LIETUVIŲ LEKSIKOS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIX (1991)

RITA ŠEPETYTĖ

A MELLÉKNÉVI ABSZTRAKTUMOK SZEMANTIKÁJA

0.1. A melléknévi absztraktumok szemantikájának és használatának részletes elemzése nem célja ennek az írásnak – ehhez monográfiára lenne szükség. A főnévi és igei absztraktumok a nyelvi szemantika összetett területét alkotják, amelyben a lexikai, derivációs és szintaktikai szemantika elemei fonódnak össze. E területet mindmáig kevéssé kutatták, mert a lexikai szemantika vizsgálatának ma legnépszerűbb módszerei inkább a konkrét szókincs elemzésére alkalmasak, mint az „érinthetetlen” szemantika absztraktumainak vizsgálatára. A szintaktikai szemantika kutatói gyakrabban fordítanak figyelmet az igei absztraktumokra. A szóalkotás vizsgálatában a melléknévi absztraktumokat, mint származékokat, elemzik vagy legalábbis tárgyalják; rendszerint megjegyzik, hogy transzpozíciós szóalkotási jelentésük van, vagyis a derivatológia szempontjából nem különösebben „érdekesek” („Ha a szóalkotást elsősorban nominációként, egy bizonyos (új) tartalom elnevezésének tekintjük, akkor a transzpozíciónak a szóalkotásban betöltött szerepe csak másodlagosnak tekinthető, mert általa a nyelvben már megnevezéssel rendelkező tartalom grammatikailag eltérő kifejezést kap” (Urbutis, 1978, 167). Az absztraktumok azonban – noha a szókincs más csoportjaihoz képest nem egyenrangú nominációs egységek – szemantikájuk vizsgálata már csak azért is szükséges, mert magyarázó szótári bemutatásuk a lexikográfia egyik legösszetettebb feladata.

0.2. A melléknévi absztraktumok szóalkotási típusainak sokasága a litván nyelvben látszólag cáfolja a nyelvi gazdaságosság elvét. A „Lietuvių kalbos gramatika” több, igaz, különböző produktivitású melléknévi absztraktumképzési típust is felsorol: a -umas, -ybė, -ystė, -enybė, -uma, -ovė, -ulys, -atvė, -atis, -yba, -astis képzőkkel, valamint a -is, -a, -as végződésekkel (LKG, 306—312, 315—316). A „Lietuvių kalbos žodynas” (LKŽ) példatára azt mutatja, hogy némelyikük heterokron és heterotopikus, vagyis a nyelvfejlődés különböző korszakaiban és nem ugyanazokban a nyelvjárásokban jellemző. A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” (DŽ) is bővelkedik melléknévi absztraktumokban. Például az aklybė és az aklumas a aklas melléknév szócikkében szerepel jelentésmagyarázat nélkül (erről a szótár „Bevezetésében” esik szó (p. XII)); az aklatis jelentését viszont már megadják: „1. vakság, nemlátás 2. átv. lelki vakság, sötétség” (példa nélkül); az aklystė jelentése „1. a vak ember állapota: A legnagyobb szerencsétlenség a. 2. átv. lelki vakság”; a tamsybė, tamsumas a tamsus melléknév szócikkében található, míg a tamsenybė jelentése „sötétség, sötétség”, a tamsis jelentése pedig „sötétség, homály” – külön szócikként, nem magyarázott szavakkal definiálva (az -is végződésű absztraktumokra jellemző metatónia nem túl erős érv amellett, hogy külön szócikként tüntessék fel őket, annál is kevésbé, mert magyarázatuk lényegében a -umas vagy -ybė képzős absztraktumok magyarázatának megismétlése).

128

0.3. E tanulmány célja a következő volna: először elemezni a legelterjedtebb melléknévi absztraktumképzési típusok (a -umas, -ybė képzővel, illetve az -is végződéssel képzett alakok) közötti szemantikai különbségeket (ezeket a „Lietuvių kalbos gramatika” (LKG, 306, 308, 316) és P. Skardžius „Lietuvių kalbos žodžių daryba” című műve (Skardžius, 1943, 65, 97—98) is említi); másodszor megvizsgálni az absztraktum típusa és az alapul szolgáló melléknév szemantikája közötti kapcsolatot. Az LKŽ-ből több mint 200, különböző szemantikai csoportokba tartozó alapszót választottunk ki, valamint a megfelelő absztraktumaikat. A szótár természetesen nem feltétlenül rögzíti az összes melléknévi absztraktumot, a rögzítés azonban éppen a szó létezésének egyik bizonyítéka.

1.0. Valamennyi egyszerű melléknévből (és nem csak ezekből) képezhető absztraktum az -umas képzővel, még azokból is, amelyek egyébként nem fokozhatók, például: pėsčias — pėstumas, raitas — raitumas, basas — basumas stb. A másik két szóalkotási típus (az -ybė képzővel és az -is végződéssel képzett) absztraktumai viszont nem alkothatók meg (vagy legalábbis az LKŽ nem rögzíti őket) kivétel nélkül minden egyszerű melléknévből. Az -ybė képzős absztraktumok hiányoznak a következő mellékneveknél: gaivus, gulščias, basas, bukas, dryžas, dubus, griežtas, keršas, kraupus, liaunas, pėsčias, rainas, palšas, sartas és mások; az -is végződésű absztraktumok pedig nincsenek feljegyezve a következő melléknevek mellett: silpnas, senas, smagus, šaunus, šlapias, ramus, prastas, ėdrus, gležnas, klaikus, laisvas, aklas, aštrus, luošas, garsus, smalsus, markus, gobšus, gudrus, naujas, paikas, linksmas és mások. Vajon ez a helyzet a nominációs igényekből fakad, vagy az alapszó szemantikai, esetleg más sajátosságai határozzák meg? Amint a példákból is látható, az alapul szolgáló melléknevek igen különböző szemantikai csoportokba tartoznak. Úgy tűnik, ha félretesszük a heterokróniát és a heterotopikusságot, a melléknévi absztraktumok képzését az -ybė, -umas képzőkkel, valamint az -is végződéssel szabályos szóalkotási típusnak kell tekintenünk, annál is inkább, mert ezt lényegében a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” is tükrözi. A kész származékok azonban, miközben ugyanahhoz az absztraktum-kategóriához tartoznak, a nominációs potenciál és a lexikalizáltság fokában különböznek. Ez a különbségtétel összefügg a szóalkotási típussal és az alapul szolgáló melléknév szemantikájával. Másfelől nagy hatása van az egységesítés és az integráció tendenciájának is, amely rendszerint az irodalmi (köz)nyelv fejlődésére jellemző.

2.0. Az -is végződésű absztraktumok csak egyszerű melléknevekből képződnek (e szóalkotási típus további jellemzője a tőmagánhangzó megnyúlása és a metatónia). Az ilyen típusú absztraktumok hajlamosak a lexikalizálódásra, és meglehetősen alkalmasak nominációra. Ez különösen napjainkban válik nyilvánvalóvá, a tudományos terminológia gyarapodásával és rendszerezésével. „Megállapodtak abban, hogy az első (hosszabb) terminusokat (az -umas képzővel. — R. Š.) az általános fogalmak (tulajdonságok) megnevezésére használják, a másodikkal (a -is, -a végződésekkel. — R. Š.) pedig a fogalmak valamely mérhető mennyiségét, dimenzióját jelölik, például: aukštis 12 metrų, talpa 10 litrų” (Brazdžiūnas, 1977, 5). Azt azonban elismerik, hogy ezt a rendszert „mindmáig nem sikerült teljes egészében megvalósítani” (Uo.). A nyelvészek is kételkednek abban, hogy ez megvalósítható (Kruopas, Kaulakienė, 1971, 11). Akárhogy is, megalapozott törekvés, hogy a tudományos terminológiában az -is végződésű absztraktumok nevezzék meg a paramétereket. Ezt alátámaszthatja az a tény, hogy az antonimapárokat alkotó melléknevekből képzett absztraktumok közül rendszerint csak az egyik rendelkezik nominációs erővel, a másik többnyire a tiszta absztraktumok körében marad. Ilyen absztraktumpárokra gondolok, mint: storis — plonis, plotis — siauris, sunkis — lengvis, tankis — retis, dydis — mažis, greitis — lėtis,

9. Lietuvių kalbotyros klausimai 29 t.

129

hosszúság — *rövidség. Az -is végződésű absztraktumok e tulajdonsága részben tükröződik a „Lietuvių kalbos žodynas” (A litván nyelv szótára) értelmezéseiben. Pl.: sunkis 3. fiz. „a Föld vagy más égitest vonzóerejét kifejező mennyiség” és lengvis „könnyűség”; greitis 2. „a mozgás gyorsaságának foka, mértéke” és lėtis „lassúság”; storis 1. „a tárgy két szélességi felülete közötti távolság”, storis 2. „terjedelem, vastagság” és plonis 1. „vékony volt”, plonis 2. „karcsúság”, plotis 1. „az átmérő hossza” és siauris „keskenység”; ilgis 1. „a tárgy két legtávolabbi pontja közötti méret” (DŽ), valamint *trumpis: aukštis 1. „alulról felfelé emelkedés” (az LKŽ e jelentésnél olyan példákat is felsorol, amelyek a tiszta absztraktumot illusztrálják: Kas per aukštis to medžio! Vvr, illetve a tulajdonság mértékét kifejező használatot: Kiek aukščio turi trikampis? Z. Žem.) és *žemis.

A -is végződésű, feltűnő antonímiával nem rendelkező melléknevekből képzett absztraktumok nem mutatnak ilyen egyértelmű polarizációt.

2.1. Néhány -is végződésű absztraktum jelentése meglehetősen lexikalizálódott, pl.: karštis (karštis 1. „forróság, hőség”, karštis 2. „megemelkedett testhőmérséklet (betegség esetén); meleg”); šaltis (šaltis 1. „hideg, alacsony hőmérsékletű időjárás (a légköri viszonyok állapota)”); lygis (lygis 1. „az emelkedés magassága”, lygis 2. „a minőség, a méret, a fejlődés foka”); skystis (skystis 1. „folyékony anyag”, skystis 2. „lé”); pyktis „ellenséges beállítottság az elszenvedett sérelem miatt; harag, ingerültség, düh” (DŽ) stb.

2.2. A többi -is végződésű absztraktumot többnyire -umas képzős absztraktumokkal értelmezik, pl.: baltis „fehérség”, pygis „olcsóság”, pilkis „szürkeség” stb., és az LKŽ-ben közölt szemléltető anyag alapján gyakran szinonimaként használják őket, pl.: Kokio dailaus margumo karvikė Skr és Abu veršiukai vieno margio Gs vagy Kas veido do baltis, kas lūpų raudonis Kltn és Netur jokio raudonumo, geltonas į geltonas Pvn. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni (vagy legalább megérezni) bizonyos különbséget. Az -is végződésű absztraktumok alkalmasabbak a tulajdonság valamely paraméterének kifejezésére, mint a -umas képzős absztraktumok. Ez különösen nyilvánvaló a skonis „íz” absztraktum esetében. Ez az absztraktum már nem szinonimája a skanumas „ízletesség” szónak. A saldūs, kartis, rūgštis, sūris feltehetően ízváltozatokat jelölne. Hasonlóképpen a geltonis, raudonis, baltis, juodis stb. színváltozatokat jelölne. Pl. a pipirų kartis kifejezés azt jelenti: „az íz (keserű), amely a borsra jellemző”, míg a pipirų kartumas kifejezés már ennek az íznek a módosulatát jelenti, és mintha folytatást, magyarázatot kívánna, hogy milyen az a keserűség (rendkívüli, rettenetes, no és … stb.). A pienių geltonis a pitypangokra általában jellemző színt jelenti, a pienių geltonumas pedig ennek a színnek egy változatát jelenti (vagy legalábbis jelentheti) stb. Ezeket a hipotetikus megfontolásokat a következőképpen lehetne összefoglalni: az -is végződésű absztraktumok gyakran a -umas képzős absztraktumok szemantikai invariánsai (vö. még grožis — gražumas, gėris — gerumas). Ezért a terminológiában valamely tulajdonság paraméterének (mint szemantikai invariánsnak) megnevezésére -is végződésű (vagy másféle) absztraktumokat kellene használni, nem pedig -umas képzős absztraktumokat.

3.0. A -ybė képzős absztraktumok szemantikailag átláthatóbbak. Vannak olyan jegyeik, amelyek meglehetősen jól megkülönböztetik őket a többi absztraktumtól. „A legjellemzőbb különbség az, hogy a -ybė képzővel alkotott származékokat különösen szívesen használják akkor, amikor a jelölt tulajdonságot hangsúlyozni, fokozni kell, más szóval, amikor nagyon markáns, erőteljesen megnyilvánuló tulajdonságról van szó” (LKG, 308), „… a -ybė képzővel alkotott származékok olykor

130

már nem annyira az elvonatkoztatott tulajdonságot jelölik, mint inkább magát a tulajdonsággal rendelkező tárgyat...” (LKG, 308). Az intenzitás jelentése részben tükröződik az LKŽ értelmezéseiben (smailybė 1. „nagyfokú hegyesség”; statybė „nagyfokú meredekség”; plokštybė „igen nagyfokú laposság”; šlapybė „nagyfokú nedvesség”); a lexikalizálódott jelentések számos absztraktum szócikkében rögzítve vannak, pl.: retybė 2. „ritka tárgy, ritkaság”; rūgštybė 2. „nagyon savanyú étel vagy ital”; šlykštybė 1. „undorító, csúnya tárgy, dolog”; sunkybė 2. „nehéz tárgy, teher”; bjaurybė 1. „csúnya, undorító tárgy”; baisybe 3. „szörnyű dolog”, baisybe 4. „ijesztő alak, kísértet”; smailybė 2. „hegyes tárgy” stb. Mindazonáltal korántsem minden -ybė képzős absztraktumnak vannak lexikalizálódott jelentései, ahogyan az intenzitás jelentése sem mindegyikre jellemző. Ez láthatólag az alapszóul szolgáló melléknév szemantikájával függ össze. A „tulajdonsággal jellemezhető hely” lexikalizálódott jelentésével azok a melléknevekből képzett absztraktumok rendelkeznek, amelyek alapja aukštas, artus, platus, ankštas, tolus, gilus, továbbá šlapias, sausas, slidus, vagyis olyan melléknevek, amelyek maguk is a vieta szeméma alapú csoportba sorolhatók. Meg kell jegyezni, hogy a hely jelentését leggyakrabban az absztraktumok többes száma fejezi ki, pl.: Mes... žiūrime... į mėlynąsias jūros plat ybes J. Balč, Tauta turi visokių pasakų apie aukštybių dvasias rš. Ezek az absztraktumok szinonimái a -uma képzős származékoknak. A „tulajdonsággal jellemezhető tárgy” jelentése az ízt kifejező melléknevekből (kartus, rūgštus stb.), továbbá a smailas, lengvas, sunkus, bjaurus, gražus, šlykštus, baisus, retas melléknevekből képzett absztraktumokra jellemző; ezt a jelentést a megfelelő -ybė képzős absztraktumok szócikkei rögzítik; úgy tűnik, potenciálisan e képző más absztraktumai is felvehetik ezt a jelentést. Egyébként pontosabb lenne így meghatározni: „a tulajdonság intenzitásával jellemezhető tárgy”.

3.1. A -ybė képzős absztraktumok nagy csoportja szinonimája a -ystė képzős absztraktumoknak, amelyekre P. Skardžius szavaival „a tulajdonsággal jellemzett állapot” jelentése jellemző. Ezek olyan melléknevekből képzett absztraktumok, amelyek az ember külső vagy belső tulajdonságait jelölik: drąsybė, dosnybė, gudrybė, gobšybė, girtybė (girtybė 2. „az alkohol fogyasztásának szokása, hajlama; ivászat”), raišybė, puikybė, luošybė, kurtybė stb. Ezek a tulajdonság birtoklását (fennállását) nevezik meg. Megjegyzendő, hogy a -ybė képzős absztraktumokat gyakran a tulajdonság megnevezésére használják. Elveszítik transzpozíciós jelentésüket, és úgyszólván a konkrét főnevek osztályába kerülnek, vagyis számban ragozhatóvá válnak, pl.: Jis turi daug silpnybių, trys dorybės, keletas šnektų bendrybių stb. A -ybė képzős absztraktumok lényegében a „legfőnévszerűbbek” az itt tárgyalt képzéstípusú absztraktumok közül.

4.0. A „legelvontabb, leginkább transzpozíciós, leginkább szintaktikai” absztraktumok a -umas képzősök. Ez a tulajdonságuk a szótárakban is tükröződik: nem értelmezik őket, hanem csak az alapszóul szolgáló melléknevekhez kapcsolják (a DŽ a megfelelő melléknév szócikkében közli őket, az LKŽ külön szócikkben, de a jelentések értelmezése nélkül, csupán az alapszóul szolgáló melléknév jelentésére utalva). Ez egyrészt megkönnyíti a lexikográfusok munkáját, másrészt azonban nem tárja fel az absztraktumok szemantikai sajátosságait. Tegyük fel, hogy a képzés transzpozíciós jelentése korlátozza az absztraktum megnevező erejét, de mint minden főnévnek, ennek is van ilyen ereje. Ezért legalább meg kellene próbálni elkülöníteni a -umas képzős absztraktumok tisztán transzpozíciós, szintaktikai használatát (és jelentését) a névszói használattól (a tulajdonság megnevezésétől). Pl. az LKŽ a margumas absztraktumot így írja le: margumas → margas: 1. Nuo gėlių margumo net akys raibo rš. Spalvų margumas rėžė akį rš. Višta vanago

9*

131

tarkaság Šts. Micsoda szép tarkaságú tehenecske Sk. Az első két szemléltető mondatban egyértelmű transzpozíció figyelhető meg: az absztraktumok itt mondatformáló eszközként jelennek meg; az utolsó két mondatban az absztraktum a tulajdonság megnevezésének funkcióját tölti be. A transzpozíció (a predikatív szerkezet nominalizálása) gyakran kétértelműséget eredményez, például a nem tetszik a ravaszsága mondat kétféleképpen értelmezhető: nem tetszik nekem, hogy ravasz, illetve nem tetszik nekem, ahogyan ravasz.

4.1. Természetesen részletesen meg kellene vizsgálni, hogy a -umas képzővel alkotott absztraktumok milyen, alapszóként melléknevet tartalmazó szintaktikai szerkezeteket nominalizálnak (transzponálnak). Ez azonban nem ennek a rövid írásnak a célja. Két esetet tárgyalunk. Először, az „X nagyon Y” predikatív szerkezet (X – főnévvel kifejezett alany, Y – melléknévvel kifejezett tulajdonság) tartalma alanyi szerkezetté transzponálódik (a megfelelő melléknév absztraktuma és a főnév birtokos esete), például: Annak a kutyának a csúnyasága – még az udvarba sem engedi be Rm, A tű tompasága – még egy korhadt bőrdarabot sem tud átszúrni! Ér. Mire való a te vakságod – ott áll előtted, és nem látod Gs stb. Ez a transzpozíció a népi beszélt nyelvben igen elterjedt, mivel negatív tulajdonságok esetén eufemisztikus funkciót is betölt, azaz a Micsoda ostobaság ez tőled! megnyilatkozás nem olyan sértő, mint a Nagyon ostoba vagy. Másodszor, széles körben használatos az „X Y, de Z” típusú mondatok (X – alany, Y és Z – neki tulajdonított tulajdonságok) tartalmának transzpozíciója egy olyan szerkezeten keresztül, amelyben az Y tulajdonságot kétszer nevezik meg – a megfelelő absztraktum birtokos esetével és a melléknév alanyesetével –, míg a Z tulajdonság felszíni szerkezetben való rögzítése fakultatív. Az absztraktumok következő használatáról van szó: Erényesség dolgában erényes, de nem értelmes Pn, Kellemességét tekintve kellemes ez a hely Skr, Korát tekintve nem nagyon öreg, csak már nem erős Rm stb. Ezekben a melléknevek absztraktumai emfatikus funkciót töltenek be.

4.2. A -umas képzővel alkotott absztraktumok lexikalizációja egyébként kevésbé kiterjedt, mint a -ybė képzővel alkotott absztraktumoké, és szintén az alapszóként szolgáló melléknevek szemantikájával függ össze. Például az ízt kifejező melléknevekből képzett absztraktumok jelentése: „(valamilyen) ízű étel”: finomság 4. „finomság, csemege”, savanyúság 3. „savanyú étel, savanyúság”, édesség 2. „édes dolog, édesség” stb.; a „tér” szemantikai jegyével összekapcsolható melléknevekből képzett absztraktumok helyjelentést vehetnek fel, például: hegyesség 3. „lásd: hegyesség 2”: Azon a hegyen, azon a bizonyos hegyes helyen van egy lyuk Skr, meredekség 2. „meredek hely”, simaság 4. „lásd: síkság 1” stb. A legtöbb absztraktum felveheti a „tulajdonsággal rendelkező dolog (valami)” jelentést, például ostobaság 2. „az ésszel össze nem egyeztethető dolog”, gonoszság 3. „rossz, gonoszság”, csúnyaság 2. || Mindenféle csúnyaságot eszik, csak hogy minél hamarabb meggyógyuljon Ds stb. A lexikalizálódott absztraktumokat gyakran többes számban használják (egyes absztraktumok többes száma a LKŽ-ben külön szóként szerepel, például skystumai, riebumai). A „Lietuvių kalbos gramatika” szerint „a -umas képzős absztraktumok akkor hajlamosak valamivel konkrétabb jelentést felvenni, amikor többes számú alakjukat használják” (LKG, 306). Valójában ennek éppen az ellenkezője igaz: csak miután konkrétabb jelentést vettek fel, tesznek szert a konkrét főnevekre jellemző tulajdonságra — a számbeli ragozhatóságra. A többes szám használata önmagában nem feltétlenül a jelentés konkrétságának a mutatója, hanem lehet stilisztikai eszköz is, például: Ó, micsoda szépség és újszerűség van a kendődben! Vb, És micsoda gyengeség – alig tudta lenyelni azt a falat húst! Slm. Micsoda fehérség – a szarka a farkán elvinné! Sl.

132

5.0. A tárgyalt absztraktumok szemantikai különbségeinek összehasonlításakor kiderül, hogy a nominációs képesség tekintetében a -umas képzős absztraktumok közelebb állnak a -is végződésűekhez. Lexikalizációjuk jellegét tekintve a -umas képzős absztraktumok a -ybė képzősökhöz állnak közelebb. Bizonyos pozíciókban mindezek az absztraktumtípusok szinonimaként használhatók. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a következő tendencia sem: a -is végződésű absztraktumok paraméteres tulajdonságokat neveznek meg; a -ybė képzős absztraktumok a tulajdonság meglétét nevezik meg; a -umas képzős absztraktumok pedig a tulajdonság megnevezése mellett a szintaktikai transzpozíció eszközének funkcióját is betöltik. Ez a rendszerszerű tendencia különféle rendszeren kívüli tényezők (például az eufónia) hatására nem mindig érvényesül világosan.

RÖVIDÍTÉSEK

DŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. V., 1972.

LKG – Lietuvių kalbos gramatika. V., 1965. T. 1.

LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas. V., 1956–1986. T. 1–14.

LITERATŪRA

Brazdžiūnas P. Fizinės lietuviškosios terminijos kūrimas // Kalbos kultūra. V., 1977. Sąs. 44. P. 4–8.

Kruopas J., Kaulakienė A. Dėl būdvardžių abstraktų su priesaga -umas ir galūnėmis -is, -a diferencijavimo terminijoje // Kalbos kultūra. V., 1971. Sąs. 21. P. 8–11.

Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. V., 1943.

Urbutis V. Žodžių darybos teorija. V., 1978.

Р. ШЯПЯТИТЕ

СЕМАНТИКА ДЕАДЪЕКТИВНЫХ АБСТРАКТОВ

Резюме

1. На материале многотомного „Словаря литовского языка“ и „Словаря современного литовского языка“ рассматриваются различия в семантике словообразовательных типов деадъективных абстрактов с суффиксами -umas, -ybė и окончанием -is. Практически не имея деривационных ограничений со стороны мотивирующего слова (прилагательного), абстракты, принадлежащие к определенным словообразовательным типам, различаются своим значением, а также степенью лексикализации и номинативной потенцией.

2. Несмотря на определенную гетерогенность абстрактов вышеуказанных типов, а также взаимопроницаемость их семантики, из взаимозаменяемости в некоторых контекстах, прослеживается тенденция использовать в языке абстракты с окончанием -is для именования параметрических качеств предмета, абстракты с суффиксом -ybė для именования качества, свойства как такового, отвлеченного от его носителей, а абстракты с суффиксом -umas, как наименее лексикализованные, — в качестве средства текстообразования и синтаксического варьирования.