Vėl antikonstitucinis įstatymo projektas

324 NYELVI KULTÚRA | 82 ISMÉT ALKOTMÁNYELLENES TÖRVÉNYJAVASLAT Két és fél évvel ezelőtt a Szejm elé terjesztették a Litván Köztársaság neveiről és vezetékneveiről szóló törvény tervezetét. Miután kiderült, hogy ellentétes a Litván Köztársaság alkotmányával és az Alkotmánybíróságnak a nevek és vezetéknevek Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében való írásáról szóló értelmezésével, a Szejm nem tárgyalta a tervezetet*.1Elhatározták, hogy ismét az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Az Alkotmánybíróság megismételte azt az alapelvi álláspontot, hogy az útlevélben a nevet és a vezetéknevet az államnyelven kell írni, más nyelveken pedig azokat a további bejegyzések oldalain lehet feltüntetni. Az Alkotmánybíróság e határozata után a Litván Köztársaság kormánya a korábbi tervezet helyett elkészítette, és a Szejm elé terjesztette a nevek és vezetéknevek okmányokban való írásáról szóló törvény tervezetét. Az új tervezet kiküszöbölte a korábbi néhány hiányosságát: egyértelműen elhatárolja a nevek és vezetéknevek okmányokban való írását azok más területeken történő írásától; a nevek és vezetéknevek írásának szabályozását az alapelvvel kezdi – azokat litván betűkkel kell írni; nem tartalmazza az előző projektben szereplő számos mellékes elemet. Az új projekt azonban az előzőhöz hasonlóan ellentétes az Alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság határozatával. Ami még rosszabb – ezt az Alkotmánybíróság ismételt értelmezése után készítették el. Vagyis a projekt készítői, valamint a Parlament elé terjesztő Kormány tudatosan megsértik Litvánia törvényeit és a jogállamiság alapelveit. Hogy igazolják és elméletileg megalapozzák ezt a munkájukat, a projekt készítői egy furcsa preambulumot férceltek össze. Egy ilyen törvényhez ez nem szükséges, vagy legalábbis másmilyennek kellene lennie. A jelenlegi felszínes és teljes egészében elfogult. Ebben egyetlen utalás sincs sem az Alkotmányra, sem az államnyelvre és a litván személynevekre. A négy pontból három még más országok személyeiről, más nyelvek személyneveiről szóló elméleteket fejt ki, és ezeket hangsúlyosan szembeállítja a litván személynevekkel. Azt akarják sugallni, hogy a személynév állítólag nem nyelvi jelenség, hanem „egyedi * Hogy a tervezet alkalmatlan volt, arról a sajtóban többször is írtak: P r a n a s K n i ū k š t a . A keresztés vezetéknevek törvénytervezetéről. – Literatūra ir menas, 2007. július 20.; Gimtoji kalba, 2007, 7. szám, 15–18. o.; P r a n a s K n i ū k š t a . Megvédi-e a Seimas a litván nyelvet? – Literatūra ir menas, 2009. június 19. Ismét alkotmányellenes törvénytervezet 325 egy konkrét személy azonosságának jelölője”, és hogy a személyneveknek „nincs lexikai jelentésük, ezért az egyik nyelv személynevei nem tekinthetők az őket használó másik nyelv rendszeréhez tartozóknak“. A személynevet talán lehet egyfajta személyazonosító jelölőnek tekinteni, de nyelvi formája is van. Egyenesen és világosan el kell ismerni, hogy a személynevek nemcsak jogi, hanem nyelvi kérdést is jelentenek. Az pedig, hogy a személynévnek van-e lexikai jelentése vagy nincs, nem igazán fontos. A szavakat nem lexikai jelentésük, hanem morfológiai és fonetikai sajátosságaik alapján sorolják a nyelvi rendszerhez. A személynév lexikai vagy szemantikai jelentése nem akadályozza meg, hogy egyik nyelvből átkerüljön egy másikba. A törvénytervezet készítői mentségként és érvként az 1938. évi Családnevek törvényére hivatkoznak. A preambulumban semmilyen más dokumentumról nem tesznek említést, csak ezt a törvényt említik, és annak is csupán a nem litván családnevek nem litván betűkkel való írásáról szóló pontját. Csakhogy az a törvény nem erre szolgált. A litván családnevek megváltoztatását és kijavítását szabályozta, a nem litván családnevek írásáról szóló pontot pedig mesterségesen illesztették hozzá, és az elszakadt az egész törvénytől. Lehetséges, hogy az 1938-as lengyel ultimátumra és a lengyelek litvániai jogainak biztosítására vonatkozó követelésekre reagáltak. Ilyen gyanú azért is felmerül, mert hasonló követeléseket hallunk most is, a tervezet készítői nem nevezik meg őket, de engedelmesen végrehajtják. De vannak különbségek is. Az 1938-as törvényben nem mondták meg, hogy az említett nem litvánok litván állampolgárok-e, és hogy vezetéknevük nem litván írásjelekkel hol írható, az új tervezet készítői azonban ezt az elvet minden ceremónia nélkül kiterjesztik a Litván Köztársaság állampolgáraira és vezetéknevük okmányokban való írására. A tervezet harmadik cikkének ötödik pontja kimondja: „A nemzeti kisebbséghez tartozó Litván Köztársaság-beli állampolgár utóés vezetéknevét az okmány forrása alapján nem litván, latin alapú írásjelekkel kell írni, ha az adott nemzeti kisebbség nyelvének ábécéje latin alapú, és ha benyújtották a Litván Köztársaság állampolgárának kérelmét“. És éppen ez a tervezet azon pontja, amely konkrétan és drasztikusan ütközik Litvánia alkotmányával és az Alkotmánybíróság határozatával. A tervezet alkotmányellenes rendelkezései más módokon is előtüremkednek. Nem litván írásjelekkel kell írni a nem litván nemzetiségű állampolgárok házastársainak vezetéknevét, aki pedig litván írásjeleket szeretne, annak külön kérelmet kell benyújtania. A nem litván nemzetiségű állampolgárok neveinek és vezetékneveinek litván ábécé betűivel való írásáról sehol még csak említés sem történt. És teljesen tendenciózusan – a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok neveinek és vezetékneveinek írásáról szóló pontot a külföldi állampolgárok személynevei utánra rejtették. Arra akarják felhasználni őket, hogy mögéjük bújva egyre távolabb kerüljenek a litván nyelvtől és a litván ábécé betűitől. 326 KALBOS KULTŪRA | 82 Itt el kell mondani, hogy a nem litván nemzetiségű litván állampolgárokat nem lehet más országok állampolgáraival egyenlővé tenni. A Litván Köztársaság állampolgárainak személyneveit a litván törvények alapján teszik hivatalossá és írják le; ezek között szerepel a nyelvtörvény is. A nevek és vezetéknevek írásának legfontosabb alapelveit a Legfelsőbb Tanács 1991. január 31-i, „A nevek és vezetéknevek Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében való írásáról” szóló határozata állapította meg. A nem litván nemzetiségű személyek személyneveit ott külön pont tárgyalja: „A nem litván nemzetiségű személyek neveit és vezetékneveit a Litván Köztársaság állampolgárának kiadott útlevélben litván ábécé betűivel írják.” Ezt az elvet már csaknem húsz éve nemcsak az útlevelekre, hanem más okmányokra is alkalmazzák. Azt, hogy ez megfelel az Alkotmánynak, az Alkotmánybíróság is megerősítette. Más a helyzet a más országok állampolgárainak személyneveivel. Ezeket az érintett ország jogszabályai alapján teszik hivatalossá, és az adott ország nyelvének követelményei szerint rögzítik. A hivatalos használatban minden országban, így nálunk is, olyan formában érvényesek, amilyen formában hivatalossá tették őket. Ezért jogilag megalapozott a tervezet azon rendelkezése, miszerint a külföldi állampolgárok utóneveit és családneveit „ha a forrásdokumentumban nem litván, latin alapú betűkkel vannak bejegyezve, latin alapú betűkkel betűhíven át kell írni”. Ez nincs ellentétben sem a Litván Köztársaság Alkotmányával, sem az Alkotmánybíróság határozatával, mivel az a határozat a litván állampolgárok utóneveinek és családneveinek litván ábécé betűivel való írásáról szól. Azt, hogy más államok állampolgárainak családneveit nem litvánul is lehet írni, az 1991. évi Legfelsőbb Tanács határozata irányozta elő. Ennek harmadik pontja lehetővé tette azoknak a személyeknek az utóneve és családneve szerinti írását, akik egy másik állam állampolgárságával rendelkeztek, az adott állam állampolgárának útlevele vagy az annak megfelelő okmány alapján. A jelenlegi tervezetnek a külföldiek utóneveiről és családneveiről szóló pontja azonban pontosításra szorul, mivel a külföldi állampolgárokkal összemossa a hontalan személyeket, a Litván Köztársaság állampolgárságát megszerzett külföldieket, valamint a külföldi állampolgárok házastársait és gyermekeit. Ők egyáltalán nem azonosak, és nem kellene őket egy kalap alá véve ugyanazzal a mércével mérni. Így például a hontalan személy lehet állandó lakosa Litvániának, vagy valamilyen okból ideiglenesen Litvániában tartózkodó személy – az előbbiek a litván állampolgárokhoz, az utóbbiak a külföldiekhez hasonlíthatók. A külföldivel házasságot kötött litván állampolgár ettől még nem válik külföldivé. Az ilyen litván köztársasági állampolgárokra elsősorban az utónevek és családnevek litván betűkkel való írásának általános elve Újra alkotmányellenes törvénytervezet 327 másfelől, egy másik állam állampolgárának vezetéknevét felvéve, a házastárs közös családi vezetéknevet kap, amely összefügg a másik állam vezetékneveinek használatára és írására vonatkozó elvekkel. Ezek a Litván Köztársaság azon állampolgárára is alkalmazhatók, aki külföldi vezetéknevét vette fel, különösen, ha a házasságot nem Litvániában kötötték, és az illető nem Litvániában él. Jogilag az ilyen vezetéknevek a külföldiek vezetékneveivel egyenértékűek, és alkalmazható rájuk az az elv, hogy a külföldiek vezetékneveit nem litván betűkkel írják. Két ellentétes, de jogilag egyaránt megalapozott elv kerül összeütközésbe, ezért a törvény lehetővé teheti az ilyen vezetéknevek választás szerinti írását – litván betűkkel vagy ugyanazokkal a betűkkel, mint a házastárs vezetékneve. Gyermekeik keresztnevei és vezetéknevei szintén kétféleképpen írhatók. Külön, az ilyen eseteket előíró pontra lenne szükség. A tervezet legnagyobb hibája azonban a harmadik cikk ötödik pontja, amely alkotmányellenes, és amellyel meg akarják tagadni azt az elvet, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó litván állampolgárok keresztneveit és vezetékneveit litván betűkkel írják. Ezt már megpróbálták megtenni a 2007. évi tervezetben, de az ilyen szándékok nem jártak sikerrel. Az új projekt készítői ismét bújócskáznak, és úgy tukmálják ránk a selejtes árut, mintha mi sem történt volna. vonatkozik. De törvényre természetesen szükség van. De nem szükséges lerombolni azt, amit létrehoztak és ami hatályba lépett. El lehet fogadni a Legfelsőbb Tanács határozatát, megerősíteni annak elveit és főbb pontjait, a hatályos határozatot az új körülmények figyelembevételével – de a legfontosabb elvek megváltoztatása nélkül – kiegészíteni, és a dokumentumot törvényként megformázni. UTÓIRAT A törvény főbb cikkeit röviden és egyszerűen lehet megfogalmazni: A cikk. A keresztnév és a vezetéknév írása 1. A Litván Köztársaság állampolgárainak keresztés vezetéknevét a dokumentum forrása alapján, az illetékes intézmények által összeállított és kiadott személyi vagy egyéb dokumentumokban a litván nyelv betűivel írják, kivéve a B cikk 2. pontját. 2. A Litván Köztársaság nem litván nemzetiségű állampolgárainak keresztés vezetéknevét a dokumentumokban a kiejtés szerint, a litván nyelv betűivel írják, megőrizve 328 NYELVI KULTÚRA | 82 az eredeti személynévi alakokat. A személy kívánságára a keresztés vezetéknevet grammatizálatlanul (végződések nélkül) vagy grammatizáltan (végződésekkel) lehet írni. B. cikk. A keresztés vezetéknév átírása 1. A külföldi állampolgárok keresztés vezetéknevét, amelyeket a dokumentum forrásában nem latin alapú írásjelekkel jegyeztek be, betű szerint, latin alapú írásjelekkel kell átírni. Technikai okokból a keresztés vezetéknév diakritikus jelek nélkül is átírható. 2. A külföldi állampolgárral házasságot kötött és annak vezetéknevét felvett Litván Köztársaság-beli állampolgár keresztés vezetéknevét az érintett választása szerint a litván nyelv írásjeleivel vagy a házastárs vezetéknevével azonos latin alapú írásjelekkel kell írni. Ugyancsak kétféleképpen, litván vagy más latin alapú írásjelekkel írhatók ezen személyek gyermekeinek keresztés vezetéknevei. 3. A dokumentum forrásában nem latin alapú írásjelekkel bejegyzett keresztés vezetéknevet a kiejtés szerint, a litván nyelv írásjeleivel kell átírni. PRANAS KNIŪKŠTA Lietuvių nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius