ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

X L V I (2 0 0 2), 2 4 9 – 2 5 3

E M L É K E Z E T É R E

Antons Breidaks

1932 01 25 – 2002 02 24

A független Lettországban egyre inkább újjáéledő latgalei nyelvészetet és kultúrát súlyos sorscsapások érik.

Életének fő művét, a Kalupes izloksnes vārdnīca című munkát Antonina Reķēna csak közvetlenül halála előtt láthatta meg. Mintha kifejezetten azért tért volna haza meghalni, hogy az Egyesült Államokból érkezzen a hazájába, a Wisconsini Egyetem professzora, Valdis Zeps. A Harvard Egyetem egykori diákjának és professzorának, Jezups Leliónak földi maradványai már visszatértek szülőföldjére, Latgaléba. Még nem felejtettük el a lengyel nyelvész, Stanisław Franciszek Kołbuszewski tragédiáját. Ez év február 24-én „a túlvilágra”, ahogy a lettek mondanák, távozott Antons Breidaks, az elmúlt évtizedek legaktívabb latgalei nyelvésze. Különösen szomorú, hogy mindazok, akiket itt említettünk, idő előtt hagyták el szeretett nyelvészeti szakterületüket.

Antons Breidaks 1932. január 25-én született Kelet-Lettország tavakkal és tavacskákkal tarkított szegletében, Ludza járás Pilda községében, Malžubų faluban. 1951-ben elvégezte a Ludzai Középiskolát. Az iskolában különösen a kémia és a fizika tetszett neki. Gyermekkorában azonban átvészelt tuberkulózisa miatt a „könnyebb” tanulmányi területet, a filológiát választotta. 1951 és 1956 között Rigában, a Lett Egyetemen lett nyelvet és irodalmat tanult. Igaz, kezdetben inkább az irodalom érdekelte, de hamarosan teljesen elmerült a nyelvészetben. Különösen sok vitát kiváltó szakdolgozatával, a Pildas izloksne című munkával vált ismertté. Ebben a dolgozatban fejtette ki először „lázadó” gondolatait Latgale nyelvjárásainak történetéről.

1956 és 1967 között A. Breidaks szülőföldjétől nem messze, a lett katolikusok régi központjában, Agluónában tanított. 1967 és 1980 között a Lett Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa volt.

Itt dolgozva A. Breidaks megvédte kandidátusi disszertációját: Augšzemnieku tarmės latgališkių patar­mių tarmine leksika ir jos istoriniai ryšiai.

250 |

IN MEMORIAM

1981–1983 között A. Breidaks a Latvijas Tudományos Akadémia „Zinātne” kiadójában dolgozott. 1983–1987 között a Daugavpilsi Pedagógiai Intézet oktatója volt (1986-tól docens). 1987–1993 között a Lett Egyetemen tanított. 1990-ben a Vilniusi Egyetemen megvédte habilitációs értekezését: A latgal nyelvjárások lett nyelvi fonetikája: diakrónia és szinkrónia. 1992-ben A. Breidak professzori címet kapott. 1993-ban ismét szülőföldjére, Latgaléba utazott – 1995-ig a Rēzeknei Főiskola professzoraként dolgozott. 1995-től a Lett Nyelvi Intézetben és a Daugavpilsi Pedagógiai Egyetemen (a korábbi Daugavpilsi Pedagógiai Intézetben) dolgozott.

Súlyos betegség után Rigában halt meg, és ismét, ezúttal már örökre, visszatért Latgaléba. Fiának urnáját a szülők sírja fogadta be (Ludzas járás, Isnauda község, Apliūžņi temető).

A. Breidaks szorgalmas nyelvész volt, az igazság olyan keresője, aki semmiféle tekintélyt nem ismert el. Talán nem mindenütt sikerült megtalálnia az igazságot, a lett nyelvtudományt, különösen a latgal nyelvjárások történetének kutatását azonban jelentős vizsgálatokkal gazdagította¹.

A lett, litván, orosz, lengyel és bolgár kiadványokban megjelent számos cikken kívül írt egy népszerű füzetet „A nyelv eredete” címmel (Valodas izcelšanās, Riga, 1981). Külön füzetként adta ki az augšzemnieki nyelvjárás latgal nyelvváltozatai fonetikai atlaszát (Augšzemnieku dialekta latgalisko izloksņu fonētikas atlants, Daugavpils, 1996).

A. Breidak utolsó nagyobb munkája a Bevezetés a balti nyelvtudományba (Ievads baltu valodniecībā, Daugavpils, 1998–1999, I–II) volt. A korábbi, hasonló jellegű kiadványoktól A. Breidak könyve talán leginkább abban különbözik, hogy széles körben felhasználja a régészek kutatásait. Az új műben Raisa Denisova antropológus munkáit is felhasználta. A nyelvész arra törekedett, hogy korábbi kutatásait is összefoglalja. 1981-ben már kiadott egy népszerű füzetet A nyelv eredete (Valodas izcelšanās) címmel.

Az utóbbi évtizedben A. Breidaks számos cikket publikált a latgal periodikákban.

E cikk szerzője először 1953 tavaszán találkozott A. Breidakkal a Lett Egyetemen rendezett hallgatói tudományos konferencián. A leendő vilniusi egyetemi professzort, Jonas Kazlauskast (1930–1970) és a cikk szerzőjét a másodéves Anton Breidakkal Marta Rudzītė, a Lett Egyetem akkor még fiatal oktatója mutatta be egymásnak. A. Breidaks már akkor is kitűnt diáktársai közül nyelvi műveltségével, önálló gondolkodásával és választott szakmája iránti szeretetével.

Élete nem volt könnyű. Emlékeztessen erre Anna Rancāne lett költőnőnek az a latgal versszaka is, amelyet még 1987-ben Anton Breidaknak ajánlott, és amelynek címe Latgaļu raksteiba (Latgal írás):

Latgaļu raksteiba: besakūks sātas vītā, tur, kur akmiņš uz akmiņa...

¹Vö. Dr. habil. philol. Antons Breidaks. Bibliografija. Szerk. I. Jansone. Riga, 2002. E kiadványban A. Stafeckos cikke is megjelent: Valodniecībai ziedots mūžs, 3–7. o.; vö. még Ruža, V., In memoriam Antons Breidaks, Daugavpils universitāte. Humanitāro zinātņu vēstnesis, 2002 (1), 124–126.

IN MEMORIAM

| 251

No, kő kövön marad, a szavakat a fák ágaiból, a gyepek alól gyűjti össze, dalba rakja, és örülni fog az apák nyelvének, az árva megalázottnak – a mélyből emelkedik fel a régi, rég elfeledett fájdalom.

(Irodalom és művészet, 1987 03 13)².

Antons Breidaks többé nem örül majd az apák nyelvének, és nem szövi dalba a szavakat.

Algirdas Sabaliauskas

OLEGAS TRUBAČIOVAS

1930 10 23 – 2002 03 09

Súlyos csapás érte az orosz szlavisztikát: súlyos betegség után meghalt egyik legjelentősebb képviselője, Olegas Trubačiovas, a tehetséges tudós, aki maradandó nyomot hagyott a balti nyelvek kutatásában is.

O. Trubačiovas 1930. október 23-án született Volgográdban. 1952-ben elvégezte a Dnyipropetrovszki Egyetemet, majd 1952–1955 között a Moszkvai Állami M. Lomonoszov Egyetem aspirantúráján tanult (témavezető: S. B. Bernšteinas). 1955–1961 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szlavisztikai Intézetében dolgozott. 1961-től haláláig O. Trubačiovas fő tudományos tevékenysége az Orosz Nyelvi Intézethez kötődött.

²A latgal írás: orgonabokor a kerítés helyén, ott, ahol kő kövön... Nem, kő kövön marad, a szavak a fák ágaiból, a gyepek alól összegyűjtetnek, dalba rendeztetnek, és örül az apák nyelve, a megalázott árva – a mélyből emelkedik fel a régi, rég elfeledett fájdalom.