VÁCLAV BLAŽEK Masaryk Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-6797-7188

Kutatási területek: indoeurópai tanulmányok, különösen a szláv, balti, kelta, anatóliai, tochár, indo-iráni nyelvek; finnugor nyelvek; afroázsiai nyelvek; etimológia; genetikai osztályozás; matematikai modellek a történeti nyelvészetben.

DOI: doi.org/10.35321/all84-02

BALTI *JŪRĀ-/- (I)IĀ- „TENGER” ÉS *JAURĀ-/- (I)IĀ- „NEDVES TALAJ, MOCSÁR, MÉLY VÍZ”

A balti *jūrā-/- (i)jā- „tenger” és *jaurā-/- (j)iā- „nedves talaj, mocsár, mély víz”

ANNOTÁCIÓ

Ez a tanulmány a közös balti *jūr- ‘tenger’ kifejezést elemzi annak vṛddhi-képzésével, a *jaur- ‘nedves talaj, mocsár, mély víz’ alakkal, ezek helynévi nyomaival a makrobalti térségben, a finn-permi *jūrs ‘mély hely a vízben’ és a finn-volgai *järwä ‘tó’ valószínű kölcsönzéseivel, az örmény ǰowr ‘víz’ valószínű külső rokon szavaival, valamint a Kelet-Thrákiából származó Iuras & Zyras víznevekkel és a gall oronimával, a Jura névvel, figyelembe véve a ‘mély’ és ‘magas’ jelentések szemantikai kapcsolatát. Ezek a részeredmények végső következtetéshez vezetnek: a balti *jūr gyök elsődleges jelentése ‘mély víz’ volt.

KULCSSZAVAK: balti, finn-volgai, finn-permi, örmény, Thrákia, gall, köznév, víznév, helynév, etimológia, szemantikai párhuzam.

ANNOTÁCIÓ

A tanulmányban a közös balti szó, a *jūr- „tenger”, valamint vṛddhi-képzésű *jaur- „nedves talaj, mocsár, mély víz” elemzése történik, továbbá ezek helynévi nyomai a Balti-tenger makrorégiójában, a permi finnek (*jūrs „mély hely a vízben”) és a volgai finnek (*järwä „tó”) nyelveiben található valószínű kölcsönszavak, az örmény ǰowr „víz” lehetséges rokonsága, valamint a Kelet-Thrákiából származó Iuras és Zyras vízneveknek, illetve a gall Jura hegységnévnek a vizsgálata, tekintettel a „mély” és „magas” jelentések szemantikai kapcsolatára.

30

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Balti *jūrā–/–(i)iā– „tenger” és *jaurā–/–(i)iā– „nedves talaj, mocsár, mély víz”

kapcsolatát. Az elvégzett vizsgálat alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a balti *jūr– gyök elsődleges jelentése „mély víz” volt.

KULCSSZAVAK: balti, volgai finn, permi finn, örmény, trák, gall, köznév, víznév, helynév, etimológia, szemantikai párhuzam.

A BALTI KÖZNEVEK ÉS PROTÓNYELVI REKONSTRUKCIÓIK DOKUMENTÁCIÓJA

1. A balti nyelvekben létezik egy sajátos, *jūr– „tenger” jelentésű kifejezés, amely kvázi-szinonimája a litván mārios vagy mãrės¹ f. pl. tantum „tenger; a tengertől dűnékkel elválasztott öböl”, a lett mare, maրա „öböl, lagúna”, valamint a porosz *mari „öböl, lagúna, turzás” [Elbingi szójegyzék 65: mary „Haff”] szavaknak (Mažiulis 2013: 582; Smoczyński 2018: 755). A balti kifejezést valószínűleg átvették a balti-finn nyelvek: a finn, olonyeci, vepsze, votják, észt meri, karjalai mérì, lív meŕ „tenger”. Az *a > *e umlautnak párhuzama van a finn reki „szán”, karjalai, olonyeci regi, votják reči, gen. regé, észt regi, lív reggos < balti: litván rãgės „szán”, lett ragus / raguvas / ragavas „lapos szán”, amelyek a „szarv” jelentésű balti szóból származnak: litván rãgas, lett rags „szarv”, pl. ragi „eke fogantyúi”, óporosz ragis [EV] „Horn” (Thomsen 1890: 199, 210–211; SKES 341, 762; Smoczyński 2018: 1051, 1105).

1.1. A litvánban két apofonikus változat fordul elő: jūr– és jaur–.

1.1.1. A litván jūra f. „tenger”, pl. jūros; változat: jūria f., pl. jūrios és jūrė² f., pl. jūrės (Smoczyński 2018: 458) rendre a protobalti *jūrā–, *jūriā–, *jūriā– alakokat tükrözik.

1.1.1.1. Az első adat Bretkūnas Újszövetség-fordításában (1579/1580) jelenik meg, tárgyesetű többes számként: jūres: Bet kaip Ekrutnikai... Walti [bateli] ing Iures nuleido „Da aber die Schifffleute... den Kahn niederliessen in das meer” (ALEW 423).

1.1.2. A litván jáura, jáurė, jáuris „nedves, nehéz, terméketlen talaj; agyagos talaj”, jáura vagy jáuras „mocsár, mély víz”, melléknév jaurùs „mocsaras” a vṛddhi típusú *jaur képződményt tükrözi, a *jūr- gyökét, hasonló névszói bővítésekkel (Smoczyński 2018, 459; Hill, ALEW 423: Das morphologische Verhältnis der tiefstufigen und vollstufigen Bildungen zueinander ist unklar. Es ist möglich, dass der Ablaut verschiedene Stammalternanten des grundsprachlichen Nomens reflektiert. Es ist aber auch nicht auszuschliessen, dass die vollstufige Bildung eine rezente

¹ Az egyes számú tantum megfelelő alakjai is adatoltak: mariã & mãrė (LKŽ VII 858, 848).

² A végső –ē *–iā-ból való levezetéséről lásd Bammesberger 1970.

Straipsniai / Articles

31

VÁCLAV BLAŽEK

A litván jūra mélyfokú tövéhez kapcsolódó vṛddhi-levezetés folytatódik.; Darms 1978: 435–436). A „tenger” és „mocsár” közötti szemantikai kapcsolat megfelel a germán *mari- „tenger” és a vṛddhi-képzésű *mōra- „mocsár, ingovány” szembeállításának (Darms 1978: 158–166, 435).

1.2. A lett jūra or jūra „tenger; nagy víztömeg; tó”, nyj. jūre, jūris (ME II 122), a Nehrung-kurši jūr(e) f. „tenger” (vö. ALEW 423) ugyanabból a protobalti mintából vezethető le: *jūrā-, *jūriā-, *jūriā rendre a litván megfelelőkhöz hasonlóan.

1.3.1./2. A megfelelő óporosz kifejezések két fő forrásban jelennek meg: az Elbingi szójegyzékben (az egyetlen ismert, Peter Holcweßcher által készített másolat körülbelül Kr. u. 1400-ra datálható, az eredeti azonban valószínűleg egy évszázaddal korábbi), valamint az úgynevezett Harmadik katekizmusban, az Enchiridionban (nyomtatva Kr. u. 1561-ben):

Óporosz luriay [EV 66: „Mer”] = hímnemű névszói többes szám alanyesete ^³ *jūr’ai (Mažiulis 1981: 276; 2013: 319).

Óporosz iūrin „tenger” = hímnemű egyes számú tárgyeset ^⁴ *jūr’an (Mažiulis 1981: 276; 2013: 319): K III, 67.11: Bhe rikauite kirschą juckans en iūrin „vnd Herſchet vber Fich im Meer”.

K III, 75.2: bke {= bhe} ſtan pertrinctan Pharao ſen wiſſan ſwaieis en urminan iūrin auſkandinnons „Vnd den verſtockten Pharao mit allen den ſeinen im Roten Meer erſeufft” (Mažiulis 1981: 206, 226; Toporov 1980: 93).

1.4. A fent összegyűjtött alakokat különböző kutatók a protoindoeurópai nyelvre vetítették vissza:

1.4.1. Darms (1978: 435): *iu̯ərovs. Vṛddhi-levezetés: *ieu̯əro-. 1.4.2. Irslinger (NIL 2008: 404–405): *iuHr-aH₂-/–(i)aH₂ és *ieuHr-aH₂-. 1.4.3. Petit (2010: 9): *H₁uHr és *H₁euHr-; alternatívaként *iūr- (az örmény ȳowr „víz” tekintetében). 1.4.4. Hill (ALEW 2015: 423): *iuHr-. 1.4.5. Derksen (2015: 215): *uHr-/*eu̯r-.

A BALTI HELYNEVEK DOKUMENTÁCIÓJA

2. E köznevek balti helynévanyagban való használata szintén érdekes.

^³ Petit (2010: 144) az –ay alakban a *–āi nőnemű kettős számot látja.

^⁴ Trautmann (1910: 349) az óporosz iūrin alakban a litván és lett megfelelőinek megfelelő nőnemű alakot azonosította.

32

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Balti *jūrā–/–(i)jā– „tenger” és *jaurā–/–(i)jā– „nedves talaj, mocsár, mély víz”

2.1.1. Litvániában például ismertek a Jūra, Jūrė, Jūrupis folyónevek, valamint a Jūr-ežeris tó neve (Vanagas 1981: 139), amely megfelel a „nagyon nagy tó” jelentésű összetett köznévnek, jurėžeris (Toporov 1980: 93).

2.1.2. A vṛddhi-képzés a litván víznevekben is megjelent: a Jāur-upė, Jāuros upėlis, Jauryklà, Jaur̃š, Jaurìukas folyónevekben (Vanagas 1981: 134).

2.2. Lettországban szintén találhatók e köznevekből képzett helynevek: a Jūra rét neve, valamint a Jūras-mežs, Jūr-bierž erdőnevek stb. (Vanagas 1981: 139).

2.3. A történelmi jatvingok területének déli határán ismert volt a Jura nevű folyó (1426, 1428 Jura, 1432, 1540, 1565 Jura), amely ma Bronówka, a Narew folyó jobb oldali mellékfolyója (Rozwadowski 1948: 125; vö. még Przybytek 1993: 91–92 az azonos eredetű helynevekről). Udolph (1990: 128–130) helyesen említette, hogy a balti *jūr gyöknek a szláv / lengyel +Jyra, majd +Jira alakba kellett átalakulnia. A Jura alak szláv környezetben olyan elsődleges szláv előtti forrást jelez, mint a *jaur- típus, amely valóban adatolt (lásd §1.1.2.).

2.4. A Moszkva folyó, az Oka mellékfolyója medencéjében két, Jurin nevű szurdok található; etimológiájuk a litván jaurýnas „mocsaras hely” segítségével magyarázható (Otkupščikov 2004: 91).

2.5. A balti *jūro gyök valamely feltételezett nyugatbalti nyelvjárásbeli lehetséges származékának első írásos adata az Ἰούρουνον helynévben azonosítható, amely Ptolemaiosz „Geographia” című művének úgynevezett Rᵗ kéziratában [2.11.27.] szerepel a Kr. u. 2. század közepéről, a [μδ′L′, νς′] = [44°30′, 55°00′] koordináták alatt, vagyis a Visztula torkolatától [με′, νς′] = [45°00′, 56°00′] nyugatra, a Viadua folyó torkolatától [μβ′L′, νς′] = [42°30′, 56°00′] keletre, valamint a Suevus folyó torkolatától [λθ′L′, νς′] = [39°30′, 56°00′] keletre (lásd Ptolemaiosz 2.11.3.). Megemlítjük, hogy az alternatív adat, az Οὐίρουνον, a [μ′L′, νε′] = [40°30′, 55°00′] koordinátákkal nyugatabbra helyezi, a Viadua és a Suebus folyók torkolatai közé (lásd Cuntz 1923: 66). Az Ἰούρουνον alakot elfogadva elemezhető a balti *jūr- gyök, valamint a *-ūn- képző kapcsolatából; ez például a porosz Raudune folyónévben Raudune (1316) jelenik meg, míg képző nélkül a litván Raudà folyónévben, mindkettő a litván raūdas „vöröses” típusú melléknévből; hasonlóképpen az óporosz Sirgun tónévben, vö. sirgis „csődör”; litván Dumblūnai: dumblas „mocsár” (Gerullis 1922: 139, 254).

Straipsniai / Articles

33

VÁCLAV BLAŽEK

VALÓSZÍNŰ BALTI KÖLCSÖNZÉSEK A FINN-PERMI NYELVEKBEN

3. Figyelemre méltók mindkét balti változat valószínű kölcsönzései a finn-permi nyelvekbe: *jūr- & *jaur-, illetve a finn-permi *jūrz „mély hely a vízben” és a finn-volgai *järwä „tó”.

3.1. Finn-permi *jūrz „mély hely a vízben” (UEW 635–36; SKES 128–29) > finn jyrä „meredek partú patak, meredeken lejtő csatorna, kút”, jyrämä „kisebb vízesés, örvény”; számi jârem „egy folyó enyhe kiszélesedése” (N), L jårre „kis völgykatlan, mély lyuk, mély örvény egy tóban vagy folyóban”, L jaŕem „dús növényzetű kis völgykatlan; egy folyó vagy patak kis kerek kiszögellése”, Ko. Not. jērem „mély hely a vízben (különösen vízesés alatt)” (> finn nyj. järämä „kis vízesés”; udmurt jer „mély hely (a vízben), mélység, örvény”, komi jir (S P) „mély hely a folyóban vagy tóban” (S), „mélyedés; mély (különösen vízről, továbbá például gödörről)” (P), PO jör „mély hely (a vízben)”.

3.2. Finn-volgai *järwä „tó” (UEW 633; SKES 132) > finn järvi, vot jarvi, észt järv „tó”; számi N jaw’re Jule jau’re, T jāvre, Kld. jąvr, Not. javr uo., moksa-mordvin (j)ɛŕ-k’é, erzya ɛŕ-k’é „uo., tócsá”; mari KB jär, U B jer „tó” (Būga 1959: 273; Rozwadowski 1948: 127; Toporov 1980: 97; balti > finn-volgai; Bednarczuk 1976: 48: finn-volgai > balti). A mássalhangzók metatézise szabályos a balti eredetű kölcsönzésekben, vö. például (a) finn karva „szőr”, észt karv „uo., szín” < litván gaūras „állat testén lévő szőr”, lett gauri többes szám „szeméremszőr” (Thomsen 1890: 171; SKES 166–167; Fraenkel 1962/1965: 140); (b) finn tarvas „őz, jávorszarvas”, észt tarvas „bika-jávorszarvas, őstulok” < litván taũras „őstulok, bika”, porosz tauris „bölény” (Thomsen 1890: 228–229; SKES 1240–1241).

4. Úgy tűnik, az indoeurópai nyelveken belül csupán egyetlen biztos rokon szó van, mégpedig az örmény jōwr „víz”, birtokos egyes szám jṙoy, eszközhatározós egyes szám jōwrb, birtokos többes szám jōwrc‘, jṙoc‘ (Meillet 1936: 52; Solta 1960: 320–322; Džaukjan 1967: 220; Schmitt 1981: 70; Olsen 1999: 50, 662, 674, 787, 855; o-/mássalhangzó-tövű).

4.1. Meillet (1936: 52), akit Džaukjan (1967: 221–222) és Martirosyan (2010: 556; etimológiai szótárából meglepő módon hiányzik a jōwr „víz” címszó), az *i- > örmény j- fejlődésének egy további példájaként az örmény jān „buzgalom, erőfeszítés, munka” szót idézi a görög ζῆλος, dór ζᾶλος „buzgalom, vetélkedés, féltékenység” mellett; továbbá az örmény nyj. (Suć‘ava) glxi janal „ártani, kárt okozni” alakot a görög ζημία „veszteség, kár, büntetés” és az újavesztai auua-iiā- „vezeklés” mellett. Džaukjan (1967: 222) az örmény összehasonlításához hozzátette

34

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Balti *jūrā–/–(i)jā̄– „tenger” és *jaurā–/–(i)jā̄– „nedves talaj, mocsár, mély víz”

a jōv „hajtás, sarj” szót a védikus yā́vasa– „fű, legelő” mellett, továbbá a yā́va– „Getreide, Gerste, Hirse” szót; vö. a görög φυτί–ζοος „gabonát termő”, a litván javaĩ „gabona” stb. alakokkal (Pokorny 1959: 512).

4.2. Alexander Nikolaev (szóbeli közlés, 2021. április 3.) felhívta figyelmemet a balti *jur– „tenger” feltételezett rokonára, amelyet a görög Εὔοος „{Délkeleti szél istene}” [Od. 5.295, 331; 19.205] alakban lát. A meglévő etimológiák nem meggyőzőek: Curtius (1879: 398) az εὔω „perzselni” igével kapcsolta össze < *H₁eus– „égetni” (Beekes 2010: 486), ez azonban nem egyeztethető össze e szél ὑγρὸς „nedves, nyirkos, vizes, folyékony; gyenge, lágy” jelzőjével, amelyet az Odüsszeiához [5.295] fűzött Scholia közvetít. Kaibel (1885: 614) továbbfejlesztette a görög αὔρα „szellő, friss levegő” és az ἀχύ „köd, pára, felhők” < *H₂eus–ēr (Beekes 2010: 27, 171–172) közötti kapcsolat ősi elképzelését, ám az ευ– és αυ– kezdő kettőshangzók összeegyeztethetetlenek. Új etimológia lehetne az ión Βορέης, attikai Βοῤῥᾶς, leszbosi Βορίας „északi szél”, Arisztotelésznél Βορέας καὶ ἀπαρκτίας, valamint az Εὔρος „délkeleti szél” közötti szemantikai ellentét. Ha a Βορέας hipotetikus „hegyek szele” egy megkövült indoeurópai *guorH– „hegy” szót rejt (vö. Beekes 2010: 227), csábító a feltételezés, hogy a nedvességet hozó Εὔρος egy „tengerrel”, esetleg „a tenger felől érkező délkeleti széllel” hozható kapcsolatba. A kezdő helyzet különbségeinek magyarázata azonban továbbra is megoldatlan.

4.2.1. Petit *H₁euHr– és Derksen *eu’r– rekonstrukciója összeegyeztethetőnek tűnik a görög Εὔρος alakkal, az örmény jōwr „víz” szóval azonban nem, míg Irslinger *iuHr–/*ieuHr– = Darms *iuəro–/*ieuəro– rekonstrukciója összeegyeztethető az örmény jōwr „víz” szóval. Vizsgáljuk meg, összeegyeztethető-e a görög Εὔρος alakkal is. A görögben az indoeurópai *j– két folytatója van, nevezetesen a ζ– és a h– (spiritus asper) – lásd Schwyzer 1939: 303; Lejeune 1972: 165–166. Az iónban és aiolban azonban psilosis működött, amelyben a spiritus asper helyébe spiritus lenis lépett, például εἰνατέες többes szám „a férj fivérének felesége” [Il.], egyes szám ἐνάτης [felirat; Anatólia] < *(H)ienH₂–ter–, szanszkrit yatar–, örmény ner, latin ianitrīcēs „fivérek feleségei”, ólitván jentė „fivér felesége, sógornő”, óegyházi szláv [G1 Meth] jǫtry „sógornő” rokonokkal (Beekes 2010: 389; Smoczyński 2018: 447; Valčáková, ESJS 5: 292–293). Ez azt jelenti, hogy a görög Εὔρος is levezethető a *ieuHr–. alakból.

LEHETSÉGES BALKÁNI VÍZNÉVI MEGFELELŐK

5. A balti helynévi területen kívül további helynevek is találhatók, amelyek lehetséges kapcsolatuk révén figyelemre méltók.

Straipsniai / Articles

35

VÁCLAV BLAŽEK

5.1. A történelmi Thrákia területén Plinius maior ^⁵ két víznevet jegyzett fel: Zyras, amely talán a mai dobrudzsai Batovska reka (Detschew 1957: 196), valamint Iuras, amely talán a dél-bulgáriai Karaagač folyó (törökül „fekete fa”), más néven Kitenska reka (Beševliev apud Janakieva 2009: 77); ezek többé-kevésbé ígéretes jelöltek a balti–örmény izoglosszával való kapcsolat szempontjából.

5.1.1. Tomaschek (1894: 98) a Zyras nevet (Ζύρας és Ζούρας alakban írta) az örmény ǰowr „víz” szóval kapcsolta össze, de a folyót Thynias környékére helyezte, ahol Plinius az Iuras folyót helyezte el. Talán Tomaschek hallgatólagosan úgy ítélte meg, hogy a két víznév azonos, bár Plinius földrajzi helymeghatározásuk szerint eltérően lokalizálta őket (vö. Janakieva 2009: 70–71). Megemlítjük, hogy Duridanov (1969: 34) a Zyras nevet dák víznévnek tartotta, és kapcsolatba hozta a litván Žiūrà folyónévvel stb.

^{⁵ Plinius,} Naturalis Historia 4.44–45: ^⁴⁴namque thracia altero latere a pontico litore incipiens, ubi hister amnis emergitur, vel pulcherrimas in ea parte urbes habet, histropolitan milesiorum, tomos, callatim, quae antea cerbatis vocabatur, heracleam: habuit et bizonen terrae hiatu raptam; nunc habet dionysopolim, crunor antea dictam; addit zyras amnis. totum eum tractum scythae aroteres cognominati tenuere. eorum oppida aphrodisias, libistos, zygere, rhocoboe, eumenia, parthenopolis, gerania, ubi pygmaeorum gens fuisse proditur; catizos barbari vocabant, creduntque a gruibus fugatos. ^⁴⁵in ora a dionysopoli est odessus milesiorum, flumen pannysis, oppidum ereta, naulochus. mons haemus, vasto iugo procumbens in pontum, oppidum habuit in vertice aristaeum; nunc in ora mesembria, anchialum, ubi messa fuerat. astice regio habuit oppidum anthium; nunc est apollonia. flumina panisos, iuras, tearus, orosines; oppida thynias, halmydesos, develton cum stagno, quod nunc deutum vocatur veteranorum, phinopolis, iuxta quam bosporos. Plinius Secundus: Naturalis Historia, szerk. G. Winkler, 1988. „Thrákia másik oldala most kezdődik, a Fekete-tenger partján, ahol az Ister folyó kiömlik; és talán ezen a vidéken vannak Thrákia legszebb városai: a milétosziak által alapított Histropolis, Tomi és Callatis, amelyet korábban Cerbatisnak neveztek. Heraclea és Bizone is ide tartozott; ez utóbbit földrengés nyelte el. Ma Dionysopolis található itt, amelyet korábban Cruninak hívtak, és amelyet a Zyras folyó öntöz. Ezt az egész területet a szkíták, melléknevükön Aroteres, birtokolták. Városaik Aphrodisias, Libistos, Zygere, Rhocoboe, Eumenia, Parthenopolis és Gerania voltak; ez utóbbiban állítólag pigmeus nép élt. A barbárok Catizóknak nevezték őket, és úgy hitték, hogy darvak űzték el őket. A parton, Dionysopoliból kiindulva Odessus, a milétosziak városa, a Panysis folyó és Tetranaulochus városa következik. A Haemus-hegy, amely hatalmas gerincével a Fekete-tenger fölé hajlik, korábban csúcsán Aristaeum városát hordozta. Ma a parton Mesembria és Anchialum található, ahol korábban Messa állt. Astice vidéke korábban Anthium városát foglalta magában; ma Apollonia áll a helyén. Folyói a Panisos, az Iuras, a Tearus és az Orosines; városai pedig Thynias, Halmydessos, Develton a tavával, amelyet ma veterántelepülésként Deultumnak neveznek, továbbá Phinopolis, amely mellett található a Boszporusz.” Plinius Secundus: The Natural History, John Bostock és H. T. Riley fordítása, London: Taylor & Francis, 1855.

36

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Balti *jūrā–/–(i)jā̄- „tenger” és *jaurā–/–(i)jā̄- „nedves talaj, mocsár, mély víz”

5.1.2. Duridanov (1969: 34–35) és Georgiev (1977: 82) az Iuras nevet a balti *jūr- „tenger” szóval vetette össze.

EGY FELTÉTELEZETT HEGYSÉGNÉVI MEGFELELŐ

6. Csábító találgatni a Mons Jura hegységnév kapcsolatáról, vagyis a mai Nyugat-Svájcban és Kelet-Franciaországban fekvő Jura-hegységről, amely Nyugat-Európa legnagyobb és legmélyebb tavának, a Genfi-tónak (580 km²; 310 m) északnyugati partját alkotja. Már az első ókori forrásban, amely megemlíti a Jura-hegységet, Caesar „Gall háború” című művében, hangsúlyozták a Jura-hegység magasságát: altera ex parte monte Iura altissimo⁶ „a másik oldalon a Jura, egy nagyon magas hegy” [1.2.3.], vagy inter montem Iuram et flumen Rhodanum,... mons autem altissimus impendebat⁷ „a Jura-hegy és a Rhone folyó között... ráadásul egy nagyon magas hegy magasodott fölé” [1.6.1.]. A Jura hegységnév a francia–svájci határvidék néhány nyelvjárási alakjában maradt fenn (FEW V, 82–83): óneuchâtel-i (1297) jour „erdő”, Montana

⁶ Caesar: De bello Gallico 1.2.3: Id hoc facilius iīs persuasit, quod undique loci natura Helvetii continerentur: una ex parte flumine Rheno latissimo atque altissimo, qui agrum Helvetium a Germanis dividit; altera ex parte monte Iura altissimo, qui est inter Sequanos et Helvetios; tertia lacu Lemanno et flumine Rhodano, qui provinciam nostram ab Helvetiis dividit. „Ezt annál könnyebben elhitette velük, mivel a helvétek fekvésük természeténél fogva minden oldalról körül voltak zárva: az egyik oldalon a nagyon széles és mély Rajna választotta el a helvét földet a germánoktól; a másik oldalon a nagyon magas Jura-hegy, amely a szekvánok és a helvétek között fekszik; a harmadik oldalon pedig a Genfi-tó és a Rhône folyó, amely tartományunkat választja el a helvétektől.”

⁷ Caesar: De bello Gallico 1.6.1–2: ¹Erant omnino itinera duo, quibus itineribus domo exire possent: unum per Sequanos, angustum et difficile, inter montem Iuram et flumen Rhodanum, vix qua singuli carri ducerentur, mons autem altissimus impendebat, ut facile perpauci prohibere possent; ²alterum per provinciam nostram, multo facilius atque expeditius, propterea quod inter fines Helvetiorum et Allobrogum, qui nuper pacati erant, Rhodanus fluit isque non nullis locis vado transitur. „Összesen két út állt rendelkezésükre, amelyeken elhagyhatták hazájukat: az egyik a szekvánokon keresztül, keskeny és nehéz, a Jura-hegy és a Rhône folyó között, ahol alig fér el egy-egy szekér; fölötte azonban egy nagyon magas hegy emelkedett, úgyhogy könnyen feltartóztathatta őket néhány ember is; a másik tartományunkon keresztül vezetett, sokkal könnyebb és akadálytalanabb volt, mivel a Rhône a helvétek és az allobroxok határai között folyik, akik nemrég békéltek meg, és a folyón néhány helyen gázlón lehet átkelni.” C. Julius Caesar: De bello Gallico, szerk. T. Rice Holmes, Oxford: Clarendon Press, 1914. C. Julius Caesar: Gallic War, W. A. McDevitte és W. S. Bohn fordítása, New York: Harper & Brothers, 1869.

Straipsniai / Articles

37

VÁCLAV BLAŽEK

žur, Chamonix ður uo., Neuchâtel joux „erdő, főként hegyi erdő”, jorat „kis erdő; bozótos hely”, Vionnaz dzorá „kis jegenyefenyő-erdő”, továbbá középlatin (Savoya) joria „hegyi erdő” stb.

6.1. A „mély” és a „magas” jelentések közötti szemantikai kapcsolat nem lehet meglepő. 6.1.1. Például a latin altus egyszerre jelent „magas”-at (eredetileg „megnőtt”, ha az alo „táplálni, növelni” igéből származik) és „mély”-et; vö. sub ramis arboris altae [Cicero, Tusculanae disputationes 3.19.44] vagy altis de montibus [Ovidius, Metamorphoses 3.181] a altissima flumina [Cicero, Tusculanae disputationes 3.6.13] vagy altior aqua [Caesar, Bellum civile 3.77] alakokkal szemben. Figyelemre méltó a „nyílt tenger” kifejezés, amelyet már archaikus szövegek is használnak, például IN ALTOD MARID PVCNandod [Columna Duilii = CIL 25; lásd Wachter 1987: 359–60], vagy tu qui permensus ponti maria alta velivola [Livius Andronicus apud Macrobius, Saturnalia 6.5.10].

6.1.2. Másfelől a tochár A täp- „magassá válni”, továbbá az A tpär, B tapre „magas”, amelyek a *dʰubro- alakot tükrözik, a *dʰeubʰ- „mélynek lenni” gyök származékai; vö. britton *dubno- > walesi dwfn, cornwalli down, breton doun „mély”; gót diups, óészaki djúpr, óangol dēop, óalszász diop, ófelnémet tiof „mély”; litván dubùs „mély; üreges (fáról); homorú, beomlott”, továbbá daubà „szurdok, vízmosás, erdei vízmosás”, óporosz [EV] padауbis „völgy”; megjegyzendő továbbá a r nélküli tochár A top, B taupe „bánya” is (Adams 2013: 296, 330; Smoczyński 2018: 199–200, 256–257). Csábító volna idevenni a kuneiform luviai dupša-⁸ szigmatikus bővülését is az al-ta-an-ni-iš \ Du-up-ša-aš „a Dupša- forrás” [KBo II 7 Vo. 25] megfogalmazásban (Starke 1990: 175; Melchert 1993: 235). R-tövű származékok a tocháron kívül is ismertek: litván dubrà „erdei vízmosás”, dubrỹs „mélyedés, üreg, vízmosás; folyó- vagy tómeder mélysége”, lett dubra „sár, ingovány”, egyházi szláv (orosz redakció) dъbъrъ „φάραγξ, vízmosás, szurdok”, szlovák nyj. debra „záporvíz által kimosott árok; vízmosás, árok, gödör”, ukrán nyj. débра „vízmosás, szurdok, völgy”, belarusz nyj. dziеbra „hegyek közötti völgy; hegyek közötti patak, vízfolyás” stb. (Smoczyński 2018: 256); kelta *dubpo- „víz” > óír dobr, középwalesi dw(f)r, walesi dŵr, cornwalli és középbreton dour ugyanaz, óbritton Dubris [Itinerarium Antonini], ma Dover, gall *dubra > Douvres, illetve ma Tauber a németországi Tauber-gau régióban (Dubra-gaue Kr. u. 807) stb. (Hamp 1972: 233–237; Matasović 2009: 107; Greule 2014: 529; Delamarre 2018: 152). Kétségtelenül ide tartozik a δύβρις · κατὰ γλῶσσον θάλασσα [sch. Theoc. 1.118c] glossza is, bár nyelvi hovatartozása nyitott kérdés; leggyakrabban illírnek tartották (Beekes 2010: 358). A „tenger” jelentés egy másik, ugyanebből a gyökből származó alakot is alátámaszt, az albán det, italo-albán dejt,

⁸ A megfelelő s-tövű alak megtalálható lehet az egyik litván tó nevében, Būdasas, amelyet rendszerint a *dubasas alakból származtatnak (Vanagas 1981: 93).

38

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Balti *jūrā−/−(i)jā− „tenger” & *jaurā−/−(i)jā− „nedves talaj, ingovány, mély víz”

dejet, ha a *dʰeubetā protoalak folytatása, amely megfelel a protogermán *deupipō „mélység” > gót diupiba, óészaki dýpt, óalszász diupitha, középalnémet dēpede, középholland diepde stb. alakoknak (Orel 1998: 61).

6.1.3. Ha az Iura eredetileg „hegyi erdőt” jelölt, amint azt a románc nyelvjárási alakok, például az óneuchâteli (1297) jour „erdő”, montanai zür, chamonix-i our ugyanez, neuchâteli joux „erdő, főként hegyi erdő”, jorat „kis erdő; bozótos hely”, vionnazi dzorá „kis jegenyefenyő-erdő”, valamint a középkori latin (Savoya) joria „hegyi erdő” stb. alapján valószínűsíthető (FEW V 82–83), akkor a Iura-t alkotó gyök elsődleges jelentése „magas” is lehetett. Van egy másik gall oronima is, valószínűleg párhuzamos szemantikai motivációval, az Arduenna erdő: in silvam Arduennam or per Arduennam silvam [Caesar, BG 5.3.4, 6.29.4] és Ἀρδουέννα ὕλη [Strabo 4.3.5⁹]. Általánosan elfogadott, hogy ez az oronima a *arduo- „magas” tőből származik, vö. óír ard „magas, nagy”, walesi ardd „domb”, az Ardennek hegységét azonban nem a magassága jellemzi (legmagasabb csúcsa a Signal de Botrange – 692 m), hanem kiterjedt erdőségei. A latin arbor „fa”, arbustum „erdő”, amelyek levezethetők a *H₃r̥dʰ-os „magasság, függőlegesség” alakból (de Vaan 2008: 50), vagy a cseh strom „fa”, amely a strmý „meredek” szóból származik, továbbá a lengyel strom „meredek lejtő” és stromy „meredek” szembenállása alapján (Rejzek 2015: 666) az Arduenna valószínűleg „erdőt” jelölt, magas fákból állót. Ezt az elképzelést elfogadva hasonló szemantikai motiváció feltételezhető az Iura oronima esetében is: a hipotetikus *jūro- „magas, kifejlett” melléknévből annak főnevesülésén át „fa”, majd a kollektív *jūrā „erdő” jelentésig.

⁹ ὕλη γάρ ἐστιν οὐχ ὑψηλῶν δένδρων πολλὴ μὲν οὐ τοσαύτη δὲ ὅσην οἱ συγγραφεῖς εἰρήκασι, τετρακισχιλίων σταδίων, καλοῦσι δ’ αὐτὴν Ἀρδουένναν· κατὰ δὲ τὰς πολεμικὰς ἐφόδους συμπλέκοντες τὰς τῶν θάμνων λύγους βατώδεις οὔσας ἀπέφρακτον τὰς παρόδους· ἔστι δ’ ὅπου καὶ σκόλοπας κατέπηττον, αὐτοὶ δὲ κατέδυνον εἰς τὰ βάθη πανoίκιοι, νησίδια ἔχοντες ἐν τοῖς ἕλεσι: Strabo: Geographica, szerk. A. Meineke, Leipzig: Teubner, 1877. „Alacsony fákból álló erdő; kiterjedése nagy, de korántsem akkora, mint amekkorának az írók mondták, tudniillik 4000 stadion. Arduennának nevezik. Háborús betörések idején a lakosok egymásba fonták a hajlékony, tüskés cserjéket, így elzárva az átjárókat [országukba]. Több helyen cölöpöket is levertek, majd egész családjukkal visszavonultak az erdő belsejébe, a mocsarakkal körülvett kis szigetekre.” Strabo: The Geography, H. C. Hamilton és W. Falconer fordítása, London: George Bell & Sons, 1903.

Straipsniai / Articles

39

VÁCLAV BLAŽEK

KAPCSOLAT A *i̯uHr–/*i̯euHr– ÉS A *uH₁r–/*u̯eH₁r– „VÍZ” KÖZÖTT?

7. Jogos a kérdés, hogy van-e bármiféle kapcsolat a fent tárgyalt *iuHr–/*ieuHr– és az IE *uHr–/*ueH₁r– „víz”^¹⁰ között.

7.1. Petit *H₁euHr– rekonstrukciója (§1.4.3.) valószínűleg összeegyeztethető mind a balti *jūr– „tenger”, mind az IE *uH₁r–/*ueH₁r– „víz” alakkal, ha ezeket a formákat *H₁uH₁r–/*H₁ueH₁r– alakokként értelmezzük újra, az örmény jōwr „víz” alakjával azonban nem.

7.2. Egy járható kiút lehetne az *iuHr–/*ieuHr– elemzése olyan összetételként, amely a *iu–/*ieu– + *uH₁r– elemekből áll. Az első komponens láthatólag két homonim gyök egyikével áll kapcsolatban:

7.2.1. *ieu– (< *H₁i̯-eu–^¹¹ – lásd EWAI II 420) „mozogni” > hotáni szakā gyūna–, jūna– „mozgás, járás; idők”, pastu yun, többes szám yānə „mozgás, járás, lépés”, továbbá avesztai yaona–, ha jelentése „hely” helyett „út” volt, és védikus yóni–, ha jelentése „útvonal, lakhely” volt (ESIJ 4: 94–95; NEVP 100; Bailey 1979: 112; Lubotsky 1988: 38).

7.2.2. *ieu– „elválasztani” > védikus yúcchati „távol marad, elválik”, coni. ví yāvanta „el fognak választani” stb., yutā-dveṣas– „ellenségektől megszabadított” (LIV 314; EWAI 2: 403–04; Turner 1966: #10442, 10497; MW 848, 852–53); újavesztai yūtā– „elválasztott”; középperzsa: manicheus jwd̄y, buddhista ywdt „elválasztott, megosztott”, pártus ywd „különálló (valamitől); nélküli”; újperzsa jūdā, beludzs jītā, zazaki jīyā, qohrudi yadā „különálló”; pastu byal „különálló, más, félreeső” stb. (Cheung 2007: 215–16).

7.2.3. Létezik egy sajátos indoiráni kifejezés, a *iau(i)iā–, amely „vízfolyást” jelöl, és folytatódik a védikus yāvyā– „patak, folyó, csatorna” [RV 8.98.8], ashkuni yo „kis patak”, kati yū ugyanaz stb. alakokban; óperzsa yau̯viyā– „csatorna”, zoroasztriánus pahlavi ywd /jōy/, újperzsa jō(i) ugyanez, paracsi žī „patakocska” (EWAI 2: 405; ESIJ 4: 118–19; Turner 1966: #10442). A vízfolyások mozogtak, ahogy Bailey (1979: 112) például említette (vö. §7.2.1.), de partjaikat is elválaszthatják, amint azt például Turner (1966: #10442) javasolta (vö. §7.2.2.). Ugyanez elmondható a tengerről is. Ezért a hipotetikus összetétel

^¹⁰ Védikus vār–, újavesztai vāra– „eső”; kuneiform luviai wā́rsa „víz”; latin ūrinārī „meríteni”, óangol wær „tenger”, óészaki vá́ri „folyadék, víz”, úr „nedvesség”; óporosz wurs „tó” stb. (NIL 715–17).

^¹¹ A *H₁ieu– alak a *H₁ei̯– ‘menni’ gyök bővítményét képviseli (LIV 232–233), akárcsak a *sreu̯– ‘folyni’ (LIV 588) a *ser– > védikus sar– ‘futni, sietni’, páli sarati ‘mozog’; szogd hrt ‘ment’, kurd har ‘menni’ alakokhoz képest (EWAI 2: 705–706; Blažek 2018: 74–76).

40

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Balti *jūrā-/- (i)jā̄- „tenger” & *jaurā-/- (i)jā̄- „nedves talaj, ingovány, mély víz”

*iu–/*ieu– + *uH₁r– kétféleképpen értelmezhető: (i) „mozgó víz”; (ii) „elválasztó víz”.

7.2.4. A következő kérdés az, hogy ugyanez az összetétel alkalmazható-e a gall *Jurā oronimára?

7.2.4.1. Talán paradoxnak tűnik, de a hipotetikus „mozgó víz” jelentésű *iu–/*ieu– + *uH₁r– összetétel valóban hegyek megjelölésére szolgálhatott, mivel éppen a hegyekben találhatók a folyók forrásai. A szláv nyelveket beszélő területeken több Tok nevű hegy is van, vagyis „patak”. Hasonló „víz”-etimológiák javasolhatók az olyan hegyekre is, mint az Mons Abnоbae [idősebb Plinius, Naturalis historiae 4.79], ma Schwarzwald, ahol a Duna forrása található. Az oronima a gall *moni̯os abnobi latin adaptációját, vagy a későbbi *abnobe „[folyókban] gazdag hegység” alakot képviselheti. További példa lehet a mitikus avesztai Harā–/Haraitī– hegy, amelynek Hū̆kairiia– nevű legmagasabb csúcsa az összes víz felett uralkodó Arduui Sūrā Anāhita istennő otthona [Yašt 5.121; 10.50; 10.88; 12.23–25] (Blažek & Šefčík 2011: 239–49). A Jura-hegységben több folyó forrása található, amelyek a Rhône és a Rajna vízgyűjtőjéhez tartoznak: Ain (→ Rhône), Allaine (→ Doubs → Rhône), Birs (→ Rajna), Doubs (→ Saône → Rhône), Loue (→ Doubs → Rhône), Orbe (→ Thielle → Rajna), Seille (→ Saône → Rhône), Venoge (→ Genfi-tó → Rhône).

7.2.4.2. A második szemantikai értelmezés, az „elválasztó víz”, látszólag nem alkalmazható a hegyekre. Rendelkezésünkre áll azonban a módosított *iu–/*ieu– + *H₂(o)r– összetétel, amelynek második komponense az areális keltában azonosítható: ciszalpin gall *orom-bouui *{of} mountains-dwellers^¹², amelyet a latin többes számú birtokos eset különböző változatai alapján rekonstruáltak: Oromobiorum / Orumboviorum / Orumbioiorum / Oromobiorum (Meid 1996: 13); keltibér [Peñalba de Villastar] *oros- (s-tövű) az eni.orosei̯ on/ szintagmában

¹² Lásd a Plinius által dokumentált értelmezést, Naturalis historiae 3.124–125: oromobiorum stirpis esse comum atque bergomum et licini forum aliquotque circa populos auctor est cato, sed originem gentis ignorare se fatetur, quam docet cornelius alexander ortam a graecia interpretatione etiam nominis vitam in montibus degentium. in hoc situ interiit oppidum oromobiorum parra, unde bergomates cato dixit ortos, etiamnum prodente se altius quam fortunatius situm. „Catótól azt is megtudjuk, hogy Comum, Bergomum és Liciniforum, valamint néhány környékbeli nép az Orombouiiaktól származott, de bevallja, hogy e nép eredetét nem ismeri. Cornelius Alexander azonban arról tájékoztat, hogy Görögországból származtak, nevüket pedig úgy értelmezi, hogy „a hegyeken élők”. Ezen a vidéken eltűnt Parra, az Orombouiiak városa, akiktől Cato szerint Bergomates népe származik; fekvése ma is azt mutatja, hogy termékenységénél magasabban helyezkedett el.” Idősebb Plinius: The Natural History, John Bostock és H. T. Riley fordítása, London: Taylor & Francis, 1855.

Straipsniai / Articles

41

VÁCLAV BLAŽEK

hegyben”, vagyis „montanus”, Lugus isten jelzőjeként (Meid 1996: 13). Kapcsolatban állhat vele a „határ, mezsgye” szava a szigeti keltában: középír or h. „határ, mezsgye, szélső pont” (DIL O–149); ówalesi (9. sz.) or, modern walesi ŏr „határ, mezsgye, part, perem, szakadék széle, szegély, part, él” (GPC), cornwalli or nőnem, többes szám oryon, óbreton orion gl. „oram”, középbreton euryen „egy forrás partja” (LEIA II 26; Pedersen I: 207; II: 51). Kelta nyelvterületen kívüli rokonok például a görög ὄρος „hegy, magasság” [Il. 14.227; Od. 5.279], ὀρέστερος „hegyekben élő, hegyekből álló” [Il. 22.93; Od. 10.212]; hettita haršar/haršn- „fej, személy, elülső rész, kezdet” < *H₃ersr̥, gen. *H₃r̥snós (Kloekhorst 2008: 314–315); óavesztai arašūua-, védikus r̥ṣvā- „magas” (EWAI 1: 262). Ebben az esetben a *iu–/*ieu– + *H₃(o)r– + coll. *–eH₂ > gall *Jūrā összetétel jelentése *„elválasztó hegyek” lenne, valószínűleg mind lejtőikre, mind erdeikre vonatkozóan.

KÖVETKEZTETÉS

8. A megelőző részleges elemzések lehetővé teszik az alábbi következtetések megfogalmazását:

8.1. A baltiban két, a „tengert” jelölő kvázi-szinonimát találunk: *jūra–, *jūr(i)ia– ugyanaz, valamint *mar(i)iā– „tenger, öböl, lagúna”. Ha az utóbbi kifejezés „sekély tengert”¹³ jelölt, akkor az elsőnek eredetileg „mély tengert” kellett jelentenie.

8.2. A litván v̥rddhi-képzés, jáura, jáurė, jáuris „nedves, nehéz, terméketlen talaj; agyagos talaj”, jáura vagy jáuras „ingovány, mély víz” szemantikailag összekapcsolható a közös balti *jūr- „tenger” alakkal a „mély víz” jelentésén keresztül, tekintettel arra, hogy az ingoványokat hagyományosan feneketlennek tartották.

8.3. A Jura (Narew-medence) és a Jurin (Oka-medence) víznevek messze találhatók minden tengertől, ezért elsődleges jelentésük „mély (víz)” vagy „mocsaras” lehetett. Ugyanez felvethető a Ἰούρουνον helynév esetében is, amelyet Ptolemaiosz a Balti-tenger partvidékétől délre helyezett el. Talán egy

¹³ Eredetileg általános értelemben „tenger”, széles körben elterjedt az „óeurópai” térségben: latin mare „tenger(-víz)”; gall more „mare” [Vienne-i glosszárium], óír muir, walesi mōr „tenger”; gót marei „tenger”, mari-saiws „tó”, óészaki marr „tenger”, ófelnémet mari, meri „tenger, tó”; óegyházi szláv morje „tenger”. A „tenger” elsődleges jelentését a baltiban megerősíti a balti kölcsönzés a balti–finn *mere „tenger” szóban, amelyet fent (§1) tárgyaltunk. E térségen kívül kevésbé biztos, meglehetősen eltérő jelentésű rokonok vannak: hettita marmar(a)-, mammara- „vízzel átitatott erdő, benőtt mocsár, vizes terület, ingovány, láp, mocsár” (Puhvel 2004: 79–80); örmény mawr „mocsár” (*mamr- <?*mar mr-, bár alternatív módon összekapcsolható a litván máuras „nyálka, iszap, sár” stb. alakkal is – lásd Džaukjan, Saradževa, Arutjunjan 1983: 128); oszét mal „állóvíz” < *māria– (Gamkrelidze, Ivanov 1984: 673, 943).

42

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Balti *jūrā–/–(i)iā̄- „tenger” & *jaurā–/–(i)iā̄- „nedves talaj, ingovány, mély víz”

falu valamely mély tó mellett a kasub-tóvidéken (Pojezierze Kaszubskie), például a Jezioro Wdzydze: 14,55 km²; 69,5 m; vagy a Drawsko-tóvidéken (Pojezierze Drawsko), például a Jezioro Drawsko: 19,56 km²; 79,7 m.

8.4. Ha a finn-permi *jürs „mély hely a vízben” és a finn-volgai *järwä „tó” a balti *jūrā–/–(i)iā̄ „tenger”, illetve *jaurā–/–(i)iā̄- „ingovány, mély víz” alakok adaptációi, akkor az elsődlegesebb jelentéseket tükrözhetik, talán általában „mély víz”, illetve „mély víztározó”.

8.5. A hipotetikus balti előzményalak, *jūr- „mély víz”, összeegyeztethető az örmény յowr „víz” és a görög Εὔρος „{a} délkeleti szél {istene}” alakokkal. Közös protoalakjuk valószínűbben *iuHr-/ *ieuHr Irslinger szerint, mint *H₁euHr Petit vagy *eu’r Derksen szerint.

8.6. A Plinius által feljegyzett, Kelet-Thrákiából származó mindkét víznév, Juras és Zyras kapcsolatba hozható egymással, ha mély vagy mocsaras folyókhoz tartoztak.

8.7. Az Jura oronima a Genfi-tó felé igen meredek lejtővel jellemzett hegyekre utal. Ezért jó eséllyel ugyanabból az eredetből származik. A „mély” és „magas” jelentések kapcsolatát a §6.1.2. tárgyalja. Adams (2013: 296) hozzáteszi: „ami felülről nézve mély, alulról nézve magasnak tekinthető”.

8.8. Arra a jogos kérdésre, hogy az *iuHr–/*ieuHr– egy *uH₁r- „víz” elemből álló régi összetételt képvisel-e, igenlően válaszolhatunk, ha az első komponenst a *ieu– (i) „mozogni” vagy (ii) „elválasztani” igeként azonosítjuk. A „mozgó víz” elképzelése alkalmazható a tengerekre, folyókra, sőt a hegyekre is, ha azok folyóforrások helyszínei. Az „elválasztó víz” alternatív elképzelése szintén alkalmazható a tengerekre és folyókra, de valószínűleg nem a hegyekre. A Jura-hegység esetében, amely valószínűleg a protokelta *jūrā alakot tükrözi, az alternatív *iu–/*ieu– + *H₃(o)r- + *–eH₂– „*elválasztó hegyek” összetétel játszhatott szerepet. Hangsúlyozni kell, hogy az egyik ilyen szemantikai értelmezésű összetétel elfogadása irrelevánssá teszi a fent (§6.1.2.) tárgyalt „mély” és „magas” közötti spekulációkat.

BIBLIOGRAPHY

ALEW – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch 1: A–M, 2: N–Ž, unter der Leitung von W. Hock und der Mitarbeit von E. J. Bukevčiūtė und Ch. Schiller bearbeiten von R. Fecht, A. H. Feulner, E. Hill und D. S. Wodtko, 3: Verzeichnisse und Indices, unter der Leitung von W. Hock und der Mitarbeit vieler anderer bearbeiten von R. Fecht, Hamburg: Baar, 2015.

Bailey Harold W. 1979: Dictionary of Khotan Saka, Cambridge: University Press.

Straipsniai / Articles

43

VÁCLAV BLAŽEK

Bammesberger Alfred 1970: Litauisch lapė und lateinisch zolpēs. – Donum Balticum: To Professor Christian S. Stang on the occasion of his seventieth birthday, 15 March 1970, ed. V. Rūke–Draviņa, Stockholm: Almqvist & Wiksell, 38–43.

Beekes Robert S. P. 2010: Etymological Dictionary of Greek 1–2, Leiden, Boston: Brill.

Bednarczuk Leszek 1976: Zapożyczenia ugrofińskie w językach bałtosłowiańskich. – Acta Baltico-Slavica 9, 39–63.

Billy Pierre-Henry 1993: Thesaurus Linguae Gallicae, Hildesheim, Zürich, New York: Olms & Weidmann.

Blažek Václav, Šefčík Ondřej 2011: Oronyms derived from water? – Mons Abnobae and Haraiti. Historische Sprachforschung 124, 239–249.

Blažek Václav 2018: K pramenům řek indoevropských. – Vesper Slavicus. Sborník k nedožitým devadesátinám prof. Radoslava Večerky, ed. P. Malčík, Praha: Nakladatelství Lidové noviny, 58–80.

Būga Kazimieras 1959: Rinktiniai raštai 2, ed. Z. Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Cheung Johnny 2007: Etymological Dictionary of the Iranian Verb, Leiden, Boston: Brill.

Curtius Georg 1879: Grundzüge der griechischen Etymologie 5. unter mitwirkung von E. Windisch umgearb. aufl., Leipzig: Teubner.

Darms Georges 1978: Schwäher und Schwager, Hahn und Huhn: die Vṛddhi-Ableitung im Germanischen, München: Kitzinger.

Delamarre Xavier 2018: Dictionnaire de la langue gauloise. Une approche linguistique du vieux celtique continental, Paris: Éditions Errance.

Derksen Rick 2015: Etymological Dictionary of the Inherited Baltic Lexicon, Leiden, Boston: Brill.

Detschew Dimiter 1957: Die thrakischen Sprachreste, Wien: Rohrer.

DIL – Dictionary of the Irish Language. Based mainly on Old and Middle Irish Materials (Compact Edition), ed. E. G. Quin et al., Dublin: Royal Irish Academy, 1998.

Douglas Q. Adams 2013: A Dictionary of Tocharian B 1–2, Revised and Greatly Enlarged Edition, Amsterdam, New York: Rodopi.

Duridanov Ivan 1969: Thrakisch-dakische Studien. 1. Teil: Die thrakischund dakisch-baltischen Sprachbeziehungen. – Balkansko ezikoznanie 13/2, 1–104.

44

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Baltic *jūrā-/-(i)iā- ‘sea’ & *jaurā-/-(i)iā- ‘wet soil, bog, deep water’

Džaukjan Gevork B. 1967: Oč­erki po istorii dopis’mennogo perioda armjanskogo jazyka, Erevan: Izdatel’stvo Akademii nauk Armjanskoj SSR.

Džaukjan Gevork B., Saradževa Lûdviga A., Arutjunjan Covinar R. (eds.) 1983: Oč­erki po sravnitel’noj leksikologii armjanskogo jazyka, Erevan: Izdatel’stvo Akademii nauk Armjanskoj SSR.

ESIJ – Rastorgueva Vera S., Ėdel’man Dž. I. 2000–2011: Ėtimologičeskij slovar’ iranskix jazykov 1–4, Moskva: “Vostočnaja literatura”.

ESJS – Etymologický slovník jazyka staroslověnského 5, ed. E. Havlová, Praha: Academia, 1995.

EWAI – Mayrhofer Manfred 1986–2001: Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen 1–3, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

FEW – Walther von Wartburg et al. 1928–2003: Französischen etymologisches Wörterbuch: eine Darstellung des galloromanischen Sprachschatzes, Basel: Helbing & Lichtenhahn; Zbinden, Paris: H. Champion; Genève: Slatkine. Available at: https://apps.atilf.fr/lecteurFEW/index.php/page/view.

Fraenkel Ernst 1962–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch 2 Bde. (Indogermanische Bibliothek: 2. Reihe Wörterbücher), Heidelberg, Göttingen: Carl Winter Universitätsverlag, Vandhoeck & Ruprecht.

Gamkrelidze Tamaz V., Ivanov Vjačeslav V. 1984: Indoevropejskij jazyk i indoevropejcy. Rekonstrukcija i istoriko-tipologičeskij analiz prajazyka i protokul’tury, Tbilisi: Izdatel’stvo Tbilisskogo universiteta.

Georgiev Vladimir I. 1977: Trakite i texnijat ezik, Sofija: Izdatelstvo na Bălgarskata akademija na naukite.

GPC – Geiriadur Prifysgol Cymru. Available at: https://welsh-dictionary.ac.uk.

Greule Albrecht 2014: Deutsches Gewässernamenbuch. Etymologie der Gewässernamen und der dazugehörigen Gebiets-, Siedlungsund Flurnamen, Berlin, unter Mitarbeit von S. Hackl-Rößler, Boston: de Gruyter.

Hamp Eric P. 1972: Keltic dubro- ‘water’: the story of a lexeme. – Studies in Linguistics in honor of George L. Trager, ed. M. E. Smith, Hague, Paris: Mouton, 233–237.

Janakieva Svetlana 2009: Trakijskata xidronimija, Sofija: Akademično izdatelstvo “Prof. Marin Drinov”.

Kaibel Georg 1885: Antike Windrosen. – Hermes: Zeitschrift für klassische Philologie 20/4, 579–624.

Straipsniai / Articles

45

VÁCLAV BLAŽEK

Kloekhorst Alwin 2008: Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill.

LEIA II – Lexique étymologique de l’irlandais ancien 2: M–P, par J. Vendryès, Dublin: Dublin Institute for Advanced Studies, 1960.

Lejeune Michel 1972: Phonétique historique du mycénien et du grec ancien, Paris: Klincksieck.

LIV – Helmut Rix, Martin Kümmel, Thomas Zehnder, Reiner Lipp, Brigitte Schirmer 2001: Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen, Wiesbaden: Reichert.

LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas, vols. I–XX, Vilnius: Mokslas, 1941–2002.

Lubotsky Alexander M. 1988: The System of Nominal Accentuation in Sanskrit and Proto-Indo-European, Leiden, New York, Köbenhavn, Köln: Brill.

Matasović Ranko 2009: Etymological Dictionary of Proto-Celtic, Leiden, Boston: Brill.

Mažiulis Vytautas 1981: Prūsų kalbos paminklai 2, Vilnius: Mokslas.

Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

ME – Mühlenbach Karlis, Endzelin Janis 1923–1932: Lettisch-deutsches Wörterbuch IV. Band, Riga: Herausgegeben vom lettischen Kulturfonds.

Meid Wolfgang 1996: Kleine keltiberische Sprachdenkmäler, Innsbruck: Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, Vorträge und Kleinere Schriften 64.

Meillet Antoine 1936: Esquise d’une grammaire comparée de l’arménien classique, Vienne: Imprimerie des P. P. Mekhitharistes.

Melchert H. Craig 1993: Cuneiform Luvian Lexicon, Chapell Hill, N. C.: self-published.

MW – Monier-Williams Sir Monier 1899 (reprint 1993): A Sanskrit-English Dictionary, Delhi: Motilal Banarsidass. Available at: http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/cgi-bin/tamil/recherche.

NEVP – Morgenstjerne Georg 2003: A New Etymological Vocabulary of Pashto, ed. J. Elfenbein, D. N. MacKenzie, N. Sims-Williams, Wiesbaden: Reichert.

NIL – Wodtko Dagmar S., Irslinger Britta, Schneider Carolin 2008: Nomina im Indogermanischen Lexikon. (Indogermanische Bibliothek, Reihe 2: Wörterbücher), Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

46

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Baltic *jūrā-/-(i)iā̄- ‘sea’ & *jaurā-/-(i)iā̄- ‘wet soil, bog, deep water’

Nobbe C. F. A. (ed.) 1966: Claudii Ptolemaei Geographia, Hildesheim: Olms.

Olsen Birgit A. 1999: The Noun in Biblical Armenian. Origin and Word-Formation, Berlin, New York: de Gruyter Mouton.

Orel Vladimir 1998: Albanian Etymological Dictionary, Leiden, Boston, Köln: Brill.

Otkupščikov Jurij V. 2004: Drevnjaja gidronimija v bassejne Oki. – Balto-slavjanskie issledovanija 16, 83–114.

Pedersen Holger 1909–1913: Vergleichende Grammatik der keltischen Sprachen, 2 vols: I. Einleitung und Lautlehre, II. Bedeutungslehre (Wortlehre), Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

Petit Daniel 2010: Untersuchungen zu den baltischen Sprachen, Leiden, Boston: Brill.

Przybytek Rozalia 1993: Ortsnamen baltischer Herkunft im südlichen Teil Ostpreußens, Stuttgart: Steiner.

Puhvel Jaan 2004: Hittite Etymological Dictionary, vol. 6: Words beginning with M, Berlin, New York: de Gruyter Mouton.

Rejzek Jiří 2015: Etymologický slovník, 3. (2. přeprac. a rozšíř.), Praha: Leda.

Rozwadowski Jan 1948: Studia nad nazwami wód słowiańskich, Kraków: Nakładem polskiej Akademii umietności.

Schmidt Rüdiger 1981: Grammatik des Klassisch-Armenischen mit sprachvergleichenden Erläuterungen, Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck (Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, Bd. 32).

Schwyzer Eduard 1939: Griechische Grammatik auf der Grundlage von Karl Brugmanns Griechischer Grammatik, 1. Band, München: Beck.

SKES – Suomen kielen etymologinen sanakirja, ed. Y. H. Toivonen et al., Helsinki: Suomalais-Ugrilainen seura, 1955–1981.

Smoczyński Wojciech 2018: Lithuanian Etymological Dictionary, ed. A. Holvoet, S. Young, assist. W. Browne, Berlin, Bern, Bruxelles, New York, Oxford, Warszawa, Wien: Peter Lang.

Solta Georg R. 1960: Die Stellung des Armenischen im Kreise der indogermanischen Sprachen, Wien: Mechitharisten-Buchdruckerei.

Starke Frank 1990: Untersuchung zur Stammbildung des keilschrift-luwischen Nomens, Wiesbaden: Harrassowitz.

Thomsen Vilhelm 1890: Beröringer mellem de finske og de baltiske (litauisk-lettiske) Sprog, Kobenhavn: Dreyer.

Straipsniai / Articles

47

VÁCLAV BLAŽEK

Tomaschek Wilhelm 1894: Die alten Thraker: eine ethnologische Untersuchung II: Die Sprachreste 2: Personen und Ortsnamen. – Sitzungsberichte der Philosophisch-historischen Classe der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 131.1, Wien: Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1–103.

Toporov Vladimir N. 1975–1980: Prusskij jazyk: slovar’ (A–D), (I–K), Moskva: Nauka.

Trautmann Reinhold 1910: Die altpreussischen Sprachdenkmäler, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

Turner Ralph L. 1966: A Comparative Dictionary of the Indo-Aryan Languages, Oxford: University Press.

Udolph Jürgen 1990: Die Stellung der Gewässernamen Polens innerhalb der alteuropäischen Hydronymie, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

UEW – Uralisches etymologisches Wörterbuch, ed. K. Rédei, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986–1988.

Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas.

Vries Jan de 1962: Altnordisches etymologisches Wörterbuch, Leiden: Brill.

Wachter Rudolf 1987: Altl ateinische Inschriften. Sprachliche und epigrafische Untersuchungen zu den Dokumenten bis etwa 150 v. Chr., Bern, Frankfurt am Main, New York, Paris: Lang.

Walde Alois, Hofmann J. B. 1954: Lateinisches etymologisches Wörterbuch, vol. 2, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

Winkler Gerhard 1988: C. Plinii Secundi Historiae Naturalis, Libri III/IV, Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.

Acknowledgement

The present study was prepared thanks to the support of the Specific Research Fund of Masaryk University, Nr. 2817. I am grateful to John D. Bengtson and Stefan Zimmer for their comments and correction of English. My thanks also belong to Alexander Nikolaev for his mention of the Greek data and to two anonymous referees for their useful comments.

48

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV

Baltic *jūrā–/(i)ijā– ‘sea’ & *jaurā–/(i)ijā– ‘wet soil, bog, deep water’

Baltų *jūrā–/(i)ijā– ‘jūrą’ ir *jaurā–/(i)ijā– ‘šlapias dirvožemis, pelkė, gilus vanduo’

SANTRAUKA

Straipsnyje analizuojama proto-baltų šaknis *jūr-. Ji paliudyta lietuvių kalbos žodyje jūra f., pl. jūros; var. jūria f., pl. jūrios ir jūrė f., pl. jūrės ir lat. jūra arba jūra ‘jūra; didelis vandens telkinys; ežeras’, dial. jūre, jūris (ME II 122), kuršininkų jūr(e) f. ‘jūra’. Šios formos atitinkamai gali būti sietinos su proto baltų *jūra–, *jūria–, *jūri̯ā–. S. prūsų lurīay [Elbingo žodynas 66: ‘Mer’] = nom. pl. *jur’ai ir iurin [Enchiridion] ‘jūra’ = acc. sg. *jur’an atspindi protobaltišką formą *jūriā–. Nagrinėjamajai šakniai giminiški ir liet. jūra, jūrė, jūris ‘šlapia, sunki, nederlinga dirva; dirvožemis su moliu’, jūra arba jūrās ‘pelkė, gilus vanduo’, būdvardis jūrus ‘pelkėtas’, atspindintys šaknies *jūr– vṛddhi– darybos tipą *jaur–su panašiais vardžodominiais plėtiniais. Nagrinėjamasis žodis yra gana plačiai paliudytas Lietuvos ir Latvijos hidronimijoje, taip pat ir už rytinio Baltijos regiono teritorijos ribų, pavyzdžiui, Jura (Narevo intakas, pirmasis paminėjimas 1426 m.) ir Jurin (dvi griovos Maskvos upės baseine), pastarasis atitinka liet. jaurýnas ‘pelkėta vieta’. Pirmasis rašytinis galimai baltiškos šaknies *jūro darinio paminėjimas gali būti atpažįstamas vv. ‘loúrquovov’, lokalizuojamo į vakarus nuo Vistula upės žiočių ir į rytus nuo Viadua upės žiočių, kuris fiksuotas vadinamame Ptolemajaus Geografijos rankraštyje Rt [2.11.27.] (II a.). Abu baltų variantus *jūr– & *jaur– pasiskolino Permės finai – *jürs ‘gili vieta vandenyje’ ir Volgos finai – *järwä ‘ežeras’. Kitose indoeuropiečių kalbose patikimai paliudytas tik vienas gimin iškas žodis – armėnų jowr ‘vanduo’. Esama galimybės jį sieti su s. graikų Εὔρος ‘Pietryčių vėjo {dievas}’. Šiuo atveju galima rekonstruoti bendras protoformas *iuHr– ir *ieuHr–. Pateikiamos ir dvi perspektyvios Plinijaus Vyresniojo iš istorinės Trakijos užrašytos hidroniminės paralelės: Zyras, galbūt dabartinė Batovska reka Dobrudžoje, ir Iuras, dabar galbūt upė Karaagač (Pietų Bulgarija). Problemiškesnis siejimas su galų oronimu Mons Iura. Siūlomas naujas etimologinis sprendimas – formą *iuHr–/*ieuHr– galima analizuoti kaip seną junginį, sudarytą iš *ieu– (i) ‘judėti’ arba (ii) ‘atskirti’ ir *uHr̥– ‘vanduo’.

Įteikta 2021 m. kovo 15 d.

VÁCLAV BLAŽEK

Department of Linguistics and Baltic Studies Masaryk University Nováka 1, CZ–60200 Brno [email protected]

Straipsniai / Articles

49