesz át, amelyekkel elkerülhetők a népnyelvi használatok (Trudgill 1986; Chambers, Trudgill 2004 [1980]; Siegel 2010 [2006]; Berruto 2005; Almeida 2018; lásd a 2. táblázatot).

2. TÁBLÁZAT. Fonológiai változások. Összeolvadások és szétválások (Vilena-Ponsa, Vida-Castro 2018 alapján átdolgozva)

Változatok Szóhalmazok: <θa> <sa> <χa> <tʃa> <da> Standard ˈkaθa ˈkasa ˈkaxa ˈkatʃa ˈkada Köztes ˈkaθa ˈkasa ˈkaxa~ˈka ˈkatʃa ˈkada~ˈka Népnyelvi /θ/ = /s/, seseo ˈkasa ˈkasa ˈkaxa~ˈka ˈkatʃa~ˈka ˈkada~ˈka /θ/ = /s/, ceceo ˈkaθa ˈkaθa ˈkaxa~ˈka ˈkaθa~ˈkaθa ˈkada~ˈka /θ/ = /s/ = /χ/ = /ð/, heheo ˈka ˈka ˈka~ˈka ˈka ˈka /θ/ = /s/ = /tʃ/, kiterjesztett seseo ˈkasa ˈkasa ˈkaθa~ˈka ˈkasa ˈkada~ˈka Szójegyzék vadászat ház doboz fenék mindegyik

Amint a 2. táblázat mutatja, egyrészt az új változat megállítja a népnyelvi folyamatokat, beleértve a koronális réshangok gyakori és viszonylag elfogadott összeolvadásait (seseo, ceceo), sőt azok leginkább előrehaladott kimeneteit is (heheo, kiterjesztett seseo); másrészt fonológiailag jelölt, főáramú, presztízsértékű változatokat vesz át (affrikáta [tʃ], réshang [χ] és approximáns [ð]) népnyelvi, jelöletlen megfelelőik (réshang [ʃ], hehezetes [h], illetve a /χ/ és a /ð/ törlése) helyett.

AZ ÚJ VÁLTOZAT TÁRSADALMI JELENTÉSE

Az, hogy ez az új változat miként terjedt el, és milyen mértékben beszélhetünk koherens változatról, fontos vitakérdés. Mindazonáltal egy döntő kérdésre

16

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

kell rámutatnunk: a beszélőinek társadalmi profiljára. A korábbi kutatások eredményei arra utalnak, hogy a városi, fiatal – többnyire női – egyetemi végzettségű beszélők azok, akik meghatározó szerepet játszanak az átmeneti változatot formáló jegyek együttesének használatában; ez a változat pedig úgy tűnik, társadalmilag és földrajzilag egyaránt terjed (Villena-Ponsoda 2001; Moya-Corral, Sosinski 2015; Regan 2017b). Meglepő módon az andalúz beszélőközösségek mai képe a változatok két csoportja közötti növekvő eltérést mutatja: egyrészt a hagyományos városi munkásosztálybeli és vidéki népnyelvi dialektusokét, amelyekre viszonylag kevéssé hat a jelenlegi sztenderdizáló konvergencia, másrészt az új, középosztálybeli átmeneti változatét (Villena-Ponsoda, Ávila-Muñoz 2014).

Az e változat részét képező jegyek korrelálnak egymással, így használatukat koherencia-korlátozások befolyásolják. A sztenderd értékekhez és attitűdökhöz kapcsolódó változók olyan kontextusokban fordulnak elő, illetve olyan beszélők használják őket, akik valószínűleg nem támogatják a népnyelvi társadalmi jelentéseket képviselő változókat, és ez fordítva is igaz (lásd a fenti 2. táblázatot). Az egyes változók együttes előfordulása így klasztereket alkot, amelyekben összetettebb mögöttes változókat vagy komponenseket azonosíthatunk; ezek képet adhatnak közös eloszlásukról, amely valójában összeegyeztethető a koherens változat fogalmával (lásd Guy, Hinskens 2016).

Mivel célunk egy közép-déli (sztenderd–népnyelvi) átmeneti változat létezésének feltárása, és koherenciájának bizonyítása, célszerű eljárás lehet a változók hasonló varianciájuk alapján történő klaszterezése. Így megállapíthatnánk, mely változók fordulnak elő együtt, és milyen típusú beszélők használják őket – vagyis hogy mely jegyek formálnak egy adott változatot, és hogyan oszlanak el társadalmilag. Annak megállapítására, hogy a jegyek miként csoportosulnak a varianciájuk szerint, faktoranalízist végeztünk³. A többszörös korreláción alapuló elemzés két főkomponenst, illetve a változók két mögöttes klaszterét tárta fel, amelyek képesek megmagyarázni az egyes változók közötti keresztfüggőséget. Más szóval ezek az összetett mögöttes változók, komponensek vagy faktorok az egyes változók közös alapját képviselik.

Az adatok teljes varianciáját ezután két dimenzióra vagy faktorra redukáltuk, amelyek a variancia 69,5%-át magyarázzák (39,1, illetve 30,4). A 3. táblázat a főkomponens-saturációs mátrixot mutatja, amelyben feltüntettük, hogy az 1. és a 2. faktor külön-külön milyen arányban magyarázza az egyes változók varianciáját. Az alábbi 1. ábra az egyes változók egymáshoz viszonyított helyzetét mutatja a két faktor által kijelölt ideális térben, képet adva korrelációjukról.

³Egy tágabb kutatási projekt keretében 72, mindkét nemből származó beszélőből álló mintával dolgoztunk (m = 36, f = 36), iskolázottság és életkor szerint rétegezve. A vizsgálat terepmunkájára a 21^st. század első évtizedében került sor. Lásd Villena-Ponsoda 2008.

Straipsniai / Articles

17

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSA

3. TÁBLÁZAT. Főkomponens-elemzés. A rotált komponensek mátrixa

A rotált komponensek mátrixa Szavak Változók Komponensek: F1 F2 <caja> Del_x,796,265 <cad> Del_d,784,158 <casa> Cec eo,769 −,034 <caza> Seseo −,252,913 <caja> Asp_x,437,695 <caja> Fric_x −,673 −,627 <dos, esto> Faithfulness −,647 −,156 Split −,400 −,777

Kivonási módszer: főkomponens-elemzés. Rotációs módszer: Varimax Keiser-normalizálással. A rotáció 3 iteráció után konvergált. A Faithfulness az a változó, amely a kódmegőrzés arányát képviseli: [dos], [doh] dos ’kettő’, szemben a szótagzáró helyzetben álló valamennyi mássalhangzót érintő eróziós változásokkal, akár magánhangzók között, akár szó végén fordulnak elő [eto], [eθo] esto ’ez’. Lásd még a 2. táblázatot.

Az 1. faktor (sztenderdorientáció) a sztenderdorientált változókat (az 1. ábrán balra, negatív értékekkel) állítja szembe a népnyelvi változókkal (jobbra, pozitív értékekkel). A sztenderd változók – amelyek vagy zárhanggá alakítják a réshangot (Fric_x, Faithfulness), vagy akár visszafordítják az összeolvadást (Split) – a sztenderdizáció, az urbanizáció és a globalizáció társadalmi jelentéseihez kapcsolódnak, míg a népnyelvi változók – amelyek feltehetően fenntartják az összeolvadásokat (Del_x, Del_d, Ceceo) – a szolidaritás helyi és vidéki értékeit közvetítik. A változók mindkét csoportján belül szoros a korreláció, és – amint az 1. ábra világosan mutatja – ez az összefüggés alátámasztja két, eltérő identitásokhoz kapcsolódó, különálló változat létezésének gondolatát.

A 2. faktor (regionális orientáció) egy ettől elkülönülő dimenziót képvisel; talán a beszélő regionális orientációjához kapcsolódik, beleértve a városi Sevillában beszélt sztenderddel összeegyeztethető déli jegyeket is (Asp_x, Seseo).

Az egyes beszélők mindkét dimenzióban (sztenderd- és regionális orientáció) elfoglalt helye alapján, az egyéni faktorpontszámok becslésére szolgáló regresszióval, mindannyiukat elhelyezhetjük az F1*F2 által meghatározott kétdimenziós térben, és faktorpontszámaikat korreláltathatjuk a beszélői változókkal. Így tehát két alapvető támpontunk van egy adott változat meghatározásához: (1) az együtt előforduló jegyek halmaza, valamint (2) ezek társadalmi eloszlása hasonló módon történik.

18

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

(Hudson 1996 [1980]: 22). Mivel különösen érdekel bennünket az intermediate változat részét képező változók használata, a továbbiakban az F1-dimenzióra összpontosítunk.

(1) Faithfulness: a szótagzárlati mássalhangzó megőrzése. Fric_x: [x] réshang. Split: a /θ/ szétválása. (2) Seseo: az egybeolvadt /θ/ sziszegő [s] allofónjai. Aspir_x: hehezetes [x]. (3) Del_x: törölt /x/. Del_d: törölt /d/. Ceeo: az egybeolvadt /θ/ nem sziszegő [θ] allofónjai.

1. ÁBRA. A változók korrelációja a standard/regionális orientációs térben

A várakozásoknak megfelelően az iskolázottság, a nem és az életkor jelentős tényezők, amelyek korlátozzák az intermediate változat használatát (lásd a 2. és 3. ábrát). A nem kötelező oktatási szinteken végzett beszélők – életkoruktól függetlenül – az új változat használatát részesítik előnyben (negatív értékek), de még az alacsony iskolázottságú beszélők körében is kezdik a legfiatalabbak elfogadni a standardhoz közelítő használati formákat (2. ábra). A nem hatását tekintve (3. ábra) a női beszélők pontszámai szintén túlnyomórészt negatív értékeket mutatnak az F1-en, ami arra utal, hogy előnyben részesítik a standard jegyeket.

Mindez összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy az elit változását erősen meghatározza a társadalmi osztály, különösen pedig a beszélők standardorientációja. A kérdés most az, hogy miért nem elegendők a makroszociális dimenziókhoz – és különösen a társadalmi osztályhoz – kapcsolódó beszélői változók ahhoz, hogy kielégítően megmagyarázzák az egyéni viselkedés jelentős részét (az extralingvisztikai tényezőkkel magyarázott variancia aránya nem éri el a 45%-ot).

Straipsniai / Articles

19

JUAN-ANDRÉS VILENA-PONSODA

F = 22.825 (2), sig. < 0.001, R² = 0.421

2. ÁBRA. Az iskolázottság és az életkor szerinti különbségek az intermediate változat használatában. (forrás: Vilena, Vida 2018)

F1. Nem, p < 0.001 F2. Nem, p < 0.005

3. ÁBRA. A nemek közötti különbségek hatása az intermediate változat használatára

20

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

A PROAKTÍV BESZÉLŐ. A KÖZVETETT HATÁSOK JELENTŐSÉGE

A köztes változat egyik legszembetűnőbb jellemzője, hogy miként lépnek kölcsönhatásba a makroszociális dimenziók és a mezoszociális tényezők annak magyarázatában, pontosan milyen természetű a változat terjedéséért felelős proaktív beszélő. Amint Bourdieu kulturális tőkére és társadalmi piacra vonatkozó elméletéből kitűnik (Bourdieu 1984, 1986), a napjainkban a média és az internetes információáramlás iránt érdeklődő beszélők által megszerzett inkorporált kulturális tőke (capital incoré) közvetítő változóként működik, megsokszorozva az objektivált és az intézményesült tőke (capital objectivé és capital institutionalisé) hatását, vagyis rendre az otthon megszerzett tudásét, illetve az iskolában, a szó legtágabb értelmében tanult tudásét. Az így kirajzolódó kép hajlamos alábecsülni a beszélő iskolázottságának és szülei iskolázottságának a függő nyelvi változóra gyakorolt közvetlen hatásait, ugyanakkor kiemeli azok mezoszociális, sőt mikroszintű változókon keresztül érvényesülő közvetett befolyását.

Ahhoz, hogy számításba vegyük a beszélői változók hatását a köztes változat használatának hátterében álló standardizációs dimenzióra, olyan többváltozós modellre van szükség, amely képes bemutatni az adott változóra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat. Ez a modell lehetővé teszi, hogy megmutassuk az egyik változó hatását a többi változó hatásának kontrollálása mellett, ahogyan az a strukturális egyenletmodellezés (SEM) esetében is történik; ezt strukturális mediátorelemzésnek és útvonalelemzésnek is nevezik. Ez az elemzés jól illeszkedik a célhoz (lásd Paxton, Hipp, Marquart-Pyatt 2011). A SEM többváltozós lineáris regressziós elemzésen alapuló modell, amely nemcsak az egyes változók (x, y) endogén vagy függő változóra (w) gyakorolt közvetlen hatásait becsüli meg, hanem ugyanezen vagy más változók közvetítő változókon (z) keresztül érvényesülő közvetett hatásait is. Így a független (exogén), közvetítő és függő (endogén) változók közötti, különböző közvetlen (x, w) vagy közvetett (x, z, w) útvonalakból álló diagram rajzolható fel:

β (x, w)

Stripsnai / Articles

21

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

A különböző befolyásolási útvonalak – akár közvetítő változókon keresztül közvetetten, akár az endogén változókra közvetlenül hatva – ábrázolására olyan útvon modellt állítottunk fel, amely a beszélő státuszának (az iskolázottságával mért) hatására összpontosít, miközben kontrollálja a szülők jellemzőinek (az anya iskolázottságának és az apa foglalkozásának) hatását. Ezzel Bourdieu (1977, 1984, 1986) azon elképzelését próbáltuk megragadni, hogy az capital culture institutionalised (iskolázottság) az capital objective (vagyis a megszerzés háztartási környezete) által meghatározott. Mindazonáltal, noha a kulturális tőke mindkét típusa felelős az egyén társadalmi, kulturális és nyelvi piacon elfoglalt helyzetének jelentős részéért, az egyén egy harmadik tőketípust is megszerezhet és gyarapíthat: az capital incorporé-t, amely a cselekvő személyes befektetésének eredményeként értelmezhető (libido sciendi), és többek között az egyén médiához, valamint a társadalmi nyelvi standardizációhoz való viszonyulását is befolyásolja.

4. ÁBRA. Strukturális egyenletmodellezés a beszédhasználatra vonatkozóan

Emellett a beszélő társadalmi tőkéje nemcsak attól a helyi közösségtől függ, amelyben él (nyitott-e a külső kapcsolatokra vagy zárt), hanem attól is, hogy társas hálózatának kapcsolatai mennyire szorosak (Trudgill 1996). Ugyanakkor egyértelműen kimutatták, hogy a hálózat erősségének beszédhasználatra gyakorolt hatását korlátozza a beszélő társadalmi státusza (Villena-Ponsoda 2005). Ezért szerepeltettük a beszélő hálózati mutatóját közvetítő változóként a modellünkben. Végül, amint korábban láttuk (lásd 2. ábra), az életkor – az iskolázottságon keresztül, közvetetten – és a nem is hatással van nyelvi változónkra. Így tehát, amint alább látható (4. ábra), az objektivált és az intézményesült tőkét képviselő változók (1) egyaránt kontrollálják az inkorporált

22

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

tőkét és az egyes személyek hálózati mutatójával jelzett társadalmi tőkét (2), végső soron pedig korlátozzák a beszélő beszédhasználatát (3).

Az elemzés négy strukturális egyenletből – azaz standardizált lineáris regressziós egyenletből (lásd 4. táblázat) – áll, amelyek endogén változói a következők: először a beszélő intézményesült tőkéje, az „Education” (1. egyenlet); másodszor a beszélő inkorporált tőkéje, a „Media/Standard orientation”; harmadszor az egyén kapcsolathálózata, a „Network” (3. egyenlet); negyedszer pedig a nyelvi függő változó, a „Speech use” (4. egyenlet).

4. TÁBLÁZAT. Közvetlen és közvetett hatások a köztes változat használatára

Hatások az F1-re Közvetett Közvetlen Összesen x1 x2 x3 x4 x5 x6 x7 x1*x5 x1*x7 x8 x1 Iskolázottság – –.210 –.059 –.293 –.562 x2 Anya iskolázottsága –.121 – –.087 –.058 –.266 x3 Apa iskolázottsága –.106 – –.076 –.051 –.233 x4 Életkor.063 –.076.139 x5 Média/standard – –.276 –.276 x6 Nem – –.384 –.384 x7 Hálózat –.272.272

Minden hatás szignifikáns (p <.05). A nem (x6) dummy változó, ahol 0 = férfi, 1 = nő.

Egyenletek

Eq1. Iskolázottság x1 = x2 + x3 + x4 + e1. R² korr. =.504. Anova (3, 66) F = 24.344, szig. <.001 Eq2. Média/standardorientáció x5 = x1 + e2. R² korr. =.579. Anova (1, 64) F = 90.231, szig. <.001 Eq3. Hálózati erősség x7 = x1 + e3. R² korr. =.253. Anova (1, 64) F = 23.034, szig. <.001 Eq4. Standardorientáció = x1 + x5 + x6 + x7 + e4. R² =.608. Anova (1, 55) F = 29.020, szig. <.001 Hiba: √1 − R²; e1 =.70; e2 =.65; e3 =.86; e4 =.63 Magyarázott variancia: 1-(e4)² =.60

Amint a 4. táblázat mutatja, a népnyelvi beszédhasználatra gyakorolt negatív hatások – és ennélfogva a köztes változat használatának előnyben részesítése – nemcsak az objektivált és intézményesült tőkét képviselő változókra (x1, x2, x3) vonatkoznak, hanem az x5 változóra (inkorporált tőke) is. Eközben a nem (x6) szintén negatívan befolyásolja (vagyis női tendenciát jelez) a nyelvi változót. A beszédhasználatra gyakorolt egyetlen pozitív hatás – és ennélfogva a népnyelvi változatok használatának előnyben részesítése – az életkoré (x4, közvetetten az x1-en és az x1*x5-ön keresztül), valamint a hálózati pontszámoké (x7). A negatív és pozitív hatásokat tehát a fent elvégzett faktorelemzés eredményeinek keretében kell értelmezni, ahol az F1-dimenzió pozitív értékei a népnyelvi használatot jelzik.

Straipsniai / Articles

23

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

Az alapul szolgáló útelemzés összetett változók közötti kölcsönhatások képét tárja fel (lásd az alábbi 5. ábrát). Egyrészt az iskolázottság (x1) összességében negatív hatása (Beta = −.562) részben a közvetlen befolyásával (Beta = −.293), részben pedig az x5 közvetítő változón keresztül magyarázható, Média/standard orientáció, Beta = −.210): minél magasabb a beszélő iskolázottsága és minél magasabb pontszámot ér el a média/standard orientáció tekintetében (Beta =.765), annál alacsonyabb az F1-dimenzión elfoglalt helyzete (Beta = −.276). Másrészt az iskolázottság közvetíti a nyelvelsajátítás kontextusát képviselő változók (x2, Beta = −.26 és x3, Beta = −.233), valamint a beszélő életkorának (x4, Beta = −.139) közvetett hatását is. E változók közvetlen hatása a beszélő iskolázottságára pozitív, de közvetetten, az iskolázottság közvetítő változón keresztül, negatívan befolyásolják az F1-et, vagy csupán mérséklik eredeti pozitív befolyásukat. Végül a beszélő kapcsolathálózata nemcsak közvetlenül pozitív hatással van az F1-re (Beta =.272), hanem az iskolázottság hatását is csaknem teljesen semlegesíti (−.059).

Minden hatás szignifikáns (p <.05). A nem (x6) dummy változó, ahol 0 = férfi, 1 = nő

x1 A beszélő iskolázottsága

x2 Az anya iskolázottsága

x3 Az apa iskolázottsága

x4 Életkor

x5 Média/standard orientáció

x6 Nem

x7 A kapcsolathálózat erőssége

x8 Beszédhasználat

5. ÁBRA. Az előadó változóinak beszédhasználatra gyakorolt hatásait leíró többokú folyamat diagramja

24

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

Az útvonalelemzés eredményei tehát összhangban vannak azzal az elképzeléssel, hogy a nemzeti standard és az andalúz népnyelvi dialektusok között egy köztes változat alakult ki. Azok a beszélők, akik ma e változatot jellemző beszédjegyeket használnak, alacsony értékeket érnek el a népnyelvi indexikalitásokat megjelenítő mögöttes F1-változó tekintetében. Amint az a 4. táblázatban és az 5. ábrán bemutatott eredményekből könnyen kikövetkeztethető, ezt az új városi változatot főként fiatal, művelt, jól tájékozott, a standardhoz igazodó női beszélők használják, akiknek személyes kapcsolathálózatai lazán szerveződnek.

A DILEMMA

A szociolingvisztikai változás ilyen összetett folyamatát szem előtt tartva a köztes változat múltjának rekonstruálása izgalmas kihívásnak tűnik. A központi kérdés azonban most az, hogy a múlt hozzáférhető adatai kellően teljesek és megfelelőek-e ahhoz, hogy megválaszolják a jelen kutatása során felmerült fő kérdéseket. Ennek oka, hogy a múlt adatait olyan mintavételi, terepmunkai és elemzési módszerekkel gyűjtötték, amelyek nem mindig egyeztethetők össze a kortárs beszélőközösségek adatainak összetettségét kezelő módszerekkel. Munkájukból áradó rendkívüli alaposság és nagyvonalúság ellenére mélyreható ideológiai különbségek vannak a dialektológusok és geolingvisták eredményei, illetve a mai szociolingvisztikai paradigma keretében elért eredmények között.

Egyrészt a dialektológusok alapvető és nélkülözhetetlen munkát végeztek mind a dialektusföldrajz területén (a helyi változatosság közvetlen ábrázolása szókészletek és térképek segítségével, Wenkertől Gillerónon át a kortárs projektekig), mind a dialektusmonográfiák készítésében (a prototipikus helyi dialektus rekonstruálása Ascolitól és Wegener­től a modern szociolingvisztikáig). Céljuk azonban annak kimutatása volt, hogy a nyelvi változás törvényszerűségei alól vannak kivételek, és hogy egy helyi beszélőközösség le patois authentique nyelvjárása a nyelv legtisztább formája, amelyet érdemes megőrizni a külső szennyeződésektől, és az eredendő tisztaság tárházaként tanulmányozni (lásd Villena-Ponsoda 2010: 614–615 et passim).

Másrészt a jelen adatai egészen más szemlélethez kapcsolódnak, amely a társadalom drámai és valós változását tükrözi. Durkheim (1902 [1893]) mechanikus és organikus szolidaritás közötti fogalmi ellentétét alkalmazva a hagyományos közösségektől a modern ipari közösségekig tartó átmenet összekapcsolható a módszerek fejlődésével. A hagyományos, szorosan összetartó vidéki közösségeket fenntartó, és a beszélők états de conscience egységességét tükröző durkheimi mechanikus szolidaritást a szerves szolidaritáson és a munkamegosztáson alapuló, élesen rétegzett, lazán szerveződő kortárs városi közösségek váltották fel (Berthele 2004: 732–734). A modern társadalom a heterogenitás képét mutatja

Straipsniai / Articles

25

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSA

amelynek rendszerezésében csak a nyelven kívüli korrelátumok (foglalkozás, iskolázottság, életkor, nem stb.) segíthetnek. Ezért a két paradigma közötti ideológiai különbségek először elméletivé, végül módszertanivá váltak. A dialektológia és a szociolingvisztika végül éppannyira eltávolodott egymástól, mint az általuk leírni kívánt közösségtípusok.

Ebben a keretben két kérdést kell mérlegelni, amikor – ahogyan itt is – ilyen eltérő típusú kortárs és történeti adatokat hasonlítunk össze:

(1) A beszélőközösség. Mit tudunk a múlt beszélőközösségéről?

(2) A tényleges nyelvi adatok. Hogyan szerveződött a múltban az a nyelvi rendszer, amelyet ma ismerünk?

A beszélőközösség dilemmája. Az általunk vizsgált kulcsfontosságú időszak malagai városi beszélőközösségéről csak az Atlas Lingüístico y Etnográfico de Andalucía, az ALEA (1961–1973) szolgáltat adatokkal. Az atlasz terepmunkáját az 1950-es években végezték (lásd Alvar 1955; García-Mouton 1992; Morillo-Velarde 2001), „többször ismételt kérdőívek” és „optimális adatközlők” alkalmazásával (Alvar 1959: 10, 27–30). Mivel a cél – Gilliéron, Pop, Puscariu és mások nyomán – „egy adott pillanat beszédének pillanatfelvétele” [...] volt,

[...] olyan személyt kerestünk, aki alkalmas volt e „nyelvi fénykép” alanyaként, kerülve a kirívó eseteket – nem a legidősebbet, nem a legszemélyesebb vagy legújabb adatokat választva –, hanem az átlagost; bár olykor a legidősebbekhez kellett fordulni, hogy rögzítsünk egy visszaszoruló jelenséget vagy egy eltűnő kézműves mesterséget. Ezért egy ötven és hatvan év közötti férfi nagy valószínűséggel pontos képet ad arról, amit keresünk (Alvar 1959: 29, saját fordításom).

A városok és néhány nagyobb település mintáinak kialakításakor a Jaberg és Jud (1928–1960) által az AIS számára kidolgozott eljárásokat követve a helyi körzetet, valamint az adatközlő életkorát, nemét és társadalmi osztályát a változatosság forrásaként vették figyelembe (Jaberg 1936: 20; lásd még Jaberg 1959). A nap végén azonban a legjobb szándék ellenére is mindössze négy adatközlőt vizsgáltak Malaga városában (amelynek akkoriban több mint 270 000 lakosa volt).⁴ Valójában, bár ez a konkrét atlasz jelentős mennyiségű információt tartalmaz az adott kor szociolingvisztikai változatosságáról, beleértve az úgynevezett „polimorfizmust”, vagyis a tudattalan változatosságot is – a feladat

⁴ Három férfi, akik közül az egyiket egyetemi végzettségűként, a másik kettőt pedig írástudatlanként jellemezték, valamint egy egyetemi végzettségű nő; életkorukról nem közöltek részletes adatokat.

26

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

Ennek az információnak az atlasz hat kötetének minden egyes térképéről történő felkutatása és összegyűjtése kimerítő feladat, a szociolingvisztikai különbségekre vonatkozó közvetlen adatok – amelyeket különböző adatközlőkkel végzett párhuzamos kérdőívek alapján vettek fel – pedig nem mindig különülnek el világosan a kutató azon megfigyeléseitől, amelyek az adatközlő nyelvi tudatosságán alapulnak (lásd Morillo-Velarde 2001: 15–21 et passim). Valójában, ha az atlasz egy adott városi településére vonatkozó, a beszédváltozatok és a beszélői változók közötti meghatározott szociolingvisztikai korrelációkat szisztematikusan vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy kevés ilyen előfordulás van, következésképpen a levont következtetések sem kellően megalapozottak.

Mindazonáltal a fő problémát az jelenti, hogy a dialektológiai adatok bemutatásának két különböző módja létezik.

Egyrészt rendelkezésünkre állnak az egyes településekre, valamint az egyes fonológiai, morfológiai, lexikai vagy szintaktikai változókra vonatkozó geolingvisztikai adatok. Ezeket az adatokat a térkép minden egyes pontján egy-egy NORM adatközlő szolgáltatta – bizonyos számú település és változó esetében egy női adatközlőtől származó kiegészítő adatokkal –, és amint fentebb említettük, a városok és a nagyobb települések esetében legalább a nem és az iskolázottság tekintetében változatosak voltak (lásd Alvar 195: 29–30). Természetesen az ilyen adatok közvetlenek, és kétségtelenül érinti őket a NORM-beszélő mintavételi módszerhez kapcsolódó torzítás.

Másrészt a dialektológiai adatok olyan kiegészítő megfigyelésekből állnak, amelyek a beszélő társadalmi helyzetéhez, életkorához vagy neméhez kapcsolódó társadalmi jelentéseket rögzítik. Ezek a megfigyelések magukon a térképeken kiegészítő megjegyzések formájában, illetve a térképek margóján magyarázatokkal ellátott jelek révén jelennek meg. Nyilvánvalóan mind e két adatforrás, mind pedig további felvételek és kvalitatív megfigyelések alapján készültek a dialektológiai monográfiák, amelyek adatai szintén hozzáférhetők (Alvar 1993 [1973], 1974). Ezt az adattípust tehát nemcsak ugyanaz az ideológiai és módszertani torzítás befolyásolja, mint a geolingvisztikai adatokat, hanem maguknak a kutatóknak a kvalitatív ítéletei is közvetlenül hatnak rá.

A nyelvi adatok dilemmája. Az ALEA-adatközlők általános profilját (50 és 60 év közötti férfiak), valamint a Malaga városában vizsgált beszélőkre vonatkozó információkat (4 beszélő: 1 egyetemi végzettségű nő és 3 férfi, akik közül az egyik egyetemi végzettségű, a másik kettő pedig analfabéta) figyelembe véve valószínűsíthető, hogy az előző bekezdésekben tárgyalt látszólagosidő-eloszlásnak megfelelően e beszélők – akik a Malaga köztes változatát vizsgáló terepmunka idején 85–90 évesek lettek volna – közül az analfabéta férfi adatközlők nem használták volna a standardhoz közelítő változatokat, míg az egyetemet végzett beszélők (a férfi és a nő) részben használták volna azokat. (E beszélőkről részletesebb adatok az 5. táblázatban találhatók.)

Stripsniai / Articles

27

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

5. TÁBLÁZAT. Az ALEA adatközlői Malaga városában (forrás: Alvar (1993 [1973]) alapján átdolgozva

Adatközlő | 45 | 50 | 583 | 506 Körzet | Városközpont | Városközpont | Városkörnyék | Városkörnyék Település | Malaga | Malaga | Churriana | Iznate Nem | Férfi | Nő | Férfi | Férfi Iskolázottság | Egyetemi | Egyetemi | Analfabéta | Analfabéta

Az egyetemi végzettségű adatközlők (45 és 50) csak a fonetikai kérdőívre válaszoltak, míg az analfabéta adatközlők (583 és 506) a teljes kérdőív minden részének valamennyi tételére feleltek. Négy-öt oldalas „nyelvi vázlat” készült – ezt a kérdőív fonetikai része tartalmazta –, továbbá minden adatközlő beszédéről egy teljes oldalnyi fonetikai átírás, hangfelvételek és palatogramok is. Ez az anyag nem hozzáférhető.

Az e beszélők által szolgáltatott adatokra épülő beszélőközösség képe természetesen igen korlátozott, mégis arra számítanánk, hogy a közölt geolingvisztikai és dialektológiai információk kellően egybevágnak – és nem mondanak ellent egymásnak – ahhoz, hogy rekonstruálható legyen az a történeti folyamat, amely a köztes változathoz vezető változásokat eredményezte. A két adatforrás azonban nem egyezik. Amint fentebb rámutattunk, a 21^st. század első éveiben gyűjtött adatokon alapuló kortárs malagai vizsgálat eredményei alapján arra lehetne számítani, hogy egyrészt az analfabéta beszélők által használt, erősen jelölt népnyelvi változat, másrészt az egyetemi végzettségű beszélők által használt, kevésbé jelölt és standardhoz közelebb álló, de egyértelműen déli akcentusú változat bizonyítékaival találkozunk. Bár pontosan ez a kép rajzolódik ki, ha a dialektológiai adatokat vesszük figyelembe, a geolingvisztikai adatok alapján ez korántsem ilyen egyértelmű.

Ha a köztes változat legfontosabb jellemzőire összpontosítunk (lásd fentebb a 2. táblázatot), Alvar (1993 [1973]) dialektológiai leírása – amely az egyetlen monográfia, amely a 20^th. század első felének városi malagai nyelvjárásával foglalkozik – megerősíti a nemzeti standard felé történő konvergencia által felgyorsított változások együttesére vonatkozó jelenlegi hipotéziseket, és alátámasztja az új, városi, középosztálybeli köztes változat kialakulását. Bár Alvar valamennyi említett népnyelvi jellemzője az analfabéta beszélőkhöz kötődik – kivéve a /ʎ/ és a /ʝ/ összeolvadását = (az úgynevezett yeísmo), amelyet az egyetemet végzettek normálisnak tartanak –, leírása nem utal arra, hogy a mai helyzethez vezető változások akkoriban már folyamatban lettek volna (6. táblázat). Valójában az ötvenes évek közepére a tudósok körében az a nézet vált a legelfogadottabbá, hogy az andalúz nyelvjárás társadalmilag homogénnek tűnt:

28

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

A geolingvisztikai és dialektológiai adatok szociolingvisztikai kutatásban való megbízhatóságának dilemmája. Az /θ/ andalúziai szétválásának esete

Társadalmi elterjedtségét tekintve az andalúziai változatnak nincsenek korlátai: a társadalom legmagasabb csoportjaiig is eljut. Amikor pedig „legmagasabbakról” beszélek, a művelt csoportokra gondolok, amelyek a leginkább hajlamosak vagy a kiegyenlítődésre, vagy az elterjedésnek való ellenállásra. Egy írástudó andalúziai beszélő kiejtése egyértelműen hasonlít írástudatlan polgártársaiéhoz. A lexika és a kifejezésmód változhat, a kiejtés azonban ugyanaz. Granada fonetikájának tanulmányozásához valójában egyetemi végzettségű beszélőket, sőt egyetemi professzorokat is vizsgáltak (Salvador 1967 [1963]: 64, saját fordításom).

Másfelől az ALEA geolingvisztikai adatainak kimerítő vizsgálata meglehetősen eltérő képet tár fel. Az atlaszból származó információk és a dialektológusok kvalitatív elemzéseinek eredményei rendszerint ellentmondanak egymásnak. Az ALEA geolingvisztikai képe összeegyeztethető azzal a forgatókönyvvel, amely szerint azokat a változásokat, amelyek ténylegesen formálták a köztes változatot, már az 1950-es években megindultak, különösen a városi középosztály beszélői körében. A 6. táblázat a két információforrást hasonlítja össze. A köztes változat jellemzése szempontjából olyan fontos jegyek, mint az /s/ és az /θ/ közötti szembenállás, segítenek megérteni mindkét álláspontot. Alvar (1993 [1973]) rámutat, hogy az összeolvadt /θ/ leggyakoribb realizációja a művelt beszélők körében a szibiláns réshang [s] (seso), míg az írástudatlan beszélők inkább nem szibiláns réshangot [θ] használnak (cece). Az ALEA térképeinek vizsgálatából származó eredmények azonban azt mutatják, hogy a változatosság az atlasz terepmunkájának idejére már megindulhatott, beleértve az /θ/ szétválásának néhány nyomát is (lásd a 7. táblázatot).

6. TÁBLÁZAT. Az iskolázottság különbségei a malagai köznyelvi változat jegyeinek használatában (Alvar (1993 [1973]) és az ALEA alapján átdolgozva)

Dialektológiai monográfia adatai | Geolingvisztikai adatok Standard | Írástudatlan | Egyetemi végzettségű | Írástudatlan | Egyetemi végzettségű /s/ /θ/ | poso/pozo | Ceceo [ˈθeθo] | Seseo [ˈseso] | Ceceo/Seseo/Split | Seseo/Split /tʃ/ | pocho [ˈpotʃo] | Réshang [ˈpoθo] | Affrikáta [ˈpotʃo] | Affrikáta | Affrikáta -θd- | dedo | Törlés [ˈdeθo] | Megőrzés [ˈdeθo] | Változatosság | Megőrzés -θd- | dado | Törlés [ˈdaθo] | Törlés [ˈdaθo] | Törlés | Változatosság

Ugyanez vonatkozik a 6. táblázat többi jegyére is. Az összehasonlított dialektológiai és geolingvisztikai eredmények önmagukért beszélnek (lásd még a 7–9. táblázatot). A dialektológiai monográfia elemzése által előrevetített beszédviselkedés látszólagos homogenitását bizonyos mértékig cáfolják a térképek alapos vizsgálatából származó eredmények, amelyek a válaszok mennyiségi összesítését is tartalmazzák.

Strainsni / Articles

29

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

7. TÁBLÁZAT. Az iskolázottság különbségei az <s> és a <z, ce, ci> hangkapcsolatokat tartalmazó szóalakok realizációjában Malagában (forrás: az ALEA alapján átdolgozva)

Egyetemi végzettségű | Írástudatlan Férfi | Nő | Férfi | Férfi Etim. | [s] | [θ] | Összesen | [s] | [θ] | Összesen | [s] | [θ] | Összesen | [s] | [θ] | Összesen s | 13 | 1 | 14 | 14 | 0 | 14 | 9 | 258 | 267 | 204 | 38 | 242 92.9 | 7.1 | 100.0 | 0.0 | 3.4 | 96.6 | 84.3 | 15.7 z, ce/ci | 5 | 26 | 31 | 35 | 1 | 36 | 0 | 316 | 316 | 149 | 115 | 264 16.1 | 83.9 | 97.2 | 2.7 | 0.0 | 100.0 | 56.4 | 43.6 Összesen | 18 | 27 | 45 | 49 | 1 | 50 | 9 | 574 | 583 | 353 | 153 | 506

8. TÁBLÁZAT. Az iskolázottság különbségei az intervokális /d/ realizációjában Malagában (forrás: az ALEA alapján átdolgozva)

Egyetemi végzettségű | Írástudatlan Férfi | Nő | Férfi | Férfi /0d/ | [d] | ∅ | Összesen | [d] | ∅ | Összesen | [d] | ∅ | N | [d] | ∅ | Összesen 8 | 2 | 10 | 8 | 2 | 10 | 32 | 69 | 101 | 43 | 54 | 97 80.0 | 20.0 | 80.0 | 20.0 | 31.7 | 68.3 | 44.3 | 55.7 /#d/ | 2 | 5 | 7 | 4 | 3 | 7 | 3 | 106 | 109 | 1 | 92 | 93 28.6 | 71.4 | 57.1 | 42.9 | 2.8 | 97.2 | 1.1 | 98.9 10 | 7 | 17 | 12 | 5 | 17 | 35 | 175 | 210 | 44 | 146 | 190 58.8 | 41.2 | 70.6 | 29.4 | 16.7 | 83.3 | 23.2 | 76.8

9. TÁBLÁZAT. Az iskolázottság különbségei a /tʃ/ realizációjában Malagában (forrás: az ALEA alapján átdolgozva)

Írástudó | Írástudatlan Férfi | Nő | Férfi | Férfi [tʃ] | 16 | 76.2 | 23 | 100.0 | 136 | 97.8 | 116 | 87.2 [ʃ] | 5 | 2.8 | 0 | 0.0 | 3 | 2.2 | 17 | 12.8 Összesen | 21 | 23 | 139 | 133

30

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

A dialektusmonográfiák és a geolingvisztikai munkák eredményei közötti eltérés fényében továbbra is megválaszolatlanok az andalúziai köztes változat kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos alapvető kérdések. Valójában nem tudjuk, hogy a jelenleg ezt a változatot alakító fonológiai változók többsége hiányzott-e a beszélők repertoárjából a 20. század közepén, majd bizonyos társadalmi és kulturális változások hatására hirtelen és váratlanul jelent meg, vagy már korábban – talán régtől fogva – fejlődött, és így ugyanebben az időszakban már megfigyelhető volt a társadalmilag kondicionált változás folyamataiként.

Az első esetben egy felülről induló gyors változás példájával állnánk szemben, amely a 20^th. század utolsó évtizede óta gyűjtött beszélt nyelvi korpuszadatok alapján tökéletesen elemezhető. Ebben az esetben megfelelőek lennének a keresztmetszeti, látszólagos időre épülő elemzések, és eredményeik valószínűleg egybeesnének a dialektusmonográfiák adataival.

A második esetben a geolingvisztikai adatok részletesebb újraelemzésére és a jelenlegi szociolingvisztikai eredményekkel való szisztematikus összevetésre lenne szükség. Kívánatosak lennének továbbá a – mondjuk – régészeti adatokra épülő longitudinális trendvizsgálatok. Bár az utóbbi adattípus pontos természetének megvitatása egy teljes tanulmány témája lehetne, a következő bekezdés rövid áttekintést ad róla.

RÉGÉSZET

A dialektológia/geolingvisztika és a szociolingvisztika módszerei és elméleti feltevései közötti jól ismert különbségeken túl – nem is szólva az ezek mögött meghúzódó ideológiai nézőpontokról – a dialektusmonográfiákban és nyelvi térképeken fellelhető élő hangváltozások egyértelmű nyomainak retrospektív azonosítására tett kísérletünk további nehézségbe ütközött. A nyelvjáráshasználat szubjektív értékelései találkoznak a NORM beszélőkkel kapcsolatos torzítással, és megnehezítik a jelenkori adatok összevetését a dialektológiai és geolingvisztikai munkákból származó adatokkal. E hagyományos tudományterületek kortárs művelése teljesen megváltoztatta a helyzetet. Mindkét területen kiemelkedő eredmények születtek, ami a jövőben megkönnyíti majd a munkát. Most azonban az andalúziai helyzetet kell úgy kezelnünk, ahogyan van.

A geolingvisztikai és dialektológiai kutatások adatainak újraelemzése, valamint a rádiós és televíziós adások felvételeihez és a dokumentumfilmek archívumaihoz való hozzáférés lehetővé tenné számunkra, hogy (1) valós időben (bár súlyosan torzított módon) megvizsgáljuk a jelenleg zajló változások társadalmi elterjedését, és (2) feltárjuk az ilyen retrospektív pályákat befolyásoló ideológiai késést is. A geolingvisztikai és hagyományos dialektológiában a NORM beszélők kiválasztásának alapjául szolgáló kritériumok (vagyis az „autentikus” vagy „tiszta” nyelvjárás eszméjének) értékelése érdekes módja e sajátos kérdés megközelítésének.

Straipsniai / Articles

31

JUAN-ANDRÉS VILENA-PONSODA

A geolingvisztikai és hagyományos dialektológiában a NORM beszélők kiválasztásának alapjául szolgáló kritériumok (vagyis az „autentikus” vagy „tiszta” nyelvjárás eszméjének) értékelése érdekes módja e sajátos kérdés megközelítésének.

Az Archeologie egy folyamatban lévő kutatási projekt, amely kiegészítő beszélt és írott adatforrásokhoz kíván hozzáférni, lehetővé téve azok összehasonlítását.⁵ A rádióarchívumok forrásain alapuló longitudinális vizsgálatok (lásd Van de Velde, van Hout, Gerritsen 196, 199; Hernández-Campoy 2018), valamint a kiegészítő nyilvános és magánjellegű írásos dokumentumok (Hernández-Campoy, Conde-Silvestre 2012) összehasonlító bizonyítékokkal szolgálnak majd a nyelvi változásra és az andalúziai köztes változat kialakulásának történetére vonatkozóan.

REFERENCES

ALEA – Atlas Lingüístico y Etnográfico de Andalucía, 1–6 vols, 1961–1973, ed. by Alvar Manuel, A. Llorente, G. Salvador. Madrid: CSIC.

Almeida Manuel 2018: Language hybridism: On the origin of interdialectal forms. – Language Variation. European Perspectives VII, ed. by Juan-Andrés Vilena-Ponsoda, Francisco Díaz Montesinos, Antonio Ávila-Muñoz, Matilde Vida-Castro. Amsterdam: SILV, John Benjamins, forthcoming.

ALPI – Atlas Lingüístico de la Península Ibérica, 2016, ed. by García Mouton Pilar (co-ord.), Inés Fernández-Ordóñez, David Heap, Maria Pilar Perea, João Saramao, Xulio Sousa, ALPI-CSIC: http://www.alpi.csic.es (22-10-2018).

Alvar Manuel 1955: Las encuestas del “Atlas Lingüístico de Andalucía (diciembre 1953 – marzo 1955)”. Granada: Universidad: https://grupo.us.es/ehandalucia/pdf/lecturas/atlas_linguistico_andalucia.pdf (26-10-2018).

Alvar Manuel 1959: El Atlas Lingüístico-Etnográfico de Andalucía. Granada: Universidad.

Alvar Manuel 1974: Sevilla, macrocosmos lingüístico. – Estudios Filológicos y Lingüísticos. Homenaje a Ángel Rosenblat, ed. by Quiroga-Torealba Luis, Mario Torreba losi, Pedro Díaz-Seijas. Caracas: Instituto Pedagógico, 13–42.

Alvar Manuel 1993 [1973]: Notas de aseo al habla de Málaga. – Puerta Nueva. Revista de Educación, 6–13: https://grupo.us.es/ehandalucia/pdf/lecturas/atlas_linguistico_andalucia.pdf (26-10-2018).

⁵ In the frame of the above mentioned (on footnote 1) Project on the Sociolinguistic Patterns of Castilian Spanish (ECOPASOS, FF2015-6811-C5-1 and FEDER funds).

32

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

Auer Peter 2005: Europe’s Sociolinguistic Unity, Or, a Typology of European Dialect/Standard Constellations. – Perspectives on Variation, ed. by Nicole Delbecque, Johan van der Auwera and Dirk Geeraerts. Berlin: Mouton de Gruyter, 7–42.

Berruto Gaetano 2005: Dialect/standard convergence, mixing, and models of language contact. The case of Italy. – Dialect Change. Convergence and Divergence in European Languages, ed. by Peter Auer, Frans Hinskens, Paul Kerswill, Cambridge: Cambridge University Press, 81–95.

Berthele Raphael 2004: Dialektsoziologie – Soziolinguistische Aspekte der Dialektologie. – Sociolinguistics: An International handbook of the Science of Language and Society 1. Second edition, ed. by Ulrich Amon, Norbert Dittmar, Klaus J. Mattheier, Peter Trudgill. Berlin/New York: Mouton de Gruyter, 721–738.

Bourdieu Pierre 1977: L’Économie des échanges linguistiques. – Langue Française 34, 17–34.

Bourdieu Pierre 1984: Capital et marché linguistiques. – Linguistische Berichte 90, 3–24.

Bourdieu Pierre 1986: The forms of capital. – Handbook of theory and research for the sociology of education, ed. by J. Richardson. New York: Greenwood, 241–258.

Carbonero Pedro 1982: El habla de Sevilla. Sevilla: Ayuntamiento.

Chambers J. K., Peter Trudgill 2004 [1980]: Dialectology. Cambridge: Cambridge University Press.

Dietz Gunther 2001: Frontier hybridization or culture clash? Trans-national migrant communities and sub-national identity politics in Andalusia, Spain. – Journal of Ethnic and Migration Studies 30(6), 1087–1112.

Durkheim Émile 1902 [1893]: De la division du travail social. Étude sur l’organisation des sociétés supérieures. Second edition. Paris: Alcan.

García-Mouton Pilar 1992: El Atlas Lingüístico y Etnográfico de Andalucía. Hombres y mujeres. Campo y ciudad. – Actas del Congreso Internacional de Dialectología, IKER 7, 667–685: http://digital.csic.es/handle/10261/13687?locale=es (22-10-2018).

Guy Gregory, Frans Hinskens 2016: Linguistic coherence; systems, repertoires and speech communities. Introduction. – Linguistic coherence: Systems, repertoires and speech communities. Lingua 172–173, 1–9.

Hernández-Campoy, Juan-Manuel 2018: Virtual sociolinguistics: From real-time surveying to virtual-time archival sources for tracing change longitudinally. – Language Variation. European Perspectives VII, ed. by Juan-Andrés Villena-Ponsoda, Francisco Díaz Montesinos, Antonio Ávila-Muñoz, Matilde Vida-Castro. Amsterdam: SILV, John-Benjamins, forthcoming.

Stripsni / Articles

33

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

Hernández-Campoy Juan-Manuel, Villena-Ponsoda Juan-Andrés 2009: Starness and Non-Starness in Spain: Dialect Attrition and Revitalization of Regional Dialects of Spanish. – International Journal of the Sociology of Language 196/197, 181–214.

Hernández-Campoy, Juan-Manuel, Juan-Camilo Conde-Silvestre (eds.) 2012: The Handbook of Historical Sociolinguistics. Malden: Wiley-Blackwell.

Hudson Ronald A. 1996 [1980]: Sociolinguistics. Second edition. Cambrigde: Cambridge University Press.

Jaberg Karl 1936: Aspects géographiques du langage. Paris: Sociétés de Publications Romanes et Françaises.

Jaberg Karl 1959: Geografía lingüística. Ensayo de interpretación del Atlas Lingüístico de Francia. Granada: Universidad.

Jaberg Karl, Jakob Jud 1928–1960: Sprach- und Sach atlas Italiens und der Südschweiz, 1–8 vols. Zofingen: Ringler.

Molina-García Álvaro 2018: Percepción y distancia acústica. La variación paramétrica individual en la escisión fonemática de /θ/ en el español andaluz. Datos de la ciudad de Málaga. Unpublished manuscript. Universidad de Málaga.

Morillo-Velarde Ramón 2001: Sociolingüística en el ALEA: variable generacional y cambio lingüístico. – Estudios de Lingüística de la Universidad de Alicante 15, 13–49.

Moya-Corral Juan-Antonio, Marcin Sosiński 2015: La inserción social del cambio. La distinción s/θ en Granada. Análisis en tiempo aparente y en tiempo real. – Lingüística Española Actual 37, 33–72.

Navarro-Tomás Tomás, Aurelio M. Espinosa, Lorenzo Rodríguez-Castellano 1933: La frontera del andaluz. – Revista de Filología Española 20, 225–277.

Paton Pamela, John R. Hpp, Sandra Marquart-Pyatt 2011: Non recursive models. Endogeneity, reciprocal relationships, and feedback loops. California: SAGE.

Regan Brendan 2017a: A study of ceceo variation in Western Andalusia (Huelva). – Studies in Hispanic and Lusophone Linguistics 10(1), 119–160.

Regan Brendan 2017b: The Effect of dialect contact and social identity on fricative de- merger. PhD Dissertation. The University of Texas at Austin: https://repositories.lib.utexas.edu/handle/2152/62339 (22-10-2018).

Salvador Gregorio 1967 [1963]: La fonética andaluza y su propagación social y geográfica (1963–1964). – Estudios dialectológicos, 61–70.

Salvador-Salvador Francisco 1980: Niveles sociolingüísticos de seseo, ceceo y distinción en la ciudad de Granada. – Español Actual 37–38, 25–32.

34

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX

The Dilemma of the Reliability of Geolinguistic and Dialectological Data for Sociolinguistic Research. The Case of the Andalusian Demerger of /θ/

Sawoff Adolf 1980: A sociolinguistic appraisal of the sibilant pronunciation in the city of Sevilla. – Grazer Linguistische Studien 11–12, 238–262.

Siegel Jeff 2010 [2006]: Second dialect acquisition. Cambridge: Cambridge University Press.

Trudgill Peter 1986: Dialects in contact. Oxford: Basil Blackwell.

Trudgill Peter 1996: Dialect typology: Isolation, social network and linguistic structure. – Towards a Social Science of Language 1, ed. by Gregory Guy, C. Feagin, D. Schiffrin, J. Baugh. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins, 3–22.

Van de Velde Hans, Marinel Gerritsen, Roeland van Hout 1996: The devoicing of fricatives in standard Dutch: A real-time study based on radio recordings. – Language Variation and Change 8, 149–175.

Van de Velde Hans, Roeland van Hout, Marinel Gerritsen 1997: Watching Dutch change: A real time study of variation and change in standard Dutch pronunciation. – Journal of Sociolinguistics 1/3, 361–391.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés 1996: Convergence and divergence in a standard-dialect continuum: Networks and individuals in Malaga. – Sociolinguistica 10, 112–137.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés 2001: La continuidad del cambio lingüístico. Granada: Universidad.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés 2005: How similar are people who speak alike? An interpretive way of using social network in social dialectology research. – Dialect Change. Convergence and Divergence in European Languages, ed. by Peter Auer, Frans Hinskens, Paul Kerswill. Cambridge: Cambridge University Press, 303–334.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés 2008: Sociolinguistic patterns of Andalusian Spanish. – International Journal of the Sociology of Language 193–194, 139–160.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés 2010: Community-based investigations: From traditional dialect grammar to sociolinguistic studies. – Language and Space. An International Handbook of Linguistic Variation 1. Theories and Methods, ed. by Peter Auer, J. F. Schmidt. Berlin/New York: Mouton de Gruyter, 613–631.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés, Antonio Ávila-Muñoz 2014: Dialect stability and divergence in southern Spain. Social and personal motivations. – Stability and divergence in language contact. Factors and mechanisms, ed. by Kurt Braunmüller, Stefen Höder, Karoline Kühl. Amsterdam: John Benjamins, SLV, 207–238.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés, Matilde Vida-Castro 2017: Between local and standard varieties: horizontal and vertical convergence and divergence of dialects

Straipsniai / Articles

35

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

in Southern Spain. – Language Variation. European Perspectives 6, ed. by Isable Buchstaller, Beat Siebenhaar. Amsterdam: John Benjamins, 125–140.

Villena-Ponsoda Juan-Andrés, Matilde Vida-Castro 2018: Variation, identity and indexicality in southern Spain. On the emergence of a new intermediate variety in urban Andalusia, ed. by Stavroula Tsiplakou, Massimo Cerruti, forthcoming.

Geolingvistikos ir dialektologijos duomenų patikimumo dilema atliekant sociolingvistikos tyrimus. /θ/ skilimo Andalūzijos ispanų kalboje atvejis

SANTRAUKA

Kadangi geolingvistikos, dialektologijos ir šiuolaikinės sociolingvistikos teikiami duomenys vertinami remiantis labai skirtingomis kalbos ir visuomenės teorijomis, kyla dilema siekiant geolingvistinių ir monografinių tarmių duomenų pagrindu rekonstruoti besiformuojančios kalbos atmainos istoriją. Sociolingvistiniai duomenys yra pagrįsti sociologinėmis prielaidomis apie imties sudarymą ir nuokrypį, bet jos nesuderinamos su tuo, ką suponuoja geolingvistiniai ir dialektologiniai duomenys (Villena-Ponsoda 2010). Taigi, tiriamoji problema siejasi su klausimu, kiek geolingvistiniai ir monografiniai tarmių duomenys yra patikimi, siekiant retrospektyviai nustatyti tiriamos kalbos atmainos istoriją ir konkretų kalbos pokytį. Dabar vykstantis viduriniosios miestiečių klasės kalbos atmainos, tarpinės tarp nacionalinės standartinės (Madrido) ir pietinių Andalūzijos ispanų kalbos atmainų, formavimasis yra suprantamas kaip kalbos panašėjimo į šiuo metu gyvuojantį prestižinį viduriniosios klasės kalbos standartą pasekmė. Jos tradicinės pietietiškos tapatybės kaitos procesai vyksta nuo šeštojo dešimtmečio vidurio ir artėja prie šiuolaikinių modernizacijos ir urbanizacijos diktuojamų tapatybių (Regan 2017; Villena-Ponsoda, Vida-Castro 2017). Pakartotinė geolingvistikos ir tarmių tyrimų duomenų analizė bei palyginimas su dabartiniais sociolingvistikos teikiamais rezultatais leistų, pirma, kruopščiai ištirti šiuo metu vykstančių pokyčių paplitimą visuomenėje realiuoju laiku, antra, išnagrinėti ideologinį atsilikimą, turintį įtakos šio tipo retrospektyvioms trajektorijoms.

Įteikta 2018 m. spalio 30 d.

JUAN-ANDRÉS VILLENA-PONSODA

Universidad de Málaga

Campus de Teatinos, E-29071 Málaga, Spain

[email protected]

36

Acta Linguistica Lithuanica LXXIX