A cikk a 19. század végének – a 20. század elejének népszerűsítő orvosi írásaiban (könyvekben, füzetekben, újság- és kalendáriumcikkekben) használt, liga főtagú, függő tagjaikban pedig igenévvel kifejezett kéttagú összetett elnevezéseket vizsgálja. Ismerteti e tagok kifejezésének sajátosságait, valamint a liga főtag szemantikai funkcióit, továbbá tárgyalja a különböző kifejezésű igenevek megválasztásának és az elnevezések terminusjellegének kérdését. Az elnevezéseket külön csoportokban tárgyalja, amelyeket az alapján különít el, hogy a függő tagok milyen típusú (szenvedő vagy cselekvő) és milyen alakú (egyszerű vagy határozott) igenevek. E tagok kifejezésének leggyakoribb típusa: Dlvnvk ← Dktvliga, altípusa pedig: Dlvnvk(ppr) ← Dktvliga. A legjellemzőbb, alanyi árnyalatú elnevezésekben a főtag, a liga, többnyire alanyi funkciót tölt be. Az elnevezések többsége nem terminus, mivel nem fogalmakat nevez meg; függő tagjuk időleges tulajdonságot jelöl.
A cikk azokat a kéttagú összetett elnevezéseket elemzi, amelyeknek főtagja liga, függő tagjaik pedig igenevekkel vannak kifejezve, és amelyeket a 19. század végének – a 20. század elejének népszerűsítő stílusban írt orvosi szövegeiben (könyvekben, füzetekben, újság- és kalendáriumcikkekben) használtak. Ismerteti e tagok kifejezésének sajátosságait és a liga főtag szemantikai funkcióit, valamint foglalkozik a különböző kifejezésű igenevek megválasztásának és a vizsgált elnevezések terminusok közé sorolásának kérdésével. Az elnevezéseket különböző csoportok keretében tárgyalja, amelyeket...
Terminologija | 2021 | 28
2 3 9
Page 2
a függő elemekként használt melléknevek cselekvő vagy szenvedő alakja, valamint egyszerű vagy névmási formája alapján. Kifejezésük domináns típusa: Dlvnvk ← Dktvliga, domináns altípusa pedig: Dlvnvk(ppr) ← Dktvliga. A szubjektumi árnyalatú elnevezések a legelterjedtebbek: a fő elem liga rendszerint az alany funkcióját tölti be. Az elnevezések többsége nem terminus, mivel nem fogalmakat nevez meg, függő elemük pedig átmeneti tulajdonságot jelöl.
KULCSSZAVAK: orvostudomány, kétszavas összetett elnevezés, terminus, fő elem, függő elem, melléknévi igenév, szemantikai funkció.
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK
Ez a tanulmány folytatja a 19. század végén és a 20. század elején használt, kétszavas összetett elnevezések elemzését (a továbbiakban a rövidített elnevezés terminust használjuk), amelyek fő eleme a liga ’betegség’. Ezúttal azokat az elnevezéseket tárgyaljuk, amelyek függő elemeit melléknevek fejezik ki1. Az anyagot a vizsgált időszak ismeretterjesztő orvosi írásaiból – könyvekből, füzetekből, újság- és naptárcikkekből – gyűjtöttük (lásd a „Források jegyzékét”).
Emlékeztetünk arra, hogy a 19. század végén és a 20. század elején számos nem periodikus és periodikus kiadvány jelent meg nyomtatásban, amelyekben nemcsak orvosok, hanem más foglalkozások képviselői is közérthetően ismertették az orvostudományi és egészségügyi ismereteket. Ezek élénken reagáltak a kor egészségügyi helyzetének valóságára, vagyis az akkori legsúlyosabb kérdésekről írtak. Ezek egyike az emberek magas megbetegedési aránya volt. Érthető tehát, hogy a betegségek témája volt talán a legnépszerűbb és legkeresettebb. Ezért ezekben a kiadványokban valóban sok és jelentésük, illetve kifejezésmódjuk tekintetében változatos betegségelnevezés található.
A vizsgált anyag viszonylag kis terjedelmű a fő elemként liga ’betegség’ szót és melléknévvel kifejezett függő elemeket tartalmazó elnevezésekhez képest. Az említett forrásokban 43 olyan elnevezést találtunk (változataikat2 nem számítva), amelyek függő elemeit melléknévi igenevek fejezik ki. A tanulmány célja ezen elnevezések szemantikai sajátosságainak és függő elemeik kifejezésmódjának feltárása. Ennek érdekében a következő feladatokat tűzzük ki: 1) összegyűjteni a fő elemként liga szót tartalmazó, kétszavas összetett elnevezéseket, amelyek függő elemeit melléknévi igenevek fejezik ki-
1 A 19. század végén és a 20. század elején használt, fő elemként liga szót és melléknévvel kifejezett függő elemeket tartalmazó kétszavas összetett elnevezésekről lásd Zemlevičiūtė 2020: 233–257.
XIX a. pab. – XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu liga ir dalyviu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis
Page 3
…összetett megnevezésekkel a XIX. század végéről – a XX. század elejéről származó népszerűsítő orvosi könyvekből, füzetekből, valamint újságokban és kalendáriumokban megjelent cikkekből; 2) e megnevezések csoportosítása aszerint, hogy milyen fajtájú és milyen alakú melléknévi igenevek fejezik ki a függő tagokat; 3) az egyes csoportokon belül a függő tagok kifejezési típusainak és altípusainak meghatározása; 4) a fő tag által betöltött szemantikai funkciók feltárása; 5) az eltérő alakú melléknévi igenév megválasztásának és a megnevezések terminusjellegének mérlegelése. E megnevezések tárgyalásakor leíró-elemző, szemantikai, strukturális és transzformációs elemzési, valamint számítási módszereket alkalmazunk. A megnevezéseket az eredeti helyesírás szerint, bibliográfiai adatokkal – a forrás rövidítésével, a megjelenés évével, számával (időszaki kiadvány esetén) és az oldalszámmal – közöljük. A megnevezések dőlt betűvel szerepelnek, függő tagjaikat pedig félkövér szedés emeli ki. Az anyagban, ahogy már említettük, előfordulnak változatok; ezeket perjel után tüntetjük fel, bár ilyen tagváltozatból mindössze néhányat találtunk. Az illusztráló mondatok kisebb betűmérettel szerepelnek a szövegben. A mennyiségi adatokat táblázatban közöljük. Olyan szövegrészleteket is beillesztettünk, amelyekben a vizsgált megnevezések előfordulnak.
KÉTTAGÚ ÖSSZETETT MEGNEVEZÉSEK, AMELYEKNEK FŐ TAGJA LIGA, FÜGGŐ TAGJUKAT PEDIG MELLÉKNÉVI IGENÉV FEJEZI KI
Ezek a megnevezések (szókapcsolatok) a leíró (jellemző) attributív szókapcsolatok altípusába tartoznak. A domináns szemantikai jegyek alapján cselekvést kifejező jellemző szókapcsolatokról van szó (Bunevičiūtė 1998: 34). A tulajdonság hordozóját (a fő tagot) elvont főnév, a függő tagot pedig melléknévi igenév fejezi ki. Az ilyen megnevezések alapvető jelentése attributív, ám a függő tag igei eredete miatt mélyebb szerkezetükben további alanyi és tárgyi árnyalatok is megjelennek, amelyek a főnévi szerkezet igeivé alakításakor válnak nyilvánvalóvá (lásd: LKG III 229; Bunevičiūtė 1998: 34; Bučienė 2007: 20), vö.: kimbama liga és liga kimba, limpama liga és liga limpa (alanyi árnyalat), išgydoma liga és išgydo ligą, užsendinta liga és užsendina ligą (tárgyi árnyalat). Az ilyen megnevezésekben a fő jelentéstartalom a függő tagra (a meghatározó komponensre) esik. Ez emeli ki a fő tag (a meghatározott komponens) által jelölt denotátum lényeges jegyeit (lásd: Пуя 2012: 75).
Terminologija | 2021 | 28
241
Page 4
Aszerint, hogy milyen fajtájú melléknévi igenév fejezi ki a függő tagot, a megnevezések kifejezésének két fő típusa különíthető el: azok, amelyekben a függő tagot szenvedő, illetve cselekvő melléknévi igenév fejezi ki; külön kifejezési típust alkotnak azok a megnevezések, amelyek függő tagját szükségességet kifejező melléknévi igenév fejezi ki. Az első két kifejezési típus tovább bontható altípusokra a függő tag alakja szerint, vagyis aszerint, hogy a függő tag egyszerű vagy határozott alakú melléknévi igenév-e (lásd az 1. táblázatot).
1. táblázat. A Dlv ← Dktvliga szerkezeti modell kifejezési típusai és altípusai, valamint számszerű és százalékos megoszlásuk
1. Összetett megnevezések, amelyeknek fő tagja liga, függő tagjukat pedig szenvedő melléknévi igenév fejezi ki
22 ilyen megnevezést találtunk, amelyeket a függő tag kifejezési módja szerint két típusba soroltunk. Megkülönböztetjük azokat a megnevezéseket, amelyek függő tagját egyszerű, illetve határozott alakú szenvedő melléknévi igenév fejezi ki (lásd az 1. táblázatot).
1.1. Összetett megnevezések, amelyeknek fő tagja a liga, függő tagját pedig egyszerű szenvedő melléknévi igenév fejezi ki. Ezek a megnevezések alkotják a többséget – 15-öt találtunk belőlük (lásd az 1. táblázatot). Több csoport különíthető el aszerint, hogy a fő tag milyen funkciót tölt be a szókapcsolatban – alanyi, tárgyi vagy határozói funkciót liga.
1.1.1. Alanyi árnyalatú megnevezések. E csoport cselekvést kifejező jellemző szókapcsolatai olyan tulajdonságot jelölnek, amely magának a dolognak a cselekvéséből ered. Ebben
242
Palmira Zemlevičiūtė
XIX a. pab. – XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu liga ir dalyviu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis
Page 5
Az esetek jellemzőinél a birtokos aktív. A dolog azért ilyen, mert maga cselekszik, cselekedett, szokott cselekedni vagy cselekedni fog (Bučienė 2007: 20).
Azok az elnevezések vannak túlsúlyban, amelyekben a fő tag liga az alany. A betegség (alanyként) képes:
megfertőzni – apkrečiamaliga Svk 1921 6 2 / apkrečiama liga LtAK 1886 (1885) 86 (a betegség megfertőz),
kiütni – išberiamos ligos UL 1914 6, Vlt 1915 70 2 (a betegség kiütést okoz),
rátapadni – kimbama liga Dž 1903 3 (a betegség rátapad),
Tárgyi jelentésárnyalatuk azoknak a cselekvést kifejező jelzős szerkezeteknek van, amelyek egy dolognak egy másik dolog által végrehajtott, végrehajtott vagy végrehajtandó cselekvésből eredő tulajdonságát jelölik. A tulajdonság hordozója nem cselekszik, passzív, vagyis kívülről, egy másik dolog cselekvéséből kapja a tulajdonságot (Bunevičiūtė 2007: 21).
Jóval kevesebb az olyan megnevezés, amelynek fő tagja, a liga, tárgy. A betegséget (a tárgyat) lehet:
meggyógyítani – gyógyítható betegség DMS 1912 89, Sif 1915 5 (meggyógyítja a betegséget),
gyógyítani – gyógyítható betegség LietK 1918 77 (meggyógyítja a betegséget),
gyógyíthatatlanná tenni – gyógyíthatatlan betegség VŽ 1906 222 3, DMS 1912 35, Svk 1912 8 32 (nem gyógyítja meg a betegséget),
nem számba venni – számba nem vett betegségek Žin 1911 124 (nem veszi számba a betegségeket),
nem megfertőződni – nem fertőző betegség DMS 1912 62 / nem fertőző betegség Svk 1909 5 3 (a betegség nem fertőző),
elhanyagolni – elhanyagolt betegség RAK 1895 11 (elhanyagolni a betegséget),
Terminologija | 2021 | 28
243
Page 6
elöregíteni – elöregített betegség Žin 1911 127 (elöregíteni a betegséget),
megfertőződni – megfertőződik betegség DMS 1912 89 (a betegség fertőzéssel terjed).
1.1.3. Körülményes árnyalatú megnevezések. Egyetlen olyan megnevezést találtunk, amelynek fő- és alárendelt tagja között körülményes viszony áll fenn, például halálos betegség KŽP 1904 9 (betegség, amelyben meghalnak, amely halált okoz) (okviszony).
1.2. Összetett megnevezések, amelyeknek fő tagja a betegség, alárendelt tagjukat pedig határozott alakú szenvedő igenevek fejezik ki. Ezekből a megnevezésekből feleannyi került elő – mindössze 7; alárendelt tagjaikat határozott alakú szenvedő igenevek fejezik ki (lásd az 1. táblázatot).
1.2.1. Alanyi árnyalatú megnevezések. Legtöbbször alanyi szókapcsolatok fordultak elő. A betegség (alany) képes:
kiütni – kiütéses betegségek Žin 1911 173, Šlt 1910 18 280 (a betegség kiütést okoz),
ragadni – ragályos betegség KD 1905 41, VŽ 1905 5 2, VŽ 1908 2 1, DŽPK 1909 9, Art 1910 15 54, Art 1910 25 93, Art 1910 26 97, Art 1910 30 113, Šlt 1912 7 105, Šlt 1912 21 328, Svk 1912 7 28, Šlt 1912 40 632, Ps 1912 5 150, Šlt 1913 46 729, Vad 1913 t. 16, Nr. 62, 169, Vad 1913 16 63 277, ŽD 1913 3, Vlt 1913 62 2, LUL 1915 3, DL 1915 4, Kol 1915 3, Džiov 1915 4, Sif 1915 3, Skarl 1915 2, ULB 1915 6, ŽmK 1918 50, LdK 1919 52, LdK 1919 52, Svk 1920 3 1, Svk 1920 4 1 (a betegség ragadós),
nem ragadni – nem ragályos betegség LytL 1915 3 (a betegség nem ragadós),
rátelepedni – rátelepedett betegség AVKv 1919 (1918) 54 (a betegség rátelepedett),
megtámadni – támadó betegség Svk 1913 4 13 (a betegség támad),
megfertőzni – fertőző betegség Šlt 1909 5 69, Art 1910 19 69, Šlt 1912 3 36, Svk 1914 3 10, UL 1914 4, Vlt 1914 101 2, LUL 1915 29, PrR 1915 3, Dez 1915 3, Skarl 1915 2, ULB 1915 12, LdK 1919 51, Vlt 1915 70 2, LA 1917 3 4, UkK 1917 (1916) 70, UkK 1918 9, AVKv 1918 (1917) 57, ŪK 1920 55 (a betegség fertőz).
1.2.2. Körülményes árnyalatú megnevezések. Egyetlen olyan megnevezés fordult elő, amelynek tagjai között körülményes viszony van, például álmosító betegség DMS 1912 85 (betegség, amelytől elálmosodik az ember, amely álmosságban nyilvánul meg).
2. Összetett megnevezések a betegség alaptaggal, amelyek függő tagját szenvedő igenemű igenevek fejezik ki
Ezeket a megnevezéseket az előzőekben tárgyaltakhoz hasonlóan a függő tag kifejezési módja szerint két típusba soroltuk (18 ilyen megnevezést találtunk). A megnevezések között különbséget teszünk
244
Palmira Zemlevičiūtė
XIX a. pab. – XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu liga ir dalyviu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis
Page 7
olyanok között, amelyek függő tagját egyszerű és határozott, cselekvő igenemű jelen idejű igenevek (főként) fejezik ki (lásd az 1. táblázatot).
2.1. Összetett megnevezések a betegség alaptaggal, egyszerű cselekvő igenemű igenevekkel kifejezett függő tagokkal. Túlsúlyban vannak azok a megnevezések, amelyek függő tagját egyszerű cselekvő igenemű igenevek fejezik ki (16 ilyen megnevezést találtunk) (lásd az 1. táblázatot).
2.1.1. Alanyi árnyalatú megnevezések. Ezek a szerkezetek jelzői viszonyt fejeznek ki alanyi jelentésárnyalattal (LKG III 229). A kutatási anyag megerősíti ezt az állítást: az ilyen megnevezések túlnyomó többsége alanyi szókapcsolat, vagyis fő tagjuk, a betegség az alany. A betegség (alany) a következőket teheti:
visszatérhet – visszatérő betegség NamG 1907 3 (a betegség visszatér),
eluralkodhat – eluralkodott betegség UK 1900 (1899) 38 (a betegség eluralkodott),
idültté válhat – idültté vált betegség SK 1901 25, SK 1905 10, Svk 1920 3 4 (a betegség idültté vált),
meggyökerezhet – meggyökerezett betegség LP 1891 42 (a betegség meggyökerezett),
kiütéseket okozhat – kiütéseket okozó betegség VL 1890 27 5 (a betegség kiütéseket okoz),
rátapadhat – rátapadó betegség ŠLL 1901 3, PNA 1903 116 (a betegség rátapad),
terjedhet – terjedő betegség A 1883 4 112, LAK 1885 52, SŽL 1886 18, V 1889 X 153, U 1891 3 132, UK 1900 (1899) 38, U 1891 2 77, LtK 1892 (1892) 129, U 1892 VI/VII 230, ŽLA 1894 XI 82, Kd 1895 32, U 1897 3 41, UK 1900 (1899) 38, ŠLL 1901 35, LKal 1901 141, LieUK 1905 36, NK 1905 (1904) 24, VŽ 1905 124 4, LieUK 1905 37, DK 1908 76, VŽ 1908 194 2, MGV 1909 13, Svk 1910 3 1, DS 1910 26, DMKNY 1912 79, Svk 1914 4 15, LietK 1917 70, ŪK 1911 57, ŽmK 1918 49 (a betegség terjed),
nem terjedhet – nem terjedő betegség NK 1905 (1904) 24, Svk 1910 2 6 (a betegség nem terjed),
pusztíthat – pusztító betegség SK 1905 6, Žin 1911 183 (a betegség pusztít),
lesújthat – lesújtó betegség VL 1890 28 4 (a betegség lesújt),
legyengíthet – legyengítő betegség VŽ 1905 225 4 (a betegség legyengít),
gyengíteni – gyengítő betegség DK 1908 96 (a betegség gyengít),
befejezni – befejező betegség Žin 1911 182 (a betegség befejez),
elöregedni – elöregedett betegség Svk 1912 8 29 (a betegség elöregedett),
begyulladni – begyulladó betegség LP 1891 52 (a betegség begyullad),
krónikussá válni – krónikussá vált betegség Šlt 1914 7 102, NG 1924 100 / krónikussá vált betegség DMS 1912 17 (a betegség krónikussá vált).
2.2. Összetett megnevezések, amelyeknek fő tagja a betegség, alárendelt tagjaikat pedig a ható igenevek határozott alakjai fejezik ki. Ez a megnevezéstípus nem jellemző – a vizsgált forrásokban két olyan alanyi szószerkezetet találtak, amelyekben a fő tag, a betegség az alany. A betegség (alany) képes:
Terminologija | 2021 | 28
245
Page 8
ragadni – ragadós betegség KD 1895 32, Svk 1910 4 1, LietK 1917 69 / ragadós betegség LAK 1885 52, V 1899 12 184 (a betegség ragad), krónikussá válni – krónikussá vált betegség DMS 1912 49 / krónikussá vált betegség SK 1901 3 (a betegség krónikussá vált).
Az első és a második fejezetben elmondottakat összefoglalva megállapítható, hogy azok a megnevezések vannak túlsúlyban, amelyekben a fő tag, a betegség az alany szerepét tölti be. A betegség számtalan különféle cselekvést végezhet: megfertőz, kiújul, megtelepszik, krónikussá válik, gyökeret ver, kiütést okoz, ragad, pusztít, (nem) ragad, (nem) fertőz meg, ledönt, (le)gyengít, befejez, elöregedik, rátör, begyullad, krónikussá válik; leggyakrabban azonban kiütést okoz, ragad és megfertőz. Azok a megnevezések, amelyekben a fő tag, a betegség a tárgy szerepét tölti be, mondhatni, nem jellemzők. A betegséget meg lehet gyógyítani, (nem) lehet kigyógyítani belőle, meg lehet számolni, el lehet hanyagolni, el lehet öregíteni. Ritkán fordul elő, hogy a megnevezések tagjai között körülményes (oksági) viszony alakul ki.
3. Kétszavas összetett megnevezések, amelyeknek fő tagja a liga ’betegség’ szó, függő tagjaik pedig a melléknévvé vált, -tinas képzős szükségességi igenévvel fejeződnek ki
Külön típust alkotnak azok a megnevezések, amelyek függő tagjait a melléknévvé vált, -tinas képzős szükségességi igenevek fejezik ki (lásd az 1. táblázatot).
A szükségességi igenevek rendszerint az elvégzendő cselekvésből eredő tulajdonságokat jelölik, de vannak olyan, a fent említett képzővel alkotott származékok is, amelyek nem az elvégzendő cselekvés jelentését hordozzák, hanem egyszerűen a gyakran végzett, folyamatos vagy elvégezhető cselekvéssel kapcsolatos tulajdonságokat jelölik (LKG II 347). A szükségességi igenévvel alkotott szerkezetek jelzői viszonyt fejeznek ki, rendszerint tárgyi jelentésárnyalattal (LKG III 230).
Az ilyenek közé három megnevezés sorolható, például: mirtina liga Svk 1914 3 10, pasibjaurėtina liga DMS 1912 31, pasibaisėtina liga DMS 1912 34.
4. A függő tagként álló igenév eltérő kifejezésmódjának megválasztása a liga ’betegség’ fő tagú kétszavas összetett megnevezésekben
Ebben a fejezetben azokat az eseteket tárgyaljuk, amikor a megnevezések függő tagjai egymással versengenek: cselekvő és szenvedő igenevek fejezik ki őket, például: išberiantį liga és išberiama liga, kimbanti liga és kimbama liga, limpanti liga és limpama liga, nelimpanti liga és nelimpama liga, továbbá
246
Palmira Zemlevičiūtė
XIX a. pab. – XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu liga ir dalyviu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis
Page 9
egyszerű és névmási alakú igenevekkel, például: išberiama liga ir išberiamoji liga, limpama liga ir limpamoji liga, limpanti liga ir limpančioji liga, nelimpama liga ir nelimpamoji liga, užkrečiama liga ir užkrečiamoji liga. A példákból látható, hogy a vizsgált forrásokban leggyakrabban a fertőző betegséget megnevező kifejezések függő tagjainak igenévi formája váltakozott. Miért választottak a szövegek szerzői eltérő formájú igeneveket, noha ugyanazt a fogalmat nevezték meg? E kérdés felvetése aligha indokolt, több okból is. A 19. század végén és a 20. század elején az ismeretterjesztő orvosi és egészségügyi írások szerzőinek legfontosabb célja a felvilágosítás, a szakismeretek átadása volt. Feltehetően nem tudatosan választották ki, melyik igenevet használják. Többnyire úgy írtak, ahogyan tudtak, talán más szerzők szövegeit is követték. Számukra különösen az volt fontos, hogy az egyszerű olvasó számára érthető nyelven, vagyis litvánul írjanak; a nyelvi finomságok aligha foglalkoztatták őket. A cselekvő vagy szenvedő, illetve az egyszerű vagy névmási alakú igenevet minden bizonnyal spontán módon választották. Ezt például az is bizonyítja, hogy még egyazon publikáción belül is előfordult: ugyanaz a szerző ugyanarról a betegségről írva eltérő formájú igeneveket használt (lásd az 1., 2. és 3. ábrát).
Így tehát nehéz volna itt bármiféle következetességet vagy tendenciát felismerni. Másfelől a vizsgált anyagban nem sok példa akad az ilyen, egymással versengő igenevek használatára.
Terminologija | 2021 | 28
247
Page 10
5. A főtagként betegség szót tartalmazó, két szóból álló összetett elnevezések és a melléknévi igenevekkel kifejezett függő tagok terminológiai kérdése
Ezt a kérdést a melléknévvel kifejezett bővítményeket tartalmazó elnevezések vizsgálatakor is felvetették. Nem kevésbé fontos a melléknévi igenevekkel kifejezett bővítmények esetében sem. Ahhoz, hogy egy szókapcsolatot terminusnak lehessen tekinteni, valamely tudomány- vagy műszaki terület fogalmát kell megneveznie (lásd Каплова 2009: 254; bővebben lásd: Головин, Кобрин 1987: 43–48; Costa, Raquel 2004: 1530–1531; Манцаева 2007: 53–55; Левенкова 2015: 1394–1400; Сабанс̌иева 2016: 315–316; Подолина 2017: 84–86; Подолина 2018: 76–77; Тимофеева, Огнева 2018: 31–32).
A tárgyalt elnevezések között csak néhány akadt, amely megfelel a terminus státuszának. Egyrészt konkrét klinikai fogalmakat neveznek meg, másrészt a szövegekben határozott alakú formákban szerepelnek, bár ez a jellemző az elsőhöz képest a vizsgált időszak szövegeiben nem meghatározó a terminusjelleg szempontjából.
Az ilyen terminusok egyike a rohamokkal járó betegség. Ez egy krónikus betegség elnevezése, amelyet különféle rohamok és bizonyos személyiségváltozások jellemeznek, amelyek néha az elbutulásig fokozódnak (ME I 235) (latinul epilepsia). A szövegben a nuomaris (epilepszia) szinonimájaként használják, és zárójelben mellette adják meg.
Egy másik terminusnak tekinthető elnevezés a álomkór. A kontextus alapján megállapítható, hogy az Afrikában elterjedt, emberi és állati parazita betegség elnevezése, amelyet a Trypanosomosa brucei ostoros egysejtű okoz (ma ezt a betegséget alváskórnak, illetve afrikai trypanosomiasisnak nevezik) (lásd VLEe), például:
Neki sikerült elsőként gyógyszert készítenie az Afrikában elterjedt álomkór ellen. Ezt bizonyos légyfajták csípése terjeszti, amelyek vérszíváskor tripanoszómáknak nevezett apró élőlényeket juttatnak a vérbe. Ezek elszaporodva és az emberi életet pusztítva minden fertőzöttet bágyadttá, aluszékonnyá tesznek; az illető lesoványodik, míg végül teljesen elpusztul DMS 1912 85.
A terminusok közé sorolhatók az olyan elnevezések is, mint a fertőző betegség, ragályos betegség. Ezek a betegségek egy meghatározott csoportját nevezik meg: azokat a betegségeket, amelyeket a szervezetbe behatoló patogén mikrobák (baktériumok, vírusok, gombák, egysejtűek) okoznak (ME I 352). Egyébként ezeket a betegségeket ma is a fertőző betegségek terminussal nevezik meg. A szövegekben az említett terminusok gyakran többes számban szerepelnek, vagyis gyűjtőfogalmat jelölnek, például:
A tudomány már többször kimutatta, hogy egyes ragályos betegségekkel levegő, víz és élelmiszer útján is meg lehet fertőződni Art 1910 25 93.
248 Palmira ZemlevičiūtėA XIX. század végi – XX. század eleji, liga főtagot és melléknévi igenevekkel kifejezett bővítményeket tartalmazó kéttagú összetett elnevezések
Page 11
Amikor a gyermekek között valamely ragályos betegség, nevezetesen skarlát, szamárköhögés vagy más járvány tör ki, az iskolás gyermekek is megbetegszenek benne Vlt 1914 101 2.
Terminusként tartják számon azokat az elnevezéseket is, amelyekben a függő tagot az említett igenevek egyszerű alakjai fejezik ki, például: ragályos betegség, fertőző betegség, annál is inkább, mert vannak olyan szövegek, amelyekben ezeket az alakokat felváltva használják, például:
Minden olyan tanulót, aki ragályos betegségben szenved, és azt másoknak is átadhatja, el kell távolítani az iskolából, amíg meg nem szűnik a veszély, hogy a betegség másokra is átterjedjen Svk 1920 4 1.
Mert ilyen módon gyakran jelentkeznek különféle ragályos betegségek – tífusz, diftéria, skarlát, kanyaró (bolhakiütés, himlő), szamárköhögés, influenza (irmedė) és mások Svk 1920 4 1.
Itt megemlítendő még a ragadós betegség elnevezés is, amellyel egyes szövegekben a fertőző betegségeket nevezik meg; vö. kibti 2. „ragadni (fertőző betegségről)” LKŽe, például:
A tüdővészről mint ragadós betegségről elsőként Izokratasz, a görög orvos írt, aki abban az időben tevékenykedett, amikor Hippokratész is élt Dž 1903 3.
A vizsgált szövegekben az említett betegségtípust gyakran olyan szókapcsolatokkal nevezik meg, amelyek függő tagja cselekvő igenév ragályozó, ragadós, például:
Az alkohol fogyasztója testsúlyához képest könnyebb, továbbá nagyon hamar tüdőgyulladást kap, könnyebben megfertőződik ragályozó betegségekkel, végül pedig igen gyakran szívgyengeségben hal meg DS 1910 26.
Ha a ragályos betegség szerencsésen véget ér, vagy a beteg meghal, kötelességünk alaposan kitisztítani és fertőtleníteni a szobát és mindent, ami a betegség ideje alatt benne volt – a legjobb az összes használt tárgy fertőtlenítése ŠLL 1901 3.
Általában több szövegben is megfigyelhető, hogy a szerzők szinonimaként használják az említett terminusokat.
Terminusként tartják számon az kiütéses betegségek, kiütéses betegségek elnevezéseket is, amelyek a betegségek egy típusát jelölik: olyan betegségeket, amelyek jellegzetes tünete a bőrkiütés, például:
Kiderült, hogy egyes kiütéses betegségek, a pestis, a skarlát és a tüdővész érintkezés és levegő útján terjednek, <...>, Vlt 1915 70 2.
<...> tüdőbetegségek, bárányhimlő, kanyaró, foltos tífusz és valamennyi kiütéses betegség kezelésében <...> Žin 1911 173.
Laimutė Bučienė, aki a cselekvő jellegű minősítő szókapcsolatokat vizsgálta, azt állítja, hogy a cselekvő és a szenvedő igenemű igenevek között jelentéskülönbség van. A jelen idejű szenvedő igeneveket tartalmazó jelzős szókapcsolatok terminusok alkotására alkalmasak, mert állandó, a dolgokra jellemző
Terminologija | 2021 | 28
2 4 9
Page 12
…tulajdonságokat, a jelen idejű cselekvő melléknévi igenevekkel pedig olyan tárgyak tulajdonságait jelöli, amelyek a mondatban megadott időpontban zajló cselekvéssel állnak kapcsolatban (Bučienė 2007: 21). Az elvégzett vizsgálat részben megerősíti ezt az állítást, mivel az anyag tanúsága szerint a 19. század végi és a 20. század eleji orvosi szövegekben terminusként (bár nem gyakran) cselekvő melléknévi igeneves szerkezetek is előfordulhatnak, más szóval ezek nem átmeneti, hanem állandó tulajdonságokat jelölnek.
A cikk első alfejezeteiben tárgyalt összes többi megnevezés – ezek alkotják a többséget – nem valódi terminus, vagyis nem fogalmakat nevez meg, függő tagjuk csupán a főtaggal jelölt denotátum átmeneti tulajdonságát jelöli. Egyébként az ilyen megnevezések függő tagjai leggyakrabban egyszerű alakú melléknévi igenevek.
KÖVETKEZTETÉSEK
A 19. század végi és a 20. század eleji ismeretterjesztő orvosi írásokban (könyvekben, füzetekben, újság- és kalendáriumcikkekben) 43 olyan kéttagú összetett megnevezést találtunk, amelynek főtagja liga, függő tagjait pedig melléknévi igenevek fejezik ki.
Megállapítottuk, hogy a vizsgált megnevezések függő tagjait szenvedő és cselekvő melléknévi igenevek, valamint az -tinas képzőjű, melléknévvé vált szükségességet kifejező igenevek alkotják; ez utóbbi kifejezési forma azonban nem jellemző. Mindkét igenemnembeli melléknévi igenév egyszerű és határozott alakban is szerepel. A függő tagok között az egyszerű alakú szenvedő vagy cselekvő melléknévi igenevek dominálnak. Elmondható, hogy ez a kifejezési sajátosság némileg eltávolítja a vizsgált megnevezéseket a valódi terminusoktól, hiszen mint ismeretes, a határozott alak használata a fajfogalom megnevezésének jellemző vonása. A szóban forgó megnevezések azonban nem tudományos szövegek szókapcsolatai, így a tudományosságra jellemző vonásnak – a határozott alak használatának – az előfordulása is szórványos.
A függő tagok kifejezésének három típusát különítettük el: Dlvnvk ← Dktvliga, Dlvvk ← Dktvliga, Dlvrk ← Dktvliga. A leggyakoribb típus: Dlvnvk ← Dktvliga. Az első két típuson belül négy kifejezési altípust különítettünk el: Dlvnvk(ppr) ← Dktvliga, Dlvnvk(įvardž) ← Dktvliga, Dlvvk(ppr) ← Dktvliga, Dlvvk(įvardž) ← Dktvliga. A leggyakoribb altípus: Dlvnvk(ppr) ← Dktvliga.
Megállapítottuk, hogy a liga főtag három szemantikai funkciót tölt be: alanyit, tárgyit és határozóit. Az alanyi árnyalatú szókapcsolatok dominálnak, más szóval a liga főtag leggyakrabban alanyi funkcióban áll, azaz aktív pozíciót foglal el. A vizsgált főnévi szerkezeteket igés szerkezetekké alakítva látható, hogy a betegség húsz intranzitív igével fordul elő; közülük a leggyakoribbak a…
250
Palmira Zemlevičiūtė
XIX a. pab. – XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu liga ir dalyviu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis
Page 13
…liga a húsz intranzitív igével fordul elő; ezek közül a leggyakoribbak: lipti ir užkrėsti. Egyediek azok az esetek, amikor az említett tag tárgyi vagy határozói funkciót tölt be.
A különböző alakú (cselekvő és szenvedő igenemű, egyszerű és határozott alakú) melléknévi igenevekből álló függő tagokat tartalmazó megnevezések vizsgálata alapján azt állíthatjuk, hogy a szövegek szerzői ösztönösen, nem pedig tudatosan választották meg, melyik melléknévi igenevet használják; többnyire úgy írtak, ahogyan tudtak, vagy más szerzők szövegeit követve. Legfőbb céljuk az volt, hogy a szakterületi ismereteket a hétköznapi olvasó számára érthető nyelven közvetítsék, más szóval inkább a tartalommal törődtek, nem pedig a nyelvi forma finom részleteivel.
A terminusjelleg szempontjából a megnevezések két csoportja különül el egyértelműen. Az első csoport megnevezései valódi terminusoknak tekinthetők, mivel mind szemantikai, mind formai szempontból megfelelnek a terminus státuszának: orvosi fogalmakat neveznek meg, függő tagjuk pedig megkülönböztető faji tulajdonságot jelöl. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgált időszak orvosi szövegeiben a cselekvő melléknévi igenevekkel kifejezett függő tagú szókapcsolatok is terminusként szerepelnek. A második csoport megnevezései nem valódi terminusok: nem kapcsolódnak orvosi fogalomhoz, függő tagjuk pedig olyan átmeneti tulajdonságot jelöl, amely csak az adott szövegben érvényes.
ŠALTINIAI
KNYGOS IR KNYGELĖS
Dez 1915 – Kas tai yra dezinfekcija ir kam ji reikalinga, Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 22 vertimas, Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
DK 1908 – Daktaras kišenėje: aiškūs pamokinimai kaip užlaikyti sveikatą ir kaip nuo ligų apsiginti, su daugeliu receptų surinktų nuo geriausių daktarų, sutaisė M. Paltanavičia, Worcester, Mass: spausdinta spaustuvėje M. Paltanavičiaus.
DL 1915 – Apie drugio ligą, Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 7 vertimas, Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
DMS 1912 – Daktaras bei mokslas apie sveikatą: naujausia knyga, Philadelphia, Pa.: išleido The Philadelphia Medical clinic.
DN 1906 – Daktaras namuose, arba, Apraszymas ligu ir ju gydymas, pagal daktarus Basanavičiu, Vileišzi, collins, Stout ir daugelį kitu sutaisė K. W. Gedeminas, So. Boston, Mass.: [išleid. ir] spauda Gedemino ir Mickevičiaus.
DS 1910 – Darbininko sveikata, pagal daktarą A. Kats’ą parašė P. Norkus, Philadelphia, Pa.: turtu ir spauda „Kovos“.
Dž 1903 – Dr. S. A. Knopf, Džiova ir kova su ja: populiariškas konkursinis darbas, apdovanotas ant kongreso Berlyne (24–27 geg. 1899 m.), susirinkusio apsvarstyti kovos rankius su džiova, sutaisė D-ras A. V., Tilžėje.
DžA 1911 – Džiova: referatai, surengti „Aušros“ draugijai, dr. F. Matulaitis, [JAV: s.n.] (Chicago, Ill.: spauda „Lietuvos“).
Terminologija | 2021 | 28
251
Page 14
Džiov 1915 – Apie dziovą, Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 10 vertimas. Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
DžPK 1909 – Dr. K. Jokanto, Džiova, jos priežastis ir kova su ja, Vilnius.
KD 1895 – Ką daryti, kad sveiki būtume ir ilgai gyventume, vertė iš lenk. kalbos D-ras F. Antaniaukas, Tilžėje.
KD 1905 – Kas daryti, kad sveiki būtume ir ilgai gyventume, vertė iš lenkų kalbos D-ras A. Vileišis, Vilnius.
Kol 1915 – Apie kolerą ir kaip nuo jos apsisaugoti, Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 8 vertimas, Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
KŽP 1904 – Kūdikių žindymas ir penėjimas, vertė Atgalainis, Tilžėje.
LytL 1915 – Lytiškos Ligos ir Kaip nuo jų apsisaugoti, parašė D-ras F. Matulaitis, antra, peržiūrėta ir pagerinta laida, So Bostona, Mass.
LPr 1891 – Ligonijų prietelius: kelrodys wis iems tiems, kurie prie atsirandanczių ligų patys saw pirmąję pagalbą prisiteikti nor ir ant to geras namū pryprowas įsitiekti wėlyjas, sudarė Friedrich Adolph Richter, Leipceikėj: Richterio knyginyczia ([Rudolstadt: Richtero dukorija]).
LUL 1915 – Apie limpamąsias arba užkrečiamas ligas: (daktaro pasikalbėjimas su žmonėmis), Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 5 vertimas, Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
MGV 1909 – Mano gydymas vandeniu sulig 40-metinių patyrimų, parašė kunigas S. Kneipp, iš vokiečių kalbos vertė Aguonaitis, Ryga: A. Macijausko knygynas.
NamG 1907 – Naminis gydytojis, parašė A. Aitvaras, Ryga: lėšos A. Macejevskio, [i.e. 1906] (Ryga: H. Hempel ir ko).
NG 1924 – Naminis gydytojas. Trumpas prasčiausių ligų aprašymas ir jų gydymas, antrasis pataisytas leidimas, Kaunas.
PNA 1903 – Dr. Fr. Esmarch, Pirmoji pagelba nelaiminguose atsitikimuose, išvertė daktaras A. V., Tilžėje.
PrR 1915 – Pragaro rauplė, Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 28 vertimas. Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
RAK 1895 – Rodos motinoms apie auginimą žindomų kudikių, sutaisyta pagal Michailovą; [vertė J. Račiūnas?], Tilžėje: [Ūkininkas].
Sif 1915 – Apie sifilį, Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 3 vertimas, Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
Skarl 1915 – Apie skarlatiną (karuš), Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 14 vertimas, Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
SŽL 1886 – Sunkiausios žmonių ligos, Petro Nėrio, Tilžėje.
ŠLL 1901 – Trumpi šneka apie limpančias ligas ir kaip nuo jų apsiginti, parašė D-ras V. A., Tilžėje.
UL 1914 – Užkrečiamosios ligos, parašė gydytojas E. D., Vilnius.
ULB 1912 – Užkrečiamųjų - limpamųjų ligų išsipletojimo budai ir kova su jomis, dr. A. L. Graičiūnas, Wilkes-Barre, Pa.: „Draugo“ [išleid. ir] sp.
ŽD 1913 – Kas reikia žinoti apie džiovą, iš vokiečių kalbos vertė D-ras Bagdonavičius, Vilnius.
Žin 1911 – Žinynas: knyga žinių iš mitologijos, historijos, etnografijos, astronomijos, aritmetikos, medicinos ir kitų mokslų bei jų šakų, iš įvairių šaltinių surinko J. Laukis [Domininkas Keliauninkas], Chicago, Ill.: „Aušros“ knygynas, (Chicago, Ill.: „Lietuvos“ spauda).
ŽLL 1920 – Kas reikia žinoti apie lyties ligas, vertė iš vokiečių kalbos D-ras J. Bagdonas, Kaunas: Vidaus reikalų ministerijos Sveikatos departamento leidinys.
ŽmM 1915 – Apie žmogaus marą, Pirogovo draugijos skyriaus sveikatos žinioms platinti leidinio Nr. 14 vertimas, Maskva: Lietuvių d-ja aukštųjų Maskvos m-klų moksleiviams šelpti. Leidimo komisija, (Vilnius: Martyno Kuktos sp.).
Bučienė Laimutė 2007: Veiksminio apibūdinimo atributiniai junginiai. – Žmogus ir žodis 1, 19–23.
Bunevičiūtė Laimutė 1998: Atributinių junginių samprata, aprašymo galimybės ir kai kurie požymiai. – Kalbotyra XLVII(1), 29–42.
Costa Rute, Raquel Silva 2004: The Verb in the Terminological Collocations Contribution to the Development of a Morphological Analyser MorphoComp, 1531–1534. Prieiga internete: http://www.lrec-conf.org/proceedings/lrec2004/pdf/795.pdf.
LKG II – Lietuvių kalbos gramatika 2, Vilnius: Mintis, 1971.
LKG III – Lietuvių kalbos gramatika 3, Vilnius: Mokslas, 1976.
ME I – Medicinos enciklopedija 1, Vilnius: Valstybinė enciklopedijų leidykla, 1991.
VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija. Prieiga internete: https://www.vle.lt/straipsnis/mieglige/.
Zemlevičiūtė Palmira 2020: XIX a. pab.–XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu liga ir būdvardžiu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis. – Terminologija 27, 233–257.
Головин Борис Николаевич Кобрин Рафаил Юрьевич 1987: Лингвистические основы учения о терминах, Москва: Высшая школа.
Terminologija | 2021 | 28
253
Page 16
Карлова Татьяна Михайловна 2009: Особенности перевода терминологических атрибутивных словосочетаний в технических текстах. – Научные чтения. Сборник материалов научно-практической конференции профессорско-преподавательского состава Сыктывкарского лесного института по итогам научно-исследовательской работы в 2008 году, ответственный редактор В. В. Жиделева, ответственная за выпуск А. М. Попова, Санкт-Петербург: Сыктывкарский лесной институт – филиал государственного образовательного учреждения высшего профессионального образования «Санкт-Петербургская государственная лесотехническая академия имени С. М. Кирова», 254–258. Prieiga internete: https://www.elibrary.ru/download/elibrary_25434368_58853127.pdf.
Левенкова Анна Юрьевна 2015: Степень устойчивости терминологического словосочетания. – Научный альманах 7(9), Тамбов: ООО «Консалтинговая компания Юком», 1394–1400. Prieiga internete: https://www.elibrary.ru/download/elibrary_24068596_53596169.pdf.
Подолина Оксана Владимировна 2017: К вопросу о специфике термина и особенностях его функционирования в языке. – Проблемы модернизации современного высшего образования: лингвистические аспекты: материалы III Международной научно-методической конференции: в 2 томах, Омский автобронетанковый инженерный институт, Москва: ООО «Издательство Импилотова», 84–88. Prieiga internete: https://www.elibrary.ru/download/elibrary_29175260_13434274.pdf.
Подолина Оксана Владимировна 2018: Аспекты изучения терминологических словосочетаний (ТС) в лингвистической литературе. – Проблемы модернизации современного высшего образования: лингвистические аспекты: материалы IV Международной научно-методической конференции, Омск: ООО «Издательство Импилотова», 75–79. Prieiga internete: https://www.elibrary.ru/download/elibrary_34890372_50252206.pdf.
Пуя Фазели 2012: Синтаксический способ образования политических терминов в современном русском языке. – Веснік БДУ. Серия 4: Філалогія. Журналістыка. Педагогіка 1, Минск: Белорусский государственный университет, 74–78. Prieiga internete: https://www.elibrary.ru/download/elibrary_21812920_82597329.pdf.
Сабанчиева Асиат Камиловна 2016: Особенности терминов как специальных лексических единиц (на примере терминов сферы астрономии). – Филология: научные исследования 4, 314–324. DOI: 10.7256/2305-6177.2016.4.20476. Prieiga internete: https://nbpublish.com/library_get_pdf.php?id=39409.
Тимофеева Надежда Павловна, Огнева Татьяна Николаевна 2018: Особенности синтаксической деривации в отраслевой терминологии. – Язык и мир изучаемого языка: сборник научных статей, ред. совет: А. А. Зарайский, Е. А. Елина, С. П. Хижняк, Саратов: Саратовский социально-экономический институт (филиал) федерального государственного бюджетного образовательного учреждения высшего образования «Российский экономический университет им. Г. В. Плеханова», 29–38. Prieiga internete: https://www.elibrary.ru/download/elibrary_35002042_35737893.pdf.
TWO-WORD COMPOSITE NAMES OF LATE 19TH – EARLY 20TH CENTURY WITH LIGA AS HEAD ELEMENT AND DEPENDENT ELEMENTS EXPRESSED BY PARTICIPLES
S u m m a r y
The article analyses two-word composite names with liga as the head element and dependent elements expressed by participles, which were used in the medical texts of the late 19ᵗʰ century – early 20ᵗʰ century written in a popular scientific style (books, booklets, newspaper and calendar articles).
It was found that the dependent elements of those names are expressed by passive and active participles, as well as the adjectivized participles of necessity with the suffix -tinas, but the latter form of expression is not very common. The participles of both types are expressed by simple and pronominal forms. Dependent elements expressed by simple passive or active participles prevail.
254 Palmira Zemlevičiūtė | XIX a. pab. – XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu liga ir dalyviu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis
Page 17
Three types of expression of dependent elements were singled out: Dlvnvk ← Dktvliga, Dlvvk ← Dktvliga, Dlvrk ← Dktvliga. The dominant type is Dlvnvk ← Dktvliga. Four subtypes of expression were distinguished within the first two types: Dlvnvk(ppr) ← Dktvliga, Dlvnvk(ivardž) ← Dktvliga, Dlvvk(ppr) ← Dktvliga, Dlvvk(ivardž) ← Dktvliga. The dominant subtype is Dlvnvk(ppr) ← Dktvliga.
It was ascertained that the head element liga plays three semantic – subject, object and adverbial modifier – functions. The word phrases with the shade of the subject prevail. In other words, the head element liga usually plays the function of the subject, i.e., it takes an active position. After we transform the noun constructions under analysis into verbal ones, we can see that liga is used in combination with twenty intransitive verbs; lipti and užkresti are most common. Cases where the abovementioned element plays the function of the object or adverbial modifier are individual only.
The analysis of the names with the participles of different expression (active and passive voice, simple and pronominal form) as their dependent elements presupposes that the authors of the texts in question chose specific participles spontaneously rather than consciously; they usually wrote as they knew or saw in the texts of other authors. Their principal aim was to render subject-specific knowledge to an ordinary reader in the understandable language or, in other words, they were more preoccupied with the content rather than form related linguistic subtleties.
As regards the attribution of names to terms, two groups of names stand out. The names of the first group can be considered proper terms, as they denote medical concepts and their dependent element expresses a distinctive specific quality. The phrases with the dependent elements expressed by active participles used in the medical texts of the period under analysis can be attributed to terms as well. The terms comprising the second group are improper terms; they have no connection with the medical concept, whereas their dependent element denotes a temporary quality, which is only relevant in a specific text.
Gauta 2021-04-19
Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected]
