Pilypo Ruigio giesmių recepcija: nuo XVIII link XX amžiaus vidurio

Birutė Triškaitė

doi:10.35321/all93-09

Preparing document pages…

Acta Linguistica Lithuanica 2025, t. 93, p. 1–32 Contents link / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis)

PILYPAS RUIGYS HIMNUSZAINAK RECEPCIÓJA: A XVIII. SZÁZADTÓL A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

Philipp Ruhig himnuszainak recepciója: a 18^th. századtól a 20^th. század közepéig

Pilypas Ruigys születésének 350. évfordulójára

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Lietuvių kalbos institutas El. paštas: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0003-2286-4080 Mokslinių tyrimų kryptys: XVI–XVIII a. Prūsijos Lietuvos raštija, dvikalbės lietuvių leksikografijos ir rašomosios lietuvių kalbos istorija.

https://doi.org/10.35321/all93-09

ANOTÁCIÓ A tanulmány a poroszországi Litvániában szolgáló lelkész, Pilypas Ruigys (Philipp Ruhig, 1675–1749), a XVIII. századi litván írásbeliség egyik legtermékenyebb alkotójának himnuszköltői hagyatékával, pontosabban énekeinek recepciójával foglalkozik a poroszországi litván terület hivatalos evangélikus-evangélikus egyházi énekeskönyveiben a XVIII. század negyedik évtizedétől a XX. század közepéig. A napjainkig fennmaradt elsődleges források felhasználásával kvantitatív és kvalitatív szempontból elemzi Ruigys fordításában és szerzeményeként közreadott énekeit, amelyeket először Jonas Berentas énekeskönyve tett közzé, Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Giesmũ-Knygos (Königsberg, 1732), majd a későbbi kiadások is átvettek. A poroszországi litván evangélikus-evangélikus énekeskönyvek összehasonlító elemzése feltárta, hogy Ruigys énekeinek száma a hivatalos egyházi énekeskönyvben fokozatosan nőtt: a Quandt–Berent-féle énekeskönyv első kiadásaiban közzétett 9 szövegről a későbbi kiadásokban állandósult 12-re. Az énekek fennmaradását jelzi, hogy mindegyikük a litván hivatalos énekeskönyv repertoárjának állandó részévé vált egészen a második világháború előestéjéig, vagyis a Pagerintos giesmių knygos utolsó kiadásáig (Klaipėda, 1936); sőt, egy részük bekerült a jelenlegi evangélikus-evangélikus énekeskönyvbe, a Krikščioniškos giesmės címűbe is (Vilnius, 2007). Az elemzés azt is kimutatta, hogy az énekeket már az első kiadástól kezdve kisebb-nagyobb mértékben szerkesztették. KULCSSZAVAK: XVIII. századi litván írásbeliség, énekek, Pilypas Ruigys (Philipp Ruhig), a poroszországi Litvánia hivatalos evangélikus-evangélikus énekeskönyve, Jonas Berentas (Johann Behrendt) énekeskönyve Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Giesmũ-Knygos (1732).

Szerzői jog © 2025 Birutė Triškaitė. Kiadja a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek korlátozás nélkül engedélyezik a tartalom felhasználását, terjesztését és bármilyen médiumon való sokszorosítását, a szerző és a forrás megjelölésével. // Išleido Lietuvių kalbos institutas. Šis straipsnis yra atviros prieigos, platinamas pagal „Creative Commons“ priskyrimo licencijos sąlygas, leidžiančias neribotai naudoti, platinti ir atkurti turinį bet kokioje laikmenoje, nurodant autorių ir šaltinį.

Beérkezett: / Gauta: 2025–10–20. Elfogadva: / Priimta: 2025–12–17.

ABSZTRAKT

This article is dedicated to the hymnodic legacy of Philipp Ruhig (1675–1749), a priest from Prussian Lithuania and one of the most prolific figures of Lithuanian literature of the 18^th century, or more precisely, it is devoted to the reception of his hymns in the official church hymnals of Prussian Lithuania from the fourth decade of the 18^th century. Based on primary sources that have survived to this day, the hymns translated and created by Ruhig, which were first published in Johann Behrendt’s hymnal Iß naujo pèrweizdetos ir pagérintos Giesmû-Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books] (Königsberg, 1732), and included in later editions, are analysed in terms of quantity and quality. A comparative analysis of Prussian Lithuanian Evangelical Lutheran hymnals has revealed that the number of Ruhig’s hymns in the official church hymnal grew gradually: from 9 in the first editions of the so-called Quandt-Behrendt hymnal to 12 in later editions. The durability of these hymns is evidenced by the fact that they all became a stable part of the official Lithuanian hymnal until the eve of World War II, i. e., the last edition of Pagerintos giesmių knygos [Improved Hymnal] (Klaipėda, 1936), and some of them were included in the current Evangelical Lutheran hymnal Krikščioniškos giesmės [Christian Hymns] (Vilnius, 2007). The analysis also showed that, starting with the first edition, these hymns were edited to a greater or lesser extent.

KULCSSZAVAK: XVIII. századi litván írásbeliség, énekek, Philipp Ruhig, a poroszországi Litvánia evangélikus-evangélikus híveinek hivatalos énekeskönyve, Johann Behrendt énekeskönyve Iß naujo pèrweizdetos ir pagérintos Giesmû-Knygos (1732) [Újonnan átdolgozott és javított énekeskönyvek, 1732].

BEVEZETÉS

Prūsijos Lietuvos kunigas Pilypas Ruigys (Philipp Ruhig, 1675–1749) – vienas produktyviausių XVIII a. lietuvių raštijos kūrėjų: ne tik originalių ir didžiulio poveikio sulaukusių kalbotyros veikalų autorius, bet ir svarbiausių religinių tekstų vertėjas. Praėjus net trimis šimtmečiams Ruigys šiandien prisimenamas ne tik kaip garsiosios XVIII a. pradžioje Prūsijos Lietuvoje kilusios filologinės polemikos dalyvis, lotyniško traktato apie lietuvių kalbą Meletema (1735) ir vokiškos jo versijos Betrachtung der Littauischen Sprache in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften (1745) autorius, dvikalbio bei dvikrypčio žodyno Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon (1747) sudarytojas, lietuvių kalbos gramatikos Anfangsgründe einer Littauischen Grammatik (1747) sumanytojas, bet ir kaip giesmių (1732), Biblijos (1735) bei Christiano Langhanseno (1660–1727) postilės (1750) vienas iš vertėjų į lietuvių kalbą.

A königsbergi egyetemen végzett teológiai tanulmányai után, 1708-ban pappá szentelt Ruigys több mint negyven éven át szolgált Valtarkiemyben (németül Walterkehmen)¹. A papi rend harmadik nemzedékének képviselőjeként, aki pásztori kötelességét a litvánok vallásos nevelésének tekintette, továbbá I. Frigyes Vilmos porosz király (Friedrich Wilhelm I, 1688–1740, uralkodott 1713–1740) kezdeményezésére zajló reformok és kulturális változások ösztönzésére, és kétségkívül nagyra értékelve nagyapja, Teofilis Šulcas (Theophil Schultz, 1629–1673), Katniava (németül Kattenau) lelkészének érdemeit (lásd az 1. ábrát és a továbbiakat), Ruigys tevékenyen bekapcsolódott a königsbergi egyetem teológiaprofesszorának, vezető udvari prédikátorának és későbbi porosz általános szuperintendensének, Jonas Jokūbas Kvantasnak (Johann Jacob Quandt,

^¹ QPP IV 34r; Arnoldt 1777: 108; ZM V 1528.

(1686–1772) litvánisztikai projektjéhez, így hozzájárulva a XVIII. században Porosz Litvániában kibontakozó litván vallásos irodalmi fellendüléshez.

Nem véletlen, hogy Ruigys a litván írásbeliség azon alkotói közé tartozik, akiknek litvánisztikai öröksége számos kutató figyelmét keltette fel különféle szempontokból. Ruigys himnodikus örökségét a litván hivatalos evangélikus-lutheránus egyházi énekeskönyv (1732) szerves részeként is vizsgálták^². Mindeddig azonban nem készültek külön kutatások a későbbi énekeskönyvekben való recepciójáról, ezért ez a tanulmány aktualizálja Ruigys énekfordítói és énekszerzői tevékenységét, és az általa írt énekek működésére összpontosít a porosz litván énekeskönyvekben nagyjából a XX. század közepéig, pontosabban 1936-ig, amikor megjelent a második világháború előtti utolsó evangélikus-lutheránus énekeskönyv, a Pagerintos giesmių knygos.

Ruigys énekeinek recepcióját tárgyalva abból kell kiindulnunk, hogy a litván evangélikus-lutheránus énekeskönyvekben közölt énekeinek pontos száma nem teljesen tisztázott. A porosz kultúra és a litván írásbeliség történetírói eltérő adatokat közölnek erről. A XVIII. század végén például Trempė lelkésze, Gotfrydas Ostermejeris (Gottfried Ostermeyer, 1716–1800) a litván énekeskönyvek első történetében, a Erste Littauische Liedergeschichte című műben (Königsberg, 1793) azt állította, hogy Ruigys „[a]z énekeskönyvhöz 12 éneket adott, amelyek közül az egyik eredeti mű” („Zum Gefangbuch hat er 12 Lieder geliefert, von denen eins ein Originaltuck ist“^³). Közel másfél évszázaddal később Ansas Bruožis ugyanezt a számot adta meg Ruigys fordított és szerzett énekeire: a Mažosios Lietuvos buvusieji rašytojai ir žymesnieji lietuvių kalbos mylėtojai című tanulmányában (1920) azt írta, hogy Ruigys „11 éneket fordított, emellett egyet maga szerzett”^⁴. Valószínűleg Ostermejerist követve, Vytautas Jurgutis és Valerija Vilnonytė Ruigys értekezésének, a Lietuvių kalbos kilmės, būdo ir savybių tyrinėjimas (1986) című műnek a jegyzeteiben szintén 12 éneket említenek, amelyek közül 11 fordítás, egy pedig eredeti mű^⁵. Vaclovas Biržiška viszont az Aleksandrynas című művében (¹1963, ²1990) nemcsak Ruigys énekeinek számát nevezte meg, hanem azt az énekeskönyv-kiadást is megemlítette, amelyben szerinte valamennyi megjelent: „Az 1732-es új Kvanto-Berento énekeskönyvhöz 12 éneket adott, amelyek közül egyet eredetileg írt, a többit pedig mind lefordította”^⁶. Másfelől Guido Michelini, aki részletesen kutatta Porosz Litvánia énekeskönyveinek történetét, a Jono Berento Įpna ujo pėrweizdėtos ir pagerintos Giesmũ Knygos. Mörlino traktato pritaikymas poezijoje című monográfiájában (2010) 9 Ruigys-éneket vet össze a német eredetikkel^⁷, ami mintha egészen más számot feltételezne. A litván írásbeliség történetével foglalkozó művek adatai az ismeretterjesztő kiadványokba is bekerültek. Az ott említett Ruigys-énekek száma azonban némileg eltér: Mažosios Lietuvos

^² Plačiau apie Prūsijos Lietuvos giesmynus žr. Michelini 2009, ypač 97–131; 2010. Pilypo Ruigio giesmių, paskelbtų pirmajame vadinamojo Kvanto-Berento giesmyno leidime, santykį su vokiškais originalais žr. Michelini 2010: 162–175.

^³ Osterme yer 1793: 259–260; Ostermejeris 1996: 421.

^⁴ [Bruožis] 1920: 27.

^⁵ Ruigys 1986: 414.

^⁶ BrŽA II 21.

^⁷ Lásd: Michelini 2010: 162–175.

enciklopédiában (2009)⁸, a Mažosios Lietuvos enciklopedijos žinyne (2015)⁹ és a Visuotinėje lietuvių enciklopedijoje (2011)¹⁰ 11 Ruigys-éneket tartanak számon.

A tanulmány célja, hogy elsődleges források alapján értékelje Ruigys hozzájárulását az Įsrutis püspöke, Jonas Berentas (Johann Behrendt, 1667–1737) által szerkesztett énekgyűjtemény, az Iß naujo pérweizdetos ir pagérintos Giesmû-Knygos (Königsberg, ¹1732), más néven Kvanto-Berento-énekeskönyv repertoárjához, továbbá megvizsgálja Ruigys énekeinek recepcióját a hivatalos evangélikus-lutheránus egyházi énekeskönyv későbbi szerkesztett változataiban és kiadásaiban a XX. század közepéig, két szempontra összpontosítva: 1) hány éneke jelent meg; 2) milyen jellegű szerkesztési módosításokon estek át¹¹. Az elemzés történeti összehasonlító és analitikus-leíró módszerekkel készült.

1. RUIGYS ÉS KORTÁRSAI TANÚSÁGTÉTELE LITVÁNISZTIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL (ÉNEKEK)

Kvantas, akinek az általa összefogott porosz litván lelkészi csapatában Ruigys is közreműködött litván vallásos írások készítésében, kéziratos presbiterológiájának, a Preußische Presbyterologie című műnek (1772 előtt) a Valtarkiemis lelkészéről, Ruigysről szóló szócikkében a legfontosabb életrajzi adatok mellett csupán az 1705-ben megjelent, ókori bálványokról szóló teológiai értekezését és egyetlen litvánisztikai művét, a litván nyelvről szóló értekezését említette meg; sem az énekeiről, sem más vallásos szövegeiről, még a Biblia fordításáról sem szólt egy szót sem (vö. 1. ábra):

1708. Philipp Ruhig. «Reg. Pr uffus. →» 'Cattenau–Prufus. ‖ wurde 1708 ♀ poſt 20. Trin. 3u Schloß ‖ von D[.] Deutſchen ordiniret. Er ist gebo r[en] ‖ in Cattenau 1675. 31. Martij. Wurde ‖ alhie introduciret 1708. D[omi]n[ic a[m] 24. p. Trin. ‖ Hat disputiret P[rae]ſide D[.] Wegner de Scr[iptur]ae S. ‖ 1703. auch ein Tract. editet de idolo omni u[m] ‖ primo 4° 1705. imgleich[en] de Lingua Lituanica. ‖ S. Vorfahr[en] kom[m]en auß Meißen her, da f. ‖ Eltervater George Ruhig Burgermeister ‖ in Liebenwerda, v. deßen Sohn Paul Ruhig ‖ Ingenieur v. Capitain über die Wibranzen in Memel gewesen. ‖ ‘Ein Sohn Philipp Ruhig Paft. vnd Enckel ‖ von Mutter Seiten Theophili Schulzen ‖ beyderseits Pfarrern in Kattenau † 1749. ‖ 5. April. ‖ ſepult[us] ‖ [?]7. April.¹².

⁸ Vö.: „Jelentősen hozzájárult az 1735-ös Biblia és az 1732-es Kvanto–Behrendto-énekeskönyv elkészítéséhez (utóbbiban 11 Ruigys által szerzett és fordított éneket adtak ki)” (MLE IV 143).

⁹ MLEŽ 496. E kézikönyv angol (2014) és német (2018) változata szintén 11 Ruigys-éneket említ (MLEŽa 561; MLEŽv 612).

¹⁰ Plg.: „daug prisidėjo rengiant Bibliją (1735) ir J. J. Quandto ir J. Behrendo giesmyną (1732, jame išspausdinta 11 [Ruigio] sukurtų ir verstų giesmių)“ (VLE XX 412).

¹¹ Mennyiségi szempontból már vizsgálták Petro Gotlybo Milk aus (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753), Jurbarkas (németül Georgenburg), majd később Mielkiemis (németül Mehlkehmen) lelkészének, valamint Pilypas Ruigys munkatársának litván írások és énekek készítésében végzett tevékenységét, továbbá énekeinek recepcióját a XVIII–XX. század első felének énekeskönyveiben (lásd Triškaitė 2021: 98–116).

¹² QPP IV 34r. Kvantas kéziratának idézetében a → nyíl jelzi a javítás helyét. A ¬ ¬ jelek különítik el a később beírt szavakat vagy mondatokat (a sor fölött, a margón vagy a lap második üres hasábjában). A gótikus betűkkel írt kéziratban előforduló latin szövegrészleteket (szavakat vagy szórészleteket) az idézetben dőlt betűvel adjuk vissza. Bővebben

1. ábra. QPP IV 34r: Quandt a Valtarkiemis lelkészéről, Ruigyről a Preußische Presbyterologie című kéziratos műben; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs, Nr. 2, Bd. 4

1708. Pilypas Ruigys, katniavai porosz. Dr. Deutsch 1708-ban, a Szentháromság utáni 20. vasárnapot követő pénteken szentelte fel a vártemplomban [lelkésznek]. Katniavában született 1675. március 31-én. Ide 1708-ban, a Szentháromság utáni 24. vasárnapon iktatták be. Dr. Wegner vezetése alatt 1703-ban a Szentírásról vitázott, emellett 1705-ben értekezést adott ki a régi bálványokról, 4° [formátumban], valamint a litván nyelvről¹³. Ősei Meissenből származtak; ott nagyapja, Jurgis Ruigys Lybenwerda polgármestere volt, ennek fia, Povilas Ruigys pedig mérnök és a klaipėdai jelzőtüzérek kapitánya. Pilypas Ruigys lelkész fia és Teofilis Šulcas anyai unokája, mindketten Katniavában szolgáltak lelkészként¹⁴. 1749. április 5-én halt meg¹⁵, április [?]7-én temették el.

A másik porosz presbiterológia, a Kurzgefaßte Historische Nachrichten von allen im Königreiche Preußen befindlichen Kirchen und Predigern bei denselben (1757) szerzője, Friedrich Pastenaci (1718–1770) csupán megemlítette, hogy Ruigys egyéb vallási és nyelvészeti művei mellett néhány éneket is lefordított, de azok pontos számát nem adta meg:

Der war ein recht fertiger Litthauer, und hat an der Ueberſetzung des A. und N. Teſtaments, welche 1733 heraus gekommen, fleißig gearbeitet. Die ersten eilf Predigten aus M. Langhanſens [Kinder=]Poſtill¹⁶ über die Evangelia sind von ihm überſetzet, wie auch einige Lieder. <…>

Az erről a kéziratos Quandt-műről, amelyet a második világháború után a litván kutatók elveszettnek tartottak, és amely nemrég visszakerült a tudományos köztudatba, s amely a litván írásbeliség alkotóinak életrajzaihoz fontos forrás, lásd Triškaitė 2018: 125–176.

13 Quandt a „de Lingva Lituanica” című értekezést említve (QPP IV 34r) valószínűleg Ruigys nyelvészeti művére gondolt, amely eredetileg, még 1708 előtt latinul íródott, később átdolgozták, majd 1735-ben Meletema címmel elküldték Angliába, a Londonban élő honfitársának, Dovydui Vilkui (David Wilke, Wilkins, 1685–1745), hogy ott kiadják; végül azonban 1745-ben Königsbergben nyomtatták ki németül, Betrachtung der Littauischen Sprache in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften címmel (lásd Zinkevičius 2008: 164–165).

14 Citatos fragmento vertimą plg. Blažienė 2020: 27.

15 Más források Ruigys halálának dátumaként 1749. április 6-át adják meg (lásd Pastenaci 1757: 109; Arnoldt 1777: 108; BržA II 20; ZM V 1528).

16 A szögletes zárójelben [] megadott összetételi elem a kiadvány margójára kézzel került bejegyzésre.

1745-ben kiadta a litván nyelv kritikai vizsgálatát, 1747-ben pedig egy litván–német és német–litván szótárt, amely az első volt, amelyet Poroszországban nyomtattak. Fia, Paul Friedrich Ruhig, aki akkoriban a königsbergi litván szeminárium tanára volt, ugyanabban az évben egy litván nyelvtant is kiadott, amelyet apja átnézett és javított==^¹⁷

Igazi litván volt, és buzgón fordította az Ó- és Újszövetséget, amely 1733-ban jelent meg.¹⁸ Langhansen magiszter Gyermekposztillájából lefordította az első tizenegy, az evangéliumról szóló prédikációt, valamint néhány éneket is. <...> 1745-ben kiadta a litván nyelv kritikai vizsgálatát, 1747-ben pedig egy litván–német és német–litván szótárt, amely az első Poroszországban nyomtatott szótár. Fia, Povilas Frydrichas Ruigys, aki akkoriban a königsbergi litván nyelvi szeminárium tanára volt, ugyancsak abban az évben litván nyelvtant adott ki, amelyet apja átnézett és javított.

Ruigys saját énekeiről, csakúgy mint más vallási szövegek – a Biblia és Langhansen posztillája, a Kinder-Postille – fordításáról két nyelvészeti műve előszavában tett említést: a Betrachtung der Littauischen Sprache in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften című értekezésben (Königsberg, 1745), valamint a kétnyelvű, kétirányú Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon című szótárban (Königsberg, 1747). A szótár előszavában Ruigys ezt írta:

Anno 1723. wurde nebft andern Confratribus zur Ueberſetzung des neuen, und hernach des alten Teſtaments, gezogen. Als solche Arbeit A. 1733. geendiget war, auch einige Lieder, und die erſten eilf Predigten Herrn M. Langhanſens eingeſchickt hatte, fing ich an dieſes Wörterbuch zu fertigen^¹⁹.

1723-ban más konfráterekkel együtt az Újszövetség, majd később az Ószövetség fordítására kértek fel. Amikor ez a munka 1733-ban befejeződött, és már elküldtem néhány éneket, valamint Langhansen úr [magiszter] első tizenegy prédikációját, hozzákezdtem ehhez a szótárhoz^²⁰.

Ruigys pedig az értekezés előszavában ezt írta:

<...> Isten kegyelméből elkészült a Biblia és az énekek új fordítása, és rám is feladatot bíztak^²¹.

¹⁷ Pastenaci 1757: 108–109. ¹⁸ Atkreiptinas dėmesys į tai, kad iš tiesų 1733 m. baigtas versti Senasis Testamentas, tuo tarpu Naujasis Testamentas išleistas jau 1727 m., o visa lietuviška Biblija išspausdinta 1735 m. ¹⁹ Ruhig 1744–05–11: [4r]. ²⁰ Ruigys 1986: 384. ²¹ Ruhig 1745: 4.

<...> Isten kegyelméből elérkezett az új fordítás ideje: a Bibliát és a énekeket újra kellett fordítani, s ez rám is bízatott^²².

Amint látható, Ruigys művei előszavában arról ír, hogy három műfajba tartozó vallási szövegek fordításának elkészítésében vett részt: a Biblia (az Újszövetség és az Ószövetség), a prédikációk és az énekek fordításában. Ruigys megfogalmazása arra utal, hogy ezt a munkát az egyházi elöljáróság megbízásából vállalta (valószínűleg Quandt vagy Behrendt felkérésére). Sem a szótár, sem az értekezés előszavában nem árulta el énekeinek számát. A litván irodalomtörténet-írásban, mint már említettük, az énekek száma kissé eltérő (lásd a Bevezetést). Ezért a továbbiakban azt kell tisztázni, mit tanúsítanak az elsődleges források, vagyis a Porosz Litvánia hivatalos evangélikus-lutheránus egyházi énekeskönyvének napjainkig fennmaradt kiadásai és szerkesztett változatai.

2. HÁNY RUIGYS-ÉNEK JELENT MEG A POROSZ LITVÁNIAI EVANGÉLIKUS-LUTHERÁNUS HIVATALOS EGYHÁZI ÉNEKESKÖNYVBEN?

2.1. Ruigys énekei először 1732-ben jelentek meg, az Įsrutis püspöke, Behrendt által összeállított, megújított hivatalos evangélikus-lutheránus egyházi énekeskönyv, a Jß naujo pèrweizdetos ir pagérintos Giesmū–Knygos első kiadásában, amely Königsbergben, Johann Friedrich Reusnner nyomdájában látott napvilágot (lásd a 2. ábrát)^²³. Ezt és a későbbi kiadásokat a már említett Quandt, a königsbergi egyetem teológiaprofesszora és vezető udvari prédikátora gondozta. Ezt nevezik Quandt–Behrendt-énekeskönyvnek. Az új énekgyűjtemény alapjául Daniel Klein (1609–1666) énekeskönyve, a Naujos Giesmių Knygos (Königsberg, 1666) harmadik kiadása szolgált, amelyet Friedrich Sigismund Schuster (1671–1750) szerkesztett, és Naujos pagérintos Giesmiū–Knygos címen adtak ki (Königsberg, 1705)^²⁴. A Quandt–Behrendt-énekeskönyvnek még öt kiadása jelent meg: ^{²1735, ³1738, ⁴1740, ⁵1745, ⁶1748}-ban.

Ez az énekeskönyv lényegében folytatta a korábbi énekeskönyvek hagyományát, amely feltüntette az énekek szerzőit. Az új szövegek fordítóit vagy szerzőit azonban – a korábbi évszázadokban élt elődeiktől eltérően – nem vezetéknévvel, hanem kriptonimákkal jelölték. Ennek okát maga Quandt magyarázta meg az énekeskönyv német nyelvű előszavában: hogy az elhunyt énekszerzők és -fordítók neve ne merüljön feledésbe, az élőket pedig ne kísértse a büszkeség^²⁵.

^²² Ruigys 1986: 108.

^²³ Šiuo metu žinomas tik vienas pirmojo (1732) leidimo šio giesmyno egzempliorius, kuris saugomas Prūsijos kultūros paveldo Valstybinėje bibliotekoje Berlyne (vok. Staatsbibliothek zu Berlin – Preußischer Kulturbesitz; SBB PK: En 9820) (žr. Kaunas 1986: 269; LBP 18, Nr. 135).

^²⁴ LB I 45, Nr. 135. Az énekeskönyvről bővebben lásd Michelini 2009: 97–131; 2010.

^²⁵ Az első kiadás egyetlen ma ismert példánya (lásd a 23. jegyzetet) semmiféle előszót nem tartalmaz. Quandt legkorábbi előszava a második kiadásból ismert; lásd Quandt 1735–12–01: [VII–VIII].

2. ábra. G1732: címlap; SBB PK: En 9820

Mind az első, mind a későbbi kiadásokban Ruigys énekeit a „P. R. P. W.” kriptonimával jelölték, vagyis lat. P[hilippus] R[uhigius], P[astor] W[alterkemensis] (lit. Pilypas Ruigys, Valtarkiemio lelkésze) (lásd a 3. és 4. ábrát), ezért könnyű azonosítani őket. A kriptonimákból kitűnik, hogy az 1732-es kiadásban összesen 9 Ruigys-éneket tettek közzé. Emlékeztetőül: az úgynevezett Kvanto–Berento-énekeskönyv első kiadása a fő részből (G1732 1–358, Nr. 1–301) és a „APPENDIX arba Kittos naujos Giesmės ßwėžey pridėtos” című függelékből (G1732 359–408, Nr. 302–335) állt. Ruigys énekei az énekeskönyv mindkét részében megtalálhatók. A fő részben hat éneke szerepel^²⁶:

1) „Most az angyalok seregeivel”^²⁷ (G1732 8–9, Nr. 10),

2) „Jézus szerelmesem eljött” (G1732 13–14, Nr. 14),

^²⁶Itt és a továbbiakban az énekeskönyv ezen kiadásában szereplő sorrendben soroljuk fel őket.

^²⁷A különböző énekeskönyvekben Ruigys énekeinek címe (amely megegyezett az ének első sorával) kissé eltérő helyesírással szerepelt, ezért itt és a továbbiakban a mai helyesírás szerint közöljük őket. Amikor egy konkrét énekeskönyv-kiadást idézünk, megőrizzük annak eredeti helyesírását.

3. ábra. G1732 199: Johann Franck „Jesu, meine Freude” („Jézus, én örömöm”) című énekének Ruigys által fordított részlete; SBB PK: En 9820

3) „Jézus, én örömöm”²⁸ (G1732 199–200, Nr. 182) (lásd a 3. ábrát), 4) „Ne keseregj úgy, szívem” (G1732 204–206, Nr. 186), 5) „Ó, hogyan szerethetnénk ezt a világot” (G1732 343–344, Nr. 292), 6) „Ó, gyönyörű ég” (G1732 356–357, Nr. 300). A függelékben további három Ruigys-ének kapott helyet: 7) „Jézus, én kedvesem” (G1732 375–376, Nr. 314), 8) „Mit tehetek én, bűnös” (G1732 381–382, Nr. 318), 9) „Az ég legkedvesebb napocskája” (G1732 401–403, Nr. 330).

Ezek a Ruigys-szövegek több tematikus énekcsoport kibővítésével gazdagították a hivatalos énekeskönyv repertoárját. A fő rész első két éneke a „Karácsony” című fejezetbe került

²⁸A későbbi kiadásokban (legkésőbb az 1745-ben megjelent ötödik kiadástól) ennek az éneknek a kezdősora „Jézus, én örömöm” lett (erről bővebben lásd a 4. fejezetet).

A Krisztus születéséről szóló énekek közé”, további kettő „A vigasztalás énekei” című fejezetbe, a fennmaradó kettő pedig „A szomorú napról és a feltámadásról szóló énekek”, illetve „Az örök mennyei boldogságról szóló énekek” című fejezetbe került. A függelékben közölt énekek három tematikus csoportba tartoznak: „Húsvétra”, „A bűnvallásról szóló énekek”, „Esti énekek”.

Az elsődleges forrás adatai tehát szükségessé teszik mind a Bevezetőben idézett Biržiška-állítás pontosítását, miszerint Ruigys „1732-ben 12 éneket adott az új Quandt–Behrendt-énekeskönyvhöz”²⁹, mind az enciklopédiákban közölt információkét.

Emlékeztetni kell arra, hogy Ruigysen kívül az énekeskönyv szerkesztője, Behrendt, valamint a Porosz Litvánia több más lelkésze is hozzájárult e hivatalos énekeskönyv repertoárjának bővítéséhez: az akkori jurbarkasi lelkész, Petras Gotlybas Milkus, Quandt és Behrendt különösen aktív segítője; annak sógora, a papelkai lelkész Adomas Frydrichas Šimelpenigis (Adam Friedrich Schimmelpfennig, 1699–1763); továbbá a želvai lelkész Kristijonas Štimeris (Christian Stimer, Stimehr, 1676–1750), a klaipėdai lelkész Abraomas Dovydas Liuneburgas (Abraham David Lüneburg, 1670–1743) és a rusnėi lelkész Jonas Jokūbas Šperberis (Johann Jacob Sperber, 1679–1741). A G1732-ben közölt kriptonimekből kitűnik, hogy az első kiadásban Milkus 19 éneket, Behrendt 18-at, Šimelpenigis 15-öt, Štimeris 4-et, Liuneburgas és Šperberis pedig egyet-egyet közölt. Emellett a G1732 nyolc, akkor már elhunyt lelkész énekét is tartalmazza: a katytiškiai lelkész Jonas Andrius Cezaris (Johannes Andreas Caesar, ~1650–1710) és a pilupėnai lelkész Kristupas Polis (Christoph Poll,?–1693) három-három énekét, valamint a narkyčiai lelkész Frydrichas Kristupas Rabė (Friedrich Christoph Rabe, 1669–1720) két énekét. Az első kiadás összesen 335 éneket közölt (lásd G1732), amelyek közül Michelini szerint körülbelül nyolcvan volt új szöveg³⁰. Mennyiségi szempontból Ruigys hozzájárulása (9 ének) az 1732-es kiadásban sem a legnagyobb, sem a legkisebb nem volt: az új énekek körében szövegei mintegy 12 százalékot, az énekeskönyv egészében pedig 2,7 százalékot tesznek ki.

Ruigys életének végéig (1749. április 6-án halt meg, 74 éves korában) az énekeskönyv további kiadásaiban még néhány éneke megjelent (lásd alább).

2.2. Az első kiadás megjelenése után mindössze három évvel, 1735-ben Königsbergben kinyomtatták a második kiadást³¹. Ez a kiadás 26 új énekkel bővült, amelyeket Porosz Litvánia két lelkésze nyújtott be: Fabijonas Ulrichas Glazeris (Fabian Ulrich Glaser, 1688–1747), aki első ízben 18 éneket közölt a hivatalos énekeskönyvben, valamint a már említett Šimelpenigis, aki további 8 új fordítást adott. Ruigys énekeinek száma viszont nem változott: ugyanazt a 9, már 1732-ben közölt éneket tartalmazta (lásd az 1. táblázatot és a 4. ábrát). Az egyetlen különbség az, hogy azt a három éneket, amelyet az első kiadás az „APPENDIX arba Kittos naujos Giesmės βwžėzey pridėtos” című függelékbe helyezett, a második kiadás már beillesztette az énekeskönyv fő részébe,

²⁹ BržA II 21.

³⁰ Michelini 2009: 104; taip pat plg. naujausius 1732 m. leidimo tekstus, paskelbtus su vokiškais originalais ir komentarais: Michelini 2010: 67–209.

³¹ Šiuo metu žinomas vienintelis antrojo (1735) leidimo egzempliorius yra saugomas Čekijos Respublikos nacionalinėje bibliotekoje (ček. Národní knihovna České republiky; NK ČR: 33 K 139) Prahoje. Plačiau apie šį neišlikusiu laikytą leidimą ir neseniai surastą jo egzempliorių žr. Triškaitė 2020: 33–82.

4. ábra. G1735 394: Ruigys Simon Dach „Schöner Himmelssaal” („Ó, gyönyörű mennybolt”) című énekének fordításából vett részlet; NK ČR: 33 K 139

a megfelelő tematikus csoport énekei közé (ahogyan egyébként a függelékben közölt összes többi ének is): a „Jėzus, mano mielasis” (G1732 375–376, Nr. 314 [App.]) című ének „Giesmės ant Velykų” (G1735 66–67, Nr. 66) című fejezetbe került, a „Ką galiu aš, griešnas, veikti” (G1732 381–382, Nr. 318 [App.]) az „Apie spavędę, arba Griekų išpažinimą” (G1735 141, Nr. 133) című fejezetbe, a „Dangaus saulelė mieliausi[a]” (G1732 401–403, Nr. 330 [App.]) pedig a „Giesmės vakarais giedamos” (G1735 321–322, Nr. 273) című fejezetbe.

2.3.A Quandt–Behrendt-énekeskönyv harmadik (1738-as) és negyedik (1740-es) kiadásában szereplő Ruigys-énekekről egyelőre nincsenek adataink, mivel jelenleg egyikből sem ismert fennmaradt példány³². Amíg e kiadások példányai nem kerülnek elő, nem lehet pontosan megmondani,

³² E két énekeskönyvkiadást a litván bibliográfia Quandt későbbi kiadásokban olvasható megjegyzései, valamint Karol Estreicher, Silvestras Baltramaitis és Vaclovas Biržiška korábbi bibliográfiái alapján tartja számon (LB I 46, Nr. 137–138; Quandt 1745–05–01: [IV]; Quandt 1748–03–01: [V]; Quandt 1757–09–04: 3r; Estreicher 1903: 97; lásd még Estreicher 1899: 139; Baltramaitis 1904: 14, Nr. 87, 89; Biržiška 1924: sk. 55, Nr. 158, 161).

mikor és hány új Ruigys-ének került be a hivatalos énekeskönyvbe. A fennmaradt elsődleges források (azaz az énekeskönyvek), valamint néhány kortárs (pl. Quandt, Ostermejeris) tanúsága lehetővé teszik a hivatalos énekeskönyv mennyiségi változásának rekonstruálását: G1732-ben 335 ének jelent meg, G1735-ben 360, G1738-ban [360], G1740-ben [400], G1745-ben 409, 1748-ban pedig 417^³³. Mivel a második (1735) és a harmadik (1738) kiadásban az énekek összlétszáma megegyezik, feltételezhető, hogy új Ruigys-énekek csak a negyedik (1740-es) kiadástól kerülhettek az énekeskönyvbe.

2.4.Egyelőre csak annyi állítható megbízhatóan, hogy a napjainkig fennmaradt ötödik kiadásban^³⁴, amely 1745-ben jelent meg Königsbergben, már három új (azaz az 1732-es és 1735-ös kiadásban nem közölt) Ruigys-ének szerepel:

10) „Isten Lelke, te Szentlélek” (G1745 86–88, Nr. 96), 11) „Ébredj most, lelkem” (G1745 110, Nr. 120), 12) „Szőlőszemnyi csepp” (G1745 411–412, Nr. 398) (vö. 1. táblázat).

Más szóval 1735-től (és valószínűleg 1740-től) 1745-ig, azaz a második (és nagy valószínűséggel a negyedik) kiadástól az ötödikig az úgynevezett Quandt–Behrendt-énekeskönyv további három Ruigys-énekkel bővült. Ezek a szövegek a hivatalos énekeskönyv három tematikus énekcsoportját egészítették ki: „A Szentlélekről”, „A szent napról”, „A mennyei örök örömről”. Ez a három ének a hatodik kiadásban is szerepel (lásd G1748 86–88, Nr. 96; G1748 110, Nr. 120; G1748 411–412, Nr. 398 és az 1. táblázat)^³⁵. Így a 18. század közepére, pontosabban az 1740-es évekre, Ruigys énekeinek száma a hivatalos énekeskönyvben 12-re emelkedett.

2.5.A hivatalos énekeskönyv új kiadásainak megjelentetésekor, valamint a szerkesztők és kiadók cserélődése ellenére Ruigys énekei továbbra is bekerültek az énekgyűjtemény újabb átdolgozott változataiba és kiadásaiba. Biržiška szerint: „Mindegyiket megismételte énekeskönyvében Šimelpenigis is”^³⁶.

A hivatalos énekeskönyv repertoárjának elemzése azt mutatja, hogy Adomas Frydrichas Šimelpenigis, Karolis Gotardas Keberis (Karl Gotthard Keber, 1756–1835) és Frydrichas Kuršaitis (Friedrich Kurschat, 1806–1884)^³⁷kiadásaiban egyaránt következetesen 12 Ruigys-éneket közöltek (lásd,

³³ Žr. Triškaitė 2020: 61. ³⁴ Penktojo (1745) leidimo težinomas vienas egzempliorius, jis saugomas Rusijos mokslų akademijos bibliotekoje Sankt Peterburge (ЛБ 1044) (LB I 46–47, Nr. 139) ir nėra prieinamas. Vis dėlto šį leidimą įtraukti į analizę pavyko pasitelkus jo mikrofilmą, esantį Lietuvos nacionalinėje Martyno Mažvydo bibliotekoje (LNB: MF 67–69). ³⁵ Šiuo metu žinomi du šeštojo (1748) leidimo egzemplioriai: vienas saugomas Prūsijos kultūros paveldo Valstybinėje bibliotekoje Berlyne (SBB PK: En 9822) (LBP 18, Nr. 140), o kitas, defektinis, – Vilniaus universiteto bibliotekoje (VUB: Lᵣ 810/1) (LB I 47, Nr. 140). ³⁶ BržA II 21. ³⁷ Plačiau apie vadinamuosius Šimelpenigio, Keberio ir Kuršaičio giesmynus žr. atitinkamai Michelini 2009: 132–153, 181–184, 185–194. Taip pat apie Keberio giesmynų genezę ir kalbą žr. Kabašinskaitė 2001: 13–54.

pl. G[1752]³⁸, G1757³⁹ és az 1. táblázat). Valamennyi Ruigys-ének bekerült a Klaipėda-vidéki evangélikus konzisztórium által 1936-ban kiadott Pagerintos giesmių knygos című énekeskönyvbe is – ez volt a poroszországi Litvánia hivatalos evangélikus-lutheránus énekeskönyvének utolsó kiadása a második világháború előtt (lásd G1936 és vö. az 1. táblázat).

1. táblázat.Ruigys énekei és recepciójuk a 18. századtól a 20. század első feléig megjelent hivatalos egyházi evangélikus-lutheránus énekeskönyv-kiadásokban

Nr. | Ruigys közölt énekeinek címe (strófák száma) | G1732 énekszáma, oldalszáma | G1735 énekszáma, oldalszáma | G1745, G1748 énekszáma, oldalszáma | G[1752], G1757 énekszáma, oldalszáma | G1832 énekszáma, oldalszáma | G1877, G1936 énekszáma, oldalszáma 1. | „Most az angyalok seregével” (4 str.) | Nr. 10, p. 8–9 | Nr. 13, p. 11–12 | Nr. 15, p. 12–13 | Nr. 15, p. 12–13 | Nr. 15, p. 14–15 | Nr. 15, p. 12–13 2. | „Jézus kedvesen eljött” (4 str.) | Nr. 14, p. 13–14 | Nr. 17, p. 16 | Nr. 19, p. 16–17 | Nr. 19, p. 16–17 | Nr. 19, p. 16ᶜ | Nr. 19, p. 16–17 3. | „Isten Lelke, te Szentlélek” (13 str.) | – | – | Nr. 96, p. 86–88 | Nr. 96, p. 86–88 | Nr. 96, p. 91–93 | Nr. 96, p. 86–88⁴⁰ 4. | „Ébredj most, lelkem” (7 str.) | – | – | Nr. 120, p. 110 | Nr. 120, p. 110 | Nr. 120, p. 119–120 | Nr. 120, p. 110⁴¹ 5. | „Jézus, örömöm”⁴² (6 str.) | Nr. 182, p. 199–200 | Nr. 206, p. 229–230 | Nr. 248, p. 252–253 | Nr. 248, p. 252–253 | Nr. 248, p. 288–289 | Nr. 248, p. 252–253⁴³ 6. | „Ne búsulj úgy, szívem” (12 str.) | Nr. 186, p. 204–206 | Nr. 212, p. 237–239 | Nr. 256, p. 260–262 | Nr. 256, p. 260–262⁴⁴ | Nr. 256, p. 298–300 | Nr. 256, p. 260–262 7. | „Ó, miként szerethetnénk e világot” (8 str.) | Nr. 292, p. 343–344 | Nr. 324, p. 381–382 | Nr. 387, p. 398 | Nr. 387, p. 398 | Nr. 387, p. 364–465 | Nr. 387, p. 398 8. | „Ó, gyönyörű menny” (9 str.) | Nr. 300, p. 356–357 | Nr. 332, p. 394–395 | Nr. 395, p. 408–409 | Nr. 394, p. 406–407 | Nr. 394, p. 475–476 | Nr. 394, p. 406–407⁴⁵

³⁸A tanulmány a Litván Irodalmi és Folklórintézetben őrzött énekeskönyvpéldányra támaszkodik, amely címlap nélkül maradt fenn (LLTIB: B 1956). Quandt előszava 1752. szeptember 4-én kelt, az énekeskönyvvel együtt bekötött imakönyv címlapján pedig 1753 szerepel. Az énekeskönyv kilencedik, azaz 1757-es kiadásában található Quandt-előszó tanúsága szerint a korábbi, vagyis a nyolcadik kiadás 1752-ben jelent meg (Quandt 1757–09–04: 3r). ³⁹Az 1757-es kiadásból egyetlen példány ismert, amelyet a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtár őriz (LB I 386–387, Nr. 1099). Ezt a kiadást a Litván Tudományos Akadémia Vrublevskiai Könyvtárában található mikrofilm segítségével sikerült felhasználni (LMAVB: Mf 391). ⁴⁰Az ének a G2007-es kiadásba is bekerült (176–177, Nr. 119, 6 str.). ⁴¹Az „Ébredj, lelkem” átdolgozott címmel az ének bekerült a G2007-es kiadásba (237–238, Nr. 165, 5 str.). ⁴²G1732, G1735: „Jézus, én örömöm”. ⁴³A „Jézus, öröm forrása” átdolgozott címmel az ének bekerült a G2007-es kiadásba (415–416, Nr. 310, 4 str.). ⁴⁴G1757-ben „162” szerepel „262” helyett. ⁴⁵Az „Ó, gyönyörű menny” kissé átdolgozott címmel az ének bekerült a G2007-es kiadásba (752–753, Nr. 566, 9 str.).

9. „Szőlőszemecske” (10 versszak) – – 398. sz., 411–412. o. 387⁴⁶. sz., 409–410. o. 397. sz., 479–480. o. 397. sz., 409–410⁴⁷. o. 10. „Jézus, én kedvesem” (10 versszak) 314. sz., 375–376. o. [App.] 66. sz., 66–67. o. 77. sz., 70–71. o. 77⁴⁸. sz., 70–71. o. 77. sz., 71–73. o. 77. sz., 70–71⁴⁹. o. 11. „Mit tehetek én, bűnös?” (7 versszak) 318. sz., 381–382. o. [App.] 133. sz., 141. o. 156. sz., 148–149. o. 156. sz., 148–149. o. 156. sz., 165–166. o. 156. sz., 148–149⁵⁰. o. 12. „Az ég legkedvesebb napocskája” (9 versszak) 330. sz., 401–403. o. [App.] 273. sz., 321–322. o. 321. sz., 333–334. o. 321. sz., 333–334. o. 321. sz., 386–387. o. 321. sz., 333–334⁵¹. o.

2.6. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Ruigys énekei nemcsak a hivatalos énekeskönyvben jelentek meg. Így például a már említett trempeni lelkész, Ostermejer, bár kritikusan ítélte meg Ruigys alkotói tehetségét⁵², felvett énekeket az általa összeállított Giesmės Šventos Bažnyčioje ir Namėję giedojamos (Königsberg, 1781)⁵³ című énekeskönyvébe is. Pontos számukat nem lehet megállapítani, mivel Ostermejer énekeskönyvének egyetlen példánya sem került még elő, ám az Erste Littauische Liedergeschichte című művének megfogalmazásából nyilvánvaló, hogy legalább kettő⁵⁴, de valószínűleg több.

Ruigys mind a 12 énekét közölte saját énekeskönyvében, a Senos ir naujos krikščioniškos Giesmės (Königsberg, 1806)⁵⁵ címűben, Kristijonas Gotlybas Milkus (Christian Gottlieb Mielcke, 1733–1807) pilkalni kántor, Ruigys harcostársának, Petras Gotlybas Milkusnak a fia, aki saját kezdeményezésére állított össze új énekgyűjteményt, és ezzel szembeszállt Ostermejerrel az énekek szerkesztésének elveit illetően (lásd MG1806 12–13, Nr. 14; 16–17, Nr. 18; 72–73, Nr. 75; 87–89, Nr. 90; 109–110, Nr. 110; 146–147, Nr. 144; 254–255, Nr. 226; 264–266, Nr. 234; 334–336, Nr. 288; 395–396, Nr. 344; 400–401, Nr. 348; 403–405, Nr. 351).

Érdekes, hogy Ruigys egyik éneke a pietisták számára is vonzónak bizonyult: Inga Strungytė-Liugienė, aki e vallási közösség irodalmát kutatja, megállapította, hogy Ruigys „Jėzau, džiaugsmas mano” című fordítása (← Johann Franck, „Jesu meine Freude”), a fordító megjelölése nélkül, Kristijonas Endrikis Mertikaitis által összeállított énekeskönyvben jelent meg.

46 G[1752]-ben „Nr. 387” szerepel „Nr. 397” helyett. 47 Az ének bekerült a G2007-be (720–722, Nr. 542, 8 str.). 48 G1757-ben „Nr. 57” szerepel „Nr. 77” helyett. 49 Az ének bekerült a G2007-be (144–145, Nr. 95, 9 str.). 50 Szerkesztett címmel: „Ką galiu aš, kaltas, veikti” bekerült a G2007-be (604, Nr. 458, 7 str.). 51 Szerkesztett címmel: „Dangui saulelė mieliausia” bekerült a G2007-be (581–582, Nr. 440, 4 str.). 52 Oster meyer 1793: 124–128; Ostermejeris 1996: 361–363. 53 Ennek a feltehetőleg fenn nem maradt énekeskönyvnek a címét maga az összeállító, Ostermejer adja meg (Ostermeyer 1793: 153). Ostermejer énekeskönyvéről bővebben lásd Michelini 2009: 154–166. 54 Vö.: „Wer es indeffen wiſſen will, darf die beyden Lieder nur in meinem Gefangbuch nachfehen und mit dem alten Auffatʒ vergleichen” (Ostermeyer 1793: 128; „Aki mindazonáltal többet szeretne tudni, nézze meg a két éneket az énekeskönyvemben, és hasonlítsa össze a régi változattal” (Ostermejeris 1996: 363)). 55 Milkus énekeskönyvéről bővebben lásd Michelini 2009: 166–180.

Visokios naujos giesmės arba evangeliški psalmai (Tilsit, ¹1817; lásd MerG1825 252–254, Nr. 123), de arra kell figyelni, hogy ez Ruigys fordításának egy változata, amelyet 7 versszakkal egészítettek ki⁵⁶.

Bár a XX. század közepe óta Litvániában működő és mindmáig használatos evangélikus lutheránus énekeskönyvek nem képezik közvetlenül e kutatás tárgyát, fontos megemlíteni, hogy Ruigys énekei a mai evangélikus lutheránus énekeskönyvben, a Lietuvos evangelikų liuteronų bažnyčios konsistorijos által kiadott Krikščioniškos giesmės (2007) címűben is megtalálhatók. Itt azonban már egyharmaddal kevesebb van belőlük – 8 (lásd a G2007-et és az 1. táblázat kommentárjait) –, ráadásul jelentősen átszerkesztették őket (a szerkesztés jellegéről lásd a 4. fejezetet).

3. RUIGYS ÉNEKEINEK SZERZŐSÉGE

A Porosz Litvánia hivatalos egyházi evangélikus lutheránus énekeskönyvében közölt 12 Ruigys-ének közül 11 fordítás, egy pedig – a pünkösdi „Dvasia Dievo tu šventoji” – Ruigys saját eredeti alkotása. Ezt már Ostermeyer is állította, aki megírta az első litván énekeskönyv-történetet, az Erste Littauische Liedergeschichte című művet (az idézetet lásd a Bevezetésben)⁵⁷. Ruigys eredeti éneke legkésőbb 1745-ben, azaz az énekeskönyv ötödik kiadásában jelent meg először (lásd a 2. fejezetet).

Ruigys 11 német énekének fordítói a barokk korszak ismert alkotói voltak: Heinrich Albertis (1604–1651), Simonas Dachas (1605–1659), Johannas Flittneris (1618–1678), Erasmus Finxas (Francisci, 1627–1694), Johannas Franckas (1618–1677), Paulius Gerhardtas (1607–1676), Peteris (von) Hagenas (Petrus Hagius, 1569–1620), Louise’e Henriette’e brandenburgi hercegnő (1627–1667), Michaelis Schernackas (1622–1675), Christianas Scriveris (1629–1693) (lásd a 2. táblázatot). A XVI–XVII. századi alkotók között két, a barokk korszak klasszikusaként számon tartott szerző van: Dachas és Gerhardtas. A tízből hárman – Albertis, Dachas és Hagenas – a königsbergi himnuszszerzői körhöz tartoznak⁵⁸. Franckas is Königsbergben, valószínűleg Dachas ösztönzésére fordult a vallásos költészet felé; ő az ottani egyetem jogi karának hallgatója volt, majd tanulmányai után visszatért szülőföldjére⁵⁹.

Ruigys Albertis két énekét fordította le, a többi szerzőtől pedig egyet-egyet. Ezek között volt Dachas különösen népszerű „Schöner Himmelssaal” című éneke⁶⁰. Úgy tűnik, Ruigys volt az első, aki litvánra fordította

⁵⁶ Strungytė–Liugienė 2014: 38, 130.

⁵⁷ Ostermeyer 1793: 125; Ostermեjeris 1996: 362.

⁵⁸ A Türingiából származó Albertis a lipcsei és a königsbergi egyetemen tanult, 1631-től pedig élete hátralévő részében a königsbergi székesegyház orgonistájaként szolgált (bővebben lásd Koch 1973 [1867]b: 191–197); 6 énekét fordították le litvánra (Michelini 2009: 276). A Klaipėdában született Dachas teológiát és filozófiát tanult a königsbergi egyetemen, majd ott poétikát tanított, rektorrá választották, számos világi verset és éneket írt; a jól ismert „Anke von Tharau” című mű szerzője, a német barokk irodalom egyik legjelentősebb képviselőjének tartják (bővebben lásd Koch 1973 [1867]b: 182–191); 27 énekét fordították le litvánra (Michelini 2009: 279–280). Hagenas Poroszországban született, és közel két évtizeden át a königsbergi székesegyházi iskola rektoraként dolgozott (bővebben lásd Koch 1973 [1867]a: 275–276); 9 énekét fordították le litvánra (Michelini 2009: 287).

⁵⁹ Plačiau apie Francką žr. Koch 1973 [1867]b: 378–385; taip pat Michelini 2009: 282.

⁶⁰ A Dachas-énekek XVIII. századi litván énekeskönyvekben való recepciójáról, különösen a Kristijonas Gotlybas Milkus által összeállított énekgyűjteményben, lásd Sidabraitė 2008: 397–409.

Flittner és Scriver énekének nyelvére fordította le⁶¹. Az énekek fordításakor megőrizte az eredeti szerkezetét, vagyis nem rövidítette le a fordításokat (lásd a 2. táblázatot)⁶².

2. táblázat. Pilypas Ruigys énekei a 18–20. század első felének Porosz Litvánia-i evangélikus-lutheránus énekeskönyveiben

Ruigys énekeinek címei (strófák száma)

Ruigys fordításában szereplő énekek német eredetijének címei (strófák száma)

Az énekek szerzői

„Ó, gyönyörű mennyország” (9 str.) ← „Schöner Himmelssaal” (9 str.)⁶³ Simon Dach (1605–1659)

„Ó, hogyan szerethetnénk ezt a világot” (8 str.) ← „O wie mögen wir doch unser Leben” (8 str.)⁶⁴ Heinrich Alberti (1604–1651)

„Most az angyalok seregével” (4 str.) ← „Nun laßt uns mit den Engelein” (4 str.)⁶⁵ Peter (von) Hagen (1569–1620)

„A menny napjának legkedvesebb fénye és ragyogása” (9 str.) ← „Der lieben Sonnen Licht und Pracht” (9 str.)⁶⁶ Christian Scriver (1629–1693)

„Istennek Szentlelke” (13 str.) – Pilypas Ruigys (1675–1749)

„Jézus, én örömöm” (G1732, G1735: „Jézus, az én örömöm”) (6 str.) ← „Jesu, meine Freude” (6 str.)⁶⁷ Johann Franck (1618–1677)

„Jézus, én bizodalmam” (10 str.) ← „Jesus, meine Zuversicht” (10 str.)⁶⁸ Louise Henriette von Brandenburg (1627–1667)

„Eljött a drága Jézus” (4 str.) ← „Unser Heil ist kommen” (4 str.)⁶⁹ Heinrich Alberti

⁶¹ Lásd Michelini 2009: 282, 301.

⁶² A német eredetik szerzőinek és a strófák számának meghatározásakor Alberto Friedrich Wilhelm Fischer Kirchenlieder-Lexicon című művére támaszkodtunk (I–II. köt., 1878, 1879); emellett felhasználtuk a mai evangélikus-lutheránus énekeskönyvet, a Krikščioniškos giesmės címűt (2007), amely az énekeknél feltünteti a szöveg és a dallam szerzőit, valamint a fordítókat, továbbá Guido Michelini (2009; 2010) kutatásaira is támaszkodtunk. Ruigys három fordított éneke – Alberti „Unser Heil ist kommen”, Dach „Schöner Himmelssaal” és Hagen „Nun laßt uns mit den Engelein” című éneke – Fischer művében nem szerepel; szerzőségükről lásd Koch 1973 [1867]a; 1973 [1867]b; valamint Michelini 2010: 225–226.

⁶³ Koch 1973 [1867]b: 190.

⁶⁴ Fischer 1879: 216.

⁶⁵ Koch 1973 [1867]a: 276; 1973 [1867]b: 257; Wackernagel 1990 [1870]: 333.

⁶⁶ Fischer 1878: 111.

⁶⁷ Fischer 1878: 378–379.

⁶⁸ Fischer 1878: 390–396.

⁶⁹ Koch 1973 [1867]b: 196, 278.

„Mit tehetek én, bűnös?” (7 versszak)

← „Ó, mit tegyek én, bűnös?” (7 versszak)^⁷⁰

Johann Flittner (1618–1678)

„Szőlőszemecske” (10 versszak)

← „Egy csepp az Erasmus Finx szőlőtőkéiről” (10 versszak)^⁷¹

Erasmus Finx (Francisci, 1627–1694)

„Ne búsulj úgy, szívem” (12 versszak)

← „El innen, szívem, a gondolatokkal” (12 versszak)^⁷²

Paul Gerhardt (1607–1676)

„Ébredj most, lelkecském” (7 versszak)

← „Rajta, szív és lélek” (7 versszak)^⁷³

Michael Schernack (1622–1675)

4. RUIGYS HIMNUSZAINAK SZERKESZTÉSI TENDENCIÁI

4.1. Ruigys énekeit már 1732 előtt szerkeszteni kezdték, amikor először megjelentek a Quandt–Behrendt-énekeskönyv első kiadásában. Ruigys énekeinek szerkezete, vagyis a strófák száma maradt változatlan egészen a második világháború előestéjéig (vö. G1732 és G1936).

Ostermejeris szerint Ruigys bosszankodott azon, hogy a „Jézus, én örömöm” című fordított énekének kezdetét elrontották: a Quandt–Behrendt-énekeskönyv első kiadásaiban ez állt: „Jézus, én örömöm és szívem tápláléka”; a fordító ezért az énekeskönyv szerkesztőjét, Behrendtet és segítőjét, Milkust hibáztatta^⁷⁴. Valóban, az első és a második kiadásban egyaránt ez a fordítás szerepel: „IEzau mano Džiaugimas, ir Sȝirdies Penukšlas” (G1732 199, Nr. 182; G1735 229, Nr. 206). Valószínű, hogy az ének szövegének szerkesztésekor a fordítást közelítették a német eredetihez: Franck éneke, amely először Johann Crüger 1653-as énekeskönyvében jelent meg Praxis pietatis melica, így kezdődik: „IEßu meine freude / Meines hertẓens weyde”. Később ezt a szövegrészt kijavították, feltehetőleg úgy, ahogyan Ruigys eredetileg lefordította. A javítás a Quandt–Behrendt-énekeskönyv ötödik kiadásában látható: „Jėzau Džiaugsmas mano, kurs man Sȝirdį gano” (G1745 252, Nr. 248). A fordításnak ez a változata a XX. század harmincas éveiig fennmaradt: „Jėzau, Džiaugsmаs mano, kurs man Sȝirdį gano” (G1936 252, Nr. 248).

Megemlítendő, hogy Ostermejeris a litván énekeskönyvek történetének megírásakor Ruigys majdnem mindegyik énekét bírálta: „Jézus, én kedvesem”, „Istennek Lelke, te szent”, „Ébredj most, lelkem”, „Ne emészd magad úgy, szívem”, „Legkedvesebb mennyei napocska”, „Ó, hogyan szerethetjük ezt a világot”, „Ó, szép mennyország”, „Szőlőszemecske”^⁷⁵. Mivel Ruigys legértékesebb művének lexikográfiai munkáját, a kétnyelvű szótárt tartotta, Ostermejeris kritikusan ítélte meg alkotói tehetségét és fordításait, és azt állította, hogy „költészete nem tiszta, inkább merev és döcögős, és ugyanez mondható el eredeti énekéről is”^⁷⁶. E kritikus értékelés fényében valószínű,

^⁷⁰ Fischer 1878: 26–27.

^⁷¹ Fischer 1878: 162–163.

^⁷² Fischer 1879: 340.

^⁷³ Fischer 1879: 406.

^⁷⁴ Plačiau žr. Ostermeyer 1793: 112–113; Ostermejeris 1999: 356–357.

^⁷⁵ Ruigio giesmių vertinimą žr. Ostermeyer 1793: 124–128; Ostermejeris 1999: 361–363.

^⁷⁶ Ostermeyer 1793: 260; Ostermejeris 1996: 421.

Ruigys énekeit saját énekeskönyvébe átvéve Giesmes βwentos Bažnyczioje ir Namej’ giedojamos, azokat szintén kisebb-nagyobb mértékben szerkesztette.

4.2. Az 1732-es és 1735-ös kiadásokban közölt Ruigys-énekek összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy szerkesztésük alapvetően nyelvi jellegű. Ezekben az énekekben megfigyelhető javítások megfelelnek a G1735 szövegei szerkesztésének általános tendenciáinak^⁷⁷.

Leggyakrabban helyesírási javítások fordulnak elő. Például a Klein litván nyelvtanában Grammatica Litvanica (Königsberg, 1653) rögzített diakritikus betűt, a <č>-t a [č’] lágy affrikáta jelölésére^⁷⁸, amelyet következetesen használtak a G1732-ben, a három évvel később megjelent G1735-ben makacsul kétjegyű <cз> betűre cserélik, egyúttal elhagyva a palatalizációt jelölő -t is, azaz [č’] <č> → <cз>, például: fėdinčiamui G1732 8 → fėdinčzamui G1735 11; krikβčioniβkay G1732 14 → krikβczoniβkay G1735 16; ne kenčiu G1732 199 → ne kenczu G1735 230; ugyanakkor G1732 204, 205 → taczau G1735 238; mylėčiau G1732 206 → myleczau G1735 239; βiós G1732 376 → G1735 βós 67.

A [ž] és [ž’] mássalhangzók jelölésére a <з> helyett rendszeresen diakritikus betűt, a <ž>-t használják, azaz [ž] és [ž’] <з> → <ž>, például: Žmones G1732 8 → Žmones G1735 11; Žémės G1732 199 → Žémės G1735 230; Žodij’ G1732 204 → Žodij’ G1735 237. Igaz, ez a betű már a G1732-ben is előfordult alkalmanként.

A [dž] affrikáta írásmódja is megváltozott, azaz <dз> → <dž>, például: fyndžufi G1732 401 → fyndžufi G1735 321; paffidžaugdama G1732 401 → paffidžaugdama G1735 321; faldžey G1732 357 → faldžey G1735 395.

Az [eː] magánhangzót egyre gyakrabban Klein által alkotott betűvel, a <ė>-vel jelölik, azaz [eː] <e> → <ė>, például: tewiβkay G1732 199 → tewiβkay G1735 230; tyleti G1732 199 → tylėti G1735 230; paƒleptas G1732 343 → paƒlēptas G1735 382.

Egyes morfológiai alakok helyesírását is módosították. Például a kijelentő módú 3. személyű igealak végződésének írásmódját a <j> mássalhangzó után javították: te ƒmarkauje G1732 199 → te ƒmarkauja G1735 230; te ruƒtauje G1732 199 → te ruƒtūja G1735 230. Ugyancsak megváltozott az -ant képzővel alkotott jelen idejű melléknévi igenevek írásmódja ugyanezen mássalhangzó után: ƒaugojent G1732 199 → ƒaug ojant G1735 229; lojent G1732 199 → lojant G1735 229.

Egyre gyakrabban használták az akut ékezetet, amely nemcsak a magánhangzók nyíltabb, hosszabb ejtését jelölte^⁷⁹, hanem a hangsúlyos szótagot is; diftongusokra és vegyes diftongusokra helyezve egyúttal az elsőtagi hangsúlyt is jelezte, például: gelbti G1732 8 → gélbti G1735 11; Meilės G1732 199 → Meílės G1735 230; gers G1732 204 → gę́rs G1735 237; galim G1732 343 → gálim G1735 381; Pakajaus ‘ramybės’ G1732 402 → Pakājaus G1735 321; ten G1732 357 → tén G1735 395.

Fonetikai szintű javításból csak néhány akad. Általában az [eː] és [ie], illetve az [oː] és [uo] keveredésének eseteit korrigálják, amelyek a Porosz Litvánia nyugati aukštaitiai nyelvjárásaira jellemző

^⁷⁷ Az 1735-ös kiadásban közölt énekek szerkesztési tendenciáiról részletesebben lásd Triškaitė 2020: 62–67.

^⁷⁸ Lásd Klein 1653: 4–5.

^⁷⁹ Lásd Klein 1653: 2.

e hangok kiejtésének hasonlóvá válása, más szóval az [eː], [oː] diftongizációja és az [ie], [uo] monoftongizációja miatt, például: apgiedints G1732 382 → apgiedints G1735 141; Liėpna G1732 205 → Liėpna G1735 239; nekaddõs G1732 205 → niekaddõs G1735 239; Waldūnui „uralkodónak” G1732 9 → Waldonui G1735 12.

Előfordulnak morfológiai szintű korrekciók is. Például javítják a főnevek többes számú inessivusi ragját, így: iness. pl. m. Elgimūfa G1732 8 → Elgimūfe G1735 11; Wargūfa G1732 8 → Wargūfe G1735 11. E javítások irányát valószínűleg Klein grammatikájának az a szabálya ösztönözte, hogy a nőnemű többes számú inessivusi alakokban –sa, a hímneműekben pedig – –se írandó⁸⁰. Megemlítendő továbbá a párosított előtag felcserélése egyesített előtagra: paffigriebijom „vétkeztünk” G1732 205 → fu̇ffigriebijom G1735 239. Igaz, ez a javítás stilisztikai okokkal is összefügghet. Ehhez a javítástípushoz valószínűleg az a határozószó-alakot érintő módosítás is kapcsolódik, amelyben elhagyták a szokatlanul hozzáadott g(i) partikulaelemet: Dėl’ to G1732 8, 9 → Dėl to G1735 11, 12.

Néhány alkalommal a lexikát is megváltoztatták: ô G1732 8, 381 → ir G1735 11, 141; Márȯfe G1732 205 → Iurȯfe G1735 239; Patėba G1732 356 → Pagalba G1735 394.

Javították a G1732 fennmaradt korrektúrahibáit, például: Skanũmmo G1732 206 → Skanũmmo G1735 239; Ėkiti G1732 199 → Ėkiti G1735 230. Valószínűleg a korrektúrahibák közé tartoznak a következő esetek is: acc. sg. f. Karaly̆te G1732 344 → Karaly̆te G1735 382; Ranką G1732 375 → Ranką G1735 66; Naktì G1732 403 → Naktì G1735 322; acc. sg. m. Iẽžų G1732 401 → Iẽžų G1735 321.

4.3. A Kvanto–Behrendt-énekeskönyv harmadik (1738-as) és negyedik (1740-es) kiadásából, mint említettük, jelenleg egyetlen fennmaradt példány sem ismert, ezért nincs adat arról, hogyan szerkesztették bennük Ruigys énekeit, vagy szerkesztették-e őket egyáltalán.

4.4. Ruigys énekeinek új szerkesztési tendenciáit a Kvanto–Behrendt-énekeskönyv ötödik (1745-ös) kiadása tükrözi. Elsősorban azt érdemes megemlíteni, hogy a második kiadásban megfigyelhető javításokhoz képest szabályszerű, ellentétes irányú javításokat tapasztaltunk. Például a kétjegyű affrikáta <dž> → <dž>, például: Džaugfmas G1732 199, G1735 229 → Džaugfmas G1745 252; Džaugfmui G1732 200, G1735 230 → Džaugfmui G1745 252; Džaugfma G1732 205, G1735 238 → Džaugfma G1745 261; ne geidžiu G1732 204, ne geidžiu G1735 238 → ne geidžiu G1745 261; Kerdžus „pásztor” G1732 204, G1735 238 → Kerdžus G1745 261; atleidž G1732 205, atleidž G1735 238 → atleidž G1745 261; Sudžia „bíró” G1732 343, Sudža G1735 382 → Sudža G1745 398; glaudžey G1732 375, G1735 66 → glaudžey G1745 71; didžų G1732 403, G1735 322 → didžų G1745 334. Hasonló esetekben is ugyanez a tendencia érvényesül, például: Sźlowės G1732 375, G1735 66 → Sźlowės G1745 71; Grožybe G1732 401, G1735 321 → Grozybe G1745 333.

Az akut használatában ingadozás figyelhető meg. Egyrészt a G1745-ben tovább folytatódnak a G1735-ben látható törekvések e diakritikus jel elhelyezésére, amely általában e magánhangzók szélesebb, hosszabb ejtését vagy a hangsúlyos szótagot, valamint a cirkumflex helyett az akut dallamhangsúlyt jelöli, például: Skarbas „vagyon” G1732 199, G1735

⁸⁰ Lásd Klein 1653: 29.

230 → Skárbas G1745 252; Darbas G1732 199, G1735 230 → Dárbas G1745 252; Lutas ‘oroszlán’ G1732 204, G1735 238 → Lút[as] G1745 251. Másfelől ellenkező példák is előfordulnak: durnódams ‘bolondozva’ G1732 199, G1735 230 → durnodams G1745 252; begédodams G1732 199, G1735 230 → begiedod[ams] G1745 252; Mónai ‘csalás’ G1732 199, G1735 230 → Monai G1745 252.

A korábbi kiadásokkal ellentétben az ötödikben egyértelmű a törekvés az -oti igeképző éles hangsúlyának, valamint a szótőben és a képzőkben szereplő cirkumflexnek az elhagyására, például: jėbḱoti G1732 204, G1735 238 → jėbkoti G1745 261; kilnóti G1732 13, G1735 16 → kilnoti G1745 17; paƒƒidabóti ‘óvakodni’ G1732 204, G1735 238 → paƒƒidaboti G1745 261; kôl G1732 375, G1735 66 → kol G1745 71; nôr G1732 199, G1735 230 → nor G1745 252; apƒaugôt G1732 8, G1735 11 → apƒa[u]got’ G1745 12; žaibôt G1732 199, G1735 230 → žaibot G1745 252.

Újdonság ebben a kiadásban az is, hogy következetesen megváltozott az ő és te névmás írásmódja, amelyet a mondatban a Dievas és a Jėzus, Kristus nevek helyett használnak: korábban rendszerint nagybetűvel írták őket, G1745-ben viszont mindenütt kisbetűvel jelennek meg, például: Iis G1732 200, G1735 230 → jis G1745 253; Io G1732 204, G1735 238 → jo G1745 260; Iam G1732 401, G1735 321 → jam G1745 333; Į G1732 381 → jį G1745 148; Taw G1732 344, G1735 382 → taw G1745 398; Tawẽs G1732 199, Tawęs G1735 229 → taw[ęs] G1745 252; Tawe G1732 357, Tawę G1735 395 → tawę G1745 409; Tu G1732 356, G1735 395 → tu G1745 409; Tawęƒpi G1732 357, G1735 395 → tawępi G1745 409; Tawim’ G1732 357, G1735 395 → tawim’ G1745 409.

A főnevesült melléknévi és névmási alakokat kisbetűvel igyekeznek írni: Gerruiũ G1732 356, 357, G1735 394, 395 → ger[r]uiũ G1745 408, gerru[ũ] G1745 409; Pikteji G1732 344, G1735 382 → piktieji G1745 398 (ebben a példában az <e> → <ie> változás is megfigyelhető); Sawujũ G1732 357, G1735 395 → ƒawu[jũ] G1745 409; Smutnujũ ‘a szomorúak, elcsüggedtek’ G1732 381, G1735 141 → ƒmutnujũ G1745 148 (vö. a melléknévvel: Sudnoj ‘az utolsó ítéleté’ G1732 382, G1735 141 → ƒudnoj’ G1745 149).

A szóvégi redukciót igyekeztek következetesebben aposztróffal jelölni, például: Swiets G1732 199, G1735 230 → Swiet’s G1745 252; atƒtôkit G1732 199, G1735 230 → atƒtokit’ G1745 252; dũkit G1732 199, G1735 230 → dũkit’ G1745 252; iƒklút ‘kiszabadulni, megmenekülni’ G1732 205, G1735 238 → iƒklút’ G1745 261; priim G1732 205, G1735 239 → priim’ G1745 261; kreipkit G1732 376, G1735 67 → kreipkit’ G1745 71; gywen G1732 382, gywẽn G1735 141 → gywẽn’ G1745 149; užmiegt G1732 402, G1735 321 → užmiegt’ G1745 334. Az aposztróf az elhagyott magánhangzó helyén is szerepel, a szótagok számának jelölésére: Prieƒpinks G1732 199, G1735 230 → Prieƒp’nink’s G1745 252.

A korábbiakhoz hasonlóan fonetikai szintű javítások is előfordulnak: korrigálták az [ęː] és [ie], illetve az [oː] és [uo] keveredésének eseteit, például: dowanója G1732 8, G1735 11 → dowanoja G1745 13; Nėkai G1732 199, G1735 230 → Niekai G1745 252; paƒilėkt G1732 205, G1735 238 → paƒiliekt G1745 261; Piktieji G1732 344, G1735 382 → piktieji G1745 398; elgũs G1732 344, G1735 382 → elgùs G1745 398; dėƒos G1732 381, G1735 141 → deƒùs G1745 148.

G1745 tanúsága szerint ebben a kiadásban (vagy talán már az 1740-es korábbi kiadásban is) kijavították Ruigys „Jėzau, džiaugsmas mano” című énekének kezdetét, amelynek átdolgozása miatt annak idején panaszt tett

(lásd a 4.1. szakaszt): Iɛӡau mano Dӡaugfmas, ir Sӡirdies Penukblas G1732 199, G1735 229 → Iɛӡau Dӡaugfmas mano, kurs man Sӡirdi gano G1745 252.

Megjegyzendő továbbá, hogy ebben a kiadásban grafikai változások is vannak: valószínűleg a nyomda lehetőségei miatt a [ɛ·] magánhangzót az <ė> betű mellett felváltva az <ė> betűvel is jelölik, jóllehet fonetikai értéke változatlan marad, például: atėjo G1732 13, G1735 16 → atėjo G1745 16.

4.5. Az úgynevezett Quandt–Behrendt-énekeskönyv hatodik (1748-as), azaz utolsó kiadása nem sokban különbözik az ötödiktől (1745); Ruigys énekeiben csak kevés javítás található, amelyek lényegében a G1745-ben alkalmazott szerkesztési elveket tükrözik. Egy-egy változás láthatóan csupán az írásjelek szintjén, illetve az egyes diakritikus jelek elhelyezésében figyelhető meg.

4.6. Az úgynevezett klasszikus Schimmelpfennig-énekeskönyvben közölt Ruigys-énekekben sem figyelhető meg újabb, jelentősebb szerkesztési irány (vö. G1748, G[1752], G1757). Mindazonáltal különféle jellegű egyedi javítások akadnak, például elhagyják a fölösleges visszaható névmási elemet: nef’ bijokis G1732 204, G1735 238, G1745 260, G1748 260 → nebijokis G[1752] 260, nebijokis’ G1757 260; az o kötőszót olykor a bet vagy ir kötőszó váltja fel: ô wey G1732 204, o wey G1735 238, G1745 260, G1748 260, G[1752] 260 → bet wey G1757 260; ô G1732 204, o G1735 238, G1745 261, G1748 261, G[1752] 261 → ir G1757 261; a szintaktikai szerkezeteket is módosítják: Tai dara Dwaſe βwencziama G1732 9, Tai dara Dwaſe βwenczama G1735 12, tai dara Dwaſe βwencзama G1745 13, G1748 13 → tai Darb’s Dwaſės βwentinnancзós G[1752] 13, G1757 13 stb.

Érdemes megemlíteni, hogy a Schimmelpfennig-énekeskönyvekben egyes betűk grafikája megváltozik; pontosabban a nazális magánhangzókat jelölő, áthúzott betűket „nazális jellel” ellátott betűk váltják fel: <ą> → <ą>, <ę> → <ę> (a másik két nazális magánhangzót, az <į> és az <ų> jelölő betű azonban továbbra is áthúzott marad), például: Diewą G1732 8, G1735 11, G1745 12, G1748 12 → Diewą G[1752] 12, G1757 12; mielą G1732 8, G1735 11, G1745 12, G1748 12 → mielą G[1752] 12, G1757 12; Mergėlę G1732 13, G1735 16, G1748 16 → Mergėlę G[1752] 17, G1757 17.

4.7. A Keber által 1832-ben kiadott énekeskönyvben megjelent Ruigys-énekekben a 18. század második felének elején még maga Schimmelpfennig által szerkesztett szövegekhez képest már fontos szerkesztési újítások figyelhetők meg⁸¹. Mindenekelőtt az említendő, hogy tendenciaként kirajzolódik a mássalhangzók kettőzésének elhagyása, amely az előző szótag magánhangzójának rövidségét jelöli, például: dangįʃkaffis G1732 205, G1735 239, G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261 → dangįʃkafis G1832 300; diddeli G1732 205, G1735 239, G1745 262, G1748 262, G[1752] 262, G1757 [2]62 → dideli G1832 300; labbay G1732 205, G1735 239, G1745 262, G1748 262, G[1752] 262, G1757 [2]62 → labay G1832 300; Meddus G1732 200, G1735 230, G1745 253, G1748 253, G[1752] 253, G1757 253 → Medus G1832 289; mielaffis G1732 8, G1735 11, G1745 12, G1748 12, G[1752] 12, G1757 12 → mielafis G1832 14; tikkrafis G1732 8, G1735 11, G1745 12, G1748 12, G[1752] 12, G1757 12 → tikrafis G1832 14, noha a változatosság továbbra is

^⁸¹ Apie Keberio giesmyno kalbos ypatybes žr. Kabašinskaitė 2001: 45–47.

elkerülhetetlen. A kettős mássalhangzókat meglehetősen következetesen megtartják az –immas és –ummas képzőjű absztrakt főnevekben⁸², pl.: Suffimėgtumas G1732 8, G1735 11, G1745 12, G1748 12, G[1752] 12, G1757 12 → Sufimėgtumas G1832 15.

Fokozatosan visszatérnek a mássalhangzók palatalizációjának betűvel való jelöléséhez is⁸³, pl.: mylėčiau G1732 206, mylėčiau G1735 239, G1745 262, G1748 262, G[1752] 262, G1757 [2]62 → mylėčiau G1832 300; Kerdžus G1732 204, G1735 238, Kerdžus G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261 → Kerdžius G1832 299; Klyftančiųjų G1732 204, Klyftanczjų G1735 238, G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261 → Klyftancziujų G1832 299; ne geidžiu G1732 204, ne geidžų G1735 238, ne geidzu G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261 → ne geidžiu G1832 299. Emlékeztetni kell arra, hogy a Kvanto-Berento-énekeskönyv első kiadásában bizonyos esetekben, leggyakrabban a <č> mássalhangzó, illetve a <dž> affrikáta után, Klein deklarált szabályait követve, már használták a mássalhangzók lágyságát jelölő ilyen jelet.

A más jellegű javítások közül említést érdemel az eset megváltoztatása: Garbe taw Diewui wiffaday G1732 8, G1735 11, Garbe taw, Diewui wiffaday G1745 12, G1748 12, G1757 12 → Garbe taw, Diewe, wiffaday G1832 14.

Meg kell említeni a grafikai szintű változást is: a [e:] magánhangzót jelölő nyomtatott betűk cseréjét, azaz <ė> → <ė>, pl.: Tėwa G1732 8, G1735 11, G1748 12, Tėwą G[1752] 12, G1757 12 → Tėwą G1832 14; Iėzus G1732 13, G1735 16, G1748 16, G[1752] 16, G1757 16 → Iėzus G1832 16(c); norėjo G1732 13, G1735 16, G1748 16, G[1752] 16, G1757 16 → norėjo G1832 16(c); mylėti G1732 14, G1735 16, G1748 17, G[1752] 17, G1757 17 → mylėti G1832 16(c).

4.8. Kuršaitis szerkesztésének talán legszembetűnőbb, Ruigys énekeiben is tükröződő vonása a kettős mássalhangzók még következetesebb és radikálisabb elhagyása, pl.: Gerrummo G1732 205, G1735 239, G1745 262, G1748 262, G[1752] 262, G1757 [2]62, Gerrummo G1832 300 → Gerumo G1877 262; prigimmęs G1732 204, G1735 238, G1745 260, G1748 260, prigimmęs G[1752] 260, G1757 260, G1832 299 → prigimęs G1877 260; wiffaday G1732 8, G1735 11, G1745 12, G1748 12, G[1752] 12, G1757 12, G1832 14 → wiffaday G1877 12, bár időnként még mindig előfordulnak a korábban megszokott helyesírású alakok is.

A mássalhangzók palatalizációjának betűvel való rendszeres jelöléséhez is határozottabban térnek vissza, pl.: Žmonių ‘emberek’ G1732 9, G1735 12, G1745 13, Žmonių G1748 13, G[1752] 13, G1757 13, G1832 15 → Žmonių G1877 13; įsneboti G1732 13, G1735 16, G1745 17, G1748 17, G[1752] 17, G1757 17, G1832 16(c) → įsnebioti G1877 17; krikščioniškay G1732 14, krikščioniškay G1735 16, G1745 17, G1748 17, G[1752] 17, G1757 17, G1832 16(c) → krikščioniškay G1877 17; Awėlų G1732 204, G1735 238, G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261, G1832 299 → Awėlių G1877 261; Angelėlams G1732 205, G1735

⁸² Arról, hogy Keberis énekeskönyvében az –immas, –ummas képzős absztrakt főneveket továbbra is kettős mássalhangzókkal írják, lásd Kabašinskaitė 2001: 45.

⁸³ Keberis énekeskönyvében a lágyság jele a lágy mássalhangzók [č’], [dž’], [š’], [ž’] után került bevezetésre (Kabašinskaitė 2001: 45).

238, G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261, Angėlams G1832 300 → Angėlėliams G1877 261.

Az egyeztetett névmási alakok utolsó előtti szótagjában nazális betűket vagy cirkumflexes -t kezdenek használni, pl.: acc. sg. f. Sz̄wentaje G1732 13, G1735 16, [βω]entaje G1745 17, βwentaje G1748 17, G[1752] 17, G1757 17, βwentaje G1832 16(c) → βwentaje G1877 17; acc. sg. m. mieląjį G1732 13, G1735 16, G1745 17, G1748 17, G[1752] 17, G1757 17, mieląjį G1832 16(c) → mieląjį G1877 17; gen. pl. Gundintujų G1732 205, G1735 238, G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261, Gundintujų G1832 299 → Gundintujų G1877 261; gen. pl. Bėdnujų ‘a szegényeké’ G1732 8, G1735 11, G1745 13, B[ẽ]dnujų G1748 13, Bėdnujų G[1752] 13, G1757 13, B[ẽ]dnujų G1832 14 → Bėdnujų G1877 13.

Javítják az [ė] és [ie] összekeverésének eseteit, pl.: teber G1732 204, teb er G1735 237, tebėr G1745 260, teb[ė]r G1748 260, tebėr G[1752] 260, G1757 260, tebėr G1832 299 → tebier G1877 260; praes. 2 sg. wertės G1732 204, G1735 238, wert[ẽ]s G1745 260, wertės G1748 260, wertės G[1752] 260, G1757 260, wertės G1832 299 → werties G1877 260; Ne wienėms Gerrėm’s G1732 204, G1735 238, G1745 261, G1748 261, Ne wienėms Gerrėm’s G[1752] 261, G1757 261, Ne wienėms Gerėm’s G1832 299 → Ne wieni ems Gerėm’s G1877 261; nėkin G1732 205, G1735 238, G1745 261, G1748 261, G[1752] 261, G1757 261, nėkin G1832 299 → niekin G1877 261.

A morfológiai szintű javítások közül említést érdemel, hogy Ruigys „Jėzus miels atėjo” című énekében az -ėlis képzővel képzett alakot az -ulis képzős alak váltotta fel: Pawargelis G1732 13, G1735 16, Pawargėlis G1745 17, G1748 17, G[1752] 17, G1757 17, Pawargelis G1832 16(c) → Pawargulis G1877 17.

4.9. A második világháború előtt megjelent utolsó evangélikus lutheránus énekeskönyvben, a Pagerintos giesmių knygos címűben, amelyet 1936-ban a Litván Köztársasághoz akkor már tartozó Klaipėdában, a „Lituania” nyomdában nyomtattak ki, Ruigys énekeiben új szerkesztési irányok nem figyelhetők meg. Csupán még következetesebben érvényesültek a már a XIX. században alkalmazott nyelvi szerkesztési elvek: például kijavították a korábbi kiadásokban bennmaradt mássalhangzó-kettőzéseket (különösen az <<ff>>-es eseteket), és még következetesebben helyezték el a mássalhangzók palatalizációját jelölő betűt. Igaz, Kuršaitis által javasolt darbybinis változatot, a paůargulis alakot nem fogadták el, hanem visszatértek a korábban használt, –ėlis képzős alakhoz: pavargėlis. A marios szót marės-ra cserélték, és egy másik ragozási paradigma szerint ragozták. A központozást is felülvizsgálták: újból kijelölték a mondathatárokat, a mondaton belül pedig pontosították annak tagolását, illetve más írásjeleket választottak (például kettőspontot pontosvessző helyett).

Domas Kaunas szerint rendkívül nagy terjedelme (696 ének) miatt ezt az énekeskönyvet kedvezőtlenül ítélték meg. Emellett a korabeli társadalom nem értett egyet az énekek nyelvét illetően, amely néhány évszázad alatt már jelentősen eltávolodott a tényleges nyelvhasználattól: a hívők idősebb nemzedéke a stabilitás megőrzésére törekedett, és ellenezte a nyelvi változásokat, az értelmiség viszont követelte, hogy az énekeskönyv nyelvét gondosan szerkesszék az akkori normák szerint; sőt, azt is javasolták, hogy a gót betűs írásról térjenek át a

latin betűs^⁸⁴ írásra. Darius Petkūnas kutatásai szerint a Litván Evangélikus Lutheránus Konzisztórium a Litván Evangélikus Református Konzisztóriummal együttműködve ökumenikus, köznyelvű énekeskönyvet kívánt készíteni, ám új énekgyűjteményt 1942-ben csak a reformátusok nyomtattak ki^⁸⁵.

Anélkül, hogy részleteznénk, miként sikerült az ökumenikus énekeskönyv szerkesztőinek céljaikat megvalósítaniuk, miért nem fogadták el azt a lutheránusok, és anélkül, hogy elemeznénk a XX. század második felében Litvániában és az emigrációban használt evangélikus lutheránus énekeskönyveket, röviden mégis megállapítható: Ruigys énekeinek három évszázados fennmaradása során azok szerkesztése a legintenzívebben a jelenlegi lutheránus énekeskönyv, a Krikščioniškos giesmės (2007) készítésekor folyt. Ruigys neve alatt itt közölt 8 szöveg eredeti formáján változtattak a legtöbbet. A szerkesztés nemcsak nyelvi jellegű (azaz a helyesírást, központozást, lexikát, morfológiát és mondattant érintő javításokat foglalt magában), hanem a művészi kifejezésmódra is kiterjedt, továbbá szerkezeti változások is történtek (azaz csökkentették a strófák számát). Az átvett énekek között nemcsak fordítások, hanem Ruigys saját szerzeménye, a „Dvasia Dievo tu šventoji” című ének is szerepel, jelentősen megrövidítve: 13 strófából 6 maradt. Az új énekeskönyv szerkesztői szerint a litván himnódia kulturális örökségének megőrzésére és a régi énekeknek az énekgyűjtemény repertoárjába történő felvételére irányuló törekvés, egyúttal a lutheránus közösség mai igényeinek való megfelelés szükségszerűen radikálisabb szerkesztésre késztette őket: nemcsak a lexikai és mondattani idegenszerűségek, valamint az archaikus szavak és alakjaik elhagyására, hanem a verselési szabályok betartásával a gördülékeny verselés biztosítására, az énekszövegnek a dallamhoz igazítására, vagyis a dallam ritmusának a szabályos beszéd természetes hangsúlyához való illesztésére, a szövegek éneklés közbeni minél jobb artikulációjára való törekvésre, továbbá a tartalmi ismétlések elkerülése érdekében a strófák számának csökkentésére stb.^⁸⁶

5. KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az elsődleges forrásokra épülő elemzés lehetővé tette Ruigys hozzájárulásának rekonstruálását az evangélikus lutheránus hivatalos egyházi énekeskönyv repertoárjának bővüléséhez. Egyrészt feltárta, hogy a litván énekeskönyv fokozatosan gyarapodott Ruigys által fordított és írt énekekkel. Másrészt megerősítette Ostermejerisnek, az első litván énektörténet, az Erste Littauische Liedergeschichte (1793) szerzőjének állítását, amely szerint Ruigys összesen 12 énekkel járult hozzá a litván énekeskönyvhöz.

2. Ruigys énekei, amelyeket először Berentas énekeskönyvében, az ĮB naujo pėrweizdėtos ir pagėrintos Giesmū-Knygos címűben tettek közzé (Königsberg, ^¹1732), a litván hivatalos evangélikus lutheránus egyházi énekeskönyv repertoárjának állandó részévé váltak, és nemcsak a XX. század harmincas éveiig maradtak fenn, hanem némelyikük – igaz, jelentősen megújított formában – napjainkig is eljutott.

^⁸⁴ Az 1936-ban és korábban (1930-ban) Klaipėdában megjelent Pagerintų giesmių knygų korabeli megítéléséről és az értelmiség törekvéseiről lásd Kaunas 1996: 618–619.

^⁸⁵ A háború előtti törekvésekről, amelyek arra irányultak, hogy köznyelvű litván nyelven adjanak ki evangélikus lutheránus énekeskönyvet, lásd Petkūnas 2012: 7–26; a lutheránusok és reformátusok által közösen készített ökumenikus énekeskönyvről, valamint a kizárólag a reformátusok által 1942-ben jóváhagyott és kinyomtatott énekgyűjteményről lásd Petkūnas 2019: 41–68; a szovjet korszakban a köznyelvi normák alapján összeállított énekeskönyvről és annak három kiadásáról (Maldų ir giesmių knygelė ¹1956, Giesmių ir maldų knygelė ²1982, ³1988) lásd Petkūnas 2023: 54–77.

^⁸⁶ Az új evangélikus lutheránus énekeskönyv, a Krikščioniškos giesmės szerkesztési elveiről részletesebben lásd Kiseliūnaitė 2012: 59–65.

3. Biržiškával ellentétben az úgynevezett Kvanto–Berento énekeskönyv első (1732-es) kiadásában 9 Ruigys-éneket tettek közzé (erre Michelini kutatásai már utaltak). Ezek az adott kiadás új énekeinek mintegy 12%-át tették ki. Pontosan ugyanennyi jelent meg a második (1735-ös) kiadásban is. Egyelőre nincsenek adatok Ruigys énekeiről a harmadik (1738-as) és a negyedik (1740-es) kiadásban, mivel ezeknek a kiadásoknak egyetlen példánya sem ismert jelenleg. Az elvégzett elemzés mindazonáltal feltárta, hogy a 18. század közepéig az új Ruigys-énekekkel bővült a hivatalos énekeskönyv repertoárja: az ötödik (1745-ös) kiadásban további 3 énekét közölték, vagyis számuk összesen 12-re emelkedett. Így a 18. század 1740-es éveitől kezdve Ruigys összes énekét újranyomták egészen a második világháború előestéjéig: az utolsó Pagerintos giesmių knygos-kiadásban (Klaipėda, 1936) még mindig szerepel 12 Ruigys-ének. A jelenlegi evangélikus lutheránus énekeskönyvben, a Krikščioniškos giesmės-ben (Vilnius, 2007) is megtalálhatók, ám harmadával kevesebb: 8 ének, köztük Ruigys eredeti éneke, a „Dvasia Dievo tu šventoji”, jóllehet jelentősen megrövidítve és szerkesztve. Ruigys énekeinek ez a csaknem három évszázados továbbhagyományozódása tanúsítja tartósságukat és a mai lutheránus közösség számára való aktualitásukat.

4. Ruigys énekei nemcsak a hivatalos evangélikus lutheránus énekeskönyvben jelentek meg: például közölték őket Ostermejer énekgyűjteményében, a Giesmės βwentos Bažnyčioje ir Namėję giedojamos-ban (Karaliaučius, 1781), mind a 12-t pedig átvették Milk aus Senos ir naujos krikščioniškos Giesmės-ébe (Karaliaučius, 1806).

5. A Kvanto–Berento énekeskönyv első (1732-es) kiadásától kezdve Ruigys énekeit kisebb-nagyobb mértékben szerkesztették. Ezen énekek szerkesztésének áttekintése a 18. századi és a 20. század első feléből származó énekeskönyvekben feltárta, hogy alapvetően nyelvi javítások domináltak. Ezek több szintet érintettek: leggyakrabban a helyesírást és az írásjeleket javították, de időnként fonetikai, morfológiai, lexikai és szintaktikai korrekciók is előfordultak. Egyes javításokat stilisztikai megfontolások is ösztönözhettek. Valószínű, hogy a Ruigys-énekek javításának tárgyalt, hangsúlyosabb tendenciái az egyes énekeskönyvek szerkesztésének általános irányait, valamint szerkesztőik idővel változó nyelvi nézeteit is tükrözték.

ŠALTINIAI

G1732: Iß naujo pérweizdėtos ir pagerintos Giefmû=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books] / kurrûſe brangiaûſos fėnos ir naujos Giefmes ſuraßytos / Diewui ant Garbės / ir Prūſû Karalystėje eſantiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgânimo / podraug ſu Maldû=Knygomis / kurrûſe ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamos yra, Karalaucźuie, Anno 1732. Ißpaustos Jono Prideriko Reufnero; SBB PK: En 9820. (Internetinis leidinys: Jonas Berentas, Iš naujo perveizdėtos ir pagerintos giesmių knygos, 1732, dokumentinį perrašą ir žodžių formų konkordancijas par. B. Triškaitė, V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2025. Prieiga internete: https://senie jirastai.lki.lt.)

G1735: Iß naujo pérweizdėtos ir pagerintos Giefmû=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books] / kurrûſe brangiaûſos fėnos ir naujos Giefmes ſuraßytos / Diewui ant Garbės, ir Prūſû Karalystėje eſantiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgânimo, podraug ſu

Maldū=Knygomis, kurrūfe ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamos yra. Antra Karta išspāu̇tos Karalāučzuje, Mėte 1735. <...>; NK ČR: 33 K 139.

G1745: Iß naujo pérweizdėtos ir pagėrintos Giefmû=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books] / kurrūfe brangiáufos fėnos ir naujos Giefmes furaßytos, Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyftėje eßantiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgánimo podraug fu Maldū=Knygomis, kurrūfe ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamos yra. Penkta Karta išßpáuftos Karaláučzuje, Mėte 1745. Raßtais Reufneraus; Rusijos mokslų akademijos biblioteka Sankt Peterburge: Л6 1044; LNB: MF 67–69 (mikrofilmas).

G1748: Iß naujo pérweizdėtos ir pagėrintos Giefmû=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books], kurrūfe brangiáufos fėnos ir naujos Giefmes furaßytos, Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyftėje eßantiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgánimo podraug fu Maldū=Knygomis, kurrūfe ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamos yra. Szeßta Karta išßpáuftos, Karaláučzuje, Mėte 1748. Raßtais Karalaus; SBB PK: En 9822.

G[1752]: [Iß naujo pérweizdėtos ir pagėrintos Giefmû=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books], kurrūfe brangiáufos fėnos ir naujos Giefmes furaßytos, Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyftėje eßantiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgánimo podraug fu Maldū=Knygomis, kurrūfe ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamos yra. <...>, Karaláuczjuje, Mėte <...>]; LLTIB: B 1956 (def., pavadinimas pateiktas pagal 1748 m. leidimą).

G1757: Iß naujo pérweizdėtos ir pagėrintos Giefmû=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books], kurrūfe brangiáufos fėnos ir naujos Giefmes furaßytos, Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyftėje eßantiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgánimo podraug fu Maldū=Knygomis, kurrūfe ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamos yra. Dewintą Karta išßpáuftos, Karaláuczjuje: Raßtais išßpáuftas pas Ioną Endr. Artungą, Mėte 1757; Rusijos nacionalinė biblioteka Sankt Peterburge; LMAVB: Mf 391 (mikrofilmas).

G1832: Iß naujo pérweizdėtos ir pagėrintos Giefmû=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books], kurrofa brangiáufos fėnos ir naujos Giefmes furaßytos Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyftėje eßantiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgánimo podraug fu Maldū=Knygomis, kurrofa ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamus yra, Karaláuczjuje: Ißpáuftos karalißkoje Knyg=Drukkawonėjo Artungo. Prieiga internete: www.epaveldas.lt [žiūrėta 2025–10–20].

G1877: Pagėrintos Giefmîų=Knygos [Improved Hymnal], kuriofá brangiáufos fėnos ir naujos Giefmės furaßytos Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyftėje eßantiemsiems Lietuwininkams ant Dubû Ißgánimo podraug fu Maldū=Knygomis, kuriofia ne tiktay fėnos, bet ir naujos Maldos randamos yra. Iß Naujo pérweizdėtos per F. Kurßatį, Lietuwininkų Kunigą Karaláuczjuje, Königsberg, 1877. Hartungfche Zeitungs= und Verlags=Druckerei. Prieiga internete: www.epaveldas.lt [žiūrėta 2025–10–20].

G1936: Pagerintos Giefmių Knygos [Improved Hymnal], kuriofe brangiáufos fėnos ir naujos Giefmės furaßytos Diewui ant Garbės ir Lietuwininkams ant Dubių Ißgánymo podraug fu Maldū Knygomis bei nauju trecziosios Dalies Papildymu. Naujai išleido Klaipėdos Krašto

Evangelі̆koji Konfistorija 1936 Metais. Spausdinta Įpautuwėje „Lituania“, Klaipėda, Palangos gatvė 23/24. Prieiga internete: www.epaveldas.lt [žiūrėta 2025–10–20].

G2007: Kri̇kščioniškos giesmės [Christian Hymns], sud. L. Fetingis, redakcijos komisija: D. Petkūnas, L. Fetingis, D. Kiseliūnaitė, B. Skirsgilas, Vilnius: Lietuvos evangelikų liuteronų bažnyčios konsistorija, Lietuvos Biblijos draugija, 2007.

MG1806: Sėnos ir naujos kri̇ɛßcʒoniškos Giesmės [Old and New Christian Hymns], урасʒey Senn iemfiems ant Gėro ƒu didel eis Raßtais ißßpa uƒtos draug ƒu naujom’s Maldū Knygėlėmis, Karaláucz uje: Knygdrukawonej’ Lebrekto Eringo, Mette 1806. Prieiga internete: www.epaveldas.lt [žiūrėta 2025–10–20].

LITERATŪRA

Arnoldt Daniel Heinrich 1777: <…> kurzgefaßte Nachrichten von allen seit der Reformation an den Lutherischen Kirchen in Ostpreußen gefundenen Predigern [Brief Notes on Preachers Who Have Served in Lutheran Churches in East Prussia since the Reformation]. Herausgegeben von Friedrich Wilhelm Benefeldt, Pfarrer in Arnau, Königsberg: bey Gottlieb Lebrecht Hartung.

Baltramaitis S[ilvestras] 1904: Spisok litovskich i drevne-prusskich knig, izdannych c 1553 po 1903 god [The List of Lithuanian and Old Prussian Books Published from 1553 to 1903], <…> izdanie vtoroe, S.-Peterburg: Tipografija V. Bezovrazova i komp.

Biržiška Vaclovas 1924: Lietuvių bibliografija 1: XVI–XVIII amž. [Lithuanian Bibliography 1: The 16^th–18^th Centuries], Kaunas: Švietimo Ministerijos leidinys.

Blažienė Grasil da 2020: Įmintos ir neįmenamos Povilo Frydricho Ruigio gyvenimo ir kūrybos mįslės. – Pouilas Frydrichas Ruigys, O. Aleknavičienė, G. Blažienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 17–121.

[Bruožis Ansas] Probočių Anūkas 1920: Mažosios Lietuvos buvusieji rašytojai ir žymesnieji lietuvių kalbos mylėtojai [Former Writers and Notable Lovers of the Lithuanian Language in Lithuania Minor], Tilžėje: „Spaudos“ (Pavlovskio) spaustuvė.

BrŽA II: Vaclovas Biržiška, Aleksandrynas. Senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865 m., biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos 2: XVIII–XIX amžiai [Aleksandrynas. Biographies, Bibliographies, and Bio-Bibliographies of Old Lithuanian Authors to 1865 2: The 18^th–19^th Centuries], Vilnius: Sietynas, ²1990.

Estreicher Karl 1899: Polnische Bibliographie 17: Jahrhundert XV. bis XVIII [Polnish Bibliography 17: The 15^th–18^th Centuries]. Alphabetisch geordnet von Dr. Karl Estreicher, Univ. Bibliothekar, Krakau: Buchdruckerei der K. K. Jagiellonischen Universität.

Estreicher Karl 1903: Polnische Bibliographie 19: Jahrhundert XV. bis XVIII [Polnish Bibliography 19: The 15^th–18^th Centuries]. Alphabetisch geordnet von Dr. Karl Estreicher, Univ. Bibliothekar, Krakau: Buchdruckerei der K. K. Jagiellonischen Universität.

Fischer Albert Friedrich Wilhelm 1878–1879: Kirchenlieder=Lexicon [Lexicon of Hymns]. Hymnologisch=literarische Nachweisungen über ca. 4500 der wichtigsten und verbreitetsten Kirchenlieder aller Zeiten in alphabetischer Folge nebst einer Uebersicht der Liederdichter. Zusammengeftellt von Albert Friedrich Wilhelm Fischer, Oberpfarrer zu Groß=Ottersleben, Superintendent a. D. <...>, Gotha: Friedrich Andreas Perthes.

Kabašinskaitė Birutė 2001: Karolio Gotardo Keberio giesmynų genezė ir kalba: XIX amžiaus pirmoji pusė [The Origin and Language of Karl Gotthard Keber Hymnals: The First Half of the 19th Century]. – Archivum Lithuanicum 3, 13–54.

Kaunas Domas 1986: Knygotyrinė lituanika VDR bibliotekose. Tėminė literatūros apžvalga pagal 1985.XI.05–XII.20 komandiruotėje surinktą medžiagą [Lithuanian Books in East German Libraries. Thematic Literature Review Based on Material Collected during a Business Trip from 1985.XI.05 to XII.20], Vilnius (mašinraštis).

Kaunas Domas 1996: Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940 [The Book of Lithuania Minor. The Development of Lithuanian Books from 1547 to 1940], Vilnius: Baltos lankos.

Kiseliūnaitė Dalia 2012: Giesmyno „Krikščioniškos giesmės“ (2007) tekstų redakcija: ieškojimai ir rezultatai [The Editing of the Hymnal “Krikščioniškos giesmės” (2007) Texts: Research and Results]. – Res Humanitariae 11, 54–71.

Klein Daniel 1653: GRAMMATICA Litvanica [Lithuanian Grammar] Mandato & Autoritate SERENISSIMI ELECTORIS BRANDENBURGICI adornata, & præviâ Censurâ primum in lucem edita à M. DANIELE Klein / Pastore Tilf. Litu. Præmissa est ad Lectorem Præfatio non minus utilis, quàm necessaria. <...> REGIOMONTI: Typis & sumptibus JOHANNIS REUSNERI, ANNO χωρισ†γονίας cIo. Ioс. LIII. [1653]. (Faksimilinis leidimas: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. 1653 metai, 65–272; su indeksu. Internetinis leidinys: Danielius Kleinas, Grammatica Litvanica, 1653, dokumentinį perrašą ir žodžių formų konkordancijas par. M. Šinkūnas, V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2011. Prieiga internete: https://seniejirastai.lki.lt.)

Koch Eduard Emil 1973 [1867]a: Geschichte des Kirchenlieds und Kirchengesangs der christlichen, insbesondere der deutschen evangelischen Kirche [The History of Hymns and Church Music in the Christian, particularly in the German Evangelical, Church] 2: Erster Haupttheil. Die Dichter und Sänger, Hildesheim, New York: Georg Olms Verlag.

Koch Eduard Emil 1973 [1867]b: Geschichte des Kirchenlieds und Kirchengesangs der christlichen, insbesondere der deutschen evangelischen Kirche [The History of Hymns and Church Music in the Christian, particularly in the German Evangelical, Church] 3: Erster Haupttheil. Die Dichter und Sänger, Hildesheim, New York: Georg Olms Verlag.

LB I: Lietuvos TSR bibliografija. Serija A. Knygos lietuvių kalba 1: 1547–1861 [The Bibliography of Lithuania. Series A. Books in Lithuanian 1: 1547–1861], Vilnius: Mintis, 1969.

LBP: Lietuvos bibliografija. Serija A. Knygos lietuvių kalba 1: 1547–1861. Papildymai [The Bibliography of Lithuania. Series A. Books in Lithuanian 1: 1547–1861. Supplements], Vilnius: Mintis, 1990.

Michelini Guido 2009: Mažosios Lietuvos giesmynų istorija: nuo Martyno Mažvydo iki XIX a. pabaigos [The History of Hymnals in Lithuania Minor: From Martynas Mažvydas to the End of the 19th Century], Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla.

Michelini Guido 2010: Jono Berento ĮBnaũjo pērweizdėtos ir pagērintos Giesmũ Knygos. Mörlino traktato pritaikymas poezijoje [Johann Behrendt’s ĮBnaũjo pērweizdėtos ir pagērintos Giesmũ Knygos. The Application of Mörlin’s Treatise in Poetry], Vilnius: Lietuvos mokslų akademijos leidykla.

MLE IV: Mažosios Lietuvos enciklopedija [The Encyclopaedia of Lithuania Minor] 4: Rahn–Žvižėzeris, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2009.

MLEŽ: Mažosios Lietuvos enciklopedinis žinynas [The Concise Encyclopaedia of Lithuania Minor], Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2015.

MLEŽa: Concise Encyclopaedia of Lithuania Minor, Vilnius: Foundation of Lithuania Minor (USA, Canada), Science & Encyclopaedia Publishing Centre (Lithuania), 2014.

MLEŽv: Preußisch–Litauen. Ein Enzyklopädisches Handbuch [Prussian Lithuania. An Encyclopedic Handbook], Vilnius: Stiftung Kleinlitauen (USA, Canada), Verlagszentrum für Wissenschaft und Enzyklopädien (Litauen), 2018.

Ostermeyer Gottfried 1793: Erste Littauische Liedergeschichte [The First History of Lithuanian Hymns], ans Licht gestellet von Gottfried Ostermeyer, der Trempenschen Gemeine Pastore seniore und der Königl. Deutschen Gesellschaft zu Königsberg Ehrenmitglied, Königsberg: gedruckt mit Dreielfischen Schriften.

Ostemejeris Gotfrydas 1996: Rinktiniai raštai [Selected Works], par. ir išvertė L. Citavičiūtė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Pastenaci Friedrich 1757: Kurzgefaßte Historische Nachrichten von allen im Königreiche Preußen befindlichen Kirchen und Predigern bei denselben [Brief Historical Notes on All Churches and Preachers in the Kingdom of Prussia, außerhalb Königsberg, von der Reformation Lutheri an biß auf unsere Zeiten. Herausgegeben von Friedrich Pastenaci, Hospit. Pred. und Rect. zu Gumbinnen, auch Mitglied der Königl. Deutsch. Gesellsch. zu Königsb. in Preußen. Erstes Stück vom Insterburgschen Erzpriefterthum, Königsberg: gedruckt bei I. F. Driest; BN: mf. B19616.

Petkūnas Darius 2012: Prieškario Liuteronų bažnyčios pastangos išleisti giesmyną bendrine lietuvių kalba [Pre-War Attempts of the Lutheran Church to Publish a Hymnal in Modern Lithuanian]. – Res Humanitariae 11, 7–26.

Petkūnas Darius 2019: 1942 m. „ekumeninis“ giesmynas ir jo įdiegimo sunkumai [The ‘Ecumenical’ Evangelical Hymnal of 1942 and Challenges to Its Implementation]. – Mokslo ir tikėjimo dialogai. Tiltai. Priedas 49, 41–68.

Petkūnas Darius 2023: The Publication of a modern Lithuanian language Lutheran hymnal in the Soviet period. – Mokslo ir tikėjimo dialogai. Tiltai. Priedas 53, 54–77.

QPP IV: [Johann Jacob Quandt, Preußische Presbyterologie [Prussian Presbyterology], Karaliaučius, iki 1772]; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs, Nr. 2, Bd. 4 (rankraštis, autografas su vėlesniais autoriaus ir kitų asmenų papildymais).

Quandt Johann Jacob 1735–12–01: I. N. I. In Christo hertzlich geliebter Leser! [I. N. I. Dear Reader, Beloved in Christ!] – Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Gieſmũ=Knygos, kur-rūſe brangiáuſos fénoſ ir naujos Gieſmės ſuraßytos / Diewui ant Garbės, ir Pruſũ Karalyſteje efantiems Lietuwninkams ant Dubû Ißgánimo, podraug ſu Maldũ=Knygomis, kur-rūſe ne tiktay fénoſ, bet ir naujos Maldos randamos yra. Antra Karta ißßpáuſtos Karaláucżuje, Mėte 1735. <...>, [III–X].

Quandt Johann Jacob 1745–05–01: I. N. I. In Christo hertzlich geliebter Leser! [I. N. I. Dear Reader, Beloved in Christ!] – Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Gieſmũ=Knygos / kur-rūſe brangiáuſos fénoſ ir naujos Gieſmės ſuraßytos, Diewui ant Garbės ir Pruſũ Karalyſteje efantiems Lietuwninkams ant Dubû Ißgánimo podraug ſu Maldũ=Knygomis, kur-rūſe ne tiktay fénoſ, bet ir naujos Maldos randamos yra. Pénkta Karta ißßpáuſtos Karaláucżuje, Mėte 1745. Raßtais Reufneraus, [II–VII].

Quandt Johann Jacob 1748–03–01: I. N. I. In Christo hertzlich geliebter Leser! [I. N. I. Dear Reader, Beloved in Christ!] – Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Gieſmũ=Knygos, kur-rūſe brangiáuſos fénoſ ir naujos Gieſmės ſuraßytos, Diewui ant Garbės ir Pruſũ Karalyſteje efantiems Lietuwninkams ant Dubû Ißgánimo podraug ſu Maldũ=Knygomis, kur-rūſe ne tiktay fénoſ, bet ir naujos Maldos randamos yra. Szęßtą Karta ißßpáuſtos, Karaláucżuje, Mėte 1748. Raßtais Karalaus, [II–XIII].

Quandt Johann Jacob 1757–09–04: I. N. I. In Christo hertzlich geliebter Leser! [I. N. I. Dear Reader, Beloved in Christ!] – Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Gieſmũ=Knygos [Newly Revised and Improved Hymn Books], kur-rūſe brangiáuſos fénoſ ir naujos Gieſmės ſuraßytos, Diewui ant Garbės ir Pruſũ Karalyſteje efantiems Lietuwninkams ant Dubû Ißgánimo podraug ſu Maldũ=Knygomis, kur-rūſe ne tiktay fénoſ, bet ir naujos Maldos randamos yra. Dewintą Karta ißßpáuſtos, Karaláucżuje: Raßtais ißßpáuſtas pas Ioną Endr. Artungą, Mėte 1757, 1v–[8r].

Ruhig Philipp 1744–05–11: Vorrede des Autoris [Author’s Preface]. – Littauiſch=Deutſches und Deutſch=Littauiſches Lexicon, Worinnen ein hinlänglicher Vorrath an Wörtern und Redensarten, welche ſowol in der H. Schrift, als in allerley Handlungen und Verkehr der menſchlichen Geſellſchaften vorkommen, befindlich iſt: <...> von Philipp Ruhig, Pfarrern und Seniore zu Walterkehmen, Inſterburgiſchen Hauptamtes, Königsberg: druckts und verlegt I. H. Hartung, 1747.

Ruhig Philipp 1745: Betrachtung der Littauischen Sprache, in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften [Research into the Origin, Nature, and Characteristics of the Lithuanian Language]; <...> von Philipp Ruhig, Pfarrern und Seniore zu Walterkehmen, im Hauptamt Insterburg <...>, Königsberg: druckts und verlegts Johann Heinrich Hartung. (Faksimilinìs leidimas: Pilypas Ruigys, Lietuvių kalbos kilmės, būdo ir savybių tyrinėjimas, par. V. Jurgutis, V. Vilnonytė, Vilnius: Vaga, 1986, 19–164.)

Ruigys Pilypas 1986: Lietuvių kalbos kilmės, būdo ir savybių tyrinėjimas [Research into the Origin, Nature, and Characteristics of the Lithuanian Language]. Lituanistinė biblioteka, par. V. Jurgutis, V. Vilnonytė, vertė V. Jurgutis, K. Egliminas, įvadą parašė V. Mažiulis, Vilnius: Vaga.

Sidabraitė, Žavinta 2008: Die Rezeption der Kirchenlieder von Simon Dach in litauischen Gesangbüchern der Aufklärung [The Reception of Simon Dach’s Hymns in Lithuanian Hymnals of the Enlightenment]. – Simon Dach (1605–1659). Werk und Nachwirken. Frühe Neuzeit 126, Tübingen: Niemeyer, 397–409.

Strungytė–Liugienė Inga 2014: XIX amžiaus pirmosios pusės surinkimininkų giesmynų istorija (genezė ir kalba): daktaro disertacija [The History of the Hymn Books of the First Half of 19^th Century ‘Surinkimininkai’ Movement (Genesis and Language): Doctoral Dissertation], Vilniaus universitetas.

Triškaitė Birutė 2018: Rankraštinis Johanno Jacobo Quando palikimas: Prūsijos presbiterologija (prieš 1772) [Johann Jacob Quandt’s Manuscript Heritage: Prussian Presbyterology (before 1772)]. – Archivum Lithuanicum 20, 125–176.

Triškaitė Birutė 2020: Jono Berento giesmyno Iß naujo pérweizdėtos ir pagerìntos Giesmių–Knygos ir maldyno Maldų–Knygélos antrasis leidimas (1735): nežinotas egzempliorius Prahoje [The Second Edition of Johann Behrendt’s Hymn Book Iß naujo pérweizdėtos ir pagerìntos Giesmių–Knygos and Prayer Book Maldų–Knygélos (1735): an Unknown Copy in Prague]. – Archivum Lithuanicum 22, 33–82.

Triškaitė Birutė 2021: Petro Gotlybo Milk aus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas [The Hymns Translated by Peter Gottlieb Mielcke in the Official Hymn Book for Prussian Lithuania’s Evangelical Lutherans: Quantitative Aspect]. – Acta Linguistica Lithuanica 85, 98–116.

VLE XX: Visuotinė lietuvių enciklopedija [Universal Lithuanian Encyclopaedia] 20: Rėva–Salzuflen, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001.

Wackernagel Philipp 1990 [1870]: Das deutsche Kirchenlied 5: Von der ältesten Zeit bis zum Anfang des XVII. Jahrhunderts [German Hymns 5: From the Earliest Times to the 17^th Century], Hildesheim, Zürich, New York: Georg Olms Verlag.

Zinkevičius Zigmas 2008: Mažosios Lietuvos indėlis į lietuvių kultūrą [The Contribution of Lithuania Minor to Lithuanian Culture], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

ZM V: Das „Zwischenmanuskript“ zum Altpreußischen evangelischen Pfarrerbuch 5: Obereigner bis Rzadtki [The ‘Interim Manuscript’ to the Old Prussian Evangelical Presbyterology 5: Obereigner to Rzadtki], auf der Grundlage der Sammlungen von F. Moeller bearb. von W. Müller-Dultz, R. Heling, W. Kranz, Hamburg: Selbstverlag des Vereins [für Familienforschung in Ostund Westpreußen e. V. Quellen, Materialien und Sammlungen zur altpreußischen Familienforschung (QMS)], 2014.

Document details