ANTANAS BALAŠAITIS

A LITVÁN NYELV SZÓKÉSZLETÉNEK NORMATÍV SZABÁLYOZÁSA

1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A gyakorlati szótárakban közölt információ hatással van a nyelvhasználatra, mivel a szókészlet normatív szabályozása céljából állítják össze őket (Naktinienė 2000: 12). A több mint fél évszázada megjelent Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (a továbbiakban: DŽ) a litván nyelv alapvető jelentőségű művének számít (Keinys 1991a: 96). Ezenkívül ez a szótár „a beszélt és az írott nyelv kultúrájának emelését egyaránt szolgáló egyszerű, hozzáférhető és hatékony eszköz” (Ulvy das 1977: 13). A DŽ tehát fontos mű a köznyelvi litván fejlődése, egyúttal pedig az egész litván kultúra szempontjából.

Ezért érdemes többféle szempontból értékelni, különösen egy köznyelvi szótár készítésekor. A cikk a DŽ összeállításának történetéből mutat be néhány vonást szociológiai szempontból, és felidézi a mai fiatal filológusnemzedék számára nehezen elképzelhető körülményeket: azt, hogy az adott kor politikai hatalma és annak változásai miként hatottak a nyelvészekre, az általuk készített mű jellegére és az általa közvetített normákra. A DŽ összeállítási körülményeinek vizsgálatakor nem szabad megfeledkezni a korszak tágabb értékeléséről sem. A kialakuló kétnyelvűség körülményei között a litván nyelv megőrzésére irányuló szervezett törekvést (a Litván Nyelvi Társaság újjáélesztését) a hivatalos hatalom akadályozta, miközben az internacionalizmust és a népek barátságához nélkülözhetetlen orosz nyelvet erőltette, és kizárólag annak litván nyelvre gyakorolt pozitív hatását hangsúlyozta. Így „a litván nyelv elveszítette szuverenitását az országban – azt az alapvető feltételt, amely lehetővé tette növekedését és megerősödését” (Piročkinas 1994: 5). E cikk¹ szerzője a nyelv állapotát és normatív szabályozását a társadalmi élettel hozza összefüggésbe, akárcsak Zigmas Zinkevičius professzor a nyelvtörténeti műveiben.

¹ A cikk a 2008. június 23-án tartott jubileumi nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadás változatának jelentősen kibővített formája (lásd: „A litván nyelv szókészletének normatív szabályozásában bekövetkezett változások a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas első kiadásaiban”. – Leksikologija ir terminologija: teorija, praktika, istorija. Előadás-összefoglalók, 2008). A cikk a DŽ első két kiadása felelős szerkesztőjének, Jonas Kruopasnak (1908–1975) kíván emléket állítani születésének 100. évfordulója alkalmából.

112

KALBOS KULTŪRA | 81

2. A GYAKORLATI SZÓTÁR ELSŐ KÍSÉRLETEI

Praktinį norminį žodyną greta didžiojo jau ketino parengti Kazimieras Būga (1879–1924). Kaip nurodoma Antano Salio (1902–1972) straipsnyje Lietuvių enciklopedijoje (LE XXXV 1966: 408), „A. Vireliūnas ir A. Varnas buvo jau pradėję atrinkinėti medžiagą iš didžiojo žodyno kartotekos“. Bet po Būgos mirties šis užmojis buvo pamirštas. „Medžiagos atrinkimas buvo iš naujo pradėtas Juozo Balčikonio vadovaujamo didžiojo žodyno redakcijoje“ (ten pat).

A gyakorlati nyelvi kézikönyv közvetlenül a második világháború befejezése után készült el. Alfonsas Kalnius (1907–1981) nyelvész és pedagógus Stanislovas Tarvydas (1903–1975) földrajztudóssal együtt, Mato Jurkynas (1909–1944) névtani gyűjteményeit felhasználva, nyelvi kézikönyvet állított össze. Szerkesztői Kazimieras Gasparavičius (1908–1983), Napalys Grigas (1896–1972), Kazys Ulvydas (1910–1996) és Aleksandras Žirgulys (1909–1986) voltak, felelős szerkesztője pedig Juozas Lazauskas (1892–1970). A mű a Lietuvių kalbos rašybos žodynas címet kapta, és 1948-ban jelent meg. A cím egyértelműen túl szűk: a mű a helyesírás, a központozás, a hangsúlyozás és az esetek használatának alapjait tartalmazta, továbbá nyelvjárási áttekintést, néhány száz földrajzi nevet és mintegy ötezer hangsúlyjellel ellátott szót (értelmezések nélkül). Egy ideig ez volt a diákok kézikönyve és a köznyelv normatív szabályozásának eszköze.

A németországi litván nyelvészek, akik a háború elől menekültek el, szintén gondoskodtak az anyanyelvi célokat szolgáló kiadványok összeállításáról. 1950-ben Bielefeldben jelent meg Pranas Skardžius (1899–1975), Stasys Barzdukas (1906–1981) és Jonas Martynas Laurinaitis (1894–1966) szerkesztésében a Lietuvių kalbos vadovas. „A szerkesztőség előszavában” P. Skardžius ismertette a kiadvány összeállításának történetét. A tübingeni litván gimnázium tanára, S. Barzdukas vetette fel neki, hogy az iskolák számára helyesírási kézikönyvet kellene készíteni. A professzor támogatta ezt a kezdeményezést. 1948 márciusában a Litván Száműzöttek Közösségének ülésén jóváhagyták a kézikönyv elkészítését. Hamarosan azonban kiderült, hogy átfogóbb kiadványra van szükség: „jelenleg célszerű nem csupán helyesírási kézikönyvet kiadni, hanem lehetőség szerint minél teljesebb művet, amely a helyesírás mellett röviden a köznyelvi kiejtés, a szóalkotás, a ragozás, részben a mondattan és a szókincs fontosabb kérdéseit is felöleli”. Minderre azért van szükség, „hogy mindannyiunknak legyen egy komolyabb nyelvi segédkönyve, amely segítene hosszabb ideig megőrizni anyanyelvünk kulturális színvonalát és sajátos jellegét, megkönnyítené egymás közötti érintkezésünket, és ezáltal hosszabb ideig fenntartaná nemzeti és közösségi érzésünket”.

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

113

E cél elérésére törekedve a kézirat vaskos könyvvé nőtte ki magát. A litván nyelv kézikönyvében P. Skardžius tárgyalta a köznyelv használatát, a kiejtést, a hangképzést, a szóhangsúlyt és a hanglejtést, az egyes szófajok hangsúlyozását, a helyesírást (a változó kérdéseket is), az idegen szavak írásmódját, a szóalkotást, az új szavakat, a nemzetközi szavakat, az esetek használatát és a központozást. Egy meglehetősen terjedelmes szótár is készült hozzá. A könyv háromnegyedét kitevő, sajátos, univerzális szótárt (444 oldal) a kivándoroltak számára tervezték, figyelembe véve a honfitársak szükségleteit a befogadó országokban. A litván személy- és helynevek mellett Németország, az USA, Kanada és Ausztrália helynevei, valamint közéleti személyiségeinek nevei is szerepelnek benne. A szótárban bibliai neveket, írói álneveket, tudósok neveit, templomok neveit, különféle rövidítéseket, elterjedt latin megnevezéseket és kifejezéseket is találunk.

A gyakoribb előtagokat külön szócikkekben mutatják be és magyarázzák meg. Néhány közismert szó magyarázat nélkül szerepel (csak a szófajt és a hangsúlyozási típust adják meg), másokat szinonimákkal értelmeznek. Egyes szavaknál megadják az eredetet, illetve az angol, francia vagy német megfelelőket. Többnyire tömör magyarázatokat közölnek rövid használati példákkal. Az igekötős igék vagy az alapszó szócikkében, példaként szerepelnek, vagy külön szócikkekben; olykor magyarázatot is kapnak.

A szótár a lexika normatív szabályozását is célozta: a köznyelvben nem ajánlott szavakat szögletes zárójelben, az eredet megjelölésével közli: [apàrt (prc., sl.), be, pl.: pénz nélkül, Onutė még ajándékot is kapott], [gùzikas (g., l.), gomb], [leikà (g.), locsoló, öntöző], [mierà (g., r.), mérték, arányérzék], [šni̇celis (vok.), szelet], [špòsas (vok., l.), cifrálkodás, hivalkodás], [trùšikai (r.), alsónadrág, bugyi], [Vìlija (g., l.) Neris], [viršgam̃tinis (tükörfordítás), antgam̃tinis], [želė (prc., r.), kocsonya]. Összességében arra törekedtek, hogy szemléltessék a szótár bevezetőjében tárgyalt kérdéseket, bemutassák a nyelvhasználatot, fejlesszék a nyelvi kultúrát, és megtanítsák a helyes hangsúlyozást és helyesírást.

A kézikönyv szerkesztése akkor fejeződött be, amikor megkezdődött a kivándorlás Németországból. P. Skardžius szerkesztő a korrektúrát már Clevelandbe (USA) érkezése után olvasta el, a „Szerkesztői szó” című részt pedig 1949. december 15-én írta alá. A zárszóban, „A munka befejezésekor” címmel, amelyet a Németországi Litván Közösség írt alá Münchenben 1950. június 29-én, feltüntették az előkészítésben és a nyomtatásban közreműködőket, valamint a támogatókat. A kiadásról a „Venta” kiadó gondoskodott. Az 5000 példányban kinyomtatott A litván nyelv kézikönyve (604 o.) sokáig háborús menekültjeink kézikönyveként szolgált. Tervbe vették a könyv javított és bővített kiadását is, de ez nem jelent meg (Skardžius 1999: 793–794, 928).

114

KALBOS KULTŪRA | 81

3. A MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁNAK ELSŐ KIADÁSA

A gyakorlati szótár kéziratát csak a második világháború után készítették el a Litván Nyelvi Intézet szótárírói, Napalys Grigas és Antanas Lyberis (1909–1996). A nagyszótár cédulaanyagából Antanė Kučinskaitė (1915–2006) válogatta ki a szavakat, aki nem sokkal korábban kezdett dolgozni az Intézetben, mivel a kis szótár cédulaanyagába az ábécé szavainak csupán mintegy felét másolták át (Kučinskaitė 1981: 26–27). Ahogy a szerzőnő írta, 1948 végére már elkészült a meglehetősen vaskos szótárkézirat (uo.). Miután megismerkedett a kézirattal, a Tudományos Akadémia vezetősége rámutatott, hogy hiányoznak belőle a szovjet élet szavai és a szakszókincs. A nagyszótár A litván nyelv szótára II. kötetének (1947) bírálata után, 1948. november 12-én, a Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Osztályának kibővített ülésén a köznyelvi szótár készülő kéziratát is megvitatták. Juozas Balčikonis (1885–1969), a Litván Nyelvi Intézet igazgatója beszámolójában ismertette, milyen lesz a szótár. A tervek szerint valamennyi használatos litván szót, a gyakoribb nemzetközi szavakat, továbbá a földrajzi neveket és a világ földrajzi neveit is tartalmazta volna. A szótár egy része már szerkesztés alatt állt (az A–O, R, Š és U betű). „A szótár szerkesztése során nehézségek merülnek fel a normatív szabályozás, a hangsúlyozás, a képzők stb. tekintetében. A szótár gyenge pontja, hogy túl kevés tudományos szakszókincset, valamint a szovjet élet által létrehozott szót gyűjtöttek össze” (lásd: A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának évkönyve, 1949: 301). A szótár kéziratát kemény bírálat érte. J. Žiugžda alelnök azt rótta fel, hogy „A szótárban teljesen kritikátlanul használták fel az elavult, régebben összegyűjtött anyagot. [...] Mind a szavak kiválasztása, mind frazeológiája (azaz a használati példák) alapján a szótár elszakadt a szovjet élet valóságától” (uo., 302). E kritikus értékeléssel egyetértett a Tiesa szerkesztője, H. Zimanas és a Tudományos Akadémia elnöke, J. Matulis. K. Korsakas, a Litván Irodalmi Intézet igazgatója hangsúlyozta, hogy „a köznyelvi szótárnak gyakorlati célokat kellene szolgálnia. [...] A most megszerkesztett köznyelvi szótár valójában a nagyszótár rövidített kivonata” (uo., 304). Ezért a szótár kéziratát rövidíteni, ugyanakkor bővíteni is kellett. A szótár készítői nemcsak az „ideológiai hibák” kiküszöbölésére törekedtek, hanem a szótár szerkezetének kérdéseit is megvitatták. Elhagyták a tulajdonneveket, és keresték az igekötős igék jobb közlésének módját. Borisz Larin akadémikus (1893–1964), aki 1952–1953-ban a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet igazgatóhelyetteseként dolgozott, azt javasolta, hogy az igekötős igék külön szócikkekben szerepeljenek. Ezt a javaslatot nem lehetett elfogadni, mivel a nagyszótár cédulaanyagát másképp rendezték el. Ezért később a-

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

115

lehetőségekhez mérten A. Lyberis csak a sajátos jelentésű igekötős igéket emelte ki külön szócikkekbe, a többi pedig a használati példákban maradt. A DŽ₁ bevezetője szerint „valójában célszerű lenne minden igekötős igét, még azokat is, amelyeknek nincs külön jelentésük, külön, ábécérendben megadni” (XI. o.). Ezt a DŽ₂ kiadásában valósították meg.

Az 1952 áprilisában a Litván Nyelvi Intézet által szervezett össz-szövetségi lexikográfiai konferencián – amint a Irodalom és Művészet (1952. 05. 11.) írta – „a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetének munkatársai számos értékes előadást tartottak a konferencián, és komoly útmutatást adtak a litván lexikológia és lexikográfia kérdéseiben”. J. Balčikonis nem értett egyet az LKŽ szerkesztésének tervezett átalakításával, ezért lemondott szerkesztői és intézetigazgatói tisztségéről. A Litván Nyelvi Intézetet 1952-ben összevonták a Litván Irodalmi Intézettel. Az egyesített intézet vezetésére Kostas Korsakas (1909–1986) akadémikust, irodalmárt nevezték ki. A konferencia ajánlásai alapján, a Litván Tudományos Akadémia Elnöksége által létrehozott A mai litván nyelv szótára szerkesztőbizottságának utasítására elkészült a megfelelő szerkesztési útmutató (szerzői: J. Kruopas, A. Kučinskaitė, B. Larin). A szerkesztőbizottság tagjává K. Korsakast, B. Larint, J. Kabelkát, J. Kruopast (felelős szerkesztő), A. Lyberist és K. Ulvydast nevezték ki. A címlapon J. Balčikonis neve is szerepel, noha 1953. december 3-án írásban kérte, hogy ne tüntessék fel a szótár szerkesztői között: „Mivel már nem vagyok a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet közvetlen munkatársa, és a nyelv helyességét illetően nem mindenben értek egyet a többi szótárszerkesztő véleményével, ezért kérem Önöket, hogy ne vegyenek fel engem a szótár szerkesztőinek névsorába” (lásd: Emlékezések Juozas Balčikonis nyelvészről, 2006: 296).

A mai litván nyelv szótára 1954-ben jelent meg. A meglehetősen terjedelmes bevezető a szótár felépítését, a szójelentések magyarázatát és a hangsúlyozást ismertette. A szótár mintegy 45 ezer szót közöl hangsúlyjelöléssel és magyarázattal. Az előszó így fogalmazza meg a DŽ célját: „A szovjet nyelvészek sürgető feladatul kapták, hogy készítsenek a mai litván nyelv széles körű értelmező szótárát, amely élénken tükrözi a szocialista ideológiát és a szovjet életet, hatékonyan hozzájárul a nyelvi kultúra fejlesztéséhez és az irodalmi nyelv normáinak a szovjet társadalomban való meghonosításához.” A szótár szerkesztőinek tehát mindenekelőtt a kommunista párt által rájuk kényszerített ideológiát kellett szem előtt tartaniuk.

A kommunista párt előszóban kifejtett irányelvének megfelelően a DŽ ilyen és hasonló, ideológiai töltetű magyarázatokat és példamondatokat közölt a társadalmi élet szavaira, többnyire orosz szovjet szótárakból átvéve:

116

KALBOS KULTŪRA | 81

ügynök 3. az imperialista kormány kémje, diverzánsa.

agresszor hódító, az imperialista háború kirobbantója, támadó ország: Imperialista ~ok.

hadsereg 5. bizalmas: csoport, sokaság: A béke híveinek hatalmas, erős hadserege élén nagy hazánk, a Szovjetunió halad.

templom (1) 1. olyan épület, ahová a vallási babonákban hívő emberek imádkozni járnak.

Vö. pravoszláv templom az ortodoxok szent helye.

kulák (1) 5. a falusi burzsoázia képviselője – jómódú paraszt: Nálunk a ~ok osztályát felszámolták.

vallás (1) a társadalmi tudat egyik formája, a misztikán, valamint csodatevő erőkbe és képzelt lényekbe vetett hiten alapuló nézetek; hit: „A vallás a nép ópiuma” (Marx). „A vallás a szellemi elnyomás egyik fajtája” (Lenin). Az osztálytársadalomban a v. a dolgozó emberek elnyomásának és a kizsákmányoló osztályok uralmának eszköze. A v. ellentétes a tudománnyal, és akadályozza a természet és a társadalom fejlődési törvényeinek megismerését.

hit (1) a feltételezett isten létezésébe vetett hit; a vallás áltudománya.

Néhány további, az akkori sajtóból a szótárba átvett mondat:

Nagy szovjet hazánk a világbéke erődje és zászlóvivője. Az egységes szovjet népek családjában örömtől és boldogságtól telve halad az októberi felvonuláson a litván nép. Rendíthetetlen a kommunizmus győzelmébe vetett hit. Minden út a kommunizmushoz vezet. A szovjethatalom soha nem látott lehetőségeket teremtett a kultúra fejlődéséhez.

Az akkori élet tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy a szótár ilyen politikai árnyalatát az általános diktatúra és a propaganda okozta. Végrehajtói arra ösztönözték a DŽ-t, hogy „tökéletesítse” a kommunista ideológia és a szovjet élet ragyogásáról szóló meggyőződést, a szerkesztők pedig attól félve tették ezt, hogy engedetlennek látszanak, és vonakodnak átvenni a rájuk erőltetett ideológiát. Addigra már eléggé megtapasztalták, hogy az engedetlenséget megtorlás követi. A DŽ első kiadására visszaemlékezve a harmadik kiadás szerkesztője, Stasys Keinys elismerte, hogy „nehéz és bonyolult időszak volt ez. A hatalommal szembeni minden ideológiai ellenszegülés akkoriban azzal végződhetett, hogy az ember hosszú éveken át töprenghetett a maga „hibáin”, és tornáztathatta az izmait a széles „haza” Gulag-szigetvilágában” (Gimtoji kalba 8, 1991: 22).

A DŽ átpolitizálását az Egyesült Államokba került litván nyelvészek is kifogásolták. P. Skardžius azt írta, hogy „mindent, ami Nyugaton a kultúra és a civilizáció alapját képezi, itt erővel egyetlen mechanikus kaptafára húznak: [...] mindent vak mechanizmusnak, a társadalmi-gazdasági tényezőnek rendelnek alá [...]”. A szótár jelentős része „át van itatva kommunista ideológiával” (Skardžius 1999: 918); „...ez a szótár nem tudományosan objektív, hanem

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

117

ideológiailag szelektív: szándékosan kihagyták belőle az életben gyakran használt szavak sokaságát, például adventas, anatema, atvelykis, babtistas, čekistas, dekalogas, enkavedistas, evangelija, evangelistas, komunija, ostija, trejybė és mások.” (Skardžius 1997: 411). A DŽ-ben közölt szóillusztrációk alapján ítélve A. Salys a Lietuvių enciklopedijos 35. kötetének „Szótárak” című szócikkében azt írta, hogy „az efféle propagandisztikus eksztázist legfeljebb az akkori évek határtalan politikai terrorjával lehet magyarázni” (Salys 1985: 236).

A megjelent szótárról Tiesoje (1954 10 05) az Intézet igazgatója, K. Korsakas adott hírt. Nem sokkal később a szótárt a felelős szerkesztő, J. Kruopas is bemutatta (Tarybinis mokytojas, 1954 11 11), megemlítve néhány rögzített normát: abažūras, veliūras, fakyras, turnyras. Egyúttal hangsúlyozta, hogy „egyes normatív alakok megállapítása nagy vitákat váltott ki a szótár szerkesztőségében” (Kruopas 1998: 422–425). Magától értetődik, hogy az első normatív szótárban nem volt könnyű megállapítani a legelfogadhatóbb normákat. Ezért már az első recenzióban Vytautas Būda (Literatūra ir menas, 1954 10 30) kétségét fejezte ki azzal az ajánlással kapcsolatban, hogy „kizárólag az –ietis képző segítségével alkossanak személyneveket helynevekből [...]. A szótár összeállítói jobban tették volna, ha a szépirodalmi litván népnyelvet figyelembe véve mindhárom képzőt (–ietis, –iškis, –ėnas) párhuzamos alakban hagyják meg.” Fél évvel később egy másik recenzióban Vincentas Drotvinas, Adelė Laigonaitė és Jonas Paulauskas (Literatūra ir menas, 1955 04 02) megjegyzéseket tettek a szóanyag kiválasztására (hiányolták az abiturientas, buldozeris szavakat), és azt javasolták, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a gyakori előtagokkal képzett szavakra: prie-, su-, už-.

Vladas Grinaveckis, Jonas Palionis és Vincas Urbutis a Tiesoje (1955 03 05) a szóanyag kiválasztására vonatkozó megjegyzéseket tettek közzé: „a magyarázó szótárban a ritkább nyelvjárási szavaknak is helyet kellene kapniuk, ha előfordulnak a litván szépirodalom klasszikusainak műveiben: például luinas, pylė, repukas (Donelaitis műveiben), snopis (Žemaitė műveiben), atvalka, kraiguoti, nupiepti (P. Cvirka műveiben), panuovalis (Vienuolis műveiben), priebėga (I. Simonaitytė műveiben). A nemzetközi szavak közül szerepelnie kellene ezeknek: aviamodelizmas, buldozeris, frezuoti, leiboristas, skreperis, streptomicinas.

A legfőbb kifogásuk a jövevényszavak kezelését érintette: „A szótár a jövevényszavakat lexikográfiai szempontból nem dolgozza fel kellőképpen; nem korlátozza, és nem jelöli használatuk körét. A bevezetett neteikt. (= nem ajánlott szó) rövidítést a litván nyelvhasználatban valóban nem ajánlott jövevényszavak mellett szinte sehol sem tüntetik fel..., nincs ott az ainis, išdirbinys, laisvanoris, skaitlingas, vaizdinys szavaknál sem, ahogy a balkis, glita, šniūras, špricas, trusikai szavaknál sem.”

118

KALBOS KULTŪRA | 81

4. A DŽ KIADÁSA CHICAGÓBAN (1962)

A DŽ kiadásainak áttekintésekor fel kell idézni az első DŽ-kiadás chicagói változatát is. A háború után az Egyesült Államokban megnövekedett litván közösségnek – köztük a Németországból érkezett háborús menekülteknek – szüksége volt egy gyakorlati litván szótárra. Ám nem akadt, aki ilyen szótárt elkészítsen: a nyelvészeknek és a pedagógusoknak egyaránt először a letelepedésükről kellett gondoskodniuk, és mindenféle fizikai munkát kellett vállalniuk. Elhatározták, hogy újranyomják az 1954-ben Vilniusban megjelent Dabartinės lietuvių kalbos žodyną, de előbb el kellett távolítani a kommunista propagandát, saját szóhasználatukkal „debolsevizálni” kellett.

A népszerű chicagói litván kiadó, a „Terra” 1955-ben kezdett foglalkozni a szótár újrakiadásával. A sajtóban (Drauge, Naujienose, Vienybėje) vita indult arról, hogyan kellene javítani rajta. P. Skardžius (1999: 917–924) és Benediktas Babrauskas számos megjegyzést tett. A DŽ „debolsevizálására” B. Babrauskas (1910–1968) író vállalkozott, aki Litvániában nyelvművelési kérdésekről írt, és kiadta a „Kirčiavimo taisyklės” (1939) című füzetet. Megváltoztatta a szavak jelentésének átpolitizált magyarázatait és a szemléltető mondatokat, néhány szovjet terminust teljesen törölt, helyükre pedig azonos terjedelmű, semleges, szomszédos szavakat illusztráló szöveget tett. A szótár betoldásait nagyon hasonló betűtípussal szedték, majd ráragasztották az eredetire; így készült Chicagóban a fotomechanikai kiadás.

A szótárban megjelent a „Megjegyzések a második kiadáshoz” című saját előszója, amely megmagyarázza a javítás okait: azért fogtak hozzá a szótár javításához, mert „az első kiadás elfogadhatatlan volt, különösen azért, mert telezsúfolták a szótár rendeltetéséhez, a szótár nyelvi követelményeihez, sőt végső soron egy tudományos mű komolyságához és tárgyilagosságához sem kapcsolódó bolsevik propagandaanyaggal”. Mivel a vasfüggöny miatt nem tudott kapcsolatba lépni az összeállítókkal és engedélyüket kérni az újranyomáshoz, a javító elnézést kér. A címlapról lemaradt B. Larin szerkesztőbizottsági tag neve, mivel ott őt a litván nyelvészek politikai vezetőjeként, orosz szóval „politruk”-ként tartották számon. A szótár átdolgozójáról sehol sem esik szó; még L. D. (feltehetőleg Leonardo Dambriūnas (1906–1976)) recenziója sem említi a kiadókat a Gimtojoje kalboje (1963, 1. sz.) című lapban. Ez érthető, hiszen a szótárt az összeállítók engedélye nélkül nyomták újra. A recenzió szerzője természetesen ismerte a szótár javítóját és a kiadót, de óvatlan lett volna, ha az illegálisan végzett munkáról ír.

Az Egyesült Államokban élő litvánok sajtójában az előkészületben lévő szótárt (az előfizetési felhívásban) J. Balčikonis professzor szótáraként hirdették, talán azért, mert az ő neve szerepelt elsőként a szerkesztőbizottságban, noha felelős szerkesztőként J. Kruopas volt feltüntetve. Emiatt J. Balčikonisnak még a sajtóban is magyarázkodnia kellett: „Amerikában kiadni”

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

119

… ilyen szótárat senki sem kért tőlem, és nem adtam beleegyezésemet ahhoz, hogy a nevemet erre a célra felhasználják” (Tiesa, 1961 03 04). Litvániában ezt a kiadványt akkoriban sehol sem tárgyalták, még a nyelvészeti sajtóban sem, mintha nem is létezett volna. Csak a nemzeti újjászületés éveiben került néhány példánya Litvánia nagyobb könyvtáraiba. E kiadvány történetéről először 1999-ben írtam a Gimtoji kalba című folyóiratban (5., 6. szám) – „A Dabartinės lietuvių kalbos žodynas chicagói kiadása (1962)”².

5. A DŽ MÁSODIK KIADÁSA

Egy tucatnyi év elteltével elérkezett az ideje a DŽ új kiadásának előkészítésére. Szándék volt arra, hogy az új kiadás sokkal jobb legyen – ne a mai, hanem a köznyelv, akkoriban irodalmi nyelvnek nevezett (az orosz nyelvtudományban használt literaturnyj jazyk alapján) szótára. E célból 1968. október 23-án konferenciát hívtak össze az előkészítés alatt álló szótár megvitatására. A felelős szerkesztő, J. Kruopas közzétette „Milyen legyen az irodalmi nyelv szótára” című cikkét (Literatūra ir menas, 1968 10 19; lásd Kruopas 1998: 455–460). Egy idő után azonban arra a meggyőződésre jutottak, hogy a köznyelv minden szempontból mintaszerű szótárát még nem lehet elkészíteni, ezért a négy évvel később (1972) megjelent szótár megtartotta régi címét.

A második kiadás jóval tökéletesebb és terjedelmesebb volt. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy – ahogyan a DŽ₁ bevezetője ígérte – lexikográfiai szempontból átdolgozták: a prefixumos igéket külön szócikkekben közölték. Az első kiadásban ezekhez csak példamondatokat adtak. Új szavakkal is kiegészült. Az előszó a következőket sorolja fel: būtininkas, draugovininkas, dūjininkas, dailėtyra, dirvótyra, kosmonautas, savitarna, továbbá láiptinė, motorolėris, nailònas, porolònas, taisyklà, teikinỹs (a már korábban szereplő teikmuõ mellett) és mások. Elhagyták a ritka és a köznyelv számára kevéssé szükséges szavakat: kasis, mainybos, miešinys, nuošalystė, nuožanga, pasaginė és mások. A hangsúlyozás ingadozását figyelembe véve új hangsúlyváltozatokat is közöltek: aistrà (4, 2), áiškus, -i (3, 1), ašaróti, ãšaroti; bérti, bérti; deguõnis (2), deguonis (3b); pakálnė (2), pakálnė (1); paslėgti, paslėgti; próga (1), progà (4); raudónas (1, 3), raudonúoti, raũdonuoti; rū́šis (1), rùšis (4); vẽlkė (2), velkė (4); vérgas (3), ver̃gas (4) és mások. „Ezt azzal a megfontolással tették, hogy a nyelvben létező hangsúlyváltozatokat ne tekintsék hibásnak.”

² 1994 nyarán nem hagytam ki az alkalmat, hogy utánajárjak e kiadás körülményeinek, amikor a Mokslo ir enciklopedijų leidykla Chicagóba küldött, hogy adatokat gyűjtsek a JAV lietuviai című kézikönyvhöz (1998, 2002).

120

KALBOS KULTŪRA | 81

A lexikai normálás céljából bevezettek egy szigorúbb jelölést: ntk. (=nem ajánlott). A korábban használt žr. (=lásd), amely a hibásnak nem tekintett szót a gyakoribb, megszokottabb változatra utalja, mellett az ntk. rövidítést a nem ajánlott, nem normatív, nyelvi hibának tekintett szavak mellé teszik. Ezek normatív megfelelőit a mellettük álló egyenlőségjel után közlik.

Az átdolgozott felépítésű szótár jelentősen bővült: immár 60 ezer szót tartalmazott. A szótár további javítása a semlegesebb, megfelelőbb szóértelmezés, valamint a bővebb használati illusztráció volt, amelyet megtisztítottak az újságírói propaganda primitív mondataitól. Az előszó szerint a szótárt „a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet munkatársai, J. Kruopas, A. Lyberis, D. Lukšys, J. Paulauskas, J. Senkus és K. Ulvydas javították, dolgozták át, új szavakkal és példamondatokkal egészítették ki és szerkesztették; az új szöveg előkészítéséhez K. Vosyl ytė is hozzájárult, a terminusokat K. Gaivenis pontosította és egészítette ki, valamint a teljes szöveget is ő olvasta át; az egyes betűk szövegét A. Balašaitis és A. Kučinskaitė is átnézte, és értékes megjegyzésekkel látta el, többek között.” Felelős szerkesztőnek továbbra is J. Kruopas maradt.

A szótár új kiadásában nagyobb figyelmet fordítottak a lexikai normálásra, a szójelentések magyarázata objektívebbé vált. Sajnos a példamondatokban még mindig maradt primitív propaganda.

A szótárt a sajtó is értékelte. A recenziók kiemelték bővítését és továbbfejlesztését, valamint a jelentések pontosabb magyarázatát. Javítandó dolgokra is rámutattak. Elena Grinaveckienė (Literatūra ir menas, 1973 02 10) kétségbe vonta, hogy szükség volt-e a tájszólási, többnyire pejoratív jelentésű képzőkkel képzett származékokat (valkatūžas, vampazyti, mangūryti, arklėkas, paršėkas, vyriščias), illetve szokatlan, -ėlis, -uolis képzővel alkotott új szavakat (pasenėlis, pasiaubėlis) felvenni a szótárba. Szerinte a túlságosan ritka dialektizmusok, feltehetően litvánosított jövevényszavak sem szükségesek: skobas „savanyú”, žaglys „tolvaj”, ž arynas „bozót”. Figyelemre méltó megjegyzés: „Nem helyes, hogy a szótár igazolja a nyelvészek által egyöntetűen javított tamprūs ryšiai kifejezést. Ez ok nélkül teszi lehetővé, hogy tudományos következtetéseiket szkeptikusan szemléljük.” A DŽ₃ szerkesztői figyelembe vették ezt a megjegyzést, más ritkaságok azonban kritikátlanul átkerültek az új kiadásba.

A DŽ₂-ben javítandónak ítélt szavakról szóló gondolattal Vytautas Būda is egyetértett „A régóta várt szótárkiadás” című cikkében (Pergalė, 1973, 8. szám): „Kevésbé jó, hogy egy ilyen, nyelvünk normáinak rögzítésére hivatott szótár nem egy helyen szembekerül az általános normatív iránnyal, sőt ellentmond azoknak az ajánlásoknak is, amelyeket nemcsak Jonas Jablonskis vagy Juozas Balčikonis tett, hanem az intézet más kiadványai, mindenekelőtt a „Kalbos kultūra” is továbbra is közöl (162. o.). A szerző az ilyen nem ajánlott szavak között említi a következőket: žingeidus, suokalbis, išsireiškimas,

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

121

a következmény, csak a megjegyzés utal a kíváncsi, összeesküvés, következmény szavakra. Azt is hozzáteszi, hogy a DŽ₂ a következmény, a következmény és a eredmény szót is két jelentésben – „eredmény” és „következmény” – mossa össze.

V. Būda így csodálkozott: „Nehezen érthető, miért utasítják el a gerbūvis főnév egyik jelentését (jólét), miközben a másikat elfogadják (jó, korszerű kommunális szolgáltatás). Hiszen Jablonskis és más nyelvészek (vö. „Kalbos kultūra“, 18, 7. o.) továbbra is elsősorban a rossz szóalkotás miatt irtják a nyelvből: mindkét jelentésben sikertelen tükörfordítás, kalk” (163. o.). A cikk szerzője szerint „semmivel sem indokolható a sekantis igenév használata a kitas névmás helyett”. A DŽ₃ a sekantis alakot nem ajánlottnak minősítette, és elfogadta az atžymos, tamprus (5 jelentés), valamint a priešpastatyti, apjungti, nuriebalinti. szavakkal kapcsolatos észrevételeket is.

A DŽ további javítására Gražvydas Kirvaitis is buzdított. A „Dar gerinkime „Dabartinės lietuvių kalbos žodyną“” című cikkében (Kultūros barai, 1974, 1. sz.) sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem egészítették ki kellőképpen szakszavakkal, és felsorolta a szótárban szükséges kifejezéseket: alternatyva, esė, fantastika, izotopas, kaubojus, munduras, rotaprintas stb. Kétségtelenül egyet kell értenünk azzal a gondolatával, hogy „a kulturális és tudományos kapcsolatok bővülésével a mai litván nyelvben is gyarapodnak a nemzetközi szavak. Ezt a minden nyelvre jellemző folyamatot a DŽ-nek is jobban tükröznie kellene.” A kabutės, laipsnis, lygiagretus, išvados, padariniai, viltis, temperatūra szavak vonzatával kapcsolatos kételyekre a DŽ₃ példáival válaszoltak: Priejo teisingą išvadą, prie teisingos išvados. Turiu viltį pasveikti. Vienodos priežastys sukelia vienodus padarinius. Linija lygiagreti su trikampio pagrindu. 20 laipsnių temperatūroje. Sutartiniai pavadinimai rašomi kabutėse. Skirti ~ėmis. Imti į ~es. Rašyti, dėti ~es. Vagyis a szótár harmadik kiadásának javítására irányuló felhívást figyelembe vették.

A DŽ₂-t talán a legszélesebb körben és legrészletesebben a szótáríró J. Paulauskas „A lexika normálásának aktuális problémái és a szótár” című tanulmánya tárgyalta (Kalbos kultūra 27, 1974). Elismerve, hogy „az irodalmi nyelv lexikájának normálása, bár intenzíven folyik, lassabban halad, mint szeretnénk. [...] a lexika normálásának még számos kérdése megoldatlan” (40. o.), elsőként a változatok aktuális normálását említi, amely a DŽ-ben csak éppen elkezdődött. A DŽ₂ által elutasított, nem ajánlott szavakról vagy azok jelentéseiről szólva megjegyzi, hogy a gyakori sajtóbeli használatuk miatt még kétes esetek is maradtak benne. Néhányuk mellett a spec. és könyv. jelzés áll, „ami azt jelenti, hogy bár a szó képzése nem sikerült (vagy szokatlan jelentést tulajdonítottak neki), bizonyos területeken használatos, mivel nincs, vagy kevésbé elterjedt a szabályosabb képzésű megfelelője” (42. o.). Azt állítja-

122

KALBOS KULTŪRA | 81

a DŽ₂ erényei közé tartozik a szavak és jelentéseik jobb, pontosabb és gördülékenyebb magyarázata is. A jobb használati példákra utalva kijelentette, hogy „a szó jelentéseit, használati körét, környezetét és a mondat többi szavával fennálló szintaktikai kapcsolatait bemutató jól megválasztott példák a szótár egyik legfőbb értékét jelentik” (48. o.). A cikk mintegy útravalóval zárul a DŽ jövőbeli kiadásainak szerkesztői számára: „A szavak és jelentéseik használatának példákkal történő szemléltetése a lexikográfiai munka olyan területe, amelyen a szótárt még hosszú ideig lehet bővíteni, pontosítani és tökéletesíteni (miután az összes többi kérdést megvizsgálták és rendezték)” (uo.).

6. A DŽ HARMADIK KIADÁSA

További 18 év elteltével elkészült a DŽ harmadik kiadása. A szótár korábbi szerkesztői közül J. Paulauskas és K. Ulvydas maradt a csapatban. Főszerkesztővé Stasys Keinys terminológust nevezték ki. E nyelvészek mellett a szerkesztőbizottságba Vytautas Vitkauskas, Jonas Klimavičius, Nijolė Slėžienė és Juozas Pikčilingis is bekerült (1991-ben meghalt, még a DŽ₃ megjelenése előtt). Az előszó szerint a szerkesztőbizottság tagjaira hárult „a szótár szerkesztésével, kiegészítésével, módosításával, pontosításával és javításával járó munka zöme”. Feltehetően nem egyforma mértékben. A teljes szöveget elejétől végéig V. Vitkauskas olvasta át, és észrevételeket is tett. J. Klimavičius elmondása szerint olvasás közben főként szakszavakkal egészítette ki a művet, különösen a természettudományok területéről (ezekből ebben a kiadásban jóval több van). N. Slėžienė, az igék vonzatainak kutatójaként, vonzati példamondatokkal egészítette ki a szöveget; sajnálja, hogy a szótár rövidítése érdekében ezeknek csak egy része maradt meg.

A DŽ₃ az úgynevezett átalakulás, pontosabban a nemzeti felszabadulás éveiben készült el. Az előszót a főszerkesztő 1990. január 30-án írta alá. A körülmények megváltozásával az előszó egyértelműen elhatárolódik a korábbi kiadásokban a nyelvészekre kényszerített ideológiától, és kijelenti, hogy „a normatív filológiai köznyelvi szótár nem politikai vagy más terület tankönyve”.

Ebben „a közölt szavakra vonatkozó nyelvi információkat” kell keresni.

S. Keinys ezt a szemléletet a közönségnek a szótár elkészültéről beszámolva, a Gimtojoje kalboje című folyóiratban is megismételte (1991, 8. sz., 23. o.). Később, miután elkészült a szótár makettje, a Mokykla című folyóirat „Žodynas visiems” című cikkében (1993, 10. sz., 32. o.) szintén hangsúlyozta, hogy amikor „megkezdődött a III. kiadás nyomdai előkészítése, úgy döntöttünk, hogy a DŽ-t a lehető leginkább megtisztítjuk a politikai aktualitásoktól. [...] a függetlenség visszaállítása után—

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

123

a független litván állam megalakulása után a DZ szövegét még egyszer átnézték, majd 1991-ben átadták a „Mokslas” kiadónak.

Az előszó szerint a DŽ₃ helyesírását a Litván Nyelvi Bizottságnak a Litván Tudományos Akadémia mellett hozott határozatai alapján módosították (1977. 06. 17.), így engedélyezték a kiejtés szerinti írásmódot: pjauti, rugpjūtis, bjaurūs, spjauti stb. A Nyelvi Bizottság engedélyével a szótár nyomtatása közben kisebb módosításokat is végrehajtottak. Engedélyezték a párhuzamos kontūzyti, kontūžyti és tramplínas, tramplýnas írásmódot (a DŽ₂ korábban kontūzyti alakot használt, de tramplýnas-t). Ugyanakkor nem kellett volna-e a karnýzo alakot is engedélyezni, vö. kefýras, šarnýras. A karnýzas szerepel az LKŽ-ben (F. Kuršaitis és M. Nyderman szótárai alapján). Változatlan maradt a fjòrdo és pasjánso írásmódja (a DŽ₂ korábbi fiòrdas, pasiánsas alakjai maradtak). Úgy tűnik, az olyan alakok elfogadására, mint a bjaurus, pjauti, még várni kell, mivel valamennyi kiejtési szótár a j hang kiejtését jelöli itt, a nemzetközi szavak szótáraiban pedig (például V. Vaitkevičiūtė 2007) a fjòrdo mellett a fjòrdas alak is szerepel. Kár, hogy a kariljònas és šinjònas kimaradt. Kétségtelen, hogy a DŽ egy későbbi kiadásában helyet kell kapniuk. A doktorãtas, doktorantūrã és daktarãtas, daktar­antūrã párhuzamos változatok közül a bizottság az elsőket javasolta.

A változó hangsúlyozást a változatok alapján módosítják és szabályozzák: a DŽ₂ korábban audrà (4) és áudra (1) alakot adott meg, most pedig fordítva. Ebben a kiadásban is szerepelnek engedélyezett hangsúlyozási változatok: glaistýtuv as (1), glaistytùvas (2); kiáurymė (1), kiaurýmė (2); mìltingas (1), mìltingas (1); pagálbinis (1), pagalbinis (2); pasáulinis (1), pasaulìnis (2); plūdė (2), plūdė (4); rūgštýne (2), rūgštynė (1); sklandýt uvas (1), sklandytùvas (2); santuokìnis (2), sántuokinis (1); veikùs (3), v ei­kus (1); žvýnas (3) és (1) stb.

Ebben a kiadásban kellő figyelmet fordítanak a lexikai kiválasztásra és normázásra – a Kalbos praktikos patarimai (1976, 1985) című kiadványra támaszkodva. Az előszó megjegyzi, hogy „a žr. (=žiūrėk) és ntk. (=neteiktinas) rövidítések normatív funkciót töltenek be: az első olyan szóra vagy szóváltozatra irányítja a figyelmet, amelyet nem tekintenek nyelvi hibának, egy megszokottabb, gyakoribb szó felé; a második pedig azt jelzi, hogy az adott szó (vagy jelentés) nem normatív, nyelvi hibának minősül, és helyette az egyenlőségjel után megadott szót vagy szavakat célszerű használni.” A ntk. megjegyzés ebben a kiadásban jóval gyakoribb, mint a DŽ₂-ben.

Az új szótárkiadásról szóló tájékoztató cikkek mellett³ itt érdemes megemlíteni e cikk szerzőjének, a DŽ₃-t a Mokslo ir enciklopedijų leidykloje szerkesztőként gondozó személynek „A szótár normái és tanácsai” című írását is (Gimtasis žodis, 1995, 6. sz.). Ebből

³ A DŽ harmadik kiadását széles körben megvitatták a Litván Nyelvi Intézet által rendezett (1995. 03. 16–17.) tudományos konferencián is, amelynek címe: „A lexikográfia problémái: szemantika, etimológia, nyelvjárási tények közlése, a szótárak összeállításának elvei”. Hat előadás foglalkozott vele.

124

KALBOS KULTŪRA | 81

A jövőbeli kiadásokra vonatkozó észrevételek közül továbbra is aktuálisak a következők: felvenni a nuotekos, rankinė szakkifejezéseket; a változó alakok közül ajánlani a karaiták imaházának javasolt nevét – kinesė ar kenesa –, valamint a természettudósok számára fontos kifejezést – radavietė ar radimvietė –, továbbá az ntk. megjegyzést hozzáadni a pakalikas szóhoz. A főszerkesztő számára ezek feltehetően jelentéktelen apróságoknak tűntek (ezeket a DŽ₅ elektronikus változatában sem vették figyelembe).

A DŽ₃ normatív elveit a 2000-ben újranyomott negyedik kiadásban is követték – ezt „a nyomdából megőrzött harmadik kiadás szedésének felhasználásával adták ki”. S. Keinys főszerkesztő gondoskodott arról, hogy csak néhány apró korrektúra- és egyéb hibát javítsanak ki, illetve pontosítsák a hangsúlyozást. Megemlítendő, hogy az istor. stiláris megjegyzést a milicija, tarybinis és tarybiškas szavakhoz fűzték, a kolchozas mellől pedig elhagyták a šnek. jelölést. Egyébként ezt annál is inkább a stribas szónál kellett volna megtenni, mivel a szótár nem közöl hozzá másik megfelelő alakot.

A DŽ elektronikus formában 2002-ben és 2003-ban jelent meg. Jelentősen kibővítették: mintegy másfél száz új címszóval, valamint Litvánia és a világ mintegy 3000 legfontosabb földrajzi nevével. S. Keinys ezt a Kalbos kultūra című folyóiratban tekintette át (Keinys 2004: 76–83). A DŽ hatodik (harmadik elektronikus) kiadása 2006-ban jelent meg.

7. HOGYAN JAVÍTOTTÁK A SZÓTÁRT

A szótár javítására sokoldalúan törekedtek – a harmadik kiadás szerkesztői eltávolították a szovjet élet és gondolkodás maradványait: elhagytak bizonyos szavakat vagy propagandisztikus példáikat. A DŽ₃-ból kimaradtak a következő szócikkek: bolševikinti, buožija, buožinis, buožiškas, kompartija, komjaunuoliškas, lenininis, leniniškas, partkomas, partòrgas, po. A példamondatokból törölték az alábbi szókapcsolatokat és kifejezéseket: vörösök partizánok, vörösök sarkok, a proletariátus győzelme a burzsoázia ellen, átnevelni az értelmiséget, szovjet sajtó, szovjet módon beállítottságú ember, kommunista nevelés, marxizmus-leninizmus, a forradalmi proletariátus ideológiája, a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg stb. Eltűntek a komunistaszó és a kommunizmus szó mellől a hosszú propagandisztikus mondatok is: kommunista és kommunizmus. A draugovė, draugovininkas, išbuožinti, komjaunimas, komjaunuolis, pionierius szavakhoz olyan megjegyzések kerültek, hogy ezek historizmusok. Nem vették észre, hogy ez a agitpūnketas szóra is érvényes.

Már a DŽ₁ áttekintéséből láttuk, miként valósult meg benne az előszóban hangsúlyozott feladat: bemutatni Litvánia társadalmi és politikai életét. Pra-

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

125

tunk pillantsunk a későbbi változásokra és azoknak a további kiadásokban tükröződő hatásaira is. E célból vessük össze néhány szó szócikkét: draugystė, laisvė, nepriklausomybė, tautininkas, tėvynė, valstybė, vėliava, vienybė.

Draugystė – a semleges meghatározást követően a DŽ₁: Lenininė-stalininė tautų d. Abudu gyvenome ~eje; a DŽ_2,3-ben már csak ez maradt: Abudu gyven­sime ~ėje, továbbá hozzáadták ezt: Išro d.

Laisvė – a DŽ₁ a filozófiai meghatározások után a leghosszabb konstrukciós szócikket közölte, a későbbi kiadásokban viszont rövid, semleges meghatározások és példamondatok szerepelnek: Liaudies kova dėl ~ės a DŽ₂-ben erre változott: Tautos kova dėl ~ės, Kūrybos l. Politinė l.; ezt a DŽ₃ is megismételte.

Nepriklausomybė – semmitől való függéstől mentesség; szabadság. A DŽ_1,2: Tarybinė armija atkovojo mums laisvę ir ~ę; a DŽ₃-ben Valstybės n. Siekti ~ės. Ginti savo ~ę.

Tautininkas – a DŽ₁ nacionalista, soviniszta; a DŽ₂-ben csak nacionalista; a DŽ₃-ben egy, a nemzeti jelleget hangsúlyozó párt vagy szövetség tagja: Lietuvių ~ų sąjunga. Nacionalistas – a DŽ₁-ben a nacionalizmus híve, reakciós: Buržuaziniai ~ai yra pikčiausi lietuvių tautos priešai; a DŽ₂-ben csupán a nacionalizmus híve: Buržuaziniai ~ai, a DŽ₃-ben pedig csak a DŽ₂-ből átvett meghatározás maradt.

Tėvynė – 1. szülőföld. A DŽ₁-ben több propagandisztikus tétel szerepelt: Komunistų partija išmintingai veda mūsų Tėvynę tolesniu pergalių keliu, į komunizmą. Tarybinės tautos patriotiniu darbu stiprina savo Tėvynę. Socialistinės Tėvynės gynimas. Mirti už ~ę. Didysis Tėvynės karas; a DŽ_2,3-ben semleges, rövid mondatok: T. mūsų Lietuva. Ginti, mylėti ~ę. 2. valami fontos dolog eredetének helye: Tarybų Sąjunga – socializmo t.; a DŽ₃-ben erre változott: Anglija – futbolo t.

Valstybė – a DŽ₁ leghosszabb marxista meghatározása, ugyanaz a Sztálin-idézet, továbbá TSRS yra socialistinė darbininkų ir valstiečių v.; a DŽ₂-ben: szervezett politikai közösség, amely saját legfelsőbb hatalommal rendelkezik: Senoji Lietuvos v. ~ės kontrolė; a DŽ₃-ben még hozzáadták: Valstybės vėliava. A meghatározás ugyanolyan semleges.

Vėliava – a DŽ₁-ben Tarybų Sąjungos v. Valstybinė, tautinė v. Pulko v.; a DŽ₂-ben ezeken kívül még Raudonoji v.; a DŽ₃-ben Valstybės v. Tautinė, trispalvė v. Pulko v. Átvitt jelentésű példamondatok: a DŽ₁-ben Komunizmo v. Taikos v. Dabar šimtai milijonų žmonių kovoja po didžiąja marksizmo-leninizmo v.; a DŽ₂-ben Komunizmo v. Taikos v.; a DŽ₃-ben csak ez maradt: Taikos v.

Vienybė – 1. közösség, teljes egyezés: a DŽ₁-ben A szovjet társadalomban valamennyi osztály erkölcsi-politikai e.-e. Nézetek e.-e. 3. egyetértés, szolidaritás: A szovjet népek erkölcsi-politikai e.-e.; a DŽ₂-ben 1. Nézetek e.-e. 3. A szovjet népek e.-e-ben rejlik az erő; a DŽ₃-ben már csak ez maradt: 1. Nézetek e.-e. 3. Az egységben erő van.

8. LEKSIKOS NORMINIMO KITIMAS

A társadalmi élet változásai a DŽ szerkesztőinek normatív szemléletében is tükröződtek. A megszállás körülményei között más volt, mint a függetlenség helyreállítása után. Bár a DŽ₁ előszavában a lexika normálásáról és a nyelvi kultúra emeléséről írtak, ebből a normálásból azonban kevés valósult meg benne. Ebben az áttekintésben-

126

KALBOS KULTŪRA | 81

A lexika normálására a nyelv tisztaságának és sajátosságának szempontjából javasolt tekinteni. A normálás érdekében a DŽ₁-ben mindössze egyetlen jelölést használtak lásd, amely a preferált változatokat jelölte, és csak néhány idegen szó cseréjét javasolta: ankstýbas lásd ankstyvas, dyglus lásd dygus, kiniečiai lásd kinai, skaitlingas lásd gausus, tarnystė lásd tarnyba, užvaizdas lásd prievaiždas, verptuvė lásd verpykla, vėtrungė lásd vėjaro­dis; bakūžė lásd lūšna, bonka lásd butelis, grabas lásd karstas, kaštuoti lásd kainuoti, kulšis lásd šlaunis, špižius lásd ketus, špokas lásd varnėnas, špricas lásd švirkštas, trusikai lásd glaudės, vienok lásd tačiau. A szigorú nem ajánlott jelölést csak néhány szóhoz tették hozzá: apiprekinti 2. jelentés: nem ajánlott mezőgazdasági termékeket árukra cserélni: A. kolhozi termelés; gerbūvis nem ajánlott lásd gerovė; kabliataškis nem ajánlott pontosvessző; ripka nem ajánlott ritinis. Tehát akkoriban nem mertek világosabb állásfoglalást tenni az idegen szavakról, az úgynevezett barbarizmusokról. A nyelvi szennyező elemeket nem értékelték kellőképpen. Ezt a recenziókban is szóvá tették. Miért volt ilyen a DŽ₁ álláspontja? Feltehetően azért, mert azt a hivatalos nézetet terjesztették, hogy az orosz nyelv csak pozitívan hat a litvánra, és gazdagítja azt. Az akkori hivatalos tekintély, J. Žiugžda akadémikus a balti és moszkvai nyelvészek 1952-es rigai konferenciáján „felvetette az orosz nyelv szóalkotási gyakorlatát és elveit követő litván terminológia gyarapításának szükségességét” (Literatūra ir menas, 1952 03 09). Amikor felmerült egy, a L. Dambrūnas által összeállított, 1939-ben kiadott „Kalbos patarėjas”-hoz hasonló, a nyelvi javításokat összegyűjtő gyakorlati és szótári kiadvány elkészítésének szándéka, a szovjet kiadók vezetői elutasító választ adtak. Az ok az volt, hogy a javítandó idegen szavak többsége állítólag szláv nyelvekből (leggyakrabban az oroszból) származik.

A DŽ₁ enyhe normatív álláspontját másként is próbálják magyarázni. Állítólag a normák ilyen liberális megközelítése a háború előtti nyelvészekre is jellemző volt (Keinys 1991a: 83). R. Miliūnaitė nyelvi jelenségek értékeléséről szóló tanulmánya azonban kétségessé teszi ezt (Miliūnaitė 2000: 27). A „Kalbos patarėjas” (1939) ajánlásait vizsgáló szerző rámutat, hogy az abban tárgyalt több mint másfél ezer nyelvi jelenség (főként szó) többségét (81 százalékát) nyelvi hibának tekintették. Tehát mind a „Kalbos patarėjas” összeállítója, L. Dambrūnas, mind szerkesztői, P. Skardžius és A. Salys kellően értékelték a nem ajánlott nyelvi jelenségeket. A háború előtti nyelvészek ezen álláspontjával részben a DŽ₁-ről a Tiesoje megjelent említett recenziók szerzői is egyetértettek, akik a jövevényszavak lexikográfiai feldolgozásának hiányát rótták fel.

A DŽ₁,₂ szerkesztőinek állítólag liberális nézetével egy másik, abban az időben tett nyilatkozat is ellentmond: a DŽ₃ főszerkesztője, S. Keinys elismerte, hogy „nehéz és bonyolult időszak volt”, amikor ideológiai hibákért megtorlás fenyegetett (vö. 117. o.). Ezért alakult ki ilyen álláspont az idegen szavakkal, sőt a nyelvi tisztasággal kapcsolatban

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

127

hosszú ideig akadályozta azok javítását a Kalbos kultūroje, a Mūsų kalboje, valamint a Kalbos praktikos patarimų megjelenését is; ajánlásaikra is hatott – csak a „jobb” megjegyzéssel jelölték az olyan tükörfordításokat, mint az atlieti, bendrasąjunginis, betarpiškas, gilus (hála, benyomás), a gili (részvét), a palaipsniui, pilnutinai, tamprūs (kapcsolatok) stb.

Elterjedt az a vélemény, hogy a legfőbb tekintély – a DŽ – ajánlásaiban nem szabad kételkedni. Amit a DŽ nem minősít nem ajánlottnak, azt nem is kell javítani. Bár egyes szerkesztők kerülték az idegen szavakat, azok mégis terjedtek a sajtó révén, és mintegy elfogadottá váltak. A nyelvérzéket folyamatosan gyengítette a kétnyelvűség térnyerése, az adminisztrációban, a termelésben, végül pedig a mindennapi életben is egyre szélesebb körben használták az orosz nyelvet. Vajon nem a külföldieknek tett kényszerű, apró engedmény volt-e a DŽ₁ szerkesztőinek „liberális” hozzáállása a nyelvi normákhoz?⁴

Reikiamas dėmesys leksikos norminimui buvo skirtas tik DŽ₂, kai mažiau bereikėjo bijoti svetimybių kritikos. Greta pažymos žr., nurodančios teiktinus formų variantus, gerokai dažniau naudota pažyma ntk., t. y. neteiktinas žodis, retokai stilistinės pažymos knyg. ir spec. Prie neteiktinų žodžių DŽ₂ priskirti bakužė = lūšna, boti = paisyti, brylius = skrybėlė, kaladė = trinka, kalnierius = apykaklė, prūdas = tvenkinys, savistovus = savarankiškas, smala = derva, sosiska = dešrelė, špizius = ketus, špricas = švirkštas, užganėdinti = patenkinti, užmetinėti, išmetinėti = prikaišioti, velyti = leisti, linkėti ir kt., tik su nuoroda žr. palikti laisvanoris, laisvanoriškas, lygsvara, ruimas (DŽ₃ jie laikomi neteiktinais). Kaip neteiktinos praleistos ir kai kurių žodžių verstinės reikšmės: DŽ₁ buvusi pilnas 5 reikšmė „aukščiausias, visiškas“, sekti 10 reikšmė „eiti, būti tuoj po ko“.

Az idegen lexika meghagyását a DŽ₃ még szigorúbban ítéli meg. A második kiadásban csak a lásd megjegyzéssel szereplő kanóc – égő, dugasz – csatlakozó van értékelve; a DŽ₃ ezeket nem ajánlja. A DŽ₂-ben minden megjegyzés nélkül szereplő bevonni, papkė „karton irattartó” a DŽ₃-ban nem ajánlott. Rugalmas 3. átv. „közeli, szoros” a DŽ₁,₂-ben, a DŽ₃-ban viszont már nem ajánlott jelentés. A korábban megjegyzés nélkül szereplő nyugtalanít a DŽ₃-ban nem ajánlott. A DŽ₂-ben korábban megjegyzés nélkül szereplő bemutatkozik a DŽ₃-ban: könyv. Jelentős 3. „nagy, jelentős”; a jelentősen „sokat, nagyon” a DŽ₂-ben megjegyzés nélkül szerepelt, a DŽ₃-ban pedig könyv. Elmondhatatlan; a DŽ₂-ben lásd: leírhatatlan, a DŽ₃-ból pedig teljesen hiányzik. A harmadik kiadás elhagyta a tükörfordításból származó átvitt jelentéseket: lapos „sekély, felületes”; a felületes gondolkodás nem került át a DŽ₃-ba. Előremutató 3. „élenjáró, haladó, va-

⁴ Vö. Z. Zinkevičius gondolatával a „Záró megjegyzésben”, a Lietuvių kalbos istorijos VI. kötetéhez, amely 1993. február 16-án készült: „A külföldieknek tett apró engedményeknek mindig fájdalmas következményei vannak, bármilyen ürüggyel igazolják is őket („rugalmassággal”, „a valóság megértésével” stb.).”

128

KALBOS KULTŪRA | 81

„… ir a munkások“: ~munkások (a legöntudatosabbak, a leghaladóbbak). P. tudomány. ~i technika. P. munkásszerep – a fordításból származó jelentés csak a DŽ₁-ben szerepelt. Mély 3. átv. „nagy, jelentős, lényegi”: M. tudomány. ~i bölcsesség, titok. M. forradalmi átalakítás – DŽ₁. Később a jelentés kissé módosult: DŽ₂ „nagy, erős”: M. érzés, benyomás. ~i bölcsesség. M. alvás. A DŽ₃-ban ezt a jelentést a könyv. M. érzés, benyomás. jelöléssel látták el. Úgy tűnik, figyelembe vették a Nyelvhasználati tanácsok ajánlásait. Talán ezek hatására értékelték a teljes értékű szót is a DŽ₃-ban a könyv. jelöléssel. Csak kérdés, hogy a DŽ₃-ba valóban át kellett-e venni a megerősít szót? A szokásos megismétel és egyetért szavakat nem kellene háttérbe szorítania a tükörfordításnak (vö. orosz povtoriti).

A ritkább normatív jelölésekkel, könyv. és szak., a DŽ₂ szabálytalan képzésű (többnyire az orosz nyelv hatására keletkezett) szavakat jelölt: meghatároz „feltételez”, eldönt „determinál” (a DŽ₃-ból már hiányzik), szembeállít könyv. (vö. orosz protivopostaviti) – a DŽ₃-ban nem ajánlott, zsírtalanít szak. „eltávolítja a zsírt” jelöléssel (a DŽ₃-ból ez is hiányzik). Abban az időben a termelésben dolgozók beszélt nyelvében még több, ilyen képzésű tükörfordítás is használatos volt: gázosít, törmelékez, ártalmatlanít, megtrágyáz, víztelenít, lúgosít, víztelenít, zselatinosít. Ezeket a Nyelvhasználati tanácsok (1976) című kiadványban javították, és sem a DŽ₂-ba, sem a DŽ₃-ba nem kerültek be. Ez azt jelentheti, hogy használatukat idejében megállították.

Bár elterjedt volt a máikė jövevényszó, megfelelő, gördülékeny helyettesítőt nem találva sokáig nem merték kijavítani. Csak a KPP második kiadásában (1985) javasoltak több helyettesítőt: márškė, marškūčiai, sportinūkė, marškinėliai. Ez a jövevényszó egyik DŽ-kiadásban sem szerepel. Csak a KPP második kiadásában javították a tãšė szót, és egy jó helyettesítőt is javasoltak – rañkinė. Kár, hogy ezt az új alkotást nem találjuk meg a DŽ₃-ben, pedig a rankinūkas mellett nagyon illett volna (a DŽ internetes változatában sem szerepel).

Szintén vitatható a DŽ₃-ben könyv. minősítéssel szereplő vystyti 2. jelentése, amelynek visszaható alakja a DŽ₁-ben minden minősítés nélkül az ’nő, erősödik, érik’ megfelelőjeként szerepelt. A DŽ₂-ben szak. minősítéssel kapta a ’tökéletesebbé, összetettebbé tenni, fejleszteni, kibontakoztatni’ jelentést. Ez az ige mindig is sok nyelvészben kétséget ébresztett; visszaható jelentése az orosz razvivatsja megfelelőjeként terjedt el. Problémát jelentett, hogy ellentétes volt az első, konkrét ’tekerni, pólyába csavarni’ jelentéssel. Ma a vystymasis (a társadalom, a tudat, a demokrácia, a játék fejlődése) helyett gyakrabban használják a raida, plėtotė, plėtra, sklaida szavakat. A vystyti második jelentése a DŽ₄-ben is szerepel. Ezért írásban sem tartanak tőle; úgy vélik, hogy a vystymasis szót nem mindenütt helyettesíthetik az említett megfelelői (Klimavičius 2002: 106). De vajon a vystyti, vystymasis hosszú ideig tartó és gyakori használata nem vette-e át e fogalmak tartalmát, és nem tette-e az ezeket jelölő szavakat mintegy helyettesíthetetlenné?

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

129

KÖVETKEZTETÉSEK

K. Būga már felvetette azt az elképzelést, hogy a nagy történeti litván szótár mellett gyakorlati szótárat is kellene készíteni; ezt csak a második világháború után sikerült megvalósítani a J. Balčikonis vezette Litván Nyelvi Intézetben. Megvitatások, bírálatok és javítások után 1954-ben jelent meg a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas.

A lexika normázása a társadalmi élet körülményeitől függött. Ezek kedvezőtlenek voltak a DŽ₁ szerkesztői számára. Az akkori Litván Tudományos Akadémia vezetése a kommunista párt utasítását hajtotta végre, és megkövetelte, hogy a nyelvészeti műveket a propagandához igazítsák; a szótár közvetlen rendeltetése így háttérbe szorult. Ezért a chicagói (JAV) litván emigránsok 1962-ben újranyomták ezt a kiadást, kihagyva belőle a nyelvészeti műhöz nem illő kommunista propagandát.

A nyelvművelésre csak a DŽ₂ idején lehetett nagyobb figyelmet fordítani, amikor csökkent a nyelvtudomány ideologizálása, és kevésbé féltek bírálni az orosz eredetű idegen szavakat. A társadalmi terminusok meghatározásai és a szemléltető mondatok objektívebbé váltak.

Objektív normatív szótár csak a független Litvánia újjáalakulása, valamint a ráerőltetett ideológia alóli felszabadulás után készült; a nyelvészek ekkor a litván nyelvre gyakorolt orosz hatás kizárólag pozitívként való elismerésétől is megszabadultak. Ilyen volt az 1993-ban kiadott DŽ harmadik kiadása. A korábbiakhoz képest nagyobb előrelépést jelentett a nyelvi normák kialakítása és a nyelvkultúra fejlesztése terén.

LITERATŪRA

Balašaitis A. 1995: Žodyno normos ir patarimai. – Gimtasis žodis 6, 1–3.

Balašaitis A. 1999: „Dabartinės lietuvių kalbos žodyno“ Čikagos leidimas (1962). – Gimtoji kalba 5, 28–31; 6, 28–32.

Balčikonis J. 1961: Laiškas redakcijai. – Tiesa, kovo 4.

Būda V. 1954: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. – Literatūra ir menas, spalio 30.

Būda V. 1973: Ilgai lauktas žodyno leidimas. – Pergalė 8, 161–166.

Dabartinės lietuvių kalbos žodynas: I leid., 1954; II leid., 1972; III leid., 1993.

Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Čikaga (JAV), 1962.

Dėk žodį prie žodžio – turėsi žodyną. Atsiminimai apie kalbininką Juozą Balčikonį. Sud. B. Goberienė ir A. Pupkis. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2006.

Drotvinas V., Laigonaitė A., Paulauskas J. 1955: Pastabos apie „Dabartinės lietuvių kalbos žodyną“. – Literatūra ir menas, balandžio 2.

Grinaveckienė E. 1973: Literatūrinės kalbos aruodas. – Literatūra ir menas, vasario 10.

130

KALBOS KULTŪRA | 81

Grinaveckis V., Palionis J., Urbutis V. 1955: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. – Tiesa, kovo 5.

Kalbos praktikos patarimai. Sud. A. Pupkis. I leid., 1976; II leid., 1985, Vilnius.

Keinys S. 1991a: „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“ ir kalbos normalizacija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 29, 92–98.

Keinys S. 1991b: Šis tas apie „Dabartinės lietuvių kalbos žodyno“ trečiąjį leidimą. – Gimtoji kalba 8, 22–24.

Keinys S. 1993: Žodynas visiems. – Mokykla 10, 31–32.

Keinys S. 2004: „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“ per penkiasdešimt metų. – Kalbos kultūra 77, 76–83.

Kirvaitis G. 1974: Dar gerinkime „Dabartinės lietuvių kalbos žodyną“. – Kultūros barai 1, 63–64.

Klimavičius J. 2002: Katekizmo kalba – kalbos katekizmas. – Kalbos kultūra 75, 105–120.

Kruopas J. 1998: Rinktiniai raštai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Kučinskaitė A. 1981: Kaip buvo rengiamas „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“. – Mūsų kalba 1, 25–28.

Lietuvių kalbos vadovas. Sud. P. Skardžius, S. Barzdukas, J. M. Laurinaitis. Bielefeld, 1950.

Lietuvos TSR Mokslų akademijos žinynas. T. 4–5. Vilnius, 1949.

Miliūnaitė R. 2000: Kalbos reiškinių vertinimo laipsniai „Kalbos patarėjuje“. – Kalbos kultūra 73, 24–35.

Naktinienė G. 2000: Bendrinės kalbos žodynas ir leksikos norminimo problemos. – Kalbos kultūra 73, 12–24.

Paulauskas J. 1952a: Maskvos ir Pabaltijo kalbininkų mokslinė konferencija. – Literatūra ir menas, kovo 9.

Paulauskas J. 1952b: Konferencija kalbos mokslo klausimais. – Literatūra ir menas, gegužės 11.

Paulauskas J. 1974: Aktualios leksikos norminimo problemos ir žodynas. – Kalbos kultūra 27, 40–49.

Piročkinas A. 1994: Lietuvių kalba okupacijų gniaužtuose (1940–1991 m.) – Gimtasis žodis 7–8, 1–7.

Salys A. 1985: Raštai, t. 3, 213–244, Roma.

Skardžius P. Rinktiniai raštai: t. 2, 1997, 406–420; t. 4, 1998, 649–660; t. 5, 1999, 793–794, 917–924, 928, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Ul vydas K. 1977: Kas kelia kalbos kultūrą. – Kalbos kultūra 32, 3–21.

Vaitkevičiūtė V. 2007: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Žodynas.

Gauta 2008 10 06

A. BALAŠAITIS. Lietuvių kalbos leksikos norminimo raida

131

ON THE DEVELOPMENT OF STANDARDISATION OF LITHUANIAN LEXIS

Summary

The paper gives an overview of circumstances of compiling the Dictionary of Contemporary Lithuanian (DCL; Dabartinės lietuvių kalbos žodynas) and the standardisation of lexis in its different editions. The idea of compiling a dictionary for practical purposes belongs to Kazimieras Būga (1879–1924). However, due to his early death the compilation of the dictionary was suspended and only resumed by Juozas Balčikonis (1885–1969) who headed the editorial board of the Dictionary of Lithuanian. Its manuscript was finalised after WW2 at the Institute of the Lithuanian Language. The manuscript was discussed at the Department of Social Sciences of the then Lithuanian Academy of Sciences in 1948. The Department advised to amend the Dictionary by adding the materials from Soviet newspapers and literature and by explicating the terms in the way they were explicated in dictionaries of the Russian Language. There was an editorial board set up for editing the Dictionary. J. Kruopas (1908–1975) was appointed as its editor-in-chief.

The Dictionary of Contemporary Lithuanian was published in 1954. To refer to the normative derivative variants of the lexis, synonyms and equivalents replacing loanwords the authors used the abbreviation žr. More attention to language standardisation was devoted in the second edition of the DCL (1972), which was published when the political censorship was not so heavy. The edition amply uses the abbreviation ntk. for unacceptable loanwords. Moreover, the dictionary was revised by lexicographers; as a result, prefixed verbs were given in separate entries. In the third edition of the DCL which was published after the restoration of Lithuania’s independence (1993) the evaluation of loanwords was even stricter.

132

KALBOS KULTŪRA | 81