JŪRATĖ PAJĖDIENĖ A Litván Nyelv Intézete ORCID iD: orcid.org/0000-0003-1542-2866

Kutatási területek: a régi és a mai litván nyelv szintaxisa, szemantikája és pragmatikája, etnolingvisztika, valamint Litvánia kulturális és egyházi szövegeinek története.

DOI: doi.org/10.35321/all90-04

A KETTŐS SZÁM HASZNÁLATÁRÓL JURGIO AMBROZIEJAUS PABRĖŽA KÉZIRATOS PRÉDIKÁCIÓIBAN

A kettős szám Jurgis Ambroziejus Pabrėža prédikációinak kéziratos gyűjteményében

ABSZTRAKT

Jurgis Ambroziejus Pabrėža egyik prédikációjában (1824) található bibliográfiai megjegyzés, amely a Karol Fabiani könyvéből Missya apostolska CZEŚĆ II (1783) átvett tanításra vonatkozik, nemcsak feltárta a Kiprijonas Lukauskas kéziratának (1797) első részében (312. o.) lejegyzett 30 prédikáció eredetének rejtélyét (lásd Pajėdienė 2022), hanem lehetővé tette ugyanazon szöveg három változatának összevetését is. Fabiani említett könyvének két, a Nyolcadik parancsolatról szóló prédikációja Lukauskas litván és Pabrėža žemaitis változatában egyaránt megtalálható. A különböző nyelveken lejegyzett szövegváltozatok összevetése meglehetősen finom nyelvi különbségekre is rávilágít. Fabiani prédikációinak Pabrėža által žemaitis nyelven lejegyzett szövegét a kettős szám használatához kapcsolódó grammatikai sajátosság jellemzi. A tanulmány a Fabiani-féle lengyel szövegnek a litván (Lukauskas-féle) és a žemaitis (Pabrėža-féle) fordítással való összevetésében kirajzolódó, a kettős szám használatának eltérő modelljeit tárgyalja. A kettős szám következetes használata nemcsak K. Fabiani szövegeinek fordítását közlő, hanem J. A. Pabrėža kéziratos gyűjteményének más prédikációira is jellemző PAMOKSLAI Woyringosy Materyjosy.

KULCSSZAVAK: Karol Fabiani (1716 – 1791. 04. 09. után), Kiprijonas Lukauskas (1757–1815), Jurgis Ambroziejus Pabrėža (1771–1849), a prédikáció mint tanítás, a žemaičiaiak, a kettős szám.

Straipsniai / Articles

101

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

ANNOTÁCIÓ

A Jurgis Ambroziejus Pabrėža egyik prédikációjában (1824) található bibliográfiai megjegyzés, amely a Karol Fabiani könyvéből Missya apostolska CZĘŚĆ II (1783) átvett tanításra vonatkozik, nemcsak feltárta a Kiprijonas Lukauskas kéziratának (1797) első részében (312. o.) lejegyzett 30 prédikáció eredetének rejtélyét (lásd Pajėdienė 2022), hanem lehetőséget teremtett ugyanazon szöveg három változatának összevetésére is. Fabiani említett könyvének két, a Nyolcadik parancsolatról szóló prédikációja mind Lukauskas litván, mind Pabrėža žemaitis változatában megtalálható. A különböző nyelveken írt szövegváltozatok összevetése meglehetősen finom nyelvi sajátosságokra enged rálátást. Fabiani prédikációinak Pabrėža-féle žemaitis változatában mutatkozó grammatikai sajátosság a kettős szám használatával kapcsolatos. A tanulmány a Fabiani lengyel szövegének a litván (Lukauskas-féle) és a žemaitis (Pabrėža-féle) fordítással való összevetésében kirajzolódó, a kettős szám használatának eltérő modelljeit tárgyalja.

A kettős forma következetes használata nemcsak Pabrėžának a Fabiani-szövegekből készített fordításában, hanem Pabrėža kéziratos gyűjteményének más prédikációiban is megtalálható PAMOKSLAY Wayringosy Materyjosy.

KULCSSZAVAK: Karol Fabiani (1716 – 1791. 04. 09. után), Kiprijonas Lukauskas (1757–1815), Jurgis Ambroziejus Pabrėža (1771–1849), a prédikáció mint tanítás, a žemaičiaiak, a kettős szám.

BEVEZETÉS

Jurgis Ambroziejus Pabrėža gyűjteményében PAMOKSLAY Wayringosy Materyjosy (a továbbiakban – PWM; a kézirat átírását és fakszimiléjét lásd Šepetytė, szerk., 2020) egy 1824-ben lejegyzett prédikáció, az Apey griekus lyžózwy bibliográfiai megjegyzése a Karol Fabiani könyvéből Missya apostolska CZĘŚĆ II ^{(toliau – FMA2, 1783) pasitelktą mokymą} származó anyagról nemcsak a megjelölt PWM-prédikáció, hanem Kiprijonas Lukauskas 1797-es kéziratának Pamokstas Isz Prasakimu Diewa Ape Pawinascias Giwenima Krikscioniszką [...]^² első részében (I–II. o.; 1–310) lejegyzett 30 prédikáció eredetét is megmutatta (lásd Pajėdienė 2022). Fabiani két, a Nyolcadik isteni parancsolatról szóló prédikációja – NAUKA XXVIII. z Przykazania Boskiego Osmego. Nie bedziełz mowił fałszywego świadectwa przeciwko bliźniemu twemu (FMA2 457–469) és NAUKA XXIX. o Obmowach i innych języcznych grzechach, do tego Przykazania Boskiego, Osmego

¹ Vö.: Wypisano prawie co do słowa z Missyi Apostolskiej Części 2 [...] Księdza Fabianiego PWM 228.

² A Vilniusi Egyetem könyvtárában őrzött, F1–D654 jelzetű, 409 oldalas kéziratos gyűjtemény átírását lásd Karacie­jus, szerk., 1996; a továbbiakban – LP.

102

Acta Linguistica Lithuanica XC

Dėl dviskaitos rankraštiniuose Jurgio Ambroziejaus Pabrėžos pamoksluose

naležęcych (FMA2 470–489) – nemcsak Lukauskas litván ^³ (LP 281–301), hanem Pabrėža žemaitis (PWM 203–228) fordításával is rendelkeznek. A Fabiani szövegének három nyelven lejegyzett változatait összevetve meglehetősen finom nyelvi különbségek is láthatók. Pabrėža fordításában a kettős szám alakjainak és szerkezeteinek sajátos használata figyelhető meg. A tanulmány célja, hogy az azonos tartalmú szöveg három nyelven – lengyelül, litvánul és žemaitis nyelven – fennmaradt változatainak összevetésével tárgyalja a Pabrėža által választott kettősszám-kifejezést. A Pabrėža által lejegyzett, a lengyel eredeti modelljének meg nem felelő névmási kettős szám két tárgyalt alany vagy tárgy eltérő grammatikai megjelölését rögzíti. A tanulmány áttekinti a PWM más prédikációiban használt kettős számú modelleket is (vagyis a személyes és mutató névmások ragozását, amely a főnévi szerkezetekre és az igére is kiterjed), valamint az ilyen használat ösztönzőit.

A kettős szám alakjainak a mai litván nyelvre jellemző használatát rendszerint hanyatlónak tekintik (vö. Zinkevičius 1980: 180–181; 2009; Rosinas 1994), miközben hangsúlyozzák, hogy egyes nyelvjárásokban (különösen az északi žemaitisban^⁴) a kettős szám továbbra is életerős (vö. Zinkevičius 1980: 181–182; Pabrėža 2017: 98–99). A litván főnevek és névmások kettős számának fejlődését vizsgálva a 19. század régi žemaitis írásai – Simonas Daukantas és Simonas Stanevičius művei – a žemaitisra jellemző következetes kettősszám-használat bizonyítékaiként szolgáltak (vö. Zinkevičius 1980: 182; Rosinas 1994: 113, 119). Pabrėža kézirataiban szabályszerűen használt kettősszám-szerkezeteket^⁵ a PWM-prédikációk gyűjteményének megjelentetése után sem tárgyalták még részletesebben (kivéve Rita Šepetytė által közölt, a PWM reprezentatív – kiválasztott ragozható (névszói és igenévi) és ragozott (igei) szavak – kettős számú alakjainak jegyzékét, lásd Šepetytė 2020: 50–51; 53).

^³ Lukauskas kéziratának nyelvi sajátosságairól lásd Zinkevičius 2001.

^⁴ A žemaitis nyelvi rendszer kettős jellemzéséről lásd Juozas Pabrėža (2017: 47) magyarázatát a žemaičių kalba „žemaitis nyelv” és a žemaičių tarmė „žemaitis nyelvjárás” fogalmi különbségéről, valamint a semleges žemaičių kalba kifejezés használatáról, amikor „egy nyelvi rendszerről beszélünk vagy írunk”. A Pabrėža prédikátor kézirataiban rögzített nyelvi rendszer (az idő során folyamatosan tökéletesített helyesírással – vö. Subačius 1996) megnevezését „a žemaitis köznyelv modelljeként vagy tervezeteként”, amely rendelkezik minden szükséges žemaitis paraméterrel: „a žemaitis nyelvjáráson alapul, kizárólag Žemaitijának szánják, Žemaitijában alkották, és žemaitis emberé”, lásd Subačius 1998: 22.

^⁵ A kettős számot a földrajzról szóló könyvecske fordítását tartalmazó Pabrėža-kézirat is használja (lásd Šepetytė 2019: 47).

Straipsniai / Articles

103

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

1. A FABIȦNI-SZÖVEG VÁLTOZATAI LUKAUSKAS ÉS PABRĖŽA KÉZIRATAIBAN: A KETTŐS SZÁM ELTÉRŐ KIFEJEZÉSE

A FMA2 könyvében szereplő két prédikáció – Nauka XXVIII. z Przykazania Boskiego Osmego. Nie będziełż mówił fałszywego świadectwa przeciwko bliźniemu swemu (FMA2 457–469) és Nauka XXIX. o Obmowach i innych języcznych grzechach, do tego Przykazania Boskiego, Osmego należących (FMA2 470–489) – szövegének litván és žemaitis változataival, a Lukauskas (LP 281–301) és Pabrėža (PWM 203–228) kézirataiban található szövegekkel való összevetése feltárja a kettős szám használatának különbségeit. Mindkét fordításban csak a Fabian(i)-szöveg kettős számú névmásainak – az egyetlen szóból álló oba és az összetett obydwa – fordításakor látható a kettős szám jelöléseinek azonossága (használatukat a leíró lexikai jelentés határozza meg, amely mindkét tag közös tulajdonságának első említésére irányítja a figyelmet⁶). Mindkét kézirat szerzői – Lukauskas⁷ és Pabrėža is – ugyanazt a megfelelő kifejezést választják a megjelölt kettős számú névmásokhoz. Ez az összetett névmás: abudu⁸, amelytől a kettős szám átterjedhet az attribútumos szerkezetre (1b), illetve az igei szerkezetre (2a, 2b), vö.:

(1) Jeśliby Jtanąt swiatek kłamliwy przeciw człowiekowi, winuiąę go o przelęństwo, Jtaną oba, którzy maią Jprawę przed Panem […] FMA2 458

(1a) Jey stotu swietkas metagis prieš Žmogų, kaltindamas jį ape paržingimą tiesos, stoia abudu, kurie turia reyką po akimis Pona […] LP 282

(1b) Jey stoses swiedkós malagings prisz žmogų apskuzdams ji apey koki nóusy-dieiyma. Stos abódo, kóriuódus sprowa ira, prisz Wieszpati […] PWM 204

⁶ Alberto Rosinas szerint „amikor ugyanazon deskripciók (szókapcsolatok) kikerülnek a fókuszból, és a további szövegben mint ismert információt, nem első alkalommal említik őket, vagyis –Pp jegyet hordoznak, kettős számú alakjaikat rendszerint többes számú alakok váltják fel” (Rosinas 1994: 114). A kutató szerint ezt az állítást minden 16–18. századi szöveg megerősíti (uo.: 114–115), és következetesnek vagy szabályszerűnek tekintendő „nemcsak a kettős szám használata azokban az esetekben, amikor az általa jelölt szó +Pp jegyet hordoz, hanem azokban az esetekben is, amikor az általa jelölt szó –Pp jegyet hordoz” (uo.: 113).

⁷ A Lukauskas kéziratában használt kettős számról, amely számára „a szülőföldi žemaitis nyelvjárásból volt ismert”, lásd Zinkevičius (2001: 62–68; 72).

⁸ A névmási kettős szám egyetlen szóból álló alakjait abu, abi a balti alapnyelvből örököltnek tekintik, míg az összetett (kollektív) alakok, abudu, abidvi, későbbiek az egyszavas alakoknál (vö. Rosinas 2001: 103). Rosinas véleménye szerint az abu, abi vagy az abudu, abidvi névmást a du, dvi számnév helyett használják annak „hangsúlyozására, hogy a két tárgyból vagy személyből álló csoport minden eleme rendelkezik a mondatban említett tulajdonsággal”, de csak „azokban az esetekben, amikor a két tárgy vagy személy már rendelkezik a –Pp jeggyel (nem első említés), vagy az »általános tudásalap előfeltevéséből« ismert” (lásd Rosinas 1994: 111). Az abu, abi nem a számnevekhez, hanem a névmások osztályához való sorolásáról lásd ugyanott: 109. A nyelvtörténet más kutatói az abu, abudu alakokat számneveknek nevezik (a du, dvi, abu, abi, abudu, abidvi számnevekkel használt kettős számú alakokról (nemekről) lásd Palionis 1967: 143; Zinkevičius 1980: 179).

104

Acta Linguistica Lithuanica XC

A kettős szám Jurgis Ambroz niejaus Pabrėža prédikációinak kézirataiban

(2) według prawa obydwa karani bydź powinni FMA2 475 (2a) yr pagal prawos abudu karotu buty turia LP 292 (2b) yr pagal prawos abódó pawinó buty karotó PWM 218

Pabrėža szövegében a lengyel eredeti példájától független kettős számú használat látható azokban az esetekben is, amikor a lengyel Fabiani-szövegben két alanyra (tárgyra) való utalás nem válik aktuálissá. Például Ananiasz és Safira történetének elbeszélésekor (ApCsel 5) csak Pabrėža szövegében választják e pár megnevezésére mind a vonatkozó névmást, az kuris, mind a közvetett mutató névmást, az anas^{⁹ dviskaitos formos:} ktorzy FMA2 464 – kurie LP 286 – kórioúdó [...] anóudó [...] abódó PWM 208–209. Vö. az e névmási választásokat tartalmazó bekezdések különböző írásokban található változatainak összevetését:

(3) Mamy tego przykład [...] Mamy drugi w Dzieiach Apo­tolskich na Ananijazų, i Safirze, którzy za predaną rolą, gdy pienįądze do Piotra S. przynieśli, á Piotr S. spytał: tyleście tylko wzzięli pieniądze za tę rolą wzięzą? odpowiedzieli: tyle; á był fałsz, zaraz na tymże miejscu, za to kłamstwo nagłą śmiercią pokarani. To kłamstwo w swoich okolicznościach zdaje się bydź lekkie, bo nikomu szkodliwe nie było. Nie było też obowiązku, żeby pieniądze za swoy własny majątek wzięte, do pospolitego skarbu oddawali. Uważajcie jak surowo ukarane. FMA2 464

(3a) Tūrem to prikłoda [...] Tūrem untra Historiosy Apastališkosys unt Ananiosiaus yr Safiros, kurie už parduota dirwa, kad pinigus pas Petra S. atanesie, o Petras S. pasiktausę, tiekes itkay jemiet pinigu uz tą dirwa jusų, atsakie tiekes, o buwa netiesa, tuiaus unt tos pacios wietos uz tą melawima nogų smerciu pakaroty palika. Tas melawimas sawa apynkibiesy regies buty łyngwas, nes niekam zieizdas ne buwa. Ne buwa riszte, idunt pinigus už sawa tikra turta imtus ing wisotima skarba atadawe. Uwozokiet kayp smarkiey pakarotas. LP 285–286

(3b) A második igazság [...] A második igazságban, amikor Isten haragja kitöltetett Ananiás és Safira fölött, amint az Apostolok Cselekedeteinek könyvében meg van írva: aki odaadta saját földjét, hogy a pénzt Szent Péter apostolhoz hozza. Szent Péter pedig megkérdezte tőle, vajon ennyiért adta-e el azt a földet; ő így felelt: neki csak: de nem mondott igazat: ezért Isten haragja sújtotta, és halál érte mindkettőjüket Isten megbüntette ugyanazon az órán. (: ApCsel 5. fejezet:) Bár ez a hazugság kicsinek tűnik, mivel senkinek sem ártott, mégis ez volt a legsúlyosabb parancs, hogy saját vagyonukat eladják, és a legsúlyosabb ítélet szerint az egész Szent Egyház kincstárába adják. Ó, milyen súlyosan bünteti Isten az ilyen hazugságokat neki és az ilyen hazugokat is. Gondold meg tehát, milyen súlyos a bűn Isten előtt, és milyen nagy, illetve milyen könnyű a hazugság. PWM 208–209

^⁹ A vonatkozó és a közvetett mutató névmásokról lásd Rosinas 1996: 140, 94.

Straipsniai / Articles

105

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

A kettős szám kifejezése szempontjából semleges Fabiani-utalás fordításakor a pirmųjų z nich „közülük az első” fordulatot Pabrėža aktualizálja a nemrég említett alanyok számára való utalás számát (és ezzel együtt jelöltségét) – ehhez a közvetett mutató névmás kettős számú alakját választva a pyrmasis ysz anůdůs ‘a kettőjük közül az első’ összetételben, vö.:

(4) Tego Ią zdania Swięci Koscióła Bożego Doktorowie. Augułsyn, i Bernard. Pierwſzy z nich mowi. Non accomodes aures ad Verba detractoris ne accipias mortem in Anima. Nie pozwal̨ay uſzu twoich na słowa ubliżaiące, by nie weſzła śmierć do duſzy twoiey. FMA2 475

(4a) To ira numanima Szwęteiy Baznicias Diewa Daktarąy Augustinas yr Bernardas. Pirmas isz jų kalba: Non accomodes aures ad Verba detractoris ne accipias mortem in Anima. Ne daleysk ausiu tawa unt žodžiu apkaltbietoia, idunt ne ieytu smercias ing duszy tawa. LP 292

(4b) Teyp twirtyn Tieway Szwętijiy: Szwęts Augóstyns, yr Szwęts Bernardas. – Pyrrnasis ysz anůdůs saka. Non accordes aures ad verba detractoris, ne accipias mortem in Anima. Nepazwalik ausiu tawa ónt žodžiu apszłowynąty: kad neieytu smertis i duszy tawa. PWM 218

Fabiani szövegének a közvetett mutató névmással és a du számnévvel kifejezett vonatkozó szerkezetét (owych dwoch ſtarcow, ktorzy) Lukauskas ennek megfelelően így fordítja: anus du senius, kurie; Pabrėža fordítása pedig ezt további, az egész jelzős szerkezeten végighúzódó kettős számmal jelöli: anůdů Senió dó, kóriůdů „anuodu seniu du, kuriuodu”, vö.:

(5) I owych dwóch ſtarcow, ktorzy, na niewinną Suzannę fałszywie świadczyli, lud zgromadziwſzy się zabił […] FMA2 459

(5a) Ir anus du senius, kurie unt nekaltos Zuzonas neteisey sweczytie Žmones susirinkusi užmušė […] LP 282

(5b) Anůdů Senió dó, kóriůdů nete­ysingay swieczyjiy ónt niekó nekaltos Suzannas, žmonis só­syrinkósijiy akmenymis óžmuszy […] PWM 204

A kettős szám alakjainak választása iránti erős igényt (vagyis a žemaitis beszédre jellemző, a kettős számú utalás aktualizálását) mutatja Pabrėža fordítása, amely a lengyel eredeti mondatmodelljét kettős számú névmásokkal egészíti ki. Például Fabiani mondatának mutató névmásokkal alkotott hasonlító szerkezetét, a ten […] iako i ten […], amelyet Lukauskas is választ (tas […], kaippo yr tas), Pabrėža fordítása az összetett kettős számú névmással, az abódó alakkal adja vissza, miután a kezdő állításban, első említésként már aktualizálta a kettős számot: [p]akalbůsis, yr kórs klausós pakalbėty, welni tor abódó „a rágalmazó és aki a rágalmazót hallgatja, mindketten ördögöt hordoznak”, vö.:

(6) Obwomca, i obmowy słuchaiący maią diabła, z tą tylko różnoscią, że ten, ktory obmawia, ma go na ięzyku, a ten ktory obmawiaiącego słucha, ma go w uszach, to iest: tak ten duży swoiey ſzkodzi iako i ten. FMA2 476

106

Acta Linguistica Lithuanica XC

Dėl dviskaitos rankraštiniuose Jurgio Ambroziejaus Pabrėžos pamoksluose

(6a) Apkalbietojas yr apkalbieima klaus us, turia welni, su tuo tiktay skirumu yr neligibiu, jog tas, kursay apkalba turia ij unt liezuwia, o tas kursay apkalb uncia klausa, turia ij ausiesy, tay ira: teyp tas dusiey sawa iżieydzia, kaypo yr tas. LP 292

(6b) Pakal bousis, yr kórs klaus ós pakal bty, welni tór ab ó d ó: só tó tyktay ipatingómó, iogey tas, kórs pakalb, tór welni ónt ly iźówi ó: o tas, kórs klausos pakalb ty, tór welni ausysó: tay ira: iog ab ó d ó duszey sawa yszkadyi. PWM 218

A Fabiani-szöveg Pabrėža által lejegyzett változatában más – a kettős szám szerkezeteinek következetes használatára irányuló, az FMA2 és az LP szövegének ekvivalens változataiban nem tükröződő – tendencia figyelhető meg, amely összefüggésbe hozható a žemaitis gondolkodással és a kifinomult fordítói készségekkel¹⁰. A žemaitis beszédre jellemző következetes kettősszám-használat a PWM-gyűjtemény más prédikációiban is megtalálható.

2. A KETTŐS SZÁMÚ ALAKOK SOKFÉLESÉGE ÉS A HASZNÁLAT KÖVETKEZETESSÉGE PABRĖŽA MÁS PRÉDIKÁCIÓIBAN

A PWM-ben megtalálható kettős számú alakok sokfélesége és gyakorisága összefügg Pabrėžára jellemző népies beszédmóddal¹¹, a prédikációkhoz választott témák és illusztrációk sokféleségével, valamint az érvelés meglehetősen sajátos módjával, amely megcáfolja a prédikációk tartalmának és érvelésének szokásosnak tekintett sajátosságáról kialakult hagyományos felfogást¹². Miközben Pabrėža a prédikációk hallgatóit megismertette a katolikus hittel és tanítással (értékekkel), állításait következetesen felsorolt érvekre alapozta

¹⁰ A PWM-prédikációk tartalma, szerkezete és nyelve azt mutatja, hogy a szövegek szerzőjének fontos volt, hogy a fordított szövegeket a hallgatóknak a lehető legvilágosabban és legérthetőbben adja át, és ezekkel támassza alá a prédikáció bevezetőjében felvetett érveket.

¹¹ A népnek szánt Pabrėža-szövegekről és az anyanyelvi beszélt nyelvre való összpontosításról lásd Subačius 1996: 44. Valamivel korábban Jonas Palionis (1979: 162) Pabrėžát azok között említette, „akik hosszabb időre eltávolodtak a néptől”, és ezt az állítást az egyházi stílussal, valamint a kölcsönszavak (különösen a polonizmusok) nagy számával próbálta alátámasztani.

¹² A kettős szám hanyatlását rendszerint azzal hozzák összefüggésbe, hogy mind az élőbeszédben, mind az írott forrásokban ritkán van szükség a használatára (vö. Palionis (1967: 142–143) által közölt összefüggést az igei kettős számú alakok ritkasága és „az akkori írások tartalmi sajátossága: mind a vallási dogmákat és prédikációkat tartalmazó különféle gyűjteményekben, mind a hivatali jellegű dokumentumokban (rendeletekben, eskükben) rendszerint nem két, hanem sok személy cselekedeteiről beszélnek; továbbá többnyire sok emberhez fordulnak”, valamint az élőbeszéd (vö. Zigmas Zinkevičius (1980: 180) megjegyzését: „Hiszen az embernek nem gyakran kell kifejezetten két élőlényről, két tárgyról vagy két jelenségről beszélnie. Rendszerint egyről vagy többről, illetve sokról (háromról, négyről...) beszélünk, ezért leginkább az egyes és a többes számú alakokat kell használni.”).

Straipsniai / Articles

107

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

érvekre. Ehhez meglehetősen gyakran nemcsak többféle, hanem kifejezetten páros érveket vagy két lehetőség közötti alternatív választások felsorolását is igénybe vették (ezek a bibliai versek közlésekor is előfordulnak), ami ösztönözte a kettős számú szerkezetek megválasztását, vö.:

(7) Cze tada yszpół žynoty kožnam dó dayktó. Wyna: kayp garbinty Dyiwą pri­gôlėtey: Ôntra ko tór sergietyis, kad nesôgrieszitu prisz tóu Prisakima. – Apey tóudó dayktó sakises Dwejosy Daliesy to Prisakima. PWM 12

(8) Kl. Kóu tad Neczis­tata dara Žmogóu? – Ats. Dó stróssniô dayktó óztrauk […] wyna: […] – Ôntra. […] PWM 146

(9) kas artyma apkalb ysz pyktóma, dó griekó wynkartó papylda, wyna akbalbie­yma, o ôntra atmoniyiyma PWM 239

(10) Dyiwas […] prisaka dó dayktó: wyna: kad […] – Ôntra: kad […] PWM 13

(11) minden bűn saját módján az orvostól függ: a bűnök és a harag PWM 729

(12) A harag legyőzhető két módon PWM 729

(13) 4ta yr tay yszrozity, bene bówa tas daykts dóm prisakimóm prisakits óżtaykity […] PWM 438

(14) (: Math. 6. 24.:) Niewyns negal dóm ponóm tarnauty: negalyt Dyiwóu tarnauty yr törtóu. PWM 324

(15) Bet nežynau, ar wysy óżsystanawyjyt apey tyidwy dwy tysis PWM 745

(16) Apey tóudó wyinódó griekó czion tesakisio. PWM 87

(17) trokszto […] idant nerustintumeties, jog trumpay yr maž teyszgirsyt apey tóudó teyp stróssniô griekó: nes labay trumpa betórem layka. PWM 379

A kettős szám természetes használatát ösztönözte Pabrėža azon hajlama, hogy tekintélyekre hivatkozzon (vö. a 18. példában az említett tekintélyek kettőségének első és ismételt említésére választott kettős számú szerkezeteket: kóriuodó Apasztołó, tóudó Apasztołó), illetve hogy bibliai vagy szenttörténetek elbeszélésekor, valamint a mindennapi viselkedésminták tárgyalásakor megfelelő és helytelen (figyelmeztető) viselkedési példákat mutasson be. Az ilyen illusztrációk az elbeszélt történetekben szereplő két alany (tárgy) említését is magukban foglalják, például:

(18) […] A Szent Egyházban ezt tanította Szent Péter és Pál apostolok szellemében: akik azt az apostoloknak hirdették, és nekik, akik házasok, megparancsolták, hogy a házasságban éljenek a házasságon kívüli nőktől távol: mindezeket azonnal tegyék meg, két okból: egyrészt azért, mert az apostoloknak azt is megparancsolták, hogy a Hívek imádságait azon a helyen teljesítsék. PWM 314

(19) Wirs i nó­mus pagriž­dams, yr matidams dó nabastykó, pagrobvis pyli nóudór žemyn yr prietetka. PWM 118

(20) Abódo tóudó razbaynikó sógrieszy: ale tarp grieka anóudóus tas bówa kytonyszkóms PWM 132

A PWM-ben olyan kettős számú alakok is előfordulnak, amelyek a prédikáció beszédstílusában kevéssé várhatók. Amikor Pabrėža élőben elbeszélve párbeszédekre támaszkodott, a közvetlen beszéd közbeékelt részletei

108

Acta Linguistica Lithuanica XC

Dėl dviskaitos rankraštiniuose Jurgio Ambroziejaus Pabrėžos pamoksluose

magukban foglalják a személyes névmások kettős számának¹³ megválasztását is; vö. az 1. és 2. személy kollektív megnevezését a wedō „mi ketten” névmással, vagy a 2. személy kollektív megszólítását a jodō „ti ketten” névmással (lásd a 21. és 22. példát). A megszólított kollektív megnevezése személyes névmási utalás nélkül is kifejezhető – pusztán a ragozott vagy nem ragozott igék kettős számú alakjaival (lásd a 23. példában a Házasság szentsége előírásainak be nem tartására vonatkozó figyelmeztetést: az emiatt bekövetkező életbeli és túlvilági életet két, párzásra kész kutya verekedéséhez hasonlítja; ebben a megszólítottak közösségét a feltételes mód nōumyrsytau „meg fogtok halni ketten”, rys ytaus „ketten veszekszetek” és a folyamatos melléknévi igenév budamō „lévén ketten” kettős számú alakjai jelzik), vö.:

(21) Ale wedō besywe lyjau obagays eyty, saka Sunus, byli tō ont ōmziō butōmi yszganits, one prapōltōmi. PWM 291–292

(22) saka, maradjatok ott, ti ketten, a fiam fiai! PWM 292

(23) Akkor azoknak a hálátlanoknak, Istennek e kegyelmei iránt, akik elkezdted, Barátodnak nem kegyelmezni, és nem irgalmazni, akik együtt voltak, és csak füled van hozzájuk: és ilyen gyűlöletesen mindkettőtöket megöllek, mindkettőtöknek fájdalmat okozok a legszörnyűbb ítélet előttetek a bűnöket elkövetve, végtelen időkön át. PWM 314

A Pabrėža-prédikációkban a kettős szám következetes használatát nemcsak a Fabiani-prédikációk lengyel szövegének korábban már tárgyalt fordítása bizonyítja, hanem a más forrásokból átírt történetek is. Némelyikük morfológiailag változatos kettős számú alakok használatában gazdagnak mondható¹⁴, vö.:

(24) Szent Antoninus, Firenze érseke szörnyű példát hoz a bűn megvetésére. – Egy gazdagról, akiről itt beszélünk, már közeledik a halálához. Ő, halálos bűnökben lévén, egy könyvvel vádolja magát, hogy a vétkes adósságokat, amelyeket azoknak, akiktől elvette, igazságtalanul visszaadja: kardot állítanak ellene, és úgy szórják rá a köveket, hogy nem tudva mit tenni, sem fenyegetésre, sem kegyetlenségre. Ők két fiúhoz közelednek, és ahhoz, aki ugyanennek az apának a fia volt, és a könyv is azt mondja: de ő saját fiainak felel:

¹³ A tipológiai leírásokban (vö. Bhat 2004: 111) a du számnévvel alkotott, grammatikalizálódott appozitív szerkezeteket, amelyekben a cselekvő alany neme vagy grammatikai neme is tükröződik (vö.: muud–mudvi, judu–judvi, jiedu–jiedvi), rendhagyó kifejezésmódúként jellemzik – az első és a második személyű névmások esetében ez a különbség csak a kettős számban fejeződik ki (vö.: aš ir mudu, mudvi; tu ir judu, judvi). A beszélő személy nemének (grammatikai nemének) egyenértékű jelölését a žemaitis személyes névmási alakjai is tartalmazzák. Figyelemre méltó, hogy a žemaitis első személyű kollektív kettős számot a wedō, wedvē ‘mudu, mudvi’ szavakkal jelölik (a žemaitis személyes névmások ragozási paradigmáját lásd Pabrėža 2017: 98). A PWM-ben csak a személyes névmások hímnemű kettős számú alakjai fordulnak elő, vö.: wedō 291; jodō 291, jódō 291; a jódōus hímnemű alakot általánosítás esetén is választják – mindkét nemre való utaláskor, vö.: Daleys Dyiwas ōž tawa atkakliby pri jėmyma Sluba ōzgintō laykō, daleys ne pawadzio ōnt jódōus givenyma 313.

¹⁴ Vö. Rosinas (1994: 113) Daukantas által lejegyzett, kettős számú alakokban gazdag meseidézetével.

Straipsniai / Articles

109

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

nem tudom a Fiút megbüntetni, nem tudom visszafordítani: mert ha visszafordít, megtörténik, neked, szegénynek kell menned: és ha megöli, akkor nektek kell szegénnyé válnotok. – De mi ketten ott maradunk szegényként, mondja a Fiú, mert ez örökké büntetés lenne, nem pedig múlandó. – Megemlítve az Atya istentelen szavait, és tekintetét feléjük fordítva, mondja, maradjatok ott, ti ketten, a fiam fiai! vagy nem tudjátok, milyen elviselhetetlenül vétkeztetek Isten ellen? Mert ha bűnös vagyok is, de még senkit sem láttam Isten káromlásában: és mindkettőtök számára, hogy szegényként maradjatok, mert elszegényednétek? És ezért ez a tisztátalan lélek kijön belőle, és örökkévalósága. – Megbánhatatlanul elhatározta az egyik fiút ezekkel a szavakkal megölni az apát. Egyikükben, egymás között a kettő közül kiválasztva, ő az apától kapott egészséges részt, hogy a telhetetlen kapzsisággal üldöző gyilkosoknak ne adjanak alkalmat: és a második, az apához lépve, semmit sem fordít vissza. De mi történt? Az istentelen, ez a fiú, nem sokáig élt, hanem hamarosan meghalt: és az ártatlan fiú felállt, és Szent Ferenc szabályába lépett. Ez a szerzetes, amikor egy éjjel buzgón imádkozott, Isten megmutatta neki a poklot, és ott a sok közül két elválaszthatatlan lélek, tüzes folyók, lángoló kötegek között, meglátta apját és saját testvérét szörnyűségben és átkozott kínok között. Végül az akkora rettenetes büntetés nyomorúságos végére jutott: hol haját tépte a fejéről, hol arcát szaggatta: és ő a másik helyen volt, kiáltva: jaj neked, mondja az apának, jaj neked ezért a kínért: – és én jaj neked, válaszol a fiú, atyám, átkozott! – jobb lett volna, mondja az apa, ha téged soha nem nemzettelek volna: és a fiú válaszolva így szól: jobb lett volna, ha a medve szült volna engem. – Akkor az Atya: te istentelen gyermek, itt gyötörsz engem: a Fiú pedig felel: és te, atyám, a kemencében gyötörsz engem. – És e veszekedés ő a másik helyen kiabált, biztosan ugyanolyan kínokat szenvedett elSegneri Sermone 13. Nro. 8. Quadrag. wern.) PWM 291–292

KÖVETKEZTETÉSEK

Fabiani könyve, a Missya apostolska CZĘŚĆ II (1783) 8. isteni parancsolatról szóló prédikációjának Lukauskas (1797) és Pabrėža (1824) által lejegyzett fordításaiban szereplő változatok összevetése feltárta a žemaitis szöveg kettős szám használatával összefüggő grammatikai sajátosságát. Lukauskas fordítása megismétli a lengyel eredeti által kínált kettősszám-kifejezési modellt, amely csak az első említésre jellemző kettős számú névmások használatához kapcsolódik. Pabrėža szövegeiben a kettős számot gyakrabban választják és meglehetősen következetesen használják – választásai nemcsak az első említéshez kapcsolódnak, hanem a kettős számú szerkezetek ismétléseihez is, amelyek az adott történet teljes elbeszélésében előfordulnak. A kettős szám használata nemcsak a Fabiani-prédikáció fordítását tartalmazó, hanem Pabrėža kéziratos gyűjteményének más

110

Acta Linguistica Lithuanica XC

A kettős számról Jurgis Ambrozejus Pabrėža kéziratos prédikációiban

PAMOKŠLAY W ayringosy Materyiosy prédikációira is jellemző. E prédikációk szövegének egyes szakaszai kettős számban elbeszélt történeteknek nevezhetők (vö. a PWM 291–292-ben közölt részlettel). A PWM-ben a kettős számú szerkezetek bőségét Pabrėža népies žemaitis beszédmódja, prédikációinak tartalma (ezekben a kettős szám két személy megszólítással való összekapcsolására, egy adott történetben cselekvőként való jellemzésükre, illetve egy bizonyos állítás vagy vélemény forrásaként való megjelölésükre használható) és az érvelés felsorolásszerű jellege (a kettős számú érvek különösen gyakoriak) határozza meg; mindez a kettős szám használatának a nyelvleírásokban szokásosan megadottnál szélesebb ösztönzőire is utal (vö. Palionis 1967: 142–143; Zinkevičius 1980: 180).

ŠALTINIAI

F M A 2 – [Fabiani eKarol 1783] MISSYI APOSTOLSKIEY CZĘŚĆI II. w ktorey się przekładaią NAUKI z przykazan boskich o powinnościach z ycia chrześciańskiego. przez x. karola fabianiego kanonika kaliskiego, Szkół Wydziałowych Łęczyckich Kaznodzieię NAPISANE, po rożnych Missyach MOWIONE, i do druku PODANE. Za dozwoleniem Zwierzchności. w KALISZU, 1783. w Drukarni J. O. Xcia Jmci Prymasa, Arcy-Biskupa Gnieźnieńskiego. Prieiga internete: https://polona.pl/item/missyi-apostolskiey-czesc-ii-w-ktorey-sie-przekladaia-nauki-z-przykazan-boskich-o,MTM5MjMwNjY5.

LP – [Lukauskas Kiprijonas 1797] Vilniaus universiteto bibliotekoje saugomo F1–D654 rankraščio PAMOKSLAS Iš Prisąkimu Diewa Ape Pawinasčias Giwenima Kriksčioniszkа. Per Kuniga Cypriona Łukawski Plebona Traszkunų Surasitas. Metusy Chrystusa 1797 perrašas. – Kiprijonas Lukauskas Pamokslai, par. J. Karaciėjus, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996.

PWM – [Pabrėža Ambroziejus, rašyta 1799–1831] PAMOKSLAY Wayringosy Materyiosy Ał rožniu wyitu, iwairiusy taykusy Sakity par Kónyga Ambroziejo Pabrėža Tercyjoriǫ Zokana Szwęta Tiewa Prąčyszkaus, faksimilė ir perrašas. – Pamokslai vairin-gose materijose, sakyti Ambroziejaus Pabrėžos, par. R. Šepetytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2020.

LITERATŪRA

Bhat Darbhe Narayana Shankara 2004: Pronouns, Oxford: Oxford University Press.

Karaciėjus Juozas 1996: Kelios pastabos dėl K. Lukausko „Pamokslų“ kalbos. – Kiprijonas Lukauskas Pamokslai, par. J. Karaciėjus, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 18–20.

Straipsniai / Articles

111

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

Pabrėža Juozas 2017: Žemaičių kalba ir rašyba, ser. Bibliotheca actorum humanita-ricorum universitatis Saulensis, 17, Šiauliai: Šiaulių universiteto bibliotekos Leidybos skyrius.

Pajėdienė Jūratė 2022: Apie Kiprijono Lukausko surašyto Pamokslo Isz Prisakimu Diewa [...] (1797) atitikti Karolio Fabiani Missyi Apostolsk iey Część II (1783) tekstams. – Acta Linguistica Lithuanica 86, 68–88.

Palionis Jonas 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis.

Palionis Jonas 1979: Lietuvių literatūrinės kalbos istorija, Vilnius: Mokslas.

Rosinas Albertas 1994: Lietuvių kalbos daiktavardžių ir įvardžių dviskaitos raida. – Baltistica, priedas 4, 109–122.

Rosinas Albertas 1996: Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Rosinas Albertas 2001: Mikaloj aus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė sistema, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Subačius Giedrius 1996: Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos žemaičių kalba. – Asmuo: tarp tautos ir valstybės, sud. E. Motieka ir kt., ser. Lietuvių atgimimo istorijos studijos, 8, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 10–113.

Subačius Giedrius 1998: Žemaičių bendrinės kalbos idėjos, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Šepetytė Rita 2019: Rankraščio kalbos ypatybės. – Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos geografija, par. R. Šepetytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 37–55.

Šepetytė Rita 2020: „Pamokslų vairingose materijose“ kalbos ypatybės. – Pamokslai vairingose materijose, sakyti Ambroziejaus Pabrėžos, par. R. Šepetytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 36–61.

Zinkevičius Zigmas 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1, Vilnius: Mokslas.

Zinkevičius Zigmas 2001: Kiprijono Lukausko „Pamokslų“ kalba. – Baltistica 36(1), 61–75.

Zinkevičius Zigmas 2009: Pastabos apie dviskaitos nykimą baltų kalbose. – Baltistica 44(2), 321–324.

112

Acta Linguistica Lithuanica XC

Dėl dviskaitos rankraštiniuose Jurgio Ambroziejaus Pabrėžos pamoksluose

On the Dual Number in the Manuscript Collection of Sermons by Jurgis Ambroziejus Pabrėža

SUMMARY

A bibliographic note about the teaching from Karol Fabiani’s book Missya apostolska CZĘŚĆ II (1783) found in one of the sermons of J. A. Pabrėža (1824) not only revealed the mystery of the origin of the 30 sermons written in the first part (p. 312) of Kiprijonas Lukauskas’ manuscript (1797) (see Pajėdienė 2022) but also provided the opportunity of comparing three versions of the same text. Two sermons on the Eighth Commandment from the above book by Fabiani appear in the Lithuanian version by Lukauskas and the Samogitian version by Pabrėža. Comparing versions of the text written in different languages allows us to see quite subtle linguistic peculiarities. The grammatical distinctiveness in Pabrėža’s Samogitian version of Fabiani’s sermons is related to the usage of the dual number. The article discusses the different models of using the dual number, which became apparent in comparing Fabiani’s Polish text, the Lithuanian (Lukauskas), and Samogitian (Pabrėža) translations.

The expression of the dual number resembling the Polish original, which is repeated in Lukauskas’ translation, is associated solely with the selection of dual pronouns typically used for the first mention. Meanwhile, in Pabrėža’s text, the dual form is used not only for the initial mention of the two acting subjects (objects) as a means of drawing attention but also for repeating the relevance of such binary membership throughout the narration of a particular story. The consistent use of the dual form is not only found in the translation of Fabiani’s texts by Pabrėža but also in other sermons from Pabrėža’s manuscript collection PAMOKSŁAW Wawringosy Materyjosy. Such use of the dual number is associated with Pabrėža’s natural Samogitian speech patterns, his characteristic enumerative argumentation (where dual arguments are prevalent), and the selection of illustrative didactic stories (often involving only two characters) to convey different arguments.

Įteikta 2023 m. gruodžio 19 d.

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Straipsniai / Articles

113