Dėl baltarusių šnektų lituanizmų vertinimo ir vartosenos

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI XXXV (1995) A LITVÁN LEXIKOLÓGIA KUTATÁSAI Áttekintések. Recenziók. Megjegyzések Vélemények. Recenziók. Megfigyelések Áttekintések. Recenziók. Megjegyzések A belarusz nyelvjárások litvánizmusairól ÉRTÉKELÉS ÉS HASZNÁLAT Az újonnan felfedezett belarusz nyelvjárási litvánizmusokat a litván szubsztráthoz sorolva minden kutatásunkban következetesen ragaszkodunk a nyelvészeti terminológiai szótárakban rögzített elvekhez! a meghatározott szubsztrátum terminus definíciója. Néha azonban olyan esetekkel találkozunk, amikor ezt a hozzáállásunkat tévesen értelmezik. Íme, a lengyel nyelvésznő E. Smulkova azt rója fel*, hogy az Ó-Smiliginek környékének (Varanavai járás, Fehéroroszország) élő fehérorosz nyelvjárásában általunk feljegyzett antardplusci szavakat „pašukos”, asiūkli „mezei zsurlók”, skiardz: „a sertés vágásakor használt vágóhely” stb. a litván szubsztrátum elemeinek tartjuk. Ezek csupán véletlenszerűen használt alkalmi szavak, mivel nem vesszük figyelembe e szavak fehérorosz nyelvjárásokban való megjelenésének kronológiáját, földrajzi elterjedését és a fehérorosz dialektális rendszerben való működését, ezért nem járunk el teljesen korrekt módon, amikor őket a szubsztrátnak a legújabb lexikai rétegéhez soroljuk*. Vagyis tagadja az új szubsztrátumelemek jelenlétét a nyelvjárásokban. De vajon nem lehetnek-e a nyelvben régebbi és újabb szubsztrátumegységek? Világos, hogy lehetnek. Hiszen, mondjuk, Fehéroroszországban a régi litván területek asszimilációja nem mindenütt egy időben ment végbe — a Litvánia határától távolabbi területeken — korábban, a közelebbi területeken — később. Tehát mind az egyik, mind a másik esetben az asszimiláció következménye a szubsztrátum, amely nem függ az életkortól. Egy dolog világos: a szubsztrátum kronológiája nem változtatja meg terminusának lényegét, és nem tartozik bele annak tartalmába. Csak az a fontos, hogy a régi nyelv egyik vagy másik, az új nyelv által átvett eleme élő legyen benne, funkcionáljon, és már szubsztrátum legyen. A szubsztrátum terminusát H. Turska és Z. Zinkevičius is pontosan így érti és használja“. Tehát sub1 Achmanova O. S. Szlovar' lingvistieskich terminov. Moszkva: Szovetskaja enciklopedija, 1966, 461—462; Golab Z., Heinz A., Polanski K. Slownik terminologu jezykoznawczej. Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1970, 542—543; Gaivenis K., Keinys S. Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa, 1990, 193—194. | Smulkova E. K voprosu o belorusskich lituanizmach — Balto-slavianskije issledovanija . Moskva: Nauka, 1981, 203—213. į Grinaveckienė E., Mackevič Jū F., Romanovič J. M., Čeberuk J. I. Bytovaja leksika litovskogo proischoždenija v Zapadnoj Belorusiji — Lietuvių terminologija. Vilnius: Gondolat, 1975, 164, 165, 189. 1Smulkova E. Min. vö. 204—205. Turska H. A lengyel nyelvterületek kialakulásáról Vilniusz vidékén —Studia nad polszczyzng kresowg I. Vroclaw-- Warszawa-Krakéw218 -Gdansk-- Lédz: Az osstrato kifejezés jelentését nem torzítjuk el. E. Smulkova mindazonáltal úgy véli, hogy a szubsztrátum csak régi lehet. Íme az álláspontja: *„A »belorusskije baltizmy« terminust... csak abban az értelemben kellene használni, hogy a régi szubsztrátumréteghez a balti reliktumok... (mindenekelőtt a jatvingokéi...) sorolhatók”7*. Az ilyen balti szubsztrátumelemeket a lengyelországi Białystok vajdaságában fekvő Bobrowniki faluban beszélt belarusz nyelvjárásból hozza fel, előzőleg megjegyezve, hogy Bobrowniki falu „... a múltban a XV–XVI. század fordulóján alapított szolgálati település volt, amelyet a Nyeman felől érkezett emberek hoztak létre” (ezt az állítást egyébként még bizonyítani kellene). Az idegenek nyelvének maradványait szubsztrátumnak elismerve (!), E. Smulkova lényegében eltorzítja e terminus jelentését, mivel nem tartja magát a szubsztrátum fogalmáról szóló nyelvészeti elmélethez. E. Smulkova azon alapvető állítása, hogy a szubsztrátum az idegenek, nem pedig az autochtonok nyelvi maradványa — teljes anomália. A Bobrovniki falusi nyelvjárásban egyebek mellett állítólag balti eredetű #6ksyny "házi tésztalapok“ lexémát fedez fel, amelyet litván eredetűnek tart, és a lit. lak3alas, lakščiai, lakšenas, lakšinijs szavakkal kíván összekapcsolni, ezeket pedig a lūkštas "a növény leveleTM“ szóval. A lokšyny azonban (akárcsak a lapsd) a török nyelvek felől® került a szláv területekre, mégpedig legalább 100 évvel azután, hogy a Nyeman felől érkező idegenek Bobrovnikiba költöztek. Így tehát lie. a lakštas és a loksyny aligha rokonok, az ilyen jellegű balti szubsztrátumelemek felfedezése, valamint kronológiájuk tudományosan megalapozatlan. Hol van ebben az esetben a jotving szubsztrátum? E. Smulkova a szubsztrátumhoz azért sem sorolja az említett litvanizmusokat, mert kétnyelvű területről jegyezték fel őket. A régi Smilginiy faluban mind a mai napig bizonyára akad még egy-egy idősebb ember, aki ha nehezen is, de tudja szülei nyelvét, az egész falu és környéke azonban már nem ért litvánul, és egymás között kizárólag belaruszul beszélnek. Emellett itt egyáltalán nincsenek litván kulturális központok — litván iskola, sajtó, rádió; a templom is csak lengyel. Így a mi cikkünkben közölt, e környékekről származó litvanizmusokat kivétel nélkül mind helyi idős emberektől jegyeztük fel, akiknek szülei és ősei itt, asszimilálódva, belaruszokká váltak. Véleményünk szerint a Senieji Smilginiai környékén használt litvanizmusok ilyen helyzete és használata egyáltalán nem akadálya annak, hogy a szubsztrátumhoz soroljuk őket. Későbbi kutatásaink, amint azt mutatják, a Senieji Smilginiai környéke nem az egyetlen hely, ahol az E. Smulkova által okazionalizmusoknak nevezett litvanizmusok megtalálhatók. Ma már tudjuk, hogy másutt is előfordulnak a Varanavai járásban, valamint az Ivijai, Asztravai, Bresztavai és Pasztavai járásban. Tehát ezek nem véletlenszerű, sem nem egyéni használatú és megfelelő jelentésű szavak, hanem a litván szubsztrátum valódi elemei, amelyek szilárdan beépültek a belarusz dialektális rendszerbe. Ezt többek között a cikkünk illusztrációs mondataiban megfigyelhető élő, szabályos használatuk is mutatja solineum, 1982, 86—119; Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis, 1966, 24—25; Zinkevičius Z. Rytų Lietuva praeityje ir dabar. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó, 1993, 249. o. 6 Smulkova E. I. m., 205. "TSmulkova E. I. m., 206. 8 SmulkovakE. I. m., 208. - Fasmer M. Etimologiceskij slovar’ russkogo jazyka 2, Moszkva: „Progressz” Kiadó, 1967, 460. 219 és képzés, világos jelentés. Az Ószmilginiai fehérorosz nyelvjárásának minimális litván elemei, kétségtelenül a litván szubsztrátum részét alkotva, ugyanakkor nem interferencia vagy konvergencia termékei, ahogyan E. Smulkova a priori megpróbálja nevezni őket. 10 Mindegyik örökölt, nem pedig átvett elem. Vitatkozni lehet egyes lituanizmusoknak tulajdonított litván megfelelőkről is. Így az asiūkli lituanizmust E. Smulkova nem a litván asiūkliai szóból származtatja, hanem e nemzetség valamennyi növényének tudományos terminusából, az asiūklainiai-ból (tévesen még két hangsúlyjellel is jelöli —astūklainiai)*, amely a népnyelvben ténylegesen teljesen ismeretlen. Ez a módszertani tévedés azt mutatja, hogy E. Smulkovának ebben az esetben sem sikerül a megadott litván szavak sokaságából kiválasztania a legmegfelelőbb megfelelőt. A Bobrovniki falu fehérorosz nyelvjárásában megtalálható prašėšč lexémát, amelynek jelentése „a szövet távolsága a szövőszéken a borda és a henger között”, litván eredetűnek tartja, és minden további nélkül, túlságosan amatőr módon a litván prasiskesti? igéhez kapcsolja. Ez azonban teljesen lehetetlen: a litván (prasi)skesti „(ki)terjedni, (ki)szélesedni, (ki)terjeszteni” és a Bobrovniki (pra)šėšč között valóban nincs sem grammatikai (és képzési), sem fonetikai, de — ami a legfontosabb — szemantikai kapcsolat. Meggyőződésünk szerint a prasésé — valószínűleg szláv eredetű szó, vö. feltehetően rokonát, az orosz prisiest' szót is: „az az idő, amikor valaki egymás után leül, és fel nem állva dolgozik valamit?! *. Elena Grinaveckienė 10s mulkova E. Min. veik., 205. lg mulkova E. Min. veik., 204. 129 mulkova E. Min. veik., 208. 12.pal' Vv. Tolkovyj slovar’ živago velikorusskago įgryka3, S. Peterburg-Moskva: Izdanije knigoprodavca-tipografa 92 Wolfa, 1882, 450 220