LORETA VAICEKAUSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

AZ ÚJ JÖVEVÉNYSZAVAK NORMÁZÁSÁNAK ÚJ KÉRDÉSEI

BEVEZETÉS

Az elmúlt néhány évtizedben mind a nyelvészek, mind a társadalom részéről folyamatosan megfogalmazódott az igény, hogy szakmailag értékeljék az új idegen szavakat mint a mai litván nyelvet markánsan jellemző jelenséget. A visszaállított függetlenség kezdetén megkezdték az ilyen szavak használatbeli működésére vonatkozó adatok gyűjtését, ez a munka azonban később alábbhagyott, és már nem folyt következetesen. Ebben az időszakban a jövevényszavak normázását szolgáló eszközök kidolgozásakor nem állt rendelkezésre egyértelmű módszertan, az idegen szavakat gyakran preskriptív álláspontok alapján, nem pedig kutatási eredményekre támaszkodva értékelték, és nagyon hiányoztak az idegen szavak használatát vizsgáló kutatások. Az idegen szavak használatára és normázására vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető ajánlások hiányát a Litván Nyelvi Intézet és az Állami Litván Nyelvi Bizottság (VLKK) konzultációs adatbázisaival próbálták pótolni, ezekben azonban kevés az új jövevényszó, és többnyire csak normatív szempontból jellemzik őket, a „nem használatos” megjelölés és a litván megfelelő feltüntetésével.

A cikk elemzi a VLKK által jóváhagyott jövevényszó-normázási eszközöket, bemutatja a jövevényszavak normázásának új elveit, valamint az idegen szavak használatára vonatkozó adatok gyűjtésének megújított és módszertanilag megerősített munkáját. A cikk célja annak bemutatása, hogy a preskriptív és deskriptív módszerek összehangolásával miként javítható a normatív munka minősége.

AZ IDEGEN EREDETŰ SZÓKÉSZLET NORMÁZÁSÁNAK ESZKÖZEI LITVÁNIÁBAN 1998-TÓL

A visszaállított függetlenség időszakának legfontosabb hivatalos, idegen eredetű szókészletet normázó eszközei a VLKK 68. számú határozata („A di-

L. VAICEKAUSKIENĖ. Nauji naujųjų skolinių norminimo klausimai

65

a nyelvi hibák jegyzéke” és annak „Szókészleti hibák” című fejezete, amelyben szerepelnek a „Nem használható új idegen szavak” és a „Nem ajánlott idegen szavak és származékaik” listái (VŽ 1998), valamint a VLKK által megvitatott Kalbos patarimai 4. Leksika: skolinių vartojimas című füzet (KP (L1) 2005). A VLKK új idegen szavakat tartalmazó jegyzékébe 61, főként angol eredetű szócsalád került, a nem ajánlott idegen szavak jegyzéke pedig 144, főként orosz eredetű szócsaládból áll, míg a Kalbos patarimai füzet több mint 3000, szócsaládokba nem csoportosított, különféle eredetű kölcsönszót és idegen szót tartalmaz. Az idegenszó-jegyzékek a negatív kodifikáció érvényesítésének eszközei, a Kalbos patarimai pedig a szigorúan negatívan minősített, az enyhébb negatív kodifikációjú és a másodlagos normaváltozatok mellett a litván szavakkal egyenértékű kölcsönszavakat is közli.

Az említett normatív eszközök kidolgozásakor a litván nyelvészek – mindenekelőtt Alekso Girdenio, Prano Kniūkštas, Jono Palionio és Aldono Pupkio – főként a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben publikált, a litván nyelv és az idegen eredetű szókincs normázására vonatkozó általános elveire és kritériumaira, valamint a Kalbos praktikos patarimai 3. kiadásának kidolgozására vonatkozó irányelvekre támaszkodtak (lásd: Gairės 1998). Úgy tűnik, nem létezett külön kritériumrendszer az új kölcsönszavak normázására, de a nyelvi ajánlások (Miliūnaitė 2004), valamint a VLKK és albizottsága 1993–1997-es jegyzőkönyveinek elemzése (Vaicekauskienė 2007: 129–144) alapján feltételezhető, hogy valószínűleg a hagyományos irányvonal követésére törekedtek. Sajnos mindkét vizsgálat megállapította, hogy a normázási kritériumokat nem alkalmazzák módszeresen és következetesen, és hiányoznak a megfelelő kutatások¹.

Mind a kiválasztás, mind az értékelés szempontjából különösen az új, legszélesebb közönségnek szánt eszközből, a Kalbos patarimai című kiadványból hiányzik a rendszeresség és az egységes koncepció; ebbe átemelték a nagy hibák jegyzékének teljes szókészleti részét, és lényegében a litván normatív nyelvészet idegen eredetű szókincset érintő javítási hagyományát tükrözi.

A jól ismert, (irodalmi) nyelvjárási, idegen eredetű szavak mellett (például: pečius, sarmatlyvas, sermega, smala, zupė stb.) és a régi írások archaizmusai (žemčiūgai) mellett itt megtalálhatók a köznyelvben általánosan meghonosodott cepelinus, rūbus, koldūnus stb., a hétköznapi beszélt nyelv durnių szava, a szovjet korszak és a mai zsargon vagy szleng szavai (ciongas, ryžas, liuks, lūzeris), valamint minden ilyen ajánlás dísze, a sosiska, különféle helyesírási és morfológiai változatokkal

¹ Érdekes, hogy a normázáselmélet nemzetközi szakirodalmában a normázási kritériumok rendszeres alkalmazásának problémáját gyakran megoldhatatlannak ismerik el (lásd Cooper ²1996; Vikor ²1994).

66

KALBOS KULTŪRA | 81

változataikkal, a szigorúan javítandó új angol idegen szavak (nonsensas, ofisas, serfingas, supermarketas) és a megszokott nemzetközi szavak (például: brokolis, celiuliozė, ceremonija, seksualinis stb.). Tehát itt a normázás tárgyának bármely kölcsönzött lexikai egység tekinthető.

A kiadványban közölt értékelések egyrészt egy meglehetősen összetett és – úgy tűnik – rugalmas értékelési fokozatrendszeren alapulnak, másrészt viszont a negatívan kodifikálandó idegen szó fogalma igen homályos. Nem ajánlott idegen szónak itt „a másik nyelvből átvett, a köznyelvi normákkal ellentétes, és szabályos litván megfelelővel rendelkező szót” tekintik (Mikulėnienė 2005: 5). Milyen értelemben ellentétes? Milyen, hogyan értelmezett normákkal? Mit tekintenek „meglévő” megfelelőnek? A legnegatívabb minősítési fokozatot, az „ntk.”-t (nem ajánlott), per se az új (angol nyelvi) kölcsönszavak kapják; róluk a bevezetőben, a Kalbos praktikos patarimai irányelveit követve azt írják, hogy igen szigorúan minősítik őket. A nemzetközi szavakat legjobb esetben a köznyelvi norma egyenértékű változatainak, vagy – gyakran – használható, de kevésbé megfelelő szavaknak tekintik. Például itt a reliktas, regresas szavakat másodlagos normaváltozatnak tekintik, míg előnyben részesítik a liekanai, išlikai ir atžangai. alakokat.

A Kalbos patarimai egyik nagy problémája a megfelelő fogalma, elfogadhatósága és azonossága. A javasolt megfelelőkhöz gyakran a konnotatív jelentés további összetevői, vagyis árnyalatai társulnak; a kölcsönszó és a javasolt szó használati köre eltér, jelentésük nem esik egybe (például a frankofonas kölcsönszót nem ajánlottként kodifikálják, mert vélhetően azonos megfelelőjének tekintik a prancūzakalbis szót). Emellett nem egy esetben kritikátlanul alkalmazzák azt az ekvivalensajánlási elvet, amely szerint kerülni kell az ekvivalensek szinonímiáját, ha már van meghonosodott megfelelő. Meghonosodottnak – amint sejthető – a grynis, pasauga, spirgintuvas, saldukas, traputis, vamzdučiai szavakat tekintik.

A normázás tárgyának tág meghatározása, a kölcsönszavak eltérő értéke és a köznyelvhez, annak használatához és beszélőihez való viszonya kétségeket ébreszt e hivatalos kiadvány tekintélyét illetően. Mind erre, mind a többi említett szókészlet-normázási eszközre túlzott preskriptivitás és a nyelvhasználat figyelmen kívül hagyása jellemző.

AZ ÚJ JÖVEVÉNYSZAVAK NORMÁZÁSÁNAK ELVEI

Az elmúlt években a VLKK kezdeményezést indított a kölcsönzött lexika normázási problémáinak megvitatására, és elkészült, majd jóváhagyták az „Általános” című projektet

L. VAICEKAUSKIENĖ. Nauji naujųjų skolinių norminimo klausimai

67

naujųjų skolinių norminimo principai“ (2007). Viliamasi, kad šis dokumentas turėtų tapti pagalbiniu įrankiu tolesnėms norminamoms priemonėms teikti.

A szóban forgó projekt mindenekelőtt meghatározza a normázandó jövevényszavak kiválasztási kritériumait: kimondja, hogy az általános normatív ajánlásokhoz szükséges adatokat a nyilvános írásbeli nyelvhasználatból kell gyűjteni, a sajátos nyelvhasználat szavait (szlengizmusokat, szakmai zsargont, szakszavakat) pedig nem szabad felvenni a normatív jegyzékekbe. Ez a kiválasztási kritérium összefügg a kölcsönzés okaival és a jövevényszavak funkcióival. Normázandó új jövevényszónak azokat a szavakat tekintik, amelyek azért kerülnek be a litván nyelvbe, mert szükség van egy (részben) ismeretlen, új valóság vagy fogalom megnevezésére, és amelyeknek a kölcsönzés időpontjában nincs (teljesen azonos) megfelelőjük a litván nyelvben. Normaszempontból elvileg nem értékelik és nem veszik fel a normatív ajánlásokba a stilisztikai vagy szociálpszichológiai okokból használt jövevényszavakat, amelyekkel stilisztikai hatást kívánnak elérni, vagy amelyek a használó bizonyos társadalmi identitását jelzik. Az ilyen idegen szavak a szövegbeli funkciójukban is különböznek: rendszerint expresszív, érzelmi, társadalmi vagy metalingvisztikai funkciót töltenek be.

A nyelvhasználat területe mellett a normázandó jövevényszavak kiválasztási kritériumaként a használat gyakorisága is megjelenik: az elvek azt ajánlják, hogy a normatív eszközökbe a gyakrabban használt jövevényszavakat válasszák be, az egyedi előfordulásúakat pedig csak fenntartásokkal vegyék fel.

Az új elvek a jövevényszavak normaszempontú értékelését is tartalmazzák. Mindenekelőtt végre pontosítják a nemzetközi szó meghatározását, és kimondják, hogy a több nagy nyelvben (angolban, németben, franciában, oroszban) használt új jövevényszavak, amelyek alakja nem ellentétes a litván helyesírási és morfológiai szabályokkal, vagy amelyeknek a ragozhatatlan nemzetközi szavakra jellemző végződésük van, új nemzetközi szavaknak minősülnek, ezért ugyanúgy normatívnak tekintendők, mint a klasszikus nyelvek szótöveiből alkotott szavak. Az adaptálatlan, vagyis a litván helyesírási vagy nyelvtani követelményeknek nem megfelelő szavak nem normatívnak minősülnek, kivéve, ha (nemzetközi) lexikai idézetnek tekinthetők; ez többnyire két szóból álló, állandósult, átvitt jelentésű kifejezés, például: new age „ilyen kulturális irányzat, mozgalom”, carte blanche „teljes cselekvési szabadság saját belátás szerint” stb.

A jövevényszavak normaszempontú értékelésének természetesen az irodalmi litván nyelv művelési elveiből kell következnie (Principai 1997): a tárgyalt esetben a hagyományt követik, és azt állítják, hogy mindig elsőbbséget kell adni a-

68

KALBOS KULTŪRA | 81

lexikai tisztaság elvének. Megfelelő megfelelőkkel való rendelkezés esetén a használati ajánlásokban mindig ezeket kell javasolni, az új nemzetközi szavak mellett is. A másik követendő elv a litván nyelvtan és helyesírás rendszerszerűsége. Ezzel az elvvel a nem litván helyesírású és ragozhatatlan idegen szavak számát kívánják csökkenteni a nyelvhasználatban.

Az általános normázási elvek az új jövevényszavak normázásának két módját irányozzák elő: 1) a szó adaptálásával (vagyis helyesírásának és morfológiájának litvánosításával), illetve 2) helyettesítő szóval való kiváltással történő normázást. Az első mód a jövevényszónak a kölcsönző nyelv rendszerébe való természetes beilleszkedésén alapul, amelyet jól ismernek mind a litván nyelvjárásokban, mind az irodalmi nyelvben. Bár írásban sehol sem rögzítették, ez a normázási mód jól ismert a litván nyelv normatív gyakorlatában. A második módot a cikkben említett normatív eszközök kidolgozásakor alkalmazták; ezt mind a nyelvhasználók, mind a kutatók bírálták, amiért a javasolt helyettesítők nem mindig megfelelőek, illetve mert jelentősen korlátozza a normázott egységek számát (lásd Vaicekauskienė 2007: 145–152; Girčienė 2007).

A tárgyalt elvek értéke abban rejlik, hogy a megfelelő értékelési kritériumainak meghatározásával igyekeznek elejét venni a nem megfelelő helyettesítők ajánlásának; az ismert szóalkotási követelmények mellett tárgyalják a megfelelő és a jövevényszó jelentésazonosságát, valamint a megfelelő érzelmi és stilisztikai semlegességét. Az elvek nem szólnak a kodifikáció szempontjából fontos, a nyelvhasználatban való elterjedtség kritériumáról, amely különösen jól mutatja a jövevényszó és a helyettesítő szó versengését; továbbá nem hangsúlyozzák a nyelvhasználók által alkotott megfelelők fontosságát².

AZ ÚJ IDEGEN SZAVAKRA VONATKOZÓ ADATOK GYŰJTÉSE

VLKK patvirtinus skolinių norminimo principus (2007), imtasi atgaivinti duomenų apie skolinius kaupimo darbą. Komisija kreipėsi į Lietuvių kalbos instituto Kalbos kultūros skyrių siūlydama parengti šiai temai skirtą projektą ir tais pačiais metais buvo suformuluoti tokie būsimo projekto tikslai ir uždaviniai:

² A Norvég Nyelvi Bizottság által 2000-ben létrehozott helyettesítőszó-vitafórum elemzése azt mutatja, hogy a helyettesítőszó elterjedtsége a használatban nagyon fontos tényező; azt is megfigyelték, hogy a helyettesítő szavak sikere közvetlenül függ attól, mennyire tartották be megalkotásukkor a tudományos kutatások által meghatározott jó helyettesítőszó-kritériumokat (lásd Torp 2007).

L. VAICEKAUSKIENĖ. Nauji naujųjų skolinių norminimo klausimai

69

– egy évtized (1998–2008) idegen szavakra vonatkozó írott nyelvhasználatának vizsgálata, a lehető legreprezentatívabb, nagy terjedelmű szövegkorpusz összeállításával különféle nyomtatott és elektronikus forrásokból, valamint az abból kiválasztott idegen szavak többféle szempont szerinti leírásával az adatbázisban;

– a VLKK által jóváhagyott idegenszó-normázási elvek alapján ajánlás jellegű, normatív idegenszó-listák készítése és a Bizottság elé terjesztése megvitatásra, az idegen szavak használatára vonatkozó alapvető adatokkal.

2007 végén az Államnyelv normázásáról, használatáról, oktatásáról és terjesztéséről szóló 2006–2015-ös program keretében támogatást biztosítottak egy ötfős kutatócsoportnak³ a Az új litván nyelvi idegen szavak használata: 1998–2008. című kutatás elvégzésére. A számítógépes adatbank, valamint a keresőeszközben végzett gyakoriságmérések további finanszírozását Google létrehozására a Litván Nyelvi Intézet biztosította. A tervek szerint a 2008 végére tesztelését befejező, teljesen működő számítógépes idegenszó-adatbank csaknem 800 önálló idegen szót és azonos tövű szócsaládot, valamint mintegy 3000 használati példát fog tartalmazni a társadalmi-politikai, szakmai, kulturális és ifjúsági sajtóból, az internetről, a nem periodikus sajtóból, nyilvános tájékoztatási forrásokból és dokumentumokból; az adatokat a munkacsoport által jóváhagyott, az idegen szavak vizsgálati leírására vonatkozó modell elvei szerint írják le.

A projekt első évében elkészültek az idegen szavak gyűjtésének módszertani irányelvei, és létrehozták a szükséges technikai hátteret – a számítógépes adatbank programját, valamint a Google rendszerében a lekérdezések összeállítására szolgáló speciális eszközt az idegen szavak használati gyakoriságának megállapításához. Az SDB reprezentativitási elve alapján ezzel az eszközzel rendkívül pontos keresőkifejezéseket állítanak össze a szóalakokhoz: egyrészt a ragozási paradigma lehető legtöbb alakjának és a különböző írásváltozatoknak a bevonásával, másrészt a keresési tartomány szűkítésével az angol nyelvű találatok, illetve a litván alakok többértelműsége miatt. A gyakoriságot az első néhány száz szó alapján számított mediánnal állapítják meg, vagyis azzal a számmal, amely a gyakorisági adatsor középpontját jelzi – külön a főnevekre és a igékre. A relatív gyakoriságot kvartilisekkel számítják (ezek négy egyenlő részre osztják az adatsort, a második kvartilis pedig egybeesik a mediánnal): ritkának tekintik azokat a főneveket, amelyekre legfeljebb 800 előfordulást találtak, és

³ Az adatbank összeállításában a projekt különböző szakaszaiban az LKI Nyelvművelési Osztályának munkatársai, Skaistė Aleksandravičiūtė, Jurgita Girčienė, Agnė Kalinytė, Rita Miliūnaitė, Giedrius Tamaševičius és Rasuolė Vladarskienė vettek részt; a projekt vezetője Loreta Vaicekauskienė volt.

70

KALBOS KULTŪRA | 81

az igék esetében legfeljebb 400 előfordulást, közepes gyakoriságúnak a 800–30 000 alkalommal előforduló főneveket és a 400–5000 alkalommal előforduló igéket, gyakoriaknak pedig a több mint 30 000 alkalommal előforduló főneveket és az 5000-nél több előfordulású igéket tekintik (a Google keresési lehetőségeiről bővebben lásd Aleksandravičiūtė 2008: 266–282).

Amint a kitűzött célokból, valamint az elméleti és módszertani felkészültségből látható, a projekt mindenekelőtt a litván nyelvbe bekerülő idegen szavak használati alapú, tudományos vizsgálatát célozza. Az idegen szavak szisztematikus kiválasztásával és a használati adatok elemzésével fel kívánják mérni az 1998–2008 közötti, kevésbé kutatott litván írott nyelvben használt új idegen szavak mennyiségét, és választ kívánnak adni az angol nyelvű hatás jellegére vonatkozó kérdésre: milyen hatást gyakorolnak a litván nyelvre az új angol (amerikai) idegen szavak, mennyit kölcsönöznek belőlük, milyen szövegekben fordulnak elő a legnagyobb számban (elektronikus közegben, az ifjúság nyelvében vagy az általános használatban), milyen viszonyban állnak a litván nyelv nyelvtanával és helyesírásával, illetve hogy a kölcsönzési folyamat az adott időszakban minőségileg és mennyiségileg különbözött-e attól, amit közvetlenül a függetlenség 1991–1997-es visszaállítása után figyeltek meg (vö. Vaicekauskienė 2007). A kutatás egy része a közigazgatási nyelv lexikai változásainak rögzítésére irányul, és adatokat szolgáltathat az állami dokumentumokban használt, eddig alig vizsgált új nemzetközi szavakról és jelentéseikről.

Másfelől az új idegen szavak adatbankját úgy alakították ki, hogy gyakorlati értéke is legyen, és reprezentatív anyagot lehessen belőle nyerni a normatív nyelvi eszközök kidolgozásához.

A NORMATÍV SZÓHASZNÁLATBA BEEMELENDŐ IDEGEN SZAVAK A JELENLEGI SDB-BEN

Mint említettük, az általános elvek két fő kritériumot fogalmaznak meg az idegen szavak kiválasztására: a nyilvános írásbeli használatot és a használat gyakoriságát.

Az SDB-ben összegyűjtött adatokból történő válogatás során némileg pontosítani kell a nyilvános írásbeli használat fogalmát. A köztársasági sajtó mellett fontos adatforrás az internet. Éppen az internetes közegben található számos pontosító, olykor pedig elsődleges adat az idegen szavak használatáról. Lényegében a nyilvánosan hozzáférhető internetes szövegek egésze tekinthető nyilvános írásbeli használatnak, a kommunikáció jellegét tekintve azonban ez nagyon heterogén. Az idegen szavak vizsgálati leírási modelljének kidolgozásakor úgy döntöttek, hogy az internetes

L. VAICEKAUSKIENĖ. Naujų naujųjų skolinių norminimo klausimai

71

forrásokat az SDB-ben feltételesen két részre osztják: információs és kommunikációs részre. A nyilvános írásbeli használat határainak megállapításakor ez a felosztás lehetővé teszi, hogy eltekintsünk az internet kommunikációs részétől, mivel az inkább a beszélt nyelv írott formájú (többé-kevésbé) magánjellegű változatával tekinthető egyenértékűnek.

Mivel a legaktuálisabb, a közhasználatban leginkább elterjedt szavakra kell szorítkozni, ugyanígy – legalábbis a jegyzék összeállítását előkészítő munka kezdetén – határokat lehet szabni a nyilvános írásbeli használat bizonyos területein, és későbbre lehet halasztani a közigazgatási nyelvet, a nem periodikus sajtót, esetleg a periodikus sajtó szakosodott területeit is (itt a kulturális, a különböző szakmai területeket érintő és az ifjúsági sajtóra, valamint a kizárólag férfiaknak vagy nőknek szóló sajtóra stb. gondolunk), és elsősorban a társadalmi-politikai sajtóból lehet adatokat venni. Ez a korlátozás lehetővé tenné azon kölcsönszavak kizárását, amelyeknek van egyértelmű megfelelőjük, de stilisztikai hatás elérése vagy másfajta identitás kifejezése céljából használják őket (nagy részük a nyilvános, szabványosabb írásbeli közegben ritkábban használt szleng- és zsargonszó). Így a normatív szabályozásra – az elvek ajánlásának megfelelően – elsősorban olyan kölcsönszavakat választanának ki, amelyek azért kerültek be a litván nyelvbe, mert (részben) új realitásokat vagy fogalmakat kellett megnevezni, és amelyeknek a kölcsönzés időpontjában nem volt teljesen azonos megfelelőjük.

A korábban említett követelménytől, miszerint a normatív szabályozásra kiválasztott idegen szavaknak gyakran használatosaknak kell lenniük, az elvek szerint el lehet térni a normatív munka nagyobb hatékonysága érdekében; ez valószínűleg azokra az esetekre vonatkozik, amikor az ajánlás egyértelmű, könnyen megfogalmazható (talán mert van jó helyettesítő szó), és úgy vélik, hogy a kölcsönszó elterjedhet. Az első kodifikációs szakaszban azonban valószínűleg a gyakran vagy legalább közepes gyakorisággal használt szavakra kellene összpontosítani.

Az említett normatív szabályozási elvek alapján kiválasztott kölcsönszavakat ezután a norma szempontjából értékelik, és normatívnak ismerhetik el, ha új nemzetközi szó státusza adható nekik, továbbá ha betöltenek egy rést a litván nyelv szókincsében, és illeszkednek a litván helyesírási és morfológiai normákhoz, vagy könnyen litvánosíthatók. Nem normatívnak tekintendők azok a kölcsönszavak, amelyek egy közeli jelentésű litván megfelelővel versengenek, vagy amelyeknek külön erre a célra alkotott jó helyettesítőjük van, továbbá azok a szavak, amelyek nem felelnek meg a litván helyesírási vagy nyelvtani követelményeknek.

Az ilyen, első pillantásra egyszerű szabályok valójában csupán nagyon általános iránymutatások a kodifikációs munkához. A kiválasztott szavak további, egyenkénti értékelése meglehetősen összetett, és a döntés meghozatalakor feltétlenül támaszkodni kell

72

KALBOS KULTŪRA | 81

deskriptív adatok alapján: figyelembe venni a jövevényszó elterjedtségét és meghonosodását a nyelvhasználatban, valamint a litván nyelvi rendszerhez való illeszkedését és abba való integrálódását; így többek között az alábbi kérdéseket is mérlegelni kell:

1) elterjedtség a nyelvhasználatban: hány területen használják a jövevényszót?

2) meghonosodás a nyelvhasználatban: hányéves használati hagyománya van a jövevényszónak?

3) megfelelés a litván nyelv helyesírási és morfológiai normáinak: milyen mértékben alkalmazkodott a jövevényszó, mindig adaptált alakban használják-e, vagy e tekintetben változatos a használata? Grafikai eszközökkel (idézőjelekkel, dőlt betűvel) elkülönítik-e a jövevényszót a litván szövegtől?

4) meghonosodás a litván nyelv lexikai rendszerében: mennyire ágazott el a kölcsönzött tő litván származékokban?

5) meghonosodás a litván nyelv lexikájának a nemzetközi vagy idegen szavakat tartalmazó alrendszerében: hány azonos tövű jövevényszót és szócsoportot kölcsönöztek?

A kellően reprezentatív idegenszó-adatbázis viszonylag megbízható adatokat szolgáltathat az itt felsorolt kérdésekről, és jó segédeszköz lehet a jövevényszavak VLKK általi értékeléséhez. A benne található adatokból kitűnik, hogy még a legaktuálisabb, a társadalmi-politikai sajtóban előforduló gyakori vagy közepes gyakoriságú jövevényszavak is jelentősen különböznek kodifikációs szempontból.

Némelyikük új nemzetközi szónak tekinthető, például: driftingas „az autó kerekeinek irányított oldalirányú megcsúszása; olyan autósportág, amelyben az autó a pályán csúszik, és bizonyos feladatokat kell teljesítenie (adott sebesség tartása, kanyarok bevétele stb.)” (angolul: drifting); fankas „a blues és a soul elemeit ötvöző könnyű tánczenei irányzat, amelyet különösen hangsúlyos ritmus jellemez” (angolul: funk); kemperis „kempingezésre szolgáló lakóautó, amelyben éjszakázni is lehet” (angolul: camper) (ezeket a szavakat az orosz, a német és a francia nyelvből kölcsönözték). Az ilyen új jövevényszavak azonos tövű szavai gyakran szerepelnek a nemzetközi szavak szótáraiban; vö.: TŽŽ driftingas „úszó hálókkal való halászatra szolgáló hajó”; TŽŽ kempingas „autóturisták tábora”. A normatív ajánlásokban mellettük fel kell tüntetni az új jövevényszavak meglévő, körülíró litván megfelelőit is, például: driftingas – irányított oldalirányú csúszás; autós csúszóverseny; kemperis – kerekeken guruló ház, lakóautó. Értékelni kell továbbá a kodifikálás alatt álló tő litván és kölcsönzött származékait is, például: driftingas: driftinti, driftas, drifteris. Ahogyan azt a jövevényszavak normázásának általános elvei előírják, ha a jövevényszó helyesírási és morfológiai adap-

L. VAICEKAUSKIENĖ. Nauji naujųjų skolinių norminimo klausimai

73

Ha a használat ingadozik, azt a formát kellene kodifikálni, amely leginkább illeszkedik a litván nyelv morfológiai rendszeréhez, vö. a változatokat: fankei, fankas, funk (figyelemre méltó, hogy e szó használatára vonatkozó példák 1998-tól találhatók meg az SDB-ben), például:

Minden más egy-két évvel ezelőtti „drum”””bass“, jazz- és fanki-kompozíció. (Lietuvos rytas 1998)

A kritikusok szerint a „Snooze” a legtöbbet ígérő és legeredetibb francia tánczenei projekt. D. Dalcan nyugat-indiai származású, és szereti a „funk”-ot. (Lietuvos rytas 1998)

A patchanka hihetetlen keverék: fanki, salsa, rap, flamenco, ska és arab rai elegye, egyszerű spanyol, francia, angol, arab és portugál szövegekkel fűszerezve [...]. (Lux 2005)

Tai vakaras, kurį praskaidrins roko, dž iazo ir fanko gaidos. (TV diena 2008)

A morfológiai rendszer említett elvét követve ebben az esetben a ritkább, párhuzamos fankas formát kellene kodifikálni. E szó melléknévi származékát is normálni kellene: fankiškas, ’funk stílusú’ (ang. funky), mivel zenei vonatkozásban kizárólag adaptálatlan alakban használatos, vö.:

1988-ban a B. Dvariono zeneiskolában tanultam, hegedültem, egy tanár pedig azt javasolta, hogy próbáljam ki magam jazzrock és funky popzene éneklésében. (Respublika 1998)

Számos rendezvényre kerül sor, köztük a Vilniusi Képtár udvarán megrendezett, a Kaunasi Big Band és Litvánia leghíresebb jazz-zenészei által adott „Samba del grigo” koncertre – sok funky, latin és hiphop stílusú zenével! (Panelė 2006)

Az SDB-ben további példák is vannak olyan nemzetközi szavakra, amelyek helyesírását vagy morfológiáját normálni kellene, például: gorgონcola / gorgondzola / gorgan-zola / gorgonzolla; karpačas / carpaccio.

A nemzetközi szavak mellett az SDB-ben idegen szavak is találhatók, amelyek helyett litván megfelelőket kellene ajánlani a használóknak, például go-go (go go): „a klubokban a vendégeket szórakoztató és a közönséget felpezsdítő táncosnők, illetve táncuk megnevezése” (ang. go go). Ezt a szót esetleg a következő megfelelőkkel lehetne helyettesíteni: klubo šokėjos; klubo šokis. A go-go idegen szó az idegen szavak normálásának általános elvei alapján azért is elfogadhatatlan, mert alakja helyesírási és morfológiai szempontból nem adaptálható.

Ha egyértelmű adatok állnak rendelkezésre, bizonyos esetekben olyan idegen szavakat is be lehetne vonni a normatív ajánlásokba, amelyek normája

74

KALBOS KULTŪRA | 81

elvileg nem kellene értékelni, mivel stilisztikai vagy szociálpszichológiai okokból használatosak. Itt a rendkívül gyorsan terjedő, általános szlengre gondolunk (kreizi, cool stb.). Az SDB adatai szerint ezeket a morfológiailag, és gyakran helyesírásukban sem adaptált szavakat a társadalmi-politikai, ifjúsági és kulturális sajtóban, valamint az internet kommunikációs és információs részeiben úgy használják, mintha magyar megfelelőik nem is léteznének, például:

Alkotásaidat hol az egyik, hol a másik galériában mutatod be, pedagógus is vagy, a fiatalabb nemzedéket neveled. Talán a fiatalok fejébe is beleplántálsz mindenféle ilyen „kreizi“ gondolatot? (Šiaurės Atėnai 2003)

Első alkalommal – „CRAZY“ HÉT. Szuperárak. [...] A legújabb modellek tesztjei! (Lietuvos rytas 2005)

Még színes, térdig érő zoknikkal is „feldobhatod” az öltözékedet, vagy a válladra vethetsz egy hatalmas, képregényekkel díszített tašę. Igazi crazy japános stílus lesz! (Panelė 2006)

De miben különböznek a kreizi kreizi kreizi szülőktől, akik luxusjátékokat vesznek a csemetéiknek – játék számítógépeket, élethű cicákat, vypimaxokat és hasonlókat? (Internetas, komunikacinė dalis 2006)

Mivel az egyetemen legalábbis eléggé vadóc volt, a könyvnek is ugyanilyen „crazy“-nek kell lennie. (blog.delfi.lt, informacinė dalis 2007)

[...] a reggeli torna nem nekem való. A tánc sokkal szórakoztatóbb alternatíva! Nagyon jó már kora reggel ellazulni, és nem gondolni a közelgő teendőkre. Talán kissé crazy, de remek recept a boldogsághoz. (Internetas, komunikacinė dalis 2008)

A kiállítás kurátora, Kęstutis Kuizinas a „Cool Places” témát javasolta. [...] A „Cool” már régóta nemzetközi szóvá vált, bár a nem angol nyelvű országok nyelvészei valószínűleg még nem fogadták el. (Lietuvos rytas 1998)

Végül is az általa alakított szereplő – egy szőke nő, aki tökéletesen bánik a karddal – nagyon jól sikerült, nagyon „cool“. (Lietuvos rytas 2003)

Autorius šaiposi iš tų, kurie labai stengiasi atrodyti cool. (Šiaurės Atėnai 2004)

Nagyon szeretem Druskininkait, nem tudom, miért, talán azért, mert én magam is Druskininkaiban élek. Druskininkai cool!!! (Internetas, komunikacinė dalis 2004)

Ott fedeztem fel az elit jó értelemben vett tagjait – az akkori Művészeti Intézet hallgatóit, mindenféle különcöt –, és bár nem váltam annak a cool kultúrának a részévé, nagyon fontos volt számomra, hogy megismerjem. (Šiaurės Atėnai 2005)

Užtat merginos palaiko. Joms tai cool! (Panelė 2007)

Az SDB adatai további információkkal is szolgálhatnak a normatív ajánlásokba már felvett jövevényszavakról. Például rendelkezésre állnak adatok a spamas jövevényszóról, amelynek jelentése „kéretlen elektronikus levelek,”

L. VAICEKAUSKIENĖ. Naujų naujųjų skolinių norminimo klausimai

75

„reklámok, különösen olyanok, amelyeket egyszerre nagy felhasználói csoportoknak küldenek” (angl. spam) azt mutatja, hogy az ajánlást ismételni vagy enyhíteni kell: noha a KP a nem ajánlott idegen szóként tartja számon, ez a szó gyakori és meghonosodott (a KP egyáltalán nem közli a származékait), vö.: (anti)spaminis, spaminti, spamintojas; spameris. Az új ajánlás a már javasolt helyettesítők mellett šlamštlaiškiai, nepageidaujami el. laiškai, pašto šiukšlės kifejezésekkel is kiegészülhetne; javasolható még a brukalas helyettesítő.

Különösen nehéz eset a blogas kölcsönszó, amelynek jelentése „az interneten mindenki számára hozzáférhető napló” (angl. blog > web + log) – interneto dienoraštis, tinklaraštis, asmenraštis. Ez a szó elterjedt a társadalmi-politikai, kulturális, szakmai és ifjúsági sajtóban, valamint az internet információs és kommunikációs szegmenseiben; szótöve számos litván képzett alakot eredményezett, és a vele rokon kölcsönszavak egész nagy csoportja is létezik, vö.: blòginimas, blòginti, blògintojas; audioblogas, blogeris, blogerizmas, blogologas, blogorama, blogosfera, blogra-tis, fotoblogas, moblogas, superbblogas, veblogas, videoblogas. Nem lenne könnyű valamennyit következetesen a javasolt helyettesítőkkel kiváltani⁴.

Az egyenértékű kifejezések szélesebb körű elterjesztése, illetve a formai változatok egyikének gyorsabb meghonosítása érdekében a jelenlegi ajánlásokba azokat az általánosan elterjedt kölcsönszavakat is fel lehetne venni, amelyek már szerepelnek a szakszótárakban; vö. a számítástechnikai terminussal: hostingas – priegloba, továbbá a már említett gorgoncola szóval, amely bekerült az előkészítés alatt álló sajtnévjegyzékbe (vö. Girčienė, Liutkevičienė 2007: 115).

Az SDB adatai azt mutatják, hogy a VLKK internetes tanácsadása ellenére egy ideje különböző alakokban terjed a nyilvános nyelvhasználatban a butikas (butykas, boutique, boutiquė’as) idegen szó, jelentése: „luxus (tervezői) ruházati cikkeket és kiegészítőket árusító üzlet” (fr. boutique). Ezen idegen szó grafikai kiemelése, helyesírási és morfológiai adaptációja igen változatos, vö.:

A parfüméria csak akkor hoz hasznot, ha bőséges a választék: több százféle kis üvegcse. Nincs rosszabb annál, mint amikor a te „boutique” üzletedben mindössze 2–3 polc van. (Moteris 1998)

Karrierútja rendkívül kacskaringós; hogyan történt, hogy miután 35 éves koráig ingatlanokkal kereskedett, fél évvel ezelőtt hirtelen világmárkákat és luxusruházatot árusító butikát nyitott Vilniusban, „Vaizdžio namai” néven? (Ieva 2005)

A tavalyi „Ferre” kollekció szandáljai a boutique kirakatában vagy egy hölgy lábán egy dolgot jelentenének: a boutique csődbe ment. (Laima 2005)

A divatos negyed rangját a leghíresebb tervezők butikai is tükrözik, amelyek szétszórva találhatók a Rue du Roi-de-Sicile és a Rue des Rosiers utcákban. (Ieva 2006)

⁴ Bővebben a blògas kölcsönszóról és az ebből képzett alakokról lásd ebben a Kalbos kultūra című folyóiratban (50–64. o.). – Red.

76

KALBOS KULTŪRA | 81

A Notre-Dame után séta vár a Latin negyed [...] utcácskáin, ahol mindenféle stílusú, különböző országok konyháit képviselő kávézók, valamint üzletek, „butikok” és minden más megtalálható, amire csak vágyik az ember. (blogas.lt, kommunikációs rész, 2007)

[...] butikja nincs neki [a divattervezőnek]. (Pravda 2008)

[...] Natalie PORTMAN (27) is megérkezett a párizsi divathétre, ám szabadidejét ebben a városban nem azzal töltötte, hogy luxus boutique vállfái között nézelődött, hanem a szüleivel sétálgatott. (Žmonės 2008)

Lehetséges, hogy ebben az esetben a javasolt kis üzlet, kis bolt helyettesítő szavakat a használók nem érzik kellően megfelelőnek.

Továbbra is gyakran használják a segvėjus, baneris jövevényszavakat is; a VLKK által javasolt riedis helyettesítő mellett a normatív ajánlásokban terjeszthető volna az SDB által rögzített, a segvejaus helyettesítésére szolgáló transporteris kifejezés (ha a riedis valakinek elfogadhatatlannak tűnne), a KP-be felvett baneriui pedig további helyettesítőként a dinamikus transzparens kifejezés javasolható.

A használati adatok rendszeres és folyamatos gyűjtése révén új információkhoz jutunk a kodifikált jövevényszavak helyettesítőiről, a litván képzett alakokról és a rokon, azonos tövű jövevényszavakról; ez az információ hasznos lehet a folyamatos normatív munkában.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az elmúlt mintegy két évtizedben egyáltalán nem csökkent az igény arra, hogy a litván nyelvbe bekerülő új idegen szavakat rendszeresen és módszeresen normázzák. Az eddig jóváhagyott hivatalos normatív eszközöket úgy dolgozták ki, hogy a lehető leggyorsabban pótolják a normázásban keletkezett hiányokat, a köznyelv normázásának elveire és az idegen eredetű szókincs normázására vonatkozó, íratlan megérzésekre támaszkodva. Túlzott preskriptivitás és a nyelvhasználat figyelmen kívül hagyása jellemzi őket.

A kifejezetten az új idegen szavakra vonatkozó általános módszertani normázási elveket csak 2007-ben dolgozták ki és hagyta jóvá a VLKK. Remélhető, hogy ezek az elvek végre elméleti alapot teremtenek a litván nyelv idegen szavainak normázási stratégiái és eszközei kidolgozásához.

Az új elvekben érezhető az a követelmény, hogy a normatív munkának mindenképpen a nyelvhasználat vizsgálatából származó adatokra kell támaszkodnia, más szóval a preskriptív megközelítést a deskriptívvel kell ötvöznie. Ugyanebben az évben a VLKK kezdeményezésére megkezdődött a fi-

L. VAICEKAUSKIENĖ. Nauji naujųjų skolinių norminimo klausimai

77

Az 1998–2008-as időszak új idegen szavak írásbeli használatára vonatkozó adatbankjának nagy előkészítő munkával történő összeállítása a tudományos kutatási értékén túl alkalmazott haszonnal is járhat. Az ott összegyűjtött adatok első elemzése is azt mutatja, hogy az anyag szisztematikus és módszeres gyűjtése, valamint leírása lehetővé teszi a normázáshoz szükséges adatok reprezentativitásának problémáját.

Az új jövevényszavak normázásának általános alapelvei nem írják elő a normázási stratégia megválasztását, de a VLKK egyre liberálisabb álláspontját figyelve arra lehet számítani, hogy alkalmazásukkor az ajánlások elfogadhatóbbnak tűnnek majd, mint a büntetést kilátásba helyező határozatok. Ha a rugalmas ajánlás elvét választanák, nem lenne különösebben nehéz normázási eszközt készíteni. Litvániában az idegen szavak normázásának hagyományos eszköze a kételemű szólista: az idegen szavak és azok helyettesítői. A normázási ajánlások terjesztésének korszerűbb és ígéretesebb eszköze egy interneten elérhető adatbank lenne, amely több információt nyújt a felhasználóknak az idegen szavak elterjedtségéről és használatáról. Különösen vonzó lehetne egy interaktív megoldás, amelyben külön mező szolgálna a felhasználók által javasolt helyettesítő kifejezések, egy másik pedig a nyelvészek megjegyzései számára.

A módszeresen kidolgozott, reprezentatív használati adatokon alapuló jövevényszó-normázási ajánlások lehetővé tennék a preskriptivizmus és a deskriptivizmus közötti ellentét problémájának megoldását, vonzóbbak lennének a felhasználók számára, és biztosítanák a kodifikált változatok jobb terjedését.

LITERATŪRA

Aleksandravičiūtė S. 2008: Paieškos sistemos Google naudojimo galimybės tiriant kalbos reiškinius. – Kalbos kultūra 81, 266–282.

Bendrieji naujųjų skolinių norminimo principai, 2007, http://www.vlkk.lt/i/news/267.doc

Cooper R. L. ²1996 (¹1989): Language planning and social change, Cambridge: Cambridge University Press.

Gairės 1998: Kalbos praktikos patarimai: trečiasis leidimas. Darbų gairės [pokalbis]. – Gimtoji kalba 12, 1–10.

Girčienė J. 2007: Naujųjų skolinių vartosena: kalbos kultūros ir stilistikos takoskyra. – Kalbos kultūra 80, 143–152.

Girčienė J., Liutkevičienė D. 2007: Sūrių pavadinimų vartosena ir norma. – Kalbos kultūra 80, 110–121.

KP (L1) 2005: Kalbos patarimai 4. Leksika: Skolinių vartojimas (svetimybės, tarptautiniai žodžiai). Autorė ir sudarytoja Danguolė Mikulėnienė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

78

KALBOS KULTŪRA | 81

Mikulėnienė D. 2005: Pratarmė. – Kalbos patarimai 4. Leksika: Skolinių vartojimas (svetimybės, tarptautiniai žodžiai). Autorė ir sudarytoja Danguolė Mikulėnienė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 3–14.

Miliūnaitė R. 2004: Skolinių vertės motyvacija. – Skoliniai ir bendrinė kalba, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 30–54.

Principai 1997: Lietuvių bendrinės kalbos tvarkybos principai, kodifikacijos kriterijai ir jų taikymas. – Gimtoji kalba 4, 1–3.

Torp A.-M. 2007: Forging in the Smithy. Principles for creating substitute words: A critical examination of Ordsmia. Nepublikuotas magistro darbas, Oslo universitetas.

Vaicekauskienė L. 2007: Naujieji lietuvių kalbos svetimžodžiai. Kalbos politika ir vartosena, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Vikør L. S. ²1994 (¹1988): Språkplanlegging: Prinsipp og praksis, Oslo: Novus forlag.

VŽ 1998: Valstybinės lietuvių kalbos komisijos prie Lietuvos Respublikos Seimo nutarimas Nr. 68 „Dėl didžiųjų kalbos klaidų sąrašo“. – Valstybės žinios, 1998 02 20, Nr. 18–445.

Gauta 2008 11 25

NEW ISSUES IN STANDARDISING NEW BORROWINGS

Summary

The paper sets out to examine measures which have been approved by the State Lithuanian Language Commission to standardise borrowings since 1998 (lists of unacceptable loanwords). The article also introduces principles of standardising new loanwords (adopted in 2007) and demonstrates the methodology of storing representative data of the usage of borrowings.

The paper also gives illustrations from the new databank of loanwords used in written discourse in 1998–2008. It thus aims to demonstrate that the quality of standardisation could be improved by combining prescriptive and descriptive methods: to avoid being too prescriptive and promote access and dissemination of codified variants to the user.

LORETA VAICEKAUSKIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

L. VAICEKAUSKIENĖ. Naujų naujųjų skolinių norminimo klausimai

79