ISMÉT ALKOTMÁNYELLENES TÖRVÉNYTERVEZET

Két és fél évvel ezelőtt a Seimas elé terjesztették a Litván Köztársaság utó- és családnevekről szóló törvénytervezetét. Miután kiderült, hogy az ellentétes a Litván Köztársaság Alkotmányával és az Alkotmánybíróság utó- és családneveknek a Litván Köztársaság polgárának útlevelében történő írásáról szóló értelmezésével, a Seimas nem tárgyalta meg a tervezetet^*. Úgy határoztak, hogy ismét az Alkotmánybírósághoz fordulnak. A bíróság megismételte azt az alapelvi álláspontot, hogy az útlevélben az utónevet és a családnevet az államnyelven kell írni, más nyelveken pedig az egyéb bejegyzések oldalain lehet feltüntetni őket.

Az Alkotmánybíróság döntését követően a Litván Köztársaság Kormánya a korábbi tervezet helyett elkészítette és a Seimas elé terjesztette a Litván Köztársaság okmányokban szereplő utó- és családnevek írásáról szóló törvénytervezetét. Az új tervezet kiküszöbölte az előző több hiányosságát: világosan elkülöníti az utó- és családnevek okmányokban való írását az egyéb területeken történő írásuktól; az írásuk rendjét az alapelvvel kezdi – azokat litván betűkkel kell írni; és nem tartalmazza az előző tervezetben szereplő számos mellékes elemet.

Az új tervezet azonban ugyanúgy ellentétes az Alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság döntésével, mint a korábbi. Sőt, még rosszabb: az Alkotmánybíróság ismételt értelmezése után készült. Vagyis a tervezet készítői, valamint a Kormány is, amikor a Seimas elé terjeszti, tudatosan megsértik Litvánia törvényeit és a jogállamiság elveit.

Hogy munkájukat igazolják és elméletileg alátámasszák, a tervezet készítői különös preambulumot férceltek össze. Egy ilyen törvényhez az nem szükséges, vagy legalábbis másnak kellene lennie. A jelenlegi felületes és teljes egészében elfogult. Egyetlen utalás sincs benne sem az Alkotmányra, sem az államnyelvre, sem a litván személynevekre. A négy pontból három más országok személyeiről és más nyelvek személyneveiről szóló elméleteket fejt ki, és ezeket hangsúlyozottan szembeállítja a litván személynevekkel. Azt akarják elhitetni, hogy a személynév állítólag nem nyelvi kérdés, hanem „egyedi

^* A sajtóban többször is írtak arról, hogy a tervezet nem megfelelő: Pranas Kniūkšta. A utó- és családnevekről szóló törvénytervezetről. – Literatūra ir menas, 2007. július 20.; Gimtoji kalba, 2007, 7. szám, 15–18. o.; Pranas Kniūkšta. Megvédi-e a Seimas a litván nyelvet? – Literatūra ir menas, 2009. június 19.

324

KALBOS KULTŪRA | 82

egy konkrét személyazonosság-jelölő”, és hogy a személyneveknek „nincs lexikai jelentésük, ezért az egyik nyelv személynevei nem tekinthetők az őket használó másik nyelv rendszeréhez tartozónak”.

A személynevet talán lehet valamiféle személyjelölőnek tekinteni, de nyelvi alakja is van. Egyenesen és világosan el kell ismerni, hogy a személynevek nemcsak jogi, hanem nyelvi kérdést is jelentenek. Az pedig, hogy van-e lexikai jelentése a személynévnek, nem igazán fontos. A szavakat nem lexikai jelentésük, hanem morfológiai és fonetikai sajátosságaik alapján soroljuk a nyelvi rendszerhez. A személynév lexikai vagy szemantikai jelentése nem akadályozza meg, hogy egyik nyelvből a másikba kerüljön.

A tervezet készítői igazolásként és érvként az 1938-as családnévtörvényre hivatkoznak. A preambulumban semmilyen más dokumentumot nem említenek, csak ezt a törvényt, és annak is csupán a nem litván családnevek nem litván betűkkel történő írásáról szóló pontját. Csakhogy az a törvény nem erre szolgált. A litván családnevek megváltoztatását és kijavítását szabályozta, a nem litván családnevek írásáról szóló pontot pedig mesterségesen illesztették hozzá, és az nem kapcsolódott a törvény egészéhez. Elképzelhető, hogy az 1938-as lengyel ultimátumra és a lengyelek litvániai jogainak biztosítására vonatkozó követelésekre reagáltak. Erre azért is gyanakodhatunk, mert hasonló követeléseket most is hallunk, a tervezet készítői azonban nem nevezik meg őket, hanem engedelmesen teljesítik.

De vannak különbségek is. Az 1938-as törvény nem mondta meg, hogy az említett nem litvánok Litvánia állampolgárai-e, illetve hogy hol írhatók nem litván betűkkel a családneveik, az új tervezet készítői viszont minden teketória nélkül kiterjesztik ezt az elvet a Litván Köztársaság állampolgáraira és családnevük okmányokban történő írására. A tervezet harmadik cikkének ötödik pontja kimondja: „A nemzeti kisebbséghez tartozó Litván Köztársaság állampolgárának utónevét és családnevét az okmányforrás alapján, nem latin betűs írásrendszerű kisebbségi nyelv esetén nem litván, latin alapú betűkkel kell írni, feltéve, hogy a Litván Köztársaság állampolgára kérelmet nyújtott be”.

Ez az a tervezeti pont, amely konkrétan és drasztikusan ütközik Litvánia Alkotmányával és az Alkotmánybíróság döntésével.

A tervezet alkotmányellenes rendelkezései más módokon is előtűnnek. A nem litván betűkkel való írást a nem litván nemzetiségű állampolgárok házastársainak családneveire írják elő; ha pedig valaki litván betűket kíván, külön kérelmet kell benyújtania. Arról sehol még csak említés sem esik, hogy a nem litván nemzetiségű állampolgárok utó- és családneveit litván betűkkel kellene írni. Ráadásul a legnyilvánvalóbb elfogultságot mutatja, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok utó- és családneveinek írásáról szóló pontot a külföldi állampolgárok személyneveiről szóló pont mögé rejtették. Mögéjük akarják rejteni a kérdést, és minél távolabb kerülni a litván nyelvtől és a litván betűktől.

Vėl antikonstitucinis įstatymo projektas

325

Itt azt kell elmondani, hogy a nemzetiségük szerint nem litván litván állampolgárokat nem lehet más országok állampolgáraival egyenlővé tenni.

A Litván Köztársaság állampolgárainak személyneveit a litván törvények legalizálják és azok szerint írják, köztük az államnyelvről szóló törvény szerint is. A nevek és vezetéknevek írásának legfontosabb alapelveit a Legfelsőbb Tanács 1991. január 31-i határozata állapította meg „A nevek és vezetéknevek Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében történő írásáról”. A nem litván nemzetiségű személyek személyneveiről külön pont rendelkezik:

„A nem litván nemzetiségű személyek neveit és vezetékneveit a kiállított Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében litván betűkkel kell írni”.

Ezt az alapelvet már csaknem húsz éve nemcsak az útlevelekre, hanem más dokumentumokra is alkalmazzák. Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy ez megfelel az Alkotmánynak.

Más a helyzet a más országok állampolgárainak személyneveivel. Ezeket az adott ország törvényei legalizálják, és az adott ország nyelvének követelményei szerint rögzítik. A hivatalos használatban minden országban, így nálunk is, olyan formában érvényesek, ahogyan legalizálták őket. Ezért jogilag megalapozott a tervezet azon rendelkezése, hogy a külföldi államok állampolgárainak neveit és vezetékneveit, „ha a dokumentum forrásában nem litván, latin betűs írással szerepelnek, betű szerint, latin betűs írással kell átírni”. Ez nem ellentétes sem a Litván Köztársaság Alkotmányával, sem az Alkotmánybíróság határozatával, mivel az a határozat a litván állampolgárok neveinek és vezetékneveinek litván írásjegyekkel történő írásáról szól.

Azt, hogy más államok állampolgárainak vezetékneveit nem litvánul is lehet írni, az 1991-es legfelsőbb tanácsi határozat előre látta. Harmadik pontja lehetővé tette, hogy más állampolgársággal rendelkező személyek neveit és vezetékneveit az adott állam állampolgárának útlevele vagy annak megfelelő dokumentum alapján írják.

A jelenlegi tervezet külföldiek neveiről és vezetékneveiről szóló pontját azonban pontosítani kell, mivel a külföldi államok állampolgáraival egy csoportba vonja a hontalan személyeket, a Litván Köztársaság állampolgárságát megszerzett külföldieket, valamint a külföldi állampolgárok házastársait és gyermekeit. Ők nem teljesen egyformák, ezért nem kellene őket egy kalap alá venni és ugyanazzal a mércével mérni. Például egy hontalan személy lehet állandó litvániai lakos, vagy valamilyen okból ideiglenesen Litvániában tartózkodó személy; az előbbiek a litván állampolgárokhoz, az utóbbiak a külföldiekhez hasonlíthatók.

A külföldivel házasságot kötő litván állampolgár ettől még nem válik külföldivé. Az ilyen litván állampolgárokra elsődlegesen az az általános alapelv érvényes, hogy a neveket és vezetékneveket litván betűkkel kell írni. De,

326

KALBOS KULTŪRA | 82

másfelől, ha az egyik házastárs felveszi egy másik állam polgárának vezetéknevét, a házastársak közös családi vezetéknevet kapnak, amely a másik állam vezetékneveinek használatára és írására vonatkozó elvekhez kapcsolódik. Ezek a Litván Köztársaság azon polgárára is alkalmazhatók, aki felveszi külföldi házastársa vezetéknevét, különösen, ha a házasságot Litvánián kívül kötötték, és az illető nem Litvániában él. Jogi szempontból az ilyen vezetéknevek a külföldiek vezetékneveivel egyenértékűek, ezért alkalmazható rájuk az az elv, hogy a külföldiek vezetékneveit nem litván betűkkel írják. Két ellentétes, de jogilag egyaránt megalapozott elv ütközik, ezért a törvény lehetővé teheti, hogy az ilyen vezetékneveket választás szerint litván betűkkel vagy a házastárs vezetéknevével azonos betűkkel írják. Gyermekeik kereszt- és vezetékneve is írható mindkét módon. Külön pontban kellene rendelkezni az ilyen esetekről.

A törvényjavaslat legnagyobb hibája azonban az alkotmányellenes harmadik cikk ötödik pontja, amellyel meg akarják tagadni azt az elvet, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó litván állampolgárok kereszt- és vezetéknevét litván betűkkel kell írni. Ezt már a 2007-es törvényjavaslatban is megpróbálták, de az ilyen szándékok kudarcot vallottak. Az új törvényjavaslat készítői ismét bújócskát játszanak, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, egy már egyszer elutasított terméket próbálnak ránk sózni.

Törvényre természetesen szükség van. De nem kell lerombolni azt, ami már létrejött és meghonosodott. Át lehet venni a Legfelsőbb Tanács határozatát, megerősíteni annak elveit és főbb pontjait, a meglévő határozatot az új körülmények figyelembevételével kiegészíteni – a legfontosabb elvek megváltoztatása nélkül –, és a dokumentumot törvényként elfogadni.

UTÓIRAT

A törvény főbb cikkei röviden és egyszerűen megfogalmazhatók:

A cikk. A kereszt- és vezetéknév írása

1. A Litván Köztársaság polgárainak kereszt- és vezetéknevét a dokumentum forrása alapján, az illetékes intézmények által összeállított és kiadott személyi vagy egyéb dokumentumokban litván betűkkel kell írni, kivéve a B cikk 2. pontját.

2. A nem litván nemzetiségű Litván Köztársaság-beli polgárok kereszt- és vezetéknevét a dokumentumokban a kiejtés szerint, litván betűkkel kell írni, megőrizve

Vėl antikonstitucinis įstatymo projektas

327

az eredeti személynevek alakját. A kereszt- és családnév az érintett kérésére ragozatlanul (végződések nélkül) vagy ragozottan (végződésekkel) írható.

B cikk. A keresztnév és a családnév átírása

1. A külföldi állampolgárok okmányforrásban nem litván, latin betűs írásrendszerrel bejegyzett kereszt- és családnevét betűről betűre, latin betűs írásrendszerrel kell átírni. Technikai okokból a keresztnév és a családnév diakritikus jelek nélkül is átírható.

2. Annak a litván állampolgárnak a kereszt- és családnevét, aki külföldi állampolgárral kötött házasságot, és felvette annak családnevét, az érintett választása szerint litván betűkkel vagy ugyanazokkal a latin betűs írásrendszerhez tartozó betűkkel kell írni, mint a házastárs családnevét.

E személyek gyermekeinek kereszt- és családnevét szintén kétféleképpen, litván vagy más latin betűs írásrendszerrel kell írni.

3. Az okmányforrásban nem latin betűs írásrendszerrel bejegyzett kereszt- és családnevet kiejtés szerint, litván betűkkel kell átírni.

PRANAS KNIŪKŠTA

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius

328

KALBOS KULTŪRA | 82