Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
LAURA GERŽOTAITĖ
Vilniusi Egyetem
A fiatal nyugat-aukštaitiai kaunasiak nyelvi szülőföldjének képzetei: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága
KULCSSZAVAK: perceptív dialektológia, nyugat-aukštaitiai kaunasiak, nyelvi szülőföld, nyelvi rokonság, rajzolt térképek.
BEVEZETÉS
A perceptív dialektológiai munkákban a nyelvi szülőföld (angolul linguistic homeland) az egyén nyelvi környezetét jelenti, és e környezet nyelvi és térbeli távolságaival hozzák összefüggésbe (Diercks 2002: 51; Aliūkaitė és mtsai. 2017: 106–121). A nyelvi közösség egyszerű tagjainak tudatában rögzült, szülőföldjük környékéről alkotott képzeteket a mentális, vagyis rajzolt változattérképek adatai tárják fel (bővebben lásd Preston 1999b: XXXIV–XXXV; Aliūkaitė 2009: 164–179)1. Dennis Preston (1989: 1–23; 1993: 335) szerint a mentális térképek a legegyszerűbb módját jelentik annak, hogy megállapítsuk, mit gondolnak a hétköznapi nyelvhasználók egy adott helyről (lásd Aliūkaitė és mtsai. 2017: 42).
Bár az elmúlt évtizedben Litvániában gyarapodtak a perceptív dialektológiai kutatások, a nyelvi szülőföld képzeteire csak néhány közülük fordít nagyobb figyelmet. A A köznyelv helye a litván nyelv mentális térképén2 projekt anyagai alapján elemezték a Šiauliai, Vilkaviškis és más városok fiataljainak rajzolt térképein kirajzolódó, nyelvi szülőföldjükhöz fűződő viszonyokat és a szomszédos területekkel kapcsolatos attitűdöket (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016: 89–120; Geržotaitė 2016: 121–142; Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 84–100; Merkytė-Švarcienė 2016: 139–154; Aliūkaitė és mtsai. 2017: 108). Megállapították, hogy a nyelvi szülőföld mint a nyelvjárási megnyilvánulás területe – például a Vilkaviškis-i diákok szemszögéből – a szomszédos területeket is magában foglalja, vagy csaknem egybeesik a nyugat-aukštaitiai kaunasiak nyelvjárásának határaival. A köznyelvi területhez sorolt Vilkaviškis elválaszthatatlan Marijampolė városától (Geržotaitė,
1 A perceptív dialektológiai kutatásokban a mentális térkép (angolul mental map) fogalma azt jelöli, hogy a hétköznapi nyelvhasználók tudatában milyen kép rajzolódik ki egy adott helyről vagy helyek csoportjáról. Ezáltal feltárul a nyelvi közösség egyszerű tagjainak térbeli-nyelvi tájékozódása (Diercks 2002: 52; Aliūkaitė 2009: 166).
2 A projekt a Litván Állami Litván Nyelvi Bizottság támogatásával valósult meg (szerződésszám: K-5/2014). A projekt időtartama: 2014. 06. 02.–2016. 12. 31.; vezetője Daiva Aliūkaitė professzor.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 2
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 2
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Čepaitienė 2016: 84–100). Tokie rezultatai gauti susisteminus žemėlapių, kuriuose tiriamieji lokalizavo tarmės ir bendrinės kalbos arealus, duomenis.
Aktualitás és újdonság. A nyelvi szülőföld más helyekkel való rokonságát vizsgáló kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a nyelvi közösség hétköznapi tagjai képesek megkülönböztetni saját nyelvi környezetük jellegzetességeit, Litvániában még csak most kezdődtek el (Geržotaitė 2018: 76–101). A Zigmas Zinkevičius és Alekso Girdenis által kidolgozott litván nyelvjárási osztályozás alapján elvégzett elemzés – amely a nyugati aukštaitiai šiauliai gimnáziumi tanulók nyelvi szülőföldről alkotott képét vizsgálta – feltárta, hogy a helyi adatközlők meglehetősen pontos izoglosszarendszerben érzékelik nyelvi környezetük változatát. Ebből a szempontból még nem vizsgálták a köznyelvi litvánhoz legközelebb álló nyelvjárási terület, a nyugati aukštaitiai kaunasi terület településein élő fiatalok nyelvi attitűdjeit.
A tanulmány célja, hogy a perceptuális dialektológia módszertana és megközelítése alapján, rajzolt térképek segítségével elemezze a kaunasi, jurbarkasi, šakiai és marijampolėi gimnáziumok tanulóinak nyelvi szülőföldről alkotott képét, vagyis azt, hogy anyanyelvi környezetük nyelvileg mennyire (nem) rokon más zónákkal, valamint az ott esetlegesen előforduló nyelvi jellegzetességeket. A tanulmány tárgyát a kaunasi, jurbarkasi, šakiai és marijampolėi gimnáziumok tanulóinak nyelvi szülőföldről alkotott képe képezi. Az adatközlők négy város gimnáziumaiban tanuló, 15–18 éves fiatalok (lásd a táblázatot).
A megkérdezett tanulók egyetlen korcsoportba sorolhatók. A kutatás Penelope Eckert azon megközelítésére támaszkodik, amely szerint a korosztályozás alapját nem a pontos kronológia, hanem az életszakaszok jelentik. Az adatközlők nyelvi, kulturális és társadalmi tapasztalataik, valamint a serdülőkori identitás kialakulásának szakasza alapján ugyanahhoz a generációhoz tartoznak (Eckert 1997: 151–167; Aliūkaitė 2007: 145).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204
Page 3
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 3
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
A vizsgálati anyagot a Regioninių variantų ir tariamosios bendrinės kalbos (kvazistandarto) sklaida XXI amžiaus pradžioje: percepcinis tyrimas3 projektum keretében a kaunasi Jono Basanavičiaus, a jurbarkasi Antano Giedraičio-Giedriaus, a šakiai „Žiburio” és a marijampolėi Sūduvos gimnáziumban kitöltött 178 kérdőív4 alkotja.
A kérdőív négy részből áll. Az első és a második rész szociodemográfiai adatokat rögzít: az adatközlő nemét, életkorát, származási és lakóhelyét, továbbá a nyelvjárási kompetencia és a használat gyakoriságának megállapítására szolgáló kérdéseket tartalmaz. A perceptuális dialektológia modelljét a kérdőív harmadik része (a nyelvi szülőföld és a köznyelvi területek bejelölése a térképeken), valamint a negyedik része (a meghallgatott szövegek értékelése és térképen történő lokalizálása stb.) alkalmazza (a kérdőívről bővebben lásd: Aliūkaitė 2019: 72).
A kutatás a következő feladatokat tűzte ki: 1) a nyelvi viselkedés (kódválasztás) megállapítására szolgáló kérdőívkérdések adatainak megvitatása; 2) a vizsgált települések más zónákkal való objektív, azaz tudományosan megalapozott nyelvi (nem)rokonságának bemutatása; 3) a rajzolt térképek anyagának elemzése, amely a vizsgált települések más zónákkal való szubjektív, vagyis a nyelvi közösség hétköznapi tagjának tudatában létező nyelvi (nem)rokonságát tárja fel; 4) a nyelvi szülőföld más helyekkel való (nem)rokonságának modelljeit elkülöníteni, és összefoglalni a fiatalok tudatában kialakult, nyelvi szülőföldről alkotott képet.
A tanulók összesen tíz térképen jelenítették meg attitűdjeiket. Az első feladatban a térképen kellett megjelölniük, hogy szerintük hol beszélnek a lakóhelyükön beszélthez hasonlóan. A második térképen a válaszadóknak azt kellett bejelölniük, hol beszélnek köznyelven. A további nyolc térképen a meghallgatott nyelvváltozatok, vagyis a szövegingerek területeit lokalizálták. A térképeken feltüntették az önkormányzatok határait és központjait5.
A tanulmány az első feladat térképeit vizsgálja, amelyek a nyelvi szülőföld más helyekkel való (nem)rokonságát szemléltetik. Az azokon rögzített válaszokat két szakaszban összegzik. Először azt elemzik, hogy a vizsgált települések képviselői mely területeket jelölték meg nyelvi szempontból a saját nyelvi szülőföldjükhöz közelinek, kevésbé közelinek és távolinak, és milyen gyakorisággal. Miután elkülönítették a települések más zónákkal való nyelvi (nem)rokonságának modelljeit, megpróbálták meghatározni, hol húzódnak a fiatal nyelvhasználók nyelvi szülőföldjének határai. A perceptuális dialektológia alapján készült
3 A projekt a Litván Nyelvi Állami Bizottság finanszírozásával valósul meg (szerződésszám: K-2/2017). A projekt időtartama 2017. 06–2019. 12., vezetője Daiva Aliūkaitė professzor, PhD.
4 A projekt keretében összeállított és 2017–2018-ban kitöltött anonim kérdőíveket Kalbos variantų vertinimas a Vilniusi Egyetem Kaunasi Karának Nyelvi, Irodalmi és Fordítástudományi Intézete őrzi.
5 A perceptuális dialektológiában a térképes technika alkalmazásakor (lásd Preston 1989; 1999a: 359–373; 1999b: XXIII–XL) az adatközlőknek üres térképeket (Evans 2002: 76–83), valamint a tájékozódás megkönnyítése érdekében olyan térképeket is adnak, amelyeken feltüntetik a legnagyobb közigazgatási egységek határait (lásd Long 1999: 178) és a nagyvárosokat (lásd Dailey-O’Cain 1999: 228).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 4
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 4
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
a már végrehajtott projekt6 során összegyűjtött, különböző nyelvi környezetű fiatalok nyelvjárási és köznyelvi térképeinek adatait felhasználó módszertant alkalmazva kiegészítő vizsgálat tárgyává tették, hogy milyen nyelvi kifejezésmódot használnak a kaunasi, jurbarkasi, šakiai és marijampolėi diákok a nyelvi szülőföldként meghatározott területeiken.
A legújabb geolingvisztikai kutatások szerint a vizsgált települések a nyugati aukštaitiai kaunasi nyelvjáráscsoport egyik legéletképesebb hagyományos nyelvjárásának alapjaira épülő új helyi formáció, a déli nyugati aukštaitiai regiolektus területén helyezkednek el (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261; Geržotaitė, Mikulėnienė 2014: XIII térkép és kommentár). A kutatásba bevont települések egyike, Marijampolė, magas mentális urbanizációs indexe (a kifejezésről bővebben lásd Marshal 2004: 111) és a környező településekénél nagyobb nyelvjárási értéke miatt (lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261) a regiolektus központjának tekinthető. A másik két település, Jurbarkas és Šakiai környékén kisebb nyelvi formációk, vagyis geolettek különíthetők el. Kaunas környékét, ahol a standard litván nyelvhez legközelebb álló helyi nyelvváltozatot beszélik, a köznyelvi norma zónájaként tartják számon.
Így a nyelvi közösség fiatal tagjai számára, amikor saját nyelvi környezetüket és a szomszédos területeket értékelik, kétségtelenül fontos a köznyelv, vagy pontosabban az elképzelt köznyelv mint presztízskód mércéje. Valószínűsíthető, hogy ezért térhetnek el a megkérdezett diákok nyelvi szülőföldről alkotott képzetei a Litvánia más régióiban végzett kutatások során kirajzolódott képzetektől.
1. A NYELVI KÓDOK (NEM)HASZNÁLATA A KAUNASI, JURBARKASI, ŠAKIAI ÉS MARIJAMPOLĖI FIATALOK MEGÍTÉLÉSE SZERINT
Az adatok elemzése azt mutatja, hogy saját nyelvi szülőföldjükön (makrokörnyezetükben) a kaunasi gimnazisták hallanak a legkevesebb nyelvjárási megnyilvánulást. E fiatalok véleménye szerint a nyelvjárási kódot nagyon ritkán használják mind a szülővárosukban (8,89%), mind a családjukban, vagyis a mikrokörnyezetükben (13,33%) (lásd az 1. ábrát).
6 Plačiau apie projektą ir jo rezultatus žr. Aliūkaitė ir kt. (2017).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 5
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 5
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
1. ÁBRA. A nyelvjárási kód (NYK) (nem)használata a vizsgált települések fiataljainak megítélése szerint a mikro- és makrokörnyezetben
Így e diákok által bevallott nyelvjárási beszédgyakoriság is az átlagosnál alacsonyabb: 3 a 7-ből (lásd a táblázatot). A szemantikus differenciálskálán nyolcfokú értékelésben saját nyelvjárási beszédüket pontozó kaunasi fiatalok közül mindössze 2-en származnak nyelvjárási szempontból erősebben jelölt környezetből, Alytausból (vagy a szomszédos déli aukštaitiai nyelvjárás területéről). Két eset kivételével nagyszüleik is Kaunasban élnek. Megjegyzendő továbbá, hogy azok a kaunasi diákok, akik nem gondolják, hogy nyelvjárásban beszélnek (ezért nem jelölték meg nyelvjárási beszédük gyakoriságát), inkább valamely nyelvjárási megnyilvánuláshoz köthetők, mivel nem a városban, hanem annak környékén élnek (például Paparčių és Giraitės falvakban). Néhányuk nagyszülei is ott élnek.
Amint a vizsgált személyek attitűdjeiből kitűnik, más lakóhelyeken a használt nyelvi kódot a nyelvjárásihoz közelebb állónak értékelik (lásd az 1. ábrát). Bár Jurbarkas diákjai – akárcsak a kaunasiak – azt jelezték, hogy nem tudnak nyelvjárásban beszélni, azt is megjegyezték, hogy városukban nagyjából ugyanolyan gyakran használják a nyelvjárási (42%), mint a nem nyelvjárási nyelvváltozatot (44%) (lásd az 1. ábrát). Ugyanakkor e fiatalok több mint felének családjában (56%) nem beszélnek nyelvjárásban. A jurbarkasi gimnazisták átlagosnál magasabb nyelvjárási beszédgyakorisága (4,36 a 7-ből) arra utalhat, hogy a nyelvjárási kód az ő nyelvi környezetükben
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 6
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 6
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
sokkal intenzívebben használják, mint ahogyan azt jelzik (lásd a táblázatot). A vizsgálatban részt vevők ráadásul nemcsak magában a városban, hanem a környező falvakban is élnek. Jurbarkas és a szomszédos Šakiai környékén a nagyszüleik is laknak. A korábbi attitűdvizsgálatok azt mutatják, hogy Jurbarkas nyelvi megnyilvánulásait a helyi és a szomszédos települések lakói meglehetősen jól felismerik (Bakšienė 2015: 1–20).
A nyelvjárás különböző környezetekben való használatáról alkotott hasonló nézet köti össze Jurbarkas és Marijampolė válaszadóit (lásd az 1. ábrát). A különbség csupán az, hogy a marijampolėi középiskolások jelentős része (38,89 százalék) azt állítja, nem ismeri fel, hogy a lakóhelyén és annak környékén (ahol a nagyszüleik is élnek) nyelvjárásban beszélnek. Ennek megfelelően e válaszadók nyelvjárási beszédének gyakorisága is alacsonyabb, mint a jurbarkasi középiskolásoké (3,59) (lásd a táblázatot). Ezeket az eredményeket több ok is magyarázhatja. Lehetséges, hogy Marijampolėban megpróbálnak elhatárolódni a nyelvjárási kódtól. A kutatások szerint ez a nyelvi kód szintén jól felismerhető, de a helyi és a szomszédos települések lakói nemcsak pozitívan, hanem inkább negatívan értékelik (Dabašinskienė, Dagilytė 2013: 114–117; Bakšienė 2016: 33–37; 2019: 7). Nagyon valószínű, hogy a marijampolėi középiskolások azért állítják, hogy nem ismerik fel saját nyelvjárásukat, mert úgy vélik, hogy az nemcsak közel áll a köznyelvhez, hanem maga is köznyelv (Dabašinskienė, Dagilytė 2013: 117–119; Bakšienė 2016: 35–37).
A vizsgálatban részt vevők megítélése szerint talán Šakiai városában van jelen a legtöbb nyelvjárási megnyilvánulás (lásd a táblázatot). A város megkérdezett középiskolásainak több mint fele azt állítja, hogy ezt saját nyelvi szülőföldjén (61,70 százalék), valamint a családjában (51,06 százalék) is hallja (lásd az 1. ábrát). Šakiai középiskolásainak saját bevallásuk szerinti nyelvjárási beszédgyakorisága (3,92) azonban csak valamivel magasabb, mint a marijampolėi vizsgálati résztvevők feladatának eredményei alapján megállapított gyakoriság (lásd a táblázatot). Feltételezhető, hogy a šakiai válaszadók egy része (17,02 százalék) azért jelezte, hogy környezetében nem ismeri fel a nyelvjárási megnyilvánulást, mert annak különbsége a köznyelvtől csekély (Aliūkaitė ir kt. 2014: 150; Bakšienė 2015: 11; 2016: 33–37).
Tehát Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė fiataljainak attitűdadatai alapján feltételezhető, hogy a vizsgálatban részt vevők saját nyelvi szülőföldjük kisebb vagy nagyobb fokú nyelvjárási jellegét azonosítják. Egy részük azonban nem azonosul ezzel a nyelvi megnyilvánulással. Kaunas nyelvi kódját e város középiskolásainak képzetei feltehetően a köznyelvhez közel álló változattal kapcsolják össze.
2. A VIZSGÁLT TELEPÜLÉSEK OBJEKTÍV NYELVI (NEM)ROKONSÁGA
A vizsgált Kaunas, Jurbarkas, Marijampolė és Šakiai települések a Z. Zinkevičius és A. Girdenis által kidolgozott, jelenleg érvényes litván nyelvjárási osztályozás szerint (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; Zinkevičius 1969: 365–380) a köznyelvhez legközelebb álló nyugat-aukštaitiai kaunasi alköznyelv területére esnek (lásd a 2. ábrát).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 7
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 7
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
2. ÁBRA. A vizsgált települések a nyugat-aukštaitiai kaunasi alköznyelv területén
Mint minden aukštaitiai, e környék lakói is megőrzik az ie, uo kettőshangzókat; a nyugat-aukštaitiaiakhoz hasonlóan változatlanul ejtik az an, am, en, em hangkapcsolatokat és a korábbi nazális ą, ę, o magánhangzókat; a kaunasiakhoz hasonlóan nem helyezik át a hangsúlyt, és jól megkülönböztetik a hangsúlytalan végződések hosszú magánhangzóit (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; Zinkevičius 1969: 365–380; LKTChr 2004: 39–44; VAKKKA 2005: 39). Ennek az alköznyelvnek egyes részein több nyelvi sajátosság figyelhető meg, így egyes települések vizsgálati résztvevőinek beszédében is.
A dialektológusok munkái szerint Šakiai környékére jellemző a diftongus vagy hangkapcsolat mindkét elemén végighúzódó, folyamatosan ejtett emelkedő intonáció, valamint egyéb sajátságok (VAKKKA 2005: 60–62; GAT 2008: 14–28). A hangsúlytalan végződések magánhangzóinak ejtése alapján ez a környék két részre osztható: az északi részre, ahol ezek a magánhangzók megrövidülnek, és amelyet rendszerint šakiai nyelvjárásként említenek (ez egybeesik a járás északi részével), valamint a déli részre, ahol ezek a magánhangzók változatlan hosszúságban maradnak meg (Bacevičiūtė 2004: 12–14; 2006: 12; LKTChr 2004: 38–41; VAKKKA 2005: 45, 60; Aliūkaitė ir kt. 2014: 151; Bakšienė 2015: 3).
A kutatók szerint a Nemunas két különböző partján fekvő Šakiai és Jurbarkas környéke inkább hasonlít egymásra, mint különbözik (Sakalauskienė 2013: 17; Bakšienė 2015: 6). A hagyományosan jurbarkasi nyelvjáráshoz kötött járás nyugati részén és az attól keletre, az északi folyópart településein – a Šakiai környéki déli partvidékhez hasonlóan – folytonos intonációt ejtenek, és megrövidítik a hangsúlytalan végződések magánhangzóit (Grinaveckienė 1957: 119–180; 1996: 88; VAKKKA 2005: 83–84; Sakalauskienė 2015:
BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204
Page 8
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 8
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
312, 317). Mivel Jurbarkas környékének határai más nyelvjárásokkal érintkeznek, a nyelvjárási terület peremén változatosabb sajátosságok figyelhetők meg (Bacevičiūtė 2008: 5–18; 2010: 235–243; Bakšienė 2012: 19–23; 2015: 7; Sakalauskienė 2013: 17; 2015: 315–316).
A nyugati felső-aukštaitiai kaunasiak területének délnyugati részén, Marijampolė környékén – akárcsak Šakiai déli környékén – a szóvégi hosszú magánhangzók nem rövidülnek. Itt azonban, Šakiai környékével ellentétben, nincs folytonos hangsúly. Marijampolė környéke a szűk, feszes e magánhangzó használatában is különbözik (VAKKKA 2005: 93; Bakšienė 2016: 27–28). Itt a hangsúlyos első összetevős diftongusok első tagjai megnyúlnak (VAKKKA 2005: 93–95).
A tárgyalt területre jellemző, fent ismertetett nyelvi sajátosságok e térség objektív (tudományosan megalapozott) képét tükrözik. Egy részük a nyugati felső-aukštaitiai kaunasiak egész területére jellemző, tehát a cikkben tárgyalt valamennyi településre is. Más sajátosságok alapján Jurbarkas (és Kaunas környékének északnyugati része), illetve Šakiai környéke tekinthető egymáshoz közelebb állónak. Nyelvi szempontból ettől a két területtől jobban különbözik a kaunasiak területének Marijampolė környéki délnyugati része (valamint Vilkaviškis) és más települések.
3. A VIZSGÁLT TELEPÜLÉSEK SZUBJEKTÍV NYELVI (NEM)ROKONSÁGA
A térképeken szereplő jelölések gyakoriságából látható, hogy valamennyi település nyelvi szülőföldjének gimnáziumi tanulói a legerősebb nyelvi rokonsági kapcsolatokat 5–6 környező településsel hajlamosak társítani (lásd 3. ábra).
3. ÁBRA. A nyelvi szülőföldekhez különböző erősségű nyelvi rokonsági kapcsolatokkal társított zónák száma
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 9
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 9
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Az ilyen jelölés az elemzett kérdőívek összességének 92–20%-át teszi ki. Például a kaunasi diákok 6 zónát jelöltek meg a nyelvi szülőföldjükhöz nyelvi szempontból legközelebb állóként (lásd 3. ábra). A térképeken szereplő jelölések legnagyobb része (75,56%) Kaunasra esik. A válaszadók egy része egyáltalán nem jelölte meg a saját városát (az ilyen térképek a kaunasi diákok által benyújtott térképek összességének 24,44%-át teszik ki)7. Ez feltehetően a kérdőív kérdésének megfogalmazásával magyarázható: „Jelölje be a térképen, hogy véleménye szerint hol beszélnek az Ön városához hasonlóan.” Tehát Kaunast – noha egyes térképeken nem szerepel jelölésként – a helyi fiatalok nyelvi szempontból közvetlenül vagy közvetve más környező településekhez kapcsolják. A város diákjainak több mint egyharmada Vilnius (46,67%) és Jonava (44,44%) zónáját jelölte meg a nyelvi szülőföldjéhez leginkább hasonlóként. A kaunasi válaszadók további egyötöde Kėdainiait (22,22%), Kaišiadoryst és Klaipėdát (egyaránt 20%) tartotta ilyen településnek.
Valószínű, hogy amikor a nyelvi szülőföldjükhöz közeli területeket hasonlónak nevezték meg, a fiatalok személyes tapasztalataikra támaszkodhattak. A nyelvi szülőföldek közelében megjelölt, nyelvi szempontból hasonló zónák (a földrajzilag legközelebbi változatok) lehettek a diákok számára a legismerősebbek. A válaszadók tehát felismerhették a rájuk magukra jellemző nyelvi kifejezésmódot.
A Šakiai diákjainak kivételével valamennyi diák szülővárosát átlagosan vagy viszonylag átlagosan erős kapcsolatok kötnek egy-egy távolabbi településhez (az ilyen jelölés az összes kérdőív 18–11%-át teszi ki). A diákok a földrajzi szempontból távolabb fekvő zónákat hajlamosak legkevésbé nyelvi szülőföldjükhöz kapcsolni (az összes kérdőív 9–1%-ában). Amikor a vizsgált személyek a szülőhelyük környékének nyelvhasználatával azonosítják a tőlük távolabb eső településeket, feltehetően egyéni és közösségi tapasztalataikra egyaránt támaszkodnak (vö.: Inoue 1999: 174; Aliukaitė ir kt. 2017: 122–124).
Így a gimnáziumi tanulók által megjelölt térképeken kirajzolódó, a szülőhelyek más zónákkal való nyelvi (nem)rokonságának három modellje különíthető el és tárgyalható részletesebben.
3.1. Kaunas nyelvi (nem)rokonsága más településekkel
A térképeken a kaunasi diákok jelölték meg a legtöbb olyan települést, amelynek nyelvi megnyilvánulásai közel állnak saját nyelvi szülőföldjük kódjához (lásd a 4. ábrát).
7 Ez más városok fiataljai által megjelölt térképeken is megfigyelhető. A jurbarkasi válaszadók által megjelölt térképek összesen 36%-át, a marijampolėi térképek 41,67%-át, a šakiai térképeknek pedig 14,89%-át teszik ki.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 10
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 10
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
4. ÁBRA. Azok a zónák, ahol a kaunasi diákok véleménye szerint a nyelvhasználat hasonló a nyelvi szülőföldjükéhez
Mint már említettük, a kaunasi diákok nyelvi szülőföldjüket (a kaunasi vizsgálati alanyok összes kérdőívének 75,56%-ában jelölték így) legerősebb kapcsolatokkal a nagyvárosokhoz (Vilniushoz – 46,67%, Klaipėdához – 20%) és a szomszédos zónákhoz (Jonava – 44,44%, Kėdainiai – 22,22%, Kaišiadorys – 20%) kötötték (lásd az 5. ábra Kn_M07 és Kn_M12 térképeit)8. Az ilyen attitűdök arra utalhatnak, hogy ezek a diákok nyelvüket a köznyelvvel azonosítják, amelyet korábbi kutatások földrajzilag a nagyvárosokhoz és környékükhöz kapcsolnak (Vaicekauskienė, Čičirkaitė 2011: 55–74; Aliūkaitė, Merkytė-Švarcienė 2012: 155–177; Vaicekauskienė 2014: 1–31; Aliūkaitė ir kt. 2017: 266–267; Geržotaitė 2019: 1–18). Egy korábbi attitűdvizsgálat során éppen ezen a területen lokalizálták Kaunas, Šiauliai és más városok fiataljai az értékelésükre bemutatott köznyelvi szövegingereket (Aliūkaitė, Merkytė-Švarcienė 2012: 167–171). A köznyelvi szövegingereket mindössze néhány alkalommal rendelték Marijampolėhez; ennek feltehetően az az oka, hogy a marijampolėi diákok a várost inkább a nyelvjárási beszédhez, mint a köznyelvhez kapcsolják (Aliūkaitė ir kt. 2017: 256).
8A cikkben alkalmazott kódolt rövidítések: Kn – kaunasi, Jrb – jurbarkasi, Mrj – marijampolėi, Šk – šakiai gimnáziumok diákjai; az M és V betűk a vizsgált személyek nemét, a számok a kérdőívek sorszámát jelölik.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 11
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 11
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Kn_M12
Kn_M07
Kn_V09
Kn_V12
5. ÁBRA. Példák arra, hogyan jelölték a térképeken a kaunasi diákok nyelvi szülőföldjének más településekkel való rokonságát
A saját városuk nyelvhasználatához kevésbé hasonlónak a gimnazisták a Prienai-ban (17,78%), Kazlų Rūdában (15,56%), valamint más településeken használt nyelvi kódot jelölték meg (lásd az 5. ábra Kn_V09 térképét). A vizsgálati alanyok szerint Kaunast a leggyengébb nyelvi kapcsolatok a litván nyelvterület szinte valamennyi más településéhez kötik. Ezek közül említendők a több diáknál is megjelölt Panevėžys és Šakiai (egyenként 8,89%), Šiauliai, Radviliškis és Kelmė (egyenként 6,67%), valamint más zónák (lásd az 5. ábra Kn_V12 térképét). A kaunasi fiatalok szerint nyelvi rokonság egyáltalán nincs nyelvi szülőföldjük és olyan nyugat-litvániai települések között, mint Skuodas, Kretinga, Plungė és Rietavas. Ezek a zónák szinte az egyedüliek, ahol a diákok a használt nyelvi kódot Kaunasétól teljesen eltérőnek tartják.
Tehát a kaunasi fiatalok által a nyelvi szülőföldjükhöz leginkább hasonlónak jelölt települések szinte egybeesnek azzal a köznyelvi standardterülettel, amelyet a geolingvisták a XXI. század második évtizedében különítettek el
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 12
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 12
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
(lásd Geržotaitė, Mikulėnienė 2014: XIII. térkép és kommentár). Hatásterületén helyezkedik el szinte az összes olyan övezet is, amely nyelvi szempontból kevésbé áll közel Kaunashoz (a diákok közepes erősségű kapcsolatokkal kötik hozzá). Ezek az eredmények összefügghetnek a fiataloknak a használt nyelvváltozattal kapcsolatos objektív attitűdjeivel; ez a változat nagy valószínűséggel közelebb áll a köznyelvhez (lásd az 5. ábra Kn_M12 térképét).
3.2. Jurbarko nyelvi (nem)rokonsága más településekkel
A legerősebb kapcsolatként Jurbarko diákjai nyelvi szülőföldjüket (ez a jelölés a városból származó valamennyi kitöltött kérdőív 64%-ában szerepel) a Nemunason túl fekvő Šakiuval azonosították (48,57%) (lásd a 6. ábrát). Ezek az értékelések megerősítik az objektív kutatások által feltárt erős nyelvi kapcsolatot Jurbarko és Šakiai között (Bakšienė 2015: 6–7).
6. ÁBRA. Azok az övezetek, ahol Jurbarko diákjai szerint a nyelvi szülőföldjükhöz hasonlóan beszélnek
Šakiai mellett a Jurbarko gimnazisták a szomszédos Tauragės (37,14%), Raseiniai (34,29%) és Kaunas (28,57%) övezeteket jelölték meg városukhoz nyelvileg leginkább hasonlóként (lásd a 7. ábra Jrb_M10 térképét).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204
Page 13
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 13
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
7. ÁBRA. Példák a Jurbarko diákjainak nyelvi szülőföldje és más települések közötti rokonságot jelölő térképekre
A dialektológusok által régóta a déli žemaitiai raseiniai nyelvjárásához sorolt települések, Tauragė és Raseiniai megjelölése, ahol átmeneti nyelvjárást beszélnek, feltehetőleg arra utal, hogy Jurbarko diákjai erősebben azonosulnak a köznyelvi kóddal (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 260; Geržotaitė 2018: 94). Megállapították, hogy számos fonetikai sajátosság tekintetében a raseiniaiak, különösen Eržvilkas és Rasėiniai környékén, állnak a legközelebb a nyugat-aukštaitiai kaunasi és a köznyelvi litván nyelvhez. A nyelvjárásváltozási folyamatok itt igen intenzívek, ezért különösen visszaszorulnak az e nyelvjárásra jellemző ie, uo nyelvjárási megfelelők (Zinkevičius 2006: 232–233; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 260; Aliūkaitė ir kt. 2014: 145–146).
A nyelvi szülőföldhöz legközelebb álló településekkel kapcsolatos ilyen attitűdök várhatók is voltak. Földrajzi helyzetéből adódóan Jurbarko beszédmódjában számos, a szomszédos žemaitiai és nyugat-aukštaitiai kaunasi településekre jellemző sajátosság figyelhető meg. Ezenkívül ez a vidék etnográfiai szempontból sem egységes
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 14
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 14
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
(Bakšienė 2012: 19–23; Sakalauskienė 2013: 13–14). Így a több nyelvjáráshoz sorolt, és a nyelvi szülőfölddel leginkább összekapcsolt települések nyelvi megnyilvánulásai a megkérdezett fiatalok számára feltehetően jól ismertek.
A nyelvi szempontból Jurbarkastól távolabb esőnek a vizsgálati alanyok szerint csupán a Pagėgiai környéki települések tekinthetők, amelyek a Klaipėda-vidéki aukštaitiai nyelvjárás központi részén helyezkednek el (lásd a 7. ábra térképét: Jrb_V02). A kutatók szerint ezeken a településeken maradtak fenn leginkább e nyelvváltozat jellegzetes sajátosságai, mivel itt kevésbé érvényesül a szomszédos žemaitiai és aukštaitiai nyelvváltozatok intenzív hatása (Bakšienė, Vaišnienė 2014: 41). Ezért a Pagėgiai környéki beszédet – a Jurbarkashoz közelebb eső, Viešvilė és Smalininkai körüli klaipėdai aukštaitiai nyelvváltozatokkal ellentétben – a fiatalok ritkábban hallhatják, így kevésbé ismerhetik, és kevésbé kapcsolhatják a sajátjukhoz.
A leggyengébb nyelvi rokonságot a jurbarkasi diákok leginkább Közép- és Nyugat-Litvánia egyes településeivel, például Klaipėdával (7,14%), Kėdainiaival és Šilalėvel (egyenként 5,71%) érzékelik (lásd a 7. ábra térképét: Jrb_M06). Ezek a kapcsolatok Marijampolét is a város fiataljainak nyelvi szülőföldjéhez kötik. Így a földrajzilag távolabb vagy nagyon messze fekvő településeken használt nyelvi kód kevésbé lehet ismerős a jurbarkasi fiatalok számára. Véleményük szerint Jurbarkas és Litvánia tőle jelentősen távol eső északi peremvidékei között semmiféle nyelvi hasonlóság nincs. A jurbarkasi diákok szerint a nyelvi szülőfölddel nem rokonítható a litván nyelvterület déli, délkeleti és keleti része.
Így Jurbarkast a legszorosabb nyelvi kapcsolatok a žemaitiai és aukštaitiai nyelvjárások határvidékének legközelebbi településeihez kötik. A Jurbarkashoz legkevésbé közelinek ítélt települések földrajzi elhelyezkedése feltehetően azt mutatja, hogy a válaszadók nyelvi szempontból a žemaitiaiakhoz, néprajzi szempontból pedig a Žemaitija régióhoz hajlanak azonosulni.
3.3. Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága más településekkel
A marijampolėi gimnazisták térképeiken jóval kevesebb olyan települést jelöltek meg, amelynek beszédmódja közel áll a nyelvi szülőföldjükhöz (lásd a 8. ábrát).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 15
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 15
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
8. ÁBRA. Azok a zónák, amelyekben a marijampolėi diákok szerint a nyelvi szülőföldhöz hasonlóan beszélnek
Amint a 8. ábrán látható, a marijampolėi fiatalok nyelvi szülőföldjét (a térképeken a megkérdezettek több mint fele, 58,33%-a jelölte meg) szoros kapcsolatok fűzik ugyanazon nyelvjárási terület szomszédos településeihez: Vilkaviškishoz (91,67%) (lásd a 9. ábra térképét: Mrj_M14), Kalvarijához (83,33%), Kazlų Rūdához (75%), Prienaihoz (36,11%) és Šakiųhoz (30,56%) (lásd a 9. ábra térképét: Mrj_V17).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204
Page 16
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 16
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Mrj_M14
Mrj_V05
Mrj_V17
Mrj_V10
9. ÁBRA. Példák a marijampolėi diákok nyelvi szülőföldjének más településekkel való rokonságát jelölő térképekre
Marijampolė és a szomszédos Vilkaviškis város nyelvi kapcsolatait korábbi percepciós vizsgálatok is megerősítik (Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 84–100). Megállapították, hogy a vilkaviškisi fiatalok által megjelölt, állításuk szerint a suvalkiai nyelvjárás részét képező terület minden esetben vagy mindkét térséget (Vilkaviškist és Marijampolėt), vagy csak az egyiket foglalja magában a rajzolt térképeken (Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 90).
Az eddig elvégzett, a nyugat-aukštaitis kaunasi nyelvjárás szubjektív értékelésére irányuló vizsgálatok eredményei nemcsak Marijampolėn és Vilkaviškisben, hanem a szomszédos Kalvarijában és a valamivel távolabb fekvő Šakiai városában használt, rendszerint nyelvjárásiként jellemzett kód hasonlóságát is megerősítik (Dabašinskienė, Dagilytė 2013: 111–112; Bakšienė 2016: 36–37; Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 89).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 17
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 17
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
(lásd a 9. ábrán a Mrj_V05 térképet). Megjegyzendő, hogy Marijampolė nyelvjárásiasabb jellegűnek tekintésére nemcsak a vilkaviškisi, hanem a környező települések lakói is hajlanak.
A gimnazisták nyelvi szempontból csak a szomszédos déli aukštaitis nyelvjáráshoz sorolt Lazdijai térségét (11,11%) nevezték Marijampolėtől távolabbinak (lásd a 9. ábrán a Mrj_V10 térképet). Megállapították, hogy a vilkaviškisi fiatalok is hajlamosak e terület felé kiterjeszteni a nyelvi szülőföld, mint nyelvjárási zóna határait (Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 89). Marijampolė leggyengébb nyelvi kapcsolatait e város fiataljai a nagyvárosokkal (Kaunasszal és Vilniusszal), valamint néhány déli aukštaitis területtel (Alytusszal és Trakaijal) jelölik meg (lásd a 9. ábrán a Mrj_V10 térképet). E diákok térképein Litvánia más nyelvterülete nem szerepel, vagyis Marijampolėval semmilyen nyelvi rokonságban nem áll. A marijampolėi fiatalok tehát úgy vélik, hogy a nyelvi szülőföld megnyilvánulásához leginkább hasonló kódot a nyugat-aukštaitis kaunasi nyelvjárás szinte teljes területén használják.
3.4. Sákių nyelvi (nem)rokonsága más településekkel
A nyelvi szülőföld kifejezéséhez legkevésbé hasonló településeket a térképeken a sáki gimnazisták jelölték meg (lásd 10. ábra).
10. ÁBRA. Azok a zónák, ahol a sáki diákok szerint a nyelvi szülőföldjükhöz hasonlóan beszélnek
A fiatalok nyelvi szempontból leginkább Sákihoz hasonlónak a szomszédos Vilkaviškis (61,70%), Kazlų Rūda (57,45%), Jurbarkas (42,55%), Marijampolė (31,91%) és Kaunas (29,79%) zónákat jelölték meg (a jelölések az e város diákjai által kitöltött kérdőívek 85,11%-át teszik ki; lásd a 11. ábra Šk_M02, M18, V09 térképeit).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204
Page 18
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 18
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Šk_M02
Šk_V09
Šk_M18
Šk_M20
11. ÁBRA. Példák a sáki diákoknak a nyelvi szülőföld más településekkel való rokonságát jelölő térképeire
A sáki diákok – a jurbarkiakkal ellentétben – nyelvi szülőföldjüket inkább a délebbre fekvő Vilkaviškis és Kazlų Rūda zónáival hajlanak összekapcsolni, mint Jurbarkasszal (lásd a 11. ábra Šk_M02, V09 térképeit). A sáki és jurbarki fiatalok szerint hasonló nyelvi rokonság köti össze nyelvi szülőföldjüket Kaunasszal. E tekintetben a marijampoléi diákok eltérő, fentebb tárgyalt attitűdjeit (nyelvi szülőföldjük Kaunasszal való kapcsolata a leggyengébb) feltehetően nyelvi és nem nyelvi tényezők egyaránt alakították (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261). A sáki fiatalok nyelvi szülőföldjét a leggyengébb nyelvi kapcsolatok több távolabbi, ugyanazon dialektushoz tartozó (Kalvarija – 6,38%, Prienai – 4,26%), illetve a szomszédos déli žemaitiai raseiniškiai nyelvjárási területhez tartozó településsel (Tauragė – 8,51%) kötik össze (lásd a 11. ábra Šk_M20 térképét). A sáki fiatalok Litvánia más nyelvterületi településeit nem jelölték meg.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 19
LAURA GERŽŪTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas
19
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Vagyis a šakiai gimnazisták által nyelvi szülőföldjükhöz legközelebbiként megjelölt települések szinte nem különböznek azoktól a zónáktól, amelyeket a marijampolėi diákok jelöltek be térképeiken. Šakiai nyelvi rokonság révén – Marijampolėhez hasonlóan – a kaunasi nyugat-aukštaiták területének nagy részéhez kapcsolódik. A különbség az, hogy a šakiaii diákok véleménye szerint a városban beszélt nyelv kevésbé hasonlít a nyelvi szülőföldjüktől földrajzilag távolabb, Marijampolėhez azonban közelebb fekvő Kalvarija és Prienai térségének nyelvéhez. Ezzel szemben a marijampolėi fiatalok úgy látják, hogy a nyelvi szülőföldjüktől távolabb eső (vagy azzal egyáltalán nem rokon) Šakiai mellett található Jurbarkas és Kaunas zónája. Így e helyek szubjektív nyelvi rokonsága szinte egybeesik az objektívvel.
KÖVETKEZTETÉSEK
A perceptív dialektológia módszertani elveit követve elvégzett, a kaunasi nyugat-aukštaiták nyelvjárási területének településeire – Kaunasra, Jurbarkasra, Šakiaira és Marijampolėre – kiterjedő nyelvi szülőföld-vizsgálat megerősíti és kiegészíti a korábbi munkákban összegzett képet a standard litván nyelvhez legközelebb álló régió szubjektív és objektív megítéléséről.
Az adatok elemzése azt mutatja, hogy a vizsgált nyelvjárás központi településeinek – Šakiainak és Marijampolėnek – a résztvevői hajlamosabbak a nyelvi szülőföldet nyelvjárási jegyekkel összekapcsolni. Valószínű, hogy a változat sajátosságai, vagyis a standard nyelvtől való csekély eltérése miatt egy részük nem ismeri fel saját nyelvi kódját. A nyelvi szülőföldet mind nyelvjárási, mind nem nyelvjárási nyelvváltozati zónaként értékelve a jurbarkasi, vagyis a nyelvjárási terület peremzónájában élő diákok megerősítik, hogy ebben a zónában több nyelvváltozat létezik. A kaunasi fiatalok feltehetően a standard nyelvhez közeli változattal azonosítják a Kaunasban használt nyelvi kódot. A megkérdezett válaszadók ilyen attitűdjei szinte egybeesnek a szülőhelyük környéke nyelvi jegyeinek objektív megítélésével.
Hasonló eredményekre jutottak a diákok által bejelölt rajzos térképek alapján elkülönített, a nyelvi szülőföldek más zónákkal való (nem)rokonságának háromféle modelljéből. Ezekből kitűnik, hogy a šakiai és marijampolėi válaszadók által nyelvi szempontból saját nyelvi szülőföldjükhöz legközelebbiként megjelölt települések szinte nem lépik túl a kaunasi nyugat-aukštaiták nyelvjárási területének határait. Jurbarkast – a város fiataljainak állítása szerint – a legerősebb nyelvi kapcsolatok ugyanazon nyelvjárás, illetve a szomszédos žemaitis nyelvjárás peremterületeivel kötik össze. A kaunasi fiatalok által nyelvi szülőföldjükhöz leghasonlóbbként megjelölt zónák szinte egybeesnek a geolingvisták által a 21. század 2010-es éveiben elkülönített standard nyelvi norma területével.
A verbalizált és vizualizált attitűdök feltárják a fiatal nyelvhasználók viszonyát nem csupán szülőhelyük és környezetük településeinek, hanem a litván nyelvterület egészének objektív nyelvi változatosságához is. Valószínű, hogy a nyelvi szülőföldeket (Kaunast és környékét kivéve) övező
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 20
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 20
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
nyelvi szempontból hozzájuk közeli zónákat a diákok inkább a nyelvjárási megnyilvánulással azonosítják. A litván nyelvterület csaknem egészét átfogó, a fiatalok által nyelvi szülőföldjükhöz gyengén vagy egyáltalán nem kapcsolt települések valószínűleg a standard nyelvhez közelebb álló nyelvváltozathoz kötődnek.
LITERATŪRA
Aliūkaitė D. 2007: Tarminis kalbėjimas ir bendrinė kalba: objektyviųjų ir subjektyviųjų skirtumų kultūrinė vertė. Daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas.
Aliūkaitė D. 2019: Objektyvusis tarmiškumas: požymiai ir vertė. – Respectus Philologicus 35(40), 63–91.
Aliūkaitė D., Bakšienė R., Jaroslavienė J. ir kt. 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai: žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 129–196.
Aliūkaitė D., Merkytė-Švarcienė E. 2012: Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai. – Kalbos kultūra 85, 155–177.
Aliūkaitė D., Mikulėnienė D. 2014: Geolektų ir regioninių dialektų formavimosi ypatumai Lietuvoje. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 257–262.
Aliūkaitė D., Mikulėnienė D. 2016: Perceptyviosios dialektologijos instrumentai ir tyrimų kryptys: variantų arealai mentaliniuose žemėlapiuose (Biržų atvejis). – Acta Linguistica Lithuanica 74, 89–120.
Aliūkaitė D., Mikulėnienė D., Čepaitienė A., Geržotaitė L. 2017: Kalbos variantiškumas ir jo vertinimas perceptyviosios dialektologijos požiūriu: variantų ir vietų vaizdiniai, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Bacevičiūtė R. 2004: Šakių šnektos prozodija ir vokalizmas, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 21
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai:
Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 21
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Bacevičiūtė R. 2006: Šakių šnektos tekstai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
Bacevičiūtė R. 2008: Tarmių sąveikos požymiai Klaipėdos krašto „suvalkietiškajame“ idio lekte. – Baltu filoloģija 17(1/2), 5–18.
Bacevičiūtė R. 2010: Lietuvių kalbos žemaičių tarmės ypatybės vakarų aukštaičių kauniškių šnektose. – Respectus Philologicus 18(23), 235–243.
Bakšienė R. 2012: Klaipėdos krašto aukštaitiškosios dalies naujosios tarmės formavimasis. – Žmogus ir žodis 1, 19–23.
Bakšienė R. 2015: Tarminio kalbėjimo savivertė ir gyvybingumas: XXI a. pradžios Šakių ir Jurbarko šnektos. – Lietuvių kalba 9. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/174.
Bakšienė R. 2016: Vakarų aukštaičių kauniškių priegaidės: Marijampolės šnekta, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Bakšienė R. 2019: Tarminio kalbėjimo vertinimas Paprūsėje: XXI a. pradžios Vištyčio arealo tyrimas. – Lietuvių kalba 13. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/267/199.
Bakšienė R., Vaišnienė D. 2014: Klaipėdos krašto aukštaičiai: tekstai ir kontekstai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Dabašinskienė I., Dagilytė E. 2013: Suvalkiečių išskirtinumas: būdo savybės ar kalbėjimas? – Miestai ir kalbos 2. Moksl. red. M. Ramonienė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 105–123.
Dailey-O’Cain J. 1999: The Perception of Post-Unification German Regional Speech. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 227–242.
Diercks W. 2002: Mental Maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. D. Long, D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70.
Eckert P. 1997: Age as a Sociolinguistic Variable. – Handbook of Sociolinguistics. Ed. Florian Coulmas, Oxford: Blackwell, 151–167.
Evans B. 2002: Attitudes of Montreal Students towards Varieties of French. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. D. Long, D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 71–93.
GAT 2008: Grīškabūdžio apylinkių tekstai. Sud. R. Bacevičiūtė, V. Sakalauskienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 22
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 22
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Geržotaitė L. 2016: Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 121–142.
Geržotaitė L. 2018: Šiaulių jaunuolių kalbinė gimtinė mentaliniuose žemėlapiuose. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 5. Sud. R. Bakšienė, N. Morozova, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 76–101.
Geržotaitė L. 2019: Bendrinės lietuvių kalbos vaizdinių kalbinio standarto plote tyrimas: vienos Kauno rajono gimnazijos atvejis. – Lietuvių kalba 13. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/278 (žiūrėta 2019 09 27).
Geržotaitė L., Čepaitienė A. 2016: Vilkaviškio jaunuolių kalbinė gimtinė: ribos, taisyklingumo ir patrauklumo vertės. – Verbum 7. Prieiga internete: http://www.zurnalai.vu.lt/verbum/issue/view/889.
Geržotaitė L., Mikulėnienė D. 2014: Geolectų ir regiolectų formavimasis Lietuvoje: žemėlapis ir komentarai. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis.
Girdenis A., Zinkevičius Z. 1966: Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147.
Grinaveckienė E. 1957: Mituvos upyno tarmės fonetika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 1, 119–180.
Grinaveckienė E. 1996: Jurbarkiškių šnekta. – Jurbarkas: istorijos puslapiai. Ats. red. A. Piročkinas, Vilnius: Pradai, 88–98.
Inoue F. 1999: Subjective Dialect Division in Great Britain. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 161–176.
LKTChr 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija. Sud. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2004.
Long D. 1999: Geographical Perception of Japanese Dialect Regions. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 177–198.
Marshal J. 2004: Language Change and Sociolinguistics: Rethinking Social Networks (Palgrave Studies in Language Variation), Basingstoke: Palgrave Macmillan.
Merkytė-Švarcienė E. 2016: Tarmių mentalinio žemėlapio (ne)tikslumo veiksniai: tarmės vartojimas vs. nevartojimas. – Respectus Philologicus 29(34), 139–154.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 23
LAURA GERŽŪTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 23
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
Preston D. 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics, Dordrecht: Foris.
Preston D. 1993: Folk Dialectology. – American Dialect Research. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 333–377.
Preston D. 1999a: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, XXIII–XL.
Preston D. 1999b: A Language Attitude Approach to the Perception of Regional Variety. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 359–373.
Sakalauskienė V. 2013: Jurbarko apylinkių tekstai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Sakalauskienė V. 2015: Jurbarko šnekta – žemaitiško ir aukštaitiško arealų susikirtimo vieta. – Leksikografija ir leksikologija 5, 309–329.
Vaicekauskienė L. 2014: Didmiestis ir sostinė geriausios lietuvių kalbos percepcijoje. – Taikomoji kalbotyra 6, 1–31. Prieiga internete: https://taikomojikalbotyra.lt/ojs/index.php/taikomoji-kalbotyra/article/view/52
Vaicekauskienė L., Čičirkaitė R. 2011: Vilniaus klausimas bendrinės lietuvių kalbos sampratose: metalingvistinių vilniečių komentarų tyrimas. – Darbai ir dienos 56, 57–76.
VAKKKA 2005: Vakarų aukštaičiai kauniškiai ir Klaipėdos krašto aukštaičiai. Lietuvių kalbos tarmės mokyklai. Sud. R. Bacevičiūtė, D. Mikulėnienė, V. Salienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Zinkevičius Z. 1969: Apie lietuvių kalbos tarmių skirstymą. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija 3(31), Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 365–380.
Zinkevičius Z. 2006: Lietuvių tarmių kilmė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Gauta 2019 10 10
Priimta 2019 12 18
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 24
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 24
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
IMAGES OF THE LINGUISTIC HOMELAND OF THE YOUNG WESTERN AUKŠTAITIANS OF KAUNAS: THE LINGUISTIC (NON)AFFINITY OF KAUNAS, JURBARKAS, ŠAKIAI, AND MARIJAMPOLĖ
Summary
The article is concerned with an analysis of a research of images of the linguistic homeland of young people from the locations of the Western Aukštaitian Subdialect of Kaunas: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai, and Marijampolė. The subject material constitutes the data from a research conducted under the principles of perceptual dialectology.
The images of the linguistic homeland embedded in the consciousness of the respondents can be uncovered through a discourse of the frequency of choice of linguistic codes and an analysis of the drawn (mental) maps of the tendencies of the localisation of the (non)affinity between the linguistic homeland and other locations.
The analysis of the data has revealed that it is the subjects from the central locations of the area covered (meaning Šakiai and Marijampolė) who tend to associate their linguistic homelands with dialectal expression. It is likely that, owing to the singularity of a particular variation (the low degree to which it differs from the standard language), some of them are unable to recognise their own linguistic code. In recognising the existence of dialectal and non-dialectal expression in their linguistic homeland, subjects from Jurbarkas, a border zone of a subdialect, potentially confirm a coexistence of several linguistic variations in it. The linguistic code used in Kaunas most probably connects in the images of local school youth with a variation that approximates the standard language.
Drawn maps show that, as far as linguistic affinity is concerned, local young people associate Šakiai and Marijampolė with the major part of the area of Western Aukštaitian Subdialect of Kaunas. The neighbouring border areas of Aukštaitians and Samogitians are considered linguistically closest to Jūrbarkas. The locations specified by Kaunas respondents as being closest to their linguistic homeland almost mirror the area of the standard language as identified in the second decade of the 21st century.
The images of variation revealed by the attitudes of the young language users mirror the objective linguistic variation both of the subjects’ linguistic homeland and its surroundings, and of the entire area of the Lithuanian language to an almost exact degree.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 25
LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas | 25
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05
KEYWORDS: perceptual dialectology, Western Aukštaitian subdialect of Kaunas, linguistic homeland, linguistic affinity, drawn maps.
