doi.org/10.35321/term26-03

A tudásstruktúrák és leírásuk módjai a kognitív terminológiai kutatásban

LARISSA MANERKO

Lomonosov Moszkvai Állami Egyetem

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A kognitív terminológia a terminológiai kutatások korábbi szakaszainak folytatásaként jelent meg, és az antropocentrikus elven, valamint a megismerésre és a kommunikációra irányuló figyelmen alapul. Ez az interdiszciplináris és átfogó megközelítés új célokat, alapokat, módszertant és eljárásokat kínál. Ezek a terminológiai jelentést a személyes gondolatokkal összefüggésben mutatják be, amelyek a tudásstruktúrákban megjelenő társadalmi, pragmatikai és egyéb nyelven kívüli tényezőket tükrözik, a kognitív mechanizmusoknak és a specializált diskurzus folyamatos interakciójában működő kategorizációnak megfelelően.

A modern technológiáról, a távközlésről, a jogi bírósági kommunikációról és a klinikai pszichiátria diskurzusában a nominális terminológiai egységek dominálnak. A tanulmány ezeket különféle kognitív modellek alapján mutatja be: a kognitív-onomaziológiai modellezés részét képező propozíciók, képsémák, fogalmi metonímia és metafora, valamint a terminológiai rendszereket az emberi megismerés dinamikus modelljeiként ábrázoló keretek segítségével. A fogalmak változatossága, valamint a közös és a szakmai tudás terminológiai egységekben megvalósuló, szakmai diskurzusban működő fogalmi megragadásának sajátossága a terminusalkotás és a terminológiai rendszerek interakcióban érvényesülő perceptuális és fogalmi forrásainak bonyolult kérdéseire adott válaszban gyökerezik.

KULCSSZAVAK: terminológiai kutatások, terminus, kognitív terminológiai kutatás, szakmai diskurzus, kategorizáció, fogalmi megragadás, tudásstruktúrák.

Ö S S Z E F O G L A L Á S

A kognitív terminológia, amely a korábbi terminológiai kutatások folytatásaként jött létre, az antropocentrikus elven alapul, és a megismerésre, valamint a kommunikációra összpontosít. Ez a sokoldalú, interdiszciplináris megközelítés új célokat tűz ki, új alapokat, módszertant és eljárásokat kínál. A terminológiai jelentés olyan gondolkodással kapcsolódik össze, amely a tudásstruktúrák társadalmi, pragmatikai és egyéb nyelven kívüli tényezőit tükrözi, a kognitív mechanizmusok és a specializált diskurzus interakciójában zajló kategorizáció szerint.

Terminologija | 2019 | 26

47

A modern technológiák diskurzusában a telekommunikáció, a bírósági kommunikáció, valamint a klinikai pszichiátria diskurzusának nominális terminológiai egységei dominálnak. A tanulmány ezeket különféle kognitív modellek alapján mutatja be: az állítások mint a kognitív-onomasziológiai modellezés részei, a képi sémák, a konceptuális metaforák és metonímiák, valamint a terminusrendszereket az emberi megismerés dinamikus modelljeiként megjelenítő keretek révén. A fogalmak változatosságával, valamint a szakmai diskurzusban terminológiai egységként működő általános és speciális ismeretek konceptualizálásának sajátosságaival összefüggő válasz azokra a bonyolult kérdésekre, amelyek a terminusok és terminusrendszerek létrehozásakor az észlelés és a konceptualizáció forrásaira vonatkoznak.

LÉNYEGES KULCSSZAVAK: terminológiai kutatások, terminus, kognitív terminológiai kutatások, szakmai diskurzus, kategorizálás, konceptualizálás, tudásstruktúrák.

BEVEZETÉS

A terminológia különféle módokon alakította ki kutatási tárgyát, és számos olyan tanulmány középpontjában állt, amelyek különböző tudományterületekről indultak ki, beleértve a filozófiát, a logikát, az elméleti és alkalmazott nyelvészetet, az információtudományt, a számítógépes nyelvészetet, a szociológiát és a pragmatikát. E tudományterületek mindegyike kitágította és elmélyítette a terminológiai kutatások tárgykörét, tükrözve a terminusra és annak szemantikájára vonatkozó uralkodó elképzeléseket. Elméleti alapokkal, kutatási célokkal, valamint az alkalmazott fogalmak és módszerek készletével járultak hozzá a területhez. A terminológia fejlődésének minden új szakasza lehetővé tette ugyanakkor, hogy a korábbi szakaszokból sok minden fennmaradjon. A modern terminológia mint összetettebb vizsgálati terület a korábbi megközelítések eredményeire, valamint a megismerés és a kommunikáció újfajta értelmezésére épül. Napjainkban ez egy olyan, rendkívül interdiszciplináris megközelítés, amely összeegyeztethetetlen a korábbi célokkal, és a terminusok szemantikáját, valamint a terminusrendszereket igyekszik pontosabban bemutatni kognitív és funkcionális nézőpontból. Alapvetően figyelembe veszi az emberi tudás különböző területeit és a szakmai kommunikációt kísérő dinamikus mentális folyamatokat.

Áttekintést nyújtunk a terminológiai kutatások különböző területeiről, különös tekintettel azokra, amelyeket a nyelvi és nem nyelvi tudás terminológiai munkát alakító kognitív és funkcionális megközelítése felé történő fordulat hozott magával. Ez a perspektíva megváltoztatta a terminológiai kutatást, mivel az emberi tudást a valóság megértését szolgáló, a beszélgetőpartnerek elméjében zajló kognitív folyamatokon és a nyelvhasználat funkcionális mechanizmusain keresztül tárja fel. Célja, hogy feltárja a szakmai diskurzus és az emberi gondolkodás társadalmi-kulturális meghatározottságát a kommunikációban.

48

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

A tanulmány nem törekszik arra, hogy a terminológia fejlődéséről a megjelent munkák mindegyikére kiterjedő, teljes áttekintést adjon; fő célja annak bemutatása, hogy a nyelvészet újabb fejleményei miként befolyásolták a terminológiai kutatásokat Oroszországban, és fordítva: a terminológia egyes eredményei miként hatottak általában a nyelvészeti kutatásokra. A cikk elején felvázolom fejlődésének főbb szakaszait, és megfogalmazom a terminológiai kutatás célkitűzését, követve a kognitív terminológia kutatási alapelveit és módszertanát.

1. A TERMINOLÓGIAI KUTATÁSOK FEJLŐDÉSE

A következő bekezdés vázlatosan mutatja be a terminológia fejlődését a lehető legtágabb értelemben: a hagyományos megközelítésektől indulva, a nyelvészet legújabb eredményeiig.

A terminológiai kutatások kezdeti időszakában a terminust olyan egységként írták le, amelyet szigorú definíció, a terminus és referense közötti egy-egy megfelelés, valamint a poliszémia és a terminus kétértelműségének elkerülése jellemez; ez a formális tudományok – logics, mathematics – és a viszonylag „igaz tudás” philosophy területén érvényes tendenciákat utánozta. Emellett a terminusokat tartalmazó tudományos nyelvet találóan „a nyelv formalizált és kodifikált változataként” határozták meg (Picht, Draskau 1985: 9). Ebben az összefüggésben a terminológia tudománya bizonyos elveket és módszereket tükrözött, amelyek a „szakmai kommunikáció szabványosításához és optimalizálásához” (Schubert 2011: 27) kapcsolódtak, és a TC 37 kodifikált elveiben és módszereiben jelentek meg; ezek igazolást szolgáltattak a terminológiai szabványosításhoz. Ez a kutatási stratégia a hagyományos értelemben vett fogalmat a gondolkodás kulcselemeként és a terminológiai elemzés kiindulópontjaként hangsúlyozta.

A terminológia logico-philosophical approach megközelítése valamivel később került előtérbe, a szövegelemzés információtudományi vizsgálatai és a számítástechnikai mérnöki megközelítés révén. Ezekben a társadalmi tudáshoz kapcsolódó különféle modellek számos, a szaknyelvi szókincsben alkalmazott megoldás szempontjából váltak relevánssá, különösen a „kvalitatív következtetés” és a „tudásszintű” vagy MI-értelmezések területén, amelyek a szakértők „viselkedéssorozataként” jelennek meg a szociotechnikai rendszerekben (lásd Clancey 1993: 39).

A következő a terminológiafejlődés structural, vagyis systematic szakasza. Új elméleti alapelveket, valamint új kutatási módszereket hozott. E vizsgálatok célja a forma és a jelentés közötti kapcsolatok magyarázata volt, a terminológiai egységet pedig a szó jellemzőivel azonosították. A

Terminologija | 2019 | 26

49

understanding of a term as “a word in its specific function” (Vinokur 1939) deepened the understanding of a term. Besides that it was interpreted as a sign realised in language. The characteristics of terminological vocabulary were analysed on the basis of a comparative, typological, semasiological and onomasiological methods. Each of them seemed to be useful for term and its concept understanding, but these methods advocated the simplification of the data analysis, because they were performed as formal procedures representing terminology in statics (Manerko 2016).

A terminológiai fogalmak és a közöttük fennálló kapcsolatok azonosítása a 20. század közepén vált a terminológiai munka tárgyává, amelynek „a szakterület szakértői közötti kommunikációs akadályok kezelésére és terminológiai igényeik kielégítésére kellett törekednie” (Nuopponen 2018: 10). A terminológia másik nagy felhasználói csoportját a fordítók alkotják, akik „a terminológia alapján végzett »nem irodalmi« fordítást” igénylik (Rogers 2015: 4).

A 20. század 70-es évei új szemléletekkel gazdagították a terminológiai kutatásokat a szakmai kommunikáció szókincsét illetően; ezekben bizonyos fogalmak leltára szolgált a nyelvészeti kutatás alapjául. Ezek a változások nem számosak, de viszonylagos jelentőségük egyre nő a terminusokkal és a szakmai kommunikációban betöltött kontextusukkal kapcsolatban.

1) E lényeges változások egyike 1972-re nyúlik vissza, amikor az orosz terminológiai iskolában a tudományág neve Terminology science („terminovedeniye”) lett (Leitchik 1983). E változás a tudományág elméleti alapjainak, módszertani apparátusának és az emberi tevékenység egyes területein végzett kutatási eljárásoknak, azaz az úgynevezett terminologies gondosabb vizsgálatával alakult ki. Az európai terminológiában ezt a különbséget a Terminology („nagybetűs alak”) eltérő írásmódja jelzi, amely a tudományágra utal, szemben a terminology („kisbetűs alak”) szóval, amely a szaknyelv szókincséből ered (lásd Temmermann 2000: xiii). E különbségtétel mellett a terminológiai terület elméleti alapjával kapcsolatban „alternatív megnevezések” is megjelentek, köztük a terminológiai munka, a terminológiamenedzsment és a terminológiai mérnöki tevékenység (Nuopponen 2018).

2) A terminológia tudományának második eredménye a kutatás tárgyának kiszélesítése volt, amely összefüggött a speciális célú nyelvekkel, amelyeket „a kommunikációs helyzetekben, valamely szakterületen belül alkalmazott nyelvi eszközökként” határoztak meg (Hoffmann 1976: 170; idézi Schubert 2011: 28). Az LSP mint a terminológia „metanyelvének egysége” fejlődése nemcsak a műszaki és tudományos fogalmak világára irányította a figyelmet,

50

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

amelyekre a szakterminusok utalnak, hanem arra is, hogyan fejeződnek ki a terminológiai rendszerek az írott szövegekben. A lexikai és morfológiai eszközöket magukban foglaló szakterminusok jelentik az „LSP-kommunikáció sikerének kulcsát” (Rogers 2015: 3). Szóbeli és írásbeli interakcióban egyaránt használják őket. Például a természettudományi LSP-szövegekre „a kontextustól való függetlenség, a nyelvi eszközök semleges használata és a lexikai elemek alacsonyabb fokú motiváltsága” jellemző (Gvishiani 1986 (2008): 22), míg a történelemről, filozófiáról és nyelvészetről szóló szövegekben a terminusok szemantikáját a „jel vagy szemiotikai helyzet”, illetve pragmatikai tényezők befolyásolják. A szaktudományos fogalmak folyamatosan fejlődnek; a szövegekben „nem szakíthatók ki a kontextusból”, és „a nyelvközi alapú szövegek szemiotikája” alapján kell magyarázni őket (Nazarova 1994: 160–161). A funkcionális perspektíva a terminusokhoz kapcsolódó, „állandóan dinamikus” szaktudományos fogalmakat írja le (Cabré 1995: 3), amelyek a szöveg szerzőjének szándékához igazodva kommunikációs és szemiológiai funkciókat töltenek be.

3) A terminológia tudományának további fontos előrelépése, hogy a terminust „olyan nyelvi egységként határozzák meg, amely megnevező funkciót tölt be, és a megfelelő fogalmak rendszerében általános fogalommal rendelkezik” (Leitchik 1987: 141). Geeraerts a megnevezés folyamatát az emberi gondolkodás dinamikus folyamatainak megértése szempontjából nagyon fontosnak tartja, míg az onomasziológiai elemzés annak bemutatására alkalmas, „hogyan viszonyul az adott elem ugyanazon lexikai mező más elemeihez” (2006: 413). Az elemzés megértése szempontjából döntő kérdés, hogyan sajátítja el az emberi elme a valóság jelenségeit, és miként kapcsolódik a létrehozott egység motivációja a személyek új elemek létrehozására való képességéhez a megnyilatkozás kommunikációs helyzeteinek igényei szerint. A különféle képzett szóalakokban kifejezett megnevező egységek a „szóképzési jelentés” alapján vizsgálhatók, amely megfelel „két kategóriajelentés közötti kapcsolódási mintának; a valóságban létező dolgok, folyamatok és jellemzők, valamint a nekik megfelelő fogalmak közötti viszonyok egy fajtája” (Koubriakova 1978: 57). Ez az elemzéstípus főnévi szerkezetekre is alkalmazható. Az onomasziológiai megközelítés jelentősége vitathatatlan, hiszen feltárta „a megnevező tevékenység gnoszeológiai alapját, a kognitív folyamatokhoz fűződő kapcsolatát, a megnevezés szemiotikai aspektusait stb.” (Koubriakova 2004: 323). Amint láthatjuk, az onomasziológiai kutatások mind a nyelvészetben, mind pedig különösen az emberi tevékenység terminológiai területén az emberi megismerés megértésének korai és rendkívül termékeny tapasztalatát jelentették, előrevetítve a jövő kognitív tudományának gondolatait.

Terminologija | 2019 | 26

51

4) A nyelvészeti és terminológiai kutatások utolsó eredménye „annak meghatározása, miként befolyásolja az emberi lény a nyelvet” (The role of human factor in language 1988: 9). Ez nem pusztán deklaratív kijelentésként jelent meg, ahogyan a korábbi időszakokban, amikor a tudósok beszéltek a fogalomról anélkül, hogy formális elemzési módszerekkel eljutottak volna hozzá, jóllehet a korabeli kutatási elveknek és módszereknek megfelelően próbálták ezt megtenni. A 20. század végén azonban a nyelv kognitív vizsgálatának egyik legalapvetőbb, előtérbe kerülő elvévé vált. Ezt az elvet antropocentrikus elvnek nevezik. Biztató, hogy ez az elv alapul szolgál az emberi gondolkodás és diskurzív tevékenység megértéséhez, összefüggésben azzal a kognitív kutatási szemlélettel, amely szerint „a nyelv az egyén kognitív rendszerének része”, akinek mentális képességei „kölcsönhatásban vannak a nyelvvel, és a nyelv is hat rájuk” (Dirven, Vespoor 1998: xi). A kognitív nyelvészet figyelembe veszi a résztvevők mentális és kommunikációs tevékenységét, beleértve az emberi interakció társadalmi, pszichológiai, pragmatikai és egyéb oldalait (Manerko 2016: 129). Ez a perspektíva fordulatot jelez a nyelv mint autonóm rendszer strukturális szemléletű kutatásától a nyelvi tudás leírásának kognitív és funkcionális perspektívájában tükröződő paradigmaváltás felé, valamint a terminológia tudományának új alakzata felé, amely szintén a megismeréssel, a kognitív feldolgozással és a kommunikációs folyamatokkal foglalkozik.

A kognitív (kognitív-kommunikatív) terminológia a kognitív nyelvészeti kutatás egyik fő ágává vált. Olyan kutatást képvisel, amely kognitív alapokon nyugszik, a beszélőre összpontosít, összefonódik a beszédpartnerek világértelmezésével, és a nyelvhasználatban funkcionálisan működteti a fogalmi és diskurzív mechanizmusokat. A terminológiai kutatások egyre közelebb kerülnek a megismerés emberi megvalósulásához és a kommunikáció céljaihoz.

A kognitív terminológiai kutatások célja a terminológiai egységek szemantikai sajátosságainak feltárása ismerős, új és átvitt fogalmi elemek alapján, amelyek az emberi tapasztalat általános (szokásos) és speciális jellegét jelenítik meg a tudásstruktúrákban, a specializált kommunikációban átvitt jelentések sokfunkciós voltától függő egyszerű és összetett mentális konstrukciók széles skáláján keresztül. E tanulmányban ezt a célt követem a terminológiai kutatás eredményeinek bemutatásával.

A tanulmány következő részében a kognitív terminológiát a tudományág elemzése szempontjából módszertanilag fontos terminusokkal együtt tárgyalom.

52

Larissa Manerko Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

2. A KOGNÍCIÓRA ÉS A KOMMUNIKÁCIÓRA IRÁNYULÓ FIGYELEM A KOGNITÍV TERMINOLÓGIAI TANULMÁNYOKBAN

A kognitív vagy kognitív-kommunikatív terminológia a terminológia fejlődésének új szakasza, amely az 1990-es évek végén kezdett kibontakozni. Eltért a terminológiai diszciplína korábbi fejlődési szakaszaitól, bár új célkitűzések, alapok, módszertan és kutatási eljárások jellemzik. Ez a kognitív és kommunikatív funkciók bemutatásában tükröződik. A terminológiai vizsgálatok központi kérdése a nyelv kognitív funkciójának leírása, amely végső soron a terminusalkotáshoz vezet. Leírásának szintje és mélysége eltér azoktól az elképzelésektől, amelyek csupán az ember „következtetési képességeit” és a „specifikus területek” „elosztott eszközökként” való felfogását tárgyalják (Hirschfeld, Gelman 1994: 4, 22). A lényeg az, hogy a kognitív funkciót tágabb jelenségként értelmezik, mint ahogyan azt a kognitív nyelvészeti elmélet megjelenése előtt tekintették. A vizsgálat nem tekinti a nyelvi rendszert és annak struktúráit autonóm egésznek, hanem figyelembe veszi azokat a nyelvi eszközöket, amelyeket a nyelvi jegyek alapján feltárt érzékszervi, fizikai, társadalmi, történelmi és kulturális sajátosságok mentén vizsgál. Arra törekszik, hogy megértse, miként építi fel az ember a tudást a kommunikáció céljára használt nyelvi eszközök segítségével. Ahogy Temmermann rámutat, a fogalom megfigyelését alapvetően a tapasztalati episztemológia támasztja alá, „...gazdag kognitív modellekbe ágyazva” (2000: 29).

A kognitív funkció összefügg a külvilág tárgyainak emberi észlelésével, valamint az emberi tevékenység valamely területén fennálló valós helyzettel. A szakmai kommunikációban meglehetősen ritkák az egyetlen szóval kifejezett terminusok. Még egy szótári szócikkben is találhatunk olyan lexémákat, amelyek más lexémákhoz kapcsolódnak, és különböző, de egymással összefüggő jelenségeket jelenítenek meg, például: egy repülőgép – motor hajtotta, a levegőnél nehezebb légi jármű, rögzített szárnyakkal, amelyek révén felhajtóerejének nagy részét nyeri (https://www.merriam-webster.com/dictionary/airplane); a detektor olyan eszköz, amellyel meghatározott anyagokat vagy tárgyakat lehet megtalálni, illetve a szintjüket mérni: hazugságvizsgáló, füstérzékelő, fémdetektor” (Cambridge 1995: 375). Ezért elsőként a tudásanyagban található fogalmi tartományok hierarchikus szerkezetét kell figyelembe venni.

A terminusalkotás mindig a diszciplína fejlődési szakaszától függ egy adott időszakban. Az elemzést a terminus meghatározásával kezdve, és

Terminologija | 2019 | 26

53

esetenként etimológiájának vizsgálata szokásos eljárás, de még ez az információ is arról árulkodik, hogy az LSP „a nemzeti nyelv nyelvi eszközeinek rendszere”, valamint a modern terminológiai tanulmányok fontos metanyelvi egysége (Zyablova 2005: 17). Nézzünk meg egy klinikai pszichiátriai példát a schizophrenia terminus alapján. A szótár tájékoztatást ad a schizophrenia szóról és annak eredetéről. Két görög tőből származik: skhizein, „hasítani”, és phren (birtokos esetben: phrenos), „elme, szív” (https://www.etymonline.com/word/schizophrenia). Ezt a terminológiai egységet 1910-ben alkotta Eugen Bleuler (1857–1939) svájci pszichiáter, aki a társulási zavar, gyermeteg együgyűség, hisztéria és hallucinációk által jellemzett, a valóságnak nem megfelelő affektusokkal járó lelkiállapotot, valamint e betegség egyéb tüneteit kívánta megvilágítani. Ez az időszak a szakterületek orvostudományon belüli specializálódásának kora volt, amikor nagy figyelmet fordítottak a mentális zavarok diagnosztizálására, megelőzésére és kezelésére. A schizophrenia nominális egység meghatározása: „rendellenes viselkedéssel és a valóság félreértelmezésével jellemezhető mentális zavar” (https://www.etymonline.com/word/schizophrenia),; a „mentális zavar” hiperonima az orvostudomány egy bizonyos betegségosztályának felel meg. Korábban azonban, e tudományterület korai szakaszában, a 19. század 80-as éveiben egy másik terminus, a dementia praecox, „korai elbutulás” volt használatban. A latin kifejezés a szindrómában szenvedő személy életkorának eltérésére utalt; megnevezése ugyanakkor meglehetősen homályos volt, bár a betegség egyik legjellemzőbb vonására utalt. Így a terminus és közvetlen kontextusa az emberi tapasztalat számos más rétegére is rámutat, ideértve az észlelési, fizikai, társadalmi és egyéb szférákat.

Egyes kutatók szerint a kognitív folyamatok az entitásokon, tevékenységeken, jellemzőkön és viszonyokon alapuló ontológiai tudás révén tárhatók fel (Sager 1990: 27), amely a szófaji jelentésre emlékeztet. Más kutatók ezt a listát olyan „fogalmi entitásokkal” bővítik, mint a Dolog, Esemény, Állapot, Hely, Útvonal, Cselekvés, Tulajdonság és Mennyiség, jóllehet nyilvánvaló, hogy ezek „a referenciájuk jellegét tekintve meglehetősen különbözőek” (Jackendoff 1996: 9, 34). Úgy vélik, hogy ezek az entitások a kategorizálás és a fogalomalkotás mentális műveleteit jelenítik meg, a világról alkotott értelmezést pedig olyan fogalomként, amely „a tudat működési egysége”, és az emberi tevékenység folyamatban lévő interakciójában egy adott jelnek felel meg.

Langacker a jelentést „fogalomalkotásként” írja le, amely „a kognitív feldolgozásban gyökerezik”, és képes „jellemezni a kognitív típusokat

54

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

events whose occurrence constitutes a given mental experience” (Langacker 1991: 2). Showing how the cognitive processing works, the author discusses the notion of hypotenuse, which posits a hierarchy referring to “the prior conception of a right triangle” and this triangle “functions as the cognitive domain for hypotenuse” (Langacker 1991: 3). He also mentions a kind of implication appearing in human consciousness, when a person compares these two notions – a hypotenuse and a right triangle. In real meaningful descriptions, including usual and of course special notions, these implications may be of various kinds corresponding to sensory, kinesthetic, spatial, emotional, and rational. Langacker states that people usually remember “basic domains”, which are “irreducible representational spaces or fields of conceptual potential” (Langacker 1991: 4). The definition helps to find out the higher level identifier or a word of the same level in conceptual organization of certain classes of words in the explanatory dictionary, e.g. in the example with an airplane our mind switches to the cognitive domain of a powered heavier-than-air aircraft (https://www.merriam-webster.com/dictionary/airplane) and in a detector the prominent characteristic is a device. The term becomes an integral part of certain domains of human knowledge, as in our examples corresponding to means of transport or devices.

A közlekedés tartományába tartozó nyelvi egységek morfológiai szerkezetük szerint meglehetősen különbözőek, de az emberi kogníció és kategorizáció eredményeként egyetlen tárgykörbe rendeződnek. Mint minden más fogalmi kategóriát, ezt is tagjai hierarchikus szerkezete jellemzi, amely feltárja a nyelvi elemek közötti kapcsolatokat. A KÖZLEKEDÉS tematikus fogalma az objektumok teljes kategóriájáról alkotott emberi tudást szervezi, számos különféle közlekedési eszközt egyesítve. A TÁRGYI ALKOTÁS tágabb fogalmába illeszkedik, amelyet a kategorizáció legmagasabb szintje képvisel, s amely ebben a taxonómiai rendszerben a legelvontabb jelenség. Ugyanakkor könnyen végigkövethető a tudás e területének hierarchikus útvonala, mivel a KÖZLEKEDÉS sematikus viszonyban áll olyan fogalmakkal, mint a LÉGI JÁRMŰ, a VÍZI JÁRMŰ és a JÁRMŰ, amelyek a levegőben, vízen, illetve szárazföldön való közlekedés szerint különülnek el. Az egyszerű, képzett és összetett szavak, valamint a nominális szókapcsolatok a fölérendelt, alapszintű és alkategóriás szintekhez tartoznak (Manerko 2000). Mindezek az egységek a közlekedés különböző fajtáit írják le (lásd az 1. ábrát).

Terminologija | 2019 | 26

55

1. ábra. A közlekedési eszközök fogalmi tartományának hierarchikus szintjei

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alapszintű terminusok szembetűnőbbek, mint más szintek képviselői (Dirven, Vespoor 1998: 38), de fontos, hogy az alapszinten rendszerint olyan nyelvi egységet találunk, amely több más lehetőség közül a legkönnyebben használható egy bizonyos jelenség megnevezésére. Ezek a nyelvi elemek a műtermékek és a közlekedési eszközök legprototipikusabb fizikai tárgyait képviselik. Ezek a kategória legkiemelkedőbb tagjai, amelyek rendszerint azonnal eszünkbe jutnak, amikor erre a fogalmi kategóriára gondolunk.

A diskurzusban, amelyet az ember által végzett nyelvi tevékenységként értelmezünk, a kategorizáció funkcionális és dinamikus: az emberi gondolkodástól és személyes tapasztalattól, valamint a kommunikáció körülményeitől függ; adatvezérelt, és feltárhatja azt a nézőpontot, amelyet a beszélő vagy az író írásbeli vagy szóbeli interakcióban ki kíván fejezni (Manerko 2014). Amint Koubriakova kiemelte, a diskurzus „elsősorban kognitív esemény, amely a tudás átadásával” és a hallgató vagy olvasó tudás iránti igényével, annak új feldolgozásával vagy a tudás megfigyeléseire való támaszkodással foglalkozik, meghatározott célokat követve (2004: 516).

A nominációs egységek kitüntetett helyet foglalnak el a szakmai diskurzusban. Ezek dominálnak benne, mivel e nyelvi eszközök aránya a szöveg terjedelmének 70–95 százaléka között változik, a szakterület specializációjától függően. Ezen egységek közötti kapcsolatok nem csupán a fogalmak egy bizonyos osztályába való besorolás viszonyát feltételezik

56

Larissa Manerko | Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

hanem másfajta viszonyokat is, például: A egyidejű megjelenése az új technológiának a számítógépekben és a kompozit anyagokban hatással volt a kereskedelmi légi közlekedésre, amelyben a Boeing 747-nél nagyobb és a Concorde-nál gyorsabb repülőgépek megjelenése nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen (https://www.britannica.com/technology/airplane/Materials-and-construction). Bizonyos implikációk segítenek feltárni azt a kognitív tartománybeli entitást, amelyre az emberi emlékezetben egy kifejezés utal. Az Encyclopedia Britannica e mondatának több implikációja is felmerül bennünk, amelyek az emberi tudás és tapasztalat tartományaihoz kapcsolódnak. A mondat kifejezései nemcsak a számítástechnika és a repülés új technológiáira irányítják figyelmünket, hanem a társadalmi, térbeli és kulturális ismeretek más fajtáira, valamint az értékelő hozzáállásra is.

A terminológiai egységek által a kommunikációban megjelölt tudásstruktúrák nem lehetnek stabilak és statikusak, különösen akkor, ha a valóságban különböző dolgokat jelölnek. Ugyanakkor, amint Novodranova megállapítja, a tudományos ismeretek kialakulása „adatfeldolgozással, azok mentális lexikonon belüli rendszerezésével, memóriában való tárolásával, a szükséges adatok előhívásával stb. összefüggő kognitív folyamat. Másfelől a tudományos szövegek előállításának folyamataként is tekinthető, amikor a tudományos tevékenység kontextusában a kommunikatív aktusok váltakozása figyelhető meg” (2000: 8). A kognitív és kommunikatív funkciók a szakmai diskurzusban valósulnak meg, ahol a terminus – amint megfigyelhetjük – „a szakmai megismerés verbalizált eredményévé” válik (Manerko 2014: 481), amelyet a tudományterület fejlettségi állapotát és a társadalom egy adott pillanatbeli szintjét jellemző különféle tudásstruktúrák képviselnek. Ez „a szakosított tevékenységi területen és a szakmai kommunikációban való tájékozódás releváns nyelvi-kognitív eszköze” (Manerko 2014: 481), amelyet az emberi szándékoknak, a kontextuális megalapozásnak és a szakmai kommunikáció típusának megfelelően más jelekkel való kapcsolata határoz meg. A speciális közvetítés és az egyes tudásterületek konstruált szaknyelve a terminológiai egységek szemantikai határainak nyitott jellegével jellemezhető; ezt időnként a tudásstruktúrák érzelmi és értéktartalmú összetevőin alapuló kognitív feldolgozás befolyásolja, amikor az emberi tapasztalat általános (mindennapi) és szakmai formáit képviseli. Mindez az adott pillanatban a szakmai kommunikációban közvetített jelentéstől függ. E tekintetben meg kell említeni Engberg igen fontos megfigyelését: „a tudás alapvetően fejlődő, instabil entitás” alapvető

Terminologija | 2019 | 26

57

fogalom... a szakterületi diskurzus tanulmányozásában...” Ha ezt a tudást „az emberi lények kognitív rendszereiben” vizsgáljuk, fontos következmény, hogy azt „eredendően dinamikusnak” kell tekintenünk (2007: 35).

A terminus szemantikájának e felfogása, amely magában foglalja a tudásstruktúrákat és azok értelmezését, a Kognitív Terminológia központi eredményévé vált. Emellett új módszertani döntésekhez és a szakmai kommunikáció vizsgálatának céljaiban bekövetkező változásokhoz vezetett. Egy szakmai tevékenység kogníciójának eredménye terminusban valósul meg, szakmai és olykor általános (mindennapi) tudásstruktúrák alapján; e struktúrák kognitív természetét a terminológiai egységek közötti kapcsolatok és a nyelvi személyiség diskurzusa által konstruált adott terminológiai rendszerben feltárt kognitív műveletek határozzák meg.

A továbbiakban néhány konkrét szaknyelv leírására szeretnék kitérni, és bemutatni, hogyan vizsgálhatók az emberi tudás sajátos területei a kognitív terminológiai kutatásokban. Ide tartozik a modern technológia, a számítástechnika és a távközlés nyelve, amelyeket rendszerint szigorúan körülhatárolt tudásterületeknek tekintenek, és ahol a terminológiai egységek hordozzák a fő szemantikai terhet.

3. AZ EMBERI TUDÁS MŰSZAKI TERÜLETEI: A KOGNITÍV TERMINOLÓGIAI KUTATÁS SAJÁTOSSÁGAI

Amint korábban tárgyaltuk, a különféle típusú nominális egységek alapvető szerepet töltenek be a szaknyelvi diskurzusban. Sajátos kognitív-diskurzív képződmények ezek, amelyek kognitív természete rendkívül fontos a kommunikáció szempontjából. A világra vonatkozó különféle információkat jelenítenek meg, amelyek az egyén térbeli, társadalmi és érzelmi tapasztalata, nyelvi tudása és annak szerveződési módjai révén szövődnek egymásba.

A modern technológia szaknyelvi diskurzusában a műtermékek elnevezései kitüntetett helyet foglalnak el. Olyan különféle tárgyakat jelölnek, amelyeket az ember instrumentális funkciójuknak megfelelően hoz létre. Ez a funkció minősíti az repülőgépet légi járműként, és elrendezi e fogalom befoglalási viszonyát a közlekedési eszközök elnevezéseinek sajátosan szervezett rendszerében. A légi járművek elnevezésein kívül a műszaki műtermékek más területei közé tartoznak a fegyverfajták, mechanizmusok, gépek, műszerek, készülékek, szerszámok stb. (Manerko 2000). Mindegyikre jellemző a hierarchikus viszony, amely a fogalmi kategóriákon belüli tágabb vagy szűkebb specifikáció szintjétől függ, ahogyan az az 1. ábrán látható (lásd az 1. ábrát).

58

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

A fogalmi tartományokon belüli kategorizálás mellett olyan kognitív módszereket is alkalmazunk, amelyek tanúsítják a belső (mentális) folyamatokat, a kognitív funkció kontextualizálását és a névszói szerkezetek jelentését, mint az LSP-szerveződés empirikus megfigyelésének szerves részét. A szaknyelvi diskurzus névszói kifejezései többnyire a szakterületi tudás alkategóriális szintjéhez tartoznak, és több összetevőből állnak. Kognitív-onomaziológiai modellezésük alapján elemezhetők. Ez a modellezés a szókapcsolatok fő összetevőinek leírásával és felosztásával kezdődik: a bacteriological bomb vehicle névszói kifejezésben az onomaziológiai alap a vehicle, míg a szerkezet jelzői része onomaziológiai jegyhez tartozik (bacteriological bomb, amelyben a második elem e szókapcsolat fejtagja).

Elemzésünkben a modern technológia területén előforduló névszói szókapcsolatok onomaziológiai alapjának három típusát különböztetjük meg, amelyeket szerkezetileg egyszerű, összetett és komplex alap képvisel (lásd a táblázatot). Az elemzés e lépése elvezet bennünket a kifejezésalkotó modellekhez, amelyekhez a tudásterületek különféle formátumai kapcsolódnak. Az elemzés lehetővé teszi annak feltárását, hogy a mentális lexikon miként csoportosul bizonyos fogalmi kategóriákba az emberi elmében élő aktuális világképnek megfelelően.

1. táblázat. A modern technológia LSP-jében előforduló névszói kifejezések három típusa

A NÉVSZÓI SZÓKAPCSOLATOK ONOMAZIOLÓGIAI ALAPJÁNAK TÍPUSA | A SZERKEZET ONOMAZIOLÓGIAI (JELZŐI) JEGYE | A SZERKEZET ONOMAZIOLÓGIAI ALAPJA | Egyszerű onomaziológiai alap | [(bacteriological bomb) [(geometric wing) | (vehicle)] (aircraft)] | Összetett onomaziológiai alap | [(self-escorting) | (fighter bomber)] | Komplex onomaziológiai alap | [((time of arrival) (measurement equipment)) | (guided bomb)]

A névszói szerkezet mindkét onomaziológiai része, mint a [(bacteriological bomb) (vehicle)] vagy a [(geometric wing) (aircraft)] a DOLOG fogalmi entitásához tartozik. Megtudjuk, hogy e kettő mellett

Terminologija | 2019 | 26

59

A főnévi szerkezet részei között predikatív viszony áll fenn, amely összeköti őket. Ez nyelvileg nincs kifejezve, de implikált, például a geometric wing aircraft esetében a főnévi szókapcsolat részei közötti viszony a következőképpen írható le: [THING₁ (egész) alkotja THING₂ (rész)]. A THING₁ (egész) a főnévi szerkezet onomasziológiai alapjának kategóriájának felel meg – egy aircraft-nak, amely a „kognitív vagy tudástartományok” egyike. A THING₂ (rész) a the wing-et jelöli – a repülőgép nélkülözhetetlen részét. A propozíció meghatározza a szintaktikai szerkezet részei közötti predikatív viszonyt. A két részt összekapcsoló predikatív viszony az emberi elme kognitív feldolgozását tükrözi, amikor a beszélő ezt a kifejezést a szakmai diskurzus részeként kimondja vagy leírja. A modern technológia diskurzusában tárgyakat jelölő névszói kifejezések korpuszának vizsgálata 45 kognitív-onomasziológiai modellt tárt fel. Ezek közül néhányat gyakrabban használnak, mint a többit.

Az emberi tapasztalat egy bizonyos része egy „egyetlen, világosan meghatározott prototípusnak” felel meg (Langacker 1991: 2), amelyet gyakrabban alkalmaznak a tárgyak leírására névszói szókapcsolatokban. Ez az emberi mentális tapasztalat azon előfordulásáról tájékoztat, amely az ember által létrehozott, összetett szintaktikai egységekkel megnevezett THING-ekre vonatkozik. Egy ilyen prototype segít bizonyos tárgyosztályok azonosításában a valóságban. Anyagunkban a legprototipikusabb propozicionális modelleket három viszony képviseli: [THING₁ (egész) – összetevője – THING₂ (rész)], [THING – rendelkezik – QUALITY], [THING – valamire szolgál (végrehajtására) – FUNCTION (tevékenység)]. Előfordulási gyakoriságuk egyértelműen magasabb a terminológiai szerkezetek más propozicionális viszonyainak gyakoriságánál.

Valamennyi feltárt kognitív-onomasziológiai modell egy meghatározott helyzetnek felel meg, amelyben egy tárgy és jellemzői megértése a tárgy abszolút tulajdonságaitól (geometric wing aircraft) vagy az ember által a térben észlelt relatív jellemzőitől (land-based launcher) függ. A beszélő/író mind az abszolút, mind a relatív jellemzőket a kommunikációs esemény során megfigyelt tárgyosztályok nyelven kívüli tulajdonságainak megfelelően tárja fel (Manerko 2000; 2016).

In the English terminological system of telecommunications (Orel 2005) representing the synthesis of common and computer engineering knowledge 11 nominal conceptual categories are revealed. The most complicated is the further subdivision of the large artifact category corresponding to the class THING. Other conceptual categories refer to SPACE,

60

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

PROCESS, FEATURE, STATE, PROBLEM a távközlési rendszerben, PARAMETER, MEASURING UNIT stb. A kategóriák közötti határok elmosódottak és dinamikusak, mivel egyes megnevezések két vagy akár több osztályra is utalhatnak, tárgyat és folyamatot, illetve mérőegységet és tárgyat jelölve. A távközlési rendszer diskurzusában előforduló metonímia- és metaforaeseteket képi sémák figyelembevételével elemezzük (Manerko 2016: 22–24). A képi sémák dinamikus észlelési mintázatok, amelyek a terminusok szemantikájában az emberi tapasztalat fejlődését teszik explicitté. A terminológiai jelentés az általános nyelvi egység ismerős fogalmi jegyei alapján fejlődik, és új, átvitt jelentéseket foglal magában a távközlési rendszerben. A legfontosabb képi séma a SOURCE – PATH – GOAL (Orel 2007: 142), amely az address szó jelentésének szűkülését mutatja: a lakóhely vagy munkahely címét jelentő épületszám és utcanév, településnév stb. jelentéstől – különösen levélre vagy csomagra írva – az address terminológiai jelentéséig, amely a hívás célállomását meghatározó jel része (2. ábra).

2. ábra. Az address terminus képi sémája a távközlési rendszerben

A képi sémák és a propozíciók egyszerű mentális konstrukciók, amelyeket nyelvi eszközök tesznek objektiválttá. Ezek szolgálnak a távközlési rendszer fogalmi keretében megjelenő összetettebb mentális konstrukciók alapjául. A távközlés angol terminológiai rendszerének ez az összetett tudásstruktúrája azt tükrözi, hogyan fogadják és továbbítják az információt, beleértve a fizikai, csatorna-, készlet-, szállítási és más szinteket. A keretszerkezet magában foglalja a nevek mind a 11 fogalmi osztályát (Orel 2005: 213–219), és kétféle keretváltozatban jeleníthető meg attól függően, hogy a tudásstruktúrák a távközlési technológiák létrehozójának vagy felhasználójának elméjében vannak jelen.

Terminologija | 2019 | 26

6 1

A modern terminológia és a távközlési szféra nyelvén végzett elemzés megerősítette, hogy a kognitív-kommunikatív terminológia terminológiai kutatásának fő célja a terminusok diskurzusban megjelenő fogalmi struktúráinak változatosságára összpontosítani, amelyet azután az LSP és a terminológiai rendszerek kialakítása konkretizál. Az elemzés a szakmai diskurzus és a hozzá kapcsolódó terminológiai rendszer antropocentrikus szemléletén alapul. A nyelvi elemzés mellett a tudásstruktúrák leírását is magában foglalja. Kiindulópontja az egyes tudástartományok bizonyos szintjeihez tartozó valamennyi terminológiai egység kategorizáló potenciáljának bemutatása; ide tartozik a propozíció mint a kognitív-onomasziológiai modellezés része, amely a névszói komplexumok fogalmi entitásainak kellő reprezentációja. Szükség esetén képi sémákat is alkalmaz, valamint a fogalmi metafora és metonímia alapján végez elemzést. A vizsgált szakterületek bizonyos tartományai közötti viszonyok felépítését egy olyan keret létrehozása zárja, amely kidolgozza az LSP szerveződésének sematikus alstruktúráit az emberi szakmai tevékenység számára.

A módszertani elvek és eljárások az angol nyelv terminológiai területeit vizsgáló más tanulmányokban is a kognitív és kommunikációs kutatás tárgyává váltak.

4. KOGNITÍV KUTATÁS A JOGI DISKURZUSBAN ÉS A PSZICHIÁTRIÁBAN

A szakmai diskurzus egyik legérdekesebb típusa a jogi diskurzus. Itt a jogi diskurzus terminusalkotásának néhány sajátosságát vizsgáljuk az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tárgyalótermi kommunikációja alapján (2011–2018) (Manerko 2018; 2019; Vorobjova 2018). A jogi tárgyalótermi diskurzusról alkotott felfogásunk összefügg a szakmai és a közös tudás kiemelt szerepével is, amely a beszélgetőpartnerek közötti közvetítés során érvényesül; szakmai és nyelvi tevékenységüket személyes, társadalmi-kulturális és pragmatikai tényezők, valamint az érdekellentétek és a kommunikációban betöltött bírósági szerepek befolyásolják. A jogi diskurzus a szakjog nyelvi struktúráit és a mindennapi tudás típusait foglalja magában a szakmailag orientált világképben. A szakmai beszéd a már létező, szigorúan meghatározott terminusokat és azok jelentését jeleníti meg a jog terminológiai rendszerében.

Elemzésünk az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírósági eljárásai során elhangzott szóbeli érveket és viszontválaszokat rögzítő nyelvi adatokkal kezdődött.

62

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

az Egyesült Államokban. Adatokat kapunk két embercsoport közötti konfliktusról (jogsértők egyrészt, és áldozatok másrészt), valamint a konfliktushelyzet okáról. A valós ESEMÉNY-ben fennálló konfliktust elemezve figyelmet fordítottunk az érintettek érdekeire és arra a kérdésre, amelyet a nyelven kívüli helyzet és az ESEMÉNY körülményei határoznak meg (lásd a 3. ábrát).

A szóbeli érvek szövegéből megismerjük a jogi konfliktust, és megmagyarázzuk a résztvevők társadalmi szerepeit és értékeit, amelyek olykor akaratlanul is kárt okoznak a jog más alanyainak. A konfliktus fogalmilag FOLYAMATKÉNT tárul fel. A bíróságon a jogsértők és az áldozatok fokozott figyelmet kapnak, és jogi személyekké vagy entitásokká válnak – vagy felperesekké, vagy alperesekké –, miközben a vádlottak, ügyvédek, tanúk, szakértők és a bírák különböző rangú képviselői közreműködnek a polgári eljárásban, amely folyamatosan a RESULT felé halad; ezt az egyes ügyekben hozott bírósági határozat tükrözi.

3. ábra. Konfliktus-ESEMÉNY a valós életben és a jogi eljárás mint FOLYAMAT

Terminologija | 2019 | 26 6 3

A résztvevők megnevezései olyan fogalmi kategóriákba rendeződnek, amelyeket saját vagy kölcsönzött (francia) eredetű származékos egységek fejeznek ki. Ezek alkotják a jogi diskurzus összetettebb kognitív mechanizmusaiba beépülő tudásstruktúrák fogalmi vázát. A konfliktusesemény fogalmi modelljét az ESEMÉNY és a FOLYAMAT résztvevői közötti kapcsolatok, valamint a konfliktus vizsgálatának kommunikációs blokkjai által feltárt funkcióik határozzák meg. A bírósági diskurzus résztvevőinek megfelelő funkcióleírás a közös világképhez kapcsolódó TÉR, IDŐ és ANYAG fogalmi kategóriáival, valamint a JOG, a BŰNCSELEKMÉNYEK típusai, a KÁR és a BIZONYÍTÉK által meghatározott kategóriákkal fennálló kapcsolatokon alapul. A terminusok és a köztük lévő kapcsolatok tudásalapú értelmezése az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán elhangzó egyes szóbeli érvek emberi tapasztalaton és dinamikus keretrendszeren alapuló tudományterületi fogalmi modellezésében válik nyilvánvalóvá.

Az orvostudomány szakmai diskurzusában, különösen a klinikai pszichiátriában (Voron-Kovalskaya 2016), a nyelvi egységek az „emberi agy” kategóriáját képviselik, amely az alárendelt kategorizációs szinthez is tartozik. Ezen egységek nagyobb részét szókapcsolatok alkotják (agyi áramkör, agykérgi szürkeállomány, Broca-terület), mások latin eredetű szavak (amygdala, thalamus stb.). E kategória mellett a tudás más területei is viszonylagos hangsúlyt kapnak, köztük az emberi tapasztalat olyan tartományai, amelyek a neurofiziológiától és a genetikától indulnak, az idegrendszer és annak szerkezeti egységei – a neuronok – funkcióit írják le, és természetesen a társadalmi szféra fogalmait is magukban foglalják. A disszertáció bemutatja (Voron-Kovalskaya 2016), hogy minden tudományterület az emberi tudás fejlődésével együtt alakul. A fogalmi modellezés legfontosabb összetevői a betegség kialakulásának szakaszai, a diagnosztika, a tünetek változatossága, a remisszió és a relapszus sajátos jellemzői, valamint természetesen a betegek kezelése. Az új tudásterületeket képviselő terminusok egyre összetettebbé és részletesebbé válnak. A klinikai pszichiátria diskurzusa erősen antropocentrikus kommunikációs forma, amelyet a fogalmi metafora és metonímia alapján konstruált képi jelentéssel rendelkező terminusok jellemeznek.

A jogi diskurzusban és a klinikai pszichiátria diskurzusában – mint a nyelvi személyiségek által megvalósított szakmai kommunikáció típusaiban – bizonyos terminológiai egységek központi fogalmi kategóriákba rendeződnek, amelyek közvetlen figyelmet irányítanak magukra. Bizonyos tudásstruktúrák által megjelenítve

64

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

más kategóriákra is hatnak a szövegekben. A jogi diskurzusban, amely feltárja az emberek társadalmi kapcsolatait, a rendszer a résztvevők nevei és egy adott időpontban fennálló helyzet alapján épül fel, szorosan kapcsolódva a közösség egyéneinek ügyeihez, érdekeihez és társadalmi szerepeihez; olyan összekapcsolódó speciális entitások csoportjait jelöli, amelyek megfelelnek a jognak és a viselkedési szabályoknak. A klinikai pszichiátria diskurzusában a domináns fogalmi kategória az emberi agyra mutat, amelynek fogalmi értelmezése terminológiai egységek által meghatározott jellemzői és funkciói szerint épül fel. Általánosságban a domináns kategória biztosítja a kategóriák közötti strukturálást, és elősegíti a fogalmi tartalom szimbolizálását, amelyet bizonyos terminológiai rendszereken belül nominális egységek fejeznek ki.

KÖVETKEZTETÉS

A cikkben bemutatott kognitív-kommunikatív terminológia-tudomány a terminológiai kutatások korábbi szakaszainak fejlődését követi. Ez a szakasz azonban nem a formális elemzéstípusoktól való eltávolodást jelenti, hanem a célkitűzések, alapok, módszertan és kutatási eljárások új megközelítését, amelyet az interdiszciplináris szemlélet határoz meg. Ez a megközelítés az emberi tudás dinamikájából indul ki, és a terminológiai jelentés létrehozásának kognitív kontextusát jeleníti meg, amelyben a kommunikátorok mentális folyamatai a szakmai diskurzus szerves részét képezik.

A szakmai diskurzus, az LSP és a terminológiai rendszerek új perspektívából történő vizsgálata a nyelvhasználat leírásának antropocentrikus elvében tükröződő kognitív és kommunikatív funkciókon alapul. Ez a perspektíva figyelembe veszi az emberi tudás nyelvi alapú felépítését, a beszélgetőpartnerek valóságértelmezésének kognitív folyamatait, valamint a nyelvhasználat olyan funkcionális mechanizmusait, amelyeket a speciális közvetítés során társadalmi-kulturális és egyéb tényezők alakítanak.

A modern technológia és a telekommunikáció szakmai diskurzusai az ARTIFACT kategóriák meghatározó szerepét mutatják, amelyek a THING fogalmi entitásának felelnek meg, és bizonyos kapcsolatokat teremtenek a SPACE, PROCESS, FEATURE, STATE és más kategóriákkal. A bírósági jogi érvelésben és a klinikai pszichiátriában a terminológiát társadalmi és pragmatikai tényezők alakítják, amelyek befolyásolják az adott nyelvi személyiség kommunikációját írásbeli vagy szóbeli interakcióban. A jogi diskurzusban az érintett résztvevők nevei

Terminologija | 2019 | 26

65

dominálnak a konkrét eseményepizódokban, míg a pszichiátria tudományos szövegeiben a fő fogalmi tartomány az emberi agy jellemzőinek, a betegség szakaszainak, diagnosztikájának és kezelésének felel meg. Így a konkrét szakmai diskurzusok tudásstruktúrái megvilágíthatják, miként irányul az emberi figyelem a tudás egyes meghatározott területeire.

A tudásstruktúrák felépítése rendszerint a nominális egységekkel kifejezett központi fogalmi kategóriák köré szerveződik. Nyelvészeti szempontból ezek egyszerű, képzett és összetett egységek, valamint névszói szerkezetek, amelyek a külvilág megismerése során gyarapodó emberi tapasztalatra utalnak. A köznyelvi, speciális és szakmai tevékenységhez kapcsolódó nominális egységek többnyire az elemzett kategóriák alkategóriális szintjéhez tartoznak.

A különféle szakmai diskurzustípusok és terminológiai rendszerek alkotó potenciálja a kognitív módszerek sokféleségében valósul meg. A kognitív terminológiai kutatásokban eredményesen alkalmazott különféle tudásformátumok feltárják a fogalmak szerveződését, amely a kategorizáción és a professzionális közvetítésben részt vevő emberi elme fogalomalkotásán alapul. E formátumok közé tartozik a propozíciókra épülő kognitív-onomaziológiai modellezés, a képi sémák, a fogalmi metonímia és metafora. Ezek megvilágítják az emberi gondolkodás, a mentális tapasztalat és a terminusalkotás módjainak folyamatjellegét. Emellett az ilyen elemzéstípusok segítenek leírni a terminológiai megnevezés dinamikus folyamatait, mégpedig azok szemantikáján és a szakmai diskurzusban szereplő más elemekkel való kapcsolatain keresztül; ezáltal előtérbe kerülnek a terminusalkotás perceptuális és fogalmi forrásainak, valamint terminológiai rendszerekbeli szerveződésüknek összetett kérdései.

Az egyszerű mentális konstrukciók a terminológiai rendszerek szakmai diskurzusbeli tartományainak kognitív kereteibe illeszkednek, amelyek a nyelvi és mentális feldolgozás által befolyásolt köznyelvi és speciális tudásstruktúrák közötti kapcsolatot jelenítik meg.

A kognitív-kommunikatív terminológia nemcsak a terminológiai eszközöket és azok sajátosságait igyekszik leírni a szakmai diskurzusban, hanem azokra a nyelven kívüli kontextusokra is összpontosít, amelyek a beszélgetőpartnerek kölcsönös „tudatok párbeszédében” (Bakhtin 1996: 159) jelentős kognitív hangsúlyt kapnak az elképzelt helyzetben. A nominális szféra szakmai kommunikációban történő vizsgálata nagymértékben függ a terminológiai szemantikának a terminológiai rendszereken belüli értelmezésétől; ez olyan mentális mechanizmusokat tár fel, amelyek a cat-

66

Larissa Manerko | Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

A kategorizáció és a konceptualizáció. Az anyag elemzése bizonyos fokú előreláthatóságot mutat a kognitív folyamatok megértésében a szakmai diskurzus és a terminológiai rendszerek globális kontextusában, egy adott tudásterületen.

REFERENCES

Bakhtin M. 1996: Бахтин М. Проблема речевых жанров. – Собрание сочинений. Т. 5: Работы 1940–1960 гг, Москва: Русские словари, 159–206.

Cabré M. T. 1995: On Diversity and Terminology. – Terminology 2(1), 1–16.

Cambridge International Dictionary of English 1995: Cambridge: Cambridge Univ. Press.

Clancey W. J. 1993: The Knowledge Level Reinterpreted: Modeling Socio-Technical Systems. – Knowledge Acquisition as Modelling. K. M. Ford, J. M. Bradshaw (eds.), New York: John Wiley & Sons, 33–50.

Concept – Etymology-on-line Dictionary. Available at: https://www.etymonline.com/word/concept.

Dirven R., Vespoor M. (eds.) 1998: Cognitive Exploration of Language and Linguistics, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins.

Engberg J. 2007: Specialised Knowledge as an Evolving Entity: The Case of Concepts from Consumer Credit Law of the EU. – The XVIth European Symposium on Language for Special Purposes (LSP) “Specialised Language in Global Communication”. Book of Abstracts, Hamburg, 34–35.

Geeraerts D. 2006: Words and Other Wonders: Papers on Lexical and Semantic Topics, Berlin, New York: Mouton de Gruyter. (Cognitive linguistics research; 33).

Gvishiani N. 1986 (2008): Гвишиани Н. Б. Язык научного общения: вопросы методологии, Москва: УРСС.

Hirschfeld L. A., Gelman S. A. 1994: Toward a Topography of Mind: An Introduction to Domain Specificity. – Mapping the Mind: Domain Specificity in Cognition and Culture. Ed. by Cambridge University Press, 3–36.

Hoffmann L. 1976: Kommunikationsmittel Fachsprache, Berlin: Akademie-Verlag.

Jackendoff R. 1996: Languages of the Mind: Essays on Mental Representation, Cambridge, Massachusetts; London, England: A Bradford Book; the MIT Press.

Koubriakova H. 1978: Кубрякова Е. С. Части речи в ономасиологическом освещении, Москва: Наука.

Koubriakova H. 2004: Кубрякова Е. С. Язык и знание. На пути получения знаний о языке. Части речи с когнитивной точки зрения. Роль языка в познании мира, Москва: Языки славянской культуры.

Langacker R. W. 1991: Concept, Image, and Symbol: The Cognitive Basis of Grammar, Berlin, New York: Mouton de Gruyter.

Leitchik V. 1983: Лейчик В. М. Особенности терминологии общественных наук и сферы ее использования. – Язык и стиль научного изложения: Лингвометодические исследования, Москва, 70–87.

Leitchik V. 1987: Лейчик В. М. Термин и его определение. – Терминоведение и терминография в индоевропейских языках, Владивосток: Изд-во ДВО АН СССР, 135–145.

Longman Dictionary of Contemporary English. Available at: https://www.ldoceonline.com/dictionary/airplane.

Manerko L. 2000: Манерко Л. А. Язык современной техники: Ядро и периферия, Рязань: Изд-во Рязанского гос. ун-та имени С. А. Есенина.

Manerko L. 2014: Concept Understanding in Cognitive Linguistics and Cognitive Terminology Science. – Languages for Special Purposes in a Multilingual, Transcultural World. Proceedings of the 19th European Symposium on Languages for Special Purposes, 8–10 July 2013. G. Budin, V. Lušicky (eds.), Vienna, Austria: University of Vienna, 471–482. Available at: http://lsp2013.univie.ac.at/proceedings.

Manerko L. 2016: Towards Understanding of Conceptualisation in Cognitive Terminology. – Lege Artis. Language Yesterday, Today, Tomorrow Vol. 1, issue 2, 129–170. Available at: https://www.degruyter.com/view/j/lart.2016.1.issue-2/lart-2016-0012/lart-2016-0012.xml?format=INT.

Manerko L. 2018: Манерко Л. А. Когнитивное терминоведение как отражение антропоцентрического и конструирующего взгляда на терминосистемы и специальный дискурс. – Когнитивные исследования языка. Вып. 34: Cognitio и Communicatio в современном глобальном мире. Материалы VIII международного конгресса по когнитивной лингвистике 10–12 октября 2018 года. Отв. ред. вып. Л. А. Манерко, Москва: МГУ имени М. В. Ломоносова; Неолит, 720–725.

Terminologija | 2019 | 26

67

Manerko L. 2019: Knowledge Construal of Term Semantics as the Basis of Terminological System and Special Discourse. – 22nd Conference on Languages for Special Purposes: Mediating Specialised Knowledge: Challenges and Opportunities for LSP Communication, Translation and Research. Book of abstracts, Padova: Padova University, 81–82.

Merriam-Webster Dictionary. Available at: https://www.merriam-webster.com/dictionary/airplane.

Nazarova T. 1994: Назарова Т. Б. Филология и семиотика: Современный английский язык. Монография, Москва: Высшая школа.

Novodranova V. 2000: Новодранова В. Ф. Терминологический взрыв в 90-е годы XX века. – Научно-техническая терминология: научно-технический реферативный сборник, Москва: ВНИИКИ, 1, 4–9.

Nuopponen A. 2018: Dimensions of Terminology Work. – Terminologija 25, 6–22.

Orel T. 2005: Орёл Т. И. Структура и номинативно-образовательные характеристики английской терминосистемы телекоммуникации. Дис....канд. филол. наук, Москва.

Orel T. 2007: Методика описания терминосистем посредством образных схем (на материале английской терминосистемы телекоммуникации). – Когнитивная лингвистика: новые проблемы познания: сборник научных трудов, Москва: Институт языкознания РАН, Рязань: РГУ имени С. А. Есенина, 141–148.

Picht H., Draskau J. 1985: Terminology: An Introduction, England: University of Surrey.

Philosophical Encyclopedic Dictionary 1983: Философский энциклопедический словарь. А. Я. Горский (ред.), Москва: Сов. Энциклопедия. Доступ через интернет: https://dic.academic.ru/dic.nsf/enc_philosophy/952/Понятие.

Rogers M. 2015: Specialised Translation: Shedding the ‘Non-literary’ Tag. Palgrave Macmillan (Palgrave Studies in Translating and Interpreting).

The Role of Human Factor in Language 1988: Роль человеческого фактора в языке: язык и картина мира. Отв. ред. Б. А. Серебренников, Москва: Наука.

Schizophrenia – Etymology on-line Dictionary. Available at: https://www.etymonline.com/word/schizophrenia.

Schubert K. 2011: Specialized Communication Studies: and Expanding Discipline. – Current Trends in LSP Research: Aims and Methods. M. Petersen, J. Engberg (eds.), Bern, Berlin: Peter Lang, 19–58.

Temmerman R. 2000: Towards New Ways of Terminology Description: The Sociocognitive Approach, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

Vinokur G. O. 1939: Винокур Г. О. О некоторых явлениях словообразования в русской технической терминологии. – Труды Московского института истории, философии и литературы: сборник статей по языковедению, Москва, 3–54.

Vorobjova M. 2018: Воробьева М. П. Языковые, концептуальные и функциональные характеристики судебных прений верховного суда США как типа судебного дискурса. Дис....канд. филол. наук, Москва.

Voron-Kovalskaya V. E. 2016: Ворон-Ковальская В. Е. Языковые особенности описания феномена шизофрении в художественном и специальном англоязычном дискурсе. Дис....кандидата филол. наук, Москва.

Sager J. C. 1990: A Practical Course in Terminology Processing, Amsterdam: John Benjamins.

Zyablova Olga. 2005: Зяблова О. А. Принципы исследования языка для специальных целей (на примере языка экономики). Дис....доктора филол. наук, Москва.

СТРУКТУРЫ ЗНАНИЯ И СПОСОБЫ ИХ ОПИСАНИЯ В ИССЛЕДОВАНИЯХ ПО КОГНИТИВНОМУ ТЕРМИНОВЕДЕНИЮ

Р е з ю м е

Когнитивное или когнитивно-коммуникативное терминоведение появилось как продолжение предыдущих этапов развития терминоведческой науки, вобрав много ценного из прошлого опыта из смежных дисциплин, таких как философия, логика, теоретическая и прикладная лингвистика, информатика и т.д. На основе логико-философского и структурного подходов стали использоваться различные виды анализа в терминологических исследованиях. В 70-ые годы XX века изучение терминологических единиц начинает связываться с изучением

6 8

Larissa Manerko | Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

свойств знака в рамках специальных текстов. Антропоцентрический принцип и внимание к ономасиологическому анализу привели к формированию новых тенденций в исследовании термина, позволившему обратить внимание на когницию и коммуникацию.

Когнитивное терминоведение ввело новые цели, основания, методологию и процедуры анализа. Становится очевидным, что термин является важной составляющей когнитивной и функциональной перспективы профессионального дискурса и представления языков для специальных целей и терминологических систем как динамических моделей человеческого сознания. Для цели этого междисциплинарного комплексного подхода внимание отдается терминологическому значению и экстралингвистической информации, оказывающей влияние на процесс коммуникации. Формирование значения в терминологических единицах описывается на основе наиболее важных концептов и когнитивных механизмов, категоризации и концептуализации в протекающем взаимодействии, выражая личностные смыслы в специальном дискурсе.

Автор представляет своеобразный отчет об изучении разнообразных видов специального дискурса, в рамках которых изучены терминологические единицы и терминологические системы. В дискурсах современной техники и телекоммуникации, представляющих точные сферы человеческого знания, основную семантическую нагрузку несут номинативные и синтаксические единицы. В дискурсе современной техники мы наблюдаем превалирование терминологических единиц, обозначающих артефакты. Из этих единиц строятся категории: наименования транспортных средств, видов оружия, машинам, инструментам, устройствам, и т.д. Каждый класс единиц организован иерархически в соответствии с пятью уровнями категоризации. В статье представлена категория наименований транспортных средств, в которой большинство номинативных единиц имеют отношение к субкатегориальному уровню. В дискурсе современной техники от 70 до 95 процентов текстового пространства выражено номинативными фразами.

Считается, что концепты представляют ментальные операции категоризации и концептуализации, представляя действительность. Концепт ВЕЩЬ, доминирующий в технической сфере, способен описать наименования артефактов. Эта концептуальная сущность характеризуется связями с другими, такими как ПРОСТРАНСТВО, ПРОЦЕСС, СВОЙСТВО, СОСТОЯНИЕ и т.д. Эти сущности используются в пропозициях – основного этапа в когнитивно-ономасиологическом моделировании номинативных словосочетаний. Модель состоит из ономасиологического признака и ономасиологического базиса, последний представлен простым, сложным и составным видами. Ономасиологический базис и ономасиологический признак связаны друг с другом предикативными отношениями. Наиболее частотными и прототипическими в терминологических конструкциях, обозначающих артефакты, являются [THING₁ (whole) – composed of – THING₂ (part)], [THING – have – QUALITY], [THING – is used for (performing) – FUNCTION (activity)]. Описание концептуальной категории ВЕЩЬ указывает на восприятие объекта человеком на основе абсолютных и относительных свойств, отраженных в словосочетаниях.

Terminologija | 2019 | 26 69

В дискурсе телекоммуникации представлены категории ВЕЩЬ, ПРОСТРАНСТВО, ПРОЦЕСС, СВОЙСТВО, СОСТОЯНИЕ, ПРОБЛЕМА в телекоммуникационных системах, ПАРАМЕТР, ИЗМЕРИТЕЛЬНАЯ ЕДИНИЦА и т.д. Пропозиции и образные схемы как простые когнитивные конструкты используются для объяснения особенностей семантики терминологических единиц. В сфере телекоммуникации концептуальные категории, отношения между ними и образные схемы далее организуются в разновидности фреймов, представляющих систему телекоммуникации в сознании создателя компьютерных технологий или ВЕЩЬ ее потребителя.

В судебных прениях и дискурсе клинической психиатрии терминология зависит от социальных и прагматических факторов, влияющих на коммуникацию отдельной языковой личности. Данные виды языка для специальных целей становятся более сложным с развитием научного знания и человеческого опыта. В юридической коммуникации в Верховном суде США доминируют наименования участников, которые вовлечены в различные эпизоды событий. В устных прениях в суде конфликт между людьми в реальной жизни описан посредством языковых единиц, указывающих на специальные юридические знания и каждодневные виды знания при отражении обстоятельств СОБЫТИЯ, индивидуальных интересов и причин конфликтной ситуации. Профессионально-ориентированная картина мира представляет юридический конфликт, социальные роли участников, иногда наносящих непредумышленно вред другим субъектам права, в конфликта как СОБЫТИИ. Структуры знания раскрывают то, как рассмотрение дела приводит к РЕЗУЛЬТАТУ, что находит отражение в решении суда по каждому делу.

В научных текстах в области психиатрии основной концептуальной сущностью является человеческий мозг и его свойства, стадии болезни, диагностика и лечение. Анализ семантики термина включает обыденные слова с переосмысленным значением в специальном дискурсе.

В статье была сделана попытка представить различные типы терминов, функционирующих в дискурсе и соотносимых с разновидностями концептов. Свидетельство о концептуальной сфере человеческого опыта получено на основе различных форматов знания: пропозиций как части когнитивно-ономасиологического моделирования, образных схем, концептуальной метафоры и метонимии, фреймов, представляющих структуру терминологических систем. Они помогают описать концептуализацию терминологических единиц в профессиональном дискурсе и ответить на запутанные вопросы по поводу истоков восприятия и концептуализации при формировании термина в процессе общения и при построении терминологических систем.

ŽINIŲ STRUKTŪROS IR JŲ APRAŠYMO BŪDAI KOGNITYVINĖS TERMINOLOGIJOS TYRIMUOSE

Santrauka

Kognityvinė, arba kognityvinė-komunikacinė, terminologija atsirado kaip ankstesnių terminologijos tyrimų tąsa ir perėmė vertingiausią tarpusavyje susijusių sričių – filosofijos, logikos, teorinės ir taikomosios kalbotyros, informatikos ir kt. – patirtį. Remiantis šiais loginiu-filosofiniu ir struktūriniu pagrindais, terminologijos moksle buvo tai-

70

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research

koma įvairių rūšių analizė. XX a. aštuntajame dešimtmetyje terminologijos vienetų tyrimai imti sieti su ženklo ypatumais specialiuosiuose tekstuose. Antropocentrinis principas ir dėmesys onomasiologiniams tyrimams lėmė naujus terminijos tyrimų pokrypius, taip atkreiptas dėmesys į pažinimą ir komunikaciją.

Kognityvinė terminologija iškėlė naujus tikslus, numatė naujus pagrindus, metodologiją ir procedūras. Tampa akivaizdu, kad terminas yra svarbi profesiniam diskursui būdingo kognityvinio ir funkcinio požiūrio dalis, reikšminga specialios paskirties kalbų ir terminijos sistemų kaip dinaminių žmogiško pažinimo modelių dedamoji. Taikant tokį daugiapusį tarpdalykinį požiūrį, dėmesys sutelkiamas į terminologinę reikšmę ir komunikacijai įtakos turinčią ekstralingvistinę informaciją. Terminologijos vienetų reikšmės aprašomos remiantis svarbiausiais konceptais ir pažinimo mechanizmais, bendraujant taikomu kategorizavimu ir konceptualizavimu, taip perteikiant specialiajame diskurse asmens teikiamą prasmę.

Autorė pateikia tam tikrą specialiųjų diskursų, kurių pagrindu nagrinėti terminologiniai vienetai ir terminologinės sistemos, tyrimų ataskaitą. Šiuolaikinių technologijų ir telekomunikacijų diskursuose, atstovaujančiuose tiksliesiems žmogaus pažinimo sritims, pagrindinis semantinis krūvis tenka nominatyviniams ir sintaksiniams vienetams. Šiuolaikinių technologijų diskurse vyrauja terminologijos vienetai, žymintys artefaktus. Vienetai sudaro kategorijas: transporto priemonės, ginklų rūšys, mechanizmai, mašinos, įrankiai, prietaisai ir t. t. Kiekviena terminų klasė yra hierarchinė, apimanti penkis kategorizavimo lygmenis. Straipsnyje aptariama transporto priemonių pavadinimų kategorija ir atskleidžiama, kad dauguma nominatyvinių vienetų sudaro subkategorijas. Šiuolaikinių technologijų diskurse nominatyviniais žodžių junginiais perteikiama nuo 70 iki 95 procentų teksto.

Manoma, kad konceptai perteikia mentalinius kategorizavimo ir konceptualizavimo veiksmus, taip jie atspindi tikrovę. Technikos srityje vyraujančią DAIKTO sąvoką galima aprašyti artefaktų pavadinimais. Šis konceptas apibūdinamas pagal ryšius su kitais konceptais, tokiais kaip ERDVĖ, PROCESAS, SAVYBĖ, BŪKLĖ ir kt. Tokie vienetai įtraukiami į teiginius, kurie yra kognityvinio-onomasiologinio nominatyvinių žodžių junginių modeliavimo dalis. Modelius sudaro onomasiologinis požymis ir onomasiologinis pagrindas, pastarajam atstovauja paprasti, sudurtiniai ir sudėtiniai tipai. Onomasiologinis pagrindas ir onomasiologinis požymis susiję predikatiniais ryšiais. Artefaktus žyminčiose terminologinėse konstrukcijose dažniausiai yra prototipiniai [DAIKTAS₁ (visuma), sudarytas iš DAIKTAS₂ (dalis)], [DAIKTAS turi SAVYBĘ], [DAIKTAS naudojamas (atliekant) FUNKCIJĄ (vykdant veiklą)]. Konceptualiosios DAIKTO kategorijos aprašymas rodo objekto suvokimą per absoliučiąsias ar santykines ypatybes, reiškiamas žodžių junginiais.

Telekomunikacijų diskurse ryškėja DAIKTO, ERDVĖS, PROCESO, SAVYBĖS, VALSTYBĖS, telekomunikacijų sistemos PROBLEMŲ, PARAMETRO, MATAVIMO VIENETO ir kt. kategorijos. Terminologijos vienetų semantikos ypatumams paaiškinti naudojami teiginiai ir vaizdinių schemos – paprasti pažintiniai konstruktai. Telekomunikacijų srityje konceptualiosios kategorijos, jų santykiai ir vaizdinių schemos virsta struktūrų įvairove, kuri perteikia telekomunikacijų sistemą kompiuterinių technologijų kūrėjo arba kliento suvokimu.

Terminologija | 2019 | 26 71

Teismo ginčuose ir klinikinės psichiatrijos diskurse vartojama terminija priklauso nuo socialinių ir pragmatinių veiksnių, darančių poveikį tam tikro kalbėtojo komunikacijai. Plėtojantis mokslo žinioms ir kaupiantis patirčiai, tokios specialiosios paskirties kalbos tampa vis sudėtingesnės. ĮAV Aukščiausiojo Teismo teisinėje komunikacijoje vyrauja į konkrečius įvykių etapus įtraukiamų dalyvių įvardijimas. Vykstant žodiniams ginčams, tikroviškas žmonių konfliktas aprašomas specialiąsias teisines ir įprastas žinias rodančiomis kalbos priemonėmis, taip atspindimos ĮVYKIO aplinkybės, interesai, priežastys. Profesinio pobūdžio pasaulio matymas, perteikiantis teisinį konfliktą, dalyvių, kitąkart netyčia padarančių žalos kitiems teisės subjektams, socialinius vaidmenis, atsiskleidžia kaip PROCESAS. Žinių struktūromis parodoma, kaip nuo civilinio ieškinio einama prie REZULTATO, kuris kiekvienoje byloje reiškiasi kaip teismo sprendimas.

Moksliniuose psichiatrijos tekstuose esminė konceptualioji sritis yra žmogaus smegenys ir jų ypatybės, ligos stadijos, diagnostika ir gydymas. Terminų semantikos analizė apima ir įprastinius žodžius, specialiajame diskurse turinčius kitą reikšmę.

Straipsnyje mėginama pateikti skirtingų diskurse funkcionuojančių terminų, atitinkančių sąvokų įvairovę, tipų. Konceptualiosios žmogiškos patirties sferos duomenys yra gauti taikant skirtingo formato žinias: kognityvinio-onomasiologinio modeliavimo sudėtinę dalį, teiginius, vaizdų schemas, konceptualiąsias metaforas ir metonimiją, terminų sistemų struktūrą perteikiančius fremus. Tai leidžia perteikti profesiniame diskurse būdingą konceptualizavimą terminijos vienetais ir atsakyti į sudėtingus klausimus dėl suvokimo ir konceptualizavimo kuriant terminus bei terminų sistemas šaltinių.

Gauta 2019-10-02

Larissa Manerko

Lomonosov Moscow State University

Higher School of Translation and Interpreting

Building 51, Leninskiye Gory, GSP-1

119991 Moscow, Russian Federation

E-mail [email protected]

72

Larissa Manerko

Knowledge Structures and Ways of Their Description in Cognitive Terminology Research