LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXV (1995)

LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS TYRINĖJIMAI

Szemlék. Recenziók. Megjegyzések Opinions. Reviews. Observations Überblicke. Rezensionen. Anmerkungen

A BELORUSZ NYELVJÁRÁSOK LITUANIZMUSAINAK ÉRTÉKELÉSÉRŐL ÉS HASZNÁLATÁRÓL

Az újonnan fellelt belorusz nyelvjárási lituanizmusokat a litván szubsztrátumhoz sorolva valamennyi kutatásunkban következetesen ragaszkodunk ahhoz a meghatározáshoz, amelyet a nyelvészeti terminológiai szótárak¹ rögzítenek a szubsztrátum terminusra. Néha azonban olyan esetekkel találkozunk, amikor ezt a megközelítésünket félreértelmezik. Így a lengyel nyelvész, E. Smulkova azt rója fel nekünk², hogy az Ószmilginiai környékén (Varanavo járás, Belarusz) az élő belorusz nyelvjárásban feljegyzett szavainkat: antaráplusci „fésű”, asiūkli „zsurló”, skiardži „a sertés levágásakor keletkező szúrás helye” stb.³ a litván szubsztrátum elemeinek tekintjük. Szerinte ezek csupán véletlenül használt alkalmi szavak, mivel figyelmen kívül hagyjuk e szavak belorusz nyelvjárásokban való megjelenésének kronológiáját, földrajzi elterjedését és a belorusz nyelvjárási rendszerben betöltött szerepét, továbbá nem járunk el egészen helyesen, amikor a szavakat a szubsztrátum szókincsének legújabb rétegéhez soroljuk⁴. Vagyis tagadja, hogy új szubsztrátumelemek lennének a nyelvjárásokban. De vajon nem lehetnek-e a nyelvben régebbi és újabb szubsztrátumelemek? Természetesen lehetnek. Hiszen például Belaruszban a régi litván területek asszimilációja nem mindenütt egyszerre ment végbe: a litván határtól távolabbi vidékeken korábban, a közelebbi területeken később. Így mindkét esetben az asszimiláció következménye a szubsztrátum, amelynek meglétét nem befolyásolja a kora. Egy bizonyos: a szubsztrátum kronológiája nem változtatja meg a terminus lényegét, és nem tartozik annak jelentéséhez. Csak az a fontos, hogy a régi nyelv egyik vagy másik, az új nyelv által átvett eleme éljen benne, működjön, és így már szubsztrátum legyen. H. Turska és Z. Zinkevičius is éppen így értelmezi és használja a szubsztrátum terminust⁵. Tehát a szub-

¹ A c h m a n o v a O.S. Slovar’ lingvističeskich terminov. Moskva: Sovetskaja enciklopedija, 1966, 461—462; G o l ą b Z., H e i n z A., P o l a ń s k i K. Słownik terminologii językoznawczej. Warszawa: Państwowe wydawnictwo naukowe, 1970, 542—543; G a i v e n i s K., K e i n y s S. Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa, 1990, 193—194.

² S m u l k o v a E. K vyprosu o belorusskich lituanizmach — Balto-slavianskije issledovanija. Moskva: Nauka, 1981, 203—213.

³ G r i n a v e c k i e n e E., M a c k e v i č J u. F., R o m a n o v i č J. M., Č e b e r u k J. I. Bytovaja leksika litovskogo proischoždenija v Zapadnoj Belorussiji — Lietuvių terminologija. Vilnius: Mintis, 1975, 164, 165, 189.

⁴ S m u l k o v a E. Min. veik., 204—205.

⁵ T u r s k a H. O powstaniu polskich obszarów językowych na Wileńszczyźnie — Studia nad polszczyzną kresową I. Wrocław-Warszawa-Kraków-Gdańsk-Łódź: Os-

218

A „szubsztrátum” terminus jelentését nem torzítjuk el. E.Smulkova mindazonáltal úgy véli, hogy a szubsztrátum csak régi lehet. Íme álláspontja: ”Termin ”belorusskije baltizmy”...sledovalo by upotrebliat’ liš’ v... smysle, čto k staromu substratnomu sloju mogut byt’ otneseny baltijskije relikty... (prežde vsego jatviažskije...)”⁶. Ilyen balti szubsztrátumelemeket a Bobrovniki faluban (Białystok vajdaság, Lengyelország) beszélt belarusz nyelvjárásból sorol fel, miután megjegyzi, hogy Bobrovniki falu ”... v prošlom eto službenoje poselenije, osnovannoe na rubeže XV—XVI vv. liudmi, prišedšimi so storony Nemana”⁷ (ezt az állítást egyébként még bizonyítani kellene). A jövevények nyelvi maradványait szubsztrátumnak (!) elismerve E.Smulkova alapjaiban torzítja el e terminus jelentését, figyelmen kívül hagyva a szubsztrátum fogalmáról alkotott nyelvészeti elméletet. E.Smulkova elvi jelentőségű állítása, miszerint a jövevények, nem pedig az őshonosok nyelvi maradványai alkotják a szubsztrátumot, teljes anomália. Többek között azt állapítja meg, hogy a Bobrovniki faluban beszélt nyelvjárásban balti eredetű lexéma a tókšyny ’házi metélt’, amelyet litván eredetűnek tart, és a litván lakšalai, lakščiai, lakšenas, lakšinys alakokkal hoz kapcsolatba, ezeket pedig a lãkštas ’növényi levél’ szóval⁸. A tókšyny (akárcsak a lapšá) azonban a török nyelvekből került a szláv területekre⁹, méghozzá legalább 100 évvel azután, hogy a Nemunas felől érkező jövevények Bobrovnikiba költöztek. Ezért a litván lãkštas és a tókšyny aligha rokonok, az ilyen jellegű balti szubsztrátumelemek azonosítása és kronológiája pedig tudományosan megalapozatlan. Hol van ebben az esetben a jatving szubsztrátum?

E.Smulkova azért sem sorolja a szubsztrátumhoz az általa említett litvánizmusokat, mert kétnyelvű területről jegyezték fel őket. Ósmilginių faluban még ma is akad egy-két idősebb ember, aki ugyan beszéli a szülei nyelvét, a falu és környéke azonban már nem érti a litvánt, és egymás között kizárólag belaruszul beszélnek. Ezenkívül itt nincsenek a litván kultúrának semmiféle központjai — litván iskola, sajtó, rádió; a templom is csak lengyel. Tehát a cikkünkben bemutatott, e vidékről származó litvánizmusokat kivétel nélkül a helyi idősektől jegyeztük fel, akiknek szülei és ősei itt, asszimilálódva, belaruszokká váltak. Meggyőződésünk szerint az Ósmilginių környékén használt litvánizmusok ilyen helyzete és használata egyáltalán nem akadálya annak, hogy a szubsztrátumhoz soroljuk őket.

Későbbi kutatásaink szerint Ósmilginių környéke nem az egyetlen hely, ahol megtalálhatók az E.Smulkova által okazionalizmusoknak nevezett litvánizmusok. Ma már tudjuk, hogy másutt, a Varanavo járásban, valamint az Ivjei, Aszmjani, Breszt és Pastavy járásban is előfordulnak. Nem véletlen és nem egyéni használatú, meghatározott jelentésű szavak tehát, hanem a litván szubsztrátum valódi elemei, amelyek szilárdan beépültek a belarusz nyelvjárási rendszerbe. Ezt egyebek között cikkünk szemléltető mondatai is mutatják: természetesek és szabályosan használatosak

solineum, 1982, 86—119; Z i n k e v i č i u s Z. Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis, 1966, 24—25; Z i n k e v i č i u s Z. Rytų Lietuva praeityje ir dabar. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993, 249tt. ⁶ S m u l k o v a E. Min. veik., 205. ⁷ S m u l k o v a E. Min. veik., 206. ⁸ S m u l k o v a E. Min. veik., 208. ⁹ F a s m e r M. Etimologičeskij slovar’ russkogo jazyka 2, Moskva: Izdatel’stvo ”Progress”, 1967, 460.

219

és a képzésük, világos jelentésük. Az Ósmilginių belarusz nyelvjárásának említett litvánizmusai kétségtelenül a litván szubsztrátum szerves részét alkotják, ugyanakkor nem interferencia vagy konvergencia eredményei, ahogyan E.Smulkova eleve megpróbálja nevezni őket ¹⁰. Mindegyikük örökölt, nem pedig magukkal hozott.

Vitatni lehet az egyes litvánizmusokhoz megadott litván megfelelőket is. E.Smulkova például a asiūklė litvánizmust nem a litván asiūkliai szóból, hanem az egész növénynemzetség tudományos elnevezéséből, az asiūkliainiai szóból eredezteti (amelyet tévesen még két ékezettel is jelöl: asiūkliainiai)¹¹, noha ez a köznyelvben valójában teljesen ismeretlen. Ez a módszertani hiba azt mutatja, hogy E.Smulkova ezúttal sem tudja a megadott litván szavak közül kiválasztani a legmegfelelőbb megfelelőt. A Bobrovniki falu belarusz nyelvjárásában előforduló prasėšč ’a szövet távolsága a szövőszéken a nyüst és a felvetőhenger között’ lexémát litván eredetűnek hajlik tekinteni, és minden különösebb alap nélkül, túlságosan amatőr módon a litván prasiskėsti igével hozza kapcsolatba¹². Ez azonban teljességgel lehetetlen: a litván (prasi) skėsti ’(szét)terülni, (ki)szélesedni’ és a bobrovniki (pra)šėšč között nemcsak nyelvtani (és képzésbeli), illetve hangtani, hanem — ami a legfontosabb — szemantikai kapcsolat sincs. Meggyőződésünk szerint a prašešč valószínűleg szláv eredetű szó; vö. feltehetően rokonát, az orosz prisiest’ szót: ’az az idő, amikor valaki egymás után leül, és felállás nélkül dolgozik’¹³.

Elena Grinaveckienė

¹⁰ Smulkova E. Min. veik., 205.

¹¹ Smulkova E. Min. veik., 204.

¹² Smulkova E. Min. veik., 208.

¹³ Dal’ V. Tolkovyj slovar’ živago velikorusskago jazyka 3, S.Peterburg-Moskva: Izdanie knigoprodavca-tipografa M.O.Wolfa, 1882, 450.

220