Kutatási terület: a litván nyelv és írásbeliség története.
https://doi.org/10.35321/term32-09
ABSZTRAKT
A nyelvészeti terminológia történetének szentelt tanulmány a Pilypas Ruigys Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon című szótárában (1747) szereplő, írásjeleket jelentő szavakat elemzi: betű, számjegy, pont, diakritikus jel, vessző, kettőspont. A cikk a terminusoknak Ruigys szótárának forrásaival való kapcsolatát, valamint elterjedésüket is vizsgálja a 19. századi kelet-poroszországi litván és német szótárakban.
A nyelvészeti terminológia történetének szentelt tanulmány az írásjeleket jelentő szavakat elemzi: betű, számjegy, pont, diakritikus jel, vessző és kettőspont; ezek Philipp Ruhig (Pilypas Ruigys, 1675–1749) szótárában, a Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon című műben szerepelnek (1747). A cikk e terminusoknak Ruhig szótárának forrásaival való kapcsolatát, valamint elterjedésüket is vizsgálja a 19. századi kelet-poroszországi litván és német szótárakban.
KULCSSZAVAK: Philipp Ruhig, betű, számjegy, pont, diakritikus jel, vessző, kettőspont.
A litván nyelvészeti terminológia kezdeteit a kutatók Martynas Mažvydas Katekizmusához1 kötik, a terminusalkotás intenzívebb szakasza azonban a 19. század első felében kezdődött – addig a litván írásbeliségben a latin terminusok domináltak (Balašaitis 1961: 10). A 17–18. században a litván terminológiát létrehozó és terjesztő fő művek a szótárak voltak. Philipp Ruhig (Pilypas Ruigys, 1675–1749) szótárának, a Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon (Königsberg, 1747) legújabb kutatásai2, különösen Ona Aleknavičienė által összeállított litván szómutató (Aleknavičienė 2024), lehetővé teszik a teljes terminológia jobb megismerését.
A nyelvészeti terminusok történetének Mažvydas Katekizmusától a 20. század ötvenes éveiig terjedő időszakát Antanas Balašaitis Lietuvių kalbotyros terminų istorija (1961)3 című disszertációja tárgyalja. Célja az volt, hogy „bemutassa, miként alakult ki és vált szabályozottá a litván nyelvtudomány létrejötte során az egyes ágainak terminológiája, hogyan formálódott, gyarapodott, változott és honosodott meg a litván nyelvészetben” (Balašaitis 1961: 3). Bár a 17–18. századi szótárak nem szerepelnek a források között (vö. Balašaitis 1961: 3), adataikat is bevonta a kutatásba. A szerző a nyelvészeti terminusok első előfordulásait rögzítette, köztük Philipp Ruhig Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon című szótárának néhány terminusát is. A disszertáció célja, valamint tág kronológiai és tematikai keretei miatt A. Balašaitis nem kutatta sem Ruhig, sem más szerzők terminusainak forrásait, és a terminusok elterjedésével sem foglalkozott.
Ez a kutatás a Ruhig által a Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon című szótárba felvett írásjeleket jelölő terminusokkal4 foglalkozik (a továbbiakban: R – a teljes szótár, Rvl – a német–litván rész, Rlv – a litván–német rész); célja forrásaik és elterjedésük feltárása a 19. századi kelet-poroszországi szótárakban. Megfigyelhető, hogy A. Balašaitis az említett kutatásaiba nem vonta be a Ruhig szótárában előforduló valamennyi terminust: például nem említette a kettőspontot jelölő skyrinėlis terminust. Munkájában nem gyűjtötte össze Ruhig terminusainak minden szinonimáját: azt írta, hogy az R-ben a „betű” jelentésére a skaitytinė, rašytinė és a raštnėlis szolgált (Balašaitis 1961: 40), ám a raštas, raštelis alakokat nem említette; a „pont” jelentésű terminusok között megadta a žymelė és a spakelis alakot (Balašaitis 1961: 152), de a žymė alakot nem említi; a „vessző” jelentésére a tarpbrūkšnelis és a skyrimėlis terminust adta meg (Balašaitis 1961: 152), de további két szinonimát, a skyrinėlis és a žymė alakot nem rögzítette. Mivel nem vette figyelembe a forrásokat, a terminusok valamennyi jelentését sem nevezte meg; például a többjelentésű raštelis terminust említette
1 A Katekizmusban szereplő balsinė „magánhangzó”, dvibalsinė „diftongus”, sqbalsinė „mássalhangzó” szavakat (Zinkevičius 1988: 36).
2 A legtöbb kutatást Vilma Zubaitienė publikálta (Zubaitienė 2006; 2010a; 2010b; 2018), továbbá Vincentas Drotvinas (Drotvinas 2005). O. Aleknavičienė és V. Zubaitienė készítették elő Ruhig szótárának tudományos kiadását (2024).
3 „Iš lietuviškų kalbotyros terminų istorijos” című tanulmányában A. Balašaitis csak a szófajok és a szó szerkezetének terminusait tárgyalta a 19. század elejétől (Balašaitis 2010: 3–12).
4 A kutatók már felfigyeltek az R terminusaira: Domas Kaunas jelezte, hogy az R 94, az íráshoz, könyvhöz, nyomtatáshoz és olvasáshoz kapcsolódó terminust tartalmaz, és közölte ezek jegyzékét (Kaunas 1996: 141–142).
2
Page 3
csak a „betű” jelentésében, žymelė – csak a „pont” jelentésében fordult elő, de nem állapítható meg, hogy a „diakritikus jel” jelentést is hordozta volna. Az ugyanezzel a jelentéssel bíró raištelis terminus egyáltalán nem adatolt.
A tanulmány célja annak megállapítása, hogy 1) Ruigys milyen, az írásjeleket megnevező terminusokat vett fel szótárába; 2) melyek lehetnek az R terminusainak forrásai; 3) átvették-e ezeket a 19. századi kelet-poroszországi szótárak későbbi szerzői. A terminusok elemzése során sajátosságaik is kirajzolódtak: a szinonímia és a többértelműség.
Az R-ben az írásjeleket megnevező szavakat annak litván szavakat tartalmazó indexe alapján azonosítottuk (Aleknavičienė 2024: 113–958). Megállapítottuk, hogy az R a betű (a betű és a hang fogalma nem különült el), a számjegy (a számjegy és a szám fogalma nem különült el), a diakritikus jel, a pont, a vessző és a kettőspont megnevezésére szolgáló terminusokat tartalmaz.
A kutatás következő szakaszában a korábbi művekkel való kapcsolataikat vizsgáltuk. R forrásai előszavából és V. Zubaitienė részletes kutatásaiból ismertek. Az írásjeleket jelölő terminusok elemzéséhez fontosak Rvl forrásai: Erich Weismann (1641–1717) szótára, a Lexicon Bipartitum (Stuttgart, 1725, a továbbiakban: W; Zubaitienė 2006: 97–148), Martin Luther német nyelvű Bibliája5 (Zubaitienė 2010a: 13), valamint az 1735-ös bibliai kiadás, a BIBLIA, Tai efti: Wiffas Szwentas Raßtas, Séno ir Naujo Teftamento (Königsberg, 1735, a továbbiakban: B 1735), amelyből a német szavak litván megfelelőit gyűjtötték, és kiegészítették az Rvl regiszterét (Zubaitienė 2010a: 221; 2018: 1–38). V. Zubaitienė szerint a Biblia Ruigys egyik legfontosabb litván lexikai forrása volt, „jól tükrözte a litván nyelv szinonimakészletének lehetőségeit, valamint az új vallási fogalmak (személyek, tárgyak és egyéb valóságok) megnevezéseinek fordítási lehetőségeit” (Zubaitienė 2018: 4).
A német szavak fordításához és az Rlv regiszterének összeállításához Ruigys Konstantinas Sirvydas szótárának, a Dictionarium trium linguarum harmadik kiadására támaszkodott (Vilnius, 1677, a továbbiakban: SD 1677), az összehasonlító elemzés azonban kimutatta, hogy az írásjeleket megnevező terminusok nem kapcsolódnak ehhez a szótárhoz. R fontos forrása Frydrichas Vilhelmas Hako szótára, a Vocabularium (Halle, 1730, a továbbiakban: H; Hvl – a német–litván rész, Hlv – a litván–német rész; Zubaitienė 2010a: 82, 160, 221)6. Ruigys ezenkívül támaszkodhatott a 17–18. századi kéziratos szótárakra is: a Lexicon Lithuanicum (a továbbiakban: Lex), a Clavis Germanico-Lithvana (a továbbiakban: C), az úgynevezett Krause-szótár (a továbbiakban: Q)7, Jokūbas Brodovskis Lexicon Germanico–Lithvanicum et Lithvanico–Germanicum című műve (a továbbiakban: B), vagy e szótárak másolatai (Zubaitienė 2010a: 222–223)8. Az úgynevezett prágai német–litván kéziratos szótár9 (a továbbiakban: P)
5 Egyelőre nem állapították meg, hogy Ruigys Luther Bibliájának melyik kiadását vagy konkordanciáit használta (Zubaitienė 2010a: 201; 2018: 33–34). A tanulmány a német szöveget az Újszövetség 1727-es kiadása alapján idézi (a továbbiakban: NT 1727).
6 H kritinį leidimą žr. Zubaitienė 2012a, lietuviškų žodžių indeksą žr. Zubaitienė 2012b.
7 Apie rankraštinių žodynų ryšius žr. Urbutis 2008: 622–623.
8 Ruigys naudojosi ir Ernesto Dicelijaus (1629–1692) rankraštine medžiaga, bet ji nėra surasta (Zubaitienė 2010a: 222). Dar keletas R šaltinių šiam tyrimui nėra aktualūs: Ruigio veikalai Meletema ([1735]) ir Betrachtung der Littauischen Sprache, in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften (Karaliaučius, 1747), iš kurių į R teimti posakiai ir iliustraciniai žodžių junginiai (Zubaitienė 2010a: 190, 310), Danieliaus Kleino, Teofilio Gotlibo Šulco ir Kristupo Sapūno lietuvių kalbos gramatikos (jomis Ruigys galėjo remtis pateikdamas
3
Page 4
V. Zubaitienė 2010-ben még nem említette P-t R forrásai között, mert létezéséről csak 2011-ben szereztek tudomást. Amint Birutė Triškaitė szövegtörténeti elemzése kimutatta, P „egy korábbi kis-litvániai kéziratos szótár másolata”, amely a Lexszel és a Q-val áll kapcsolatban (Triškaitė 2014: 313), ezért anyaga szintén fontos R lexikai forrásainak elemzéséhez. Az e szótárakban rögzített német és latin terminusokkal való összehasonlítás pontosabban meghatározta a megjelölt fogalmakat.
Ezután az R-ben szereplő, írásjeleket megnevező terminusok elterjedését vizsgáltuk. R és Ruigys fiának, Povilas Frydrichasnak a nyelvtana, az Anfangsgründe einer Littauischen Grammatik (Königsberg, 1747) jó fogadtatásban részesült a kortársak körében. O. Aleknavičienė megjegyezte: „A porosz történetíró, Johann Friedrich Goldbeck (1748–1812) a Literarische Nachrichten von Preußen (1781–1783) című művében azt állította, hogy ezek a lehető legjobb könyvek a nyelvtanuláshoz, és a nyelv minden ismerője dicséri őket” (Aleknavičienė 2024: 13). A tanulmány azt vizsgálja, hogy a vizsgált terminusok átkerültek-e a későbbi munkákba, vagyis a 19. században kiadott litván–német szótárakba: Kristijonas Gotlybas Milkus (1732–1807) Littauisch=Deutsches und Deutsch=Littauisches Wörter=Buch című szótárába (Königsberg, 1800; a továbbiakban: M; Mvl – a német–litván rész, Mlv – a litván–német rész), Georg Heinrich Ferdinand Nesselmann (1811–1881) Wörterbuch der Littauischen Sprache című szótárába (Königsberg, 1851; a továbbiakban: N), valamint Frydrichas Kuršaitis (1806–1884) Wörterbuch der littauischen Sprache című művének – Deutsch–Littauisches Wörterbuch 1–2 (Halle, 1870–1874; a továbbiakban: Kvl) és Littauisch–Deutsches Wörterbuch (Halle, 1883; a továbbiakban: Klv) című köteteibe.
O. Aleknavičienė szerint R és Ruigys fent említett, litván nyelvű nyelvtana arra ösztönözte K. G. Milkust, hogy elkészítse R átdolgozott és bővített kiadását10, vagyis az M-et (Aleknavičienė 2024: 13–14). Arra, hogy K. G. Milkus használta R-t, szótárának címe utal: Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Wörter=Buch, worinn das vom Pfarrer Ruhig zu Walterkehmen ehemals heraus gegebene zwar zum Grunde gelegt.
G. H. F. Nesselmann szótárának előszavában felsorolta azokat a forrásokat, amelyek anyagát felhasználta; ezek között Ruigys szótára is szerepel (N V). F. Kuršaitis a Kvl és a Klv összeállításakor valószínűleg nem támaszkodott közvetlenül R-re, hanem kéziratos szótárakat használt (Triškaitė 2011: 40, 44), valamint M-et és N-et (Drotvinas 2006: 33) – ez utóbbiakból vehette át R terminusait.
gramatines nuorodas (Zubaitienė 2010a: 300), Jono Šulco Ezopo pasakėčios (1706), iš kurių galbūt imti šnekamosios kalbos pavyzdžiai (Zubaitienė 2010a: 300–301).
9 Plačiau žr. Lemeškin 2013: 269–279.
10 Kaip K. G. Milkus keitė R medžiagą, žr. Zubaitienė 2003: 127–178.
4
Page 5
BETŰ
Az Rvl a német Buchstabe „betű” címszót tartalmazza11 (a XVII–XVIII. századi nyelvtanokban és később, egészen a XX. század elejéig, a betűt nem különböztették meg a hangtól), és négy litván megfelelőjét sorolja fel: skaitytinė, rašytinė, raštelis, raštas (lásd az 1. ábrát).
A felsorolást az Rlv címszava, a raštinėlis egészíti ki, így összesen öt R terminus jelentett „betűt” (jelentésüket és alakjukat lásd Aleknavičienė 2024: 731, 691)12, vö.:
Rvl 87:
Buchftabe. Skaitytinė, ê̇s, f. Raßytinė, ê̇s, f. Raßtélis, élio, m. Matt. V. 18. Ráßtas, to, m. Rom. II. 29.
Rlv 118:
Raßinėlis élio, m. eine Buchftabe.
A betű megnevezésére szolgáló terminus bekerült W, valamint a XVII–XVIII. századi német–litván szótárakba – a Lex, C, Q, B, P13 és H kéziratos szótárakba. A német Buchstabe a német–litván szótárakban két litván megfelelővel szerepelt: skaitytinė és raštelis, vö.:
W 83:
Buchftaben. litera, gramma, elementa, character.
Hvl 165:
Buchftabe Skaitytinė, Raßtelis.
Lex 20a:
Buchftabe Skaitytinė.
C I 405:
Buchftabe. Olvasandó betű, ê̇s. F.
Q 105:
Buchftabe Olvasandó betű.
B 301:
Buchftab Olvasandó betű Lev 19,28 Matth 5,18.
P 47v:
Buchftabe Olvasandó betű.
Az SD 1677-ben szintén szerepel egy szó a betű megnevezésére: Litera, czcionká Litera. Litera SD 1677 109, Ruigys azonban nem vette fel szótárába a latin litera szót, amelyet a litván megfelelő helyett adtak meg.
11 R-ben az ige is szerepel: buchftabiren, Bokßtabéróju, Raßytines fudemi Rvl 87, amely W-ben is megtalálható: Buchftabieren. coordinare literas & syllabas W 83; B-ben nincs hozzá fordítás: [Buchftab]biren B 301. Más forrásokban ez az ige nem szerepelt.
12 A. Balašaitis R-ből csak három, a betűt jelentő szót jegyzett fel: skaitytinė, rašytinė, raštinėlis (Balašaitis 1961: 40).
13 A prágai szótárból származó adatokért őszinte köszönet illeti dr. Birutė Triškaitėt.
5
Page 6
Olvasóbetű
A skaitytinė terminust Ruigys az Rvl-ben a német Buchstabe szó első megfelelőjeként adta meg (lásd a „Betű” című fejezetet), valamint címszóként az Rlv-ben; emellett a silbė „szótag”14 szó magyarázatában is használta, vö.:
Rvl 87: Buchftabe, olvasójel, ês, f. Rlv 131: Olvasójel, ês, f. der Buchftabe. Rvl 347: Syllbe, Sillbė, ês, f. Olvasójelek egyszerre kiejtve.
A skaitytinė terminus már az első litván írásos emlékektől fogva ismert: Mažvydas Katekizme című művében (Balašaitis 1961: 39), Baltramiejus Vilentas Evangelijose bei Epistolose című művében, Simonas Vaišnoras Margaritoje Teologiškoje című művében, valamint Jokūbas Morkūnas Postilėje című művében is használta15. Amint említettük, a Hvl-ben és a XVII–XVIII. századi kéziratos német–litván szótárakban is szerepel a német Buchftabe megfelelőjeként (lásd a „Betű” című fejezetet); emellett a Hlv-ben címszóként is megtalálható, vö.: Skaitytine, ês ein Buchftabe Hlv 116. A Skaitytinė a B 1735-ben is szerepelt, R azonban a szóhoz tartozó bibliai hivatkozásokat Ruigys nem jelölte.
Az SD 1677-ben a skaitytinė szónak más jelentése volt: „olvasás”, nem pedig „betű”: Czytánie, Lectio. Skaytimas, skaitytine SD 1677 31.
A skaitytinė terminus a XIX. századi M, N és K szótárakba is bekerült: a német–litván szótárakban a német terminus litván megfelelőjeként, a litván–német szótárakban pedig címszóként, vö.:
Mvl 114: Buchftabe, olvasójel, ês, f. Írott jel, ês, Raßbėlis, élio, m. Matt. V, 18. Ráb tas, to, m. Rom. II, 29. Mlv 240: Olvasójel, nės, f. der Buchftabe, nem túlságosan érthető. N 474: Olvasójel, ês, f. egy írásjel, egy Buchftabe Plur. Olvasójelek, az ábécé. Kvl I 267: Buchstabe, der, mai használatban: búkß taws. másként is: raßytiné. olvasójel. balßo žymélé. Klv 376: ſkaitytiné, -ės Subst. f. a betű; bibliai, másként, ma búkßtawas.
Amint látható, K. G. Milkus ezt a szót kevéssé érthetőnek minősítette, F. Kuršaitis pedig bibliai eredetűnek. Utóbbi a „betű” akkori megnevezését is megadta: „jetzt búkßtawas”, „jetzt gew.: búkßtaws”, vö. illusztratív példáival is: didėlis búkßtaws, mažas búkßtaws Kvl I 267; βwininei (od. lietiniei) búkßtawai Kvl II 25. Így a XIX. században a skaitytinė terminus kezdett kiszorulni a használatból. Az N-ben még szerepel, F. Kuršaitis azonban a korabeli német Buchstabe megfelelőjeként a búkßtawas. szót javasolta.
14Skaitytinė R turėjo ir „natos“ reikšmę (Aleknavičienė 2024: 731): Note, Žymėlė giedama, žáidžema: Skaitytine giedamoji Rvl 269.
15 Lásd: LKŽ.
6
Page 7
Írásjel
A „betű” jelentésű rašytinė terminust Ruigys a német Buchstabe megfelelőjeként adta meg; az buchstabieren ige magyarázatában használta, és felvette az Rlv szótár címszavai közé, vö.:
A. Balašaitis szerint a rašytinė szót Ruigys a skaitytinė szó mintájára alkotta (Balašaitis 1961: 40). Korábbi munkákban nem jegyezték fel ezt a szót, későbbi szótárakba viszont bekerült mind német szó megfelelőjeként, mind címszóként (a Klv kivételével), vö.:
Mvl 114: Buchſtabe [...] Raſytinė, ės, f.
Mlv 218: Raſtinėlis, lio, m. Raſytinė, nės, f. der Buchſtabe, nicht sehr bekannt.
Az Mlv ugyanakkor megjegyzi, hogy ez a szó nem túl ismert, de nem világos, hogy a megjegyzés mindkét litván szóra, a raštinėlis és a rašytinė szóra vonatkozott-e, vagy csak az egyikre. A Kvl a rašytinė szót a német Buchstabe négy megfelelőjének egyikeként adja meg, a Klv azonban nem vette fel a címszavak közé; a betű megnevezésére a būkštavas: búkβtawas, –o, Subst. m. der Buchstabe, (dtsch.) terminust használja. Klv 63.
Írásjegy
Ruigys a raštelis terminust a német Buchstabe egyik négy megfelelőjeként adta meg16; Rlv-ben ez a szó nem szerepel, vö.:
Rvl 87: Buchſtabe [...] Raſtėlis, ėlio m. Matt. V. 18.
A. Balašaitis a nyelvészeti terminusokat vizsgálva rögzítette első előfordulásaikat; a „betű” jelentésű raštelis szót H-ban találta meg, más, ezt használó szerzőket, így Ruigiost sem említette tovább kutatásában (Balašaitis 1961: 40). Gita Kazlauskaitė ezt a terminust K. G. Milkaus, G. H. F. Nesselmanno és Antanas Baranauskas munkáihoz kötötte (Kazlauskaitė 2002: 66). Mint látható, Ruigys is használta (lásd még Aleknavičienė 2024: 691).
A „betű” jelentésű raštelis terminus mellett Ruigys megadta a forrást is: Mt 5,18. A német Bibliát összevetve a Ruigys által használt B 1735-tel látható, hogy a német Buchstabe17 a B 1735-ben a raštelis szónak felel meg, vö.:
16 R raštelis a „diakritikus jel” (lásd a „Írásjegy” alfejezetet) és a „betűtípus” jelentésében is használatos volt (Aleknavičienė 2024: 691).
7
Page 8
Mt 5,18
NT 1727 15: Mert bizony mondom nektek, || míg az ég és a föld el nem =||múlik, a törvénynek egyetlen || legkisebb betűje vagy || írásjele sem múlik el, míg minden be nem teljesedik.
B 1735 6: Nėfa iß tiefôs ſakau jums: || ik* dangus ir žéme ſugaiß, ne || ſugaiß nei mažáufas raßtélis, || arba ney wien’s žodélis žóka=||lno, ikk’ wiff’ iſſipildis.
A „betű” jelentésű raštelis terminus H-ban is megtalálható: a német Buchstabe egyik megfelelője Hvl-ben, Hlv-ben pedig címszó. F. V. Haack ezt a szót átvehette az NT 1727-ből, amelynek elkészítésében maga is jelentős szerepet vállalt (Zubaitienė 2010a: 58), de bibliai hivatkozást nem adott meg hozzá, vö.:
Hvl 165:
Buchftabe Skaitytine, Raßtelis.
Hlv 110:
Raßtelis, lio ein Buchftabe I d. g. m.
Mt 5,18
NT 1727 15:
Bizony mondom nektek: amíg az ég és a föld el nem múlik, egyetlen =betű sem vész el az írásból, de még egyetlen szótag sem, míg minden be nem teljesedik.
A korábbi kelet-poroszországi szótárakban ez a terminus nem szerepel, a későbbi szótárakba viszont bekerült. K. G. Milkus felvette az Mvl „Buchstabe” szócikkébe (az Mlv-ben nem szerepelt), az N-ben pedig címszóként adta meg (öt szinonimával), vö.:
Mvl 114:
Buchftabe [...] Raßtelis, élio, m. Matt. V, 18.
N 429:
Rasztélis, io, m.
Rasztátis, czio, m.
Rasztužis, io, m.
Rasztinė, ės, f. egy betű; hímzés.
Rasztinélis, io, m. ugyanaz.
Rasztinélė, ės, f. ugyanaz.
Kicsinyítő alak. Írás, betű, hímzés.
Írás
A negyedik Rvl német Buchstabe megfelelője – írás (A. Balašaitis nem rögzítette, vö. Balašaitis 1961: 40). Ez a terminus csak az Rvl-ben jelenti a „betűt”18, vö.:
Rvl 87:
Buchftabe [...] Raßtas, to, m. Rom. II. 29.
A Ruigys által megadott helyen, vagyis a Rómaiakhoz írt levél 2,29-ben, az NT 1727-ben a német Buchstaben (V littera) szerepel, ez a B 1735 raštas szavának felel meg, vö.:
17 A Vulgatában (a továbbiakban: V) ezen a helyen jota szerepel, „a görög ábécé kilencedik betűje”, vö. Mt 5,18: „Amen quippe dico vobis, donec transeat cælum et terra, jota unum aut unus apex non præteribit a lege, donec omnia fiant.”
18 Az R raštas szónak más jelentései is vannak: „írás; Szentírás; dokumentum; díszítmény” (Aleknavičienė 2024: 691).
8
Page 9
Rom 2,29 NT 1727, 625: Sondern das ist ein Ju=||de, der inwendig verborgen ist; || und die Beschneidung des Her=||tzens ist eine Beschneidung die || im Geist und nicht im Buchsta=||ben geschicht; welches Lob ist || nicht aus Menschen sondern aus Gott.
V: sed qui in abscondito Judaeus est, et circumcisio cordis in spiritu non littera, cuius laus non ex hominibus sed ex Deo est.
B 1735, 214: Bet tas 3ydas yra, kurſai || widduje paſlėptas eſti, ir ßir=||diês appipjauſtimas, kurſai dwáſėje, o ne || raßte nufiduſt; kurro garbe || ne eſti iß 3monû, bet iß Diewo.
Tad vok. Buchstabe atitikmenį raštas Ruigys veikiausiai įtraukė į R remdamasis B 1735. Juo labiau kad nei H, nei ankstesniuose rankraštiniuose žodynuose tokia šio žodžio reikšmė nebuvo nurodyta. Tik B duoti keli iliustraciniai žodžių junginiai, kuriuose vok. Buchstabe atitikmuo yra raštas, plg.:
B 301: Buchſtab verguldet Slatitas Raßtas.
B 377: Ebreiſcher Buchſtaben 3ydißkas Raßtas Luc. 23,38.
Mint említettük, az Mvl átveszi az Rvl teljes „Buchstabe” szócikkét, és ugyanazokat a megfelelőket adja meg, ugyanazokra a bibliai versekre való hivatkozásokkal, vö.:
Mvl 114: Buchſtabe [...] Raßtas, to, m. Rom. II, 29.
Az Mlv címszava, a raštas, nem rendelkezik a német Buchstabe megfelelővel, noha a Ne moka Raß tus, er kann nicht ſchreiben példából úgy tűnhet, hogy a „betű” jelentése is lehet, vö.:
Mlv 218: Ráßtas, to, m die Schrift, das ausgenähte Bluhmwerk. Ne moka Raß tus, er kann nicht ſchreiben.
Az N-ben a raštas címszó mellett sincs a német Buchstabe megfelelő, de itt is szerepel az Mlv példája (csupán a szórend változott), amely arra utalhat, hogy a szó jelentése „betű” is lehet, vö.: Rásztus ne moka, er kann nich ſchreiben N 429.
A Kvl német Buchstabe megfelelője, a raštas már nem szerepel (vö. Kvl I 267); a Klv címszavának, a raštas szónak a „betű” jelentése sincs feltüntetve (vö. Klv 346). Így a Ruigys által a Bibliából átvett raštas szó „betű” jelentése a XIX. századra már eltűnt.
Kis írás
A német Rvl Buchstabe négy tárgyalt litván megfelelőjén kívül Rlv még egy „betű” jelentésű szót is közöl – raštinėlis (Aleknavičienė 2024: 691; lásd 2. ábra), ez Rvl-ben nem szerepel, vö.:
A korábbi szótárakban ez a terminus nem szerepel; A. Balašaitis szerint maga Ruigys alkotta (Balašaitis 1961: 40).
A Raštinėlis szerepel Mlv címszómutatójában. A szócikk végén megjegyzik, hogy a szó nem igazán ismert, de nem világos, hogy a megjegyzés mindkét szóra, a raštinėlis és a rašytinė szóra vonatkozik-e, vagy csak az egyikre (Mvl-ben a német Buchstabe mellett nem szerepel, ahogy R-ben sem), vö.:
Mlv 218: Raßtinélis, lio, m. Raßytinė, nės, f. der Buchftabe, nicht fehr bekannt.
G. H. F. Nesselmann, aki a legtöbb betűnevet közölte, R-ben és M-ben a raštinėlį is megadta; F. Kuršaitis viszont K-ból már kihagyta, ahogyan R „betű” jelentésű szavait, a raštas és a raš telis szót is, vö.:
N 429: Rasztinė, ės, f. ein Buchftabe; eine Stikerei. Rasztinélis19, io, m. daff.
Összefoglalás
A „betű” megnevezésére szolgáló terminusok felkutatásához átvizsgálták R forrásait – W-t, H-t és a XVII–XVIII. századi német–litván szótárak kéziratait. R öt litván szót rögzített a „betű” megnevezésére: skaitytinė, rašytinė, raštas, raštelis, raštinėlis. Az első négyet (skaitytinė, rašytinė, raštas, raštelis) Rvl a német Buchstabe megfelelőjeként közli; a raštelis kivételével az Rlv címszavai között is szerepelnek; a raštinėlis csak az Rlv-ben található meg. A Skaitytinė, raštelis és a raštas korábbi litván írásművekhez kapcsolódik: a skaitytinė és a raštelis H-ban szerepelt; a raštelis és a raštas a B 1735-re utal (lásd az 1. táblázatot). A Rašytinė és a raštinėlis korábbi szövegekben nem adatolt; feltehetően Ruigys alkotta őket.
1. táblázat. Az R-ben a „betűt” jelentő terminusok használata korábbi művekben
19 A –ėl- [ė] képzőt N az <ė> jellel jelöli, vö.: Abrufėlis R 3 – Abrusėlis N 2, Akmenėlis R 4 – Akmenėlis N 3, Apokėlis R 7 – Apokėlis N 8, Awinėlis R 11 – Awinėlis N 12.
10
Page 11
H
Lex
C
Q
B
P
B 1735
raštinėlis
-
-
-
-
-
-
skaitytinė
+
+
+
+
+
+
K. G. Milkus R-től átvette a „betűt” jelentő valamennyi terminust. A Skaitytinė, rašytinė és raštas R-hez hasonlóan az Mvl-ben a német Buchstabe megfelelőjeként szerepel, az Mlv-ben pedig címszó. Az Raštelis M-ben csupán a német Buchstabe egyik megfelelője, a raštinėlis pedig csak címszóként került be az Mlv-be. Az összes tárgyalt terminust átvette N is. K-ban csupán a skaitytinė szerepel (a Kvl-ben a német Buchstabe megfelelőjeként, a Klv-ben pedig címszóként), a rašytinė pedig csak a Kvl-ben (lásd a 2. táblázatot); F. Kuršaitis a német Buchstabe elsődleges megfelelőjeként a būkštavaas alakot adta meg. G. Kazlauskaitė kutatásai szerint a XIX. században a kelet-poroszországi ábécéskönyvekben csak a skaitytinė és rašytinė alakokat használták (Kazlauskaitė 2002: 66). Vincentas Drotvinas szerint F. Kuršaitis szótárában nagy figyelmet fordítottak a beszélt nyelvi anyagra (Drotvinas 2006: 32–33). F. Kuršaitis feltehetően azért nem vette fel R terminusait a szótárába, mert azokat akkorra már nem használták.
2. táblázat. Az R-ben a „betűt” jelentő terminusok a XIX. századi szótárakban
Mvl
Mlv
N
Kvl
Klv
rašytinė
+
[+]
+
+
-
írás
+
-
-
-
-
írásocska
+
-
+
-
-
írásocska
-
[+]
+
-
-
olvasnivaló
+
[+]
+
+
[+]
Megjegyzés: a [+] jel azt mutatja, hogy a terminus szerepel a szótárban, de elavultként, bibliaiként vagy nem teljesen egyértelműként van megjelölve.
SZÁMJEGY
Rvl a német Zahl és Ziffer szavak megfelelőiként a rokuotinė, suskaitytinė kifejezéseket adja meg, amelyek jelentése „számjegy” (Aleknavičienė 2024: 705, 786; lásd 3. ábra; a számjegyet nem különböztették meg a számtól); ezek Rlv részében nem szerepelnek, vö.:
3. ábra. Rvl 413: Ziffer és Zahl litván megfelelői: Rokótinė, Sufkaitytinė; LMAVB RSS: LK–18/10
11
Page 12
A német Zahl és Ziffer „számjegy” megvolt W-ben, H-ban és a kéziratos szótárakban is; a „számjegy” jelentésű szó az SD 1677-be is bekerült, vö.:
W 500: Zahl. numerus.
W 508: számjegy. numerus, nota numeri.
Hvl 227: szám Skaitlus.
Lex 108a: Zahl Skaitlus, C₃iene, Skaic₃zus
Lex 109a: számjegy. Skaitlus.
C II 1027: Zahl. Skaitlus, aus. M. C₃iene, és. F. [...] Skaic₃zus, aus. M.
C II 1052: Ziffer. Skaitlus, aus. M.
Q 633: szám Skaitlus. Skaiczus. C₃iene.
SD 1677 108: Liczbá, Numerus (i. m.) szám
Amint látható, Ruigys nem választotta a H-ban és a kéziratos szótárakban megadott Zahl és Ziffer német megfelelőit, a skaitlius, skaičius alakokat. Az R-ben szereplő rokuotinė és suskaitýtinė szót korábbi írások nem jegyezték fel; valószínűleg maga Ruigys alkothatta őket (vö. a skaitytinė, rašytinė szavakkal).
M, R-hez hasonlóan, a rokuotinė és suskaitýtinė alakokat csak német szavak megfelelőiként vette fel, vö.:
Mv1 557: Ziffer, f. Zahl, Rokótinė, és, f. Sufkaitytinė, és, f.
Mv1 550: Zahl, im Schreiben, Rokótinė, nês, f.
G. H. F. Nesselmann a rokuotinė terminust címszóként vette fel szótárába, a suskaitýtinė viszont N-ben nem szerepel20, vö.:
N 446: Rokótine, és, f. az írott szám, a számjegy.
A K szintén csak R és M számolásra szolgáló – Kvl a német Zahl és Ziffer megfelelőjeként21 szerepel, és megjegyzés is olvasható arról, hogy régebben használt szó; Klv címszóként közli (lásd a 3. táblázatot), vö.:
Klv 358: rokútinė, -ės, Subst. f. régi szó a ma szokásos cólis, die Zahl helyett.
Kvl II 372: Ziffer, die, számjegy, cólis, io, korábban: rokútinė.
20 A számjegy jelentésében az N-ben további szavak is előfordulnak: Suskaitinė, ės, f. die Ziffer, die Zahl; Skaitytinė, ės, f. ein Schriftzeichen; Skaiczus, aus, m. die Zahl, Anzahl; Skaitlus, aus, m. die Zahl, Anzahl N 474.
21 A számjegy jelentésében a K-ben a következők szerepelnek: [ſkaičius, -iaus, Subst. m. die Zahl, Anzahl, Rechnung. Szyrwid.] Klv 375; [ſkaitlius, -iaus, Subst. masc. die Zahl, Anzahl. Klv 376; [ſufkaitinė, -ės, Subst. f. die Ziffer, Zahl.] Klv 415.
12
Page 13
3. táblázat. Az „számjegyet” jelentő R szavak a XIX. századi szótárakban
Ruigys az Rvl-be olyan szavakat is felvett, amelyeknek a „pont – írásjel” és a „diakritikus jel” jelentésük is van. A két jelentéssel bíró német Dipfel, Tipfel22 szót R a žymelė szóval fordítja; a német Tütel, Pünktlein23 szavakat három szóval: raštelis, raištelis, žymelė (lásd 4. ábra); a német Punkt – žymelė és spakėlis (jelentéseiket és alakjaikat lásd: Aleknavičienė 2024: 687, 691, 936), vö.:
Rvl 101: Pontocska, kis pont, jelölés, -é, nőnemű. Rvl 358: Címecske, kis pont, írásjel, -é, hímnemű. Luc. XVI. 17. Kis írásjel, -é, hímnemű. Matth. V. 18. Jelölés, -é, nőnemű. Rvl 283: Pont, jelölés, -é, nőnemű. Spakielis, -é, hímnemű.
22 Vö. Deutsches Wörterbuch, Jacob Grimm és Wilhelm Grimm műve, digitalizált változat a Trier Center for Digital Humanities Wörterbuchnetz szótárhálózatában, 01/25-ös verzió. Elérhető az interneten: https://woerterbuchnetz.de/?sigle=DWB&lemid=D02652, https://woerterbuchnetz.de/?sigle=DWB&lemid=T04578.
23 Vö. Etymologisches Wörterbuch des Deutschen. Elérhető az interneten: https://www.dwds.de/wb/etymwb/T%C3%BCtel#wb-2.
13
Page 14
A német Punkt, Pünktlein szavakat a 17–18. századi kéziratos szótárakba is felvették. C-ben a német Punkt valószínűleg szintén a „diakritikus jelet” és a „pontot – írásjelet” jelenti. A B-be és P-be felvett német Punkt és Pünktlein jelentése nincs pontosítva, vö.:
C II 248: Punct. Žimele, ês, f. Κεραία, Apex.
B 988: Punct Sȝlakas
B 988: Pünctlein. Spakkelis
P 202v: Punct
Írásjegy
Rvl-ben a német Tütel, Pünktlein megfelelőjeként szereplő raštelis mellé a Biblia egyik helyére – Lk 16,17 – utaló hivatkozást tettek; ugyanez a hivatkozás C-ben is megtalálható, ám ott a német Tütel más megfelelői szerepelnek – piešėlis (pėšelis), brūkšmelis, vö.:
Rvl 358: Tȕtel, Pȕnktlein, Raƀtélis, élio, m. Luc. XVI. 17.
C II 611: Tȕttel. Pėƀélis, iô. M. (mažaufis Brukƀmelis. [...] Pygėft yra jog Dangus ir Žėme praeit, neng wiens Pėƀélis | Brukƀmelis: | Ȝokano prapultu [...] Luc. 16. 17.
A Lk 16,17 német és litván változatának összevetése azt mutatja, hogy az 1727-es NT német Tittel24 (V lat. apex) megfelelője a B 1735-ös raštelis, vagyis Ruigys a szót a B 1735-ből vette át. V segít pontosítani a jelentést: „diakritikus jel”, vö.:
Lk 16,17 NT 1727 322: Könnyebb azonban, hogy || az ég és a föld elmúljék, || mint hogy a törvényből egyetlen ékezet =||is elvesszen.
B 1735 110: De könnyebb, hogy az ég=|| és a föld elenyésszen, mint hogy || egyetlen írásjegy is elvesszen=||.
V: Facilius est autem caelum et terram praeterire, quam de Lege unum apicem cadere.
H-ban a raštelis szó csak „betű” jelentésben szerepel (lásd az „Írásjegy” című alfejezetet); a kéziratos szótárakban ez a szó nem fordult elő. R „Tütel, Pünktlein” szócikkének teljes anyaga csak az Mv1-be került át, a többi szótárban nem található meg, vö.:
Mv1 479: Tȕtel, Pȕnktlein, Raƀtélis, élio, m. Luc. XVI, 17. Raiƀtélis, élio, m. Matt. V, 18. Žýmėlė, lês, f.
Írásjel
R Tütel, Pünktlein megfelelője, a raštelis szintén utal a Bibliára – Mt 5,18, vö.:
24 LB a tütel szóval, vö. Lk 16,17: Es ift aber leichter das Himel und Erden vergehen, denn das ein tütel am Geſetz falle.
14
Page 15
Rvl 358: Tūtel, Půnktlein [...] Raißtélis, élio, m. Matth. V. 18.
A B 1735-ben (és az NT 1727-ben) azonban Mt 5,18-ban nem szerepel a raištelis: az NT 1727 német Tittel25-nek a B 1735-ben a žodelis felel meg; a raištelis jelentésének azonosítását az V latin apex ’diakritikus jel’ segíti, vö.:
Mt 5,18 NT 1727, 15 Mert bizony mondom nektek, || míg az ég és a föld el nem múlik, egyetlen =||betű vagy akár egyetlen || írásjel sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.
B 1735: Nēfa iš tiefôs fakau jums: || ik* dangus ir žémę šugaiß, ne || šugaiß nei mažáufas raßtélis, || arba ney wien’s žodélis žóka=||no, ikk’ wiff’ ißfipildis.
V: Bizony mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, a törvényből egyetlen ióta vagy egyetlen ékezet sem vész el, amíg minden be nem teljesedik.
Egyetlen korábbi szótárban sem fordul elő a raištelis szó ’diakritikus jel’ jelentésben. Talán a raištelis sajtóhiba lehet (azaz *raštelis), de ez kevéssé valószínű, mivel az Rvl-ben mindkét szó, a raštelis és a raištelis, ugyanabban a „Tūtel, Pünktlein” szócikkben, egymás mellett szerepel (lásd a „Diakritikus jel” című fejezetet, 4. ábra). Csak óvatosan feltételezhető, hogy a raištelis Ruigy emlékezetében az NT 1727 és a B 1735 közös fordításából maradhatott meg, ezért fűzték hozzá a bibliai hivatkozást.
Mint említettük, az Rvl teljes „Tūtel, Pünktlein” szócikke átkerült az Mvl-be, a raištelis szóval együtt (lásd az „Írásjel” című alfejezetet). Az N-be is bekerült: a raištas szó után áll, és ’pontocska’ jelentésű, vö.:
N 432: Raisztas, o, m. egy kör. [...] Raisztélis, io, m. Dim. egy kis kör, pontocska.
A Klv-ben csak a raištas szerepel ([raißtas, -o, Subst. m. ein Kreis.] Klv 342), a raištelis nem.
Jelölő
A jelölő26 szót R a „diakritikus jel” jelentésű szavak, a írásjel és a kötőjel szinonimájaként adja meg, valamint a „diakritikus jelet” és „pontot – írásjelet” jelentő német Dipfel, Tipfel, Punkt megfelelőjeként, vö.:
Rvl 358: Tūtel, Půnktlein, Raßtélis, élio, m. Luc. XVI. 17. Raißtélis, élio, m. Matth. V. 18. Žymélé, ės, f.
Rvl 101: Dipfel, Tipfel, Žymélé, ės, f.
Rvl 283: Punct, Žymélé, ės, f. Spakiélis, élio, m.
25LB: Tūtel, vö. Mt 5,18: Mert bizony mondom nektek: amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egyetlen betű vagy egyetlen Tūtel sem vész el, amíg minden be nem teljesedik.
26 R jelölő nemcsak „diakritikus jelet”, „pontot – írásjelet”, hanem „jelet”, „hangjegyet” is jelent (Aleknavičienė 2024: 936).
15
Page 16
Amint említettük, a C jelölő a német Punkt megfelelője, és „diakritikus jelet” jelent (gör. Κεραία, lat. apex); ezzel a jelentéssel bírt W német Punkt szava is. A „diakritikus jel” jelentésben a jelölő Samuel Bitner Újszövetség-kiadásában (Königsberg, 1701; a továbbiakban BtNT) is előfordul, Mt 5,18-ban – Ruigys ezt a bibliai verset a másik, azonos jelentésű szalagocska szó mellett adta meg (vö. az 1727-es NT német Titel27, V lat. apex), vö.:
Mt 5,18 BtNT: Nefa ißtieſôs fakau ju=Ilmus. iki koḷey praeis dangus ir || ǯ́ėme ne praeis wiena jota / arba || wiena ǯ́imėle raßto iß 3okono / || iki wifs ißpildis.
Mindazonáltal nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a jelölő átvehető lett volna a BtNT-ből, mivel V. Zubaitienė kutatásai azt mutatják, hogy Ruigys valószínűleg nem támaszkodott rá (Zubaitienė 2010a: 196).
Az R „Dipfel, Tipfel”, „Punkt” és „Tütel, Pünktlein” szócikkeinek jelölő szava átkerült az M-be, vö.:
Mvl 132: Dipfel, Tipfel, ǯymélė, ês, f. Mvl 378: Punct, ǯymélé, ês, f. Spakiélis, élio, m. Mvl 479: Tůtel, Půnktlein, Raßtélis, élio, m. Luc. XVI, 17. Raißtélis, élio, m. Matt. V, 18. ǯymélé, lês, f.
G. H. F. Nesselmann és F. Kuršaitis a jelölő szót is felvették szótáraikba a jel szó „jel, szimbólum, írásjel” jelentésű kicsinyítő képzővel ellátott alakjaként, de a „diakritikus jel” jelentést már nem tüntették fel, vö.:
N 546: Z’yme, ês, f. ein Zeichen, ein Kennzeichen, ein Charakter; eine Spur, eine Narbe; ein Schriftzeichen, eine Ziffer. Z’ymélé, ês, f. Dim. daß. Klv 522: žymė, -ės, Subst. fem. ein Merkzeichen; Demin. žymėlė, -ės, ein kleines Merkzeichen, ein Komma.
Összefoglalás
Ruigys olyan szavakat vett fel a szótárába, amelyek „diakritikus jelet” jelentettek. Az Rvl regiszter német szavai kapcsolatban állnak a forrásokkal, míg a litván megfelelőik eltérnek, kivéve a C jelölő szót. A bibliai hivatkozás arra utal, hogy a kötőjel a B 1735-ből származhatott (lásd a 4. táblázatot).
4. táblázat. Az R „diakritikus jelet” jelentő terminusainak használata a korábbi művekben
H | Lex | C | Q | B | P | B 1735 kötőjel | – | – | – | – | – | –
27 Vö. LB Tütel.
16
Page 17
H Lex C Q B P B 1735 kis írásjel − − − − − + jelölő − − + − − −
Az R „diakritikus jel” megjelölésére szolgáló terminusai közül M. G. H. F. Nesselmann a raštelis „kis pontocska” („ein Kreischen, Pünktchen”) szót vette fel a szótárába. F. Kursaitis ezeket az R-terminusokat nem vette fel a szótárába (lásd az 5. táblázatot).
5. táblázat. Az R-ben „diakritikus jelet” jelentő terminusok a 19. századi szótárakban
M N K kis írásjel + + − kis írásjel + − − jelölő + − −
PONT
A „pont” jelentésére R két szót használ: žymė és spakelis.
Žymė
Rlv duotas žodis žymė „taškui“ reikšti (Aleknavičienė 2024: 936)28, Rvl jo nebuvo, plg.:
Rlv 192: Žymė, ės, f. egy sebhely, a seb jegye, 2. írásjelként vessző vagy pont.
Sem a korábbi, sem a későbbi szótárakban nem szerepel a „pont” jelentésében a žymė. N-ben a žymė több jelentésű; ezek egyike az „írásjel”, de a „pont” jelentés nincs elkülönítve, vö.:
N 546: Z’ymė, ės, f. jel, ismertetőjegy, karakter; nyom, sebhely; írásjel, számjegy.
Spakelis
Rvl-ben a német Punkt egyik megfelelője a spakelis (Rlv-ben nem szerepel). Korábban a spakelis csak B-ben fordult elő, vö.:
Rvl 283: Punct, jelölő, ės, f. Spakiélis, élio, m. B 988: Pünctlein. Spakkelis.
M az egész német „Punkt” szócikket R-ből vette át, így a spakelis alakot is. N-ben a spakelis csak a spakas „pont” jelentésű szó kicsinyítő képzővel ellátott alakjaként szerepel. N-ben és K-ban a „pont” más szavakkal szerepel: N spakas, spuogis, K spuogelis, punktas (a „nem egyértelmű” spakas, spuogas, taškas alakok is meg vannak adva), vö.: Spakas, o, m. ein Tropfen; ein Pünctchen. Spakélis, io, m. Dim. daff. N 491; Spugis, io, m.
28 R-ben a žymė jelentése „pont – írásjel”, „elválasztó jel”, illetve „sebhely” is (Aleknavičienė 2024: 936).
17
Page 18
(3’em.) egy pont N 494; Punct, der, 1) egy kis kerek pötty, [pogēlis. mint interpunkciós jel, pùṅktas Kvl 116; [fpakas, -o, egy csepp, egy kis pont, lásd még: fpógas.] Kvl 395; [taßkas, -o, hímnemű főnév, a csepp, egy írásjelként használt pont.] Kvl 450.
Összefoglalás
R-ben a „pontot” jelentő žymė és spakelis szavakat a korábbi munkák nem rögzítették, egyedül a B spakelį alakjától eltekintve (lásd a 6. táblázatot).
6. táblázat. Az R-ben a „pontot” jelentő terminusok használata a korábbi munkákban
R žymė „pont” jelentése nem került be egyetlen későbbi szótárba sem; a spakelis „pont” bekerült az M-be, G. H. F. Nesselmann pedig csak a „Spakas” szócikkben közölte. F. Kurschat nem vette fel szótárába az R „pont” jelölésére szolgáló terminusait (lásd a 7. táblázatot).
7. táblázat. Az R-ben a „pontot” jelentő terminusok a 19. századi szótárakban
M | N | K; žymė | – | – | –; spakelis | + | + | –
VESSZŐ
Rvl két német Komma „vessző” megfelelője: tarpbrūkšnelis és skyrिमėlis (lásd Aleknavičienė 2024: 826, 736; lásd 5. ábra), vö.:
Rvl 92: Comma, köztes vonásocska, élio, m. elválasztójel, élio, m.
Rvl jegyzékében több, a vessző jelentésével bíró terminus szerepel: tarpbrūkšnelis, továbbá két, Rvl által nem említett szó: skyrinėlis és žymė (lásd Aleknavičienė 2024: 736, 936), vö.:
Rlv 157: Köztes vonásocska, élio, m. vessző. Rlv 133: Elválasztójel, élio, m. vessző vagy kettőspont a könyvben. Rlv 192: Jel, ės, f. sebhely, seb nyoma, 2. vessző vagy írásjel.
18
Page 19
5. ábra. Rvl 92: a német Comma litván megfelelői: Tarpbrukšnelis, Skyrimėlis; LMAVB RSS: LK–18/10
Összesen tehát R-ben négy, a „vesszőt” jelentő terminus található: tarpbrūkšnelis, skyrimėlis, skyrinėlis és žymė. A vessző jelölésére szolgáló szó bekerült W-be, valamint B-be is (e jel alakja is fel van tüntetve: </>). Rvl német Komma szavának fordítási változatai megegyeznek a B-ben szereplőkkel; más szótárakban ezek a szavak nem fordultak elő, vö.:
W 96: Comma, ātis, 3. n. írásjel, más néven virgula.
B 314: Comma. Tarp-brukßnelis, Skirimelis. v. g. (/)
Kötőjel
A „vessző” jelentésű kötőjel terminus mind az Rvl-ben, mind az Rlv-ben szerepel; mint említettük, a B-ben is megtalálható (lásd a „Vessző” című fejezetet). A. Balašaitis megjegyezte, hogy Ruigys kötőjel és az alább tárgyalt elválasztójel (lásd az „Elválasztójel” című alfejezetet) nem terjedt el széles körben (Balašaitis 1961: 152), ám bekerültek a XIX. századi szótárakba. K. G. Milkus a kötőjelet a szótár mindkét részébe felvette (az Mvl-be a teljes „Komma” szócikket átvette), vö.:
Mvl 121: Vessző, Tarpbrukßnelis, elio, m. Skyrimėlis, elio, m. Jelölő, ės. f.
Mlv 288: Tarpbrukßnelis, lio, m. vessző, elválasztó=jel.
Az N-ben a kötőjel kétszer szerepel: a „B” és a „T” betűknél; F. Kuršaitis felvette a Klv-be, igaz, szögletes zárójelbe tette, jelezve, hogy a szó jelentése bizonytalan; vö.:
N 91: Tarpbruksżnélis, io, m. vessző, központozási jel.
A Kvl-ben a vessző megnevezésére más terminusok is szerepelnek: Komma, das, kūma, brukėlis, io. Kvl 699.
Skyrimėlis
A skyrimėlis „vessző” kifejezés, amint említettük, csak az Rvl-ben szerepel; korábban J. Brodovskis vette fel szótárába (lásd a „Vessző” című fejezetet).
Ez a kifejezés bekerült az Mvl-be (lásd a „Gondolatjel” című alfejezetet; az Mlv-ben nincs), az N-be; a Klv-ben, akárcsak a tarpbrūkšnelis, szögletes zárójelben szerepel, bizonytalan alakúként, vö.:
19
Page 20
N 478: Skyrimėlis, io, m. Dim. daff. 3. B. a vessző.
Klv 381: [ſkyrimėlis, -io kicsinyítő képzővel a ſkýrimas-ból, az elválasztás, elkülönítés, a vessző.]
Skyrinėlis
A Balašaitis kutatásában nem említette az Rlv skyrinėlis kifejezését, amely „vesszőt” és „kettőspontot” jelentett (lásd a „Vessző” című fejezetet, lásd a 6. ábrát), V. Zubaitienė pedig sajtóhibának tekintette (Zubaitienė 2010a: 261). Teljesen valószínűnek tűnik, hogy itt valóban szedési hiba történhetett: talán a Skyrimėlis helyett Skyrinėlis került kiszedésre. Ruigys ugyanis az Rvl-ben a német Komma két megfelelőjét adta meg: tarprūškėnelis és skyrimėlis; az első címszóként bekerült az Rlv-be, a második viszont nem, ehelyett itt a skyrinėlis szerepel, amely az Rvl-ben nem volt meg. Az R forrásaiban a skyrinėlis kifejezés szintén nem fordul elő. Másfelől azonban lehet Ruigys alkotta szó is, amely összefüggésbe hozható a skyrinys „felosztás, elkülönítés” jelentésű szóval29 (vö. raštinėlis).
K. G. Milkus az R szótárába is felvette a skyrinėlį alakot, igaz, azzal a megjegyzéssel, hogy a szó nem világos; az N-ben és a K-ban ez a kifejezés nem szerepel, vö.:
Mlv 244: Skyrinėlis, lio, m. egy vessző, egy megkülönböztető =jel a könyvben; nem egészen világos.
Jel
Rlv a jel egyik jelentése a „vessző”30 (lásd Aleknavičienė 2024: 936), a Rvl német Komma „vessző” megfelelőjének, a jel-nek viszont nincs ilyen jelentése, vö.:
Rlv 192: Žymė, ės, nőnemű főnév. Egy sebhely, a seb nyoma, 2. egy vessző vagy írásjel.
Az R forrásaiban a jel szónak sem volt „vessző” jelentése. K. G. Milkus az átvett Rvl „Komma” szócikket a jelöcske szinonimával egészítette ki, de nem a jel szóval (lásd a „Tarprukßnėlis” alfejezetet), Mlv pedig már nem adta meg a jel Rlv-ben szereplő „kábel” jelentését, vö.:
Mvl 121: Comma, Tarprukßnėlis, elio, m. Skyrimėlis, elio, m. Žymėlė, ės. f. Mlv 351: Žymė, ės, f. ein eine Narbe, Maal der Wunde, Maal=Zeichen.
29 Lásd LKŽ.
30 Az R-ben a jel jelentése „pont – írásjel”, „megkülönböztető jel” és „heg” is (Aleknavičienė 2024: 936).
20
Page 21
Az N-ben a jel szónak több jelentése van, ezek egyike az „írásjel”, de a „vessző” jelentés nincs elkülönítve; a Klv-ben a jel szintén nem jelent „vesszőt”, ezt a jelentést a jelöcske kicsinyítő képzős alak hordozza, akárcsak az M-ben, vö.:
N 546: Jel, jelek, nőnemű főnév: egy jel, egy ismertetőjegy, egy karakter; egy nyom, egy heg; egy írásjel, egy számjegy.
Klv 522 jel, jelek, nőnemű főnév: egy ismertetőjel; kicsinyítő képzős alakja: žymėlė, -ės, egy kis ismertetőjel, egy vessző.
Összefoglalás
R négy, a vessző megnevezésére szolgáló terminust tartalmaz. Közülük kettő – tarpbrūkšnelis, skyr imėlis – kapcsolatban áll B-vel; a többi a forrásokban nem fordul elő, és valószínűleg maga Ruigys alkotta meg őket (skyrinėlis [ha nem sajtóhiba], žymė; lásd a 8. táblázatot).
8. táblázat. Az R-ben a „vessző” jelentésű szavak használata a korábbi munkákban
Az R-ben „vessző” jelentésű tarpbrūkšnelis és skyr imėlis terminus mindhárom XIX. századi szótárba átkerült, K-ban azonban csak bizonytalanként jelölték őket. Ugyanezzel a jelentéssel a skyrinėlis csak M-be került be, míg a žymė N-ben és K-ban már nem szerepel „vessző” jelentésben (csak žymelė) (lásd a 9. táblázatot).
9. táblázat. Az R-ben „vessző” jelentésű terminusok a XIX. századi szótárakban (a szögletes zárójelek azt jelzik, hogy a szó a szerző számára nem volt világos vagy ismert)
Az R-ben szereplő skyrinėlis terminus jelentése „kettőspont” (és „vessző”)31 (Aleknavičienė 2024: 736, lásd 6.3), vö.:
Rlv 133: Pont vagy kettőspont a könyvben.
31 A Skyrinėlis⟧ szót az LKŽₑ csak R-ből rögzítette „vessző” jelentésben.
21
Page 22
A W és a B a kettőspontot jelentő címszavakat is tartalmazza, de a B-ben nincs litván megfelelő, csak a <:> jel, vö.:
W 94: Colon, colum. n. 2. zwei Puncta.
B 314: colon v. g (:)
Amint már említettük, ez a szó bekerült az M-be, de itt nem a kettőspont jelentésében szerepel (lásd a „Skyrinėlis” című alfejezetet). Az N-ből és a KŽ-ből hiányzik a skyrinėlio, a kettőspontot pedig a dvispuogis, dvillinkas punktas terminusokkal nevezik meg, vö.: Dwispugis, io, m. ein Doppelpunct, das Kolon N 494; Doppelpunct, der, dwilinkas punktas Kvl 302; [dwifpugis, -io, Subst. m. ein Doppelpunct. Wohl eine Erfindung der Sprachlehrer.] Klv 103.
KÖVETKEZTETÉSEK
A XVII–XVIII. században, amikor a litván nyelvtanokat más nyelveken írták, a szótárak voltak a litván terminológia megteremtésének fő művei. Pilypas Ruigys az 1747-ben megjelent litván–német és német–litván szótárába a litván írásjeleket megnevező terminusokat is felvette: címszavakat és a német terminusok litván megfelelőit egyaránt. Az R-ben, a többnyelvű szótárakban és a Bibliában adatolt német és latin terminusok összehasonlító elemzése lehetővé tette az általuk jelölt fogalmak pontosabb azonosítását.
A terminológia korábbi kutatásai nem rögzítették Ruigys valamennyi, az írásjelek megnevezésére használt terminusát. Ez a tanulmány elsőként tárgyalja az R-ben a „kettőspont” és a „diakritikus jel” jelentésében szereplő szavakat.
Megállapítást nyert, hogy az Rv1 „betű”, „számjegy”, „diakritikus jel”, „pont” és „kettőspont” jelentésű címszavai kapcsolatban állnak a W-vel. A H-ra utalnak az Rv1 német Buchstabe szavának skaitytinė, raštelis megfelelői; mindkét szótár litván–német részében címszóként is szerepelnek. A B-hez kapcsolja a német Buchstaberaštas megfelelője, a német Kommatarpbrūkšnelis és skyr imėlis megfelelői, valamint a német Punkt, Pünktleinsp akelis megfelelője. A C-ből kerülhetett át a német Buchstabeskaitytinė megfelelője. A bibliai hivatkozásokkal rendelkező raštas, raštelis „betű” jelentésben, illetve raštelis „diakritikus jel” jelentésben az 1735-ös B-hez köthetők. A korábbi munkákban nem adatolt rašytinė, raštinėlis „betű”, rokuotinė, suskaitytinė „számjegy”, raištelis „diakritikus jel”, žymė „pont”, „vessző”, illetve skyrinėlis „vessző”, „kettőspont” terminusok szerzője Ruigys lehet.
Az R terminusai közül a legtöbb átkerült az M-be: az Rv1 „Buchstabe” szócikke litván megfelelőivel skaitytinė, rašytinė, raštelis, raštas; a „Ziffer” és „Zahl” szócikkek a rokuotinė, suskaitytinė megfelelőkkel; a német Tütel, Pünktlein, Dipfel, Tipfelraštelis, raištelis, žymelė megfelelői „diakritikus jel” jelentésben; a német Kommatarpbrūkšnelis, skyrinėlis megfelelői; a német
22
Page 23
A Punkt megfelelői: Punktžymelė, spakelis; az Rlv-ből: a „betű” címszavai skaitytinė, rašytinė, raštinėlis, a „vessző” címszavai pedig tarpbrūkšnelis, skyrinėlis.
A későbbi szótárakban jóval kevesebb olyan terminus található, amely az R-ben írásjeleket jelölt. Az N címszóként átvette az R terminusait: skaitytinė, rašytinė, raštelis, raštinėlis „betű”, rokuotinė „számjegy”, tarpbrūkšnelis, skyrinėlis „vessző”, spakelis „pont”. A KŽ-ben még kevesebb kapcsolat van az R-rel: a Kvl csupán az Rvl német Buchstabe megfelelőit adja meg: rašytinė, skaitytinė (a német Buchstabe fő megfelelőjeként F. Kuršaitis a būkštavus alakot adta meg), a német Zahl és Ziffer megfelelőjeként a rokuotinė szerepel, a német Komma megfelelői pedig tarpbrūkšnelis, skyrinėlis (mindkettő bizonytalanként megjelölve; a vessző elnevezésére a kuma, brūkelis terminusokat adták meg); a Klv címszavai: skaitytinė (bibliaiként megjelölve), rokuotinė, tarpbrūkšnelis (bizonytalanként megjelölve).
A kutatás kimutatta, hogy az R terminusait többjelentésűség jellemzi: egy litván szó több fogalmat is jelöl: a raštelis egyszerre a német Buchstabe „betű” és a Tütel, Pünktlein „diakritikus jel” megfelelője (továbbá a német Schrift der Buchdrucker, Lėtas Raβtelis Druckorū „betűtípus” megfelelője is); a skyrinėlis (ha nem sajtóhiba) két jelentéssel bír: „vessző” és „kettőspont”; a žymė pedig „vesszőt” és „pontot” jelent. Az R írásjeleket jelölő terminusaira a szinonímia is jellemző: Ruigys több litván megfelelővel adott meg egy-egy német szót: német Buchstabe „betű” – skaitytinė, rašytinė, raštelis, raštas, raštinėlis; német Komma „vessző” – tarpbrūkšnelis, skyrinėlis, skyrinėlis; német Punct „pont” – žymelė, žymė, spakelis.
ŠALTINIAI
B: LEXICON GERMANICO=LĪTHVANĪCVM ET LĪTHVANICO=GERMANĪCVM [...], [prieš 1744]. Dokumentinis leidimas, žodžių indeksas: Brodovskis Jokūbas 2009: Lexicon Germanico=Lithvanicum et Lithvanico=Germanicum. Rankraštinis XVIII amžiaus žodynas 1–3, parengė V. Drotvinas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
B 1735: BIBLIA, Tai efti: Wiffas Sʒwentas Raβtas, Sėno ir Naujo Teftamento, Pagal Wokiβką Pėrguldimą D. Mertino Luteraus [...] Karaláuczuje.
BtNT: NOVUM TESTAMENTUM LITHVANICUM [...] Naujas Teftamentas Lietuwiβkas [...] Karalauczuje / Ißβáuśtas nūg Potámkû Reuβnėraus. Mėtu 1701. Internetinis leidinys: Samuelis Bitneris, Naujasis Testamentas, 1701, parengė O. Aleknavičienė, J. Venckienė, programavo V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007–2008. Prieiga internete: https://seniejirastai.lki.lt/db.php?source=26.
C: Clavis Germanico-Lithvana [po 1680]. Faksimilinis leidimas: Clavis Germanico-Lithvana. Rankraštinis XVII amžiaus vokiečių–lietuvių kalbų žodynas 1–2, parengė V. Drotvinas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995–1997; 3–4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997.
H, Hvl, Hlv: [Hakas Frydrichas Vilhelmas,] VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, ET GERMANICO-LITTHVANICVM [...] HALLE, Druckts Stephanus Orban, Univerf. Buchdr. [1730]. Kritinis leidimas: Zubaitienė 2012a,
23
Page 24
lietuviškų žodžių indeksas: Zubaitienė 2012b. Internetinis leidinys: Hakas Frydrichas Vilhelmas 1730: Vocabularium Litthuanico–Germanicum, et Germanico–Litthuanicum, parengė V. Zubaitienė, programavo V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2018. Prieiga internete: https://seniejirastai.lki.lt/db.php?source=61.
Klv: [Kuršaitis Frydrichas,] Littauisch-Deutsches Wörterbuch [...], Halle: Verlag der Buchhandlung des Waisenhauses, 1883.
Kvl I: [Kuršaitis Frydrichas,] Wörterbuch der littauischen Sprache [...], Erster Theil: Deutsch-Littauisches Wörterbuch, Halle: Verlag der Buchhandlung des Waisenhauses, 1870.
Kvl II: [Kuršaitis Frydrichas,] Wörterbuch der littauischen Sprache [...], Erster Theil: Deutsch-Littauisches Wörterbuch, Zweiter Band, Halle: Verlag der Buchhandlung des Waisenhauses, 1874.
LB: D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe. Die Deutsche Bibel 6–7, Weimar: Hermann Böhlau Nachfolger, 1929–1931.
Lex: Lexicon Lithuanicum: rankraštinis XVII a. vokiečių–lietuvių kalbų žodynas. Įvadą, žodyno teksto transliteraciją ir žodžių rodyklę parengė V. Drotvinas, Vilnius: „Mokslas“, 1987.
M, Mlv, Mvl: [Milkus Kristijonas Gotlybas,] Littauifch=Deutfches und Deutfch=Littauifches Wörter=Buch [...], Königsberg, 1800. Im Druck und Verlag der Hartungfchen Hofbuchdruckerey.
N: [Nesselmann Georg Heinrich Ferdinand,] Wörterbuch der Littauifchen Sprache [...], Königsberg: Verlag der Gebrüder Bornträger, 1851.
NT 1727: Naujas Teſtamentas Mufu Pono Iezaus Kriſtaus / ir Pſalteras Dowido [...]. Karalauczuje, Mete 1727. Internetinis leidinys: Naujasis Testamentas, 1727, parengė M. Šinkūnas, B. Triškaitė, J. Venckienė, programavo V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016. Prieiga internete: http://seniejirastai.lki.lt/.
P: Rankraštinis vad. Prahos vokiečių–lietuvių kalbų žodynas [XVIII a. pirmoji pusė], NK ČR: XVI.F.30.
R, Rlv, Rvl: [Ruigys Pilypas,] Littauifch=Deutfches und Deutfch=Littauifches Lexicon [...], Königsberg: druckts und verlegts I. H. Hartung, 1747. Faksimilinis leidimas: Aleknavičienė, Zubaitienė 2024; kritinis leidimas: Zubaitienė 2024; lietuviškų žodžių indeksas: Aleknavičienė 2024.
Q: Krauzės vokiškai–lietuviškas žodynas XVII a., LLTIB R: F 1–5792.
SD 1677: [Sirvydas Konstantinas,] DICTIONARIUM TRIUM LINGVARUM, In ufum Studiofae Iuuentutis [...] Vilnae, Typis Academicis Societatis IESV. Anno Domini M. DC. LXXVII. Internetinis leidinys: Konstantinas Sirvydas, Dictionarium trium linguarum, 1677, parengė M. Šinkūnas, programavo V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių
24
Page 25
kalbos institutas, 2012. Prieiga internete: https://seniejirastai.lki.lt/db.php?source=53.
W: [Weismann Erich,] Lexicon bipartitum, Latino-germanicum, et Germanicolatinum [...] auctore Eryco Weismanno, Stuttgardia, Sum[p]tibus, Joh. Bened. Mezleri & Christoph Erhardi, Anno MDCCXXV [1725].
LITERATŪRA
Aleknavičienė Ona 2024: Pilypo Ruigio žodynas Littauisch–Deutsch und Deutsch–Littauisches Lexicon, 1747 3 [The Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon, 1747, dictionary by Philipp Ruhig 3]: studija ir morfologiškai anotuotas lietuviškų žodžių indeksas, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla (spausdinama).
Aleknavičienė Ona, Zubaitienė Vilma 2024: Pilypo Ruigio žodynas Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon, 1747 1 [The Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon, 1747, dictionary by Philipp Ruhig 1]: faksimilė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla leidykla (spausdinama).
Balašaitis Antanas 1961: Lietuvių kalbotyros terminų istorija [History of Lithuanian Linguistic Terminology]: disertacija filolog. m. kand. laipsniui įgyti, Vilnius; VUB RS, F 76–298.
Balašaitis Antanas 2010: Iš lietuviškų kalbotyros terminų istorijos [From the History of Lithuanian Linguistic Terminology]. – Gimtoji kalba 5, 3–12.
Deutsches Wörterbuch von Jacob Grimm und Wilhelm Grimm [The Deutsches Wörterbuch by Jacob Grimm und Wilhelm Grimm], digitalisierte Fassung im Wörterbuchnetz des Trier Center for Digital Humanities, Version 01/25. Prieiga internete: https://www.woerterbuchnetz.de/DWB.
Drotvinas Vincentas 2005: Dėl Pilypo Ruigio „Littauifch=Deutfches und Deutfch=Littauifches Lexicon [...]“ (Königsberg, 1747) vokiečių–lietuvių dalies registro šaltinių: Ehrenreicho Weismanno „Lexicon Bipartitum, latino-germanicum et germanico-latinum [...]“ [Regarding the Sources of the Register of the German-Lithuanian section of Philip Ruig’s Littauifch=Deutfches und Deutfch=Littauifches Lexicon [...] (Königsberg, 1747): Ehrenreich Weismann’s Lexicon Bipartitum, latino-germanicum et germanico-latinum]. – Lituanistica 1, 25–37.
Drotvinas Vincentas 2006: Fridrichas Kuršaitis žodynininkas [The Lexicographer Friedrich Kurschat]. – Gimtasis žodis 4, 31–35.
Etymologisches Wörterbuch des Deutschen [Etymological Dictionary of German]. Prieiga internete: https://www.dwds.de/d/wb-etymwb.
25
Page 26
Kaunas Domas 1996: Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940 [The Book of Lithuania Minor. The Development of Lithuanian Book, 1547–1940], Vilnius: Baltos lankos.
Kazlauskaitė Gita 2002: Lietuviškų elementorių kalbotyros terminai [Linguistic Terms of Lithuanian ABC Books]. – Lituanistica 2, 63–83.
Lemeškin Ilja 2013: Prahos vokiečių–lietuvių rankraštinio žodyno autorystės klausimu [On the Issue of Authorship of the Prague Manuscript German–Lithuanian Dictionary]. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 269–279. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica/article/view/967/1057.
LKŽe: Lietuvių kalbos žodynas [Dictionary of the Lithuanian Language] 1–20 (1941–2002), red. Kolegija: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2018). Prieiga internete: https://ekalba.lt/.
Trishkaitė Birutė 2011: Recepcija rukopisnyx slovarej Maloj Litvy v leksikograficheskix rabotax G. G. F. Nesselmana i F. Kurshaitisa [Reception of Manuscript Dictionaries of Lithuania Minor in Lexicographic Works by G. H. F. Nesselmann and F. Kuršaitis]. – Kul’turnoe nasledie Vostochnoj Prusii: sbornik statej 1, Kaliningrad, 30–45.
Triškaitė Birutė 2014: Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? [Is Friedrich Wilhelm Haack the Author of the So-Called Prague Manuscript Dictionary?]. – Acta Linguistica Lithuanica 71, 292–317. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica/article/view/932/1022.
Urbutis Vincas 2008: Žodynų istorija [History of Dictionaries]. – Lietuvių kalbos enciklopedija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 622–628.
V: Nestle-Aland, Novum Testamentum Graece et Latine [The New Testament in Greek and Latin], Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft, 52016.
Zinkevičius Zigmas 1988: Lietuvių kalbos istorija 3: Senųjų raštų kalba [History of the Lithuanian Language 3: The Language of the Old Writings], Vilnius: Mokslas.
Zubaitienė Vilma 2003: Kristijono Milk aus pakeitimai Pilypo Ruigio (1747) žodyne [Christian Gottlieb Mielcke’s Amendments to Phillip Ruhig’s dictionary (1747)].– Archivum Lithuanicum 5, 127–178.
Zubaitienė Vilma 2006: Aštuntasis Ehrenreicho Weismanno Lexicon bipartitum leidimas(1725) – Pilypo Ruigio žodyno (1747) vokiečių–lietuvių kalbų dalies registro šaltinis [The Eight Edition of Lexicon Bipartitum by Ehrenreich Weismann (1725) as a Source for the German–Lithuanian Part of the Dictionary by Philipp Ruhig (1747)]. – Archivum Lithuanicum 8, 97–148.
26
Page 27
Zubaitienė Vilma 2010a: Pilypo Ruigio Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon (1747): šaltiniai ir leksikografinis metodas [Philipp Ruhig’ Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon (1747): Sources and Lexicographical Method], Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Zubaitienė Vilma 2010b: Priešai Pilypo Ruigio (1747) ir Frydricho Kuršaičio (1883) žodynų egzemplioriuose [Additions Found in the Copies of the Dictionaries by Pilypas Ruigys (1747) and Frydrichas Kuršaitis (1883)]. – Leksikografija ir leksikologija 2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 123–139.
Zubaitienė Vilma 2012a: Frydrichas Vilhelmas Hakas, Vocabularium Litthvanico-Germanicum, et Germanico-Liththvanicum... Nebst einem Anhang einer kurtzgefassten Litthauischen Grammatic (1730) 1 [Friedrich Wilhelm Haack, Lithuanian-German and German-Lithuanian Dictionary with an Appendix Containing a Concise Lithuanian Grammar (1730) 1]: kritinis leidimas, gramatiką iš vokiečių kalbos vertė L. Plaušinaitė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Zubaitienė Vilma 2012b: Frydrichas Vilhelmas Hakas, Vocabularium Litthvanico-Germanicum, et Germanico-Liththvanicum... Nebst einem Anhang einer kurtzgefassten Litthauischen Grammatic (1730) 2 [Friedrich Wilhelm Haack, Lithuanian-German and German-Lithuanian Dictionary with an Appendix Containing a Concise Lithuanian Grammar (1730) 2]: studija, indeksai, rodyklės, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Zubaitienė Vilma 2018: 1735 m. Biblijos leksika Pilypo Ruigio žodyne [Vocabulary from 1735 Lithuanian Translation of the Bible in the Dictionary of Pilypas Ruigys]. – Lietuvių kalba 12, 1–37. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22513.
Zubaitienė Vilma 2024: Pilypo Ruigio žodynas Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon 1747 2 [The Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon, 1747 dictionary by Philipp Ruhig 2]: mokslo studija ir kritinis leidimas, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla (spausdinama).
