LIETUVIŲ AREALINĖS LINGVISTIKOS KLAUSIMAI

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

Э. И. ГРИНАВЕЦКЕНЕ, Ю. Ф. МАЦКЕВИЧ, Е. М. РОМАНОВИЧ, Е. И. ЧЕБЕРУК

Szabálytalan jelenségek a nyugat-belarusz nyelvjárások fonetikájában, hangsúlyozásában és grammatikájában

A cikk a belarusz népnyelvjárások számos olyan jelenségét elemzi, amelyek a fonetika, a hangsúlyozás és a grammatika területén szabálytalan képződményeknek számítanak. Többségük a belarusz nyelvi kontinuum nyugati zónájában helyezkedik el (Grodnói, Minszki és Vityebszki terület).

I. A belarusz nyelvjárások fonetikai rendszeréhez nem tartozó hangalaki nyelvjárási különbségek.

a) A belarusz nyelvjárásokban végbement a széles¹ е magánhangzó szűkülése, valamint hátsó képzésű о(ё) hanggá változása hangsúly alatt, kemény mássalhangzó előtt, például: бро́за ‘nyírfa’, лён, лёд. A nyugat-belarusz nyelvjárásokban azonban egyes szóalakokban, a megjelölt helyzetben, lágy mássalhangzók után а(<е) előfordulásait jegyezték fel, például: маладзúй (маладзёж helyett) ‘ifjúság’, капа́йка (капе́йка helyett) ‘szénakazal’, ужо́ цямне́я (цямне́е helyett) ‘sötétedik’ (Volkoviszki és Scsucsini járás). Ez a jelenség a jövevényszavakban is ismert, például: радла́ука (радле́йка helyett) ‘lapát’, цвяк (< német nyelvjárási zweck, vö. lengyel ćwiek) ‘szög’. Mint ismeretes, a nyelvi rendszerben végbemenő változások sok esetben nem abszolútak², ennek következtében sérülnek egyes rendszerszerű törvényszerűségek szabályosságai. Ebben az esetben a hangsúlyos morfémában, kemény mássalhangzó előtt álló а magánhangzó nem más, mint a változásnak ellenálló reliktumjelenség. Minden valószínűség szerint az е magánhangzó régebbi minőségének fennmaradásáról van szó. Ezt a változást talán az váltotta ki, hogy ezen a területen az összetételekben és igeképzésekben túlsúlyba kerültek a vokalikus elemet tartalmazó а, я képzők, például: авяча мяса, курача пе́р’я³. Másfelől az а kiejtése az е helyett ebben a helyzetben a szomszédos litván nyelv nyelvjárásaira is jellemző, például: g’āras (< gēras) ‘jó’, v’āža (< vėža) ‘visz, -nek’, ž’āmas (< žēmas) ‘alacsony’ (valamint a jövevényszó c’v’ákas (< cvėkas) ‘szög’)⁴. Ezért van némi alapunk arra, hogy ebben az esetben a litván nyelvjárások fonetikai rendszerének támogató hatását is feltételezzük.

¹ Ср. Нарысы па гісторыі беларускай мовы, Мінск, 1957 (далее — Нарысы), с. 63 (§ 48).

² Vö. ugyanott, 54–55. o.

³ Ср. Дыялекталагічны атлас беларускай мовы, Мінск, 1963 (далее — ДАБМ), карта № 185.

⁴ Vö. Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, Vilnius, 1966 (a továbbiakban: LD), 12. térkép.

89

Ezzel együtt ezen a területen, az említett helyzetben, a szűkebb e magánhangzó is széles körben előfordul, amelyet elülső kettőshangzóként, ie-ként ejtenek, például: авёс ‘авё’, лед ‘лёд’, мед ‘мёд’, бе́рда ‘бе́рда’ (Voronovói és volkoviszki járás). A szűkebb e-t a vizsgált nyelvjárások igealakjaiban is feljegyezték, például: пек хлеб, напёк алапкай, стек лейню, завёс да фёрмы, прывёс пацуйбон, павёу каня, бок разбёг, памёр сын (Vilejkai járás)⁵. Ebben az esetben az e kiegyenlítődése a tőmorfémában az infinitívusz alakjának hatására következhetett be, vö. пекцы: пек, завеці: завёс, павеці: павёу, памерці: памёр. Az e hangsúlyos helyzetben való előfordulása egyes szavakban azonban talán a hangsúly erősebb hatásának eredménye. A példákból láthatóan a hangsúlyos e magánhangzó jelentősen megnyúlt, és egyidejűleg feszültebbé, valamint szűkebbé vált.

Ez a jelenség minden valószínűség szerint azonos azzal a hasonló jelenséggel, amelyet a belarusz határvidék egyes litván nyelvjárásaiban jegyeztek fel: ezekben az irodalmi nyelv hosszú, szűk é-je helyett (< a széles *ē-ből), a szomszédos belarusz nyelvjárásokhoz hasonlóan, szabálytalan ie kettőshangzót ejtenek, például: turėj ~ turėjo ‘имел, -ла, -ли’, gulėj ~ gulėjo ‘лежал, -ла, -ли’⁶.

Ezzel kapcsolatban az ősi zárt ē⁷-ből származó hangsúlyos o(ё) jelenléte is érdekes a vizsgált nyelvjárásokban, például: аслён ‘ослеп’, бясе́да ‘беседа’ (novogrudoki járás), пабёг ‘побег’ у лес, ён палёс ‘полез’ на гару, ня улёс ‘улез’ у хлеб, слёс ‘слез’ снег (voronovói járás). Az é o-ba (ё-be) való átmenetétől való megfigyelt eltéréseket valószínűleg a hang helyzete idézte elő. Mindenekelőtt az igealakok tőmorfémáiban megfigyelhető е: о(ё) magánhangzó-váltakozás hathatott közre: нёс: нёсци, вёў: вёсци; е; az е az о-val (ё-vel) kiegyenlítődve némileg megrövidülhetett, aminek következtében nyíltabbá vált, és a hátul képzett о (ё) hanggá változott.

б) Egyes szóalakokban a: о alulartikulálását jegyezték fel, például: трава: тро́вы (Vilejkai járás). Ez az egyedi eset az а>о а у előtti előfordulási területének peremvidékéhez tartozik (olyan típusokhoz, mint про́йда: праўда), az olyan nyelvjárásokban, amelyekben nem disszimilációs akanye figyelhető meg⁸. A Vilejkai járásbeli Solonovo település nyelvjárásában azonban, ahol a тро́вы szóalakot feljegyezték, így ejtik: праўда, дау, лаўка. Elképzelhető, hogy a тро́вы az а magánhangzónak az ў előtt bekövetkező labializációjához és szűküléséhez kapcsolódik; ez a jelenség a nyelvjárásban már elenyészett, és csupán a többes szám birtokos esetének alakjában maradt fenn (тро́ў). Ezt követően valószínűleg a magánhangzó a többes szám valamennyi alakjában kiegyenlítődött (: тро́вы, тро́вам, тро́вах). Ennek a maradványjelenségnek a fennmaradását az akanyés vokalizmusban megfigyelhető, сава́: со́бы típusú helyzeti váltakozás is támogatja.

Az ai kettőshangzó első komponensének labializációja és szűkülése egész Kelet-Litvániában megfigyelhető. Ez különösen kifejezett a dzuk nyelvjárásokban,

⁵ További példákért lásd: Хрэстаматыя па беларускай дыялекталогіі. Мінск, 1962, с. 7, 8, 9, 46, 47, 122, 131, 142 и др.

⁶ Vö. LKT, с. 388 и др., továbbá Е. Й. Гринацевкене, Некоторые явления контактирования литовских и славянских говоров (на материале языковых контактов в юго-восточной Литве, — Балто-славянский сборник, Москва, 1972, с. 399 и сл.

⁷ Vö. Нарысы, с. 56.

⁸ Vö. ДАБМ, карта № 28.

90

pl.: šāšas || švāšas ‘száraz’, lāukas || lūkas ‘mező’, radāũ || radžũ ‘talált’⁹. Ezt a jelenséget a Belorusz SZSZK területén található elszigetelt litván nyelvjárásokban is feljegyezték, pl.: proūse ‘mosni’, gloūsc ‘a mellhez szorítani’, krōjas ‘vér’¹⁰. Az elmondottakból és a fent említett DABM 28. térképén bemutatott adatokból látható, hogy a jelzett jelenségek területei érintkeznek egymással. Ezért feltételezhető, hogy mindkét nyelv sajátosságai közösek.

в) A s és š fonémák megkülönböztetésekor a nyugati belorusz nyelvjárási övezet egyes szavaiban bizonyos ingadozás figyelhető meg. Leggyakrabban a többi nyelvjárásban megszokott s mássalhangzó helyett itt szabálytalanul š mássalhangzó jelenik meg, pl.: шпіна ‘hát’ (Voronovói járás), шкапе́ц ‘eunuch’ (Postavyi járás), шаракано́йка ‘százlábú’ (Braszlavi járás), шлоць (< слюта) ‘latyak’ (Navahrudaki járás). A jövevényszavakban ezekben a nyelvjárásokban megmarad a forrásnyelvre jellemző kiejtésük, pl.: паршу́к ‘malac’, vö. lit. paršiūkas (ez a szó ilyen kiejtéssel a belorusz nyelvjárásokban összefüggő elterjedési területet foglal el¹¹); склю́т, склю́д ‘ácsfejsze’, vö. шклю́д ‘ua.’ (Kalinkavicsi járás), lit. skliūtas; пашку́ства, пашку́да ‘undokság, förtelem’ (Navahrudaki és Postavyi járások; ezek a szavak valószínűleg a litván nyelv közvetítésével kerültek ide), vö.: паску́да (Ragacsovi járás), lit. paškūstva ‘ua.’ < lengyelből: paskudstwo, paskuda.

г) Itt a belorusz nyelvben szokatlan, fakultatív k’ kiejtést is feljegyezték e előtt, pl.: ке́йкацца a szokásos ко́шкаць, ко́шкацца ‘ásni, áskálódni’ mellett, наке́йзацца ‘bepiszkolódni’, кляке́на a кляко́ча ‘csattog’ mellett (Navahrudaki, Aszmjani és Ivjei járás), заке́лтаць, мі́лці a legelterjedtebb закала́ціць ‘vízzel hígítani, elkeverni’ mellett¹². Lehetséges, hogy a feljegyzett esetek a kemény és lágy mássalhangzók ragozási paradigmákban tapasztalható váltakozásának általános jellegéből adódnak, de az is lehet, hogy reliktum- vagy szubsztrátumjelenségekről van szó; vö. lit. kẽsinti ‘lassan menni’, kiaũzeris ‘bámészkodó’, klekēnti ‘csattogni’.

д) Ezekben a nyelvjárásokban egyes lexémákban a х helyén к-t ejtenek, pl.: ка́та ‘ház’, жані́к ‘vőlegény’, клеп ‘kenyér’, канюк ‘istállófiú’. Ez a sajátság rendszerint a szókincs nagy részét érinti azokon a településeken, ahol a lakosság belorusz és litván nyelvjárásokban érintkezik. A Voronovói járásban (Sztaryja Szmilhini falu) a következő eseteket jegyeztük fel: чаро́мка ‘madárcseresznye’, чка́я ‘tüsszent’, казя́н ‘gazda’, жані́кі ‘vőlegények’, чаты́ры па́ры сок ‘négy pár ekevasat’, пры́ехаў да іх ‘hozzájuk érkezett’, не бачыла іх ‘nem látta őket’ és még sok más. A hagyományos litván nyelvjárásokban a ch mássalhangzót k-ként ejtik, pl.: kòras (irodalmi nyelvi alakja chòras) ‘kórus’, kaukòzas (< a kolchòzas szóból) ‘kolhoz’, kòlera (irodalmi nyelvi alakja chòlera)

⁹ Vö. LD, 92–94. o.

¹⁰ Vö. J. Senkus, Kai kurie Lazūnų tarmės ypatumai, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai, A serija“, 1(1958), 185. o.

¹¹ Vö. DABM, 292. térkép.

¹² Lásd még А. У. Арашонкава, Е. І. Грынавецкене, І. П. Кавальчук, Ю. Ф. Мацкевіч, Я. М. Рамановіч, А. І. Чабярук, Л. Ф. Шаталава, Да лексіка-семантычнай дыферэнцыяцыі ў беларускіх народных гаворках, „Весці Акадэміі навук Беларускай ССР, № 1, 1971, Серыя грамадскіх навук“, 95–96. o.

91

‘kolera’, karāktorius (irodalmi nyelvi charākteris) ‘jellem’, kūdas (a chūdas szóból) ‘sovány’ és még sok más.¹³ A х к-vá változása más nyugat-belarusz nyelvjárásokra is jellemző.¹⁴ Mivel a ch mássalhangzó a tulajdonképpeni litván szavakban teljesen idegen, és amint a példákból látható, csak az irodalmi nyelv kölcsönzött újításaiban fordul elő, feltételezhető, hogy a nyugati övezet belarusz nyelvjárásai nyugati szomszédaik nyelvéből vették át ezt a sajátosságot.

e) Ugyanebben a nyelvjárásban (Starye Smil'giny nyelvjárásában) megfigyelhető a szókezdő frikatív г (h) kiesése, például: iltāi (< giltāi) ‘lusta’, ōbly (< gōly), aryвь (< garyвь) ‘ég’, adūi (< gadūi) ‘nevelj’, alavéйка (< galavéйка) ‘üszög’, aryвца (< garyвца) ‘felső szoba’, арошаны (< garošany) ‘borsós’, умnisak (< gumnisak) ‘csűr’, алойка (< galойка) ‘fejocska’, уста́я (< густа́я) stb. Ez a jelenség a nyelvi interferencia körébe tartozik a litván–belarusz kétnyelvűség körülményei között, mivel a hagyományos litván nyelvjárásokban a jövevényszavak szókezdő h-ja mindig kiesik, például: aktāras (irodalmi nyelvi hektāras) ‘hektár’, ēriķas (irodalmi nyelvi Hēriķas) ‘Henrik’, ērbac (irodalmi nyelvi herbas) ‘címer’, imnas (irodalmi nyelvi himnas) ‘himnusz’, vö. még arielkà (< belarusz гарёлка) ‘vodka’, arbatà (< lengyel herbata) ‘tea’, alasas (< lengyel hałas, belarusz го́лас) ‘zaj’, ādelis (< német Handel) ‘kereskedelem’¹⁵. A tulajdonképpeni litván szavakban a h mássalhangzó egyáltalán nem fordul elő.

II. A nyugati övezet nyelvjárásai a hangsúlyozás jellegében is különböznek.

Az -а-ra végződő, nem képzett tövű nőnemű főnevek, amelyek az irodalmi nyelvben és számos belarusz nyelvjárásban a gyöki hangsúlyt változatlanul őrző akcentusparadigmához tartoznak, itt mozgó paradigmát alkotnak, egyes számban végződéshangsúllyal, például: liná, liné, liný, linói (a többes számban a gyöki hangsúly megőrzésével: linы, lináy, linám, linámi, на linax). Ehhez a hangsúlytípushoz a következő főnevek tartoznak: муха, хмара́, груша́, буда́ és néhány más szó. Néhány példát idézünk: буда́: у будзе́ саба́ка спіц; скуры́ зня́ў; муха́ кусучая; ве́лька груша́; на дне засталася гушча́ з груцы; скула́; скура́; пад ску́рой; хмара́ цёмная ідзе́ (Voronovói járás); (Scsucsini járás); (Mosty járás); (Osztróvetszi járás); (Ivjei járás); (Novogrudoki járás). Az itt felsorolt főnevek azonban nem mutatnak egységes hangsúly-áthelyeződést: egyes nyelvjárásokban a mozgó akcentusparadigma sok főnevet foglal magában, másokban csupán egyes szavakat. Így például a кура́ főnév végződéshangsúllyal több központi járásban is adatolt (Cserveni, Rogacsovi stb.).

A végződéshangsúlyú szavak körébe az -а tövű képzett főnevek is beletartoznak, például: сынава́ (Mosty járás), свінца́га ‘ólom’ (Novogrudoki járás), рабіна́, каліна́, хваіна́ (Voronovói járás), даўніна́ ‘régiség’, маліна́, кра́міна́ ‘gyári termék anyaga’ (Cserveni járás), мякіна́, балаціна́.

¹³ Vö. LD, 152. o.; Lietuvių kalbos gramatika, I, Vilnius, 1965, 66. o.

¹⁴ Lásd Е. Й. Гринаве́цкене, И. П. Ковальчук, Ю. Ф. Мацкевич, Е. М. Романович, Северо-западные белорусские говоры литовского пограничья, — Балто-славянский сборник (a továbbiakban — БСС), Москва, 1972, 378. o.

¹⁵ Vö. LD, 152—153. o.

92

(Scsucsini járás), альшына́ ’éger’, маліна́ (Szvislocsi járás), даліна́, нізіна́ (Novogrudoki járás), ганіна́ ’csorda’, ганоля ’uo.’ (számos adatközlő ponton, lásd az 1. izoglosszatérképet), сушня, даубня, жаўцюха ’sárgaság’, смярдзюха ’bűzös betegség’ (Ivjei járás) és sok más.¹⁶ A bemutatott szuffixális képzések jelentős része a sing. tantum körébe tartozik.

A fenti szavak hangsúlyozása nagyon hasonlít a szomszédos litván nyelv hasonló főnévcsoportjának egyes számú alanyeseti hangsúlyozásához. Ebben a nyelvben a rövid végződésű, valamint rövid vagy erős hangsúlyú utolsó előtti szótagú, két- és többszótagú nőnemű főnevek, továbbá a régi okszitónok egyes számú alanyesetben minden esetben a végződésen hordozzák a hangsúlyt, például: šakà ’ág’, rankà ’kéz’, trobà ’ház’, sveikatà ’egészség’, pabaigà ’vég’. Ez a szabály a jövevényszavakra is vonatkozik: kvietkà ’virág’, terbà ’zsák’, skūrā ’bőr’, vyšnià ’meggy’, kamarà ’kamra’. Valószínűleg a nyugat-belarusz nyelvjárásoknak ez a hangsúlyozási sajátossága azonos a litván nyelv megfelelő hangsúlyrendszerével. E jelenség kialakulását elősegíthették a belarusz nyelvjárásokban használt litván eredetű szavak, amelyek az átadó nyelvnek megfelelő eredeti hangsúlyszerkezetüket itt átvették és megőrizték, például: naùdā ’haszon’, salā ’sziget’, kūdra ’tó; jó erdőterület’, mīlta ’zablisztből készült étel’, dūlka ’por’ stb., vö. lit. naudà, salà, kūdra, milta ’savanyú tejből és hajdinalisztből készült étel’, dùlkė. A litvánból átvett egyes belarusz jövevényszavakban azonban az eredeti alakoktól eltérő hangsúlyozási sajátosságokat is megfigyeltek, vö. lit. bandà ’kenyércipó’ és belarusz бо́нда ’uo.’; lit. kùlsė ’comb’ és belarusz кулиша́ и кулúша ’uo.’; lit. maurai ’békalencse’ és belarusz маўра́ ’uo.’ stb.

Így a vizsgált nyugat-belarusz nyelvjárásokban az -а tövű főnevek lexikai állományának jelentős csoportját alkotják azok a főnevek, amelyek egyes számban végződéshangsúlyosak. Ez alapot ad annak feltételezésére, hogy e hangsúlytípus elterjedése a fent említett számos litván alak hatására, a belarusz–litván nyelvi érintkezések körülményei között alakult ki; ezek eredményeként a határ menti nyelvjárásokban kibővült az -а tövű, végződéshangsúlyos típus, bár egyes alakok eltérhetnek.

Figyelembe kell venni, hogy a hatás nemcsak az egyes átvett lexémákból, hanem az egész strukturális típusból is kiindulhatott, amely a hangsúly végződésre való áthelyeződésének tendenciáit válthatta ki.

III. Nyelvtani különbségek, amelyek a nyugat-belarusz nyelvjárási övezetet a belarusz nyelvjárások többi részétől elkülönítik.

а) A nyugat-belarusz nyelvjárási övezetben az a-tövű főnevek lexikai állománya más tövek átformálása révén bővült, például: мыша́ ’egér’, мышиё; гус я ’liba’, гусёю, гусёй¹⁷. Lehetséges, hogy itt hatást gyakorolt

¹⁶ Vö. még БСС, 379—380. o.

¹⁷ Vö. ДАБМ, 80—83. térképek; továbbá Лінгвістычная геаграфія і групоўка беларускіх гаворак, Мінск, 1968, 139—140. o.; Лінгвістычная геаграфія і групоўка беларускіх гаворак, Мінск, 1969, 56. térkép; Baltų kalbų veiksmažodžio tyrinėjimai, Vilnius, 1973, 247. o.; továbbá БСС, 379. o.

93

és a szomszédos litván nyelvjárások nyelvtani rendszere, amelyekben a nőnemű főneveknek általában nincsenek zéró végződésű szóalakjaik.

b) A belarusz irodalmi nyelvben és a nyelvjárások jelentős részében a стада „csorda” szó semlegesnemű. A nyugati nyelvjárásokban az а- tövű főnevek mintájára ragozódik, például: стада, стады, стадзе, стаду, стадай(ю), у стадзе (lásd az 1. számú izoglosszatérképet). Ebben az esetben a nem megváltozását is minden valószínűség szerint a litván nyelv támogató hatása magyarázza, amelyben a vizsgált szó közvetlen megfelelője nőnemű főnév, vö. bandā „csorda”.

Meg kell jegyezni, hogy a litván nyelv régi írásos emlékeiben és nyelvjárásaiban ismertek a belaruszból származó stōdas, stodā „csorda”¹⁸ kölcsönszavak. Alakjuk alapján feltételezhető, hogy semmiféle kapcsolatban nem állnak a manapság a nyugati övezet belarusz nyelvjárásaiban használt стада szó nyelvtani nemével. K. Buga nyomán a litván stōdas, stodā régebbi kölcsönszavaknak tekinthetők, és nemük tisztán formai szempontból az akkori litván és belarusz nyelv hangtani rendszerétől függ (vö. litván pōśmas < па́смо, bōgnas < ба́сно, reklā < pieklo, provà < право¹⁹). A belarusz nyelvjárások hangtani törvényeinek hatása a nyelvjárási стада nemének megváltozására ebben az esetben teljesen hiányzik, vö. belarusz гора (semlegesnem) < горе, дзе́рава (semlegesnem), стада (nőnem), дружыка (hímnem) stb.

A jelzett folyamatok következtében a nyugati övezet belarusz nyelvjárásainak különböző részein az а- tövű főnevek lexikai állománya gazdagabb; ez jelentős mértékben a belarusz–litván nyelvi kapcsolatokkal magyarázható.

c) A belarusz nyelvjárásoknak megvannak a maguk sajátos eszközei a térbeli, időbeli és egyéb viszonyok kifejezésére. Az irodalmi nyelvben ezt a szerepet rendszerint az elöljárószók és a különböző esetű alakok kapcsolatai töltik be. A vizsgált övezet nyelvjárásaiban viszont gyakran elöljáró nélküli szerkezetek látják el ezt a funkciót.

Az időhatározó kifejezésére szolgáló, у elöljárószót és tárgyesetet tartalmazó szerkezetnek megfelelően a vizsgált belarusz nyelvjárások népi beszédében időhatározói eszközhatározó használatos. Egy pillanatnyi cselekvés jelölésekor az időhatározói eszközhatározó funkciójában leggyakrabban az egyes számú főnév határozószói szerepű eszközhatározói alakja áll, például: ноча́й (irodalmi nyelven у ноч) абіралі яблыкі (Voronovo járás); па́ўднём (irodalmi nyelven у по́ўдні) пры́шла́; ён паро́й (irodalmi nyelven у пару́) пры́шоў; якім вре́мям схо́дзім (Ivjei járás); не адным вре́мям (irodalmi nyelven не ў адзін час) прыду (Aszmjani járás). A cselekvés ismétlődésének jelölésekor az időhatározói eszközhatározó funkciójában többes számú főnév eszközhatározói alakja áll, ezek azonban nem váltak határozószói szerepűvé, például: недзе́лямі (irodalmi nyelven у недзе́лі) былі кармашы; вечарамі будзем пісаць (Navahrudaki járás).

¹⁸ См. P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen, Kaunas, 1931, с. 207; картотека „Словаря литовского языка“, хранящаяся в рукописных фондах Института литовского языка и литературы АН Лит. ССР.

¹⁹ Ср. K. Būga, Rinktiniai raštai, III, Vilnius, 1961, с. 46.

94

Az általános időszakot jelölő főneveket meghatározott szavak pontosítják. Ebben a funkcióban nagyon gyakran mutató névmások, ritkábban melléknevek szerepelnek, például: цяперашнім часам добра жыць; гэтым днямі былі даўшы; гэтым годам многа есьць яблык, гагад, грыбоў (Navahrudaki járás); гэтым часам не спіцца; Норыя прыйшла гэтай парой (Vaukavyski járás).

A többes számú eszközhatározói alak hosszabb időtartamot is kifejez, amelynek során bizonyos változások végbemennek, például: кругія куча камней гадамі расце (Vilejka járás).

Az időhatározói eszközhatározós szerkezetek kisebb vagy nagyobb mértékben valamennyi belarusz nyelvjárásban jellemzők, különösen az olyan állapotok jelölésére, amelyek meghatározott időtartamon át tartanak. Ez határozza meg nyelvtani funkciójukat, vagyis az időhatározói szerepet, például: цяплом іду жыта жаць; марозам павешалі сушыць бялізну; такою сушаю жыта ня абыйдзеце; вайной пагарэлі (Navahrudaki járás); і дажджом есьць работа (Scučini járás); у нас святам ня робяць; нядзелькай паедзім с табой; яна яшчэ дзеўкай хварэла (Voronovo járás); днём вянуць кветы (Vaukavyski járás). A pillanatnyi és az ismétlődő cselekvés jelölésére azonban ezek a szerkezetek a legnagyobb sűrűségben a nyugati övezetben fordulnak elő. Az irodalmi nyelvben és a többi nyelvjárásban, mint már említettük, megfelelőik szinonim elöljárós szerkezetek.

Ezek az időhatározói eszközhatározós szerkezetek széles körben elterjedtek a szomszédos litván nyelvjárásokban és a litván irodalmi nyelvben is, például: nakčią nūkrētė obuolius; kokiu laiku eisim; ne vienu laiku parėjom; sekmadieniais būdavo turgai; vakarais mezgū; dabartiniais laikais lengva gyventi; šiąs metais daug grybų; tuo laiku dar nemiegų és még sok más példa. Ezért ebben az esetben is a litván nyelv hasonló szerkezeteinek támogató hatását láthatjuk.

Ezek mellett a vizsgált nyelvjárásokban széles körben használatosak a helyhatározói, az eszközhatározói, valamint a mennyiséget kifejező eszközhatározós szerkezetek is, például: старанамі шоў дождж; вол баразной шоў (Aszmjani járás); ён ляціць вуліцамі (Ivjei járás); мылі лугам адзежду; ехалі машынай; канём паедзе (Voronovo járás); за Алачку годам старэй (Scučini járás). Ezeknek a szintaktikai szerkezeteknek a litván nyelvben is megvannak a közvetlen megfelelőik, például: šonais lijo; jautis vagą eina; jis laksto gatvėmis; širmu skalbė; mašina važivo; arkliu važiuos; už Ong metais vyresnis. A belarusz irodalmi nyelvben és a többi nyelvjárásban azonban ezek helyett az elöljáró nélküli szerkezetek helyett széles körben szinonim elöljárós szerkezetek használatosak, például: у баках шоў дождж; па баразне шоў вол; ён ляціць па вуліцы; мылі ў лузе; ехалі на машыне, на кані, за Алачку на год старэй és hasonlók. Ebből az következik, hogy a litván nyelv ebben az esetben is minden valószínűség szerint támogató hatást gyakorolt a nyugati övezet belarusz nyelvjárásainak szemantikai rendszerére.

d) A belarusz népnyelvjárások vizsgált nyelvi területén néhány, a szláv nyelvekre kevésbé jellemző, ám a szomszédos litván nyelvben és annak nyelvjárásaiban széles körben használatos szintaktikai szerkezetet is feljegyeztek

95

nyelvjárásokban. Az utóbbiak közé mindenekelőtt a részleges genitivus (genetivus partitivus) és a cél genitivusa tartozik, például: каля кустоў ламой ёсьць (Aszmjani járás), vö. lit. prie krūmų yra šakų; užėjo į gadaū ёсьць (Ivjei járás), vö. lit. jau įogų yra; пришоў ён раз каня (Ivjei járás), vö. lit. atejo jis kartą arklių; схажу я сала (Scsucsini járás), vö. lit. einù aš lašinių stb. A belorusz irodalmi nyelvben és más nyelvjárásokban az ilyen szerkezetek nem maradtak fenn, például: каля кустоў ламы ёсьць; ужо ягад ёсьць; прыйшоў ён каб далі каня; схажу я па сала stb.

Az 1972—1975-ben dialektológiai expedíciók által gyűjtött vizsgált anyag új megvilágításba helyezi a balto-szláv nyelvi, etnikai és történelmi kapcsolatok tanulmányozásának problémáját, és jelentősen bővíti annak terjedelmét; emellett lehetővé teszi számos elméleti kérdés felvetését a belorusz–litván határvidék jelenlegi nyelvi helyzetének bemutatásával kapcsolatban.

1. SZÁMÚ TÉRKÉP

A гайня (гангля) és a стада (birtokos eset: стаду) szavak elterjedése a nyugati övezet belorusz nyelvjárásaiban 1 — гайня (гангля), 2 — стада (birtokos eset: стаду)